Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-20 / 264. (2189.) szám

43LpML>»^ Mai iiiank 19 ercial "jSjfflL JHE '£^^* ^ ^vf. 264. (2189) szám ® SzGI*(l3 ' 1929 november 20 :7^ttVARmMvM> Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldret évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£ Egyes szám ára 1*20 K2 A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok Ktaafeats, politikai napilapja FelelSs aerfea/e: DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha SCI az antiszemita és ki az idegen? Magyarország a sajtóban, Bulgária az utcán szívósan tiltakozik a kegyetlen és elsorvasztó jévátételi terhek ellen fl drákói szigorúsági; francia kívánságokat a Jobboldali Tardieu propagálja — á szófiai nép az utcán — „Nem és nem és nem“ Budapest, november 19. (Budapesti szer- keszitőségiiu'k teíeifcmjeleartése.) A pariéi saj­tó vasárnap óta a harci riadót fújja Magyar- ország és Bulgária ellen és a kisantaötálla- mok érdekében valóságos jóvá teleti hadjá­ratot indított e két állam ellen. A budapesti sajtó élénken reagál a sajtó- hadjáratra. és a lapok azt írják, hogy e saj­tóhadjárat mögött most is, mint annyiszor máskor, a francia kormány és főként an­nak szélsőséges jobboldali elnöke, TaTdieu áll. Az uzus az volt, hogy a sajtókampányt rend­szerint követte a kormánybeavatkozás. A jóvátételt ügyben most is ez várható. A fran­cia demars, amelynek a közeljövőben meg kell érkezni, a lapok következtetése szerint követelni fogja Magyarországtól észszerű ál­láspontjának feladását s a kisantant lehetet­len álláspontjának -elfogadását. Az egész magyar közvélemény egy ilyen demarsot udvariasan, de a leghatározot­tabban visszautasítana. Benesnek éss Titulescunak a magyar lapok szerint nem volt nehéz dolga szófizimáival Tarddeut levenni lábáról és a jóvátétel! ügy­ben maguk elé Mtörő kosként odaállitani. A magyar közvélemény ezek után joggal várja a Locarnét megalapító Briand meg­szólalását, vájjon neki is hasonló-e a véle­ménye. Magyarországnak makacskodást és a béke veszélyeztetését vetik a szemére, de nem nézik ajzt a rettenetes gazdasági vergődést, amelyet most átélt s amely végkatasztrófává szélesednék ki, ha a mostani nagy sulyokra még ujaíbb koloncokat aggatnának. Termé­szetes, hogy az utódállamoknak Magyaror­szág még nagyobb gazdasági süllyedése semmi szívfájdalmat nem okozna, de a nyugati nagyhatalmaknak igy gou- doikozniok nem szabad és Magyarország újabb mesterséges megnyomoritásához se­gítő kezüket óriási felelősségük tudatában odaadni nem szabad. Egyébként Franciaországnak diplomáciai közbelépése ez ügyben még eddig csupán a múltakból való következtetés és nem pozití­vum- Remélhető, hogy a jobb belátás mégis felülkerekedik é6 erre sor nem kerül. A Pester Lloyd mái számában Szterényi József báró száll síkra meggyőzően . Magyarország álláspontja mellett. A Pesti Hírlap „Kern és nem és nem" cámü vezércikkéiben kijelenti, hogy a magyar közvéleménynek semmi kö­rülmények között sem leket a mostani állás­pontot feladni, mert ezzel még nagyobb ka­tasztrófa és nagyobb nyomor sírját ásná meg. A Magyarság ,,Rablőhad!járat“ cirnü ve­zércikkében megdöbbenéssel állapítja meg, hogy Franciaországot újra azok táborában látja vezérkedni, akik tiz éwél a világhábo­rú után még mindig folytatni akarják a fegy­vertelenül legyőzőitekkel a háborút. Véres tüntetések Szófiában a Jóvátétel ellen Szófia, november 19. Legújabb jelentések szerint a francia és az angol követségek előtt a mai nap folyamán nagy tüntetések folytak le. A tüntetések miatt a rendőrség a levegőbe volt kénytelen lőni, hogy szétosz­lassa a fenyegetően viselkedő tömeget. A lövések következtében három diák megsebe­sült. A tömeg számát, amely a keleti jóváté­tel! konferencia állásfoglalása ellen tünte­tett, 30.000-re becsülik. A tömeg az angol és francia követségek épülete elé vonult föl, ahol angol, illetve francia nyelvű beszé­(sp.) Prága, november 19. Aminek tegnap Prágában tanúi voltunk, olyan esemény volt, melyért Magyarországot a legsötétebb reakcióval vádolta volna meg a cseh sajtó. Évekkel ezelőtt, a háború pszichózisában és a rettenetes csapások 'tömegneuraszténiá­jában kétségtelenül sajnálatraméltó inciden­sek játszódtak le a budapesti egyetemeken. A kormány és a közvélemény mindent elkö­vetett a túlfűtött diákifantázia lecsiilapi fásá­ra, s bár törekvéseit siker koronázta, cso- dák-csodájára mégis elo'szolhatatlan fámák terjedtek el a külföldiön a magyar „antisze- mitizimusrőr, „reakcióról" és „fehér terror- rőt". Ma a gyerekek is tudják már, hogy an­nakidején a Magyarország diszkredátálas ára törekvő imonstr epropagamd a vezénylői a prágai, belgrádi és bukaresti sajtóközpontok voltak, s mint ahogy ma is egy-egy kis- antantállamibam zengik elhaló hattyúdalaikat a magyar antiszemitizmus felfedezésére fel­bérelt sajtó utolsó mohikánjai, úgy akkor is a különböző k is an tan ti apók titkos laborató­riumaiból került elő leginkább az anyag, amelyből mennydörgő és villáimíó riportok íródtak a budapesti zsidóveréseikről és egye­bekről, Nagy iram volt. A félyiiág kontrá­zott.. A vezércikklégiók szemmelláthatólag meggyőzték a tömeget és bizonyára sok bé­csi, párisi, berlini polgár akadt, aki a lapok átböngészése után megállapitotta: az az or­szág, ahol igy verik a zsidókat, megérdemel­te sorsát. Ügyes felfújás, jó propaganda volt. De közben az idők megváltoztak és a kocka megfordult. Ma Magyarországban van rend s Romániában, Prágában verik . a zsidókat, holott 1929 végén arra a háborús pszichózis­ra sem lehet hivatkozni, amely megérttette, ha nem is menthette, az ifjúság kilengéseit. Akaratlanul felvetődik a kérdés, ki az antiszemita moöt? Az a Budapest, amely nem átal zsidőlányt küldeni legszebb lánya­ként a nemzetközi versenyekre, vagy az a Prága, ah öl a béke tizenegyedik esztendejé­ben úgy verik a zsidóikat az egyetemen, mint esetleg 1919-ben Budapesten tették? Bármily tetszetős volna is az összehasonlit- gatás, Isten őrizz tőle. Bennünket az antisze­mitizmus problémája nem érdekel nemzet­közi viszonylatiban, még magyarországiban sem és 6enki a szlovenszkói magyarságot nem teheti felelőssé határontuili eseménye­kért. A magunk részéről osak annyit konsta­tálhatunk: a mi lelkiiiameretünk tiszta. A szlovenszkói zsidóság érzi és tudja, hogy a szlovenszkói magyarsággal nincs baja, sőt az utóbbi óvek folyamán egyre szélesedik az a szomorú háttérbeszoritásd platform, me­lyen találkoznak. Nem magyar emberek vol­tak azok, akik Vágujhelyen „ki a zsidókkal" kiabáltak. Nem őslakosok azok, akiknek an­tiszemitizmusa ellen a ruszinszkói zsidóság egyre hallba/tőbban tiltakozik. Sőt. Ha ma valahol Szlovenszkón fölhangzik a „ki a zsi­dókkal" jelszava, előre tudhatjuk, hogy a folytatás ez lesz: ,yés a magyarokkal". Ez az a pont, ahol visszatérhetünk a prá­gai egyetemi zavargáisokhoz. Éhek a zavar­gások kélt részre tagozódnak: német tünteté­sekre és cseh tüntetésekre. A német zavar­gások jellege tisztán antiszemita, ami első­sorban azt igazolja, hogy egy kisebbség, tel­jesen függetlenül az anyanemzettől, lehet •nttozemötie, hat éppen ,.szükségét" érzi, — mig a magyar kisebbség függetlenségéiben, néha talán éppen ezért, sohasem volt zsidó­ellenes és mindig egynek érezte magáit a magyar zsidósággal. A német kisebbségi diákság tetteihez hasonló tüntetések soha nem játszódtak le köreiben. Bonyolultabb eset a* másik: a. cseh egyete­mi tüntetés. A cseh diákok „az idegen nyel­vet beszélő jövevények" ellen tüntetnek s ki­fejtették, hogy nem engedik meg, hogy „egye­temük falai között idegen nyelven beszélje­nek." Nos, kik ezek az idegennyelvü jövevé­nyek? Oroszok, lengyelek, ukránok, néme­tek, magyarok? Bizonyára ez utóbbiak is, sőt nem túlozunk, ha azt állítjuk: elsősorban, ó, a cseh diákok nem strikten a külföldiek ellen panaszkodtak. Szó sincs róla s állítani mer­jük, hogy a cseh diákok annál büszkébbek lennének, minél több idegen, tegyük föl an­gol, francia, amerikai, svéd. norvég, dán ke­resné fel alma materukat, amelyet ilyen­képpen világraszóló hírnév övezné. A sajná­latraméltó hangsúly nem az „idegen állampol­gáron", hanem az „idegen nyelven" van s tudjuk, hogy a cseh egyetemen, — a munka­termekben, az előadásokon, mindenütt, ahol dolog és tanulás folyik — az idegen nyelvek között « magyar viszi a vezérszólamot. Akár­hogy vesszük: leginkább a magyar az idegen nyelv a cseh egyetemen s kissé ellenünk megy a játék: a rengeteg szlovenszkói magyar diák ellen. Nem akarunk tanácsokat osztogatni. Nem akarjuk azt mondani, hogy könnyű lenne a bajon segíteni és az idegen nyelvtől megsza­badulni, amennyiben az állam megteremtené a magyar egyetemet, melyben akár valameny- nyi bántó „idegen nyelv" szeretetteljes leve­zetőt és jóságos alma matert találna; nem akarjuk vágyaink atmoszférájába terelni a tegnap leszűrt egyetemi igazságokat, csak azt az objektív, de nevezetes tényt kívánjuk megállapítani, hogy a történelmi őslakősok diákjai tegnap elvben példát állítottak a szlo­vén szkói őslakósok elé. A történelmi orszá­gok őslakősai tiltakoznak az „idegen nyel­vek" ellen, természetesen a szlovenszkói ide gén nyelvek ellen is. Á cseh és a német ős­lakosok egyöntetűen jártak el itt, de mit szól­nának ahhoz, ha a szlovenszkói őslakósok, a szlovákok és a magyarok, németek ugyanígy járnának él Szlovenszkón? Elvégre ami sza­bad Prágában, megengedett Komáromban, Losoncon és Beregszászon is. S a prágai né­metek — vajmi brutális és unfair módon, amit persze humánusan érző ember nem kö­deket mondottak, amelyben a szónokok til­takoztak a jővátételi terhek ellen és a világ igazságérzetébez appelláltak. A francia kö­vet tiltakozott a bolgár kormánynál az el­len, hogy a tömeg körülvette a követséget és onnan senkit sem engedett ki. A kormány megbízta a szófiai rendőrfőnököt, hogy kér­je a francia követség elnézését a történte­kért. Újabb tüntetéseit Szófia, november 19. A királyi színházban tartott gyűlés után a tömeg tüntetést kísérelt meg. A leginkább diákokból álló tömeg a rend­őrség határozott tilalma, ellenére is tüntetni akart. Tekintettel arra, hogy a tömeg a rend­őrség többszöri fölszólitására sem akart szét­oszlani, a rendőrök több lövést adtak le a leve­gőbe. A rendőrfőnök a tüntetések hírére meg­jelent a királyi színház előtt és távozásra szó- irtotta föl a tüntetőket. A rendőrfőnök fölszó- Irtásának meg volt a hatása és a tüntetők szét­oszlottak. . Egy ember C megsebesült, többen könnyebb horzsolásokat szenvedtek. Kínos meglepetés Párisban Páris, november 19. Az Excelsior szerint a jővátételi fizetések ellen irányuló bulgá­riai tüntetések a párisi politikai körökben kínos hatást keltettek, annál is inkább, mert mindenki bizonyzosra vette, hogy a Páris­ban tartózkodó bolgár miniszterekkel mégis csak sikerül a megegyezés. Attól tartanák, hogy a bulgáriai mozgalom nemcsak a bol­gárokkal való megegyezést késlelteti, ha­nem közvetve kihat a második hágai kon­ferencia összeillésének újabb elhalasztására is. A keleti jővátételi bizottság ma újabb ülést tart, amelyen főleg a bolgár jóvátétel kérdésével foglalkoznak. Tardieu a kérdést „tanulmányozni fogja*' London, november 19. A Times párisi leve­lezője szerint Tardieu fellépése ellenére úgy vethet — megmutatták, hogy a germán kisebb­ség élni mer őslaltós jogával. A prágai egyetemeken lezajlott tüntetések feleletet adtak arra a két kérdésre, hogy ki az antiszemita ebben az országban és kit te­kint a prágai cseh diákság idegennek. Az a szlovenszkói magyarság, amely sajtójában legutóbb meginditó módon tört lándzsát a Palesztinái zsidóság oldálán, nem lehet anti­szemita. Viszont ő az az „idegennyelvü", amelynek sorsát Prágában az egyetemeken odakötik a zsidóság sorsához. Ilyen körülmé­nyek között a magyar kisebbség úgy. érzi, mintha őt is megütötték volna, amikor Prá­gában tegnap az idegennyelvüeket és a zsidó­kat verték s úgy érzi, mintha újabb keserű­ség érte volna. De keserűség érte azért is. mert visszaemlékszik azokra az időkre, ami­kor a tegnapi prágai eseményekhez hason­lókért egy jól szervezett hivatalos propaganda a fél világ előtt pereatot kiáltott a magyar­ságra, — hogy igy titkos kívánságát mások által végeztesse el — mig ma, amikor sem­mivel sem menthető a verekedés, elnézően mosolyog, „iuventius vemtus“-t emleget és je­lentéktelen semmiséggé cicomázza a prágai egyetemieken lejátszódott ártatlan „gyerekső- geket*\,

Next

/
Oldalképek
Tartalom