Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-13 / 258. (2183.) szám

• - : t ■ : . ; ■ \ ~j\[: I . v s;. ■ ;• "■■ fíf" 4 ^lWM-AWíteARHlRLAP 1929 november IS, szerda. A lerombolt Szentiöld városaiban, gyarmatain Egy berlini újságíró tanulmányútja az arab-zsidó harcok színhelyén — A zsidó vezéreknél Jeruzsálemben -- Nyilatkoznak a zsidó-arab feszültség­ről : a legendás cionista ionok, a zsidók hadvezére és a cionizmus apja Jeruzsálem, november 12. Az európai újságírónak, ha vállalta a feladatot és idejött, nagyon óvatosan kell viselkednie. Az olvasót mindenről pontosan és részletesen akarja tájékoztatni és ezért beszél mind nkivel, megnéz és megfigyel mindent. De mégsem irhát meg mindent... Ugyanez az én helyzetem is. Szerencsére olyan fából faragtak, hovv a szervezetem ellenáll min­denféle éghajlatnak és mindenfajta szállodaeledel­nek. Ha az egészségemmel nincs Is baj, gyakran próbára kell tennem bölcsességemet és megfon­toltságomat. Az újságíró füle meghallhat mindent, de a tolla nem mindig írhat le mindent. Ha válo­gatás és önkéntes cenzúra nélkül most mindazt leírnám, amit hivatalos személyek, arab vagy cionista vezérek leplezetlenül közöltek velem, akkor talán felgyújtanám Palesztina négy sarkát és ebbeu a tiizvészbeB bizonyára magam is hamuvá égnék. Gondolják meg ezt mindazok, akik néha igaz­ságtalanok vetünk, újságírókkal szemben. Mi új­ságírók vagyunk a föld igazi pacifistái. Akarják ennek a bizonyítékát? Beszéltem a Nagy Muftival, de nem írtam meg mindazt, amit mondott Néhány szaváért, amelyet elha’lgaítam. nyilván felakasztanák egy civilizált országban. Most pedig csak erősen megcsonkítva, nagy kihagyásokkal irom le a cionistavezérek nyilatkozatát, amelyet rendelkezésemre bocsátot­tak. Olyasmiket is mondtak, hogyha azok napvilá­got látnának, akkor már holnap ismét a zsidó kolóniákra vetnék magukat az embermészárló be­duinok­Figyelmeztettek itt, hogy Keleten vagyok és ép ezért óvatos mértéket kell tartanom minden­ben. leginkább az elhangzott szavakban és a leirt mondatokban. És ép azok mondják ezt nekem, akik az európai kultúrát képviselik itt Nem valószínű, hogy a csodás forró napfény elvette volna az esz siket. Óvatosan irom tehát azokat a mondatokat, amelyek alább következnek. A legfontosabb nyi­latkozatokat választottam ki Legutóbb az arab vezérekkel folyta tt beszélgetésemet közöltem. Most sor került a cionista vezérekre, akik íme elő­adják védekezésük vagy — támadásuk részleteit. Aranyláncos newyorhiak és a gettó menekültjei A Cionista Iroda olyan, mint valami vásárcsar­nok, vagy egy nagy tőzsdeterem, ahol az árfolya­mok hullámzása miatt nyüzsög és izgul mindenki. Az ember, aki belép ide, önkén le lenül felkiált a nagy tolongás és a furcsa tömeg láttára: Az Isten­ért, mi történik itt? De nem történik semmi, hacsak áz nem, hogy a világ minden részéről összegyűltek itt a zsidók és az Iroda hatalmas folyosóján élénk gesztusok­kal kísérik vitatkozásukat és eszmecseréjüket. Gazdag newyorkiak aranyberetes szemüveggel, aranyíogakkal és mellényükön fityegő, súlyos aranyláncokkal elvegyíi'nek a tömegben és a lengyel gettók szerencsétlen és nyomorult mene­kültjeivel beszélgetnek. Ez^k a menekültek so­ványak, arcuk éhező és ezaká'luk fölött mind a két oldalon tekintélyes pájeszt viselnek. Részt- vesznek a társalgásban elegáns, igazi gentleman- farmer londoni zsidók, akik illatos cigarettát szívnak s mozdulataik finomak és angolosan hig­gadtak. Azt gondolná az e- bér. hogy Bábel fo­lyosóján áll. De nem. Ezek itt mindnyájan na­gyon jól megértik egymást. Mindannnyian hébe­rül beszélnek. A fal mellett lapulva jutok csak előre s szembe­találkozom újabb érkezőkkel. Kopogtatok egy ajtón. Harry Sacher irodájának az ajtaján. Ez a Harry Sacher legendás ember. Ügyvéd, aki már régóta él Palesztinában. Azt mondják, kitü­nően érti a dolgát ügyvédi munkájával 300.000 angol fontot keresett a zsidóktól és az araboktól. Balfour nevezetes deklarációja :a szenvedélyesen belevetette magát a cionista mozgalomba és egyike lett a fővezéreknek. De angol szokásainak hódolva, eléggé vissza­vonultan és magányosan él s ne : szívesen ve­gyül el a nép között Ezért aztán sokan „rossz fickónak" nevezik. Taán személyi tulajdonságai miatt van sok ellenfele és jelentős ellenzéke a cionisták körében is. A legutóbbi züriohi kon­gresszuson, amedy olyan jelentős volt a zeidó- palesz'inai mozgalom során. Harry Sacher volt az. akit a leghevesebben támadtak. De végül te ő győzött. A győztes nagyon szívélyes ember most, amikor belépek hozzá- Energikus az arckóíejezéae, de azért mosolyog ée barátságosan nyújtja a kezét. Ezzel fogad. — Tudja, nem nagyon szeretem az újságírókat. Soha nem fogadom őket. önnel most mégis örömmel beszélek, ön iró is. He ne felejtse, hogy nem szeretem az újságírókat... — Hát jó. Nem felejtem el.... Azt mondják, hogy ön az arabokat sem szereti és visszautasít a részükről minden közeledést. — Nem! Nem! — tiltakozik hevesen Harry Sádjér, mosolyog, de láthatóan kellemetlenül érinti a megjegyzés. - Én egyszerűen nem va­gyok demagóg. Ennyi az egész, ügyfeleim kö­zött különben is nagyon sok az arab. ftfi sok arab barátom is van. Viszont igaz, hogy náluk folyton ; tiltakozom az ellen, amit az arabok akarnak. ; Tiltakozom, hogy kiűzzenek ’ nni'mket innen. S folyton harcolok az ország rossz adminisztrá- ; dója ellen. A zsidó-arab megértés útja — Azzal is vádolják önt és barátait, hogy „splendide isolation‘‘-t hirdetnek azért, hogy el­nyomják az arab többséget. — Ez éppen olyan hamis állítás, mint az előbbi. Mi mindig igyekszünk fenntartani a kapcsolatot az arabokkal, de tennünk keli valamit, amikor az arabok a Nemzeti Zsidó Alap feloszlatását követelik. Mást még megcáfolja a híresztelést, amely sze­rint szélsőséges zsidó elemek arabellenes tünteté­seket szerveznek, majd ezt mondja: — Van mód a megértésre. Csak keresni kell a megértés útjait és alkalmait. Küzdeni kell a mo«tani hanoidat ellen, amely fenntartja a krízist és elodázza a békét. Harcolni kell a czélső?ésrek ellen s támogatni kell azokat az arabokat, akik visszautasítják főnökeik heves parancsait. S szükség van arra, hogy erőt mutasson a kor-i mány, megakadályozza az újabb mészárlásokat és biztosítsa a békés munka iéhetoségét­Isnvét kinn vagyok a folyosón s a tömegben szembetalálkozom Kisok őrnaggyal. Hatalmas testalkatú férfi az őrnagy. Olyan a feje s az arca, mini valami tengerészé, aki meg­szökött a hajóról azért, hogy egy könyvtárban rejtőzzön el kedvenc könyvei között. Ö a zsidó szervezet másik főnöke, a zsidók hadvezére. Sokáig az angol hadseregben szolgált Régi gyarmati katona, aki megedződött az angol király szo'gálatában. Mos1 a zsidóság, helyesebben a zsidó nacionalizmus szolgálatában áll. — Hogy kik a felelősek? — mondja a zsidók hadvezére. — Ezeket nem közöttünk kell keresnie. — Hát hol? —- Először is a palesztinai adminisztrációban, amely a szükséges pillanatban nem mutat elég erőt — S aztán? — Felelősek a muzulmán agitátorok, főképpen a Nagy Mufti. Ezek kezdték meg az üzelmeket a Siralmak Falánál és robbantották ki a fanatizmust. Megkérdezem Kiech őrnagytól, hogyan képzeli a helyzet megoldását? Az őrnagy erre egy módot tud: — Visszaszorítani az agitátorokat, letörni kez­deményező hata’mukat és szigorúan megbüntetni a zavargások értelni szerzőit és fő tetteseit... A cionizmus apjánál Jeruzsálem modern negyedében kerestem fel Ussisohin-t, aki a cionizmus egyik alapitója volt Theodor Herz1 és Max Nordau mellett, ötven év óta azon fáradozik, hogv saját elképzelésé szerint újrateremtse „Dávid országát", ő teremtette meg a Keren Kayemetb-t. a Nemzeti Zsidó Alapot, amely földeket vásárol é6 bére1 a zsidóság számára. A zsidó kolóniák jövőjéről ezt mondja Ussi- schin. a cionizmus apja: — Optimista vagyok, de csak abban az esetben, ha folytatjuk a földnek vásárlását. Minden orré vezethető vissza. Uesischin nem olyan naiv, hogy azt higyje: az arabok egyszer aranybányára bukkannak s ez az aranybánya vigasztalja majd meg őket a zsidó­ság gazdagodásáért, — Hiszem, — folytatja a cionistavezér — hogy ArigMa kezében minden tartósan megmarad. Anglia mindent tehet. Elég erős, hogy érvényt szerezzen a törvényeknek. Zsidó parlament felállítását megengedhetetlen­nek mondja Ussischin: — A parlament a halálunk volna. A parlament felállítása Balfour deklarációjának elnyomását jelentené e számunkra nem maradna egyéb, mint eltávozni innen ... Pedig a cionisták maradni a Ica mák. — Angliának cselekednie kell, — mondja vé­gül Ussiaohin. — Vagy érettünk vagy ellenünk. Kik mellé áll vájjon Anglia? Több órán át tartó beszélgetést folytattam a cionista exekutive egyik irány tadó tagjával, Ruppin dr.*ra3 is. aki nem látja sötét szemüveggel a dolgo­kat. Kijelentése werint. bár az utóbbi idők eseményei természetesen igen sajnálatosak, nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy politi­kailag döntőnek állítsák oda. Két egymás szomszédságában és együttólő nomzotisógnek vitái, sőt véres küzdelmei gyakran fordultak elő a történelem folyamán s ezeket végleg ki­küszöbölni nem lehet. Az az egy tény, hogy 1921—1929 között Palesztinában nem volt ko­molyabb incidens, bebizonyította, hogy az arabok tömegei nincsenek ellenséges ér­zelemmel eltelve a zsidóság iránt. A zsidók sem éreznek ellenségesen az arabok­kal szemben. Nőm akarják az arabokat kiszo­rítani, hanem inkálb úgy hiszik, hogy Palesz­tinában van hely mind a két nemzet, fiainak­: Az eddig inog nem müveit terület intenzív . kultúrájával nagyobb néptömegek megélhetó- i sér. is lehetővé lehet tenni. A cionistáit politikai princípiuma nem arra irányul, hogy az arabokat majorlzáliák, vi­szont magukat sem engedik rnajorizáltatni. A zsidók egyáltalán nem kegyelemből élnek Palesztina földjén, hanem nemzetközi, erköl­csi és történelmi jog alapján. A palesztinai cionista politika szintézise Herzl politikai cio­nizmusának lés Aehad Haam szellemi cioniz­musának. Ez a politika az egész zsidóság szá­mára nemzeti centrumot akar teremteni, még­pedig elsősorban a nemzeti-kulturális feléb­resztést és ennek az érzésnek föntartása cél­jából. A cionista exekutive azon a véleményen van, hogy az eddigi nemzetközi garanciák, amelyek az arabság érdekeit is védelmezik, kielégitőek. Ezek a garanciák a modern állam értelmében keretét alkothatják két nemzet együttélésének, mint Svájc példája mutatja. Palesztinába olyan sok zsidót kell hozni, amennyit csak lehet s a cionisták többségének kérdése c&ak má­Reims, november 12. Egy huszonkétéves fiatalember bűn pőrének tárgyalását kezdte meg a napokban a reimsi esküdtszék. Az első pillantásra közönséges ra bló gyilkosságnak látszik a bűn, amellyel Adolphe Steffent vádolják. Ügyvédje, Marcel Bralbant, híres párisi bűn­ügyi védő azonban gondoskodott róla. hogy a fiatalember védelmére felsorakoztassa a leg­különbözőbb lélektani érveket. Az ügyvéd be akarja bizonyitani, hogy a tehetséges feslfíaJcodémiai növendékei a pszichopatológia határain mozgó különös okok késztették a közönséges rablógyilkos­ságra. Adolphe Stefién belga származású és szülei Erquelinesben laknak. Apja jómódú kereske­dő, aki minden áron azt akarta, hogy a fia a kereskedelmi iskola elvégzése után marad­jon otthon és vegyen részt az üzleti ügyek vezetésében. Steffen azonban a kereskedelmi iskolát sem végezte el, hanem Párisba szökött, ahol egy festőiskolában ta­nult. Megismerkedett a legmodernebb francia fes­tőkkel és az volt a terve, hogy Parisban ma­rad. Tehetsége és összeköttetései révén bejutott az egyik festőakadémiára, ahol mesterei nagy szeretettel foglalkoztak vele Az öreg Stefién azonban megunta a folytonos pénzküldést. Azt hitte, hogy fia el- züllik Párisban, azzal akarta hazatérésre kényszeríteni hogy beszüntetett minden anyagi támogatást. Adolphe Steffen csakugyan hazautazott, de csak azért, hogy megnyerje tervei számára az apját. A kereskedő azonban hajthatatlan volt A fiú és az apa között heves jelenet ját­szódott le és Adolphe elrohant hazulról azzal, hogy so­hasem tér többé vissza. Egyik barátjától pénzt kért kölcsön, ami éprp elég volt a párisi útiköltségre. Párisban hihetetlen nyomorúságban tengette azután életéi. Egyik barátjánál kapott ideiglenes szállást. Az éhségtől lesoványodott, de büszkesége feil- totta, hogy hazatérjen. Végre az egyik tanára megszánta és felszólította, hogy amig nem fordul jobbra a sorsa, étkezzék nála. Egy nap aztán eltűnt Parisból Steffen. Valahonnan pénzt szerzett és vásárolt egy reolvert. Kiment a Ga.re de 1,Ecetre megkérdezte, melyik vonat indul el a pályaudvarról legkö­zelebb. Megmondták neki. hogy a naneyi ex­pressz pár perc múlva indul. Steffen har­madosztályú jegyei, váltott a legközelebbi ál­lomásig és felszállt a vonalra. Félórája robo­sodsorban jön számításba. A cionista cél a vi- lág zsidóságának megerősítése PalesztinábóL Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy sok zsidó jöjjön Palesztinába magas kulturérv tékek teremtése céljából. Már eddig is rendkí­vüli mértékben emelték a bevándoroltak az ország kultúráját. Hogy azonban a célt évti­zedekre és évszázadokra biztosítani lehessen, nélkülözhetetlenek azok a politikai garanciáik, amelyeket a Balfour-deklaráció és az angol mandátum adott. A cionista exekutive ezekkel a garanciákkal száz százalékig egyetért. Bevárjuk a vizsgálóbizottság működésének eredményét — folytatta Ruppin dr. — és re­méljük, hogy Anglia újból megvizsgálja a pa­lesztinai helyzetet és döntő rendszabályokat léptet életbe a rend és a biztonság érdekében. A cionisták föladata igen nehéz és sajátságos, mert a zsidók egész uj országba jönnek ide, de reméljük, hogy Anglia a szerződések és kö­telezettségek alapján nyomatékosan fog az arabságra hatni és megtalálja a kivezető utat. Ebben a népszö­vetség is segítségére lehet. A legutóbbi véres események egy vallási tömeghipnózisból jöt­tek létre. A vizsgálóbizottság ezt már meg is állapította. Mivel azonban tény, hogy az arab­ság a zsidó gyarmatosítással még nem barát­kozott meg, egyelőre nem lehet tárgyalást folytatni az arabokkal. Mi azonban azon a vé­leményen vagyunk, hogy ha az arab nagybir­tokosok nem igyekeznek zavart kelteni, az arabok tömegei hamarosan megbarátkoznak a kolonizációval és ebben az esetben a meg­egyezés lehetővé válik. A helyzet mindenesetre feszült. Az araboknak be kell látniok, hogy köztünk és köztük sorsközösség, van, amivel mindkettőnknek számolni kell. gott már az expressz, amikor Steffen végig­sétált a vonaton egészen a vonatfőnök kocsi­jáig. Itt várta az alkalmas pillanatot, amikor bemehet a vonatfönökhöz. De nem tudta, egyedül van-e a vezető. Ezért felmászott a robogó expressz tetejére s élet-halál között lebegve, bekémlelt a va­gon ablakán. Látta, hogy a vonatfőnök egyedül van. Most ismét lemászott. A vonat lépcsőin állva, vád­iával betörte az ajtó üvegtábláját, benyúlt és kinyitotta az ajtót. Amikor benn volt a vagon­ban, ráfogta a revolvert a vormtfönökre és egy­másután hat lövést adott le. A vonatfönök meghalt, Steffen pedig zsebkésével felfeszi- tette a vonat kasszáját. A pénzt zsebreieU te, a kasszát és a revolvert pedig kidobta az ablakon. Ezután úgy, ahogy bejött, távozott a vonat­vezető vagonjából, visszament a szakaszába és amikor az expressz megállt a legközelebbi állomáson, Epernayben kiszállt. Ugyanekkor észrevették, hogy a vonatfőnököt meggyil­kolták. Steffen nyugodt lépésekkel ment a- kijárat felé, de itt a jegyet kérték tőle. A harmadik osztályú jegy okozta a vesztét. A jegyei lenőr az állomásfőnöki irodáha vitte, ahol rá kelleti fizetnie a jegyre, minthogy az expresszen nincs harmadik osztály , Az irodában gyanúsnak találták a köp ott ruhá­ja fiatalembert és átadták a rendőrségnek. Rögtön bevallotta, hogy ő ölte meg Jules Perrín Vonalfőnököt. Az esküdtszéki tárgyaláson ezzel mentege­tőzött a fiatal festő: — A koplalást és a nyomort vállaltam vol­na, de elfogyott a festékem és a vásznain. Erre kellett a pénz. — Miért nem vásárolt festéket a revolver helyett? — kérdezte az elnök. — Sok, nagyon sok festékre volt szüksé­gem, hogy nyugodtan tudjak dolgozni egy évig. Ha lett volna még ötven frankom és első- osztály u jegyet váltottam volna, máig se>n tudnák, hogy én vagyok a gyilkos. Sajnálom, amit tettem, de olyau elcsigázott voltam, hogy kockára tettem az életemet mű­vészi ambícióim kedvéért Vagy a pusztulás, vagy a művészet: — gondoltam magamban, amikor elhatároztam a vonat kirablását A legközelebbi tárgyaláson az omwszah’ér- tők mondják el véleményüket az egzuUált bű­nösről, aki állítólag egyszer már volt elme­gyógyintézetben. Festékre és vászonra kelteit a pénz — vallotta a gyilkossággal vádolt iramcia festő A naneyi expresszen történt rabló gyilkosság bünpere a reimsi esküdtszék előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom