Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-10 / 256. (2181.) szám
2 .. VSlasitáioM után Kisgejőc, november 9. Tehát már ezen is túlestünk. ''Minden csendes s valami szorongó érzés terjeng a levegőben. Az emberek kérdő pillantással néznek össze, amelyben benne van a jől végzett munka nyugalma, az el követelt ballépés fájdalma és egybevéve: a bizonytalan jövő feletti aggodalom kifejezése. Vájjon sikerülni fogé becsületes, kitartó munkánk után a magyar jövendőt jobb mederbe terelni? A nagy támadás után, a vitézül ki állott ostrom elhárítása után vájjon jönnek-e nyugalmas, békés napok reánk? Vájjon fel virrad-e a magyar igazság napja, megértésre, megbecsülésre talál-e a mi köteles, igaz küzdelmünk? Vagy folyik tovább a nemzeti létünkre törő munka, jön a szegénység, jön a nyomorúság, bogy letörjünk, hogy elpusztuljunk. A nagy csendben áMörbézoflt éjszakáik fáradt, letört alakjai jelennek meg lelki szemeim előtt. Vájjon mit hoztak, micsoda drága kincset rejthet magában a görcsösen ösz- szeszorult marok? Vájjon meg vannak-e a vásárral elégedve, vagy csak üres ígéret az, amelyért elcserélték legdrágább kincsüket, magyar öntudatukat? Számoljatok fiaim, rakjátok garmadába mindazt, amit kaptatok, mindazt, amit kapni reméltek és én megmondom nektek, hogy mindez fel nem ér a könnyelműen elherdált magyar becsület egy morzsájával sem. Vannak dolgok, vannak téved lések, amelyeknek emléke megzavarja életünk folyását és kísért mindenütt Mérget kever az édes mézbe és ürmöt csepegtet az őrömbe s ezt a kinző élet.társat eem eMobmi, sem távozásra bírni nem lehet soha. Nevessetek ti, akiknek úgy tetszik, de ajkaitokon meg fog fagyná a mosoly, ha eljön az idő, amikor a magyar nyomorúság tudatára ébreszt majd kőteless égteknek, amelyet könnyelműen elhagytatok. Csak egy kérdést hozzátok, akiknek én és a hozzám hasonlóak nem kedvesek. Akik megvettek minket és sorsotok, jövőtök intézését másoknál jobb kezekben tudjátok. Vájjon mi lett volna most, ha él bennetek i a magyar jellem, a jövő-belátás egy kis por- cihája, sivár jelenetek helyes megismerése? Akkor ma legkevesebb 20 magyar képviselő és 10 szenátor ülne a parlamentben. És mi lenne akkor? Abban a nagy vásárban, amit politikának neveznek, vájjon mit érne most 30 igaz magyar? Látjátok, ezekkel már akár a kormán yrudat is a kezünkbe vehettük volna. És mennyi könny és mennyi magyar nyomorúság szűnhetne meg ezeknek munkája nyomán. És most ez a könny és ez a nyomor mind átkot sir, átkot kiált és jaj annak, akit eltalál Bocsássatok meg kedves olvasóim, én nem szívesen bántok valakit meg. De akarom azt, hogy tetteinek súlyára minden magyar testvér ráeszméljen. Ennyit ki lehet követelni annak a nemzetnek fiaitól, amely nemzet egy évezreden át volt Nyugateurópa védője és a népszabadságnak örökös harcosa. A m agába - szállást, tetteinek bírálatát kérem én és ha azok a szerencsétlenek, akiket illet, eljutottak idáig, mélységesen sajnálom ők el De megbocsátás csak Istennél lehet, mert a magyarság ügyének jobbraford.uJását hátráltatni bűn még a másfaj táj u polgártársainknál is, de ezerszer bűn az a magunkfajtájától. Brihmi murikatárminknafc alkalma ▼olit a Középeurópai Intézet egyik ak- pitójávat, Hantos Elemér nyug. magyar királyi államtitkárral beszélgetnie, aki a kisauíantról é* Köaépeuró- páról a következőket mondotta: A legtöbb középeurópai állam gazdasági fejlődése holtpontra jutott, ami airra a felismerésre vezetett, hogy a gazdasági helyzet javulását egyes gazdasági ágak magas vámvédelme, magas szubvenciója, meleg és hideg protekciója dacára sem lehet elérni, fia egyes országokban a világgazdasági krízissel igyekeznek vigasztalódni, ez igen gyönge vigaszt jelent Világgazdasági krízis uralkodik ugyan a termelés egyes ágaiban, azonban ea csak egy átmeneti stádium kifejezését képezi és a konjunktúrától konjunktúráig vezető hidat A krízist a legtöbb közép- j európai államban sokkal inkább lokáigeog- i ráfiailag látom előidézve éa annak a gazdasági rendszernek a következményeként, amelyet valamennyien sinylünk. A pillanatnyi gazdasági viszonyok tarthatatlansága és az egyes nemzeti gazdaságok és piacok dezorganizáiása szükséges megszüntetésének a fölismerése a tervek egész sorozatát érlelte meg, amelyek közüli a kisantant A választások eredményével én is meg vagyok elégedve. Bennem van hit, van remény! A bajok majd elmúlnak és jön egy megértőbb kor, amelyben mi is egyenlőek leszünk a többiekkel és a közös asztalnál egyformán fog hullani nekünk is a tömérdek jó. Büszke vagyok azokra, akik el nem tántorod- tak, mert ők hősök és példájuk világit, miint a nap. És ennél a világosságnál meg fogja találni minden magyar a maga útját. Ha örömömbe és az én magyar hőseimbe való büszkeségembe fájdalmas érzés is vegyül, ha nem tudtam megállani azt, hogy ennek hangot adjak, azért is bocsánatot kérek. És köszönteni akarlak Titeket, erőt és kitartást kérek Istentől számainkra, örömet és megelégedést kívánok a derekasan végzett munka után, de azért egy kiesé szégyenlem magamat mindaddig, amig nyájunkból csak egy bárány ia hiányozod fog. Atyafiságos szeretettel: Bgry Ferenc volt szenátor. gazdasági szövetsége ma az érdeklődés előterében álL A gazdasági kisantant eszméje realizálása annak a gondolatnak, amelyet Beoes külügyminiszter a kisantant 1927.-i joachimsthali konferenciáján fejtett ki, ahol még középeurópai gazdasági rendszerről beszélt, Az ilyen rendszernek az elvetése tulajdonképpen Ausztriától indult ki, amely e Németországot kizáró mindennemű kombinációt elvetett így a kisantant 1928.4 bukaresti gazdasági konferenciájának tárgyalásai csak a középeurópai gazdasági probléma egyes részeire korlátozódhattak s lényegükben csak a három politikailag szövetkezett állam gazdasági kapcsolatainak a kimélyitése és közelebbhooása szolgálhatott tárgyalási alapul Kereskedelempolitikai tekintetben * bukaresti konferencia csak a kedvezményes vámok kérdésében vadé állásfoglalást eredményezte. De felismerték azt !■ Bukarestben, hogy a kisantántállemofc összefüggése gazdasági és közlekedéspolitikai tekintetben mégis csak laza ahhoz, hogy e®t a gazdasági rendszert fel lehessen építeni. A kieantamt államainak közvetlen flesoeköttebé^ és Magyarország s Ausztria megkerülésének a kísérlete rövidesen erőszakolt és mesterséges konstruíköiónak bizonyulna. Nem kevésbé A kisantant és ftözépeurőpa — Maatos Elemér nyilatkozata a P. M. H. számára — PÖBBÓ ÜSZŐM RE6SNY ' Irtás M6AICX ggintf®§«!8* — Mért kérdezed ezeket? — kérdte Bátky csöndesen. — Ezek a bolond parasztok. Olyan gumitalpú cipőnyomot láttak s mindjárt jár a szájuk. Biztos, hogy valamelyik cselédnek ajándékozta. Most hirtelen elhatározta, hogy visszaviszi a dolgot az eredeti állapotra. — Mondja, Vilma, gondoljon vissza jól. így lövés volt. vagy kettő? — Hát persze hogy egy. — Egy? — Hogyne. Tisztán emlékszem. — Akkor csak véietlenség lehetett. Egy rettenetes, fatális, iszonyú véietlenség. Mindnyájan fellélekzettek. — Itt nincs más, drága Vilma, meg kell nyugodni az Isten akaratában. — Én nem vagyok felelős semmiért, — mondta az asszony s ráborult a Bábkyné vállára és újra sírt. illetőben; szinte úgy látszott, mintha sohase akarna elmozdulni Végre sarkon fordult s bement a házba. Odabent égett a nagy petróleumlámpa. Ez egy kő régős lámpa volt, az ő személyes ellensége, mert igen sok petróleumot fogyasztott. Ezt a lámpát a veje kapta a nagyságos úrtól, ez a haszontalan ember, aki ot ül a kemence mellett kis utazósapkában. Azt ifi az úrtól kapta. > Ahogy az öregember belépett, hirtelen nagy izgalom fogta el. Düh. Véreres szemmel nézett körül a kis házban a nagy fényességben. Hirtelen úgy érezte, hogy most itt van megint az ő ideje. Mert eddig nem volt szava,^ veje mindig letorkolta, hogy nem az Övét fogyasztja. Mindent az uraságtól kapott. Hogy olyan ugrifüles szineskedő fickó Volt, nagyon be tudta magát hízelegni az uraság- ná! s azt úgy fejte mint egy fejőstehenet. — No, — mordult el s sxétnéaett bue bikátok Intettel Akkor a begyére ment A karóé lócának « felső sarkába, az ablaknál. Ott szokott ő (Üldögélni, mióta az apja meghalt Azóta az volt az ő helye. Mindenki elhallgatott « félve néztek rá. Mintha megérezték volna, hogy az öreg egészen uj erővel s hatalommal jelent meg köztük. Az öreg krákogott egyet s oda köpött a ház közepére. Most nem szólt neki a lánya, hogy ne köpködjön. Ez a ház az övé. Az ő nevén vau. A föld is; minden. Itt ő az ur. — No, — mondta aztán — hát eltemettétek. Nagy sóhajtás volt A felesége nagyot sóhajtott, felállót! odajött hozzá, meg visszament a kemencéhez a a kezét tördelte. Nem ült le, ceak sóhajtozott A lánya is maga elé hajtotta le a fejét, az is csak sóhajtott. — Úgy uras, — mondta az öregember. Solcá hallgattak. Tudták, bogy az öreg mit gondol. Hogy nem tartja istenes dolognak, hogy egy öngyilkos emberi úgy temettek el, mint egy valóságos keresztyén halandót aki — Nem, nem. Maira nem fe'elős semmiért, itt senki sem felelős semmiért. Ezzel visszamentek az ebédlőbe. Az ajtóból visszanézett az asszony a tornácra. a rettenetes helyre s azt mondta: — Soha többet, soha ide nem jövök többet! Már késő éjjel volt, de az egész falu ébren vott. Nem bírtak megnyugodni. Minden házban csak ültek s beszélgettek. Gyilkosságról s kisértetes történetekről bég' betyárhietó riák;vt elevenítettek fel 8 boszorkányokról ikik egy helyen több alakban tudnak jelen lenni a viszont egyszerre több helyen képesek megjelenni. Az az öregember, akinek a szo^gabiró közönt. soká állott in "g a kerítésnél, nézte a falut, a csöndet. Semmit se nézett, csak maga elé meredi mint egy fából faragot' fekete zobor, mini egy megbámult sircnilék a teSdfrST'SSlSCírt fís52&3Pfli hogy Schmidtham w’-lávS?®, Euiópa 'e|iarla’masabl> keseruvíz-forrása s mint ggyem esiredillü m neméken. #***.■■ A»vfnw#' ‘ **»*..„*-, ----iMmnnauiMirnnfri'ia1"11 -m-—’»• -niT’itnMninMit Gy om o/r - és b é 11 i a * t 51 ó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél vó pohárral, Sok esetben e'egcndÖ már néhány evő kanállá’ is fairás-ismateíü és gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve. 1929 november 9, —ómba*. Igyon Gottdiener PEZSGŐT .............................................................. —i>mm .....^i Jönne elhibázott dolog a kiaantant ál&aznoá- imak közeledését indokolaHaa bizalmatlansággal nézni amorf máir elvbe® üdvözölni kod! a barátságos viszonyban élő népek gazdasági közeledését. Halálos bűn aa elzár kó- zástí politika, mig a közösség az emberiség legfőbb törvénye. A kisantant politikai triójában Jugoszlávia és Románia mint agrárállamok, Oetrazlová- káa pedig mint elsősorban ipari áfflaan kölcsönösen kteegtthebnék egymást sok tekior beiben. Ettől a strukturális kiegéezrté^tőS eí- itok intve Csehszlovákia szénnel, Románia petróleumánál a Jugoszlávia érooei rendelkezik, úgy hogy e termékek kicserélése esen áUlaimok gazdasági kapcsolatait lényegesen keld hogy emelje. Másrészt viszont Geehszlovák iában hatalmas agrárpárt létezik, mely barátságiul auul áll szemben a mezőgazdasági behozatallal Ezért a kisantant közeledését könnyébbnejk látom közlekedéspolitikai téren, mint kereskedelempolitikáin. Ilyen közeledés természetesen kezdet lenne, még ha csak egy kezdet ie azon közmondás szellemében, hogy egy fecske még nem csinál nyarat. A káeanrtant államok közeledése egymagában nem jelenti a kőzépeurépái gazdasági kérdéseiknek sikerrel kecsegtető megoldását lr^g vagyok győződve arról hogy esen államok további célokat tűztek ki maguk elé, amelyek megvalósítása leginkább a a ép- szövetségen keresztül vezető utón lesz lehetséges. Horthy kormányzó és Bethlen miniszterelnök görög kitüntetései Budapest, november 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentéee.) A görög köztársaság elnöke Horthy Miklós kormányzót és Bethlen István gróf miniszterelnököt a MegvARó- rend nagykeresztjóvel tüntette ki A kitüntetéseket tegnap adta át a budapesti görög követ. 1 becsületben * isteni ól elemben múlt ki a világból. — Én meg mán éhes vagyok, — mondtat a veje. Senki se feleli Illetlennek látszott a sző. Pedig valóban senki sem evett egy falatot se vacsorára. A gyerekek ott feküdtek a megvetett ágyban. Hárman. Azok ettek. — Mit ennél? — szólt a fiatal asszony. <— Mi van? — Hozhatok be szalonnát, kenyeret. A fiatalember hallgatott. Jó húsban volt, szőke ember, kékszemü; úgy könyökölt, mint egy ur. — Üss egy kis rántottál Erre a szóra dermedt csönd lett. Várták, hogy az öregember nem csap-e közéjük. Az meg se mozdult, de mindnyájan érezték, hogy valami rettenetes a levegő. Mint a vihar előtt Most kint siető asszony léptek hallatszottak. Valaki nyitotta a külső ajtót s odakint a sötétben kereste a kilincset. Az öregasszony, aki ott állott az ajtónál, kinyitotta. — Ki az? ... Te vagy, Mári? Egy feketekendős. feketeruhás fiatalaszony jött be. — Hallották? — mondta izgatottan. Senki sem felelt, csak ránéztek. — A jegyzőnó is benne van. Mindenki ijedten nézett rá. A fiatal asszony ott maradt az ajtóban. — Maga megvallotta. Mindent elbeszélt. Nem bírta a lelkén viselui. — A jegyzőmé? — Igen. Hallgattak.-Az óra a falon ijedtem tiktaikr kozott. — Egyék meg egymást, — mondta az öregember. — Az urak. Falják fel egymást! — Hát ezt nem ie csinálta szegény ember, — mondta a fiatal férfi. — Ezt nem csinálta se cseléd, se más. — Azt a jó embert, -- csattant föl a fiatalasszony, mintvhn megnyitják a zsilipet s suhog a szennyes ar. — Nőm, azt a jó embert. m
