Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-12 / 257. (2182.) szám
4 'WWM-MAGlíAR-mRMP 1929 november 12, kedd. tiszta, mélységes hit, ez a mi vitézkedésünknek első fegyvere. Isten néha, azt hisszük gyarló ésszel, eltávozott tőlünk, sőt olykor dorgál, vesszőz minket, — ám ekkor is megái Jani, bűnek, nyugodtnak lenni, olyan fegyver ez, mely megtompitja a tüzes nyilakat, tiszteletet ébreszt velünk szemben. Az apostol a hit erejét, az atyák, a próféták, az apoeto lók példájával igazolja, akik álfáiméntek tűzön- vázen, mérges kígyók között jártak és semmi 6em ártott nekik. A hit fegyvere mellett legyen ott mindjárt az üdvösség sisakja, töltsön eJ benneteket az a végtelenül boldogító tudat, hogy mi az üdvösség részesei vagyaink; nem a maguk érdemeinkért, hanem egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által. Van-e ennél nagyobb, magasabb ke resztény ember számára?! Csak aki e mérhetetlen gazdagságoknak az örököse, annak adatik kezébe a lélek fegyvere, az igének méltóságom hirdetése, csak az tud lelkeket hódítani. Sokszor szemünkre vetik, hogy igehirdetésünk terméketlen, meddő, nem vonz. templomaink üresek pedig a lelkek úgy várják a megelevenítő, az életet adó igét, mint a kiszáradt mezők az áldott esőt, mint a betegek, ott a Bethesda tava mellett; s a felhők ott úsznak az égen, de nem hull belőlük menyei esőcsepp és az angyal távol van, a tó vize nem buzog. Az üdülés után vá.gyók előbb tétováznak, majd odaszegődnek a világ fiainak táborához. Ha igaz ez, akkor ennek az az oka. mert szépen, formásán tudunk ugyan beszélni, de nem buzog az életet adó forrásvíz a bibliából, a mélyen fekvő kútfőkből. Á Fel, Krisztus vitézei, vissza a kútfőkhöz, hadd szülje át az evangyélium mélységeiből tápiá kozó igehirdetésünk a kihalt világot hadd mutassuk meg. hogy az evangyélium hatalma minden bivő- nek üdvösségére. És az éltető forrásvíz ne ‘6a.\ innen áradjon szét a templomok oltárai alól de hirdessük azt még a háztetőkről is. alkalmazzuk az evangéiizálás ezer- meg ezer eszközei á.taj, hirdessük alkalmas és alkalmatlan időben. S hogy az ige hasson, — kétélű fegyver legyen, — ahhoz nemcsak élő hitre van szükség, hanem a Szentirás magasságait és mélységeit járni tudás, virrasztás az Ige felett, folytonos tanulás, képzés. — Ez az alapigében nincs ugyan k idom borítva, de szigo ruan következik belőle. Mert a Szentirás egy óriás erdő, melynek rengetegeit csak igy tudjuk megjárni. Azért is szükséges ez, mert a világ folyton halad, megszűnés nélkül fejlődik benne minden; e fejlődés közepette mi meg nem állhatunk, mert mi vezérségre vagyunk hivatva. Az is igaz, hogy akinek élő hite van, aki át van hatva az üdvösség érzetétől, akinek a Szent- írás a vezérlő szövótneke, az nem beszélhet másképpen, csak lélekből, az csali az .igazságot tolmácsolja, csak a békes6éget, a szeretetet, az állhatatosságot hirdeti és mindezek imádkozásán is visszatükröződnek. — Mily könnyű volna, ha csak ennyiből állana a Krisztusért való vitézkedésünk. Több a cselekedet, mint a beszéd. Minden Clemosthenesnél szebben beszél a tett! Micsoda katona volna az, akit fegyverzetéiől megismernek ugyan, hogy katona, de a lelke nem volna egy katonáé! Mi nemcsak addig vagyunk igekir- detők, amíg a szószéken állunk, hanem mindenütt. Mit érne a mi igehirdetésünk, ha., míg itt az igaz ságért harcolunk, kinn az életben, — e harcban tétovázók, gyöngék lennénk! Mit érne, ha itt a békességet, a szeretetet hirdetjük kinn az életben háborúságot szítanánk! Mit érne ha itt nagy buz- góságga! keresnénk Istent, de ez a buzgóság csak addig tartana, mig a templom küszöbét átlépjük! Minket a Szentlélek vigvázókká tett, de érne-e az valamit, ha vigyázatunk csak addig terjedne ameddig a templom falai éruek! Ha különösen magunkra sem tudnánk vigyázni, magunkat nem tudnék fegyelmezni! Ha a trombita bizonyta an hangot ad, ki készülődnék a harcra? Ezek nélkül a kívánalmak nélkül minden szavunk csak z-..ngő érc és pengő cimbalom! A keresztény társadalom kötelességei Ez az ige kivétel nélkül mindenikünkhöz intézve van, mert mi mind saent papság, mind királyi uép vagyunk. De azért elsősorban rátok vonatkozik, kedves Lelkésztársaim, Tes.véreim, nektek szól a Lélek, gyülekezet angyalai! Nálatok vannak legfőképpen letéve az elrejtett kincsek. Ti vagytok az Ige sáfárai, a ti kezetekben van a kulcs, mellyel nyittok vagy zártok; a harc mikénti kimeneteléért, egyházunk jövő sorsáért ti vagytok elsősorban felelősek. A ti hitetektől, a ti Krisztussal való szoros kapcsolódástoktól, a ti hitetektől, melyhez ragasztva van tudomány, a ti életetekből, melyet az igazság, a békesség, a szeretet, az alázatosság, a vigyázat, a rendületlen lélekkel való megállás ragyog be, függ mindenek felett egyházunk jövője. Oh, vessük..ina tekintetünket a múltakra, reformátor, ‘prédikátor őseinkre. A világ lelke akkor is ébren volt, de ők a Jézus Krisztusban és Istenbe vetett hittel és mindennel, ami ennek a gyümölcse, uj utakat tapostak, erősségeket rontottak le, egyházunknak, nemzetünknek erős fundamentumait rakták le, úgy hogy láttákra még- egyszer felhangzott a pogányvilág kiáltása; ki látóit valaha ilyen hitet, ilyen tiszta életet. Tekintsetek ma a hitvallőkra, a Séllyeiekre, a Harsányiakra. Az idők akkor is gonoszak voltak, de mivel ők egészen el voltak telve Krisztus leikével, nevök ma is úgy ragyog, mint az ég csillagzata. Vegyétek fel az Istennek mindama fegyvereit, melyeket ők hordoztak. Nektek is szól ez a figyelmeztetés, egyházunk tanárai tanítói, akik az oltár másik szarvát tartjátok. A mi ref. egyházunk azt az ősi reformátori elvet, hogy az iskolák az egyházak veteményes kertjei, soha lel nem adhatja. Ti vágjatok a fundamentum lerakói. Erős épület nem állhat gyenge alapon. Akié az iskola, azé a jövő. Amilyen az iskola, olyan a jövő. Ti vagytok a mi kertészeink. Ahogy a ti kezetek a gyenge csemetét elülteti, amilyen lélekkel gondozza, ápolja, védi, úgy lesz abból sudár fa, az Ur házának gerendázata, oszlopzata, vagy lesz belőle semmi. Ezer hasonlatot tudnék még felhozni, hogy mik vagytok ti, hogy milyen becsesek vagytok ti a mi számunkra. Azért az iskola templom legyen nektek, papok legyetek abban, az Isten félelmét. az idvezitő Jézusba vetett bitet és mindazt, ami ezekből folyik, a békességet, egyházunk, nemzetünk mélységes szerete- tét, úgy oltsátok be a növendékek szivébe szavaitokkal, példátokkal, hogy látván a ti cselekedeteiteket, dicsőítsék a mennyei Atyát. Ahogy ti megvárjátok a gyermektől a bizalmat, a szeretetet, úgy forrjatok össze a lelkipásztorokkal, az egyház elöljárói val, népetekkel, nézvén mindig a legfőbb jót, a Krisztus ügyének diadalát. Előttetek is ragyogó példái vannak a nagyhírű professzoroknak, a jeles sdh óla mestereknek, akik mindezekben ékesek voltaik. Nektek is szól ez az intés világi Uraink, Nagyasszonyaink! A ti őseitek, a mi drága jn trónusaink és patrónáink, rajtok lévén az Isten fegyverzete, Nehemi ásókká váltak, templomokat építettek, iskolákat alapítottak, Tóbiásokká váltak, lelkészek, tanárok, taní- tók ellátásáról gondoskodtak; mikor jött az üldözés, az erőszak, mikor lelkipásztorainkat, tanítóinkat az erdők vadjaiként kergették, az ő keblükön, védő karjaikon találtak 'ft«»cdé két. ők voltak azok, akik diétákon, országgyűléseken, királyok és fejedelmek előtt szent ügyünket védelmezték. Áldottak legyetek ti mind, akiknek neveit felsorolni nem is lehet, akik nélkül ma református egyházunk nem is élne, akik nélkül ma csak az emlékezet vitrrasztana felette. Ti utódaik, nem éltek már abban a bőségben, de egyet senki nem vehet el tőletek, az ő fegyvereiket. Nektek is szel ez az intés, én egész népem, Istennek serege, gondnokok, presbiterek, gyülekezetek, a kormányzásom alatt levő anyaegyházakban és azok filiáiban mind. Egytöl- egyig átölellek ma és ha az Ur akarja és ha élek, egész életemben átölelve tartalak. Minden törekvésem oda fog irányulni, hogy lelkipásztoraitokkal, tanítóitokkal egyesülve a szeretettben és felöltözve az Istennek minden fegyverét, harcolhassatok a világ lelke ellen, közületek sokakat rosszra vivő sátán ellen, amilyen sok hallatik közöttetek itt is, ott is, mint a földiek, a világi örömök feljebb becsülése az ógieknél, a Krisztus leikétől távollevő egyenetlenség, az apostol által sokszor korholt engedetlenség, a tiszteletlenség {elsőbbsége Lek kel szemben és még igen sok. Gondoljátok meg. szerelmeseim, hogy csak a Krisztus lelke épít, a világ lelke rombol. Vegyétek fel hát az Istennek minden fegyverét. És itt szólok néktek is másajku híveim! Ti is az én népem vagytok, titeket is mind egytől-egyig a lefkemre ölellek. Ha valakinek, úgy egy őrállónak, nagyon is a szivébe kell vésni, amit az apostol mondott: Nincs közöttünk sem zsidó, sem görög, mindnyájan egyek vaeyunk a Jézus Krisztusban. A nyelv nem lehet választófal azok között, akik a Krisztus ügyéért harcolnak. Vegyétek fel azért ti is az Istennek fegyverét. Fogjatok össze az Istenért és az ő dicsőségéért velünk és amint Isten szólnotok adta, szóljátok, cselekedjétek az ő nagyságos dolgait, építsük együtt a bomladozó Siont! Ez volt az én programom eddig is, ez lesz ezután is. Én az emberi Ítéletekkel, melyek az én nemzetemhez való ragaszkodásomat félremagyarázzák, semmit sem gondolok, az Ur az, aki engemet megítél. Ez a lélek, melyet másoktól kívánok, fog vezetni engem is, ezzel a fegyverzettel akarok felvértezve lenni elsőben én egész egyházkerületem előtt, de itt e gyülekezetben is, melynek egyik lelkipásztori székét elfoglaltam. Isten "segítsége mellett, aki az erőtlent megerősíti, akitől jő minden jó adomány onnan felülről, az egekből, aki igy biztatja a csüggedőt: „Akik az Úrban bíznak, s/.árnyok- kal magasra repülnek, mint a saskeselyüfc, futnak es el nem fáradnak*', akarom megkezdeni és folytatni fontos hivatásomat. Mindig munkára kész, sohasem lankadó, mindenben hü, szeretettel teljes, de szigorú, mindent látni akaró, minden sebet gyógyítani kész, mindenekért még életemet is áldozni tudó szolgája, katonája akarok lenni az én Uramnak. Hogy az Ur az éu munkálkodásomat áldásossá tegye, jöjjetek segítségemre legelőbb is én gyülekezetem, annak bölcs elöljárói, egész népe, de álljatok mellém a tágasabb mezőn munkálkodó társaim is, kedves velem együtt most beiktatandó elnőktársani, lelkész-tanító testvéreim és ti mind Istennek serege. Építsük együtt, egy lélekkel Jeruzsálemünket., egyik kezű ükben tartván a munka szerszámait, másikban ott lé^ón az isten kardja, egész valónkon az Istennek minden fegyvere. Sok, nagyon sok nyomja még az én szivemet, melyeket szeretnék elmondani, ha az idő nem volna olyan rövid. De néhány gondolatomnak kifejezést kell még adnom. Erős a szándékom, hogy az Isten leikével összekössem magamat a többi felekezetekkel is. Mi mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, egy cél felé futunk, egyet óhajtunk, egy ügynek vagyunk a harcosai s mint egy akol juhai, eev főpásztor nyájai, C"*’ fővezér, az Igazság és Szeretet katonái, megdöntsük a hamisság, a hazugság, a képmutatás, a hitetlenség, a gyűlölet várait s kiterjesszük az Igazság, a Szabadság, a Hit országát. Mikor igy gondolkozunk, az idők folyamán kifejlődött szertartási, hitvallási elvek, amelyek mégis csak emberektől valók, akadályai lehetnek-e a mi egybekapcsolódásunknak? Távoztassuk azért magunktól az egyooet- lenkedést, a felekezeti torzsalkodásokat! Ha a lélek üres, olyan mint az üresen zakatoló malom, semmitsem produkál, kövei azonban egymást porlásztják. Az egyház és állam viszonya Végül nem hagyhatom említés nélkül az ál- j iám és egyházunk közötti viszonyt, mert lii-! szeu mi a csehszlovák állam kebelében élünk s nem lehet közömbös az állam hajóját vezető egyének előtt, hogy e viszonyt illetőleg miképp gondolkozom és mint gondolkozunk mi reformátusok mind és előttem sem csekély fontosságú, hogy minő érzületet táplálnak velünk szemben azok, akik államunkat kormányozzák. Kijelentem azért, hogy a napi politikába nem fogok beleavatkozni, de egyházpolitikai felfogásom van és kell is, hogy legyen. Az e^házak, mióta csak vannak, mindig egy bizonyos miliőben futották pályájokat s ez a miliő olykor kedvező, máskor kedvezőtlen volt rajok nézve. S anih.it szent feladatukat ez a környezet akadályozta vagy előmozdította, kedves vagy kedvetlen érzések támadtak a hívek lelkében. Ami protestáns, speeiáliter a mi református egyházunk, a hit és lelkiismereti szabadság, az egyéni jog. a szabad kutatás, az Isten és ornberek előtti egyenlőség, testvériség jegyében fosra ihatott s ez alatt futja immár 400 éves pályafutását. Inkább kész lett volna meghalni, de ezeket az elveket meg nem tagadhatta. Voltak sötét idők, voltak államok, melyeknek a vezetői ezeket a principális emberi jogokat az állam fennállására nézve balgatagul veszélyeseknek tartották és készítettek a protestánsokra nézve Bertalan éjeket, állítottak börtönöket,! bitókat, de a protestáns ember kész volt mindenről lemondani, még életét is feláldozni, e szent örökséget azonban fel nem adhatta, mert Istent tagadta volna meg, akitől származik mindez a felséges adomány és ezért sokszor ismétlődött az idők folyamán a Luther ajakáról a wormsi gyűlés elhangzott emez apostoli szó: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen!** Mi reformátusok ezen a földön sem tagadhatjuk meg örökségünket, sőt úgy érezzük, hogy i a mi drága kincsünk a demokratikus eszmékkel egy anyaméhben fogantatott Hogy e két testvéreszme ez államban nem találta meg egymást, az igen szomorú dolog. Nem fogom én innen panaszainkat elsorolni, de remélni, óhajtani merem, bogy ezek végre megszűnnek. Államunk törvényeit respektálni fogom s egyúttal mindent elkövetek, hogy azokat minden vonatkozásban híveimmel is megtartassam. Hívek leszünk az állam törvényeihez; hounolgári kötelességeinket maradék nélkül kívánjuk teljesíteni, miként eddig. De azt is hisszük, hogy azért az egyért, hogy mi a protestántizmus elveihez mindhalálig hívek akarunk maradni, senki sem fog bennünket lázadóknak, rebelliseknek tartani, sőt reméljük, hogy abban a harcban ;j világ lelke ellen, mind együtt leszünk, együtt az állam vezetőivel; ők minket e nemes harcunkban nem gyengíteni, de támogatni, erősíteni fognak. Hiszen örök igazság az, hogy egy rét semmit sem veszít a színéből, sőt uö- veli a szépségét a sokszínű, változatos virág. Mikor felsüt az Isten napja, az erdők millió fáján ragyog át a megszépítő fény, bár száz és százfélék azok a fák. Mikor a hajnal kibontja a szárnyait, millió piciny madár torkából tör ég felé az Istent dicsöLő ének; bár miDdenik hang más. de mindenik az Istent magasztalja. Gyengiti-e a mi államunkat, ha annyi oltárról, annyi nyelven száll fel az imádság, ha a sok-sok kultúra más-más színeiből álló szivárvány ivei is át az égbolton; hiszen mikor elmúlt a nagy özönvíz, a béke, a szeretet jegyeként, Isten is szivárványt támasztott az egekre. Szeretett kedves híveim! Ezek a gondolatok fogják irányítani az óu főpá.sziori működésemet. Ez lesz az a tüzoszlop és fényes felhő, melynek vezérlete alá bi?om magamat és népemet. Hiszem, hogy ha az Isten lelke lesz bennünk, az ő fegyverzete rajtunk, elérjük azt, ami minket közös érzésekkel kapcsol össze. A mind végiig feszült figyelemmel és a bensőséges helyeslés megható kifejeződésével kiéért szónoki remekművet az áhitatog közönség köny- nyes szemekkel fogadta. Mindenki érezte, hogy Rimaszombat refonnátuissága méltó lelkipásztort, s az egyházkerület igazi főpapot nyert Péter Mihály bán. A püspöki programbeszéd és áldás után Szűcs György „Nagy vagy Te Ieten“ magánénekét adta elő orgonakieérettel. Majd Péter Mihály püspök az Ur a-s-ztalánál imát mondott s ezzel a ti szán- inneni református egyházkerület uj püspökének beiktatása véget is ért. Tornaüyay Zoltán főgondnoki beiktatása A püspöki beiktatás után áttértek az uj főgondnok beiktatására. Péter Mihály püspök bejelentette. hogy az egyházkerület főgondnokává Tor- nallyay Zoltán földbirtokost választották meg A választás eredményét harsány éljenzés követte A püspök ezután fölhívta a főgondnokot az eskü letételére. Az eskü szövegét Magda Sándor helyette® főjegyző olva-sta el. A püspök az eskü után a főgondnoki pecsétet átadta Tornaltyay Zoltánnák, aki nagyszabású és messzirelátó, programot adó beszédet mondott. A közérdekű beszédet helyszűke miatt lapunk legközelebbi számában közöljük. A viharos tetszéssel fogadott beszéd után Tor- nallyay Zoltán kezet fogott az egyházkerületi tisztikarral. A beiktatott főgondnokat Magda Sándor köszöntötte az egyházkerület nevében, Isten áldását kérve működésére. Péter Mihály püspök áldó imádsága után ® a gyülekezeti ének befejeztével a különböző kül dötőségek járultak a püspök és a főgondnok elé. A közebéti Negyed háromkor végződött a templomi szertartás, mely után a Polgári Körben több száz terítékes közebód volt. A közebéden a vendégeken kívül Rimaszombat társadalmának minden számottevő tényezője megjelent. Az első felköszöntőt Péter Mihály püspök mondotta a köztársaság elnökére. Utána Tornallyay Zoltán főgondnok. Becske Bálint esperes, Egry Ferenc volt, szenátor. Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő Dusza János esperes, ids. Litkey György esperes, Baráth Károly evangélikus lelkész, Singer Rezső főrabbi. Oláh Péter, Fuhrmann István katolikus adminisztrátor, Szűcs István esperes, Plentzner Frigyes városi fő mérnök, Zehery István dr. főorvos. Be a Lajos. Virágh József lelkészek, Söröss Béla teológiai igaz gató és Bácsy Gyula mondottak felköszöntőt az uj püspökre ó® főgondnokra. Az ebédnél a Leánykör tagjai szolgáltak fel, mig az egyháztaiiáestagok feleségei a háziasszonyi felügyeletet látták el A közebéd kedélye® hangulatban a-z e*t.i órákig tartottPéter Mihály püspöki beiktatása nemcsak Rimaszombat., bánom egész Szlovenszkó magyarságának ünnepe volt. A templomi ünnepélyen olyan közönség jelent meg amelyet csak ritkán láthatunk együtt. Képviselve volt, a másik két egyház- kerület Berták Béla püspökkel, Poíchy Irtván dr. főgondnokkal, valamint Balogh Elemér püspökkel ég Szilassy Béla dr. szenátorral és fögondnokkal az élén. A templomi ünnepélyen megjelentek a rimaszombati testvéregyházak kiküldöttei, a jótékonysági. társadalmi, kulturális egyesületek a Polgári Olvasókör, a Katolikus Kör, a Kereskedelmi Testület, s az Ipartársulat. Ott volt Szent- Ivány József nemzetgyűlési képviselő vezetésével a Magyar Evangélikus Szövetség. Öeszeeen huszonhat küldöttség üdvözölte az uj püspököt, aki minden küldöttségnek külön-killőn válaszolt. A legmeghatóbb volt. amikor a püspököt régi gálszécsi bivoi üdvözölték. Könnyezett min- denki. Péter Mihály a meghatottságtól nem tudta folytatni a be®zédet. Igen kedves Deregnyő község küldöttségének, Péter Mihály szülőfalujának üdvözlése is. Ezzel szemben kínos feltűnést keltett, hogy az állami, bírósági, közigazgatási hatóságok távol maradtak úgy a templom] ünnepségtől mint a közebédtől, holott az egyházkerületi elnökség az összes Rimaszombatban székelő állami hivataloknak és hatóságoknak idejében a legudvariasabb meghívást küldte és részükre a templomban és a bankmten helyet biztosított. Hogy a hatóságok elmaradásában bizonyos tendencia volt. bizonyítja az. négy a rimaszombati törvényszék elnöke, Bicske Béla dr. átiratban közölte az egyházkor illeti elnökséggel, hogy felsőbb helyről jött tilalom folytán a beiktatáson sajnos, részt nem vehet. A többi hivatalok azonban még válaszra sem méltatták a meghívást.. A tiszáninneni református egybázkerületi közgyűlés hétfőn folytatta munkásságát a Polgári Olvasókörben. A mai ülésen megválasztják a megüresedett tagsági helyeket, meghallgatják a püspök és a különböző bizottságok jelentésér, valamint megejtik a lelkészjelöltek vizsgáztatását Benkovlts Gyula. — Bírói áthelyezés. Komáromi tudósítónk jelenti: Nemrégiben közöltük, hogy az igaz á.g- ügyminiszter Gefferth János dr. ítélőtáblái bírót a komáromi felsőbíróságtól a pozsonyihoz helyezte át. Gefferth a pozsonyi Ítélőtáblához áthelyezett Terebessy János helyét, foglalja el. Komárom jogászköreibeo nagyon sajnálják Gef- ferth táblaitiró távozását, mert, egyike volt a törvényszék legkiválóbb képzett és legköti les- sógludóhh és lofflelkiisduerotesebb bír óinak, aki haminc évig szolgált Komáromban.
