Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-13 / 258. (2183.) szám
6 1929 november 13, werda. Zászlődiszben, egyperces forgalmi szünettel íliie meg Paris a fegyver- szünet évfordulóját Paris, november 12. A francia főváros hagyományos szór tar fással ült© meg tegnap a fegyver-szünet 11. ér fordul óját. A város zász- ládi-szbe öltözött, az üzleteli és irodák zárva maradtak. Délelőtt a különböző felelvezetek templomaiban istentisztélékét tartottak. Pontban 11 órakor harsonák jelzésére egy percre mindenütt megállt a forgalom; valamennyi toronyban megkondultak a harangok és mindenki áhitatos megilletődéssel gondolt a háború haló Italra. A szokásos csapatszemle az Etoile-téren folyt le, a köztársasági elnök, a meghívott előkelőségek és a különböző küldöttségek jelenlétében. A délelőtt folyamán a temetőket küldöttségek keresték fel, hogy megkoszorúzzák a hősök emlékművét. Délben az invalidusok palotájában látták vendégül a rokkantakat. Délután az írók rótták le kegyeletüket a Parn- theonban, amelynek falán márvány-táblán örökítették meg a háborúban elesett 560 francia iró nevét. Este a város középületeit és műemlékeit kivilági tették. Vakmerő rablótámadás egy gőr. kath. félkész ellen Hornomra, november 12. Mártják Elek méhészfalvti görögkaftolibus lelkész tegnap délután a szomszéd faluiba ment beteglátogatóba. A falu határában hirtelen álarcos rablók ugrottak elő, akik az országúton gyanútlanul, egyedül haladó papot megtámadták és pénzt követeltek tőle. A lelkész nem volt hajlandó pénzét átadni, erre a rablók rávetették magukat, agyba-föbe verték, majd mindenéből kifosztották s végül ruháit és fehérneműit is elszedték. Azután áldozatukat mezítelenül az országút árkában hagyva elmenekültek. A szerencsétlen lelkészt csak jó későn vette észre egy arra haladó férfi, aki köpenyét ráborította s \igy szállította haza Méhészfaivá ra. A rablótámadásról azonnal jelentést tettek a csendőrségnek, amely nyomozást indított, de az még eddig nem vezetett eredményre. Valószínűnek tabtják, hogy a Kelet- selovenszkőn garázdálkodó lengyel rablóbanda elmenekült tagjai követték el a támadást. A brilliáns nyakék titka Komárom, november 12. (Saját tudósítónktól.) Magyar Komáromban í szeptember folyamán elveszett özvegy Miloh | Árminnénak brilliáns okkal díszített nyakéke, amit a gazdag tulajdonosnő csak napok mulva vett észre. A tettest keresték, de nem akadtak nyomára. Vasárnap reggel egy komáromi ékszerésznek ébersége vezetett a bűntény nyomára és a rendőrség letartóztatta a nyakék tolvaját. Wo-hlberg József órás és ékszerésznek Jó- kai-ucoai boltjába beállított egy munMskül- sejü ember, aki egy i legalább is 20—25.000 korona értékű nyakéket akart értékesíteni, melyben két nagy brilliáns volt. Az ékszerész előtt gyanússá vált az ember, aki kitérő válaszokat adogatott kérdéseire és fogta a nyakláncot és bevitte a rendőrségre. A komáromi államr-endőrség főnöke, Maohu- csek Pál dr. csakhamar faggatóra vette a munkást, hogyan jutott a brilliáns nyakékhez, amire az azt felelte, hogy a vasút mellett találta. A rendőrség eközben megállapította, hogy a nyakék azonos azzal, amelyet szeptemberben Milchnétől loptak el és a bizonyítékok súlya alatt bevallotta az eladó, akit Rauch Sándornak hívnak és foglalkozására nézve kőműves, hogy a nyakék akkor került a kezébe, amikor Milchné lakását tatarozták. A lopás történetét úgy adta elő a tettes, hogy a nyakék egy nyitott fiókban hevert egy dobozban, amelyből kivette, a dobozt pedig visz- szntette a fiókba. Érdekes, hogy a munkásnak sejtelme sem volt, hogy az ékszernek mekkora az értéke és azt hitte, hogy talán kap érte 20 pengőt és azon ruhát vásárolhat magának és feleségének. A rendőrség Kauchot letartóztatta és át- ki.sértett© az államügyészséghez. — Moziba jár a 104 éves asszony. Ezen a héten ketten lettek 104 évesek Ny ugateu répában: Brii*z- fizel közelében egy paraeztasszony érte meg teljes egészségben 104-i'k születésnapját, Utrechtben pedig Breseyn-Zuuren asszony ünnepelte meg ugyancsak 104-ik évfordulóját népes családjának Körében. Az öreg hölgy még kitünően lát és ball. Ki ''•n'cvennyolcéves korában még szorgalmasan segédkezett a háztartásban. Mindennap ötkor fölkelt <n ha nem volt dolga akkor harisnyát kötött. A 104 éves asszony most már íwvk dolgozik, de esténként marii* jár. V . Bajsza Európán keresztül az email után, amelyet az angol királyné arcán véltek felfedezni Budapest, noveimiber 11. A szép „X“-néről évtizedek óta úgy tudják Budapesten, hogy azért változatlan szép a* arca és azért nem mosolyog soha, mert egy rejtelmes kozmetikai eljárás merevíti szoborrá az arcát. A szép X-né, a legenda szerint évente egyszer Parisba utazik, ahol valami előkelő, méregdrága és senki által nem ismert kozmetikus fényes zománccal, email-lal vonja be arcát. Ez titokzatos email a szép X-né örökófíjuságának állítólagos titka. Érdekes azonban, hogy amig úgyszólván mindenki tudja, hogy van email, senkinek sejtelme sincs arról, mi lehet az? Azt beszélik, hogy valami elképesztően drága eljárás, és mert az emailozottnak soha nem szabad mosolyogni, sírni, emberfölötti jellemnek kell lennie a nőnek, aki hajlandó magát alávetni a szépítés ilyen embertelen müfogásának. AZ ÖRÖK SZÉPSÉG BABONÁI Annál különösebb, hogy ezt a legendát minden nő ismeri, miután egy magyar orvos már évtizedek előtt leleplezte ezt a téves hitet és egész Európa kiterjesztett nyomozásával kétséget kizáróan megállapította, hogy email nincs, soha nem is létezett. Ez az orvos, Ferenc József egykori udvarának egyik kozmetikusa, aki most akarja megírni a hatezer esztendős kozmetika történetét. Kultúrtörténeti szempontból is rendkívül érdekesek az ókor ma már kuriózumszámba menő kozmetikai eljárásai. A fáraók feleségeinek bőrét valósággal kicserző mirrha-balzasmok. Po-ppea ötszáz nőstény szamara, a melyekkel együtt utazott a hiú római császárné, hogy tejükben nap-nap után megfü- rösztve, megőrizze arca üdeségét. A görög asszonyok antimónfestékei, az antik világ babonája, hogy a nyulhusevés megszépíti a csúnya nőket és még egész sora a szépséget konzerváló fantasztikus szereknek és eljárásoknak. De, mert korunkhoz legközelebb fekszik, legérdekesebb az az expedíció, amely leleplezte az emailt. Ennek történetét az orvos a következőkben mondta el: — Egykori főnököm és tanítómesterem, Müller Kálmán báró dr., a budapesti közkórházak főorvosa bízott meg az email leleplezésével. Öt is izgatta ez a kérdés, mert az email már akkoriban is legendáshírű titok volt. Érdeklődését csak fokozta egy orvosi tudományos könyv megjelenése, amelyet egy ismert bécsi professzor irt, aki ma is tanit a bécsi egyetemen. A nevét ne irja ki, az alábbiak ugyanis nem igen kedvezőek a tudományos módszerére. AZ EMAIL UTÁN EURÓPÁN KERESZTÜL — Az általános orvosi könyvben négy oldalt szentelt a bécsi tanár az emailnak. Ez a négy oldal csak arra volt jó azonban, hogy fölc6igázza Müller báró kíváncsiságát. A négy oldalból kitűnt ugyanis az email minden sajátossága, csak éppen az nem, hogy valójában mi is az az email? — Leutaztam tehát Pécsbe, fölkerestem a professzort, aki aztán azt a meglepő felvilágosítást adta, hogy bizony ő sem tud több ', mint a könyve. A négy oldalt ő is csak úgy irta ki valahonnan, de hogy honnan, arra nem emlékszik. — Ez volt a nyomozás első eredménye. Ugyanebben az időben terjedt el a híre Európában, hogy az angol királyné emailoztatja arcát. A jelenlegi angol király édesanyját ugyanis csak udvari fogadásokon látták, soha nem mosolygott, beszédre sem nyitotta száját, csak biccentett fejével. Már- ványszerü volt az arcbőre, vagy még inkább festett zománchoz hasonlított — Müller báró utasítására Londonba utaztam és érintkezésbe léptem az udvari kozmetikussal. Kinevetett. Bevallotta, hogy az angol királyné egyedüli titka a higiénikus arcápoló, és egy kevés „smink". LA BELLA 0TER0 —- Ezután végigjártam Pária valamennyi ismert és titkos kozmetikusát, egy hölgy járt velem, az kívánta az arca email ozását, nehogy gyanút fogjanak. Vastag sminket kenegettek a híres párisi kozmetikusok, de emailról egyik sem tudott, csali hallott. — Ekkor sürgönyt kaptam Müller bárótól, hogy azonnal keressem fel Parisban a „La bella Otero" néven fellépő spanyol táncosnőt, akiről megtudta, hogy eminl van az arcán. — La bella Otero azonban ekkor már Osztendé- ben volt. Utána utaztam. Fejedelmi pompával diszitett lakásában fogadott: első pillantásra megállapítottam, hogy félcentiméter vastag festékréteg takarja arcbőrét. Természetesen pillanatig 6em állította, hogy valaha is emailoztatta volna arcát. — Azóta valahányszor felmerült az email a látóhatáron, mindig lenyomoztam: mi az igazság? Eredmény, hogy az igazság: email nem volt és nincs. Élettanilag is elképzelhetetlen, mert a legkisebb indulatu mimikára fölrepedne és véresre szaggatná a bőrt Az email legendája tehát szertefoszlott. Hamis titok volt, nem kár érte. Az viszont igaz titok, hogy a szép X-né szép és fiatal maradt. Mi lehet ennek a megoldása? (n. k.) Kelbe mégegyszer megfizetni egy összeget, amelyet egy lormálisan meg nem hatalmazott hivatalnok átvett és elsikkasztott? Az érsekujvári gázgyár és a vasul pőre Verbőczy gázgyári tisztviselő 7O-.O0Ö koronás sikkasztása miatt — A legfelső bíróság érdekes érvelése Brüm?, november 12. A legfelső bíróság tegnap foglalkozott az érsekujvári gázgyár és a csehszlovák kincstár pőrével, amely egy hivatali sikkasztás kapcsán keletkezett. Az érsek- újvári Központi Gázgyár a csehszlovák vasútnak gázt .szolgáltatott s a szerződés értelmében harminc napon belül kellett mindig fizetni a gázért, ami meg is történt. A vasút a pénzt minden hónapban a posta- csekkhivaíal utján utalta ki 8 mivel a gázgyárnak nem volt posíacsekkszámlája, a pénzesutalványokat a posta közvetlenül kézbesítette ki. A pénzeslevélhordó az utalványokat a gázgyár irodájában adta át, amelyben egy Verbőczy nevű alárendelt hivatalnok ült. A pénzeslevélhordó összesen hat utalványt kézbesített ki, amelyek összesen közel 70.000 koronára szólották. Verbőczy azonban, aki a pénzt az utalvány alapján fölvette, egy nap eltűnt és sikkasztására természetesen rájöttek. A gázgyár azonban nem hagyta annyiban a dolgot és fölszólította a vasutat, hogy fizesse meg a 70.000 koronát. A gyár elismerte, hogy tisztviselője elsikkasztotta az összeget, de ezzel szemben fölhozta, hogy a betéti társaság nevében csak az igazgató és a cégvezető volt följogosítva pénzt átvenni, mig Verbőczy csak egy alárendelt tisztviselő volt. A csehszlovák vasút ezzel szemben azt hangoztatta, hogy Verbőczy a pénzt' az igazgató tudtával vette föl, amire abból is lőhet következtetni, hogy bejárt hozzá a bélyegzőért, amit az utalványra ütött rá. Pörre került a sor, amely megjárta vala,- mennyi instanciát. A gázgyár a port elvesztette, de a legfelső bíróság a táblai Ítéletet megsemmisítette azzal, hogy az ítélőtáblának elsősorban azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, vajjor az, aki a pénzt fölvette, föl volt-e jogosítva a pénz átvételére^ vagy sem. A .pozsonyi felsőbíróság ehhez képest a bizonyítási eljárás befejezése után uj Ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy Verbőczy nem volt följogosítva a pénz átvételére, ezért föltételezhető, "hogy a felperes cég nem kapta kézhez a pénzt. Ezért az államvasutat a 70.000 korona megtérítésére Ítélte. A pénzügyi prokuratura az Ítélet ellen semmiségi panasszal élt a legfelső bírósághoz, amely tegnap foglalkozott azzal. Franz dr., a pénzügyi prokuratura jogi képviselője, a t'elsőbiró- sági Ítélet kuszaságát kifogásolta. Azzal érvelt, hogy Verbőczy Tányomta a cég bélyegzőjét a pénzesutalványokra, aláírta ezeket s bizonyára nem az igazgató tudta nélkül, ami abból is kitűnik, hogy a cég egyáltalában nem szólította föl soha a vasutat tartozása megfizetésére, amit minden bizonnyal megtett volna, ha rájött volna, hogy a vasút nem teljesiti szerződéses kötelezettségeit, azaz harminc napon belül nem fizetett volna a szállított áruért. Havas dr., a gázgyár képviselője, ezzel szemben arra hivatkozott, begy egyedül az igazgató és a cégvezető volt följogosítva a pénz átvételére, amiről a postának tudomása is volt. A legfelső bíróság hosszas tanácskozás után azt a határozatot hozta, hogy a felsőbirósági ítéletet megsemmisíti s utasítja a bíróságot, amely az üggyel újból foglalkozni fog, hogy ezekhez az irányvonalakhoz tartsa magát: A legfelső bíróság egyizben már ebben az ügyben állást foglalt oly értelemben, hogy itt arról van szó, vájjon a pénz annak a személynek a közéhez jutott-e, aki annak átvételére fő! volt jogosítva. Az nem bírhat döntő kihatással, vájjon a posta közegei helyesen jártak-e el. Egyedül annak az eldöntése a fontos, hogy vájjon a meghatalmazott személyek kapták-e kézhez a pémst. Igaz az, hogy egy társaság cégvezetője nem szokott arra följogosítva lenni, hogy a proku- rát átruházza teljes egészében egy másik személyre. Egyes föladatokat azonban rábízhat, már csak azért is, mert föl van hatalmazva fölfogadni és elbocsátani alkalmazottakat. Ezért föl van jogosítva arra is, hogy meghatalmazást adjon pénz inkasszálására. Ha a pénzt ebben a .szóbanforgó esetben ennek a meghatalmazásnak a keretén belül vették át, akkor följogosított személy vette át. Az inkasszálásra följogosító meghatalmazást Írásban, vagy szóban lehet megadni, de hallgatólagos beleegyezéssel is. Erre vonatkozólag a meghatalmazás megadá- • sáról szóló általános normák érvényesek. A kézbesítő közegek az utalványokat az irodába hozták, ahol azokat Verbőczy vette át. Minden esetben, ahogy azt a porolt fél bizonyítgatja. bélyegzővel látta el őket s az igazgató erről tudott s nem emelt ellene kifogást. Ebből jogosan arra a konklúzióra lehet jutni, hogy az igazgató ilyenformán felhatalmazta Ver- bőczyt az inkasszóra. S ez a körülmény bír döntő jelentőséggel a pör szempontjából. A fellebbezési eljárás, amely ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, ezért nem volt teljes s a pör nem alkalmas még végleges döntés meghozatalára. A legfelső bíróságnak ezen határozata folytán az ügy még egyszer fogja foglalkoztatni a felsőbíróságot s valószínű, hogy harmadszor is a legfelő bíróság elé kerül. Beismerte bűneit a nyitramegyei betörési sorozat elkövetője, akit háromévi fegyházra ítéltek- Nyitra, november 12. (Saját tudó silónktól.) Hétfőn került a nyit- rai kerületi bíróság büntetőtanácsa elé a többrendbeli betöréssel vádolt, rovottmultu Dobiás István hivatásos betörő, aki az utóbbi hónapokban Nyitra megye egyes falvaiban a betörések egész sorát követte el. Hosszas nyomozás után sikerült a megyeszer- te garázdálkodó betörőt a csend őr ségnek hurokra keríteni, akit a nyitrai ügyészség fogházba szállítottak. Dobiás elfogatása után beismerő vallomást tett. Elmondotta, hogy neon tudott alkalmazást kapni s a nyomor vitte rá a bűnre. Egyik betörést a másik után követte el. Minden alkalommal csak kisebb értékű dolgokat lopott el, úgy hogy az életkorúiméin vei belekényszeri- tették az újabb lopások elkövetésébe. A fötárgyaláson a vádlott megismételte beismerő vallomását. A kihallgatott károsultak és tanuk vallomásából megállapítást nyert, bogy Dobiás nem is annyira nyomorában követte el a betöréseket, hanem hivatásos betörő létére munkakerülővé vált. A bíróság rövid tanácskozás után háromévi fegyházra ítélte Dobiást, aki megnyugvással vette tudomásul az Ítéletet, mely jogerőre emelkedett. ■! ■■limHtgW % -^íZRBDCMRBMHMDDBnHBW*’ Egy világjáró szélhámos érdekes salzburgi kalandja Bécs, november 12. A salzburgi rendőrség tegnap egy közismert kalandosmultu nemzetközi szélhámost fogott el, akit majdnem valamennyi európai állam rendőrsége üldözött, de Amerikában i« sok volt már a rovásán. Walter Arthur Charles Dicketts, a hangzatos nevű szélhámos az elmúlt évben Ontarloból egy hárommillió dolláros sikkasztás után megszökött. Bejárta ez európai államokat, eljutott Salzburgba, ahol fedezet nélküli adóságokat követett el. Letartóztatták és rövidebb szabadságvesztéssel büntették. A szélhámos „az eló'kelő idegen" szerepét játszotta, adta a sértődöttet, a méltatlankodót éí angol állampolgár létére táviratban közölte sérelmét az angol követséggel. Tiltakozásának azonban rossz vége lett, mert a követség tüstént táviratilag intézkedett, hogy a veszedelmes csalót a rendőrség vegye Ismét őrizetbe. Midőn1 a salzburgi rendőrség ezt a táviratot megkapta, Dikctts is megneszelte a fenyegető veszélyt ée autón akart menekülni üldözői elől. A rendőrtisztviselők motorkerékpáron vették üldözőbe, utolérték és letartóztatták. Mint kiderült, Dikotts egy barcelónai angol klubban mintegy háromszázezer koronányi adósságot csinált, majd angolosan meglépett. Ezért a bűnéért és sok más egyébb gazságáért fog a közeljövőben a bíróság elé állni. Unom vendéglő —* Halló, pincér, ez a hoüelt borjúból van, imgy disznóból? — A nagyságos nr nem veszi óscvr a különb- séffel? — Nem. Hát. akkor igazán mindegy, hogy miböt készüli (Lé Journal AmMsant)
