Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-19 / 263. (2188.) szám
2 'PIWCTT-7V^G'fe^-'Hr!RLAI> 1939 november 19, ttoM. 0Ke«p*<#íáÉt(«L aígwigáá? ^cLiAarftéh tejyzt e £u/v4&wj&w^ ? ’zÜUaó, vedd. mvxfr, yró&áJUL wieg. Aá£( 3Gjxár?cetedL vexxi 'fioAXA^ct ! rektori rendelet folytán két napra lezárták az intézetet. A diákok erre az épület előtt tüntettek a jelenlévő zsidó és külföldi diákok ellen. Amidőn a helyzet már fenyegetővé vált, rendőrség jelent meg s a diákokat a mellékuccába szorította. Pontosan három óra volt, amidőn a rendőrség megszállotta a vegytani intézetet és igy évtizedek óta talán először történt, hogy a hatóság betette lábát az autonómiájára oly féltékeny egyetem területére. Még a délelőtt folyamán Fischl dékán elnöklete mellett tanácskozásra ült össze az egyetemi tanács s elhatározta, hogy a mai és holnapi előadásokat fölfüggeszti, azokat, az intézeteket, amelyekben tüntetésekre került a sor, lezáratja, s végül elrendeli a legszigorúbb igazoltatás! kényszert. Singer dr., az újonnan megválasztott zsidó nemzeti párti képviselő a déli órákban interveniált a rendőr igazgatóság elnöki osztályán és az iskolaügyi minisztérium főiskolai referensénél. Azt az Ígéretet kapta, hogy körülményesen kivizsgálják az ügyet és további rendzavarások elkerülése céljából megteszik a szükséges lépéseket. illetékes helyen — mint. értesülünk — nem gondolnak a numerus clausus bevezetésére és pedig jogi és kulturális okokból. Holnapra újabb demonstrációk várhatók. — ....... ■ —iwrn "ii-n—mi ■— Me ghalt az „angol alsóház atyja" London, november 18. Tegnap 82 éves korában rövid szenvedés után meghalt O’Gon- nor képviselő, „az angol alsóház atyja“. OCounor hatvan év előtt jött Írországból Londonba, ahol előbb a Daily Telegrapb egyik szerkesztője volt, majd később sikeresen dolgozott a legjelentősebb politikai lapoknál, a Startnál és a Sun-nál. 0‘Connor legragyogóbb idejét akkor élte, amikor még tartott a küzdelem az ir kérdés körül. Később az objektív és okos képviselőt az alsóház atyjának nevezték el, akinek tanácsait a konzervatívok, a liberálisok és munkáspártiak egyaránt szívesen meghallgatták. Zágrábban nagyarányú monarchista összeesküvést lepleztek le El a szerbektől! — Vissza a Habsburgokat! — Ekrazit egy járványkórházban Bécs, november 18. A Montag zágrábi jelen- [ tése szerint a rendőrség nagyarányú terrorista összeesküvés nyomára bukkant, mely-1 nek állítólag monarchista és Habsburg-párti! céljai vannak. Az Összeesküvők, akik között ! számos prominens egyéniség van, arra törekedtek, hogy Horvátországot elszakítsák Szerbiától és mint önálló, vagy szövetséges államot ismét a Habsburgok uralma alá helyezzék. Bővebb részletek az összeesküvésről egyelőre nem érkeztek. A terrorlsta-na- cionális horvát csoport ügyiben az osztrák hatóságok is vizsgálatot kezdtek, mert az összeesküvés szálai állítólag Bécsbe vezetnek, a Habsburg-párti legitimista körökhöz. \ A jugoszláv hatóságok többek között azt ál- | Híják, hogy az egyik zágrábi járványkor- j házban talált nagymennyiségű ekrazitot j Olaszországból Ausztrián át csempészték j Zágrábba. Az összesküvők céljaikat a lég- i radikálisabb eszközökkel akarták elérni, j Mivel véleményük szerint a borvátok és ; szerbek további együttélése lehetetlenné | vált és a szerbek a horvát népei minden jogából kiforgatják, erőszakos utón kell véget vetni a jelenlegi állapotoknak. Horvátország a legboldogabb 1848 körül, a tiszta Habs- bnrg-uralom alatt volt s most is ezt a helyzetet kellene visszaállítani. Tüzzel-vassal üldözni kell a szerbeket, a forradalom kitörését előkészíteni és azután Habsburg-uralko- dót hivni az országba. Az összeesküvők a gyilkosságtól sem riadtak vissza. A legutóbbi időben Zágrábban elszaporodott politikai gyilkosságok kivétel nélkül az ő ténykedésükre vezethetők vissza. A rendőrség véletlenül jutott a terrorista monarchista összeesküvők nyomára és elhatározta, hogy radikálisan véget vet a veszedelmes agitá- ciónak. Kettő-egjf vagy egy-egy arányban lesznek a polgári és szocialista pártok az uj kormánytöbbségben képviselve? A szotáüsiák o'yan koalíciót követelnek, amelyben a polgári blokk és a baloldali csoport erőviszonya egyenlő volna — Az agráriusok ét tzocláldemokralák kedden ismét Udrzsalhoz mennek Prága, november 18. A vasárnapi sajtó majdnem egyöntetűen azt állítja, hogy a kormányalakításra irányuló háromhetes tárgyalások egy lépéssel sem haladlak előre. Senki sem tudja, hogy milyen lesz a koalíció és a kormány és milyen lesz a programja. A szocialista pártok azzal a követeléssel komplikálják a tárgyalásokat, hogy az uj koalícióban és kormányban a jobb- és baloldal között megfelelő egyensúly legyen, azaz ne legyen sokkal több polgári párti törvényhozó a kormánytöbbségben, mint baloldali. V Ebben a válás kérdésiben egyelőre még semmiféle döntés nem történt, mert a polgári pártok arra hivatkoznak, hogy amíg a polgári kormányblokknak 147 képviselője van, addig a szocialistáknak osak 71, sőt ha a német szociáldemokraták is föladnák negabi- vista politikájukat, akikor is csak 92 képviselőből állama a baloldali blokk. A szocialista pártok azonban ezt a matematikai kimutatást nem akarják elismerni s azt kivánják, hogy a polgári blokkból 50— 60 képviselőt, tehát két-három pártot szorítsanak ki, aztán meg lehelne alakítaná az uj többségi koalíciót. A két tábor között tehát most két lehetőség körül folyik a vita. Az egyik lehetőség a nagy konoenirációs többség, a másik a vöröszöld koalíció. A polgári blokk pártjai a cseh néppártot kivéve hajlandók volnának egy koncentrációs koalícióra, amelyben valamennyi polgári kormánypárt és a szocialisták foglalnának helyet. A Národni Politika vezércikkéiben állást foglal e nagy koalíció mellett és többek között ezeket írja: Ha egyetlen csehszlovák pártot és főleg a szlovák néppártot nem zárják ki az uj majoritásból, úgy egész könnyedén megalakulhat az uj kormánytöbbség és az uj kormány. A szlovák néppárt három évvel ezelőtt lépett be a kormányba és ezen lépését mindenki üdvözölte. Elkövetett ugyan hibákat, de a legnagyobb hibáját már jóvátette. A nagy többség kísérlet és demonstráció lehetne befelé és a külföld felé is, amellyel azt demonstrálhatnék, hogy 300 képviselő közül 240 képviselőt tudunk a kormánytöbbségben tömöríteni és ez a 240 képviselő szívesebben vállalja a kormányzásért járó felelősséget, mint a másutt nagy előszeretetnek örvendő ellenzéki taktikát. A szocialisták a koncentrációs monstrum ellen A szociáldemokrata Nová Dóba ismételten állást foglal a nagy koalíció gondolata ellen s a következőkben tolmácsolja a cseh szociáldemokraták álláspontját: Az uj koalícióba, amely kidolgozott program alapján kell hogy megalakuljon, be kell vonni mind a három szocialista pártot. hogy a jövő kormánytöbbségben a szocialista és polgári blokk között helyreálljon az egyensúly. Az agrárius politikusok ezzel szemben ahhoz ragaszkodnak, hogy az eddigi kormánytöbbség képezze gerincét az uj koalíciónak és hogy ebbe legfeljebb két szocialista pártot lehessen fölvenni. A lap még megjegyzi, hogy az agráriusok különösen a német szociáldemokratáknak az uj koalícióba való fölvétele ellen kapálóznak, azonban a szociáldemokrata megbízottak lankadatlanul kitartanak e követelésük mellett, mert szerintük képtelenség, hogy az uj koalícióban a polgári blokk többségben legyen. Szombaton döntenek a szocialisták Udrzsal miniszterelnök, mint már jelentettük, szombaton tanácskozott Czech dr.FORRÓ HÍZÓK RE6BNV Irtai MÓRICZ ZSICMONB (35) Mindnyájan ránéztek. — Én vagyok a bűnös — mondta Fábján sápadtan. — Nem kellett volna. — Nem kellett volna, de nem maga a felelőig — kiáltotta Vilma — ő a felelős, ő provokálta. Nekem már elég volt. Hagyjanak engem. Én ezt nem bírom el. — Hát bizony ez nagyon csúnya dolog lesz és én előre láttam — kiáltotta a főkapitány — s ettől akartam megkímélni ezt a szegény teremtést. Mire az? Firtatni, kutatni. Nyomot keresni. És azt a szegény halottal bolygatni. Exhumálás. Uj exhumálás. Ki tudja hányszor? Hagyjátok az élőket élni. Nem a halott a fontos, mert annak már mindegy. De mire az, felforgatni az egész társadalmat? A megyét? Az országot? Jönnek a lapok. Kiteregetik a szennyest. Ezt is már egy újságírótól tudtam meg, hogy hol volt Laci csütörtökön. Minden tekintélyemet össze kellett szednem, hogy leszereljem. De tudom-e holnap? Holnapután? Ma még itt van a kezünkben a dolog. Ma még legfeljebb a parasztok szája jár... Meg kell állapodni, hogy mit akarunk... Vagy vizsgálat, s akkor első dolog telefonálni a csendőrségnek, vagy abban, hogy ami történt: megtörtént, s akkor eltussolni. Valami oly bérdolatlanság volt benne, hogy megfagyott a vér a szivekben, de azt el kellett ismerni, hogy igaza vau s jót akar. — Elég volt! — kiáltott Vilma. — Igaza van, elég volt. Hagyjatok mindent, hacsak azt nem akarjátok, hogy én Is... én is ... Ezzel elrohant. A férfiak ott maradtak s feldultan néztek egymásra. — Ezt akartam — mondta a főkapitány. — Ki kellett próbálni, hogy birja-e idegekkel, vagy nem. Nem lehet ezt a szegény nőt a vérpadra állítani. Ez nem birja azt. Mit értek el ilyen féldolgokkal. Izgatni valami megtalált nyommal s nem hajtani végre. Ez nem megy babra!... Itt valakinek az életéről van szó s az is védekezni fog. Mi az a nyom? ... Milyen cipő? ... Gumitalpú cipő száz is van a megyében. — Ilyen nincs — mondta Fábján —■ ez egyéni nyom.- A talpán keresztül vassal valami éles vágás van. A sarka lemetszve s a vágás ferdén keresztülmegy a talpon. — Akartok nyomozást, vagy nem, az a kérdés. Én magam a presztízsemmel, az állásommal, vagy az életemmel játszom... De ha azt mondjátok, hogy igen, akkor más. Akkor könyörtelenül keresztülviszem a dolgot ... Nem lehet ezt igy: akarom, nem akarom ... Tessék feljelentést tenni... Várom a hivatalban a döntést. Szervusztok. Ezzel kézfogás nélkül, csak épp a fejét megb iccénive, elment A két férfi kétségbeesetten nézett egymásra. — Igaza van — mondta Bátky. Fábján összehúzta a szemöldökét s magas, domború homlokán egy ferdén futó vastag ér rohamosan lüktetett Hosszú ideig csönd volt. Nehéz csönd. Az a 1)1 ajkok a meleg ellen még zárva voltak *s úgy ültek, mint a fulladt kriptában. Fuldokló meleg vcJt Pállott, sürü meleg, amely lassan olvasztja az embert apró gyöngyökbe a homlokon, un- dorkodó bódult meleg, hogy lihegve keres gutaütéstől menekvést a szív nagy lélekze- tekbem, de akkor is csak újabb forró hullámok tódulnak belé. Lassú tűzön pirított emberi testek porzsolt szaga árad, kavarog s minden hulladék foszlik, erjed, gőzölög. Még a vétek is rosszabb szagú ebben a bódult nyáriban, mint az országúton heverő hulla. S a napfényben apró aranyszínű poreze- meoskék nyüzsögtek. Ezek most élnek. Vígan. Le, föl, lassan, mint a táncoló sorok, aztán egyet perdülnek s valamitől fürge táncba kezdenek. Az ember ha ránéz, tehetetlenül érzi, hogy vágtatnak ezek át a lé- lefczettel a tüdőkön s újra ki s újra tovább. S a láthatatlan baci'Uusok ezredei masíroznak jobbnál jobb helyet keresni. A két férfi ott ült a porködben, amely a becsukott ablakokon vastagon tódult be, úgyhogy szinte egy egységes anyaggá változtatták az iroda levegőjét. Persze, az előbb itt lefolyt vita, a lábak dobogása, a kezek mozgása, a testek dübörgése verte igy fel a könnyű porszemek miriádjait. Csak elnyúlni ebben a melegben s kilógatott nyelvvel heverni, mint a kutya. És semmit ee tenni, semmit se cselekedni. Most lekókkad a gondolat s csak éppen a szervezet működik automatikus gép módjára. Az Alföld nehéz levegője, az égett eertés- zsirszagu levegő szuszogott, fortyogott körülöttük e bennük. Nemcsak a szobában, a lelkekben is. Hogy tudjon az ember logikusan gondolkozni ebben a nyári aszályban, ebben a tikkasztó dunsztban, amely leboritja, mint a méhkast a kénes gáz, az egész várost valami króm sárga légkörrel, ciángázok alvó vad gyilkávaJ? Tunyáii, hután, izzad tan mered maga elé az ember s nincs fontossága a leg- !c utasabb dolgodnak eam, e emiatt vagy hirtelen tragikusra fordul minden, vagy maga a szent tragédia is kopár unalommá perzsel ődiik. Porrá zülli'k itt minden, ennek a homoktengernek a levegőjében kavarognak a sziklák, a szíriek, górcső alatt szörnyű s ormótlan borzalmaik, igy por, csak por, csak por. — így nem lehet — mondta Fábján. Bátky megriadt Mintha meg akarna kapaszkodni valamiben, felvett az asztalról egy kjcsi fekete deszkádarabocskái, kis ébenfa-szeletet, melyből valaki türelme medaillant fűrészelt. Az ovális keret közepén gólya-figura állott féllábon, körülötte sáslevelek. Ez a kicsi embléma valami üdítő emléket, a drága és édes vizet juttatta eszébe, a szőke Tiszát, amely a füzek alatt kanyarog, valóban csak az az egy jó és elviselhető e nyárban, s már röpült gondolatban a kocsin a Tiszapart felé s belevetette magát a hüs hullámokba, nyakig, s érezte, hogy ott jó... Vadmadár repült fel s szellő jött, mert a szabadban mindig ott vau a nagy mezők áldásos szellője, amely letörli a verejtékes homlokot... — Én nem tehetek semmit — mondta, mert nem érzett erőt még a megmozdulásra sem. A szót magát sziziiuszi erővel lökte ki, mint a súlyemelésnél az utolsó erőfeszítést. Aztán tovább hallgattak. Itt senki sem tehet semmit. Itt csak várni kell, amit az ismeretlen cselekvő, a fáradhatatlan, az örökkévaló tesz, az Élet. Az Élet, amely oly különösen halad és zakatol és dübörög, s nincs aki megindítsa és még kevésbé van aki megállítja. S mily fur- osa, egy darabig szédületesen rohannak egymás hegyin-hátán az események, mint a torlasz a vizen, fagerendák, tutajok halmaza, aztán megáll a zátonyon s megint semmi sem történik, csak ülepedve hever minden forró mezőkön. A cséplőgépek világa ez, ahol két hónapig dolgozik csattogva a gép s aztán tíz ^óuapig pihen.
