Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-09 / 255. (2180.) szám

-■•'■•JCTaS8aK«EMH 1029 november 9, szombat Szegény magyar taniíó Kábái a régi közös ármádialeg Valóságos anekdota-kör vette köm! táborszernagy nevét A 34*-es gyalogezredben kezdte mini alhadnagy katonai karrierjét Becs, november 8. Megírták a lapok, hogy Gaígótzy táborszernagy, a régi monarchia le­gendáshírű miutakatonája, 92 éves korában tüdőgyulladásban meghalt. Az egykori erdélyi határőrvidéken, Sepsiszentgyörgyön született 1837 február elsején. Apja főtanitó volt. Gal- gótzy főtanitó uram iskolája eredetileg olyan nemet-magyar nyelvű iskola volt. RAGYOGÓ KATONAI KARRIER Csak gondokkal küzdve tudta föntartani családját ez a jó öreg tanító s valóságos jóté­temény volt reánézve, amikor Antal fiát még mint kis gyermeket fölvették a határőr-fiune- velőmtézetbe Kézdivásárhelyre. Szorgalmas, tehetséges növendék volt a kis Gaígótzy An- tai. Ezért már 1851-ben, vagyis tizennégyéves korában, átvették mint had­apródot a 27. gyalogezredbe, ahol a tanulmányokban szintén a legkiválób­bak közé tartozván, tizer.l été\es korában alhadnaggyá nevezték ki a 34. gyalogezredhez. öt év múlva. 1859-ben, mint főhadnagy, a 44. gyalogezredhez került, amelyet éppen akkor alakítottak át olasz kiegészítésű ezredből ma­gyar ezreddé. Csak néhány hónapig volt fő­hadnagy, mert az 1859-ben kiütött francia— olasz—osztrák háború elején már századossá léptették elő és vezérkari szolgálatra osztották be a 3. hadtesthez. A hadjárat után befejezte félbeszakadt hadiiskolai tanulmányait, az 1866. évi háborút azután megint az olasz harctéren, az 5. hadtest főhadiszállásán töltötte. Kiváló érdemeiért és egyéni hősiességéért ekkor kap­ta meg a Vaskoronarend 3. osztályát, ami oly fiatal tisztnél, mint ö volt akkor, párját ritkí­totta abban az időben. A hadsereg 1867. évi átszervezése alkalmá­val a katonai térképészethez került őrnagyi ranggal, aligazgatói minőségben. Három évvel ezután visszahelyezték a vezérkarhoz, aztán már mint alezredest osapatszolgálatra rendel­ték, majd a brünni országos vezénylőtábornok vezérkari főnökévé nevezték ki. 1876-ban me­gint Bécsbe került vissza s a vezérkar hadmű­veleti irodájának főnöke lett s ebben a minő­ségében nevezték ki — 39 éves korában — ezredessé. A boszniai okkupáció alatt a had­sereg főhadiszállásán a vezérkart képviselte. Az okkupáció után visszatért előbbi állására, aztán 1881-ben a 31. gyalogezred parancsnoka 8 a Lipót-rend lovagja lett. Csak ogy évig ma- Tadt az ezrednél, mert az 1882. évi hercegovi­nál fölkelés alkalmával a 6. hegyi dandár pa­rancsnoka lett. Oly kitünően intézte a hadmű­veleteket., hogy a fölkelést néhány hét alatt leverhették. Ily érdemek után érthető, hogy még abban az évben vezérőrnaggyá, dandár- parancsnokká nevezték ki s földiszitették a Vaskoronarend 2. osztályával is. Boszniából, ahol öt évet töltött, 1887-ben már mint altábornagy s a vezérkari főnök he­lyettese tért vissza. Ezt az állását is oly kitü­nően töltötte be, hogy a király a Lipót-rend parancsnoki keresztjével és a belső titkos ta­nácsosi címmel tüntette ki. Rangjánál fogva 1891-ben a przemysli 10. hadtest parancsno­kává és a trencséni 71. gyalogezred tulajdonosává nevezte ki, 1894-ben pedig a Vaskoronarend első osztályá­val tüntette ki az uralkodó. A táborszernagyi rendfokozatot, ezt a legmagasabb rangot, me­lyet béke idejében katonának elérnie lehet, 1896-ban érte el. 1899-ben a Lipót-rend nagy- keresztjét, majd 1901-ben, ötvenéves szolgá­lati jubileuma alkalmából, a bronz katonai ér­demérmet kapta. Przemysli hadtestparancsnoksága idején történt A BRATKOVTCEI HUSZÁROK HÍRES ESETE. Przemyslben Diószegi őrmester olyan ke­gyetlenül bánt az alája rendelt huszárokkal, hogy 1894-ben, mikor úgy megvert megint egy közhuszárt, hogy már csak félholtan menthet­ték ki a keze alól, a magyar huszárok nekies­tek és kardjaikkal lekaszabolták őrmesterü­ket. A haditörvényszék halálraítélt közülük tizenhárom huszárt és Gaígótzy megerősítette ezt az ítéletet. Ferenc József király ekkor éppen Budapesten volt s ha nem volt tudomása arról az izgalom­ról, melyet a kegyetlen Ítélet az egész ország­ban keltett, tudomást szerzett róla egy nappal a halálos ítélet végrehajtására kitűzött nap előtt, ügy mondják, hogy elutasította az el­itéit huszárok kegyelmi kérvényét, mikor este a Népszínházba ment, meghallgatni a Piros hugyelláris előadását, Blaháné játszotta Török Z-ófi szerepét. Egyszer csak, mikor ogyedül volt a színen, odaállt a lámpák elé 8 fölvetve szemét az udvari páholyra, ezt a nótát éno- kelte egyenesen a királynak: „Mrgmondom én magának a királynak, Hogy ne higyjen /'> az osztrák császárnak: Adton gordont, rn nden kedves fiának Aa annak a tizenhárom przemysli huszárnak/“ Nagy izgalom támadt erre. Mindenki fölállt s a királyt nézte. Egyébként halotti némaság volt a nézőtéren, a.mig a király ki nem hajóit a páholyából és mosolyogva nem intett Bla- hanénak. Akkor aztán olyan éljenzés támadt, minőt nem hallottak még azon a helyen. Min­denki érezte, hogy az a nóta megmentette a tizenhárom huszár életét. Úgy is volt s az újságok még aznap éjszaka hivatalos értesítést kaptak arról, hogy á ki­rály megkegyelmezett a tizenhárom magyar huszárnak. Érték Gaígótzy tábornokot később is éles támadások a nagy szigora miatt. A század ele­jén, 1902-ben is nagy vihar támadt egyszer a személye körül, Az osztrák Reichsratban Daszynski szocia­lista képviselő, aki most a lengyel ország- gyűlés elnöke, fulminans interpellációt adott elő Przemyslben állítólag elkövetett kegyet­lenkedéseiről, de Gaígótzy állása rendíthetetlen volt. Nagyon kemény ember volt biz ö. Csakhogy a kémek­kel körülvett, féltett várban olyanra is volt szükség. Tizentiégvévi hadtestparanesnoki működés után, 1905-ben, Galcrótzy csapat-felügyelő lett és ugyanekkor nyerte el a katonai érdemke­resztet. Szinte furcsa, hogy a legkisebb kitün­tetéseket éppen legutoljára kapta. De hát a legmagasabb érdemrendig már minden kitün­tetése megvolt, bajos lett volna tehát más ér­demjellel elismerni kiváló érdemeit. Gaígótzy generális 1908-ban, hetvenegyéves korában, több, mint ötvenhatévi szolgálat után vonult nyu­galomba. Ferenc József király nagyon meleg kézirattal s c% gyémántos katonai érdemkereszt adomá­nyozásával búcsúztatta. Gaígótzy azóta Becs­ben élt, nagyon szűkös viszonyok közt felesé­gével, Danek Hortenziával, Maurice volt ham­burgi színházigazgató özvegyével. Csak késő öregségében egyesülhetett vele. A dolognak érdekes története van. Gaígótzy még hadtest- parancsnok korában is agglegényóletet élt. Karlsbadbau ismerkedett meg a hamburgi színházigazgatóval, aki egyszer, bizaLmas be­szélgetés közben, megkérdezte tőle, hogy miért nem házasodott meg? Gaígótzy azt fe­lelte, hogy azért, mert nem lehet. — De miért nem? — kérdezte csodálkozva Maurice. —■ Azért nem — felelte Gaígótzy röviden —, mert az egyetlen, akit feleségül vennék — az ön felesége. Évek múlva Maurice meghalt és Gaígótzy feleségül vehette az özvegyet. Házaséletük példaszerű volt s most egy esztendeje szakadt meg Galgótzyné halálával. Az öreg generális egy év óta özvegyember volt, A GALGÓTZY-ANEKDOTAKÖRBÖL Mondottuk, hogy kemény ember volt. Nem szokta meghajtani derekát még azok előtt a főherceg urak előtt sem, kik hivatalos szernle- utjukon el szoktak -látogatni Przemyslbe is. Nem ott történt, hanem Gaígótzy tábornoknak egy régebbi helyőrségén a következő eset: Az egyik főherceg megüzente neki, hogy reggel hét órakor szemlét fog tartani legénységén. Pontban hét órakor a kaszárnya előtt sereg- lett össze az egész tisztikar, öt perccel hét óra után érkezett meg a főherceg, csak Gaígótzy nem volt még sehol. A főherceg ezen naivon megütközött s idegesen nézte az óráját, mely öt, tiz, azután tizenöt percet mutatott hét után. Végre negyednyolc után megjelent Gal- gótzy. A kiséret és a tisztikar lélegzetét visz- szafojtva várta, hogy mi lesz most. A főher­ceg egy, vagy két lépéssel a tábornok elé ment s az órájára mutatva, igy szólt: — Tábojrnok ur. hét óra már rég elmúlt, sőt több van már negyednyolenál is! — Császári fenség — felelte Gaígótzy és elővette zsebéből a saját óráját is —. dobja el az óráját, mert már félnyolej is elmúlt! Ugyanaz a főherceg gyakorlatot vezetett egyszer s a bírálat tiszte Galgótzyra várt. És Galgótzv igy szólt: — A föladatnak két megoldása volt lehetsé­ges. Császári fenséged a harmadikat válasz­totta. * Borisé István ezredes, a kiváló katonai iró, mondotta el a következő apróságokat, melyek­nek legtöbbje abból az időből való. melyet Gaígótzy az okkupáit területen töltött. Hát először is a „servus“ bizalmas köszön­tésnek a tisztikarnál széliében hosszában basz­ni lt ,.servitore" formája tőle származik. Vala­mint tőlo ered a fitymáló „es ist mir But- ten“ is. Az 1882-iki hercegovinál fölkelés leverése alkalmával minden pénzét magánál hordta, ruég pedig aranyban. Azt mondotta, azért teszi ezt, hogyha letörik a fölkelők, hadd lássák a bitangok, hogy egy császár-királyi tisztnek van pénze. Erre a magánál hordott pénzre kü­lönben a fölkelés leveróso után ogy alkalom­mal szül. -égő is volt. Kíséretétől elválva, kissé előrelovagolt és málhásáüatokbóJ álló kisebb élelmiszerszállitmányra akadt, melyet néhány katona kisért. A szállítmányt egy csoport bos- nyák megtámadta. Gaígótzy, leugorva lováról, szintén a rajvonaiba feküdt és a mindig magá­val hordott karabélyból buzgón tüzelt. De mert a támadók sokan voltak, már-már az a veszedelem fenyegetett, hogy kezükbe esnek. Szerencsére figyelmessé lett a lövöldözésre az egyik közeli magaslaton levő őrs haiapród- parancsnoka és a szorongatott kis csopor„ se­gítségére sietve, a támadókat elűzte. Gaígótzy, mert már nem volt hadiállapot, nem terjeszt­hette föl a hadapródot kitüntetésre. Adott te­hát neki azonnal 25 aranyat, mondván: „Ez is valami". Egv alkalommal az egyik beriszülött bos- nyák hátulról Galgótzyra lőtt. A golyó köz­vetlenül a feje mellett süvített el. .4 fickót le­fogták, átadták a haditörvényszéknek, amely statáriálisan halálra Ítélte. A kivégzéshez min­den előkészület megtörtént és tábornokukat bálványozó bosszú szomjas katonák tömegesen gyűltek nézni' a kivégzést. Gaígótzy is megje­lent. Az elitéit eléje vetette magát és lábait csókolva, kegyelemért könyörgött. Gaígótzy lábával eltolta magától, egy ezüstforintot do­bott neki és igy szólt: ..Eridj a pokolba. De ha máskor valakire rálősz, hát jobban célozz." A kegyelmet nyert szerencsétlen fickó öröm­mel futott el és boldogan kiáltotta: ..Zsivió na- generál!" (Éljen a mi tábornokunk!) Pancárának egyik hadnagya Becsben töl­tötte szabadságát. Nem lett volna hadnagy, ha ott fönt a császárvárosban, csupa páváskodás- bói, nem azzal a szép fehér tiszti sapkával tet­szeleg a korzóm, amelynek viselése lent a Bal­kán forró nyarában meg volt engedve. A tér- parancsnokság jószimatu fürkészel olyan kéj­jel vetették rá magukat, mint az éhes farka­sok a kövér prédára. A hadnagy mentegetőd- zött, hogy a sapkát Galgótzv engedélyezte. Nosza írásban fordultak hozzá, hogy igaz-e ez. A tábornok a kérdezősködő Ívre csak eny- nyit jegyzett: „Igen! Gaígótzy." Amikor pedig a hadnagy bevonult, kihallgatásra rendelte és igy fogadta: —• Bánom is én, hogy a hadnagy ur Becs­ben milyen sapkát visel. Azonban, mert ne­kem, mint parancsnokának, annyi irka-firkát okozott, kétnapi szobafogságot kap. Szigorú és a külsőségekre nagy súlyt he­lyező hadtestparancsnokot kaptak. Gaígótzy tudta, hogy uj ruhában kell megjelennie. Táv­iratozott tehát a Tiller-cégnek: „Küldjön egy Berlin, november 8. Annakidején a Times- ben jelentek meg folytatásokban Winston Chur­chill emlékiratai. A világhírű angol politikai- memoárjainak két kötete mcet a német könyv­piacon is megjelenik „Die Weltkrisis 1914—18" címmel. Igen érdekes leleplezések vannak ebben a könyvben, de a legérdekesebb talán az a fe­jezet, amely a békekonferencia különböző bi­zottságainak a működésével foglalkozik. — Áz egyik bizottság — Írja Churchill — a háborús bűnösök megbüntetésével foglalkozott. Borzalmas dolgok történtek a háborúban é- ezeknek a leírása még csak újabb rémtett- kre izgatta a milliókat. A győztesek most. abban a helyzetben voltak, hogy ezekkel a dolgokkal szemben saját felfogásuknak érvényt szerezze riek. E tekintetben a németek nagyon rosszul álltak, természetesen rosszabbul, mint a szö­vetségesek. mert hiszen ők csaknem teljes négy éven át ellenséges földön voltak s az ellenséges lakossággal szemben vasszigort fejtettek ki. A Brit felfogás az volt, hogy Miss Cavel és Fryatt kapitány kivégzéséért valakit szigorú* an felelősségre kell vonni. Franciaország és Belgium is felhozott sok ha­sonló csúnya esetet. Sokezer tanú tett valló mást különböző tisztek, altisztek és katonák kegyetlenkedéseiről, nem is szólva a tenger alattjáró hadjárat szörnyű eseményeiről. — Mindeneseire az egyetlen praktikus meg- torlási mód a volt német császár kivégzése lett volna, tekintettel arra, hogy mint leg felsőbb hadúr, ő volt felelős mindazért, amit seregei elkövettek. Ez a felfogás nagyon erős volt. Lloyd George a hgmakacsabbul ragasz­kodott ahhoz, hogy II. Vilmost fel kell akasz­tani. Valóságos fanatizmussal védte ezt az álláspon­tot. Az amerikaiak nem igen érdeklődtek a kér­dés iránt, a franciák szelíden és finoman meg- botránkoztak, hogy a következő pillanatban kapva kapjanak az ötleten. A katonai jogászok tehát kidolgozták a per tervezetét. A esá zá azonban nem volt a szövetségesek keíeüryó ben, Hollandiában kapott menedékjogot. E‘ért formális kiadatási kérelmet intéztek Hollan­diához. középtermetű tábornokra való kabátot." A kabátot azután egy századszabóval megadjusz- táltatta. Ebben a kényelmetlen ruhában és meLlén a sok csörömpölő rendjellel szorongott a hadtestparancsnok tiszteletére rendezett la­komán. A feketekávénál tiszteletteljesen for­dult a magasrangu ünuepelthez: — Kegyelmes uram, ugyebár őfelsége nem azért adja valakinek a tábornoki kabátot és a rendjeleket, hogy az illetőnek testi kényelmet­lenséget okozzon. A hadtestparancsnok nevetett, Gaígótzy pe­dig kényelmesen kigombolta kabátját, amely aló. egyszerű szürke katonamellény kandikált ki. A hangulat derűssé vált és jókedvben so­káig maradt együtt a társaság. * Wölfling Lipót, a volt Lipót Ferdinánd fő­herceg irta meg róla, hogy gyűlölte a bőbe­szédű katonát. Ö maga a nagy szófukarságá- ról volt ismeretes. De aztán abban, amit mon­dott, igaz és a legnagyobb mértékben őszinte volt. Nem ismerte a kerülgetést. Ha nyergé­ben ülve és hátra taszítva sapkáját a fején, hosszas hallgatás után kimondotta ezt az egy szót, hogy ,,jó!“, az a tiszt, vagy katona, aki ezt a dicséretet kapta tőle, nem tudott hová lenni büszkeségében. Az Ítélete katonai gya­korlatról, vagy katonai tettről rendszerint csak ez volt: „jó", vagy ez: „rossz". Ha csal; 'középszerűnek ítélt valamit, kezét a sipkájá­hoz emelte, szalutált, azt mondotta hozzá, hogy „servitore" és továbbügetett. A tisztjei nagyon jó! tudták róla, hogy tőlük is hasonló rövidséget vesz a legszívesebben; azért, ha Gaígótzy egy egy gyakorlat után megjelent köztük és hallani akarta a véleményüket, tisz­tában voltak vele, hogy mihez tartsák magu­kat. Ilyenkor ily féle jelenetek játszó Itak le köztük: Galgótzv megjelenik s egy darabig némán néz körül. Végigjáratja szemét a tisz­teken. aztán megszólal: — Őrnagy ur, van valami megjegyzése? Az őrnagy siet a felelettel: — Nincs. —• És önnek, ezredes ur? — Nincs. Hasonlóképpen válaszolnak a tábornokok is. Mire Gaígótzy megjegyzi: — Nekem sincs, servitore! — és megfordít­va lovát, eiporoszkál. * Nyelvére, egyéniségére nézve magyar volt. A németet nehezen törte. Béosben ezért félig tréfásan, félig gúnyosan der-die-das Galgótzy- nak nevezték. * Néhány évvel ezelőtt, már mint nyugalma­zott generális, a Wörthi-tó partján nyaralt. Egyszer ott közel tartottak gyakorlat után pihenőt a Villaehon állomásozó magyar huszá­rok. Gaígótzy megtudta ezt. Civilruhában, amint volt, szivarosdobozt vágott a hóna alá s kiment a fiuk közé és adott mindegyiknek egy szál szivart. — öreg katona vagyok, — mondotta nekik meghatottan... A versaillesi szerződés aláirása után Lloyd Ge­orge diadalmasan jelentette be az angol parla­mentben, hogy a veit német császár Londonban nemzetközi törvényszék elé fog állni. Ekkor azután az történt, hogy Hindenburg tábornagy bejelentette, hogy mindazért, ami 19t 6-tól történt, teljes felelős* séget vállal és hajlandó saját maga biróság elé állni. Ezenkívül a császár valamennyi fia egy kollektív levélben bejelentette, hogy el­vállalja II. Vilmos helyett a felelősséget. II. Vilmos részére tehát kilátásban volt a de­koratív mártir-tövDkoszoru. annak minden fizi­kai kényelmetlensége nélkül. Ritkán fordult még elő a történelemben, hogy a vértanuságot ilyen magas prémiummal jutalmazták volna. — A hollandok azonban keményfejü embe­rek voltak és emellett Hollandia kis állam, már­pedig a békekonferencia idején a kis államok nagy divatban voltak, hiszen a világháború többek között azért is folyt, hogy a kisállamok* nak ugyanolyan jogokat biztosítson, mint a u a gy h a ta 1 m a k nak. A kisállam tehát megtagadta a császár kiada­tását és ez végeredményben nagyon jól jött á szö­vetségeseknek, akik nyilván zavarba jöttek volna az előbbi előzmények után. ha Hollandia mégis kiadja a volt uralkodót. Lloyd Ge rge őszintén felháborodott Hollandia magatartása fölött, azonban nagyon valószínű, hogy egye­dül állt ezzel a felháborodással az összes angol államférfiak között. — Közben azután lassanként megfeledkez­tek erről a kérdésről, mert fontosabb problé­mák merültek fel: a brit közvélemény azt sze­rette volna tudni, hogy mikor fo>.r már Német­ország fizetni, az amerikai repub ikánus párt támadó kampányt indított WiDon világmegvál* tó bókepolitikája ellen ós az amerikai adóssá­gok rendezését követelte, az olaszok különböző területi és gyarmati igényeiket hangoztatták. Franciaországnak pedig különböző garanciális kérdések okoztak nagy gondot És a nagy ká­osz köde mögött aggódva és bénán várták a legyőzött államok, hogy mi lesz a. sorsuk. Lloyd George lel akarta akasztatni 11. Vilmost — Churchill érdekes leleplezései a nagy háború idejéből —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom