Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-15 / 286. (2211.) szám

8 A VILNAIAK Irtai Sándor Dezső ’A társulat 16 tagiból áll. Tizenkét férfi, négy nó. Most Budapesten voltak kéthetes vendégszereplésen, zsúfolt házak előtt játszot­tak a Magyar Színházban, amely közvetlenül bukás előtt állott. A két-ketes vendégszerep­lés újra talpraállította anyagilag ■ezt a oagy- multu színházat. A társulat igazgatóját Alexy Steán-nek hív­ják. Negyven év körüli, keléti tipusu férfi, a legtipikusabb zsidó rassz, erősen hajlott or­ral, telt ajkakkal s okos, romantikus szemek­kel. Temperamentumosán meggyőzően beszél Alexy Stein világhírű rendező. A legmoder­nebb iskola híve. Tiszteli Reinhardtot, Szta- niszlavszky s az orosz szán pad-művészet az ideálja s megértő Piacatornai szemiben is. Jó rendező lehet, mert az ismeretlen Wilna városának ismeretlen kis zsidó színházából világhíres staggionet teremtett. Jó rendező lehet, mert Pesten, ebben a nagyra tartott színháza városban olyan sikert aratott, olyan presztízst szerzett, hogy a Magyar Színház legfrissebb újdonságát, az amerikai Berger „özönvíz" cimü darabját Steinnel remdeztet- ték. Az újszerű rendezés szakkörökben ko­moly feltűnést keltett. A pesti vendégszereplés utón csehszlová­kiai turnéra indultak el. Pozsony, Brünn, Prága, KarLsbad, Tesdhen »tb... Különös véletlen, g terminusok torlódása okozta, hogy ez az igényes társulat két napot Érsekújváron is töltött. Két darabot adtak. Az első este Tag und Nacht, a második este Sehwer ist Jud m sein. Az első este sikerei, hatása fölüLmulha- tatlan volt. A második este már zsúfolt ház leste, telve respekitussal az érdekes és jelleg­zetes cimü darab előadását. De e* au este csalódást okozott, A Tag und Nactot tragédiája. A lengyel fal­vak zsidó életének különös, sejtelmes, lázas drámaisága, komor hangulata húzódik végig rajta. A rendezés elámilíja a nézőt. A színpad fe­kete. A háttér*, illuzióííkeltő. A tömeg.jelene- ték tökéletesek. Az összes epizódszerepekben komoly színészi produkciók. A főszerepben Alexy Stein. Nagy színész, kicsit patetikus, Gellért Lajosra emlékeztető. Megrázó, ijesztő, emlékezetbe vésődő annak is, aki nem értette némettel, héberrel, orosz- szál, litvánnal kevert különös zsargónjukat. A második este darabja vígjáték volt. Itt már nem annyira a külsőségekben, a rende­zésben, a diszletezésbon volt a darab fő'hatása. Itt a nyilván szellemes, fordulatos szöveg­nek kellett volna hatnia. Azonban a telt ház közönségének négyötöd -része úgyszólván alig értette, mit mondanak, ezért nem is sikerül­hetett a darab, amely úgy látszik egyébként sem „fekszik" nekik annyira, mint a tragédia, Alexy Stein is egy számára idegen szerepben rontotta az előbbi esti sikerének nagy benyo­másait. De a Sehwer ist Jud au sein cimü darab­nak a témája megkapóan brilliáns. Orosz levegő, a háború előtt. Érettségiző diákok lelkes matúra-bankettje. Nagyszerű hangulat. Csak az egyetleu zsidó fiú húzódik félre, k ed; vet lenül, gondokkal sújtottam Iván Ivanovits Iván, egy tábornoknak a fia megkérdi, mért szomorú? A zsidó fiú kedvet­lenül legyint: — Itt állok az érettségi bizonyítvány ómmal, a legjobb tanulónak járó arany kitüntetésem­mel s tele vagyok gonddal, mi lesz velem?... Az egyetemre nem vesznek fél, mert nume­rus clausus van. Az orosz lakástörvény sze­rint nem lakhatom ott, ahol alkarok. Közhi­vatalba nem vesznek fel. Kigunyolnak, nehéz­ségeket csinálnak, nem engednek érvényesül­ni, ment zsidó vagyok... Nehéz zsidónak len­ni ... Sehwer ist Jud zu sein .. A tábornok fia túlzottnak tartja a zsidó fiú panaszát. Bizarr ötlete támad. Cseréljék ki az irataikat. Egy éven át ő lesz zsidó s legyen barátja ez alatt az év alatt Iván Ivanovits Iván... Ez az előjáték... A darab azután, közepes színpadi felépitett- séggel, de olykor nagyon iszellemes, nagyon fi­noman nüanszirozott tendenciával igazolja a zsidó fiú állítását. Sehwer ist Jud zu sein ... A. tábornok fia nem juthat be az egyetemre a zsidó írásokkal a lakása .miatt rendőrséggel gyűlik meg a baja, mindaddig, amíg az ál-Iva- novits fel nem oldja őt a szava alól.., Alexy Stein a magyar színházi éleiről Érdekesnek tartottam ismeretséget kötni Alexy Steinnel. Az egyik érsek újvári kávé­háziban ültünk valamelyik délután. Törve be­szél németül. Beszéli, hogy mindössze tíz év óta zsargón színész. Előzőleg az egyik mosz­kvai színházban oroszul játszott. Főleg Budapestről beszélgettünk. Nem ér­dektelen egy hozzáértő idegentől véleményt kérni a budapesti színházi életről. — Budapest a legnagyobb mértékben kultu­rált azLnfházváros. Nem igen láttam hálásabb közönséget, még Becsben sem, pedig a bé­csiek leik esed iköz/nsmert. A budaipestí szín­házak nagyok, a színészei is nagyok, a lefoe- tőeégek i« nagyok a mágia cfMtoem klM­fáral fenyegető az ottani színházi válság. — Ennek több oka van. Úgy látom, — foly­tatta érdekes fejtegetését Alexy Stein — Pesten rosszul Ítélik meg a helyzetet, amikor a válság okait a közönségben, meg a darab- hiánybain keresik. Ezek csak mellékes szem­pontok. ügy hiszem a főokokat maguk a szín­házaik nyújtják. — Ha szabad nekem, mint idegennek, aki elragadtatással s hálával gondolok a Budapes­ten eltöltött napokra, ha szabad nekem véle­ményt mondanom, úgy nem hallgathatom el, hogy ugylátszik, Budapesten kissé megállóit a színházművészet. Nem nyújtanak elég újat. Nem alkalmazkodnak az uj, sőt a legújabb mű­vészethez, amelynek hallatlan termékenyítő hatása volt a színpadi rendezésre. — Természetes, hogy nem lehet egyszerre, egyetlen diarabbal eltalálni a magyar közön­ségnek bizonyosan speciális igényeit. De na­gyot csak úgy lehet teremteni, ha lesz valaki aki experiimentálni is merészel. Sztaniszlav- szky, aki a modern színház egyik legnagyobb megalkotója, úgy tette naggyá a Moszikvai Mü­vész-Szinházat, hogy egész sor bukással járó experimentumon keresztül érkezett el világ­raszóló sikereihez. — A színpad régi lehetőségei kimerültek. A közönségnek pedig annyi és oly nagyszerű lehetősége van a szórakozáshoz, hogy bele kell nyugodni, hogy kíméletlen igényességgel tá­maszt követeléseket a színházzal szemben. — Az uj színházi művészetben a irodalmi- ságnak fontos szerepet kell játszania, de nem szabad dominálnia. Az irodalmi tartalmat szinpompás, szórakoztató ötletekkel, főleg egyéni rendezési meglátásokkal olyan keret­be kell állítania, hogy a közönség szórakoz­zék s közben szivárogják egészséges unalom- nélküli dózisokban az író értékes elgondolása. — Feltűnő, hogy a pesti színházakból egé­szen hiányzik a tömeg. Tömeg nélkül nem Lehet nagy színházi életet teremteni. A töme­gek képesek csupán azokat az anyagi eszkö­zöket előteremteni, ami a művészi munka nagystilüségéhez múlhatatlanul szükséges. — Az Özönvíz, melyet alkalmam volt ren­dezni a főpróba közönségének tetszett. A kri­tika elismerő volt. Kérdés, hogy lesz-e közön­ségsikere. Nekem mindenesetre nagy élveze­tem volt a rendezéssel, mert olyan brilliáns színészekkel mint Hegedűs, Sarfkadi, Szigeti, Dénes stb. élvezet együtt dolgozni ... Beszélgetés közben azt kérdeztem hogyan fejlődött naggyá a speciálisain zsidó sztomO- vészet? Büszkén mosolygott, miközben válaszéit: — A zsidó színház körülbelül egyidős a gö­rög színházzal. Többezer éves tradíciója vaa. Az uj zsidó színház-művészet azonban GoJA. fádon nevéhez fűződik. Körülbelül 45 éve*. Romániában kezdődött, aztán Oroszországban és Amerikában fejlődött naggyá. Sajnos, Amerikában erősen művésziétlenné vált, miig .Oroszországban, minden üldöztetés s elnyo­matás dacára a legnagyab fokig emelkedett. — Ma is nagyok a nehézségek... — foly­tatta Alexy Stein — szétszórt nép vagyunk s például Magyarország, Csehszlovákia. Né­metország zsidósága erősen asszimilálódott & környező népekhez s mindjobban elidegene­dik tőlünk.. Szegények vagyunk, vándorolni vagyunk kénytelenek, sokat és nehéz körül­mények 'között kell dolgoznunk. De éltetnek s lelkesítenek a sikereink a további utunkon. Sztár-rendszert nem ismerünk, minden sta­tiszta-szerepet jó színésznek kell játszania s minden egyes színésznek irodaimilag tájéko­zottnak kell lennie. — Csak az fejezheti ki igazi művészettel a mi nemzeti művészetünket, aki alaposan is­meri azt. Egy angol folyóirat először foglalja össze a szov,ietköztársaság fejlődésinek történetét Négy politikai fázis a szovjet éíeíéten — h nemzetközi biztonsági politika — Moszkva nem a világbeliét, hanem a saját biztonságát tartja szem előtt — Riga, december 13. ] A Carnegie Endowment fór International Peace kiadásában megjelenő International Conciliation cimü sorozatos kiadvány 252-ik száma érdekes tanulmányt közöl iíj. Malbone W. Graíham los- angelesi egyetemi tanár tollából, a Szovjet ön- biztositási rendszerének egyes fejlődési szakairól. A szerző a Szovjet fejlődését négy szakra osztja és pedig: 1. A megalapozás szaka — szovjetizá- 14b utján; 2. a bebiztosítás szaka szerződések utján; 3. a biztonság kifejezése konferenciákon és konszolidáció utján és 4. a politikai meg­állapodások korszaka. Az első fázis 1917 novemberé tői, vagyis attól az időponttól kezdődik, amikor a bolsevikiek meg­szerezték a hatalmat illetőleg a hatalom előfeltéte­leit és 1920 februárig tartott, vagyis addig, amig a Szovjet megkötötte első szerződését egy polgári állammal, Észtországgal. Ezalatt az idő alatt a bolsevikieknek látható fő­céljuk az volt, hogy mindenáron megszűnjék a háború, mig maga a kommunizmus eszméje abban nyilvánult meg, hogy annak apostolai a polgári berendezésű államokat forradalmasítani akarták egész Európában. Akkor még azt remélték a bolsevikiek, hogy valóban sikerül forradalmasitaniok az egész világot, de legalább is Európát és győzelemre vihetik a proletárdiktatúrát. Akkor valóban ez látszott az egyedüli mód ural­muk biztosítására és a brest-litowszki békét, mely a valóságban csupán a későbbi bolsevista­rendszer bevezetője, a Lenin—Trocki-kormány so­hasem tekintette véglegesnek, hanem csupán bázisnak arra, hogy forradalmastő céljaikat a polgári országokban akár egyenes, akár görbe eszközökkel elérjék. tíz első belátások Két év kellett ahhoz, mig a Szovjet urai belátták, hogy a világlorradalomba vetett reményeik hiába- valóak. Igaz ugyan, hogy a Szovjet ellen irányított, de komolynak nem tekinthető hadjáratok (Denikin, Wrangel, Kolcsak stb.) összeomlottak, a polgári társadalom azonban mindenhol elUntállott a kom­munizmus csábító jelszavainak, így tehát — kénytelen-kelletlen más mód­szerhez kellett nyúlni, hogy a Szovjet fennállása biztosíttathassák. így történt azután, hogy Szovjetoroszorezág kor­mánya elhatározta, hogy megegyezést és diplomá­ciai összeköttetést keres a polgári berendezésű hatalmakkal. Ezzel a lótbizlositás első fázisa be­fejezést nyeTt. A második fázis kezdetét a Szovjetoroszorezág és Észtország között 1929 február 2-án Tarlu-ban kötött szerződés jelzi, miután a bolsevikiek belát­ták, hogy a büszke és nyakas észt parasztok ellenállását nem képesek megtörni. A szovjet szerződései az államokkal A tartui szerződés által bevezetett korszak rövid volt ugyan, de annál jelentősebb. Alig más­fél év lefolyása alatt sikerült a Szovjetnek meg­állapodásra lépnie nyngati és déli szomszédainak legnagyobb részével, elsősorbau Georglávnl, Lit­vániával, Lettországgal és Lengyelországgal, to­vábbá Törökországgal, Afganisztánnal és Perzsiá­val. Mindezek a szerződések, valamint az angol- orosz kereskedelmi megállapodás is határozott kikötéseket tartalmaznak arra az esetre, ha a Szovjetet bizonyos oldalról megtámadnák. A Szovjet ezenkívül arra is törekedett, hogy 1 Nénié tors/, ággal, Magyarországgal és Ausztriával legalább eemlegess égi megállapodási kössön. Ezek kMU fgptdOl Aawttta Mt Héjait* •einlegoe­s égi nyilatkozatot, amelyben a fegyverek és egyéb hadianyagok szállítását megakadályozó kötelezett­ség is bennfoglaltatik, mig Németországot és Ma­gyarországot az utóbbi irányban a versaillesi és trianoni békeszerződés idevágó határozmányai kötik általánosságban. Mindezek a megállapodások védelmi természe­tűek és kölcsönösségen alapulnak. Ily módon tehát sikerült a Szovjetnek oly szer­ződési hálózatot kiépítenie, mely legalább vá­ratlan támadásokkal szemben biztonságot nyújt. A felsorolt szerződéseket túlnyomóan oly álla­mok kötötték a Szovjettel, melyek esak a háború után függetlenítették magukat Oroszország uralma alól, amelyekre azonban a Szovjet továbbra is igényt tartott. A szerződések ellenértéke éppen annak a füg­getlenségnek elismerése volt, melyet a bolse­vikiek állandóan vitattak. Világos, hogy Szovjetoroszorr g szomszédjai — kivétel nélkül mind aránylag gyenge államok, — nem volnának képesek arra, hogy egy nagy szovjetellenes háború esetén megakadályozhassák a nagyhatalmakat abban, hogy operációs bázisukul éppen ezeket az országokat válasszák, mindazonál­tal annyit mégis elért a Szovjet ezekkel a szerző­désekkel, hogy közvetlen szomszédai részéről nem kellett meglepetésektől tartania. Cári eszkSzOk a Keleten A Szovjet biztonsági politikájának harmadik szaka 1921 márciusában kezdődött, azaz a rigai (lengyel) szerződés az angol—orosz kereskedelmi megállapodás megkötése után. Ettől az időponttól Szoyjetoro6zország főleg a Keletre és a belső po­litikai koszolidáciőra fordította figyelmét. A távol Keleten sikerült is 1925-ig Mongoliával, Kínával és Japánnal hasonló megegyezésre jutnia, mint a nyugati államokkal, mig azonban a Nyugaton ezek­nek a megállapodásoknak egyik főcélja gazdasági előnyök elérésére irányult, a Keleten inkább a tényleges hatalom biztosítása szerepelt előtérben. Mig tehát egyrészt Genuában, Hágában drámai erőfeszítéseket tett arra, hogy a nyngati hatal­makkal gazdasági kapcsolatokat létesítsen, egyi­dejűleg a távol Keleten előszedte a letűnt cári uralom fegyvertárából a népek kölcsönös sem­legesítésének rég bevált eszközeit. Ezzel párhuzamosan a belső megerősödés mun­kája n«m szünetelt. Az egyes Szovjetköztáraaságok között minduntalan felmerült ellentéteket óriási erőfeszítéssel Stalin oszlatja el és megteremti a Szovjetek egységét Az 1922, évi egysógi nyilatko­zat valóban találóan jellemzi az akkori helyzetet. A két táborra osztott világ Eszerint a világot két táborra osztják: kapita­lista és szocialista államokra: Előbbiekben na­cionalista ellenségeskedések, sovinizmus, egyenet­lenség, gyarmati jellegű rabszolgaság, a nemzeti­ségek elnyomása, pogromok és imperialista atro­citások tobzódnak, mig utóbbiakban kölcsönös bizalom, béke, nemzeti szabadság ée a népek test­véries együttműködése uralkodik. Ugyanez a* egyezségnyilatkozat kimondja, hogy a Szovjetek Szövetsége azért szükséges, mert a nemzetközi helyzet bizonytalansága és újabb megtámadtatáeok veszedelme elkerülhetetlenné tették, hogy a Szov­jet a kapitalista világ ellen közösen küzdjön ée hogy a Szovjetközt árvaságok Szövetsége a leg­alkalmasabb eszköz arra, hogy a világ összes munkásait egy nagy „Szocialista Szovjet Világ­köztársaságban" tömörítse. Az 1922. évi genuai konferencián nyilván valóra vált, hogy a polgári hatalmakkal, egyes kivétc- foktöl eltekintve, a megegyezés lehetetlen. A szorosabb kapcsolat létesítésére irányuló törek­vés legjelentősebb ereőgnőage kétoágklftM t tfr pallói szerződés, amelyben a Szovjet Németország­gal csaknem szövetségnek tekinthető megállapo­dást kötött. Az 1922. évi hágai konferencia nem hozott jelentősebb eredményt. Erre a Szovjet elhatározta,, hogy a szomszédos államokat konferenciára hívja Moszkvába és ja­vaslatot tesz a lefegyverzés drasztikus keresz­tülvitelre. De ez a konferencia nem hozott lényeges ered­ményt. Ez volt a helyzet egészen 1924-ig, amidőn a Szovjetek köztársaságának nemzetközi elismerése kezd a láthatáron feltűnni. Politika! szerződések A negyedik fázist politikai szerződések jellem­zik, melyeket a Szovjet saját biztonságának meg­erősítésére más államokkal kötött. Csicserin célja az volt, hogy oly erős hálót létesítsen nemzet­közi szerződésekből, mely a Szovjetet minden megtámadás ellen megóvja és hogy állandósítsa azokat a megállapodásokat, melyek addig csak ideigleneseknek voltak tekinthetők. Az nj szerződések alapgondolata „nem beavat­kozás, nem megtámadás, semlegesség" — tehát a szerző szerint, teljes ellentéte a locarnói szel­lemnek, amelynek a'apvonala a beavatkozás, erőszak és háború eseteinek meghatározása. Ezeknek a szerződéseknek elseje a Szoviet- oroszország és Törökország közölt 1925 december 17-én Póriéban létrejött megállapodás, melyben ez a két állam arra kötelezi mar- '.t, hogy viszályai­kat nem döntőbíróságok előtt, hanem diplomáciai utón intézik el kölcsönösön. Ez a szerződés tulaj­donképpen csupán kiegészítése azoknak a szerző­déseknek, amelyeket Törökország még 1920-ban és 1921-ben a Transkaukázusi Köztársasággal és Szovjetoroszországgal kötött. Ezt a szerződést még jelentősebbé tette az 1923. évi julius 24-én Lausanneban létrejött, a Darda­nellákra vonatkozó nemzetközi megállapodás, mely & szorosokban való közlekedést nagyon messzemenően szabályozza. Viszont a Törökországgal kötött párisi megállapo­dás Oroszországnak csaknem teljes közlekedési szabadságot biztosit. A második nagyjelentőségű szerződést a Szovjet 1926 április 24-én kötötte Berlinben Német­országgal. Ezt a szerződést titokban tartották, mig azután egy angol laptudósitó kipattantotta. Hiába próbált Csehszlovákia külügyminisztere tiltakozni a szer­ződés ellen azzal, hogy összeegyeztethetetlen a lo­carnói kötelezettségekkel: Németország a nép­szövetségi okmány 16. pontjára hivatkozva, fölé­nyesen visszautasított minden beleszólást. Ennek a szerződésnek következtében a francia- lengyel megállapodás teljesen elértéktelenedett, mert lehetetlenné vált, hogy francia csapatok Németország területén át szállíttassanak a Szov­jet ellen. A Szovjet szerződ és éneik harmadiké az Afganisz­tánnal 1926. évi augusztus 31-én, Paghmanban kötött megállapodás, melynek hatása elsősorban Nagybritanniában vált érezhetővé, mivel annak keleti és főleg Indiai érdekelt érintette súlyosan. Ezt követte 1926 szeptember 28-án a Mosritvában Litvániával kötött szerződés, majd 1927 március 9-én a rigai szerződőé Lettországgal, később a Perzsiával Moszkvában 1928 október 1-én kötött szerződés, mely a nem megtámadásra, ellenséges és irreguláris erőktől a segítség megtagadására és a semlegese égre irányuló hatéronmdnyokát tar­talmas. A Perzsával törtont megállapodás után már gyorsabb ütemben következett a többi keleti állaimmal a szerződések megkötése, ugyhog.v 192X Júniusában a Szovjet mér teljesen kiépítette maga Midi a btaUxMÉai *“*^—***

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom