Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-10 / 281. (2206.) szám
KÉT SZLOVÁK MINISZTER Irta: DZURÁNVI LÁSZLÓ Hatheti vajtid'ás után végre megszületett az uj koalíció és csütörtökön a nemzetgyűlés mindkét házában bemutatkozik az uj kormány. Az európai parlamentarizmus történetében példátlanul álló kormányválság tehát véget ért, melynek pikáns érdekessége az a kontraszt, hogy amíg a választók számára niintdöösze négyheti idő állott annak meggondolására, hogy mely pártra adják szavazatukat, addig a választók törvényhozási képviselete hat héten keresztül kereste a kormányzásra a platformot. A cseh-német polgári-szocialista koalíció 2M5 .mandátumot számlái, tehát kétharmadnál nagyobb többséget, vagyis ez a többség kvalifikálva van arra, hogy esetleg az alkot- n.ánytör vényt is megváltoztathassa s szükség esetén a köztársaság uj elnökét is megválaszthassa. Ez az erő, ez a kvalifikáltság az óbban pusztán matematikai értékű s távolról sem egy kongruens parlamenti többség egészséges hatóereje, .mert ebben a koalícióban még mikroszkóppal sem található meg az életképesség csirája s a programúi a ti kus eszmei összetartozandóság kohéziója. Nem akarunk már többször elismételt dolgokat fölujitani, nem akarjuk erről az eleve tehetetlenségre és munkaképtelenségre ítélt koalícióról az angolkór diagnózisát fölállítani, azonban a kikerülhetetlenül kényszerű kompromisszumokban magától adódik az a prognózis, hogy a beteg frigy mindkét szerzőjénél, tehát úgy a polgári, mint a szocialista oldalon csak csalódásokra, elvföladásokra, meddő egyhelyben való topogásra kell hogy vezessen anélkül, hogy javára válnék magának az államnak és a parlamentarizmusnak. A csehszlovák parlamentarizmus a koalíció megalkotásával nem lépett a gyógyulás útjára, nem hiába mondják, hogy ez a többség csak születésnapi ajándék az ősz államfőnek és demonstrációs fegyver a jelen pillanat külpolitikai harcaiban. De ha Benes- nek jóvátétel i kampányában ország-világ előtt ilyen politikai megerősítésre van szüksége*, ez a nagy-koailició csak mesterséges alátámasztás lehet, mert hiszen belső anta- gonizmusát, mely bármely pillanatban szétrobbanthatja, ország-világ nagyon jól látja. Az uj kormányban tizenhat miniszter foglal helyet. A tizenhatból kettő a szlovák. A kormányzásban való részesedés aránya tehát: tizenkét cseh csehszlovák és két szlovák csehszlovák. Ez a mérleg jelenti Szlovenszkó valóságos súlyát a centralista gyakorlatban. Nem akarjuk ezeket az aránytalanságokat karikirozni, mert hiszen erre igazán nincsen szükség, sőt azt is elismerjük, hogy a két szlovenszkói csehszlovák miniszter ezúttal komoly és jelentős tárcához jutott, de viszont meg kell állapítanunk azt, hogy amikor Szlovenszkó teste a morvántuli kapitalizmus fojtogató szorításában teljesen el van borítva sebekkel, addig a céltudatos prágai centralista politika közel 9em engedte a szlovákokat a gazdasági tárcákhoz, ahol módijuk lehetett volna Szlovenszkó kenyerét menteni. A két szlovenszkói miniszter — elismerjük — jószándéku, tehetséges ember. Nem vonjuk kétségbe, hogy mindakettő igyekezni fog Szí ovenszkónak használni. Sliavik György, az uj belügyminiszter, kassai zsu- pánsága korából .jól ismeri, a szlovenszkói közigazgatás hibáit és bajait. Tudnia keli, hogy a sorozatos közigazgatási reformok MKteáftnun Sripvewnéówk * valósággal a labda szerepe jutott s az ezeréves közigazgatási institúciók lerombolásával valóságos kaotikus állapotok álltak elő, amelyeket még fokoz az az egészségtelen rendőri atmoszféra, amelyet a spiclirendszer tenyésztett ki s amelynek megszüntetése lenne az első komoly lépés a konszolidáció felé. Az ő reszortjába torkollik a szlovenszkói hontalanok kalváriás útja is s föltételezzük, hogy az uj belügyminiszterben lesz annyi lelkiismeretesség és k öteless égtudás, luogy végrehajtja a nemzetgyűlésnek a Lex- Dérer—-Szent-íványnak magatkolásával egyidejűleg kimondott határozatát, mellyel a belügyminisztériumot kétévi határidővel arra kötelezte, hogy az állampolgárság problémájúinak teljes és végleges rendezésére készítsen elő és terjesszen be törvényjavaslatot. Slavik Györgynek, ha a jó közigazgatás megteremtésére törekszik, neon szabad megfeledkeznie a szlovenszkói és raszinsz- kói magyar kisebbségről sem, amelynek szintén jogos az a követelése, hogy jól közigazgassák és jogait minden instancián tiszteletben tartsák. Dérer Ivánt a kultusztárca élén saját pártjának programja kötelezi, mely igazságot hirdet miniden nemzet számára. Ha Dérer nemcsak külső mezben, hanem belső tartalomban is igazi szocialista, akkor meg kell látnia a tengernyi nemzeti és szociális igazságtalanságot, amely a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság iskolaügyét tizenegy esztendő alatt érte. Meg kell látnia, hogy egy kulturképes nép művelődését és annak eszközeit hogyan sorvasztotta el az elfogult- nacionalizmus. És ha nem akarja osztani ennek a romboló nacionalizmusnak a felelősségét és politikájában valóban idealizmus és emelkedettség vezeti, akkor meg kell találnia a módot a magyarság nagy kuitursérel- meinek jóvátételére, meg kell adnia a lehetőséget. hogy ez a népfaj is továbbélhesse életét a maga nemzeti kultúrájában, cselekvő segítséget kell nyújtania a hiányzó rna- | gyár iskolák, elsősorban magyar tanitókép- i zők felátTi fására, diákjóléti intézményeink I és színészetünk támogatására, ami nem kegy, hanem kötelesség, mert hiszen ez a támogatás a mi adófilléreinkből történik. És orvosolnia kell végezetül azt a sok ezer egyéni sebet, amelyet az uj impérium régi érdemes magyar tanférfiak exisztenciáján ejtett, de bőven sújtotta a magyar egyetemes református egyházat is, amikor alkotmányát mind a mai napig nem iktatták törvénybe és a tiszteletreméltó református papság kongrua- igényeit cinikus politikai lélekvásárlás játékszerévé tették. Figyelembe kell vennie az uj kultuszminiszternek az iskolaautonómia elnyerésére irányuló követelésünket, a felekezeti béke fentartását és éppen ezért tiszteletben kell tartania a modus vivendit. Mi megingithatatlan ellenzéki politikánk vonaláról sem akarjuk a rosszhiszeműség szavával illetni a hivatalába lépő két uj minisztert. Bár jól tudjuk róluk, hogy a centralizmus szolgálatába szegődtek, s politikájuktól éppen ezért Szlovenszkó szúrnám nem várhatunk semmi alapvető fordulatot, de elvárhatjuk azt. hogy — már egyéni kvalitásaiknál fogva is — több tárgyilagossággal és talán több szlovenszkói szívvel fogják intézni sorsunkat. Elvárhatjuk ezt tőlük annyival is inkább, mert hiszen a miniszterek a mi minisztereink is és fiai a szlovenszkói földnek. Szívesen könyvelnék el a belügyi és iskolaügyi tárca uj rezsimjében olyannyira várt és szükséges engesztelékenyebb szellemet, bár hitünk szerint a centralizmus kérlelhetetlen kövei között minden jó szádóknak föl kell őrlődnie, hogy végezetül még a legpesszi- misztikusabb, opportunista lelkek előtt is tisztán álljon az igazság: Szlovenszkó és minden népe számára egyedül az hozhatja meg a jobb és igazabb életet, ha nem mint a centralizmus mellékes szükség-figurái, hanem mini autonóm akarat, magunk fogjuk intézni sorsunkat. Isnes is Miroii&scu tárgyal Prágában a keleti reparációk kérdésében Paris, december 9. A kisantant államai ] között, amint azt a Petit Parisáén jelenti,' igen fontos tárgyalások indultak meg a keleti reparációk kérdésének szabályozá-; sara. Mironescu román kiilügyminiszteT,! aki az utóbbi hetekben, a keleti repará-1 ciós bizottság ülésezése idején Parisban! tartózkodott és több Ízben tárgyalást foíy- j tatott Tardieu miniszterelnökkel és Beatles külügyminiszerrel, elhagyta Parist és Prágába utazott, hogy ott BeneSsel beható megbesz él ést fölytassom. A kisantant kormányainak igen nagy érdekük — írja a lap —, hogy idejében megegyezzenek a keleti reparációk kérdésében elfoglalandó álláspontjukra vonatkozóan. Benes és Mironescu elsősorban azt fontolják meg, hogy' vájjon vállalkoz- hatnak-e Magyarországgal szemben közös | akcióra és milyen keretekben menjen végbe ez az akció. Magyarországnak a keleti reparációk szabály ozásán ál elfoglalt teljesen negatív álláspontja a kisantant három államát nemcsak mint Magyarország szomszédait, hanem mint reparációs hitelezőket is fenyegeti. így Magyarország 1943 utánra minden reparációs fizetséget elutasít, vonakodik Romániával rendezni az optánskérdést, vonakodik megfizetni Csehszlovákiának a tartozó reparáeiókat, mig a csehszlovák államnak harminchét éven keresztül kötelessége fizetni a felszabad itási költségeket. Természetes, hogy a prágai tárgyalásokról Jugoszláviát is állandóan tájékoztatják, mert Jugoszláviát Magyarország roma-. kodása szintén rendkívül súlyosan érinti, amennyiben, ha a magyarok tényleg nem teljesítenék a reparációs fizetségeket, eb- j ben az esetben Jugoszlávia elvesztene re-! parációs igényeinek nyolcvan százalékát, j ■uh — Tqgjjeeen elképzeSheiMlwi — *' fap —? hogy Magyar ország, amelynek anyagi jólétét nem lehet tagadásba vonni, amelynek költségvetése egy’ milliárd frankot tesz ki s amely állam a békeszerződések flagráns megsértésével költségvetési bevételeinek egy harmadát arra fordítja, hogy állig felfegyverkezzék, megzavarja Európa békéjét, lehetetlenné tegye a Young-terv elfogadását és a háború likvidálását. Azt kell tehát megállapítani, hogy a kisantant a nagy szövetséges államok megbízásából, vagy pedig ezekkel együtt interveniáljon Budapesten. A legrosszabb esetben, ha Magyarország továbbra is rosszakaratot tanúsít ebben a kérdésben, megvan az az eszköz, hogy a szövetségesek egyszerűen visszatérnek a békeszerződés alapjára s Magyarországtól az eredeti reparációs költségek szigorú betartását követeljék. Budapest, december 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentés©. - A Petit Párisién cikkéhez a 8 órai Újság terjedelmes kommentárt fűz. A lap többek között megállapítja, hogy „Magyarország a békeszerződésben vállalt kötelezettségeit mindenkor betartotta és a keleti jóvátétcli tárgyalásokon nem is erről volt szó, hanem arra akartak bennünket kényszeríteni, hogy lemondjunk a békeszerződésnek reánk egyetlen kedvező szakaszáról, még pedig olyan eszközökkel akartak erre kényszeríteni, amelyek, mint Osnsky párisi csehszlovák követ magát kifejezte, hüvelykszoritó módjára működhetnek Magyarországgal szemben. A Magyarország elleni érvek sorozatába belecsendül a fegyverkezés érve is. Ez az érv azonban semmiképpen sem szól Magyarország ellen. hanem inkább ellenkezőleg a kisautón [ ellen. A jóvátétele bizottság tárgyi lúgos vizsgálódás és megállapítás után sem győződhetne meg másról, mént * vw*6 lényekről, ezek pedig azt igazolják, hogy Magyarország a békeszerződést pontról pontra végrehajtotta. Berlin, december 9. A Ger mánia közli levelezőiének Bethlen István gróf miniszterelnökkel folytatott beszélgetését. A levelező ismerteti a Magyar- országgal szemben Parisban felvetett követeléseket, majd közli annak a beszélgetésnek alapeliveit, amelyet ez ügyben a magyar mi niszterelnökkel folytatott. Bethlen gróf hangoztatta Magyarország hajlandóságát arra, hogy a trianoni békében vállalt és aláírásával elismert kötelezettségeket lelkiismeretesen végrehajtsa, de meg akarja védeni Magyarországnak a békeszerződésből folyó jogait is. A szerződést diktált hatalmak Igujabb követelései azonban világos szerződésszegések. A békeszerződésből folyó kötelezettségek és jogok állítólagos védelmezői feltevéseikkel felfüggesztik a magyarok részére garantált kötelességeket és jogokat, ami annyit jelent, hogy szerződésileg már nem biztosított állapotot teremtenek Magyarország részére. A miniszterelnök a 250. szakasz jelentőségét kiemelve, ezeket mondotta: Az a tény, hogy az elszakilott területi magyar állampolgárok ellen elkövetett lefoglalásokat és likvidáoiós sérelmeket vegyes döntőbíróság előtt peresíteni lehet, már valami biztosítékot jelent, noha ennek ellenére a sérelmek száma még igy is éppen elég nagy.’ Lehetetlenség ilyen jogvédelmet feladni vagy kompenzáció tárgyává tenni . A közvélemény egységesen elsöpörne minden olyan magyar kormányt, amely ilyesmit tervezne. Magyarország külpolitikája a béke- szerződések keretében való teljesítés politikája. de semmi sem indíthatná Magyarországot arra, hogy egyoldalú -aranesszé alapján a békeszerződésben foglalt kötelezettségeken btfrncoó terheket vállaljon. Mai nánmk 12 oldat (22C6)SZám KMM * 1929 deCCmber 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága Hn Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldret Í'*‘L * 7 * 12, U. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői politikai napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Ke. Egye* szám ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha
