Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-21 / 265. (2190.) szám

( Kai siámuak 13 ofcfal ........... ^ ^ Í2l90)SZám" <<ÍMrMk '"1929 •n°vember21 Előfizetési ár: évente 3M, félévre 15ft SzlovenSzkÓi és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prágai!., Panská ulico negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldret .j ^ 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői pOUtlKai napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. — Te* havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCh GtZA lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha "2TSSS2!" 1 Ha éjszaka puccsot vártak Ausztriában L A háborút követő összeomlás rettenetes er­kölcsi ás lelki bomlást, az eszményiek semmi­bevevését és az egyoldalú elanyagiasodást hozta magával. A legtöbben még ma is abban a hitben él­nek, hogy ezt mind a hosszú háború termelte ki magából. Mindezen bajok, melyek végső ki­hatásukban úgy az egyesek, a családok és a nemzet létét fenyegetik, nem a háború szülöt­tei azonban, keletkezésük sokkal régebbre, év­tizedekre nyúlik vissza. A háború csak gyor­sította kitörésüket. A baj a városokba való özönléssel kezdő­dött. Az oda tódult, a természettől elszakított, gyökerét vesztett és reményeiben csalódott nép meggondolás nélkül rohant minden után, ami helyzetének javitását Ígérte. Fokozódott a baj és végzetessé vált azáltal, hogy elhanya­goltuk a falut, a megújhodás és erő forrását, a kisembereket — a kisgazdákat, a földműve­seket, kisiparosokat — a kizsákmányolok és agitátorok prédájául engedtük át. A falu veze­tésére, irányítására hivatottak, elsősorban a földbirtokosok, vagy a városokba költöztek, vagy nem törődtek a néppel s igy azután nem csoda, ha romló gazdasági helyzetében és szo­ciális bajaiban az elhagyott nép behódolt a marxismusnak, gondolkodás nélkül követte azokat, akik vágyai teljesítését ígérték és gyű­lölettel telt el minden és mindenki iránt, amit gyűlölni tanítottak neki, vagy akit a magáé­nál jobb sorsban lévőnek gondolt. Mindezekre és az ebből származó veszélyekre Mailáth Jó­zsef gróf már évtizedekkel ezelőtt figyelmez­tetve, mondotta: .. mikor tapasztalta és sok helyen ma is tapasztalja, hogy az a földesur, vágy a föld zsírját sajtoló bérlő a nép iránt teljesen közönyös, sorsa iránt teljesen érzékte- len, az év legnagyobb részében hidegen és szó nélkül halad el mellette és csak akkor ismeri, mikor izmaira szüksége van, osodálkozunk-e, ha ez a nép keserüségger telik meg?“ Amitől Mailáth gróf óvta és féltette nemze­tét, azóta bekövetkezett. Az elkeseredés és az ezt kihasználó féktelen agitáció meghozta gyü­mölcsét. Immár tiz éve múlt ennek. Vájjon tanultunk-e a történtekből, igyek­szünk^ az elkövetett hibákat jóvá tenni, vagy bekötött szemmel újabb \ katasztrófának, a végpusztulásnak megvünk-e elébe? Folyik-e komoly és átható munka a kisem­berek fölemelése, a falu jólétének megjavítása, a társadalmi ellentétek elsimítása, a társadal­mi összetartás és egy célért való munkára- készség megteremtése, a kisemberek gazda­sági és pénzügyi megszervezése érdekében, vagy maradt minden a régiben? Tagadhatatlan, hogy ez irányban történtek komoly lépések, de el kell ismernünk azt is, hogy a várakozó föladatokkal szemben, rész­ben a többség közönyös és áldozatokra nem hajló volta, részben szerencsétlen helyzetünk és anyagi eszközeink korlátozottsága miatt, ezek csak cseppvízek a tengerben. Többször fölvetettük már a nagyvonalú, mindenre kiterjedő gazdasági munka, vala­mint egy egységes falupolitika gondolatát. A mezőgazdasági szakoktatás terén eredményes munka folyt is már évek óta, ez azonban még bem alakult 'ki olyan mértékűvé, mindent fel­öl élővé, amint szükséges lenne s ahogyan né- hányan elgondoltuk. Egy helyes, minden szükséggel, minden hiánnyal, számoló falupolitika pedig ma sokkal inkább föltétele fönmaradásunknak és lövőnk­nek. mint a múltban, mert ma azt nem csak gazdasági és szociális szempontok, de kisebb­ségi helyzetünk is megköveteli. Komoly kisebbségi politikát eredményes gaz­dasági munka és falupolitika nélkül nem le­het folytatni. Mindig ezen a véleményen vol­tam, hangoztattam is és több kezdeményező Tépést tettem ebben az irányban. Ez indít arra, hogy e kérdést újra, ne mint gondolatot ves­sem föl, de konkrét tervezettel lépjek az ille­tékesek és a nyilvánosság elé. Hogy nem egye­dül az illetékes tényezőkhöz fordulok, annak u u oka, hogy egy ilyen nagyobb szabású A rendőrség állandó készültségben — Vaugoin hírei — Schober kancellár megnyugtató kijelentéseket tett — Becs, november 20. A bécsi rendőrség tegnap este óta készültségben áll. A középü­letek nagyrészéí rendőrök szállták meg és a postatakarékpénztárban, a kancellári hiva­talban és a telefonközpontban még most is rendőrök állomásoznak. Tegnap ugyanis Ausztriában, főleg Bécsben olyan hírek ter­jedtek el, hogy a Heimwehrek elrendelték a mozgósítást és megvalósítják a régóta terve­zett államcsínyt. A Freiheit, a hivatalos Heimwehr-orgánum, ma megcáfolja a puocs- hirekei A lap szerint tegnap Steidle dr. és Pfriemer dr., a Heimwehr-mozgalom két ve­zetője, a parlamentben tárgyalt Raab képvi­! selővel, az alsóausztriai Heimwehrek vezé­rével, hogy kiküszöbölje a stájer és az alsó- ausztriai Heimwehrek között régóta meg­lévő nézeteltéréseket. Tárgyalás közben vá­ratlanul megjelent Vaugoin hadügyminisz­ter és izgatottan közölte, hogy biztos tudo­mása szerint a Heimwehrek a keddről szer­dára virradó éjjé] puccsot terveznek és már mozgósították is haderejüket. Ugyanakkor prokiamációt adtak ki a német néphez. Vau­goin megkérdezte a Heimwehrek vezéreit, hogy mi igaz ezekből a hírekből. A három Heimwehr-vezér természetesem kategoriku­san megcáfolta a rémhíreket és megnyugta­tó kijelentéseket tett. Ugyancsak a Freiheit szerint a tegnapihoz hasonló híreket a szo­ciáldemokraták szántszándékkal korpoltál ják, hogy nyugtalanságot teremtsenek és nyomást gyakorolhassanak az alkotmány- reformról tárgyaló politikusokra. Ugyanilyen propagandát folytat Bécs városa is, amely a bankokban és a központi takarékpénztárban lévő pénzét folyton cserélgeti, ki- és beveszi, hegy idegesítse a bankigazgatókat és bank köroiíben nyugtalanságot keltsen. Schober kancellár ma délelőtt megnyugtató kijelen­téseket tett. Kudarccal zárult a keleti jóvátételek párisi konferenciája Az utolsó szó Hágáé - Olasz-francia flottatárgyalások Párisban — ..Magyarország teherviselése páratlan a világtörténelemben1* — Páris, november 20. Az Echo de Paris sze­rint a keleti jóvátételek bizottsága tegnap el­határozta, hogy befejezi a Bulgáriával folyta­tott jóvátételi tárgyalásokat. A zárójegyző­könyvben a bizottság megállapítja, hogy Bul­gária a bizottság javaslatait meggondolási idő nélkül azonnal visszautasította, elleniéiben a sajtó egy részének híreivel, amelyek azt vél-; ték tudni, hogy a nagyhatalmak szófiai in­tervenciójának eredménye volt és a bolgár kormány jelentéktelenebb módosításokkal el­fogadja a hitelező államok javaslatait. Ilyen körülmények között a tárgyalások folytatása kilátástalan. A bizottság Bugáriával szemben i ugyanazt az eljárási módot fogja ajánlani,: mint Magyarországgal szemben, azaz megái- j lapítja a tárgyalások eredménytelenségét és a két ügyet átadja a másik hágai konferen­ciának. Mivel Ausztiával a keleti jóvátételi bizottság megegyezett, a másik két érdekelt állammal pedig megszakitotTa a tárgyalást, ez a bizottság is befejezte munkáját, azaz a baden-badeni szakkonferencia után a párisi szakkonferencia is átadhatja helyét a kormá­nyok konferenciájának. A második hágai kor­mánykonferencia útjában nincs többé techni­kai akadály s a miniszterek akár holnap ösz- szegyülhetnek a holland fővárosban. A hiva­talos befejezés nem kielégítő, de mégis befe­jezés s ami most következik, a miniszterek feladata lesz. A párisi tárgyalások befejezése ellenére a francia kormány hallani sem akar arról, hogy a második hágai konferenciát még december­ben megtartsák. A párisi kormány előtt con- ditio sine qua non, hogy Németországban előbb a Hugenberg-féle népszavazás folyjon le, mert csak ennek lezajlása után formál­hatja meg Franciaország tulajdonképem vé­leményét. A párisi kormány szerint január 3.-tól január 21.-ig elég idő van a tárgyalá­sokra s 21-én zavartalanul megkezdődhetik Londonban a flottakonferencia, amelyet az­után az elhalasSztott népszövetségi tanácsülés követhet. Egy kis statisztika Budapest, november 30. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjai ejtése.) A keleti jóvá­tétel kérdésével kapcsolatosan a lapok számí­tásokat közölnek, hogy Magyarország a mai napig mennyi jóvátételt fizetett. Megállapít­ják, hogy végeredményben tize nőt milliárd pengőt tesznek ki azok az áJlami értékek és nemzeti javak, amelyek egyrészt a volt ma­gyar területen maradt állami jószágokból ál­lanak, másrészt a különböző megszállások so­rán jogellenesen lefoglalt vagyontárgyaik fel­becsüléséből tevődnek ki. Ezenkívül számba veendő a magyar ál­terv megvalósítására nem elegendő a vezetők akarata, ehhez az egész magyar társadalom állandó, évek hosszú során át folyó, kitartó, sőt tovább megyek, generációk soha meg nem szűnő munkájára van szükség. Tervezetem nem akarom olyannak föltün- tefcni, mintha ez minden teendőt felölelne és minden elgondolásában helyes lenne. S épp ezért azzal a kéréssel fordulok mindazok­hoz, akiknek erre vonatkozólag eszméi és megjegyzései vannak, hogy azokat velem kö­zölni, vagy megbeszélni szíveskedjenek e le­gyenek a keresztülvitelben is a nagy ügy se­gítői. Ha eddig nem lett valósággá az ilyen irányú munka, keresztülvitelére a mostani időpontot alkalmasnak látom. A gyakran megismétlődő választásokból megállapítható, hogy a magyar pártokra eső szavazatok állandósultak, vagyis kialakult egy olyan tábor, melynek megingié* hatatlan nemzeti érzésére számítani lehet-, amely átórzi nemzete bajait és törekvéseit és kitart az ezekért folytatandó küzdelemben. A politikai szervezettség tehát kisebb erővel is föntartható. Az elmúlt választás meghozta a magyar nemzeti és a keresztényszocialista párt választási együttműködését is és ha ez a több éven keresztül vajúdó törekvés megva­lósítható volt, úgy igazán mi sem állhat utiá- ban annak, hogy a két párt eddigi gazdasági tevékenysége fokozatosabb, több irányú és mindenre kiterjedő munkára, egy egységes, hogy úgy mondjam, pártoktól független szerv­ben egyesitessék. Ezáltal1 azután a pártok kö­zötti féltékenykedési is ki lenne küszöbölhető j és ami még ezen nagy nyereségnél is értéke-1 sebb, sokan, akik a politikai színezet miatt eddig nem akartak, vagy nem kapcsolódhattak be, megnyerhetők lepnének a munkának. lámpáig ár oknak az utódállamok területén lévő birtokosi és egyéb ingastlan vagyona, amelynek értéke legalább ötszáz millió pengőt (esz ki. Ehhez hozzászámítva az elvett területek érté- I két, megállapítható, hogy a világháború leg­súlyosabb terheit Magyarországnak kellett vi­selnie, amely teherviselés mértéke páratlan a világtörténelemben. Magyarország jogi helyzete erős Párti, november 20. A Volonté a keleti jó­vátétellel kapcsolatban a következőket írja: Magyarország készülődések közepette figyel és vár annál is inkább, mert. jogi helyzete meglehetősein erős és semmi oka sincs arra, hogy eredeti álláspontját feladja. A Journál szerint Magyarországgal szemben bonyolul­tabb a helyzet, mint Bulgáriával szemben, mert itt arról van szó, hogy Magyarországot rávegyék, hogy mondjon le bizonyos javak visszatérítéséről, amit a békeszerződés értel­mében köv efelfc et. bájt** a flottamegegyezés körül Páris, november 20. Manzoni olasz nagy­követ tegnap fölkereste Briand francia kül­ügyminisztert. Látogatásának politikai kö­rökben általában nagy jelentőséget tulajdo­nítanak, mert bizonyára a hetekkel ezelőtt megindult s azután megszakadt olasz—fran­cia flottatárgyalások föl újításáról van szó, A francia sajtó a Quai d’Orsay utasítására rendkívül óvatosan kezeli az olasz—francia flottakérdést, amely a londoni konferencia előtt hivatott lenne az olasz—francia tenge részeti érdekeket összeegyeztetni. Viszont a lapok egyhangúan állapítják meg, hogy olasz—francia flottaparitásról, amit Mussoli­ni sajtója és diplomáciája váltig propagál, szó sem lehet, mert a két országnak más­más érdeke van s míg Olaszország szempont­jából a nagy flotta föntartása luxus,, vagy imperialista érdekeket szolgál, addig Fran ciaország létkérdése, hogy tengeri határait kellőképpen védelmezhesse. Az Excelsior rá­mutat arra, hogy Franciaország határait há­rom tenger mossa, amelyek csak idegen kéz­ben lévő tengerszorosok segítségével függ­nek fesse egymással s ha a bárót* független

Next

/
Oldalképek
Tartalom