Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-03 / 250. (2175.) szám
10 'PRXGAI-MAG'fclR-HmMI? bármelyik alkalmazottjával összejátszott yolna. A rablógyilkosságért letartóztatott Somogyinak az volna az érdeke, hogy inkább Csehszlovákiának adják ki betörésért, mint rablógyilkosságért Magyarországnak, vagy pedig Romániában legyen kényszermunkán. Tehát neki olyan dolgokat kellett kitalálnia, hogy Csehszlovákiának való kiadatását lehetővé tegye. Arra nem számított, hogy nem őt hozzák majd ide szembesíteni, hanem hozzá viszik el az általa megvádoltakat. Vádját föntartotta már azért Is, mert ha az ügy tárgyalásra kerül, át kell őt ide szállítani s gondolta, hogy majd akkor lesz alkalma Romániától megszabadulnia s megszöknie. Somogyi vallomása szerint 9000 koronát adott Rosenfeldnek és 35.000 koronát Petrics- nek, viszont ő 350.000 koronát rabolt el s igy nem valószínű, hogy a bűntársakat — akiknek a kassza állományát tudniok kellett — ilyen kis összeggel elégíthette ki. Hogy a betörést akkor hajtották végre, amikor 350.000 korona volt a kasszában, az nem jelent semmit, hiszen megtörténhetett volna akkor is, amikor kétszerannyi volt a kassza állománya, mert a banknál akkoriban jóval nagyobb pénzkészletek is feküdtek. A találgatásoknak és a magánnyomozók buzgalmának maid csak a hivatalos vizsgálat megállapításai fognak véget vetni. Aktió az érfekujvári vásárok számának csökkentése Érsekújvár, november 2. (Saját tudósítónktól.) Néhány évvel ezelőtt még csaik nyolc országos vásár volt Érsekújvár ott. Nem tudjuk, kinek az érdeme volt, hogy ezeknek számát tizenkettőre emelték, úgy hogy most minden egyes hónapban van egy állatvásár s egy kirakodóvásár Érsekuj- várott. Az érsekujvári kereskedők felfogása szerint ezek a vásárok olyan „jótékony" hatással vannak a váors kereskedelmi forgalmára, hogy egy-egy ilyen vásári napon sokkal kisebb Érsekujvárott a forgalom, mint egy közönséges hétköznapon. Megindult tehát a mozgalom, hogy a felemelt vásárok számát csökkentsék, vagy esetleg meg is szüntessék azokat A városi tanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel s miután kényes kérdésről van szó, utasította Okányik János városi tanácsnokot, a gazdasági ügyek referensét, hogy terjesszen javaslatot ebben az ügyben a tanács elé. Okányik tanácsnok hetek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel s az ügy alapom megvizsgálása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a leghelyesebb a z lesz, ha a vásárok rendezése ügyében ankétra hívja össze ai összes érdekelteket, elsősorban a gazda-, kereskedő-, iparos- és vásáros-társadalom képviselőit s csak azok meghallgatása után fogja javaslatát a tanács élé terjeszteni. Az ügy mai helyzetéből is nem kétséges, hogy az áílatrásárok megszüntetéséről vagy akárcsak csökkentéséről nem is lehet sző, mert azoknak kétségtelenül nagy gazdasági jelentőségük van. Más a helyzet a kirakodó vásároknál. Azoknak a mai életben csaknem megszűnt a jelentőségük. A mai forgalmi viszonyok mellett a falusi nép túlnyomó része nemcsak egy-egy vásár alkamából határozza el magát arra, hogy a városba bemenjen, hanem a legtöbb hetivásáron is résztvesz s a hetivásárokon is épp úgy megtalálja a vásárosokat, hogyha inkább azoktól óhajt vásárolni, mint a kirakodó vásárokon. Még a helybeli vásárosok is szívesen fogják látni a kirakodó-vásárok megszűnését, mert meg fog szűnni az idegen vásározók Érsekújvárra özön lése, amely csak kiélesitette az ammgyis éles versenyt a vásározók között. r. cw zol' !* írrxzxfiF? >:■ Iván Sándoréií megkezd- íék a rimaszombati szezont Rimaszombat, november 2. (Saját tudód tónktól.) A minden tekintetben jól sikerült kassai szezon végeztével Iván Sándor azintársulata Rimaszombatba költözött át s a hathetes szezont szombaton, november másodikán kezdte meg a Kikelet u. 3. sz. operettel a Tátra szálló színpadán. Varga Béla ezinházi titkár kedd óta Rimaszombatban tartózkodik és megkezdte a bérletgyüjtést. A rimaszombati közönség meleg szeretettel várja Ivánékat b az az udvarias gesztus, hogy Iván Sándor a szezon beosztásánál meghajolt a rimaszombatiak kívánsága előtt e a farsangi szezon helyett november—december hónapokban hozza le társulatát, ez a tény Teudkivttl jó hatást váltott ki a publikum soraiban. A bérletjegyz/és szokatlanul erős tempójából s egyéb előjelekből Ítélve, anyagilag a tavalyinál jobb szezonra van kilátás. Bognár Lajos az utolsó éjszaka huszadmagávat meg akart szökni a lipótvári legyházbót A Pozsonyba való szállítása akadályozta meg terve végrehajtásában Levelek a siralomházból ~ Mit mond a lelki vigaszt nyújtó lelkész a haramia utolsó éjszakájáról? a Képes Két szépirodalmi képes hetilap. Egyet az&m ára 3 korona' Pozsony, november 2. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A bitófát, amelyen Bognár Lajos, a nagybiccsei haramiavezér földi életét csütörtökön reggel befejezte, az ügyészségi épület padlására tették. Broumarsky Ferenc állami hóhér, aki a „szerencsétkozó" kötél kiárusításával fényes üzletet csinált, pénteken éjjel beszállt egy elsőosztályu gyorsvonat! fülkébe és visszautazott Prágába, hogy ott békés polgári foglalkozását, a régiségkereskedést folytassa. A kivégzett haramia holttestét még az akasztás napján felboncolták az orvosok. Bognárnak feltűnően nagy agyvelejét tudományos célokra eltette a bonctani intézet. Szombaton a temetés is lezajlik a város szegénytemetőjében, künn a csalogányvölgyben és ezzel a nagy szenzációnak vége. Ezután már legfeljebb ponyvaregényekben emlékeznek meg a kalandosmultu haramiáról, aki a bitó- fán fejezte be életét, miután előzőleg meg- békült Istenével... ,.. És bocsásd meg a mi vétkeinket • •. Hogy ez a megbékülés tényleg megtörtént, Czibor Józsefnek, a nagykészültségü fiatal református lelkésznek érdeme, aki Bognárt a siralomházban vigasztalta, akinek a halálba- készülő mindent töredelmesen bevallott és aki a bitófa alatt, amikor már Bognár lelke megvált földi hüvelyétől, halkan elmondotta az imát: ... és bocsásd meg a mi vétkeinket... A Kálvin-udvarban, a Széplak-ucca 12. szám alatt kerestük fel a rokonszenves Czibor lelkészt, Balogh püspök titkárát, aki szívesen áll rendelkezésünkre és elmondja azt, amit a nyilvánosság számára elmondhat. Czibor lelkész ez év februárjában került Angliából Pozsonyba és eddig a biccsei rablásról mit sem tudott. Még sohasem asszisztált ilyen szomorú aktusnál. Amikor először lépte át a siralomház küszöbét, Bognár levelet irt az anyjának és bátyjának. Ekkor még telítve volt a külvilág elleni bosszuszomjjal, erről tanúskodnak a levelei. Délután azonban, amikor a lelkész újból felkereste és órákig együtt volt vele, Bognárt, mintha kicserélték volna. Már nem emlegette a bosszút, kezes bárány lett és a lelki dolgokban valósággal elmélyült. E lelki megváltozásáról Czibor lelkész tanulmányt készül írni a Református Közlönybe. Bognár még az utolsóelőtti éjszaka is szökni akart Amit a lelkésznek Bognár a siralomházban elmondott, az egyenesen szenzációs. A veszélyes haramia, aki a romániai fegyházból a csatornán át szökött meg, a lipótvári fegyintézetben is állandóan azon törte a fejét, hogyan kerülhetne ki a szigorúan őrzött falak közüL Tervezgetett, spekulált, mig végre borzalmas tervet eszelt ki, amit pontosan kidolgozott és ha nem jön közbe a Pozsonyba való elszállítása a kivégzésre, a terv esetleg valóra válik és Bognár huszadmagával lemészárolja az őrséget és megszökik! E terv szerint, — amit Bognár utolsó órájában elmondott a papnak és a védőjének is, — cellájának villanydrótját valamiképp belekapcsolta volna a folyosón vezető ezer volt feszültségű áramvezetékbe. Ezzel az árammal kiolvasztotta volna cellája závárzatát (?) és a továbbiakban Lecián receptje szerint cselekedett volna. A tervbe másik húsz fegyenc is be lett volna avatva, sőt Bognár az édesanyját is rábeszélte fenyegetésekkel, de az egyszerű falusi öregasszony irtózott a vértől, bízott a kegyelemben és nem reagált fia pokoli tervére! Bognár kettős élete A siralomháziban peregtek a kőtornyok Bogii ár arcáról, amikor ezt és élete tragédiáját elbeszélte. Pármzti szülőktől származik, négy polgári iskolát végzett, tehát va/n bizonyos fokú intelligenciája. Harmincéves koráig a szülői háznál van, rendes ember, aki a. légynek sem vét. Jön a háború. Ott is segít, akin tud, a harctéren még a kötszerfelszerelését is átadja baj- társainak. őrnaga is megsebesül, vitóz&égi érmet is kap, felviszi a legnagyobb legénységi sarzsiig. Tiszthelyettes lesz. Mint ilyent valamiért lefokozzák, ekkor kezdődik tulajdonképpen az elzüllése. Hazatér a szülői házba. Otthon feldúlt családi fészek várja. Apja anyagilag tönkremegy, elméje elborul és meghal. Bognár, aki a katonaságnál vérbajt szorzott, belesodródik a bűnbe. Eleinte Pesten mint Hanser dr. állatorvos kettős életet él. Nappel mint elegáns világfi, éjszaka — mint betöxővezór. Elsodródik Romániába, ahol rablásért 12 évi kényszermunkára Ítélik. — Nyolc évet hagytam Romániában! — Ottani szökését igy indokolja a lelkész előtt. A pBarna Szelleme Bognár látomásaiban — Mi a különbség Jézus és létén között? — Ez az első kérdés, amit a halálraítélt a lelkészhez intéz. Ha meg kell halnia, kihez kell imádkoznia? Mi a test és lélek közötti különbség? — Ez a második kérdése. E tekintetben elég intelligenciát árul el. Majd a tulvilági életről érdeklődött. A pap szavai után megnyugodott. A „látomásairól” szólva elmondotta, hogy Isten már egy év előtt megjelent előtte. Kávészinü ruhát, eötétzöldes uszályt viselt, Mezítláb volt, arca borotvált volt. Már akkor megmondotta neki, hogy nince kegyelem számira. A másik szellem, aki megjelent látomásában és akit „vezérlő atyjá”-nak nevez Bognár, szintén barna ruhát viselt. Fiatal, középtermetű, barna, stuccolt bajuszu férfi, aki mindig megmondotta neki, hogy mit cselekedjék. Amikor ráhallgatott, akkor nem i» volt baj. Vállalkozása ilyenkor mindig sikerrel járt. De mikor nem hallgatta meg intését, akkor bajba került, így a lipéttvári első szökés alkalmával „vezérlőatyja” azt ajánlotta, hogy csak másnap szökjön meg és megnevezte a „jó” őr nevét is, ö azonban nem hallgatott rá és igy balul ütött ki a kísérlete. „Anyám, anyám, szülő édesanyám, ez az utolsó levelem" igy kezdi Bognár a siralomházban kelt levelét, amelyet Czibor lelkész tegnap ajánlva elküldött özvegy Bognár Jánosaiénak a fejérmegyei Velencére. „Bucsuzásul írom magának ezen igazán utolsó levelemet. Azon utolsónak jelzett levél után, amelyben lelkemből és szivemből köszöntein magának, hogy jöjjön sürgősen Lipótvárra. De a maguk rettenetesen makacs gondolatukat nem tudtam meggyőzni. Pedig nem voltam ostoba a tervezetek irányában és esküszöm, elkerültem volna a kínzó gyötrelmeket. A várt szabadulással cserélve, amely vágyam miatt 6 hónap óta könyörögtem.. Itt a levél kissé zavaros, kuszáit, értelmetlen. A szökés, sikertelenségére célozva ezt írja: „Nem baj, talán jobb igy, mintha még szaporítottam volna esetleges „mennybéli rovásaimat”, mivelhogy Lipótvárról vagy huszad- magammal szabadultam volna, ismétlen minden sérülés nélkül! De megbocsájtom a makacsságukat, ne sírjanak értem, mert én már boldog vagyok, amikor e levelemet olvassák... amely boldogságot vegye ki-ki, ahogy veszi.” Ezután anyjának i® a látomásairól ir. „Almaim végtelenül megvigasztalnak, — Írja — úgyhogy csaknem örömmel, nevetve várom a halálomat a kijelölt módon.. Majd búcsúzik volt menyasszonyától, aki azóta már falujában férjhez ment. Majd minden átmenet nélkül ugyané levélben a bátyjától vesz búcsút, kit felhív, hogy két gyermekét Bénikét ég Ernőkét hogyan nevelje. 0 ,J£z utóbbi nevelésére vigyázz főleg, el ne titkold előle szeretetedet, amit — sajnos — én a legkevésbbé sem éreztem, mert nekem oaak a brutális falusi neveltetésben volt részem, amely a legnagyobb fájdalmamat képezi. Tanítsd meg kedves bátyám a gyermekeidet minden ravaszságra, sőt gazemberségre is tn- dományilag, mert én mint tapasztalt ember intlek téged, hogy a mai emberiséggel szemben, ha ma nem is, de Idők múltával szükséged lehet rá.” Végül bátyja lelkére köti, hogy a hagyatékából maradt ezer pengőt — hatezer cseh koronát —* Soldner Sándor barátjának sürgősben adja át, mert ez fogja a sírját gondozni Levelét ezzel zárja: „ölelek lelkileg minden jó Ismerőst, hiszem, hogy el nem ítélnek miatta. Isten legyen és maradjon velük szerető Rá Bognár Lajos Kelt 1929 okt. 31. déli 12 órakor Bratislava, siralomház. U. I. Ismétlen legyenek könnyen, ne sírjon, mert ártalmára lehet” R. J. A hideg lény — a jövő világítása Rovarok és kagylók világító szervei A modern tudomány már régen tisztában van a világító rovarok és Szent János-bogarak éjszaka fénylő testrészeinek világitó tulajdonságaival, Bőt a modern technika eszközeivel már részben sikerült is mesterséges utón ilyen fényhatásokat előidézni. Ennek ellenére az emberiség fényforrásai még aránylag elég szegényesek és mint fényforrás elsősorban aa olyan égőtestek jöhetnek számításba, amelyek ugyanakkor magas hőfokra való hevítés által meleget is árasztanak. Ezek a fényforrások magától értetődően rendkívül drágák, mert óriási mennyiségű energiát fogyasztanak, ezenkívül pedig a legkevésbé sem takarékos világítási eszközök. Bebizonyosodott tény, hogy például a villanylámpák égőtestei az elfogyasztott energiamennyiségnek csak 42 ezrelékét sugározzák ki fény alakjában, a legkitűnőbb Wolfram-égők pedig 3.2 százalékát. Ez a példátlan energiapazarlás komoly probléma és a fénytechnikusok már esztendők óta fáradoznak azon, hogy úgynevezett hideg fényforrások után kutassanak, amelyek fel- hevités nélkül szolgáltatnak világítást. Sajnos, ezen a téren gyakorlati utón csak édeskevés eredményt sikerült eddig elérni, egyedül a Geissler- féle csővel folytatott kísérletek vezettek ered: idényre. A Geissler-féle cső fényhatása ugyanis más, mint a villanykörtéké. A mindkét végén zárt üvegcsőbe elektronokat olvasztanak, amelyeket magasfeszültségű árammal kötnek össze. Ha a csőből kiszivattyúzzák a levegőt, mintegy ötven mil- limóternyi higanynyomás alatt a két beolvasztott elektron között vékony fénysáv képződik, amely a levegő további ritkítása után mindig vastagabbá ée vastagabbá válik, végül négy-öt milliméter- nyi szélességet is elér és ilymódon teljesen kitölti a világitó csövet. Az amerikai Moore a legkülönbözőbb nehézségek leküzdése után elérte azt, hogy ma már a Geiseler-félo csöveket eredményesen használják üzleti cégtáblák, reklámtáblák, sőt nagyobb helyiségek világítására is, amelyek a burkoló Geineler-eső üvegének színe szerint kék, vörös, zöld ób fyhér fényben izzva tökéletes fényerősségű világítást szolgáltatnak. Érdekes körül* móoy, hogy a Geisslor-csövek már 100 fokra való hevités után szolgáltatnak fényhatásokat, míg a villanylámpák fényszála vagy drótja csak 1200 fokra való hevités után ad fehéren izzó fényt. A Geiseler-csövek hideg fénye tehát aránytalanul kevesebb energiát fogyaszt, mint a legkitűnőbb égő és ez ideális fényforrásnak mondható, mert úgyszólván hiánytalanul sugározza ki & felemésztett energiamennyiséget. A gazdaságosabb fényforrások felhasználásának módját maga a természet ajánlja az emberiség figyelmébe éppen a világitó rovarok példája révén. Az amerikai tüzlegyek például olyan világítók éezii lékekkel rendelkeznek, amelyek néha szinte vakító fényt árasztanak. A tudósok megvizsgálták azt is, vájjon a rovarok világító szervei ■szoros összefüggésben állanak-e az állat szervezetével, vagy pedig önmagukban is képesek világítani? Az erre vonatkozó kutatások meglepetés- szerű eredményekkel jártak, mert kiderült, hogy a felboncolt rovarok világi tó szervei önmagukban is fényt árasztanak. A világitó kagylók például olyan anyagot választanak ki magukból, amely a kagylókból való eltávolítás után ia megtartja világítók épességét. Ezt az anyagot Luoiferinnek nevezte a tudomány ée az amerikai Harvey egy Lucifer in n el töltött lámpával folytatott kísérletekkel érdekes világító hatásokat váltott ki Magától értetődik, hogy a rovarok által termelt világító anyagok mint tömegcikk, sohasem jöhetnek számításba, de a legkevésbé sem valószínűtlen, hogy a modem kémia és a vegyészet előbb-utóbb feltalál olyan anyagot, amely hasonlóan a rovarokhoz, vagy a Geissler-féde csövekhez, önmagában is világit, azaz fényt szolgáltat anélkül, hogy ezt hevités által kellene elérni. — Abd el Erim Szent-Helénája: Kenniooo. Tárisból jelentik: Marokkó szultánja a* állam áltaá rendelkezésére bocs .’.OOO frankból nagyobb birtokot vásárolt Reuniooe szigetén, ahová a levert ritkabil leadás vezérét, Abd el Krímet fogják deportálni.
