Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-14 / 259. (2184.) szám
4 ^iwgaiA^ag^arhirmp 1929 n<rr ember 14, crufitariglL „Református anyaszentegyházunk és magyar fajunk szeretete: ez az én igazi és egyetlen programom” Tornaílyay Zo’tán ref. egyházkerület! fögondnok programvalló beszéde a rimaszombati püspök és fögoadnok-avató ünnepségen — „Ni nem politizálni akarunk, hanem a politizálás romboló kinövésül ellen védekezni” Prága, november 13. Keddi számunkban beszámoltunk arról a lélekemelő, impozáns rimaszombati egyházi ünnepségről, amelynek keretén belül a tiszáninneni református egyházkerület közgyűlése méltóságába iktatta a kerület uj püspökét, Péter Mihályt és uj főgondnokát, Tornaílyay Zoltánt. Most módunkban van az uj főgondnok nagyszabású programvalló beszédót ismertetnünk. Az én programom igen egyszerű, — mondotta többek közt az uj főgondnok. — Ünnepélyesen megfogadom és kijelentem, bogv ennek az egyházkerületnek püspökével és összes őrtállóival mindig a legteljesebb Összhangban kivánok együttműködni. Közösek a mi gondolataink és közösek a mi céljaink. Egyet akarunk mi mind a ketten és mindnyájan: egyházkerületünknek boldogabb jövendőjét. Kéz a kézben fogunk egvütthalad- ni e felé a cél felé és csak egy dolog az, amiben megelőzhetjük egymást, ha tudjuk: református anyaszentegyházunk és magyar fajunk szeretetében. Világosság, melegség, h thOség és faisserelef Ez az én igazi és egyetlen programom, egyéb semmi. Ezzel a programmal kívánóm és fogom átitatni minden gondolatomat és minden cselekedetemet. Ennek a két ewmének a két tüzöszlopánál akarom meglátni a sötétségben is követendő utat. Ennek a két tüzoszlop- nak a melegségével akarom fölengesztelni, ha kell, a hideg sziveket és közönyös lelkeket. Világosság és melegség. Ez a mi két éltető Őselemünk. Végeredményében egy és ugyanaz mind a kettő és a fizikusok szerint csak hullámhosszban és rezgésszámban különböznek egymástól. Hitbüség és fajszeretet, ez a löi két éltető eszménk. Aki ma hűtlen lesz a fajához, a nemzetéhez, az holnap már könnyen fogja megtagadni az egyházát, a bitét is. Ezekben a kérdésekben nincs megalkuvás és megengedhetetlen az alkudozás, mert alkudozás közbon észrevétlenül mehetnek veszendőbe alapvető értékek és pótolhatatlan létfeltételek. Ila a mozdony letért az egyenes útról és mellékvágányra került, kész a vasúti szerencsétlenség. Ha a soffőr az ut közepe helyett az utszéleket keresi, ugv — sikamlós talajon kivált — könnyen árokba kerülhet a gépkocsi. És ott vész, vagy csak nagy időveszteséggel folytathatja útját. Könnyű az egyenes utón megmaradni, de esrvszer elvétve azt, nehéz oda ismét visszakerülni. Védekezés a politika kinövései ellen Az államhatalom birtokosai velünk szemben bizalmatlanok és mindig a politika szemüvegén keresztül bírálják el tetteinket és mindig a mindenkori politika szerint igazgatják cselekedeteik, vagy Ígéreteik rugóját. Hát, igen tisztelt hölgyeim és uraim, az államhatalom talán megengedheti magának azt a luxust, hogy az állami élet minden meguyilvánulásá- bati a politika és a pártérdekek viszik a főszólamot, a mi egyházi életünkben azonban a napi politika és pártérdek csak bomlasztó tényező lehet. Kénytelen vagyok ezt a tényt leszögezni, mert a különböző választások erről győznek meg bennünket. A krisztusi szeretet: az emberszeretet nem egy pártnak és egyes osztályoknak adatott. Közös kincse ez az egész emberiségnek, közös kincse az egész Krisztus országának, amely országban nincsenek pártok, nincsenek külön államalkotó fajok és kisebbségek, nincsenek optánsperek és állampolgársági mizériák. A Krisztus országában és a mi egyházunkban mindenkinek van állampolgársága, aki a szeretet törvényét elismeri. Mi nem politizálni akarunk, hanem a politizálás romboló hatásai és kinövései ellen védekezni. Nekünk is kell szónokolnunk és agitálnunk, de nem a népgyülésekén és nem a kortesutakon. A kortesntak sárosak is lehetnek és köny- nyen beszennyezik a református papi palástot. Mi ne választások előtt keressük föl híveinket, hanem akkor, amikor úgy érezzük, hogy felebarátunknak meleg szóra és meleg szivre van szüksége. Merénylet volna az közös múltúnk és közös vértanúink emléke ellen, ha mi is a kisebbségi politika 8zemti\egén keresztül akarnók kezelni a mi szlovák anyanyelvű hittestvéreinket. Mi kéz a kézben akarunk velük együtt haladni. úgy, mint eddig és nem akarjuk, hogy faji- íágukat megtagadják. Azt akarjuk, hogy mi magyarul, ők saját anyanyelvükön dicsérjék az Istert. Mi magyarul, ők szlovákul küldjék fel az egekbe zsoltárainkat. A fő az, hogy hangozzék az ének és lelkesen törjön fel a ml mindnyájunk egyközös jó Istenéhez. A politika nem válogatós az eszközeiben. Pártokra, osztályokra, fajokra szaggatja a békés emberi társadalmat. Sokszor ellenséggé teszi a testvért a testvérrel, magyart a magyarral, a fajok közötti ellentéteket kiélezi, a vallásfelekezetek közötti jó viszonyt megbontja. Azt- keresi sokszor, hogy mi választja el egymástól az embereket és nem azt. mi hozhatja őket egymáshoz közelebb. Egy ilyen atmoszférában nem hallatszik messze az Isten beszéde. Ebben az atmoszférában nem hálás dolog a megértést és megbocsátást hirdetni. Ebben az atmoszférában az emberi ideálok egyik legnagyobbszerüie: a szabadság is könv- nyen szabadossággá vá'hat. a faji öntudat pe- Oírr fáéi gvülöptté. Tehát, ki kell a eapi politikát kapcsolnunk egyházi életünkből. B bebn’ssj'á ww uwnViia gyfze’mes előnyomulásban Van az egyházi életnek éppen elég tág tere, ahol az erős egyéniség, a gyakorlati munka- kedv, a harcos akarat és a lángoló lelkesedés alkothat, cselekedhet, gyár api that. Itt van a belmissjiós munka. Ez ina már olyan parancsoló szükséglet, amely elöl nincs kitérés. Szomjazza már ezt a nép és követeli vezetőitől. Sokkal hamarább beigazolódott a belmisz- szió szükségszerűsége, mintsem hittük és most már csalt cselekedni kell. A lelkek készen várják az ételt és italt. Egyesek még próbálják fülüket bedugni és szemeiket befogni, de ez már nem használ semmit. Az idő kereke nem fog megállani a kedvükért, hanem halad tovább hivatása betöltéséig. Kövesen vannak a közönyösek és inkább nagyszerű felbuzdulást s megértést látunk még hajlottabb korú, meg- fáradott lelkészeinknél is. A losonci teológiából szárnyrakelt fiatal gárda pedig mindem várakozásainkat meghaladó eredményt produBudapest, november 13. Bethlen Gábor halálának háromskázéves évfordulója alkalmából Magyarországon országos íin népségeket rendeznek. A budapesti Vigadóban tartott megnyitó ünnepségen Kíebelsberg Kuoó gróf kultuszminiszter mondotta az ünnepi beszédet. v Katolikus és protestáns magyarok hehé,e — Ha a vallás dolgában megoszlott kis or-zág nem akar alkotó elemeire fe'bomlani. — kezdte í miniszter, — ha fenn akarja magát tartani, akkor kell, hogy minden kisebb jelentőségű ellentéten felül tudjon emelkedni a mindent összefogó nem zeti gondolat és a hazának mindenekfölött való szeretete. Ezért kell, hogy protestáns honfitársaink elismerjék Martinuzzi és Pázmány kardinálisok nagyságát és kell, hogy a katolikus magyarok méltányolják azt, hogy Bocskay István és Bethlen Gábor mit adott a magyar nemzetnek. Különösen Bethlen Gábor egyéniségének ég mii ködésének az igaz és igazságos megitéléséhez ke;J az, hogy beállítsuk őt abba a korba, amelyben élt és hatott: a magyar történelem úgynevezett török korszakába. A török korszakot, amelyben élt. két részre kell osztani. Az első felében a középkori államrendben Magyarország szuverén módon nagyhatalomként küzdött az ozmán birodalommal 6 ez a kors/au tart Mohácsig. A mohácsi katasztrófa ée a kettős királyválasztás után megszűnik a magyar nagyhatalom és a részek folytatják a küzdelmet és az életet. A nagyhatalom a középkori Magyarország küzdelmét a török birodalommal még az 1300-as évok végén veszi fel Zsigmond alatt és folytatja hét király alatt II. Lajosig, akik közül kettő harc bán esett el, II. Ulászló Várnánál. II. Lajos ped'g Mohácsnál. Azt mondják a Jagelló házról, hogy gyöngo'királyi ház volt. pedig a három király kö zül kettő halt meg karddal a kezében. A hét ki rály erőfeszítése mutatja, hogy milyen erőfe szitésekkel dolgozott a magyar na-g' ha talom a török nagyhatalommal szemben. A lég szomorúbb történelmi olvasmány, ha a nagyhala! mu Magyarország agóniáját nézzük és tanuljuk II Lajos udvarában tombol az intrika, az országgyü lésen pedig Rákoson ée Hatvanban tombol a dekái és biztos kézzel plántálja el a gyakorlati életben a losonci iskola kiváló igazgatójának és tanári karának tanításait, elgondolásait. Ennek az intézménynek a létrehozásával és élet- bont artásával Söröss Béla örökre beleírta nevét egyházunk történelmébe. Üde áramlatok fakadnak ennek a belmisz- sziós mozgalomnak a nyomán és már áll ennek a mozgalomnak első fellegvára a beretkei kősziklán: az egyetemes egyház első szerefetháza. Ez az egyházkerület vetette fel a gondolatot és egész bátran állíthatom, hogy legclsösor- ban ez az egyházkerület valósította azt meg, Megjelent közöttünk, itt Rimaszombatban, az árvaház eszméjének bátorszívü hírnöke. Es ennek az egyház!-:őrületnek két kiváló vezére az első szóra magáévá telte az eszmét és magáévá tette azt mindenki, aki itt volt. És megnyíltak az áldozatos szivek és ma ott áll a beretkei árvaház, mint élő szimbóluma a mi életképességünknek és jobb jövönknek. Ha Isten úgy akarja, ez a szerctetház nagy missziós munkát fog betölteni egyházunk életében. És hálás szívvel véshetjük emlékezetünkbe és a késő utókor emlékezetébe is azoknak a nagy telkeknek a nevét, akik akár alapítványaikkal, akár adományaikkal, lelkes buzgalmukkal és éjt nappallá tevő töprengéseikkel hoz zájárultak ennele az intézménynek a létesítéséhez és fen maradásához. A gömöri egyházmegye lelkészei és tanítói, gyülekezetei már megtették az első nagyszerű lépést az árva- ház biztos támogatására. Egészen bizonyosra veszem, hogy GÖmor nem marad egyedül az ön megadóztatás gondolatával és minden egyházmegye kész szívvel karolja majd fel árváinkat. megtörodötit pihenésre vágyó hü öreg szolgáinkat és tisztes özvegyeinket. Égő és fiié sebek A belmisszáós munka megindulása és a beretkei Árvaház megalkotása az a két első örömhír, amit sok évi töprengéseink és fáramagógai. Pártok vannak kialakulóban, amelyek a katasztrófa után a kettős királyválasztá-kor szétszakították az országot. A pártvezérek: Bát bori István a nádor, akkor az udvari, későbe a nyugati párt vezére, a má6i.k oldalon ál! Szapó ya: János erdélyi vajda, a Demzeti párt. később a keleti magyarság vezetője és királya Mindegeik körül csoportosulnak vezetőemberek. Thuizó. a pénzember ég államférfi. Sárkány, az országbíró és támadták egymást az udvarnál, az országgvü lésen, de mindannyinál veszedelmesebb gyüiö’etet átvitték a harc mezejére. Amikor II SzuIrináit ostrom alá vette Magyarország legfontosabb véd várát, Nándorfehérvárt 1521-ben. akkor a felmentő seregek egymást jobban gyűlölték, mint az ellenféltek és szemük láttára esett el Nándorfehérvár. 1526-ig még a vezetőkön állt. hogy az egész állam nyugati, vagy keleti főorientációt vegy< n fel. Nagy a felelőssége azoknak az államférfiaknak akik Magyarországot Mohácshoz juttatták. Kettős ez a katasztrófa. Az egyik külpolitikai és katonai, a másik pedig belpolitikai: a kettős király válasz tás. A pártszenvedély ragadta el akkor az ország vezetőit és eljátszották Magyarországot ée ők hozták az utánuk következő magyar állam férfiakat abba a súlyos helyzetbe, hogy nem a nagyhatalom nagyobb szabadságából válogathat tak az egyes követendő politikai irányok között hanem vállal ni ok kellett azt a szerepet, amit a viszonyok írtak elő számukra. Báthori István el menekült és Pozsonyba futott, kérve annak a ház nak a támogatását, amely nemcsak Németország és az osztrák tartományok, bánom Spanyolország fölött is uralkodott. Szapolyai János p^dig Touaj ba ment. Megelőzte a királyválasztásban a nyugati pártot, de viszont nem tudta magát tartani I Fér dinánd katonai erejével szemben és kénytelen volt Lengyelországba menekülni. Innen küldte a -zúgtál) hoz Laszki Jeromost ée kereste a Szolimán tá mogatását. — Ez a lépes szakítás volt a középkori Magyar országnak azzal a beállításával, hogy Magyaror ezág keleti romboló erőkkel szemben védi a nyu gatot. Szakítás volt azzal a politikával, amely Hunyadi János idejében Nándorfehérvár hősi ve delhiében kulminált. De ezt a lépést mog ke.lett tennie Szapolyainak, mert nem állt egyedül. dozásaink gyümölcseként elkönyvelhetünk. De mennyi még a megoldatlan feladat, mennyi még az égő, fájó seb ... Nem akartam ezeket részletezni éfi a gébeket egészen kitárni. Tény az, hogy megvannak és fájnak és égetnek. Mikor lesznek már egyházi kánonainkból szentesített törvények? Mikor lesz elismert főiskola teológiánk? Mikor lesz tanítóképzőnk? Mikor kapnak honosságot hontalan lelkészeink, tanítóink? Mikor kapnak méltányos elismerést és állásuk tisztességének megfelelő elbírálást? Mikor kapják meg jogos államsegélyeiket? Mikor? Mikor? Ezekre a nagy kérdőjelekre várunk mi férfias. őszinte feleletet és nem cinikus, kitérő választ. Mert az agrárpárt egy újdonsült képviselőjének a válaszát nem akarom komolyan venni. Máshonnan várunk mi feleletet: legfelülről. a legilletékesebb helyről, fehér papiroson, fekete betűkkel. Ennek a köztársaságnak külügyminisztere már szinte az unalomig szeret a külföld előtt azzal dicsekedni, hogy ő sokkal többet ad az itt élő kisebbségeknek, mint amennyi azokat megilletné. A mi református egyházunk is kisebbségnek számit, igy talán mi is többet kapunk, mint amennyi nekünk járna. Nézzük csak. *. Államilag segélyezett teológiai főiskolánk nincs. Tanítóképzőnk nincs, önálló középiskolánk nincs, sok h i ttestvéFűnknek állampolgársága nincs, államsegélye nincs stb. stb. Hát mink van tulajdonkeppen és mi lehet az a szuperplusz, amire kiváló külügyminiszterünk állandóan hivatkozik és amire bizonyára olyan büszke? Ez is nagy kérdőjel, amire feleletet várunk, de nem kapunk. De nem folytatom, főtisziteletü és méltősá- gos egyházkerületi közgyűlés. Tudjuk mi ezt mindnyájan. Nem akarom nagybecsű figyelmüket továbbra is próbára tenni. Nem egv székfoglaló beszed mutatja meg az ember értékét, bánéin az az eredmény, ami tettei nyomában jár. A szavak könnyen elröppennek. A szavakkal amúgy is vigyázni kell, mert a „legnagyobb magyar" szerint: nehezebb valamit megígérni, mint megtenni. Ebben a sorrendben és nem megfordítva. És most arra kérem munkatársaimat és az egyházkerület minden hü fiát, hogy azt a bi- zaimat, azt a rokonszenvet, amelyet nekem előlegeztek, ne vonják meg ezután se>m tőlem. Ha mindnyájan összetartunk és a szeretet törvényében egyesülünk, nincs mitől félnünk, nincs mitől aggódnunk! — Amint az angol külpolitikának századokon át elve volt, hogy az európai hatalmak között bizonyos egyensúlyt tartson fenn és hegemóniához egyetlen országot se engedjen jutni hasonlóképpen külpolitikai aJapelve voit a tö.ököknek. A török politikai maxima szerint, miután az ozmán birodalom lassanklnt elfoglalta az Alföldet & Dunántúl keleti részét Budával, ékkel feszit' tiék ketté a keleti és a nyugati magyarságot és a két országrészt nem engedték többé egyesülni. Megpróbálták ugyan az egyesítést. Az eredmény Erdély páratlan összeomlása lett. — Tökéletesen elhibázott történelmi fi’ozéfia volna, ha ma kérnénk számon a keleti magyar államférfiaktól, hogy miért járták azt az egyedüli utat. amely járható volt. Mohácsot és a kettő- királyválasztást felidézett állaaiférfiak felelősek mindenért. A Dyugati magyarságnak pedig el kellett fogadniok a domus aueztriarka uralmát & nyugati és északi Magyarországnak csatlakoznia kellett a nagy nyugati erőkonglomerátumhoz. — Ausztriához, hogy védelmet kapjon a török eben, Csak a német és spanyol erőtői várhatták a török hatalom feltartóztatását, de számolótok ke.iett azzal, hogy a támogatásnak ára van Az ár pedig idegen dinasztia, idegen székhellyel, idegen miniszterek ée hadvezérek s idegen szellem ée érdekek elismerése és elviselése volt Az ár az volt hogy nemcsak magyar érdekek és gondolatok, hanem idegen gondolatok érvényesültek századokon át A keleti magyarság helyzete is adva volt. A török torkában el kellett fogadni a török szuveré- nitást. hogy hódoltsági területté ne váUék Ennek az ára pedig az volt. hogy fel kellett boirani a középkori állam magyar egységét és átrnen ti- leg. ha elvileg nem is. ©1 kellett szakadni a Szentkoronától. ez azonban már nem az ál amfért ak- nak a szabad elhatározásától függött hanem a 'ott- ság volt. És a kisebb bajt kellett eltalálni. Amikor egy nemzet megszűnik nagyhatalommá lenni %k kor a részek vezetőinek, á Ham fé rf iainak a feladata a végső romlás elhárítása. Ha ehben a beállításban nézzük Bethlen Gábor politikáját, akkor a legnagyobb Igazságtalanság őt törökösödéssel vádolni. Egy ifjúkori emlék A máeodik vád. amivel Bethlen Gábort il’etik, hogy háromszor is támadóiag lépett fel holot' II. Ferdinánd két hatalmas nyugati államférfi Esterházy Miklós nádor ée Pázmány Péter egyéniségétől befolyásolva elismerte a rendi jogokat é- elsőnek bocsátott ki koronázási diplomát De itt megint nem lehet az eseményeket a maguk fo.vaui atos ságiból kiragadva tárgyalni HDzen Bethlen és n.z ő nemzedéke saját szemével láthatta hogy milyen nyomáénak volt kitéve a királyi Magyar- ország és Erdély egyaránt Rudolf uralkodása Bethlen Gábor az államiérii és a diplomata Kfebelsherg Kunó gróf emléhbeszéde a budapesti Bethlen Gábor ünnepségen A török politika
