Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-19 / 263. (2188.) szám

2 'PIWCTT-7V^G'fe^-'Hr!RLAI> 1939 november 19, ttoM. 0Ke«p*<#íáÉt(«L aígwigáá? ^cLiAarftéh tejyzt e £u/v4&wj&w^ ? ’zÜUaó, vedd. mvxfr, yró&áJUL wieg. Aá£( 3Gjxár?cetedL vexxi 'fioAXA^ct ! rektori rendelet folytán két napra lezárták az intézetet. A diákok erre az épület előtt tüntettek a je­lenlévő zsidó és külföldi diákok ellen. Amidőn a helyzet már fenyegetővé vált, rendőrség je­lent meg s a diákokat a mellékuccába szorí­totta. Pontosan három óra volt, amidőn a rendőrség megszállotta a vegytani intéze­tet és igy évtizedek óta talán először tör­tént, hogy a hatóság betette lábát az auto­nómiájára oly féltékeny egyetem területére. Még a délelőtt folyamán Fischl dékán elnök­lete mellett tanácskozásra ült össze az egye­temi tanács s elhatározta, hogy a mai és holnapi előadásokat fölfüggeszti, azokat, az intézeteket, amelyekben tüntetések­re került a sor, lezáratja, s végül elrendeli a legszigorúbb igazoltatás! kényszert. Singer dr., az újonnan megválasztott zsidó nemzeti párti képviselő a déli órákban inter­veniált a rendőr igazgatóság elnöki osztályán és az iskolaügyi minisztérium főiskolai refe­rensénél. Azt az Ígéretet kapta, hogy körülmé­nyesen kivizsgálják az ügyet és további rendzavarások elkerülése céljából megteszik a szükséges lépéseket. illetékes helyen — mint. értesülünk — nem gondolnak a numerus clausus beveze­tésére és pedig jogi és kulturális okokból. Holnapra újabb demonstrációk várhatók. — ....... ■ —iwrn "ii-n—mi ■— Me ghalt az „angol alsóház atyja" London, november 18. Tegnap 82 éves ko­rában rövid szenvedés után meghalt O’Gon- nor képviselő, „az angol alsóház atyja“. OCounor hatvan év előtt jött Írországból Londonba, ahol előbb a Daily Telegrapb egyik szerkesztője volt, majd később sikere­sen dolgozott a legjelentősebb politikai lapok­nál, a Startnál és a Sun-nál. 0‘Connor legra­gyogóbb idejét akkor élte, amikor még tartott a küzdelem az ir kérdés körül. Később az ob­jektív és okos képviselőt az alsóház atyjának nevezték el, akinek tanácsait a konzervatí­vok, a liberálisok és munkáspártiak egyaránt szívesen meghallgatták. Zágrábban nagyarányú monarchista összeesküvést lepleztek le El a szerbektől! — Vissza a Habsburgokat! — Ekrazit egy járványkórházban Bécs, november 18. A Montag zágrábi jelen- [ tése szerint a rendőrség nagyarányú terro­rista összeesküvés nyomára bukkant, mely-1 nek állítólag monarchista és Habsburg-párti! céljai vannak. Az Összeesküvők, akik között ! számos prominens egyéniség van, arra töre­kedtek, hogy Horvátországot elszakítsák Szerbiától és mint önálló, vagy szövetséges államot ismét a Habsburgok uralma alá he­lyezzék. Bővebb részletek az összeesküvés­ről egyelőre nem érkeztek. A terrorlsta-na- cionális horvát csoport ügyiben az osztrák hatóságok is vizsgálatot kezdtek, mert az összeesküvés szálai állítólag Bécsbe vezet­nek, a Habsburg-párti legitimista körökhöz. \ A jugoszláv hatóságok többek között azt ál- | Híják, hogy az egyik zágrábi járványkor- j házban talált nagymennyiségű ekrazitot j Olaszországból Ausztrián át csempészték j Zágrábba. Az összesküvők céljaikat a lég- i radikálisabb eszközökkel akarták elérni, j Mivel véleményük szerint a borvátok és ; szerbek további együttélése lehetetlenné | vált és a szerbek a horvát népei minden jo­gából kiforgatják, erőszakos utón kell véget vetni a jelenlegi állapotoknak. Horvátország a legboldogabb 1848 körül, a tiszta Habs- bnrg-uralom alatt volt s most is ezt a hely­zetet kellene visszaállítani. Tüzzel-vassal ül­dözni kell a szerbeket, a forradalom kitöré­sét előkészíteni és azután Habsburg-uralko- dót hivni az országba. Az összeesküvők a gyilkosságtól sem riadtak vissza. A leg­utóbbi időben Zágrábban elszaporodott poli­tikai gyilkosságok kivétel nélkül az ő tény­kedésükre vezethetők vissza. A rendőrség véletlenül jutott a terrorista monarchista összeesküvők nyomára és elhatározta, hogy radikálisan véget vet a veszedelmes agitá- ciónak. Kettő-egjf vagy egy-egy arányban lesznek a polgári és szocialista pártok az uj kormánytöbbségben képviselve? A szotáüsiák o'yan koalíciót követelnek, amelyben a polgári blokk és a baloldali csoport erőviszonya egyenlő volna — Az agráriusok ét tzocláldemokralák kedden ismét Udrzsalhoz mennek Prága, november 18. A vasárnapi sajtó majdnem egyöntetűen azt állítja, hogy a kormányalakításra irányuló háromhetes tár­gyalások egy lépéssel sem haladlak előre. Senki sem tudja, hogy milyen lesz a koalí­ció és a kormány és milyen lesz a pro­gramja. A szocialista pártok azzal a követeléssel komplikálják a tárgyalásokat, hogy az uj koalícióban és kormányban a jobb- és bal­oldal között megfelelő egyensúly legyen, azaz ne legyen sokkal több polgári párti tör­vényhozó a kormánytöbbségben, mint bal­oldali. V Ebben a válás kérdésiben egyelőre még sem­miféle döntés nem történt, mert a polgári pártok arra hivatkoznak, hogy amíg a pol­gári kormányblokknak 147 képviselője van, addig a szocialistáknak osak 71, sőt ha a né­met szociáldemokraták is föladnák negabi- vista politikájukat, akikor is csak 92 képvise­lőből állama a baloldali blokk. A szocialista pártok azonban ezt a matematikai kimuta­tást nem akarják elismerni s azt kivánják, hogy a polgári blokkból 50— 60 képviselőt, tehát két-három pártot szorítsanak ki, aztán meg lehelne alakítaná az uj többségi koa­líciót. A két tábor között tehát most két lehető­ség körül folyik a vita. Az egyik lehetőség a nagy konoenirációs többség, a másik a vörös­zöld koalíció. A polgári blokk pártjai a cseh néppártot kivéve hajlandók volnának egy koncentrációs koalícióra, amelyben vala­mennyi polgári kormánypárt és a szocialis­ták foglalnának helyet. A Národni Politika vezércikkéiben állást foglal e nagy koalíció mellett és többek között ezeket írja: Ha egyetlen csehszlovák pártot és főleg a szlo­vák néppártot nem zárják ki az uj majori­tásból, úgy egész könnyedén megalakulhat az uj kormánytöbbség és az uj kormány. A szlovák néppárt három évvel ezelőtt lépett be a kormányba és ezen lépését mindenki üdvözölte. Elkövetett ugyan hibákat, de a legnagyobb hibáját már jóvátette. A nagy többség kísérlet és demonstráció le­hetne befelé és a külföld felé is, amellyel azt demonstrálhatnék, hogy 300 képviselő közül 240 képviselőt tudunk a kormánytöbb­ségben tömöríteni és ez a 240 képviselő szí­vesebben vállalja a kormányzásért járó fele­lősséget, mint a másutt nagy előszeretetnek örvendő ellenzéki taktikát. A szocialisták a koncentrációs monstrum ellen A szociáldemokrata Nová Dóba ismételten állást foglal a nagy koalíció gondolata ellen s a következőkben tolmácsolja a cseh szo­ciáldemokraták álláspontját: Az uj koalíció­ba, amely kidolgozott program alapján kell hogy megalakuljon, be kell vonni mind a három szocialista pártot. hogy a jövő kormánytöbbségben a szocialis­ta és polgári blokk között helyreálljon az egyensúly. Az agrárius politikusok ezzel szemben ahhoz ragaszkodnak, hogy az eddi­gi kormánytöbbség képezze gerincét az uj koalíciónak és hogy ebbe legfeljebb két szocialista pártot lehessen fölvenni. A lap még megjegyzi, hogy az agráriusok különösen a német szociáldemokratáknak az uj koalícióba való fölvétele ellen kapálóz­nak, azonban a szociáldemokrata megbízot­tak lankadatlanul kitartanak e követelésük mellett, mert szerintük képtelenség, hogy az uj koalícióban a polgári blokk többségben legyen. Szombaton döntenek a szocialisták Udrzsal miniszterelnök, mint már jelen­tettük, szombaton tanácskozott Czech dr.­FORRÓ HÍZÓK RE6BNV Irtai MÓRICZ ZSICMONB (35) Mindnyájan ránéztek. — Én vagyok a bűnös — mondta Fábján sápadtan. — Nem kellett volna. — Nem kellett volna, de nem maga a fe­lelőig — kiáltotta Vilma — ő a felelős, ő provokálta. Nekem már elég volt. Hagyja­nak engem. Én ezt nem bírom el. — Hát bizony ez nagyon csúnya dolog lesz és én előre láttam — kiáltotta a főkapi­tány — s ettől akartam megkímélni ezt a szegény teremtést. Mire az? Firtatni, kutat­ni. Nyomot keresni. És azt a szegény halot­tal bolygatni. Exhumálás. Uj exhumálás. Ki tudja hányszor? Hagyjátok az élőket élni. Nem a halott a fontos, mert annak már mindegy. De mire az, felforgatni az egész társadalmat? A megyét? Az országot? Jön­nek a lapok. Kiteregetik a szennyest. Ezt is már egy újságírótól tudtam meg, hogy hol volt Laci csütörtökön. Minden tekintélyemet össze kellett szednem, hogy leszereljem. De tudom-e holnap? Holnapután? Ma még itt van a kezünkben a dolog. Ma még legfeljebb a parasztok szája jár... Meg kell állapodni, hogy mit akarunk... Vagy vizsgálat, s ak­kor első dolog telefonálni a csendőrségnek, vagy abban, hogy ami történt: megtörtént, s akkor eltussolni. Valami oly bérdolatlanság volt benne, hogy megfagyott a vér a szivekben, de azt el kellett ismerni, hogy igaza vau s jót akar. — Elég volt! — kiáltott Vilma. — Igaza van, elég volt. Hagyjatok mindent, hacsak azt nem akarjátok, hogy én Is... én is ... Ezzel elrohant. A férfiak ott maradtak s feldultan néztek egymásra. — Ezt akartam — mondta a főkapitány. — Ki kellett próbálni, hogy birja-e idegek­kel, vagy nem. Nem lehet ezt a szegény nőt a vérpadra állítani. Ez nem birja azt. Mit értek el ilyen féldolgokkal. Izgatni valami megtalált nyommal s nem hajtani végre. Ez nem megy babra!... Itt valakinek az életé­ről van szó s az is védekezni fog. Mi az a nyom? ... Milyen cipő? ... Gumitalpú cipő száz is van a megyében. — Ilyen nincs — mondta Fábján —■ ez egyéni nyom.- A talpán keresztül vassal va­lami éles vágás van. A sarka lemetszve s a vágás ferdén keresztülmegy a talpon. — Akartok nyomozást, vagy nem, az a kérdés. Én magam a presztízsemmel, az ál­lásommal, vagy az életemmel játszom... De ha azt mondjátok, hogy igen, akkor más. Akkor könyörtelenül keresztülviszem a dol­got ... Nem lehet ezt igy: akarom, nem aka­rom ... Tessék feljelentést tenni... Várom a hivatalban a döntést. Szervusztok. Ezzel kézfogás nélkül, csak épp a fejét megb iccénive, elment A két férfi kétségbeesetten nézett egy­másra. — Igaza van — mondta Bátky. Fábján összehúzta a szemöldökét s magas, domború homlokán egy ferdén futó vastag ér rohamosan lüktetett Hosszú ideig csönd volt. Nehéz csönd. Az a 1)1 ajkok a meleg ellen még zárva voltak *s úgy ültek, mint a fulladt kriptában. Fuldokló meleg vcJt Pállott, sürü meleg, amely lassan olvasztja az embert apró gyöngyökbe a homlokon, un- dorkodó bódult meleg, hogy lihegve keres gutaütéstől menekvést a szív nagy lélekze- tekbem, de akkor is csak újabb forró hullá­mok tódulnak belé. Lassú tűzön pirított em­beri testek porzsolt szaga árad, kavarog s minden hulladék foszlik, erjed, gőzölög. Még a vétek is rosszabb szagú ebben a bó­dult nyáriban, mint az országúton heverő hulla. S a napfényben apró aranyszínű poreze- meoskék nyüzsögtek. Ezek most élnek. Ví­gan. Le, föl, lassan, mint a táncoló sorok, aztán egyet perdülnek s valamitől fürge táncba kezdenek. Az ember ha ránéz, tehe­tetlenül érzi, hogy vágtatnak ezek át a lé- lefczettel a tüdőkön s újra ki s újra tovább. S a láthatatlan baci'Uusok ezredei masíroz­nak jobbnál jobb helyet keresni. A két férfi ott ült a porködben, amely a becsukott ablakokon vastagon tódult be, úgyhogy szinte egy egységes anyaggá vál­toztatták az iroda levegőjét. Persze, az előbb itt lefolyt vita, a lábak dobogása, a kezek mozgása, a testek dübörgése verte igy fel a könnyű porszemek miriádjait. Csak elnyúlni ebben a melegben s kilógatott nyelvvel he­verni, mint a kutya. És semmit ee tenni, semmit se cselekedni. Most lekókkad a gon­dolat s csak éppen a szervezet működik automatikus gép módjára. Az Alföld nehéz levegője, az égett eertés- zsirszagu levegő szuszogott, fortyogott körü­löttük e bennük. Nemcsak a szobában, a lel­kekben is. Hogy tudjon az ember logikusan gondol­kozni ebben a nyári aszályban, ebben a tik­kasztó dunsztban, amely leboritja, mint a méhkast a kénes gáz, az egész várost valami króm sárga légkörrel, ciángázok alvó vad gyilkávaJ? Tunyáii, hután, izzad tan mered maga elé az ember s nincs fontossága a leg- !c utasabb dolgodnak eam, e emiatt vagy hirtelen tragikusra fordul minden, vagy ma­ga a szent tragédia is kopár unalommá per­zsel ődiik. Porrá zülli'k itt minden, ennek a homoktengernek a levegőjében kavarognak a sziklák, a szíriek, górcső alatt szörnyű s ormótlan borzalmaik, igy por, csak por, csak por. — így nem lehet — mondta Fábján. Bátky megriadt Mintha meg akarna kapaszkodni valami­ben, felvett az asztalról egy kjcsi fekete deszkádarabocskái, kis ébenfa-szeletet, mely­ből valaki türelme medaillant fűrészelt. Az ovális keret közepén gólya-figura állott fél­lábon, körülötte sáslevelek. Ez a kicsi em­bléma valami üdítő emléket, a drága és édes vizet juttatta eszébe, a szőke Tiszát, amely a füzek alatt kanyarog, valóban csak az az egy jó és elviselhető e nyárban, s már röpült gondolatban a kocsin a Tiszapart felé s belevetette magát a hüs hullámokba, nya­kig, s érezte, hogy ott jó... Vadmadár re­pült fel s szellő jött, mert a szabadban min­dig ott vau a nagy mezők áldásos szellője, amely letörli a verejtékes homlokot... — Én nem tehetek semmit — mondta, mert nem érzett erőt még a megmozdulásra sem. A szót magát sziziiuszi erővel lökte ki, mint a súlyemelésnél az utolsó erőfeszítést. Aztán tovább hallgattak. Itt senki sem te­het semmit. Itt csak várni kell, amit az is­meretlen cselekvő, a fáradhatatlan, az örök­kévaló tesz, az Élet. Az Élet, amely oly különösen halad és za­katol és dübörög, s nincs aki megindítsa és még kevésbé van aki megállítja. S mily fur- osa, egy darabig szédületesen rohannak egy­más hegyin-hátán az események, mint a tor­lasz a vizen, fagerendák, tutajok halmaza, aztán megáll a zátonyon s megint semmi sem történik, csak ülepedve hever minden forró mezőkön. A cséplőgépek világa ez, ahol két hónapig dolgozik csattogva a gép s aztán tíz ^óuapig pihen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom