Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-15 / 286. (2211.) szám

2 1929 december 15, ras&rn«p. mák olyannak kell lennie, hogy Szlovenszkó őslakossága' az elmulasztottakért kárpótlást találjon. Különös jelentőséget ad az őslakos-blokk megteremtésének és a közös gazdasági pro­gram megvalósításának éppen a köztársaság súlyos gazdasági helyzete. A kormánytámogató pártok sajtója szinte kivétel nélkül elismeri, hogy gazdasági krí­zis küszöbén állunk. ís itt nemcsak a mezőgazdaság válságáról van szó, melyet Csehszlovákia, mint pár ex- cellence ipari kivitelre utalt állam a többi államoknál nehezebben tud megoldani, mert kivitelét kell megvédenie esetleges represz- száliákkal szemben. Mezőgazdasági termelésünk kilátásai igen súlyosak, mert őt-hatszor drágábban terme­lünk, mint a kanadai vagy argentínai mező- gazdaság. Ha pedig a magasabb termésho­zam nem kártalanítaná a mezőgazdákat, mint az idén, az alacsonyabb eladási ára­kért, a mezőgazdasági kriizis következményei már ezidőszerint is sokkal súlyosabban mu­tatkoznának. A csehszlovák külkereskedelmi mérleg az idén első ízben passzív. A cukoripar két év óta küzd súlyos válsággal, a textilipar, vala­mint faiparunk is hanyatló tendenciát mutat. Közellfekvő tehát, hogy a belső gazdasági verseny kiéleződik és az elszegényedett Szlovenszkó egész közgazdasága védekezni lesz kénytelen a cseh tőke támadásai ellen. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha Szloven­szkó egész őslakossága egységesen lép fel Prágával szemben. Ha külön utakon járunk, mint eddig, szavunk csak pusztába kiáltó azó marad, de ha Szlovenszkó őslakossága egységesen veszd fel teljesen azonos gazda­sági érdekeiért a küzdelmet, hangját bizo­nyára Prágában is meg fogják hallani. Hiszen az őslakos-blokk megalakításának csak a gondolata is idegességet váltott ki azok között, akik kis részben rövidlátásból és tudatlanságból, de nagyobbrészt személyi érdekből eddig elárulták Szlovenszkó ősla­kosságának ügyét. Ha eddig lehetett taktikázni, ha félre is lehetett vezetni az őslakosság egy részét, a gazdasági élet megpróbáltatásai fel fogják öyitnl az emberek szemét, mert az igazság győzelmének útját egyengeti az élet. Hlinka Andráson múlik, hogy felismerje a történelmi pillanatot és élére álljon annak a mozgalomnak, mely részére élete legszebb jutalmát, Szlovenszkó egész őslakosságának báláját és elismerését fogja megszerezni. Legyünk készen a választásokra: minden magyar fetositsa választói lilát 1 Csehszlovákia a gyakori választások or­szága. Átlag minden esztendőre esik egy választás. A választópolgárnak állandóan résen kell tehát lennie, hogy választójogát minden alkalommal érvényesíthesse. De­cember 15-töl december 22-ig újból nyilvá­nos közszemlén vannak az egész országban ] az uj választói névjegyzékek, melyek a jö­vő év első felére bírnak érvénnyel. A bi­zonytalan politikai helyzet miatt a jövő ta­vasszal újból nemzetgyűlési választások le­hetnek, ezért rendkívül nagy fontossággal bir az, hogy ebből a mostani névjegyzék­ből egyetlen magyar választó se marad­jon ki. Minden magyarnak kétszeres kötelessége ragaszkodni választójogához, mert kisebb­ségi helyzetünk nekünk csak minimális jo­got, de annál több kötelességet adott. Jo­gokat szerezni csak szavazataink érvényesí­tésével, politikai erőink megnövelésével lehet. A magyar kisebbség politikai ellen­felei gondoskodnak arról, hogy választóink sorait már a lajstromok összeállításánál megtizedeljék. Itt vannak a hontalanok tíz­ezrei, akiknek állampolgárságát kétségbe vonják sokszor csak azért, hogy szavazati joguktól elüssék őket. A csehszlovák sta­tisztikai hivatal 1925-ből való kimutatása szerint Szlovenszkó és Ruszinszkó a honta­lanokon kívül is óriási hátrányban részesül a választási névjegyzékek összeállításánál. Mert míg Csehországban és Morvaországban minden teljesjogu állampolgár riil 617, illetve 585 szerepel a választói névjegyzé­kekben, addig Szlovenszkón és Ruszinszkó- ban ezer elismert jogú állampolgár közül már csak 541, illetve 507 kerül be a név­jegyzékekbe. Ez azt jelenti, hogy Szlovcn- szkón a csehországi arányszámhoz viszo­nyítva, 1925-ben 228.634 választó maradt ki a névjegyzékekből. Ruszinszkón pedig 67,586. Gondolhatjuk, hogy ezek túlnyomó- részben magyarok voltak. Ennek az 1925-ös helyzetnek nem szabad* megismétlődnie. Minden magyar szavazó ragaszkodjék hon­polgári jogához és amennyiben a választók névjegyzékéből kimaradt volna, adja be nyomban fellebbezését a felszclamlási bi­zottsághoz. A magyarság mindbe* pártjá­nak országos, kerületi, körzeti és helyi tit­kári hivatalai a legnagyobb készségei ál­lanak a választók rendelkezésére a felszó­lamlások benyújtásánál. A választói névjegyzékbe csak a gond­nokság alá helyezettek, illetve a börtönök és elmegyógyintézetek lakói nem vehetők fel. Tehát ebbe az állampolgári jogokra nem érdemesített szomorú kategóriába so­rolja be magát önként az, aki feledékeny- sógből vagy indolenciából nem kerül a vá­lasztópolgárok névsorába. Magyarok! teljesítsétek magatok és nem­zetetek iránti kütelességteket, biztosítsátok magatoknak az állampolgár egyetlen fen­ségjogát: a választójogot! „Ez a mi nemzeti dalunk" — mondotta a magyarságot mélyen sérti idizitre egy román kormánypárti képviseli Wüler József magyarpárti képviselőtől megvonták a szét, mert a szegedi csíilagbSrtőnt említette Bukarest, december 14. A kamara tegnapi ülésén Laár Ferenc magyarpárti képviselő tiltako­zását fejezi ki a legutóbbi diákzavargások miatt. Ennek okát abban a nevelésben látja, ami a román iskolákban folyik. „A magyar veszett kutya, sokat törtünk tőle“, — ilyen és ehhez hasonló kifejezések fordulnak elő a román tankönyvekben. Miközben Laár az idézeteket olvassa, a kor­mánypárti padsorokból valaki közbekiált: — Ez a mi nemzeti dalunk. ;zaa8agEai*a»a«Bfflii^n3ggag!B»^ Laár megbotránkozásának ad kifejezést a közbeszóiás miatt. Costacescu közoktatásügyi miniszter vála­szol Laár magyar képviselő fölszólalására. Azt hangoztatja, hogy a magyar kisebbségi iskolákban kommunista és irredenta tanokat hirdetnek, aminek következtében igazolt a kisebbségekkel szemben tanúsított bánás­mód. Wüler József magyarpárti képviselő a kö­vetkező fölszólaló, aki jóformán el sem kezdi még beszédét, amikor Vojconitescu közokta­tásügyi államtitkár közbeszól: Igyon Gottdiener PEZSGŐT — A magyar impérium alatt minden kisebb­ségi megmozdulásért börtön járt. Én is ültem a szegedi csillagbörtönben. Willer JózsefT Olyan börtönben könnyen ül­hetett, Én is ültem ott párbajvétség miatt. Willer folytatni akarja a beszédet, azon­ban az elnök idegen állam börtön viszonyainak feidicséréee miatt megvonja tőle a szót. Az ülés további folyamán Lapu volt belügy­miniszter és Lázár Illés kamarai jegyző között affér keletkezik, minthogy Lapu hazug gaz­embernek nevezte Lázárt. Az affért lovagias útra terelték. fi sírig köztársaság isi sSillte Athén, december 14. A United Press je­lentése szerint Zaimis képviselőt a görög köztársaság elnökévé választották. Kon- duriotis, az eddigi köz-társasági elnök vis­szavonul a magánéletbe. Zaimis 73 éves és évtized éta a görög parlament tagja. Hivatalos jelentés az auburni rabtózadásnH Newyork, december 14. Az auburni rab- lázadásról, amelyet — mint jelentettük — a nemzeti gárda és a fegyházőrség együttes, erővel vér befőj! ott, tegnap adta ki az első hivatalos jelentést Jennings fegyházigazgató. Az ő megállapítása szerint a lázadás értelmi szerzője, előkészítője éa vezére egy Beakor Miksa nevű gonosztevő volt, akit különböző bűncselekmények miatt összbüntotésü] negyven évi {egyház­ra ítélt a bíróság. Becker müve volt a lázadás terve, épp úgy, mint a kivitel, sőt a tanuk állítása szerint ő volt a gyilkosa a tus zni ejtett foghá*- fel ügyelőnek. Becker bűntársát, aki golyóval a tüdejében, a fegyintézet rabkórházában fekszik, felgyó­gyulása után állítják bíróság elé. Vele •együtt a vádlottak padjára kerülnek a láza­dók cinkostársai is. A KIÁLLÍTÁSOKRÓL Irta: HUNGARICUS VIATOR (8) A XVII. század két nagy festőjével, Mu- rilloval és Valdes Leallal szoros barátságot Fekete csipk©fátylaikban burkolt, haJvány- képü segnorák suhannak a keskeny uccák foltos falai mentén. Reggel hét óra. Az első nagymise a La Caridad kórház Murillő ká­polnájában. A bánatosak, a szenvedők, a mindenbe és mindenkiben csalódottak szentmiséje. Ezernyi fájdalom hajt fejet a mélységes reggeli csendben. Sötét a bánat, sötét a temp­lom is, csak a főoltár magasba nyúló kereszt­jére világit egy titokzatos fénysugár, vonja be misztikus glóriával a Megváltó lehajtott fejét Áhítat e Muriilo-kinccsel megrakott kápol­nában az ima, szívből jő a könyörgés, vigaszra talál minden bánat. Lila selyembe öltözött pap közeledik a ki­világított oltár felé. Apró minisztráns kölyök lépdel előtte furcsa komolysággal. Ingecs- kéje csipkeuszálya a földet sepri. Apró ka­cséiban gyertyaszál, meztelen lábacskáin ara­nyos saru, mint üvegosengetyü, a magasból gyermekkórus zeng. * Ennek a kápolnának is megvan a maga igaz meséje. Több mint háromszáz éve élt Sevillában egy híres verekedő, nőcsábitó, buja kalandor lovag, ügy hívták hogy MiqueJ de Mannara Vicentello de Leca. Nevénél csak gonoszsá­gainak sora vob hosszabb. A gőgös hidalgók és véres szinjátékok ko­rának e romlott hőse Murillo ismert Madon­na képe előtt (jelenleg a Prado dísze) égi su­gallatra hirtelen megtért, életét a szegények, nyomorgók, szenvedők bánatának enyhítésé­re ajánlotta fel, rengeteg jót cselekedett, vagyonát a Hoapital de la Caridad építésére, templomának műkincsekkel való díszítésére fordította, élete fogytáig a jóság mintaképe lett, Spanyolhon legromlottabb kalandorba, mint Ment hall naeg. kötött s amikor 1671-ben a La Cariidad kór­ház és templom építését megkezdette, feldí­szítésüket e két művészre bízta. Két spanyol ismerősöm kíséretében, akik­nek egyike a kórház apácafőnökének volt unokaöccse, kerestük fel az idegenek által alig ismert kórházat s kicsiny, de muzeális értékű templomát. Csengetésünkre fiatal apáca nyitott kaput — N érném, Rafael la nővérnél óhajtanánk tisztelegni, — s finom átlátszó arca máris eltűnik. Körülnézünk. A kőház udvarának falára kinzóeszközökkel teleaggatott feszületet fes­tettek s ezt Írták alá: Haec suint anma fun- datoris nostrL — Ezek a mi alapitónk fegy­verei. Sötétlevelü narancsfák, terpeszkedő öreg fügefa, s a pátiak szokásos dísze, kis fecse­gő szökőkút virágházszerii, barátságos terem­mé formálják a magas fallal körülvett, ra­gyogótisztán tartott kis udvart. Elefántfülekre emlékeztető szürke leber- nyeges, fehér fők ötös, szélesre hízott, ala­csonyt enmetü. apáca közeleg felénk. — Buenos dim. — Perrmtame qu>e le presente á Don . . . s barátom bemutat. — Buenm dim. —Como está su papa, no ha>y novedad en su casa? — Köszönöm kérdését, az ao otthoniak jól vannak, Rafaella nénémet mindnyájan sok­szor üdv özük. — Tenga la bondad de pasar. Lépjenek be. Majdnem minden szavukat könnyen érte­ni, néhán yhét és spanyolul gagyog a Spa­nyolhont hóborló utas. Először a kórházat s agg ápoltjait mutat­ja be nekünk. Jobbaljta szanatórium. Min­den fülkét, minden ágyat egy-egy szentről neveztek el s az ágy fölött a szent müivészkéz festette képe lóg. Kórházterem, mely egyúttal muzeum. Ilyen luxusban még Henry Ford detroiti s deal- borni hospitaljelnek munkásai sem része­sülnek. Tisztaság, rend s abszolút higiénia mindenfelé. S az ápoló nővérek, — az össze­hasonlításért Isten bocsássa meg bűnö­met — ezek egytő-egyig apáca ruhába Öl­tözött szépségkirálynők. Egyetlen fél tökéle­tes arcot sem láttam köztük. Ennyi Madom- na-modell közt könnyű volt Murillónak a dolga. Talán mást, mint Madonna arcút nem is vesznek fel a rend tagjai közzé-. Ezt per­sze nem mertem megkérdezni. Rafaella főnökasszony mindenre kiterjedő nyílt őszinteséggel magyarázott, mutatott mindent, magas intelligenciára valló alapos­sággal válaszolt kérdéseinkre, többet s köz­vetlenebbül tanultunk tőle másfél órás láto­gatásunk, mint nagyképü professzorok soro­zatos előadásai alatt. Murillo képeinek rejtett szépségeit észre­venni, az eddig csak megbámult Murillot mű­vészi szempontból nézni és ismerni — meg­hajtom előtte fejem, — Rafaella nővértől ta­nultam meg. Még mielőtt templomkájukba vezetett, könnyed beszélgetés során avatott be -Murillo művészetének ni ystéri urnába. Milyen más szemmel néztem most raói a Caridad tem­plom Mózes a szomjas tömeg előtt és a Krisz­tus és a pusztai kenyérszapori-tás, Marillának Pan y Peoes néven ismert kél hatalmas vász­nára. Egy harmadik Murillo-kép San Juan de Dióst ábrázolja, amint egy beteget vállán ko­lostorba cipel. Majdnem leroskad, de az an­gyal megosztja vele a terhet. Murillónak a köztudat szerint ez a legértékesebb képe. Az El nino Diós néven ismeri Krisztus-kép, továbbá egy Szt. János, s egy gyönyörű Ma­donna kép egészítik ki a kápolna Murillo- képeinek sorát. E hat képen kívül még öt Murillo ja volt a templomnak, ezeket azonban egy Sault nevű francia tábornok elrabolta, helyűiket a falon ünsen hagyták. A kórus alatt Juan Valdes Leal A halál diadala című képe lóg. Egy püspök fel-tárt, rothadt teste a borzalmas kép tárgya. Midőn ngüvésztársa az elkészült festmény ólé vezette s tele véleményt kéri- fta*u**4 A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Napfény Fürdő Diéta keterflvSs, Az igmándi kegerüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb fttazerüzletbem

Next

/
Oldalképek
Tartalom