Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-16 / 261. (2186.) szám
4 ^RKGAlMAGfeARHIRIiAP Sxombat, 1929 noTembw 18. A lerombol! Szentiöld , gyarmatain Egy berlini afságirá tanalmányutia az arab-zsidó harcok színhelyén — Látogatás a hegyi íetlakók Salufában — Az arabok primitiv étele a szamaritánusék földién szalmafonatokbó! agyagból formázott edények kandikálnak ki. Ezekből az edényekből eszik a család. Étkezés idején körben telepszenek le a padlóra. Ilyen az emelet, annál különb meglepetéssel szolgáit a pince. Egyszerű barlang, amelyben néhány szamár, egy két szarvasmarha é» egy teve áll s ennek az istállónak bűzös atmoszférájában él a muhtar családjának legtöbb tagja: asszonyok, férfiak, gyermekek. Nem. a fellahok faluja nem a mi értelmünk ben vett település. Itt nincs korcsma, nincsen sör. nincsen bor. még csak pálinka sincs, mely a szivet fölfrissitené, nincsen mozi. nincsen üzlet, ahol valamit be lehetne vásárolni, nincsen ucca, amelyen esténkint az aranyifjuság flörtölve végigs"álhatna. Ez a fala egyetlen kő- és agyaghaVaz. amely elkárhozoftan oda van varrvaaheg yhátához s ha valaki ki akar innen kerülni, akkor összeomló falak lyukain kell keresztül kasul bujkálnia, míg végül a szabadba ér. Házak tetején, magánudvarokon, kerítéseken vi«z át az utunk, amíg kijutunk. Ott lenn a. völgyben köves talajon vérével öntözi a fel láb sovány gabonáját, a hegy lejtőMINERVA varrógépek elsSransuak ÖRS jéij pedig gondosan őrködik pár olajfája fölött. Olyan ezeknek a falusi araboknak élete a naplusi városlakó arabokéhoz viszonyítva, mintha ezek itt pokolban, azok pedig paradicsomban laknának. Ezeknek a férfiaknak mégis tetszik az élet itt a hegyen, mert kérdezős- ködésünkre igy felelnek: „Kattir harak!“ ..Igen. meg vagyunk elégedve! Allah kegyelme és áldása kisér bennünket!44 Biziosithaiiáh-e a világbéhét a tudomány vívmányai? A tudomány, a technika és az irodalom nagyjai mély szkepszissel nemmel leteltek egy ankét keretében — Marconi az egyetlen optimista Naplus, november eleje. Hawarab falunak sziirkeszakáliu muhtarja elmondja az üdvözlő szavakat: „Nharak said!“. „Napod legyen szerencsés!4' Kinyittatja a madafénak. a falusi fogadónak nagy faajtaját előttünk és a keleti udvariasság mély meghaj.ásávai egy pár !ép- c-őn bevezet bennünket egy hűvös, kerek helyiségbe. Fönt kupolaszerűén boltozódik ez a helyiség, amelyben köröskörül gyékények fe- küsznek. Most megszólal az öreg sejk: „Tfad- öal!“, „Legyen szives, foglaljon helyet44 és erre mi letelepszünk a gyékényekre. Gyülekezet a fogadóban Ebben a helyiségben nincs brtt-or. nincsenek asztalok és székek és csupán a kőfalban van két- szekrényféle faalkotmány beillesztve, melyekben cukrot, kenyeret és hüvelyesvetemé- nyeket tartanak az érkező vendégek számára. A középen alacsony és primitív tűzhely áll. amelyet hamu borit. A helyiség különben üres. Jobbkézre a vastag falon áttört ablakon keresztül lehet kitekinteni a szaba Iba. A szama ritánusok földjén vagyunk, magasan fölöttünk a naptól beragyogott mészfehér. vagy barnásán csillogó hideg szik'ák. amelyeknek szüleiben ezeknek az arab fel'ahoknak egyszínű, fantasztikus falvai formálisan elvesznek. Leüt. egy széles völgy, köröskörii: hideg, a napsugár aranyától beragyogott hegyek, amelyekre erődszerűen kúszik föl a fellahok falva. Azért jöttünk ide, mondottuk a fellahok sejkjének, hogy a falu hogyléte iránt érdeklődjünk. A szürkeszakáilu muhtar, ami megfejel az európai fogalmak szerint vett községi bírónak, megköszöni udvariasan érdeklődésünket, előre hajol, kezét a mellére teszi és aztán a homlokához emeli és igy szól: Saraf- tan! Ez körülbelül annyit jelent: Igen megtiszteltél bennünket wives látogatásoddal. Ahlan na sálán! Ez pedig azt jelenti: Tekintsd magad olyannak, mintha hozzánk tartoznál és helyezd magad kényelembe! Ezután kilép az ajtó elé, kezeit tölcsérszerüle>g föltárva a szája elé tartja és bekiált valamit a faluba, amelynek házai úgy tapadnak a meredek hegyoldalhoz, mint a fecskefészkek az ereszhez. Röviddel rá a községtanács más tagjai érkeznek meg a madaféba, öreg, szürkeszakállas, de fiatalabb, erősebb és magas*raoőtt férfiak is. mindnyájé nak bronzszinfi az arca és tüzesfeketén csille gó a szeme. Mind meghajolnak előttünk, kezüket melliikro teszik, azután homlokukra emelik, majd nyugodtan keresztbevetik lábukat és leereszkednek a gyékényre. Egy szó sem hangzik el. ünnepélyes nyugalom száll a társaságra. majd mikor a muhtarral beszélni kezdünk, mindnyájan figyelmesben hallgatnak. Először emlékezések kerü’nek sorra és udvariassági formulák. A fellahok szívesen emlékeznek vissza a németekre, akik a hábon: idején nem messze ettől a falutól, a hegyekben tartották a frontot, a falunak a parancsnoka pedig egy bizonyos Beck nevű német tiszt volt. akire most is szívesen emlékeznek vissza, örülnek annak, hogy németet látnak viszont, A feílah bíró a cionizmusról — Nos és hogy érzik magukat a békében? — kérdezi tolmácsunk utján. —- Az egész világon véres harcokról beszélnek, amelyek nemrégiben mentek végbe Palesztinában. A muhtar helyeslőleg bólintott. Az ő faluja nem vett- részt ebben a háborúságban. Mindenki tudja, hogy amíg a szem visszatekinthet a múltba, ebben a faluban egy zsidó som lakott. Amikor onnan fémről. Naplusból a fel- lahok Jeruzsálem ellen indultak, ő megmondta fellah’ainak. hogy ne vegyenek részt ebben a vállalkozásban, maradjanak falujukban s azok engedelmeskedtek is. — Miért vonultak a naplusi fellahok Jeruzsálem el’en? — kérdeztük tovább. Ezzel szemben a muhtar szintén kérdéssel felel: — Mit csináljon az ember egy olyan emberre!, aki házunkba jön. akivel szemben vendégszeretetet tanúsítunk és tisztelettel halmozzuk el és aki azután egy szép napon ki akar bennünket tuszkolni a házunkból? Megkérdeztük, hogy a cionistákra céloz-e ezekkel a szavakkal? Igen. a cionistákat, gondolta. A zsidók már régen vannak Palesztinában, semmiféle panaszuk nem volt az araboknak ezek ellen, mindig békében éltek velük, most azonban a zsidók egyezerre az egész földet bírni akarják, de ezt nem fogják megengedni nekik. Ki m*m fogja megengedni nekik? A muhtar bizalmatlanul emeli fő! fejét. Vagy nem érti a kérdésünket, vagy pedig kondor nálódott. Megismételjük a kérdést és hozzá- te-szük. hngv vájjon a fellahok másképpen éreznek-e. mint a zsidók? Hiszen azt hallottuk, hogy a fellahok is a «zemita fajból származnak é- éppen ugv. mint a zsidóknak, nekik is Ábrahám az ősapjuk 3 nyelvük is sokban hasonlít a zsidóhoz. A muhtar most megérti kérdésünket és röviden elmetszi ezt a témát. így válaszol: — Mi arabok vagyunk. Évszázadok óta éltek őseink ebben az országban, ez az ország éppen ezért a mienk, földje a mienk, és nem azo- ké a jövevényeké, akik a világ minden tájáról ide csődülnek. A paiesztinaí arab nép ma persze szegény és kicsiny, azonban egykor nagy. erős és vitézsége, meg kultúrája révén hires volt. Mi pedig egész biztosan újból erősek és nagyok leszünk, mint egykor nagy fejedelmeink ideje alatt voltunk. Hogy készül az arab kévé? Mig mi igy csevegtünk és közben a fellahok a muhtar kijelentéseit oiykor-olykor helyeselték, a tűzhelyen két fellah kávét és teát készített. Egy négy szögű és színesen diszitett faedényben, amely mozsárhoz hasonlított és amelyet ők misbesnek neveznek, művésziesen faragott sodrófával. amelyet akrobata ügyességgel kezelnek, kávét pirítanak. Közben valamiféle hüvelyesveteménvt aprítanak föl. melyet a kávéhoz és teához kevernek és amely ezeknek az italoknak valamiféle ánizsizt ad. Kimossák a kicsi teáscsészéket, beleöntenek kávét, azután előhb belekóstolnak, majd nekünk nyújtják és megkínálják a gyűlés jelen tékenyehb tagjait. Kortvintgatunk a kávéból, tovább csevegünk és megtudjuk, mi a véleménye a fellahoknak a nagy politikáról. A fellahok szerint az angol kormányzás igyekszik azon. hogy igazságos legyen és ha valami igazságtalanság történik, mint például az adózás körül, azt nrtm angolok, hanem arabok követik el. A tizedet most nem terményben keli megfizetni, mint a török időkben, hanem készpénzben és az angolok elég ravaszok ahhoz, hogy az adómegbecsülést nem maguk végzik, hanem arabok utján végeztetik. Fecskelészeh a hegyoldalban Fölkelünk a gyékényről és kimegyünk a szabadba, A színek csodálatos világa fogad. Ez a falu magasan fönt, egy hegyháton épült és hogy a fellah falvak a magasba kúsznak, annak főleg az az oka, hogy téli időben, az esőzés: évszakban lent a völgyben a víz óriási pusztításokat tesz, továbbá ott lent a völgyben a kevés termőtalajt mind ki kell használni, nem szabad házakkal beépíteni, főleg pedig nz. hogy az arab falvak építkezésében a védekezés szempontja is nagy szerepet játszott s ezek a falvak lehetőleg elvonultak a hadak utjából. Egy ilypn fellah falunak semmi hasonlatossága nincs az európai településekkel. A primitivitás uralkodik a falvak berendezésében, az építkezésben, az egyetlen haladás és modernizálás abban nyilvánul meg. hogy mo=f már többé nem a föld alá. hanmn a föld fölé építkeznek. Távo'ról egv ilyen fellah falu úgy néz ki. mintha hegyi erőd volna, ha benne va evünk, egymás mellé rakott fecskefészkek halmazata az egész. Egymás mellett, egvmá? körül, egymás fölött vannak ezek a fészkek, minden rendszer né'ktíl. És.- mi-féle fészkek! Kicsiny mészfehér kőnégyszögek. olvan görbék é? ferdék. hogy éppen csak mogáMhatnak. nrimit’ven egvbphalmozott kövekbő1 vannak összetákolva, itt-ott. minden rendszer nélkül, i falécekből összerótt ablak s ezen az egv ablakon néz ki kíváncsian a ház egé=z néne: az öregek, asszonyok, férfiak, fiatalok, leányok és kis gyermekek. amint a falun végighaladunk. Annyian vannak egv-egv családban, hogy se szeri, se számuk. A fellah asszonyokon nincsen fátyol, életfölfogásukban nincs semmi tartózkodás az idegen férfiakkal szemben. amit a mohamedán vallás előír. Ott álla-1 nak a hűzbkha nviló lyuk előtt, egvik gyerekük rongyos zsákban csüng a hátukon, a másik éooon a mellükön táplálkozik, a harmadik kezükbe csimoas7kod?k. a. negyedik szoknvá inkát ráneie-ália. És ezek a gyermekek, gvön 'rék. véznák, erőtlenek, szemük betegesen csillog. magukon viselik lakóhelyüknek ennek az egészségtelen földfölötti barlangnak hatását. A bíró házában A muhtar meginvitál bennünket házába s mi követjük a meghívást Hitvány agyagkerité- sen lépünk be egv ndvarszerü valamibe, azután meredek lépcsőn egyenesen az első emeletre kerülünk. A muhtar ennek a szegény falunak aránylag leggazdagabb embere s ezt háza is mutatja, mert tisztább és kényelmesebb. mint a töbhieké. Emeleti lakása egyetlen, d-* teljesén tiszta helyiségből áll. azonban itt sincsenek asztalok, székek, vagv ágvak. a takarókat, és gyékényeket ©Ifüggönvzött szekrényben őrzik s csak akkor veszik elő. amikor a család aludni tér. Ekkor aztán kiteregetik a tiszta, cementslma kőpadlóra. A szobába van beépítve egv kamra * ebben tartják a learatott gabonát ? a többi termést, A falon néhány csésze és néhány szalmafonat függ, ezekből a Páris, november 1*. A „La Science et la Vie“ cimü ismert párisi folyóirat érdekes ankétet rendezett a legkiválóbb személyiségek, tudósok és írók belevonásával arról a problémáról, hogy a tudomány vívmányai hozzájárulhatnak-e a világbéke hiztositásához. „Lehet-e hinni a tudományos haladás gyakorlati eredményeiben?* hangzott az egyik kérdés g a másik: „A tudományos, művészeti és léleknevelési törekvések nem kárbaveszett fáradozások-e csupán, ha az emberiség nem képes belőlük kiválogatni azt az eszközt, smejv örökre vétót mondana az emberi besíiM:tá$ legször- nyiifcb termékének, a háborúnak?* Az ankét eredménve nem tul-ágosan vi<^asz+aló mert valamennvi beérkezett válaszban bennsa- jog a rezignáeió kételye az iránt, hogy a tudományos haladás forrja szolgáltatni azt a mó dót. amely a nemzeteket örökre kibé’-itené egv< máesal. Az egyetlen optimisztikus választ M. G Marconi küldte be. aki a következőket mondja — A tndománv legnagyobb jótéteménye emellyel ez az emberiségnek tartozik, a háború kiküszöbölése lesz. Hiszek a tudomány erejében hiszem, hony ki fogja tudni hékitenl a nemzeteket és fejőket. Ezt a meggyőződésemet meg is tudom okolni j A tenvernMtiáró haló a világháború e^vik lég i borzalmasabb fegyver^ volt, A tudomány vívmányainak köszönhető, hngv a tendereintt á"ó ártalmatlan lett. mert a drótnélküli tá'iró -e "itségéve! a tengeralattjáró hajó jelenlétét tel ies biztonsággal lehet megáilanitani. Ezzel eb veszti a tengeralattjáró haló mondén szörnye erejét és hatását, amelv elsősorban és kizáró lag a láthatatlanságban rejlett. — A stratégia, ahogyan még a vTtá«rMt>orn= bán ig igénvbevették. elvesztette jelentőségét a távolbalátás felfedezése révén. A vezérkar legfontosabb tevékenysége a vi'ág háború alatt abban merült ki hogy bizonvot- helyen hatalmas csapaterőket tudott egyesítem és a front, olyan szakaszára vetni, ahol az el lenfél a leggyengébb volt. Azonban n távolba látó készülék segítségével az ellenség minden mozdulatát meg fog Tehetni figyelni Nem fog tehát má-= l'átramaradni. mint visszatérni a b’r bár guerilla-báboruhnz vagv pedig — a.mi bim nyosan bekövetkezik egyszer — teljesen fel* harnyni a háboruviseléssel. Kevésbé optimisztikusnn nyilatkozott a minap elhunyt párisi érsek. Gaston Dubols: — A tudomány nem minden vívmánya «zol- 'álja az emberiség javát. Megkönnyíti ugyan a létért folytatott küzdelmet, egyszer-m’nd azonban szörnyű pusztító eszközöket is ad a kezünkbe, amelyek hatása és hatóképes;ége egyre növekszik. A technika haladása egyrészt csaknem havon ta kp meg bennünket valami uj találmánnyal, másrészt viszont egyre véresebbé s kegyetlenebb éteszi a hadviselési módiikat. Nem hkzem. hogy a tudományos haladásnak si kerülnie fog a háborút kiküszöbölni. Azok az emberek, a.ki,k fegyveresen állanak szembe, nőm sokat latolgatnak, hanem ösztönükre bízzák magukat. — Csak egy módja van a háború megszüntetésének. Minden egye® emberre egvénenklnf kell ne* velően hatnunk, hogy megtanulja rossz ösztöneit elfojtani, amclvek végeredményben a háborúkat okozni szokták. A nevelés kérdése annál nagyobb jelentőségre kezd szert tenni, minél nagyobbak lesznek a tudomány vívmányai. Az ember vele-zflletet* tu- lajdon®ágánnk látszik az. hogy minden tudá át és pcré<7. intelligenciá ját érzés? szolgálatáh • állítja. Ha a tudomány feüödése állandó nö' **k- véshen van s egvTe újabb é® újabb romboló eszközöket talál ki. anélkül, hogv az emherbég- ; ben elfojtanák a romboló ösztönöket, úgy a ei* vibráció vécéhez közeledünk. Claude Fnrrére, a kiváló francia író. „Ütközet44 szerzője ezt a választ küldte be: — Önök azt kérdik tőlem, hogv a tudomány kéne? lesz-e valamikor véget vetni örökre a há| honinak. A válaszom: sohasem Szilárd a meggyőződésen. hogv bolygónkon nem kü-zö^öLmt- iük ki a háborút sohasem, amig csak két férfi és egy nő fog is a vPá^on barangolni. Ami a tudoménvf illeti, az n nézetem, hogy telms“n közömbös az emberi boldogság szempontjából. Kihat a formákra, a törvényekre s az emberi konfliktusok természetére is. de nem tez; az embereket szentté, hanem sokkal inkább k já* ónkká Pen«ő kegyetlenségüket nem envlvti. Hubcr Frigyes, a Nobel-dijas vegyész, ez-ket mondotta: — Határozottan messze járnék az ig°z á -tói, ha azt mondanám, hogv a tndománv az e következő generációk folyamán képes lesz a háborút kiküszöbölni. ^ yöorvf;njtj| és a Fizika újabb találmányokra fog szert tenni s a katonai tndománv gondoskodni fog arról, hogv ezeket a találmányokat miképpen változtassa át hadieszközökké. A filozófia és a jogtudomány addig ?s kölcsönösen kimeríti egymást a haszontalan di k’sz- -z.iókhan. Fordulat csak akkor fog beállani. amikor az emberiség be fogja látni, hogv a háború nem szolgáltatja érdekeit. Nyusrateurópa különben is már odáig eljutott, hogy újabb háborúra mo«t nem képes. Egv nj enrónni bábom rossz üzlet lenne a gvöző szempontjából Is Az emberiségnek fokozatosan rá kell jönnie arra, hogv le kell szoknia az olyan verekedések -öl. amilvenek a gyermekek között djvnnk. Egve’ő- re azonban ro«Krnl áll a vflágbéke ügye. Kivár bán és Marokkóban egyre felkjsértenek a háború borzalmai. Oroszországban amolyan „száraz* háborúskodás íoIvík: tömeges kivégzésekkel És semmi sem táplálja azt a reményt, hogy jobb idők hainalodnak ránk. A többi, ugyancsak na gym ért ók ben szkeptikus válasz közül még Einstein Albert nózetét iktatjuk ide: — Nem hiszek a tudomány békítő erejében A tudomány vívmányai nem képesek pótolni s jóakaratot s az elégtelen felebaráti szeretetek r
