Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-27 / 270. (2195.) szám
1929 november 27, szerda. Prágai egyetemi tanár a beduin törzsek európai külügyminisztere Musii tanár, a tiszteletbeli sejk és a nagy Muri iejedeíem barátsága - Á pro- lesszort most a belviszályák sürgős elsimítására hívják a beduin táborba Katolikus pap tagfa a legiohh muzulmán tanácsnak Trága, november 26. A öesbé Slovo értesülése szerint Musii Alajos tanárt, a prágai Károly-egye- tem nagyhírű orientalistját levélben kereste meg Nuri fejedelem, a Ruala beduin törzs nagyfőnöke, hogy utazzék azonnal a levél vétele után a törzs táborához, mert sürgős szükség van jelenlétére. A levél, amely még májusban kelt, elmondja, hogy a fejedelemnek elhaltak a fiai s csak unokái vannak, akik között most belső viszály ut.»tt ki. Az Eben Salad fejedelmi család viszálya azonban átterjedt az egész Ruala-törzsre s vére6 villongásokkal fenyeget. A fejedelem panaszkodik Musii tanárnak, hogy semmiképpen sem tudja elsimítani az elelntéteket s meggátolni a testvérháborut, ezért kérve-kére Musilt, hogy az egész törzs által félve tisztelt tekintélyével teremtsen rendet közöttük. Musii tanár olymódon jutott a különös megtiszteltetéshez, hogy évek sora óta tiszteletbeli főnöke nemcsak a Damaszkusztól keletre táborozó Ruala- törzsnek, de a Holt-tengertől keletre tartózkodó Benisaohar-íörzsnek is s a többi törzs előtt is feltétlen tiszteletnek örvend. A tanár keleti tanulmányútjai alkalmával jutott érintkezésbe a beduinokkal s most állandóan Prágában lakik. Nemcsak egyetemi tanár, de törzseinek külügyminisztere is. Ebben a funkciójában az angol, különösen pedig a francia kormány is elismerte, amelyek igen hálásak Musilnak, hogy már számos ízben hatékonyan interveniált Nuri fejedelemnél s egyéb törzseknél is. Érdekes utánalapozni, hogyan jutott Musii tanár ehhez a nem mindennapi megtiszteltetéshez. A Ruala-törzzsel 1908 júliusában jutott érintkezésbe, amikor nagy tanulni anyu tjén Damaszkusz tájékán járt. Musii akkoriban megkérte Nuri fejedelmet, engedje meg, hogy az ő vér’ íme alatt mindenhová a törzzsel mehessen, amerre csak ez a nomád nép sátorfáját viszi. A hatalmas fejedelem készségesen adta beleegyezését s igy ■ Musii résztvett a törzs valamennyi kaland jában. A törzs körében töltött tartózkodás., alatt lassan- kint tiszteletre s megbecsülésre tett szert, ezért a törzs tagjának is tekintették. Egy nap „pvérszövetséget kötött a fejedelemmel s ugyaniakkor tiszteletbeli sejknek is megválasztották. A tanár azonban csak két év múlva jutott hozzá, hogy Nuri iránti barátságát tettekkel is bebizonyítsa. Musii tanár már ismét Damaszkuszban élt. Damaszkusz török kormányzója, Ahmes Fádar békét akart kölni a Ruala-törzzsel s a bétetárgyalá- sok fölvételére Damaszkuszba hívta Nurit. Nuri mindazideig kitért a sűrűn megismételt felhívás elől, mert féltette életét, most azonban elfogadta a meghívást egy feltétellel: Musii tanár védelme alatt fog utazni. Musii tényleg salvus eoruductust biztosított Nuri számára s maga is állandóan a fejedelem társaságában tartózkodott a béketárgyalások ideje alatt. Muéil azután elutazott Bécsbe. Ekkor tört ki a druz-fclkelés s a főparancsnoságot Száni pasa vette át. A helyzet igen kritikus volt a törökökre nézve s a pasa minden eszközt jónak látott a beduin törzsek megzavarására. Elsősorban Nurit akarta megsemmisíteni, ezért fehér kendőt küldött neki futár utján barátsága jeléül. Nuri hitt az üzenetnek s Damaszkuszba ment. Szánj pasa nagy, ünnepélyes vacsorát adott tiszteletére, mikor azonban a vendég nyugovóra tért, a pasa parancsára letartóztatták s rögtönité’ő biróság elé állitották. Az ítéletet szerencsére csütörtökön, késő éjszaka hozták meg s mivel péntek mohamedánus ünnep, nem akarták Nurit, a bitihü mohamedánust, ezen a napon kivégezni. A fejedelem barátai azonban ezt az egynapi haladékot felhasználták arra, hogy megmentsék. Egyikük értesítette Musiil damaszkuszi barátját, aki viszont a damaszkuszi osztrák-magyar követség utján küldött siffrirozott táviratot Musii tanárnak Száni pasa h Üszögöséről s a halálos Ítéletről. Musii csütörtökön, még éjiét előtt kapta meg a táviratot s rögtön in'-érveníiált a bécsi külügyminisztériumban Nuri érdekében. Hajnali négy órakor már a konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet is értesült a dologról s pénteken reggel audiencián jelent meg a szultánnál Kérésére a szultán elrendelte, hogy a* * ítélet végrehajtását három nappal elhalasszák. Ezt a három napot számtalan intervencióra használták fel s elérték, hogy a rögtönitólő biróság Ítéletét megsemmisítsék és Nurit rendes bíróság elé állítsák. A por egészen 1912 februárjáig folyt, mert Száni pasa mindenáron tönkre akarta tenni a fejedelmet. 1912 februárjában .Musii megérkezett Damaszkuszba a török szultán vendégeként. Ez alkalomból török szokás szerint felezői ilőtték, nyilvánítsa óhaját, amelyet teljesíteni fognak. Musii azt a kívánságát fejezte ki, hogy látni akarja Nurit. A kívánság koneternációt keltett, de a szultán vei: dögétől v.< ni lehetett megtagadni teljesítését. Nurit, akit nyomorúságosán tartottak rabságban, rendes ruhákba öltöztették s Musii elé vezették. A vérszövetség utján egymáshoz kapcsolt két barát viszontlátása megható volt. Musii azután maga is interveniált a szultánnál e elérte, hogy barátjának megkegyelmezzenek. Ekkor tett szert a prágai orientalista arra a nagy tiszteletre és szeretetre, amellyel a beduin törzsek övezik. Annál figyelemreméltóbb Musii tanár pozíciója nemcsak a beduinok között, hanem az egész arab világban, ha tekintetbe vesszük, hogy Musii római katolikus pap. A kiváló orientalista nemcsak tiszteletbeli sejk, hanem a Dainaszkusban székelő arab tudományos és művészeti akadémia tagja is, azonkívül tagja a jeruzsálemi legfőbb muzulmán tanácsnak. Az arab törzsekre való befolyása még ma is oly erős, hogy a prágai tanár az egyes arab területek belpolitikai viszonyainak a kialakulására is döntí befolyást gyakorolt. Áll ez különösen déli Szíriára. Amikor Franciaország mandátumot kapott Szíriára, teljesen tanácstalanul állott a nehéz és kényes feladattal szemben. Az egész országban zavar uralkodott, a nép lázongott s gondolni sem lehetett a kormány megalakítására. 1920-ban nyílt forradalommá fajult a forrongás. Franciaország akkor végső szalmaszálba kapaszr kodva, Benes külügyminiszter utján tárgyalásokba bocsátkozott Musii tanárral, ismerve a professzor nagy befolyását az arab törzsekre. Musii tanár azután távirati utón azonnal utasította Nuri fejedelmet, hegy álljon a franciák oldalára. Egyszersmind rávette barátját, Juszif pasát, a leggazdagabb arab nábobot, hogy kísérelje meg egy mandatá- rius kormány megalakítását. Mindkét arab vezér vakon engedelmeskedett Musii tanár parancsának, annyira bíztak jószándékaiban. Juszif pasa megalakította kormányát s ő volt az első sziriai miniszterelnök, jóllehet tudta, hogy árulónak bélyegzik majd s nagyszájún törzs fellázad ellene. Nuri fejedelem is csatlakozott a franciákhoz s beduinjait a lázadó törzsek ellen vezette. így óriási érdemei vannak az egész országrész pacifikációja körül. Juszif pasa azonban életével fizetett a vállalt feladatért. A lázadókkal folytatott, harcban ellenségei kezébe esett s a kegyetlen ellenség borzalmas kínzások közepette végzett a miniszter- elnökkel. Amikor kilehelte lelkét, halott testét darabokra tépték. Hová tűnnek az aj ezüst öihoronások ? 50 gram német érmeezüstéri Csehszlovákiában 116 gram ezüstöt — Különös eredményre vezet egy kis számítás — Prága, november 25. Néhány hónappal ezelőtt, amint a lapok jelentették, kilencmillió darab uj ezüstkoronást vertek s az uj érc-pénzt forgalomba is hozták. Az uj öt koronás ok azonban n>,a már úgyszólván kimentek a forgalomból & csak kébe-korba találkozunk velük. A gyűjtök hivatalos lapja, a Sbé'ate!, amely Bök- misek Lei pá ban jelenik meg, igyekszik rávilágítani a különös jelenség okaira és állításainak igazolására számszerű adatokat is felsorol. A lap többek között a következőket írja: A lengyel zloty éi'me ezüstben öt gramot nyom és ‘ csehszlovák valutában 3.80 koronát fizetnek érte Az osztrák siliűg érme ezüstben 6.05 gramot nyom és 4.75 csehszlovák koronába kerül, A magyar pengő 5.01 gram sulvu és 5.90 csehszlovák koronát ér. A német márka érme ezüstben 5 gramot nyom és S.10 csehszlovák koronái fizetnek érte. Ezzel szemben a csehszlovák i ezüst ötkoronás 7 gram ezüstöt tartalmaz. ! És most végezzünk egy kis számítást. Az ér- > meezüst gramja, amelybő' az ezüst érméket verik, 50 fillérbe kerül. Tiz német márkáért 81 csehszlovák koronát kapni. Ha ezt a tiz márkát csehszlovák ezüst öt- koronásokba váltjuk át, 16 csehszlovák ezüst ötkoron/ist kapunk. A csehszlovák ezüst ötkoronás okát tenné-' szelesen papirmárkáért is lehet venni. De fiz ezüst márkában csak 50 gram ér- meezüst van, míg a tíz ezüst márkának megfelelő 16 csehszlovák uj ezüst ötkoronás 112 gram ezüsttel bír. Azaz: 50 gram német ezüstöt, amely 25 csehszlovák koronába kerül, be lehet váltani 112 gram csehszlovák ezüstre, amely 56 koronát ér. SZAMOK, BESZELJETEK Fmitusztihus realitások a könyvhét alkalmából Irta: Tichy Kálmán Vagy: reális fantasztikumok, ha jobban tetszik. De nem nevezhetem őket másként, mint e két szó összeházasításával. Ugv jártam, mint Aladdin a pecsétes korsóba zárt- szellemmel. — Egy szál ceruza volt a szezám-nyitóm é*j olyan óriások toppantak elém, hogy magam sem akartam hinni a szememnek, óriási számok, valóban fantasztikusak a szlovenszkói magyar irók tényeleges, megélt sorsához képest, más oldalról meg * annyira reálisak, oly kis erőfeszitéssel elérhetők volnának, hogy beleképed az ember: miért hát annyi hasztalan erőfeszítés, miért annyi síiket fül, annyi nemtörődő felelőtlenség? Mikor igazán egyénenként meg nem érezhető fillérekből életteljes, erős irodalmi élet, emberi iró-sor- sok lehetőségeit adhatná meg a magyar összesség? Minap valaki arról beszélt nekem, hogy nem is hinném, micsoda pénzek forognak itt esténként a kártyaasztalokon. Mostanában azt Íriszem miniden kollegám eszmekapcsolása mindent a könyvhétbe vezet le, igy esett velem is, hogy arra gondoltam: mennyit kellene és lehetne ezekből a pénzekből irodalompártolásra elvonni? Mennyit nem érézne meg a közönség és mennyi állítaná talpra a szlovenszkói magyar könyvpiacot? Ceruza, papiros, egy csendes esti negyedóra, de miket mesélt ez a negyedóra! Szinte azért is terjesztem a közvélemény elé: tessék utánaszámolni, talán tévedtem valahol, talán mese az egész? Mert ha nem mese, súlyosan vétkes mindenki, aki itt él és magyarnak vallja magát és meg nem teszi azt, amit, ily könnyen meg lehet tenni a szlovenszkói magyar írásért! Számítottam Rozsnyón nyolc nyilvános helyiséget és kaszinót, ahol kártyáznak, isznak, dohányoznak. Egészen pesszimistán és minimálisan Számítottam helyiségenként, négyszáz koronát, amit ott, kártyára, borra, dohányra kiadnak. E/, napi 3200 korona. Havonta: 96.000, évoaile: 1 millió 152 ezer. Ismét nagyon pesszimistán és minimálisan számitottam harminc olyan várost, ahol ugyanennyi fogy. Mondjuk: egyre-másra. Kisebb helyeken -kevés, Kassán. Pozsonyban, Ungváron bizonnyal sokkal több. De vegyük csak a harmincas szorzószámot. — Kijön évi 34 és fél millió, kereken. Ennek csak egy százalékát veszem, tehát minden kártyára, borra, dohányra kiadott száz koronából egyet 5 az eredmény: 345.000 korona. Tessék elgondolni, mit lehetne csinálni évi 345 ezerből?! És tessék hozzágondolni, hogy vájjon megéreznó-e valaki azt az egy száztólit abból az összegből, amit oly szívesen és könnyen költ el másra? Tegyük fel, hogy valahogyan mégis nem jól számitottam s vegyük más oldalról a kérdést. Vegyük Szlovenszkón, az itt, élő kereken egy millió magyarságból százezret, aki naponta öt koronát költ a• dohány-bor-kártya háromságra. (Pedig hogy nem százezerén és nem öt koronát költenek, az nyilvánvaló.) Ez napi 500.000, havi 15 millió, évi 180 millió korona. Ennek is vegyük csak egy százalékát, tehát a mindennapi öt koronából öt fillért, az is kitenne 1 millió 800.000 koronát, tehát jelentékenyen nagyobb összeget, mint az előbbi számitás, ami csak azt mutatja, hogy minden valószínűség szerint többen és többet költenek, mint ahogy feltettem.1 Ebből az egy millió nyolc/ázezerből pedig ötven írónak lehetne elgondolni 36.000 koronás évi megélhetést, csak úgy a példa kedvéért említve. Mert lelhet, hogy a „közkegy“ nem ,.,gönnol““ ilyen évi bevételt az ilyen fatális pályát választott kuítunnunkásnak, talán évi 24.000-et. Nos ilyen esetben 75 Írónak jutna. Mindég csak átlagban és példa kedvéért beszélve, mert ha a lehetőség adva volna, egyik többet, másik kevesebbet keresne, népszerűsége, .olvasottsága szerint. És nehogy valaki félreértsen és furcsái ja ezeket a beállításokat,' részletezzük: nem úgy értem ezeknek az egy száza lókos filiérc.Lu.ük és. koronáknak leudteÁk valami szégyenteljes pinkapénzt, amit minden pohár bornál, minden szál szivarnál és minden kártyapartinál le kell fizetni egy kellemetlen, nyűgöd kaszt: az irók javára, hanem — igaz, kissé árkádiai módon. — úgy, hogy ha már teljesen a köztudatban élne a kisebbségi magyar irodalom jelentősége s ha mindenki, akiben magyar faji öntudat van, vérében gyökerező kötelességének érezné, hogy évente éppúgy áldozzon bizonyos összeget az irodalom pártolására, mint a dohány-bor-kártya háromságra, akkor a fenti minimális sémákon felül is könnyen, játszva s minden egyed észrevehető terhelése nélkül volnának megoldhatók ezek a kérdések. Minden magyar szívben ott kellene hangoznia a szá-monkérő kérdésnek: Xieotue, Alcoho-: és Fortuna oltárain áldoztál. Számítsd > csak ki, mennyit? De nem kedvesebb-e a szivednek fajod Tudománya, Irodalma, Művészete? Ezekre mennyit költöttéi az évben? Arányban van a két háromság? Arányban vannak-e az utóbbinak juttatott szomorú fillérek a jelentőségükkel? Az első három — mindennapi szükséglet, mondod. Kell a szórakozásodhoz, az életkedved fenntartásához, minimális kedvtelésedhez. — Rendben van. De nem életszükséglet számodra a másik három, nem szórakoztatás, nem felüdülés, nem sokkal több. mint kedvtelés: faji jövőépítés? Ha mást nem érnék el ezekkel a példákkal, csak annyit, hogy sokan, akik eddigeié zúgolódtak, békétlenkedtek és tiltakoztak, ha egy év folyamán már két, vagy pláne három könyv aláírásával zaklattuk őket, — meggondolnák azt, hogy ez az olyankor, esetleg rosszkor kért 20—30 korona, kétszer, háromszor is szorozva még mindég szánalmasan kevés ahhoz képest, amit egész évben nap-nap mellett a Szórakoztató Háromságra költöttek. S hogy ennyit igazán zokszó nélkül elvárhat a szlovenszkói magyar írás ügye, amely — ha sajnosán nem is akarják még vállalni sokan, bizony vaskövet- kezeíességgel és történelmi törvényszerűséggel mégis csak mindnyájunk ügye. S ha nem az, belepusztulunk ugyancsak mindnyájan. De még más, fantasztikusan reális elgondolások is nyugtalanítottak. Már nem is beszélek arról, milyen számok jönnének ki, ha a százezer magyar napi kiadását kicsit emeljük. De még .más elgondolások is megzavartak. Egymillió. — vagy mondjuk a népszámlálással: csak 800.000 itt élő magyar között nem volna száz ember, aki évente, minden nagyobb megerőltetés néiküi tudna kultu reél okra, irodalmi, művészeti dijakra, könyvkiadásokra ezer koronát adni? Nincs száz? Lehet. De hogy száznál több autótulajdonos van, arra esküdni mernék. Egy autógumi ára pedig egészen szép kis irodalmi díjjal ér fel a mi viszonylataink szerint, De mondjuk, nincs száz. Csak ötven. Annyi sem, csak harminc. — Ez is évi 30.000 korona volna. Egy-két szép könyv kiadására, irodalmi dijra, művészi ösztöndíjra jutna belőle. Minden márványnál szebben s maradandóbban örökítené meg magát egy- egy név, mely igy végzett építő munkát a szio- venszkói magyarság jövőjében. Lehetnek, akiknek aranybetünél, márványhirnévnél is értékesebb a belső öntudat, a segítés gyönyörűs ’ge: akár igy, akár amúgy, de mecénások kellenének a szlovenszkói magyar kulturéletnek. mig az a munka folyik, amely a legszélesebb rétegekig viszi a közös feladat kötelességérzetét. Eddig az egy Körmendy Ékes Lajos volt. az ő nevét a Kazinczy-Villa örökíti. És tisztelet azoknak, akikről talán nem tudok, mert névtelenül s a hivatalos központon át lendítettek a. jő ügyön. De intenzív, összefogó, életlehetőségeket nyújtó támogatás nincs, pedig, — íme a fenti példák mutatják, nem nagy erőfeszítés kellene hozzá. Csak meg sem kottyanó fillérek kellenének, melyek szemétté hullanak a- üres költekezésben, tudatos egyhehordásnkkal pedig hatalmas energiák akkumulátorai, teremtő megmozdulások éltetői lehetnének. A könyvhét, ébresztő mozgalmassága, talán valóra, váltja ezt a. kézenfekvő k mégis oly nehezen nyilatkozó csodát. A könyvből után talán máskép lesz, mint eddig volt. Kornélok. KüjyiJbeliil a tizenkettedik órában*
