Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-23 / 267. (2192.) szám

Eii isitíiiiMió kérdési Irtás BUJANOVISS GYULA V ! ^ 1 Az érés egy tisztázandó folyamat, mélyei | mesterségesen siettetni vagy késleltetni j igen, de megakadályozni nem leiket. Az al- j ma, ha megérett, leesik a fájáról. Az érés j folyam a Iának természetes következménye gyanánt örömmel olvassuk a Prágai Magyar Hírlap és a Slovák között kifejlődött hírlapi vitát arról, hogy a szilovenszkói autonomista ■blokk gondolata kitől ered. A Slovák magának, illetve a Hlinka-párt- mak vindikálja a kezdeményezést és hivat­kozik arra, hogy a Slovák október 5. számá­ban intézett felhívást a „szlovákok, néme-: lek, magyarokhoz" aziránt, hogy nem marad má-s kiút, mint az, hogy ,,az összes becsüle­tes szándékú és tisztességes autonomista gondolkodású embereknek egyesülni ök kell Szlovenszkón". Hála Istennek, hogy már idáig jutottunk és a nagy célt tekintve egészen mindegy, hogy a gondolat kitől ered. Talán senkitől, mert a viszonyok kényszerítő hatása alatt önmagából kellett a helyzetnek idefejlődnie. A két őslakos autonomista párt már évek óta hangoztatja. A Hlinka-pártban i® már régen derengett ennek a szüksége, de a multiban, a® íSéa-őe választások előtt a szlo­vák néppárt azt úgy magyarázta, hogy a do­log nagyon egyszerű: minden magyar és né­met lépjen be a szlovák néppártba és a kér­dés meg van oldva. Ez lett volna a Kolum- bus tojása. Azután következett három év. Amidőn a • néppárt az autonómia kérdését mintha jégre tette volna. Elvben fen tar tolta, tényleg azonban úgy viselkedett, mintha maga is hinné, hogy a zsupák megszüntetése, a tartományi rend­szer bevezetése, mely sokaknak véleménye szerint a centralizmus müvének betetőzése volt, tényleg első lépés lenne az autonómia megvalósításához. De nem rekriminálok. Mindeniki tévedhet és ma tényleg hiszem, hogy a tapasztalatok meggyőzték a néppártot, hogy az autonómia megválásitása igen kemény dió. melyet fel­törni maga a néppárt neon képes és osakis az egész ősla kosság egyesült eromegf eszi lé­sének sikerülhet. Ilyen nézőpontból foglalkozom tehát a kérdéssel. A Slovák oikke, mely az egész autonomista őslakossághoz van intézve, tisz­tázni kívánja a helyzetet és e célból mind­járt két kérdést intéz az autonomista pár­tokhoz.. Ezen kérdésekre felelni, bár a feleiét na­gyon egyszerű, nem érzem magamat hiva­tottnak. A választ, ha kell, megadják párt­jaink vezérei. De viszont én is szükséges­nek látok tisztázni egyes kérdéseket, mond­juk félreértésekét, mert egy kielégitő, tar­tós együttműködés, még hozzá akkor, ami­kor a legfőbb irányítás — és autonómia ese­tében ez következnék be — a szlovák nép­pártnak, mint a ezlovenezkói őslakosság többségének kezébe kerülne, csak dara pacta boni amici alapján létesülhet. Az autonómia nem öncél, csak eszköz. Semmilyen kormányrendszer sem öncél és mindenütt, de különösen egy demokratikus államban magának a lakosságnak kell dön­tenie afelett, milyen kormányrendszer bizto­sítja legjobban minden téren való boldogu­lásának feltételeit. Az utolsó tíz év tapaszta­latai nem szólnak a centralista kormánynak javára. A csalódás talán a legnagyobb a szlovákoknál, akik az uj rendszertől oly so­kat vártak. Az anyagi leromlás köztudomá­sú, mi kisebbségek pedig csak harmadoszr tályu polgároknak érezzük magunkat. Az aiégedeftecség tehát általános ém m érlelte Előkészületek és §ein®i$é§elf a nagy nemzetközi konferenciák elölt Egy soha meg nem érkezett olasz jegyzék A paritás veszélyes elve - Brüsszel meg van sértve — Amerikai titkosrendfir-légió Londonban - grandi akciója Páris, november 22. Az Eoho de Paris je­lentése szerint az olasz kormány november . 2-án jegyzéket szerkesztett a flottaikérdésről, de a Quai d'Orsaynak szánt jegyzék soha sem érte el rendeltetési helyét. A dernars a meg­indítandó olasz—francia flottatárgyalások irányelveit a következő öt pontban foglalta össze: j. A lefegyverzés nocsak a flottára, ha­nem a légi és a szárazföldi hadseregre is vonatkozzék. 2. A nagyhatalmak nem sze­relhetnek le anélkül, hogy a kishatalmak ne kövessék példájukat. 3. A tengeri lesze­relésben az össztonnaszám legyen mérvadó és ne a flottakategóriák. 4. Franciaország és Olaszország közösen határozzák el flottá­juk tonnás zárnának határát, amely olyan kicsiny legyen, amilyen csak lehet, de még mindig magasabb, mint bármely más kon­tinentális hatalom flottájának össztonna- szárna. A megállapított határok között a francia és az olasz flotta fejlődése kvanti­tatív párbuí^ ^^gban történjék. 5. Ai 1936-ra tervezett páncélos cirkálók rizre- boosátását halasszák el. Ez a® olasz jegyzék az Eoho de Paris szerint azért nem érkezett soha Parisba, mert Briand október 16-án, amikor az olasz kormány kü­lön francia—olasz flottatárgyalusokat ajánlott a Quai d‘Orsayon, kitérően válaszolt az indiií- ványra. A francia külügyminiszter ugyan haj­landónak mutatkozott a tárgyalások fölvéte­lére, de hangsúlyozta, hogy a francia szakér­tőik még nem fejezték be munkájukat s így várni kell, amíg a párisi kormány megteheti | szakszerű eileniindiitványaii. Időközben Róma „megváltoztatta álláspontját, mert Londonba küldött megbízottai arról értesültek, hogy az angolszász hatalmak hajlandóak beleegyezni az olasz—francia flotta paritásba. Ennek kö­vetkeztében Mussolini azonnal takaródét fújt és a kedvező pszichológiai momentum elmu­lasztása után a tárgyalásokat széles bázisra helyező jegyzék sohasem érkezhetett meg Párásba. Veszélyben a hágai konferencia! Paris, november 22. Az Eoho de Paris brüsszeli tudósítója ma újabb komplikációk­ról számol be, amelyek ismét problematikus­sá teszik a második hágai konferencia közeli összehívását. A nehézségek ez alkalommal a kormánykoufereneia elnökétől, Jaspar belga miniszterelnöktől indulnak ki. Mint ismere­tes, Franciaország és Németország megegyez­tek abban, hogy a második hágai konferen­ciát január 3-án nyitják meg. Ez a megegye­zés a koherencia elnökének megkérd *"’^ nélkül jött létre. Brüsszeli kormánykörökben érthető iéLegenkedést keltett a nagyhatalmak önkényeskedése. Jaspar nem mond le jogá­ról és Belgium presztízskérdése, hogy az el­nök kívánságait a hatalmak betartsák. Egye­dül Jaspar dönthet a konferencia megnyitásá­nak dátumáról, már pedig Jaspar csak akkor dönt, ha a Brüsszelbe összehívott jogi bizott­ság megformulázza szakvéleményét. $h@arer£k jölsetsisíí * London, november 22. A Daily Telegraph meg a® Őslakosság miniden rétegében a gon­dolatot, hogy a be nem vált centralizmus helyett térjünk Szlovenszkó autonómiájának útjára, mely rendszer a szlovákoknak kez­dettől fogva ideálja volt, hisz ezt akarták •már a piltsburgi szerződésiben biztosítani. Mi kisebbségek teljesen tisztában va­gyunk azzal, hogy autonómia esetében a ve­zetés, az irányítás az őslakosság többségé­nek, a szlovákságnak kezeibe kerül. Mi ezen helyzetünk tudatában, teljes békében, egyet­értésiben akarunk velük élni, de mégis tud­nunk kellene, hogy ezen esetben milyen sorsot szánt nekünk a szlovákság. Végre az­ért. hogy cseberből vederbe kerüljünk, hogy cseh centralizmus helyett az autonóm szlovákság kárhoztasson bennünket a har­madosztályú polgárság keserves sorsára, ezért nem érdemes harcot folytatni; más le­hetőségeket kellene keresnünk; sőt nyíltan kimondom, ha már — nem is szólva az anya­giakról — kultúrámban, nemzetiségemben hátrányokat kell szenvednem, úgy az nekem ai, idegem csehektől kevésbé fájdalmas, miint az évszázadok óta testvér gyanánt tekintett •szlovákságtól. Fel akarom tételezni, hogy a® a harc­modor, mély a múltban a magyarság iránti gyűlölet hirdetésében, a magyarság ócsárlá- sábr" kereste a jogcímet az érvényesülésre a politikái szereplésre, a jövőben megszű­nik. Hiszem, hogy a szlovákság igazi vezetői ezt eddig sem helyeselték, sőt resteiték, hi­szen az utolsó évek törvényszéki tárgyalásai elrettentő képet nyújtottak arról, hogy ezen és csakis ezen a réven milyen elemek jut­hattak sokszor nem is jelentéktelen politi­kai szerephez 'és befolyáshoz. Gyűlölet a szlovák és magyar vagy német lakosság kö­zött sohasem volt, ma sincs 'és erre a gyűlö­lhetne ás AU Káinról királynak báree mondád sa: „De sbri^is quae non sünt, nec mentio fiat.4* Komoly és számbaveendő tényezők részé­ről is hallottunk azonban olyan nyilatkozato­kat, melyek tisztázást igényelnek. A legko­molyabb tényező, a néppárt vezére és meg­testesítője', a multiban sokszor, de még a mostani választások előtt is elv gyanánt ál­lította teli, hogy „Szlovenszkó a szlovákoké44. Ilyen súlyos helyről elhangzott ilyen súlyos kijelentés mindenesetre tisztázást igényel. Ha a fenti kijelentés nem egy puffogó üres frázis, pillanatnyi hangulat-keltés céljából, mely esetben azonban komoly férfiak, leg­kevésbé egy pártvezér szájába nem való, akkor más jelentősége nem lehet, mint az, hogy ismét szorosan disztingvái a domináló beati possidentes, az első osztályú és a csak megtűrt másod- és harmadrendű polgárok között. Egy ország azonban nem ©gy bérház, ahol a tulajdonos minden neki nem tetsző pantájnaik minden indokolás nélkül fel­mondhat és azt kilakoltathatja. Egy ország, jelenleg tehát Szlovenszkó, nemcsak a szlovákoknak, de mindazon nem­zetiségeknek, kiket jó vagy balsorsuk ide helyezett, szülőföldje, közös hazája, mely szivéhez nőtt, melytől elszakadni nem tud, mellyel azonosítja magát, osztozik jó és bal­sorsában, melyről tudja — talán nem vétek a rendtörvény ellen, ha magyar költői idé­zek —, hogy „itt élned és halnod kell44. Egy ország sem képezheti akár az ural­kodó, akár valamely kiváltságos nemzet vagy osztály privát tulajdonát, de az összes egyenjogú állampolgárok közös hazája, köz­jogi értelemben véve: tulajdona. Fenti ki­jelentést még egy francia államférfi sem használhatja, még az sem mondhatja, hogy Franciaország a franciáké; de azt kéne .mondaná*, hogy Erauciaorsaág * franca* lengerészetügyj tudósítója jelenti, hogy az amerikai kormány a londoni Hoítakonferen cia alkalmával meg akarja akadályozni a Shearer-féle agitátorok szereplését. Mint is­meretes, Shearer számos amerikai hajóépítő cég megbízásából a genfi lefegyverzési konfe­rencián a delegátusok között „hangulatot te- rémiéit44 a lefegyverzés ellen és ügyes propa­gandájával annyira elmérgesitette a helyze­tet, hogy a tervezett lefegyverzésből nem lett semmi. A genfi manővereket megismételni lehetetlen lesz. Az Amerikai Egyesült Álla­mok kellő számú titkos rendőrt küld London ba és minden gyanús alakot megfigyeltet. A hajóépítő cégek és municiógyárak annakide­jén Genfbe ..megfigyelőket44 küldtek; most tudomásukra hozták, hogy Londonba r.cm küldhetik el megbízottaikat. Ugyanakkor H&over köztársasági elnök figyelmeztette a cégeket, hogy elnöki jogánál fogva bármikor megsemmisítheti a magán hajóépítő cégek szerződéseit és elvonhatja tőlük a megbízá­sokat. A gyáraik agitációja tehát ez alkalom­mal aligha’ járhat sikerrel. El kell halasztani a genfi fanécsSfést (S-enf, november 22; Grandi olas® • külügymi­niszter d©mars-óit intézett a népszövetség fő­titkárához, amelyben azt kérte, hogy a ja­nuár 20-ra összehívott tanácsülést halásszák el. Az elhalasztás nem ütközik nehézségbe s fontos, mert. biztosítani tudná a londoni flot- takooterencia zavartalan lebonyolítását. polgároké, mert még abban a nemzetiségi­leg is nagyon homogén államban a született franciák mellett vannak bretonok, normán- dók, elzászi németek, algíri airabok, tuniszi mórok, akik kifogástalan francia érzelmüek és állampolgárságuk mellett nemzetiségük­re nézve mégsem franciák, de egyenrangú francia állampolgárok, a közös haza hü gyer­mekei. Ha Hlinka fenti jelszava áll, akkor csak két konzekvenciát lehet abból magunk­ra nézve levonnunk: Vagy minden más nemzetiségűnek szlo­vákká kell átvedlenie: vagy’ az uralkodó szlovákság mellett mi csak egy tűrt elem lehetünk. A mi felfogásunk pedig ezzel szemben az. hogy SzTbvenszkó közös hazája az összes itt lakó egyéneknek, kik nemzetiségi és vallás- különbség nélkül teljesen egyenrangú és egyenjogú polgárai a közös hazának, az ál­lampolgári kötelességek lojális teljesítése mellett jósuk van saját külön nyelvükhöz és kultúrájukhoz, amivel nem ellenkezik azon általunk elfogadott tény, hogy az egyenran­gú polgárok között a vezetés számarányánál fogva a szlovákságot illeti meg. íme egy példája annak, hogy egy vezető politikusnak mennyire vigyáznia kell kijelentéseire, mert — ha a fenti jelszót nem is akarom túlságosan tragikusan venni s a heves tem­perámén rum1 gyakran elragad de az még­is fülünkbe cseng és annak helyreigazítása feltétlenül szükséges. A szlovén szkói auto­nomista blokk gondolatát, bárkitől ered is az, örömmel fogadom s kívánom, hogy meg­valósulásának útjában netán álló akadályok kölcsönös jóakarattal mielőbb eloszlathassa­nak; de meg vagyok győződve, hogy előbb ! vagy utóbb az úgyis meglesz, mivel meg kell j lennie s mert a viszonyok kényszeri tő hatá- 1 sárnak senki sem fog útjába állíthatni • ’ ■ * • • ••'•'•- . ■ 1 \ “KO" ; *a? wéíKKiífe 1» ©r«fai m dfflP j Vili. évf. 267. (2192) szám < Szombat 1929 november 23 ^ nr*~i«-r-T-~-~~"~~~^"~~T-mTm—w»—mm gni———imiam—ii imnmi i»w ■rum'.«rv* Előfizetési ár: évente 3W, féléjre15Q /} szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága 1I„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: ,...» . . 1 12, II. emelet Telefon: 30311 - Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő) pOlltlKOl napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága !1„ Panská u5 12/10. — Te­havonta 38 KL Egye* szám ára 1*20 Ke DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCfi GÉZA lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Oldalképek
Tartalom