Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-14 / 259. (2184.) szám
CURTIUS SzenMvíny: Taktikázás céljaira nem adjuk oda magunkat 1 magyar nemzeti gért vezére az ni koaüclé megalakításitól fofiré tSriislisel!* rői s az autonómia és az autonómista blokkban való részvétei eláfáttéteieitól (sp.) Prága, november 13. MacDonald után a második uj név a világ- politika aeropágjábau Curtius Julius dr., az uj német külügyminiszter neve. Uj nevek rendszerint uj irányt szabnak s miként MacDonald érája megoldotta a merev formalizmussá vált locarnói politika bilincseit, úgy Curtius érája is komoly változásokat hozhat. Sok függ az uj német külügyminiszter egyéniségétől Stresemann utóda az lett, akit ő maga kijelölt: a vezér leghűségesebb párthive és legbizalmasabb politikai barátja, az állandó szokundáns, aki mesterével végigjárta Genfet, Parist és Hágát. Schubert államtitkáron kívül — aki természetesen megmarad a wilhelmsstrassei Külügyi Hivatal adminisztrációjának élén — Curtiusnál senki jobban nem ismeri az európai politika komplexumát és a német aspirációk belső szerkezetét. Diplomáciai ügyessége egyelőre kipróbálásán, tekintélye nem nőtt akkorára, mint elődéé, de környezete egyet tud: Curtius energiája megvesztegethetetlen és óriási. Kárára, vagy hasznára lesz ez a rendkívüli erély a német külpolitikának? Az európai politika ma Összefüggő gépezet s az egyik tengely kicserélése visszahat a teljes gép munkájára. Mi sem mehetünk el szótlanul Curtiui* kinevezése mellett, annál kevésbé, mert az uj német külügyminiszter elődje az európai kisebbségek szempontjából jelentős engagement-okat vállalt « bennünket döntő módon érdekel, hogy mi lesz ezekkel? Tudjuk, hogy Stresemann lugánói ökölcsa- pása a népszövetségben a kisebbségi kérdés elintézésének inaugurálását jelentette. Vájjon a meghalt német külügyminiszter személyes problémájának tekintette-e a kisebbségi kérdést, vagy olyan problémának, melyet állandóan a fölszinen kell tartani s melyet a nép- szövetségben a mindenkori német külügyminiszter hivatott föl-fölemliteni? Szeretnők, ha Curtius erélyesen és odaadással folytatná azt, amit Stresemann Lugánóban és Madridban megkezdett. Curtius munkája e téren könnyebb lehet. Hogy úgy mondjuk: a helyzet megérett és számos más külpolitikai probléma elintézése után automatikusan ez az utolsó és legnagyobb európai kérdés kerül előtérbe, amit még a távolról asszisztáló Hoover is megérzett, mint éppen ma közölt érdekes és nagyjelentőségű békebeszéde bizonyítja. Ha a tulóvatos és tul- koncilián& Stresemann is elérkezettnek látta az időt tavaly, hogy az asztalra csapjon és szokatlan hévvel belebonyolódjék az általában veszedelmesnek tartott problémába, kétszeres erélyt és buzgalmat várunk CurtiustóL, aki egyrészt független a Stresemann-féle évekre menő megkötésektől, másrészt erélyesebb és nemzeti dolgokban intranzigensebb, harmadrészt az idő is mellette dolgozik, mert a többi kérdés elintézése után német és középeurópai szempontból alig marad más hátra, mint a lefegyverzési és a kisebbségi ügy megoldása. A moratórium ideje elmúlt. A beteg nemzetek és államok föl egyenesedtek. A kívánságokat. és a követeléseket — egyenrangú felek között — ismét a színre szabad vetíteni. A Young-tervezet életbelépés után valamennyi gazdasági kérdés rendezve van. A Rajnavidék és a Saar kiürítése után valamennyi politikai differencia megszűnik. A komoly reményekkel kecsegtető londoni konferencia után a leszerelés is kiszabott mederbe terelődik. 1935 után a békeszerződések elvesztik szankciós jogukat és a legyőzött népek visszakapják teljes külső és belső szuverénitásukat. Marad a kisebbségi kérdés! Adott helyzeténél fogva a mindenkori német külügyminiszter kötelessége, hogy ezt a kérdést napirenden tartsa. Az akut bajok leküzdése után Stresemann hozzálátott, hogy eleget tegyen kötelességének, — reméljük, az erélyes és kötöttségekig, ment Curtius hatványozott mértékben végzi majd el ugyanezt a funkcióját. Madrid óta a nemzetközi fórumokon stagná- ció állott be és a kisebbségi kérdés nagy gar- ral beharangozott megoldása az első lépés után megakadt. Semmi sem történt. Itt az idő, hogy kiragadják a kátyúból —* • Cutíáru aaanAll* Beje, november 13. Szén t-í vány József képviselőnek, a magyar nemzeti párt vezérének neve, kit most a családjában készülő hármas esküvő előkészületei, valamint a liptószentiváni fürdő építése nagyon elfoglal, a mailt napokban sokat szerepelt a polgári koalíció fen tartásá val kapcsolatos sajtóhírekben. Munkatársunk felkereste Saent-Iványt bejei otthonában és tőle a féltett kérdésekre a következő válaszokat nyerte: — Mi a véleménye Képviselő urnák a politikai helyzetről? — Természetesnek találom, hegy a polgári pártok forszírozzák a polgári koalíció fennmaradását és a több ség alkotásnak elsősorban ez az expediense képezi tárgyalásuk anyagát. .Artsimt a szocialista pártok felfogását ismerem, ezek kormányba lépésük esetére bizonyos kérdésekben a polgári pártokra capitis deminutiót jelentő követelések valóra váltását kívánják és igy meglehetős nehéz helyzetet teremtenek Udrzsal részére. — Mi az, álláspontja az autonómia vagy az autonoanista blokk kérdésében? — Közismert. A magyar nemzeti párt nem abban az értelemben autonomista, mint a Prága, november 13. Szüllő Géza dir.-nak, az országos keresztényszocialiista párt vezérének a Prager Tagblatt és a Vossiscbe Zeitung hasábjain megjelent interjúja, mélyben Szülő a kormán yalaik it ássál szemben leszögezte pártja álláspontját, miég mindig foglalkoztatja a szlovák sajtót. A Slovák hosszai cákiket szentel SzülHő nyilatkozatának és a cikkben többek között a következőket írja: — November 9-iki számunkban kifejeztük azon reményünket, hogy az országos keresz- tényszocialiistap áriban Szüllő kollégái meggyőzik pártvezérüket, hogy az aktivista politika nem elárulása az autonomista elveknek és a pártprogramnak. Sőt ellenkezőleg. A kormányba valló lépés minden körülmények között egyúttal lépés a párt programijának szlovák néppárt. Mi demokratikus meggyőződésünkből folyóan a nemzeti önkormányzatokban látjuk a nemzeti kérdések megoldását és a nemzeti jogok biztosítását. Szimpátiával tekintünk a testvér szlovákság felé, de még Szlovenszkó területi autonómiája ©setén is biztosítani kívánjuk nemzeti életünk feltételeit. Különösen nem lehetünk a Hlinka autonómiájának vak hivei, melyet egyelőre c3upán jelszónak kell tekintenünk, hiszen annak a különböző javaslatokban eddig napvilágot látott tartalma egyáltalán nem emlékezik meg rólunk, magyarokról. Autonomista törekvésünkben az őslakosblokk megalkotásának részünkről fennálló feltételei is megvannak. — A lapokban az a hir járta, hogy Képviselő ur a kormányba való lépés kérdéséről tárgyal. Mi igaz ebből? — Budapesten olvastam az ottani lapokban arról először, hogy tárgyalások céljából Prágába hívnak. Semmiféle ilyen tárgyaláson nem vettem részt és nem is teszem, mig pártommal erről nem tanácskozom és mig bizonyságot nem szerzek arról, hogy a magyar kérdés komoly megoldásáról van szó. Erre, úgy látom, várni kell. Taktikázás céljára nem adjuk oda magunkat. megvalósítása felé. Igaz, lassú megvalósítása félé, mert ez sok esetben nullával is lehet egyenlő értékű, de a valóságban legföljebb néhány százalékot realizálhat a párt a kormányban abból, amit ellenzékben hangoztatott. Ha a párt a kormányban minden évben legalább öt százalékát valósíthatná meg a maga programjának, néhány esztendő alatt ■már többszázalékos érvényesülésről lehet beszélni. De negatív oldalról nézve is hány olyan dolgot tud a párt a puszta kormányban való léteiével megakadályozni, ami szemmelláthatőlag a párt programja ellen irányulna. A mi magyarjainknak meg kell mondanunk: a* ellenzékben elérték sikereik tetőfokát és minden választás alkalmával meg tudják őrizni pozícióikat. Akár külön megy a 1 két párt, akár együttesen, Szlovenszkón mindig kilenc mandátumuk van. Ellenzéki taktikájuk nem segíti elő. hogy pozícióikat tovább kiszélesíthessék. Reális politikusoknak kötelességük az, lipgy legalább egyszer próbálják megvalósítaná a kormányban azt, amit tizenegy éven át az ellenzékben hangoztattak. Azt hiszem, ilyen gondolatok domináltak Szüllő dr. országos keresztényszocialieta pártjának tanácskozásain és Szüllő, mint vezér, nem vonhatta kétségbe e gondolatok helyességét. A Slovák ezután idézi Szüllő Géza '©mert nyilatkozatát és a következő kommentárt fűzi hozzá: — Ha Szűllőnek ezen nyilatkozatát összehasonlítjuk az 6 előző politikai megnyilatkozásaival, úgy tűnik. Jel, hogy nemcsak a Szont-Ivány-félo pártban, hanem a Szüllő- pártban is józan fordulat és az állam iránti pozitív álláspont jelentkezik. Ez pluszt jelent, amit az a lehetőség idézett elő, hogy polgári koalíció alakulhat, amelyben a magyarok is részt fognak venni. Szlovenszkó ebben a polgári kormányban 45 képviselővel lenne képviselve és pedig ebben az arányban: 19 néppárti, 12 agrárius, 1 zsidó, 1 cseh néppárti, 1 szlovák nemzeti párti, 1. nemzeti demokrata és 1 iparospárti. Mivel Szlovenszkónak összesen 54 képviselője v-an, ez ‘azt jelenti, hogy osak kilenc szlovenszikói képviselő maradna ellenzékben és igy a szűovenszkói ügyeket a kormányban sokkal gyorsabban és biztosabban lehetne áíforszá- rozni, mint akkor, ha a kormányban a szlovák néppárttal szemben különféle centralista pártok állanának. Ilyen összetételű polgári koalíció létesítése igen jó hatást gyakorolna a külföldön és Szloveuszkón az állameszme várakozáson félül megszilárdulna. A sdovenszkói autonomista pártoknak a kormányban való részvétele semmiképpen sem szolgálna akadályul az autómé mista blokk megalakításának, amely aztán Szlovenszkó autonómiájának megvalósításán munkálkodna. Ebből a szempontból a magyaroknak a kormányba való lépését melegen üdvözölhet nők e a polgári koalíciónak hálás feladata volna a csehszlovákiai magyar kérdés megoldása. Szüllő Gézéről - mégegytzer a Sloveittky Demtfk A Sloveneky Deunik másodszor is visszatér Szüllő nyilatkozatához és vezércikkben foglalkozik vele. — Visszatérünk e nyilatkozathoz még a jövőíben ie — írja a lap — mert messzire- menő jelentőségű. Formálisan ugyanazokat a szavakat mondta, amelyek a prágai német aktivtiöía vezéreknél meghonosodtak és amelyeket nemrégen mondott a csehországi németekről más megfogalmazásban maga a köztársasági elnök. „Mi nem kisebbségnek, hanem állampolgároknak érezzük magunkat" — mondotta Szüllő. De mi értelme van akkor az ő külföldi útjainak amnyi kisebbségi kongresszusra egész Európában? — kérdi az agrár lap. — Hajlandó Szüllő levonni a konzekvenciákat ebből a nyilatkozatából az európai kisebbségek genfi kongresszusán ^ ontfeáin m addigi fefófr előttünk alkalmasnak látszik e művelet végrehajtására. Alkalmasabbnak, mint Stresemann, mert németebb és nemzetibb. Továbbá gazdasági szakember, aki érzi a hibák és az elintézetlen békemunkák gátló súlyát. Sokkal szélesebb skálára támaszkodhatok a birodalom politikájában, mint elődje, s a szocialisták, meg a német nemzetiek egyaránt elismerik ügyességét, melyet gazdasági téren valameny- nyi osztály közös megelégedésére nem egyszer kimutathatott. Elvégre, ha a múltban Stresemann érdeme volt, hogy a birodalom helyzetét Európában újra megszilárdította és a külső problémákat megoldotta, Curtius hallatlan érdeme, hogy mint gazdasági miniszter sikeresen intézni tudta Németország belső újjáépítésének hatalmas munkáját, a gazdasági regenerációt, s hozzá oly eredménnyel, amely vetekszik Stresemann eredményeivel és szájtátó bá- iwUtf ilriVTitttfl Aft MD&M XÜáff&V A nmerr belső munka után most átveszi a külső munka vezetését s minden jel arra mutat, hogy a siker itt sem fogja cserbenhagyni. Kíváncsian figyeljük Curtius pályafutását. Külügyminiszterségének három erőpróbája lesz a közel jövőben: a második hágai konferencia, a londoni lefegyverzési konferencia körül támadt helyzet, mely próbára fogja tenni Európa valamennyi külügyminiszterének ügyességét és a Hugenberg-féle népszavazás, melytpl jóformán Európa sorsa függ. Ha megússza a három örvényt, ember a talpán, méltó utód, a külső újjáépítés munkájában épp oly alapos, mint a csodálatos belsőben volt-, jó hazafi, lelkiismeretes német, a veszedelmes problémák elintézésének biztoskezü mestere — és reméljük, hogy a kényes kisebbségi kérdés megoldása körül éppoly maradandó érdemeket szerez aere perenniue —, mint a többiben. Szüllő Géza nyilatkozata és a Slovák politikai kővetkeztetétei Mai izántHRk t2 ofdal 259. (2184) szám - Csfltttrtök » 1929.november 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q Szlovenszkői és ruszinszkói ellenzéki Szerkesztőség: Prága II., Panská ullee negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre i /7*Z» * 7 * *2, emelet, Telefon: 30311 — Kiadó* évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői politikai napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Tehavonta 33 Kő. Egy<*» szám ára 1-20 Kő DZURÁHYl LÁSZLÓ FORGÁCJi GÉZA lefon: 34134.—Sürgönyeim: Hírlap, Pfaha
