Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-07 / 253. (2178.) szám
— Mossoüsii érdekes eyilatkozata egy magyar újságíró elüti a magyar kérdésiül és a demokráciáról - A demokrácia az állampolgárok számára: „a szuverenitás illúziója" 11 yj európai helyzet irta: SZV&MG Pál Prága, november 6. A választások hosszú időre elterelték a figyelmet az európai politikáról. Ma tisztán áll előttünk a belpolitikai helyzet: Csehszlovákiában uj kormány ve<szi át a hatalmat, hogy uj koalícióval folytassa a régi politikát. Közben igyekszik elhelyezkedni az európai népek zenekarában, de bizonyára érzi, hogy más mentalitást és megváltozott szituációt talál ott. Hová jutott Európa az elmúlt félévben? A háboiru utáni politika első etappéja a nagy zavar volt. Tartott a békeszerződésektől Középeorópa gazdasági felbomlásának bevégzéséig és a Ruhr-megszállás kettős (német és francia) kudarcáig. Ebből a korszakból emlékezetes Lloyd George, a harcias Poincaré és Stinnes neve, a sok eredménytelen konferencia, a szankciók alkalmazása, Benes futkosá- sai és a szellemi mozgalmak féktelen káosza. Az első öt év (1919—1923) után beköszöntött a locarnói éra, a Dawes-térvezet, az eredményes konferenciázás s a népek egymásnak adott nagy moratóriuma, amelyre szükség volt. A szocializmus fellobbanó győzelme után többnyire polgári kormányok vették át az uralmat, melyek csodálatosképpen engedékeny külpolitikát folytattak. A megbékült Poincaré, a merev Coolidge s a nagy triász: Stresemann, Chamberlain, Briand jellemezték a második háború utáni évötödöt (1924— 1928). Ennek is vége van. Uj „ötéves terv“ előtt állunk. Az átmeneti év — 1929 — tele van súlyos világpolitikai megrázkódtatásokkal. Az-újat az angol választások vezették be s a többi jött föltartóztathatatlanul. A brit szigeteken történt gyökeres válozás zaja ott cseng a kontinens valamennyi népének fülében. Csodák csodája. Poincaré végleg visszavonul a politikától. A Dawes-tervezetet leépi- tették és Hágában szankcionálták a vadonatúj elképzelésű Young-tervet. Októberben becsapott a bomba: Stresemamn meghalt. Francia- országban megbukott a nemzeti koncentráció négy évig uralmon levő kormánya és helyet adott a pártrahajló frakciókormánynak — egy szélsőségesnek, — melyben Briand mindössze persona picta maradhat. A nagy csillagzat: Stresemann, Chamberlain, Briand letűnt, mi jöhet utána? Anglia azzal kezdte az uj érát, hogy kivonult a kontinensről és a Coolidge helyébe lépett agilisabb Hooverral szűrte ösz- sze a világpolitikai levet. A lefegyverzés körüli óvatos fórrókása-kerül és, ami az elmúlt moratóriumi idő specialitása volt, megszűnt és helyet adott a komoly elhatározásoknak. Csakhogy a szárazföldi leszerelést átproiciál- tálk a tengeri leszerelésre, amivel legfeljebb a világihatalmaik jutnak ki a vízből, mi benne maradunk. Nálunk tart az elégedetlenség, melyn-ek legutolsó csattanós megnyilatkozása Hugenberg „népakarat"-mozgalmának sikere volt Németországban, ami nem maradhat világpolitikai következmény nélkül. A változtató események elemi erővel törnek elő. Vájjon mi lesz a kibontakozó világpolitika uj lényege? Mindenekelőtt föltűnik, hogy a letűnő „reakciós" kormányok helyébe lépő szociális kormányok agresszívabb külpolitikát követnek, mint elődeik. A szocialista Németország például kénytelen lesz Hugenberg sikere nyomán revizió alá venni Stresemann örökét. Angliában először a szocialista Snowden csapott az asztalra és végzett Chamberlain nyű- lós rend,szer ével. Természetes, hogy ezek után Tardicu jobboldali kormánya sem marad adós az energia fitogtatásával, a kisebb államok pedig — például Ausztria, ahol Sobober hirdet erélyt, Lengyelország, ahol Pilsudski kardpengéje újból kirepült hüvelyéből, Magyarország, mely bámulatraméltó vitalizmus- sal védekezik az újabb fojtogató merényletek ellen — készséggel beleszólnak a mollok után ismét durban hangzó koncertbe. A moratórium-időnek vége s az ellentétek újra ki fognak robbanni. A nagyhatalmak jó példával Róma, november 6. Mussolini félórás kihallgatáson fogadta a Budapesti Hírlap munkatársát, aki előtt a magyar törekvésekről és a demokráciáról fejtette ki nézeteit. Arra a kérdésre, hogy helyes-e, ha valamelyik nemzet külföldi szellemi áramlatokat követ, a duce a-zt felelte, hogy nem helyes, mert szerinte nincs oly nép, amely valódi, történelmi értékű eredményt érhetne el, ha elhagyja saját hagyományainak alapját, vagy megtagadja múltjának évszázados tapasztalatait. Kell, hogy minden nemzetnek meg legyenek a saját törvényei és intézményei, amelyek történelmében gyökereznek, a valósághoz alkalmazkodnak és vérmérsékletével harmónikusan egybeolvadnak. Arra á kérdésre, hogy politikai áramlatok kiviteli cikkek lehetnek-e, Mussolini azt felelte: — Nem hiszek a mesterségesen importált eszmékben, mint ahogy nem hiszem, hogy bármilyen elvont, kigondolt séma megfeleljen minden népnek, minden politikai éghajlatnak. A demokráciát abban hibáztatom, hogy embert, vagy néptipust formál és azután azt hiszi, hogy ilyen valóban létezik. Innen származnak a szörnyű csalódások és a történelem nagy tragédiái. Ezenkívül a demokrácia megadja az állampolgároknak a szuverenitás illúzióját, de csakis az illúzióját. A tényleges demokratikus államokban azon csoportok szuverének, amelyek közvetve vezetnek és olykor közvetlen brutalitással cselekszenek. Arra a kérdésre, hogy ha a politika valamely állam alkotmányos,vagy adminisztratív életének egyes ágaiban radikális eszközöket alkalmaz, ha vonzó is lenne ez egy irányban, egy csoport felé, nem lenne-e kártékony más irányban, — Mussolini kijelentette, hogy minden bizonnyal kártékony lenne, mert elképzeljárnak elöl s a legtöbbjüknél azt a paradox, de megszokott tényt figyelhetjük meg, hogy a baloldali kormányok erélyesebb külpolitikát forszíroznak, mint békés elődeik, a „reakciósok". Csehszlovákia uj kormánya, ha részben szocialista összetételű is lesz, szintén követni fogja a paradox játékot? Bizonytalan szerep vár rá és bizonytalan külügyminiszterére, Benesre. A kisantant vezérlő és legtöbbet emlegetett politikusának rangját régen elragadta tőle a román Tiifcu- lescu s Benes külügyminisiztersége a közelmúltban ugyanolyan anakronizmusnak tűnt az európai porondon, mint tűnt volna Vilmos császár a német birodalom élén. Most, a szocialista éra sovén külpolitikájának idejében a csehszlovák külügyminiszter visz- szanyeri régi ragyogását? Elvégre ő a legnagyobb mestere annak a háború után divatba jött politikának, amely a szociális princípium önök hangoztatásával elszántan sovén nemzeti érdekeket tud szolgálni. Mindazonáltal nem hisszük, mert a régi — 1920— 24-es — és a mai külpolitikai irány között alapvető különbség van, bármennyire hasonlítanak is az első pillanatban. Való, hogy a közeledési politika letünőben van. Való, hogy Stresemann meghalt, Chamberlain visszavonult, Briand mindössze faragott kép, Tarditu poincaróbb Podnoarónál és hetetlen, hogy évszázados civilizáció mellett ez az elv helyesen használható legyen. Természetesen nem beszélek más irányzatról — mondotta a duce —. amit nem politikának, hanem bómlasztásnak nevezhetek, amely már mindkettőnk országát is megfenyegette és amelyet mindkét nemzet legyőzött. Ma egyetlen nép sem engedheti meg magának a költséges, teoretikus kísérletezések luxusát. Ami pedig a magyar nemzetet illeti, annak történelmi kultúrája, ősi alkotmányos öntudata van, meg tudja tehát találni és bármely népnél inkább meg kell, hogy találja saját életének és fejlődésének formáit. Az újságíró ezután Magyarország közeli problémáira terelte a beszélgetést és azt kérdezte, hogy Magyarország törekvéseinek 'sikere a külföldi hatás alatti gyors demokratizálódástól függ-e, vagy pedig milyen utat jelölne meg a duce Magyarországnak a trianoni sérelmeknek békés utón való orvoslására, amellyel legjobban szolgálná az igazságos és tartós béke ügyét? Mussolini a következőket válaszolta: —• E súlyos problémára vonatkozólag csak azt ismételhetem meg. hogy Magyarország szá- mithat Itália barátságára. Magyarország jobb sorsra érdemes és az európai béke érdekében jó lenne, ha sorsa tényleg jobbra fordulna. De ez a kérdés nincs összefüggésben Magyarország kisebb- ; nagyobbmérvü demokratizálódásával. Úgy hiszem, hogy minden belső ellentét gyors kiküszöbölése csak elősegíthetné az ügyet. Az átkelésnél nem cserélünk lovat, harc közben nem vitatkozunk taktikáról és sztratégiá- ról. Magyarországnak fegyelmezett, tartós, komoly munkára, összes fiainak egyetértésére, —■■mii■ll■^llnlwmeaa ■nmimiwiniiiipiiii «saM—bbi Snowden az asztalra csap. Való, hogy a német weimari koalíció kormánya Hugenberg igézetében visszatérhet a régi intranzigens külpolitikáihoz, mint hajdan az ugyancsak balfelé orientált Müller, Wirfch, Fehrembach és Cuno tették. Való, hogy Benes a szocialista mázai kormánnyal háta mögött nyomatékosabban folytathatja régi külpolitikáját. Mert való, hogy a szocialista oldalra tolódott Európában megvan a szándék a Stresemann előtti külpolitika folytatására. A különbség mégis nagy. Locarno előtt a legyengült és vesztes csoport az erőben tobzódó győző csoporttal állt szemben. Ma az agresszíven egymásba ütközők körülbelül egyforma erősek. Ma nem arról van sző, hogy az állig fölfegyverzett fél in- tranzigensen alkitiv, a másik intranzigensen passzív, hanem két egyenrangú fél energikus diplomáciai munkája veri fel a csendet s mindenki bátran kihangsúlyozza követeléseit, mert többnyire elég erős is kiharcolásukra. A jelt Snowden adta meg, amikor Hágában követelni mert. Az entente cordialet egyszerűen felrúgta. Németország Páriában Söhaoht révén gyarmatainak visszaköveteléséig jutott el, elfogadtatta az enyhébb Young-tervet és elérte a Rajna-vidék gyorsított kiürítését. Hugenberg után és Stresemann nélkül a birodalom még agresszívabb lesz. S Magyarország a keleti jóvátételek párisi konferenciáján már kormányának erős- és biztoskezü vezetésre van szüksége. Mondja meg a magyar népnek, Magyarország csak akkor bizonyítja be a világ előtt, hogy méltó a jövőre — amit nem szabad kockáztatnia —, ha minden belső egyeneílenkedést kerül és ha, amint az utóbbi években tette, egységes és megértő nemzet példáját adja. Ez az, amit neki az olasz nép testvéri szeretettel kiván. A magyar felsőház külügyi bizottságának ülése Budapest, november 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A felső-ház külügyi bizottsága ma délelőtt Berzeviczy Albert elnök távollétében, aki külföldön tartózkodik, Beöthy László elnöklete mellett ülést tartott, amelyen a kormány részéről Bethlen István miniszterei' nők, Walko külügyminiszter és Wekerle Sándor pénzügyminiszter vettek részt. Walko külügyminiszter ismertette a népszövetség legutóbbi ülésszakának történetét és a Géniben lejátszódott fontosabb eseményeket. Áttérve a Parisban folyó jóvátételi tárgyalásokra, a miniszter határozottan szembeszállt a külföldi sajtóban elhangzott azokkal az állításokkal, mintha a magyar kormány makacs magatartása gördítene nehézségeket a tárgyalások elé. Kiemelte, hogy Magyarország álláspontjával — amely a békeszerződésből folyó ama függő kér* elések likvidálására vezetne, amelyek elintézésére a békeszerződés bírói vagy más utón nem gondoskodott, — ezt bizonyította be, hogy őszintén óhajtja a helyzet kielégítő rendezését. erélyesen szembe tudott szállni ellenfeleivel. Az egészségesedés processzusát szolgáló átmeneti moratórium-politika helyébe a bátram és önérzetesen kihangsúlyozott érdekék, az egyenrangúak közötti leplezetlen tárgyalások politikája kerül. Ez az uj attitűd jellemzi a meginduló uj világpolitikai érát. Az irány bátor lesz, talán agresszív is, de a fegyverek nem játszanak benn-e többé szerepet. Hoover és MacDouald virginiai kezdeményezése bizonyára meghozza gyümölcsét s a fejlődés során a tárgyalási asztalhoz nem rabszolga és rabszolgatartó ül le, hanem egyforma rangú és egyforma erős tárgyaló, akit nem zavarhat és nem terrorizálhat a fegyver- csörgés mellókzöngéje. így végre meglesz a lehetőség a nyílt szóra és ha lesznek is difié renciák, az erősebb nem búnk ózhat ja le a gyöngét. Az erőszak árnyékában sütkérező!: pedig — ha szociális elveik dekórumával netalán újra sovén nemzeti politikát akarnak becsempészni a pourparléba — aligha érvényesülhetnék. A harmadik óv-ötödöt sem az első erőszak ja, sem a második moratóriuma, hanem az uj tényező: az egyforma erők kívánságainak búr kolatlan kihangsulyozása fogja jellemezni. 8 az igazi egyezkedés. így tarthat 1935-ig. Ki tudja, mi jön akkor, amikor a békeszerződések politikai természetű rendelkezései régre mind megszűnnek? —-—■—■— ------------ ■ ------------- ! ** ■ ■ • . ■. f Kai síÉiriseth 12 óidat Előfizetési ár: éventa 300, félévre 15(t SzlovenSzkÓi és rUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre* /V/ * 7 * 12, II. emelet Telefon; 30311 — Kiadoévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői pOlltlKCLl TlCLpiLCLpJO. Felelős szerkesztő: hivatal: Prágai!., Panská uí 12/151.—Te* havonta 38 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCfi GtZA Iefon:34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
