Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-17 / 262. (2187.) szám
4 'PMGAliV^A.GtoRHTRLA'P Mezőtúr, rádió, mamutcsülök, Mezőreiur — Ulinapló ab Budapest — Irta: KARINTHY FRIGYES 1929 november. Mondtam már, nem muszáj az embernek a Marsba utazni aJioz, bogy világot lásson — illetve nem muszáj világot látni akoz, bogy világot tanuljon az ember — több jeles utazóval találkoztam már, akik Afrika belsejéből visszatérve azt a megfigyelést hozták magukkal, hogy a jó bagariabőr nem ereszti át a vizet éf» a magyar konzervgulyás elsőrangú gyártmány — ezzel szemben a mezőtúr—lö- kősházai vonaton Lassovszky Károly „Világ- rendszerek“ cianü népszerű kis füzetéből meg- j tudtam, amit szakkönyvekben is elkerült fi-! gyelmem, hogy bizonyos távoli csillagok fény- erőváltozása annak tulajdonítható, hogy ezek íkercsillagok lévén, néha az egyik elfödi a másikat. Aztán á másik födi el az egyiket. A Ez éppen olyan, mint ahogy egyik művészet elhomályosítja a másikat — a hasonlat nem véletlen, ugyanis rendes ember a vonaton már nemcsak olvas, hanem közben a rádiót is felteszi & fülére s miközben képzelete egyik csillagrendszerből a másik felé röppen, érzelmei és érzékei hol Weigand Tibornak nyújtják a pálmát, a „Gyűlölöm magát“ cimü szerelmi dal interpretálásáért, hogy a Sonny boy könnyes bánatában olvadnak fel, hol megint a Falu Szövetség előadójának helyeselnek a lótenyé&ztés körül kifejtett felfogásához. De minderről később. * Mert a dolgokat nem kell össze zagy válni azért, bár a valóságban kissé zagwán "kerülnek össze —■ arra való értelem és belátás, hogy rendet és összhangot lásson beléjük. Néha nehezen megy, annyi bizonyos. Barcsé letván, a mezőtúri gimnázium kitűnő irodalomtanára, aki e sorok szerény Írójának Írói egyéniségéről és jelentőségéről szerzett szép kis könyvében csupa olyan érvet és bizonyítékot fejt ki, melyeknek elfogadása esetén « sorok szerény írójának nem is kellene olyan szerénynek lenni — ugyanennek a szerény írónak személyes porhüvelyét kissé kedvetlenül fogadja a pályaudvaron, mivel, mint kiderül, bár a szerzői est iránt szép érdeklődés mutatkozik, másrészt azonban neki délután futballmeccsre kell menni, mint sportelnöknek, továbbá holnap birkavásár lesz, tehát • korán kell lefeküdni és igaz ugyan, hogy Spfett polgármester ur mutatja be városunk vendé- i gét a közönségnek, viszont a megtisztelő be- i vezetés után azonnal el kell mennie neki is, i lévén törvényhatósági választás éppen. Megnyugtatjuk a kedves tanár urat, hogy i semmi baj, Mózes is úgy járt, mint a polgár- i mester ur — megmutatta népének Kánaánt, t de oda be nem mehetett. Pedig érdemes lett volna, mert Ascher Oszkár barátom és lelki-testi utitársam szavaló- müvészete harsányabban zug, mint valaha — mindegy neki, Mezőtúr, vagy Jerikó, a Gondolat és Hit trombitája itt is, mint amott, azzal a reménnyel és akarással rikolt ég felé, hogy egyszer mégis csak ledőlnek tőle a kemény, makacs falak. A Persze nem a Márer Sándor téglagyára által szállított falakra célzok •— hálátlanság volna tőlem, házigazdánkkal szemben, aki pompás ebéddel fogad, bennünket s ebéd után, mint szenvedélyes gyárlátogatónak, megmutatja nekem az üzemet. Bizonyisten, nagyon szép téglák, mindenkinek melegen ajánlom — no nem annyira melegen, mint ahogy itt látható, a kemence mélyén, ahogy izzik és szikkad, párezerfokos hőségben. Engem inkább a bánya érdekel, ahonnan a jóféle agyagot szállítják a téglákhoz. Hatalmas üreg, a halvány, őszi Alföld mezejében — keskeny sínek vezetnek belsejébe, mélyén sárga talajvíz csillog. Az üreg oldalfalai lépcsőzetes rétegekben tárulnak fel — felül homok, aztán szürke agyagsáv, szép rendesen — ezek már geológiai rétegek, száz- ezeréves múlt könyvlapjai, egymás fölött — a Földgolyó felszínének óriási Naplója, amit most keresztülrágott * részben feltárt a kenyérért és építőanyagért furkáló Erpberszu. S én, szórakozott féreg, ahelyett, hogy magam is furkálnék s gyüjteném a téglakockát, hogy legyen hol megbújni s rendesen meghalni valamikor — kandi kíváncsisággal próbálom lapozni a könyvet, vájjon mit rejt a Múlt rejtelmes naplója'? . Vezetőm néhány adattal szolgál A homokrétegben régi sírokat találtak, párszázéveseket, úgy látszik, a török uralom idejéből. Lejjebb furcsa korsókat, a cserépkorszakból, ezeket odaadták régészeknek. Ott, látod, egészen lent, abban a kis lukban találtak egy jókora maramutcsülköt, agyarat is, a jellegzetes rovátkákkal, — bizony, ez a harmincméteres kis mélység, úgy látszik, a napló évkönyvében hannincezredik oldal már — harmincezer éve annak, hogy ez a réteg felül volt, ahol most állunk — de harmincezer éve, annyi bizonyos, ugyanott, ahol most a birkavásárra készülnek, Mezőtúr piacán, mam- mutok sétáltak « a levegőben akkora sárkányok csaptak el, mint egy jólmegtermett tiz- személyos Junkers-repülögép manapság. Ahol a talajvizet látod, az a réteg százezeréves lehet. Ott már ct*ak kagylók vannak és megkövült tengeri csigák. Hiszen tudod, hogy 192S november 17, vasárnap. Alapitv* im a* \J s > > I ^ I —gylwA adása. ^ J EOSICE, FÜ-uSca 19. 1 Ihyy ffákusték Ifmftflnj ,« az Alföldet tengervíz borította egyszer, mindenestül — ennél tovább nem érdemes ásni, nem kapunk használható anyagot. Gyerünk be feketézni, majd megmutatom a mammutcsontok&t, ha érdekei * A mamutcsontok az almárium felső polcán hevernek. Oldalt, az almárium mellett, alacsony asztalkán áll a rádiókészülék, keskeny szekrény, rajta hosszú nyakon kerek, semmitmondó holdpofa, & hangszóró. Ez a nagy, kerek fej, aminek se szeme, ee orra, se szája nincs, időnként hangosan, követeiden megszólal- És mindenki odafordul És a kerek fej hangosabban, mint bármelyikünk, elmondja, hogy Pesten most, egy félórával ezelőtt, ez meg ez történt. Egy perc múlva megint megszólal és kényedén megemlíti, hogy Amerikában negyedórával ezelőtt félponttal estek ezek meg ezek a részvények. Utána kis szünet, még gyorsan közű, hogy Japánban reggel földrengés volt, aztán váratlanul énekeld kezd, andalító női hangon. Egyszerre csak ezer torka támad: zenekar mennydörőg fel belőle,, egyházi zsolozsmát énekel a kórus * a vidéki kis lakás minden zugát betölti a Szférák tömör zenéje. A Ezt nem hittem volna, hogy mit jelent a rádió, vidéken. Nem tréfa, ami néhány év alatt történi. Minden családnak van rádiója. A főhelyen áll, a szalon közepén: házi oltár, lélek és értelem tűzhelye, melléjehuzódik melegedni minden naiv, elfojtott, vagy ki nem élt kíváncsiság, vágy és remény, egyszerű lelkek vallása. Most övék lett a világ, a esodalámpa megnyitotta előttük. / Reggel korábban kelnek fel, hogy a híreket hallják, — amiket nemrég félnapi, egynapi, soknapi késéssel hozott az újság: most első kézből, mielőtt nyomdafestéket látott volna. A heti program ott fekszik az asztalon és a mezőtúri cívis tájékozottabb Európa zenei kultúrájának aznapi állapotáról, mint egy zongo-i ratanár ■— a gyerek is tudja, bogy délután Beethoven hegedűversenyét kapjuk Stuttgartéból és hogy Stuttgartban sokkal jobban ját* * szák, mint Barcelonában. Hétegynegyedkor Kosztolányi Deeső bará* tómmal folytatok egyoldalú beszélgetést — é» átöltözöm, oda teszem magam mellé a kerek i Fejet 8 miközben' mosakodom, mintha ott állana, közvetlenül, mellettem: hangosan kiabálja fülembe pesti előadását az édes anya* nyelvről. ♦ Az ám, édes anyanyelv. Hiába édes, az a baj, hogy csak anyánké. Ezen nem lehet segíteni. Százmillió rádió hiába fogja fel szerte a világon — párszáz- ezer, amelyik megérti, a többi hallja csak, vállat von és elfordítja a keresőt. Bábel nyelvzavara megint lehetetlenné tette, hogy minden művészetek királya, költésied és irodalom felhasználhassa a közlekedésnek e mindent felülmúló csodaszerét — világnyelv! nincs, az élő nem akar azzá lenni, az esperaa- tótól húzódozunk — mi maradhatott más? a zeneművészet elfoglalta az üresen hagyott trónust s megint az a helyzet, ami a tizennyolca* dik Mázadban —• vezet a mindenkihez egyformán szóló muzsika, a többi utána kullog. Talán Faremidóba kellene visszatérni. Ka* perantó helyett tanuljunk egy uj nyelvei, aaal zenei hangokból álL Sebaj no — előadásunkon a közönség lel* keB, értelmes és megértő: minden szavunkat érti. Valami melegség önti el a mellem tájik — vér, vagy könny? Odakünt, a széles, hossz®, reménytelen sik-» ságba terpeszkedő alföldi országúton méláim- san bőgnek a tehenek. Holnap birkavásár. * Itt élned, halnod kell ★ „Elátkozott Világ — nekem hazám A napt&lan kelet...“ FORRÓ MEZŐK RE6EMY (34í Irta: MÓRICZ ISISKOKB A főkapitány látta ezt s vértódulást kapott. Blankának is kezet csókolt, aztán kezet nyújtott Papp Béninek. Úgy fogtak kezet, hogy egyik se nézett a másikra. Úgy fogtak kezet, mint a párbajo- zók, mikor a kardot először összeérintik. — Üljön le Fábján — mondta a háziasz- ezony, s Fábján fogott egy széket e odahozta, hogy a ezoba közepén maradtak körben, mint ahogy az ügyvédi irodában szokott valami ügy megtárgyalására kialakulni a csoport. — Mondjon valami jót — szólt Blanka házi asszonyi érzéssel — Jót? nagyságos asszony — mondta Fábián, aztán kisvártatva hozzátette: — Nem is mernék jót mondani... Csak most láttáik, hogy az arca milyen halvány, a szemei milyen fáradtak s gyűröttek. A hangja olyan lágy volt és oly kellemes, hogy a Bátky egészséges ki-kirobbanó hangja s a Papip Béni fojtottam dörgő, az indulat tűsében rikácsoló hangja után úgy hatott, mint egy langyos zuhany. — Hogy van, kedves Vilma? — fordult hozzá. — Él?... — mondta halkan. — Élek — szólt sóhajtva a fiatal nő. Ez nagyon kedves volt neki, ez a sző. Hogy valaki igy megleli az egyetlen hangot, •mely mér az életet elhiteti vele. Hallgattak. Akkor Vilma ránézett Fábjánra s teljes szívvel mondta neki: — Mindent mondjon el Fábján, mindent. Én, nagyon csodálatos, de már ón mindent tudok és mindent tudni akarok Nézze, én- uekem már oly tisztán van, mit kell tennem ... Sémim í egyebet nem aicaroK noemet, csak mindent tudni... A főkapitány picit összehúzta a szemét. Megfigyelte, hogy Vilma, aki eddig nyíltan s határozottan beszélt, most valahogy ugyanolyan hangsúllyal, hangszinmel szólott, mint ez a Fábján, aki alattomosan s ravaszul besurran ide, mint valami egér... Az az érzése volt, hogy felugrik s elmegy. Fábján előrehajlott s előbbi szolid hangján azt mondta: — Igaza van Vilma. A tudás: az elintézés. A főkapitány megmozdult. Valami vad és kirobbanó mozdulattal, aztán Jebirta magát. Nyugodtan maradt. — Az az én édesem — mondta Vtltma s egészen beleringatózott a szavakba. — Csak most tudom, ki volt ő nekem ... Úgy sajnálom, hogy nem voltam jó... Nem voltam az, akinek kellett volna lennem... Én egy elkényeztetett kisbaba voltam, aki elvárta, hogy csak ő körülötte járjanak, hogy csak őt becézzék... Én nem tettem semmit... Én nem tudok semmit... Én úgy állok itt, hogy minden szó, amit hallok, úgy hat rám, mint a menny kőcsapás ... Oly egyszerű és igazságos dolgokat hallok ... S nekem az mind érthetetlen ... Én semmit se tudok az uram dolgairól... Mintha nem is lettek volna" azelőtt dolgai... Hogy lehet ez? ... Hallgattak, 0 is csak magának mondta a szavakat. Nem is vallomás volt az, csak ke* resés. Mintha most jutott volna el először életében az igazság útjára. — Asszony volt, Vilma — mondta Fábján. .- Asszony?... Mi az, hogy asszony... Ez va lami helytelen, egészségtelen dolog... Nem voltaan én asszony... Én egy elkényeztetett macska voltam valakinek a háztartásában ... Most a Valaki itthagyott... e a macska elpusztul... — Az élet nagyon hosszú — mondta egyre halkabban Fábján — és nagyon furcsa... Aki igy tudja érezni a dolgokat, annak meg van adva a lehetőség, hogy megtalálja önmagát ... Nem merlek beleszólani. — Hol volt Laci csütörtökön délután? — szólt hirtelen Papp Béni. Vilma felrezzent, egy pillanatra ránézett, mint valami szontségtörőre, aztán elfordította a szemét. Soká hallgatott. —- Csütörtökön... — mondta — nem is tudom a napokat... Nem tudom, hol volt. Dacosan megrázta a fejét, érezni lehetett, hogy boldog volt, hogy pár pillanatig nem kell a valósággal, a tényekkel foglalkoznia. Most ez a kegyetlen ember visezaráncigálja a rettenetes valóságba. — Hisz az nem fontos — mondta Fábján. — Ne fárassza magát az emlékezéssel. Mindennek eljön a maga ideje... a maga módján ... — Nagyon fontos — mondta Papp. — Mért? Te tudsz valamit? — Nem. De tudni kell, hogy az ember lásson— Nem kell látni. Érezni kei! — mondta Fábján. Vilma most várattaniffl felemelte a fejét. — Pappuak igaza van. Csütörtökön, az előtte való nap? ... 'Akkor nem volt otthon az uraim ... Hódon volt, Aranyossyóknál... Ezt onnan tudom, hogy mikor hazajött, nagyon jókedvű volt s azt mondta: „Az AranyOssyék bérlője megbízható ember." Kérdeztem tőle: „Maga A ranyoseyéknál volt?" Nevetett s azt mondta: „Igen." — Reudbeu vau — mondta a főkapitány. Vilma rádonrnedt. — Maga tud valamit?- Nekem mindent tudni keiül — mondta a főkapitány. — Nahát Aranyoesyéknál volt És? — Semmi — mondta a főkapitány. —< Most csak Fábján tud uj dolgokat mondani Találtatok valami nyomot? — fordult hirtelen Fábjánhoz gúnyosan. — Igen — vágott ez vissza ellenségesen. — Mindent mondjon el Fábján. — Egy oipőnyomot találtak — mondta Fábján, s ahogy kimondta, már utálta magát, bogy kii tudta mondani, ö is olyan, mint a parasztok: nem bírja magában tartani a dolgot. A főkapitány nevetve nézett rá: — Milyen nyomot? — Úri cipő. — Nahát akkor — kiáltott izgatottan a főkapitány. ~ — Gumi talpas, gumisarkas cipőnyom volt a veranda előtt, baloldalit a grupp előtt. — A kavicsban? — Nem, a homokban. — Homoki « még megvan? — Meg, — S Vilmához fordult — A maguk kert&zsegédije, tudja, az a lábatlan, látta az esetet A nyomot azonnal leöntötte mésztejjel s az megkeményedett s most bent van a községházán. A főkapitány tulizgatottan ugrott fel. — De hisz akkor nagyszerül — kiáltotta. — De hisz akkor megvan 1 — Ez megvan — mondta Fábján. — Minden ki fog derülni a maga idején ... Most Bátky ugrott fel. — De hisz akikor megvan a húszezer dollár 1 — Milyen dollár? — kérdezte Fábján. Bátky néhány szóval elmondta a biztositás dolgát. Fábján gondolkodva nézett maga éléMost Vilma felállott. Egyenesen s mereven állott — Jaj — kiáltotta. — Nem akarom, nem akarom! Jaj "csak ne nyomozzanak. Én eoti nem bírom. Nem akarom és vége.
