Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-09 / 255. (2180.) szám

6 í tSR >PRa:<IM-7V\AGteftHTRL5I> 1929 november 9. szombat. mKsanuiumnranraííUKSsaaaaaHmMii Oktatás közben véletlenül agyonlőtte katonatársát egy nyitrai tüzérkáplár Gizehiől Memphisig teveháton Irta : Bárdossy Eugénia Riad-Eb'Sad, a drágám an kairói penziómba jókorán beküldte névjegyét és tisztelettel je­lentette, hogy vár rám. Francia kísérőm társa­ságában léptem ki a kapun. Az arab a fának dűlve állott Körülötte három felsallangozott teve térdelt. A világfi jártasságával mutatta be a társaságot. — Ez az enyém, a Mamzes, a má­sik kettő bérelt. Ezt Rózának, amazt Mózesnek hívják. A kis francia a Rózáért lelkesedett. Ne­kem a Mózeshez volt kedvem. Leírhatatlan ön­tudattal telepedtem le a sivatagnak a nagy tör­vényhozóról elnevezett hajójára. Negyedóra múlva Gizehnél voltunk. A Sphinx arca, mint valami áldozátát bemu­tató, keleti főpapé, állítat fényében ragyogott. A piramisok reggeli párafátylukban sejtelme­sebbek és csodálatosabbak voltak, mint valaha. Utunkat előbb Sakkarának vettük, melyet Ma­riette tanár kutatott feL Szótlanul haladtunk egymás mellett. Szemem elmerengve pihent a hamvasszőke sikon, mely­nek határt hullámvonalu homokbuckák vetnek. Ezeket a szól tegnap hordta ide, hogy holnap továbbsodorja. Nagy csend ülte meg a pusztát, Sajátos diadalmas érzés töltötte el egész való­mat. Olyan, aminőt csak a puszták fia érezhet, amidőn távol, az embereknek kicsinységekből összekomplikált álkultúrájától, a sivatag csend­jében megtalálja önmagát és Istent, az élet­öröm forrását. Azután nagy, soha nem ismert béke érzése szállott meg. Egyszerre megértet­tem, hogy hősi lelkek elmentek a pusztába meg­nyugvást találni Pedig zugó barlang mélyén csak kővánkosra hajtották fejüket pihenőre. De a csend, a természet eme főiskolája sok min­denre megtanította őket Maga a Mester is a hallgatás 40 napos magányába vonult, hogy vi» lágmissziójára készüljön. A homokfelületen csakhamar izzó hőség ural­kodik, de a szellő néha még fujdogál. Utunk szegényes arab temetőn vezet keresztül. Vala­mikor a szent macskákat temették itt Díszük most már csak egy-egy hervatag phénix-bokor. Azután két kisebb piramis, Abu-Kaber és Abu Syr mellett haladunk el, Mint két álmodozó anaohoreta, állanak ott csendesen, magukba mélyedten. Egyszerre megdörzsölöm a szeme- met„Ösztövér kutágas hórihorgas gémmel haj­lik a kút fölé, benne vizet kémlel.” (Arany.) Mintha nem is Afrikában, hanem tiszaparti szü­lőföldemen járnék. A közeli mocsarakból fel­hangzó békahangverseny ezen illúziómat csak még növeli. Marcona beduinok jönnek velünk szemben. Salám! — köszöntöm őket megérint­ve homlokomat Tágranyitott szemmel bámul­nak a fesztelen európai nőre. Fellah falucska mellett országúira térünk. Egyszerre autőtül- kölés hallatszik mögöttünk. Az eddig jó és készséges Mózes fülét hegyezi és keresztben megáll a nem széles utón. Felemelt kézzel meg­állást intek a fekete soffőrnek. Azután a kan­társzárat rángatva kérlelem a tevét. — Le­gyen eszed, Mózes! Menj fel a töltésre! — De a Mózes meg sem mozdul. Az arab nevet: — Súgj valamit a fülébe, asszonyom! Majd meg­látod, mindjárt paríroz! A füléhez hajlok: — Mózes, én nem vagyok antiszemita- — Örömteljes remegés fut végig az állat testén. Egyet-kettőt helyeslőleg bólint s aztán egy szép szökéssel a töltésen terem. Az autó tovább roboghat. No lám! Aztán ne higyjek a lélekvándorlásban! Déltájban érünk Sakkarába a Ti-mastabához. E szó arab nyelven kunyhót jelent. Rendelte­tése sirház volt. Már az előcsarnok oszlopain látjuk, hogy örök lakója* Ti (kb. 2600 évvel Kr. e.) az V. dinisztia három fáraójának volt minisztere vagy udvarmestere. A nagy terem falán vannak a történetírásnak annyira értékes reliefek, melyek O-Egyiptom magas kulturéle- tét oly gazdagon szemléltetik. Most már szám­talan mastabát tárt fel a tudományos kutatás. De ekintsünk be az Apis-bikák mauzóleumá­ba! Valamikor Apis-templom, melyet spbinx-uc- ca kötött össze a görög építkezésű Serapeum- mal. Mindkettő letűnt monumentuma az egészen az állatiasságig lesülyedt bálványozásnak. Ha­talmas földalatti folyosó fogad kétoldalt a sir- kamrákkal. Mikor Mariette tanár az ötvenes években fölfedezte, csak egy kamara volt be­falazva, a többi 23 feltörve és kirabolva. Csak abban az egyben volt érintetlen az Ápisbika múmiája és sok drágaság. A teljesen ép, óriási gránitkoporsók súlya egyenkint 130.000 méter- mázsa. Az egyiptomi felfogás szerint Ptah isten lelke lakott e szent bikákban, melyeket tehén- háremükkel együtt papok etettek válogatott takarmánnyal, tejjel és mézeskaláccsal. A za­rándoklóktól nyújtott étel mikénti elfogadásá­ból következtettek Ptah jóindulatára. Az el­hunyt bikát bebalzsamozták és a fáraók pompá­jával temették el itt. Ptah lelke aztán mindjárt mutatkozott más bikában. Itt van a sokat emlegetett lépcsőpiramis is. 2500-ból Kr. e. való, tehát idősebb a gizehiék­nél. Sziklán épült kompakt tömeg. Sirkamrája a 8zödafund ámen tűm ba van vágva. Első pilla­natra a többitől 2 méternyire keskenyedő 6 lép­csőfoka különbözteti meg. Ismét tevére szállunk és nagy hőségben te­szünk meg másfélórai utat. Sykornora és pál- ina!igét felé közelgőnk. Itt állott valaha Mem­phis a Hiksosok erős várával és Ptah templomé­val, ahol a fáraók győzelmi jelvényeiket lerak Iák. Cwüc a történelem állítja mL A szem hiába (Nyitrai tudósítónk távirati jelentése.) Csü­törtökön délelőtt tiz órakor a nyitrai tüzér-lak­tanya egyik legénységi szobájában egy revol­ver lövés dördült el s utána rémült kiáltozás és futkosás támadt a folyosón. A legénységi szoba padlóján egy fiatal tüzér­katona hevert, homlokában egy revolvergolyó ütötte kis lyukkal, melyből vércseppek gyön­gyöztek. A fiatal katona holtteste mellett füstölgő revolverrel a kezében az ijedtségtől dermedíen, tanácstalanul állott Juszka Sán­dor tizedes, körülötte pedig a katonák nagy csoportja néz­te a jelenetet. Csakhamar megérkezett az ügye­letes katonaorvos, aki konstatálta a nyomban beállott halált. A katona holttestét a halottasházba vitték és ezzel egyidőben a kaszárnya ügyeletes tisztje röviddel későbben pedig a katonai vizsgálóbi­zottság érkezett a szobába, hogy a tragédia részleteit megállapítsa. A városban ezalatt szélvészsebesen terjedt el a hir, hogy a tüzér­ségi laktanyában gyilkosság történt, egy tü­zérkáplár a szóváltás hevében agyonlőtt egy közlegényt. A hivatalos vizsgálat ezt a verziót megcáfolta és megállapította, hogy Danzig, november 8. A háború utáni Európának legfurcsább állama­lakulata Danzig szabadváros. A régi Hansa-várost, amely hosszú időn át lengyel patronátus alatt ural­ta a Bal ti-tengert, később pedig Németországhoz csatolták, most újra életre keltették. A versaillesi békeszerződés az úgynevezett lengyel-német korri­dorral biztosított utat a tengeF ez Lengyelország­nak és ez a korridor elválasztja Kelet-Poro6zorszá- got Németországtól A korridornak és Kelet- Poroszországnak tengermenti találkozásánál fek­szik Danzig. A szabadváros megalkotásánál aa volt a cél, hogy egyrészt a kikötő révén szabad utat bizto­sítsanak a tenger felé Lengyelországnak, más­részt, hogy ez a németlakta vidék ne kerüljön lengje! uralom alá. Az egykori Hansa-város újjászületett és 1920 óta önállóan folytatja életét, Jkotmánya és kormány­zása igen érdekes. A szabadváres a Népszövetség védeleme alatt áll, amely egy népszövetségi fő­biztost rendelt ki. A jelenlegi főbiztos Gravina Manfredi gn3f. Az olasz gróf állandóan Danzigban él. A népszövetségi főbiztosi hivatalon kívül még egy lengyel főbiztosi hivatal is működik Danzigban. Ennek a vezetőije Strassburger Henryk meghatal­mazott miniszter, a lengyel érdekek képviselője. A szabadváros politikailag teljesen független, csak vámunióra lépett Lengyelországgal. 120 tagú parlamentet választ és 22 minisztere van. A mi­nisztereknek szenátor a címe. A 22 szenátor köz;:l nyolcat négy évre válasz­tanak meg, tizennégyet pedig bizonytalan időre. Ezeknek azonban a parlament kívánságára bár­mikor el kell hagyni a helyüket. A közgyűlésen és szenátuson kívül még egy ki­kötő-bizottság -is szerepet játszik a szabad állam vezetésében. A bizottság tiz tagból áll: öt német­ből és öt lengyelből, az e1 töke pedig mindig sem­leges. Az elnök most Hugues de Loes svájci ezre­des, akiről a városban az az adoma járja, hogy ő az egyetlen svájci admirális az egész világon. Ez a bizottság igyekszik negelégedésre elintéz­ni a kikölő használata körül felmerülő lengyel- danzigi problémákat. Danzig szabad városnak a körülötte fekvő váro­sokkal, igy a játék-kaszinójáról nevezetes Zopottal és még néhány helyiséggel együtt négyszázezer la­kosa van. A négyszázezer lakosságú álltamnak saját valutá­ja, dohánymonopóliuma és postája van. kutat a hajdani fény maradványai után. Elmú­lását már Izaiás próféta megjósolta s valóban nyomtalanul tűnt el a föld színéről. Még a ro­mok köveit is leszállították a Níluson. Csodás oszlopai a kairói mecsetek ékességei Vanitatum vanitas! De ime ott fehérük valami! Nagy kezek, lá­bak, óriás törzis, hatalmas fej. Egy fából ké­szült galériára kapaszkodunk fel, hogy II. Rum- zes kolossus-szobrát jól végigtekinthessük. — Nem mondható ez a 19 méter hosszú alak az egyiptomi szobrászat legjobb alkotásának, de, bár egyik Iába eltört, erőteljes nyugalom, egész­ség és intelligencia sugárzik le róla. II. Ram* zes 66 évig uralkodott és 100 évnél magasabb kort ért el. A történelem feljegyzi róla, hogy nagy /olt tetteiben és még nagyobb az öniste- nitós^>en. Ez utóbbit egész a, szükkebliiségig vit­te. Élőiéinek győzelmi emlékeiről a nevet el­tüntette, amivel a szegény historikusoknak ugyancsak sok zavart és fejtörést okozhatott. Pár lépésnyire, a fűben fekszik & szobor kép­a tragédiát véletlen okozta, amelyért a tü­zérkáplárt csak kis részben terheli felelősség. Nem gyilkosság történt tehát, hanem véletlen- ség által előidézett szerencsétlenség. Juszka tüzérkáplár arra oktatta a katonát, hogy kell ellátnia az őrszolgálatot és mi a te* endője, ha posztja felé idegen ember közeledik, aki figyelmeztető kiáltásaira sem áll meg. Ebben az esetben, — magyarázta a káplár — háromszor egymásután fel kell szólítani az idegent, hogy álljon meg. Ha nem áli meg, — ekkor a szemléltető oktatás \kedvéért egy revolvert vett a kezébe s a tüzérkatona felé irányította — úgy fegyvert szegezet rá, cél­zói és rásütöd. Amint magyarázta, a kezében lévő revolverrel rögtön meg is mutatta, hogy kell ezt csinálni, Nem tudta, hogy a revolver töltve van. Megrántotta a ravaszt, a következő szempil­lantásban a fegyver eldördült és a golyó a fiatal katona fejébe fúródott. Ezt állapította meg a katonai bizottság a hely­színi szemle és a kihallgatások folyamán. A tizedest, minthogy legfeljebb gondatlanságból okozott emberölésről lehet szó, nem vették őri­zetbe. A vasutakat azonban Lengyelország magához vál­totta ée ez lengyel vezetés alatt működik. Egyéb gazdasági kapcsolata Lengyelországgal csak a kikötő és a vámok körül van. A Lengyel- országba befolyó összes vámpénzek 93 százalékát Lengyelország kapja, 7 százalék pedig Danzigot illeti. A szabadvárosnak hadserege nincs. Kótezerfő- nyi, német egyenruhás rendőr tartja fenn a belső rendet. A külföldön Lengyelország képviseli a szabad- város érdekeit, belpolitikailag azonban semmi be­folyása nincs. A politikai élet Danzig lakosságához és területé­hez képest elég élénk. Kilenc lap jelenik meg, politikai pártjai pedig számosak. Szociáldemokraták, német nemzetiek, középpártiak, nemzeti liberálisok, néppártiak, német liberálisok, lengyel-pártiak, polgári dolgo­zók, nemzeti szocialisták, német szocialisták, gaz­daságpártiak szerenelnek a pártok hosszú listáján, amely a kommunisták és a háztulajdonosok pártjának nevével végződik. Jelenleg a szocialisták és a kőzéppártiak koalíció­ja van kormányon. A mozgalmas politikai életet gazdasági, bel­politikai és főként nemzeti szempontok irányítják. A Lengyelországgal vámunióban élő Danzig égő seb a német nemzetiek szivében. A szélsőszo­cialista lengyeleknek sem tetszik, hogy Danzig, amely valaha Lengyelország adófizetője volt, most német jellegét megtartva, független legyen. A hi­vatalos politika irányítóinak tehát állandóan ré­sen kell lenni, hogy eloszlathassák az ellentéteket. Ma már csöndesebb és nyugodtabb a helyzet, de rövid idővel azelőtt még viharos tengerek kelet­keztek egy csepp vizből is. A legihirhedtebb ilyen eset a postaládák kér­dése volt. A Danzig é6 Lengyelország közötti kö­tött szerződés biztosította Lengyelországnak azt a jogot, hogy a danzigi kikötő-övben postaládákat szerelhessen a házfalakra és a saját tisztviselőivel kezelhesse a Danzig területén feladott és Lengyel- országba címzett küldeményeket. Tizenkét ládát szereltek fel. A danzigi posta ládái kékek, a len­gyeleké pirosak. A danzigi és német nemzeti párti fiatalemberek még aznap éjszaka festékes vödrökkel és ecse­tekkel felfegyverkezve kivonultak és kékre mázolták a piros ládákat. A lengyel főbiztosság visezafestette pirosra, a kö­mása. 2 méter hosszú süvegkoronája levált fe» jéröl. Sbakespeari szavak jutnak eszembe: — Oh nemes Cézár, ily mélyre hulltak ékessé­geid? Még csak az alabester Sphinxhez zarándoko­lok el. Kisebb a gizehinól és későbbi, valószí­nűleg görög véső munkája. E Sphinx képét lát ta/m a Kairó melletti Matarije kegytemplom freskóján. A közeli városkapun éppen befordult egy messziutról érkező emberpár. Szamárháton ül az asszony, karján a világ üdvösségével. A ha* gyomány szerint zsidó telepitvényesek laktak e helyen akkor. És József, a hűséges itt helyez­te a vórszomj elől biztonságba a Rábizottat. Itt, Memphisben talált menedéket és megélhetést a Szent Család. S míg teli tüdővel szívom a. napsugaras táj szellőfuvallatát, összekulcsolt kézzel suttogom: Boldog vagy te. óh Sphinx, ki láttad itt játsza­dozni a Gyermeket! Vetkező reggel azonban már megint kék színbe öltözve találták a postaszekrényeket. A lengyelek végül is megunták az éjszakár ól- éjszakára megismétlődő festőmüvészi produkciókat és ráüzentek a sze. tusra, hogy teremtsen rendet, különben a maguk fegyveres embereivel őriztetik a ládákat. A danzigi kormány erre minden egyes piros postaszokrényhez rendőrt állított éjszakára. Hónapokon át rendőrök strázsáltak a lengyel le­vélszekrények előtt. Most már nincs ilyen disz- őrség, de a rendőrök ma is szemmel tartják a 12 ládát és ha valaki csak öt percig járkál fel-alá az egyik előtt egyszerre csak mellette terem a rendőr... Még egy politikai érdekessége van Danzignak: itt él a világ legnagyobb politikusa. Satun Hein- richnek, a szenátus elnökének adták ezt a cimet. A derék, kitűnő miniszterelnök politikai érdemein kívül még főként ennek köszönheti ezt a cimet, hogy két méternél magasabb szép szál férfi. Danzig uccáin elég gyakran vonulnak fel a nemzeti pártiak és sokszor felharsan a nem­zeti dal: — Das ist die Stadt am Bernsteinstrand... Valóban nagy politikusok kellenek ide, hogy elsimítsák az ellentéteket. Danzig mai vezetői a lengyel főbiztossal együtt csak erre törekszenek. S. P. A magyar katolikus diák­vezérek az egyházi birtokok bérbeadásának ui rendjéért Budapest, november 8. A most megalakult Wes­selényi Reform Klub harminc katolikus tagja ér­dekes levelet küldött Serédi Juszt miauhoz, Ma­gyarország hercegprímásához. A lévé! Írói a ma­gyarországi diákmozgalmak ismert nevű vezetői és a levélben azt kérik a hercegprímástól, hasson oda, hogy az egyházi bír tok óikat vegyék ki a nagybérlők kezéből és adják bérbe törpebirtoko­soknak, illetve kisbirtokosokból alakult szövetke­zeteknek. — Nemcsak a magyar fajért, — szól e levél —, de a magyar katolikus e^vházért való aggodalom is kezünkbe adja a tollat. Lehet, hogy mi katoli­kus ifjak talán sötétebben látunk s az ifjúság örök törvényei szerint túlozunk, de nem mi vagyunk az elsők a katolikus társadalomban, akik hangot igyekszünk adni annak a nagy feszültségnek, amely napról-mapra jobban fenyegeti az országot a legha­talmasabb nemzeti rétegek: a kisbirtokosság és a nincstelen földmunkásság nyomorában. — Azt hisszük, ahhoz a helyzetképhez, melyet egyházunk kiváló papjai adnak, mitsem kell hozzá­fűznünk, legfeljebb azt mondhatjuk, Prohászka szavaival: Akinek van szive, nem mehet el a ria­nás, a szakadék melletti Mi tudjuk, Eminenciád mennyire fogékony a nemzet legnagyobb kérdései j iránt, ez adja meg nekünk, katolikus ifjaknak a I bátorságot, hogy fiúi hódolattal kérjük, hasson oda, hogy a magyar klérus ne feledkzezék meg az egy­házi nagybirtokok bérbeadásánál a kiebirtokos- ságról és az agrárproletárok elkeseredett' tömegé­ről, hanem lehetőség szerint vegye ki földijeit a nagybérlők kezéből és adja azt kisbériéibe. — Prohászka C tokár mondotta: „A katoliciz­musnak először tudományos, másodszor társadaLmi kötelessége a proletarizmust megszüntetni. A mai termelési rend előteremti, életrehdvja gyaláza­tunkra azt a hittől, reménytől, otthontól és minden emberi méltóságtól megfosztott, gyöke rév esztett, kiszakított tömeget, amely azért nem hisz, mert semmit sem remél". Főmagasságu Hercegprímás Ur! Mi katolikus ifjak hiszünk és remélünk, mert bizunk abban, bogy az Eminenciád vezetése alatt álló magyar Egyháznak minden más intézménynél jobban átérezve a nagy időváltozást, tetteiben is elsőnek áll élére annak a mozgalomnak, amely a proletársorba süllyedő törpebirtokosságot és a me­zőgazdasági munkásságot a felsőbb osztályokhoz emeli, a bátor szociális reformok egész sorával. — Berúgott és felesége sírján jobblétre szenderült. Gölnicbányai tudósítónk jelenti: Puebein Sándor volt lánckovács, aki az utóbbi időben a máriahutai bánya társulatnál minit napszámos dolgooztt, az elimult nap alaposan beitókázott, azután kiment a temetőbe és fe­lesége sírján elaludt. Többé nem is ébredt fel és másnap a temetőőr holtan találta, felesége sírjára borulva. Az elhunyt lánckovács nyolc­éves kiskorú gyermeket hagyott maga után. — Egy apáca különös kalandja a vallási té­bolyba esett matrónával. Inssbruckból jelen­tik: Az innsbrucki közkórház egyik apáca­ápolónőjének az elmúlt napokban rendkívül különös kalandja akadt. E<rv idősebb asszony jelent meg a kórházban, felkereste az apácát és elmondta, hogy egyenesen a konnersreuthi Neumann Teréztől jött, aki tanácsokkal látta el. Az öregasszony azt állította, bogy őt sza­badkőművesek üldözik, titkos üléseken ha­lálra ítélték és rettegni kell az életéért. Neu­mann Teréz azt a tanácsot adta volna neki, hogy menjen el az innsbrucki apácához és vigye magával haza a lakására, mert amíg az apáca vigyáz rá, nem történhetik baja. Ezt a valószínűtlenül hangzó mesét az apáca nem hitte el és nem akarta a matrónát követni, az azonban azzal fenyegette meg, hogy agyonlövi és a csatornába dobja, ha nem jön tüstént vele. Az apáca megrémült és engedelmesen követte az elmebeteg öregasszonyt, aki napo­kon át bezárva tartotta lakásának falai között. Az őrült asszony foglya csak nagyon körülmé­nyes ufón tudott érintkezést találni a külvi­lággal. Tegnap délben megérkezett a segítség és az apácát, kiszabadították a \ állásos té­bolyban szenvedő öregasszony fogságából. Az asszonyt elmeorvosi megfigyelés alá helyez­nék­Európa legfurcsább államalakulata Az egyetlen svájci admirális Danzigban — Rendőrök a póstaszekrények melleit — A világ »legnagyobba politikusa: a két méternél is nagyobb Sahm Heinrich

Next

/
Oldalképek
Tartalom