Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-06 / 227. (2152.) szám
1929 október 6, vasárnap. 'PRAXJAI-A^AGÍíAR.-HIRIiAE? 15 Halálos gyermekszerencsétlenség a felsözsemberi agyagbányában Az apja mellett ugrándozó gyermeket agyonnyomta a beomlott agyagfal Léva, október 5. (Saját tudósítónktól.) A hontmegyei Felsözsombs-r községben megdöbbentő tragédia történt. Ponotky Samu ottani gazdálkodó agyagot ásott a községi agyagbányában. Körülötte alkalmatlankodott hatesztendős Palkó fia, akit többizben hazakergetett maga méltói, nehogy valami baj érje. A gyereknek azonban tetszett apja munkája és ezért minduntalan ott termett mellette. Pomotlky azonban szerencsétlenül ásott, mert váratlanul leszakadt a két és félméter magasságú agyagfal, amely Ponotkyt maga alá temette. A szerencsétlen embernek csak a feje látszott 'ki a rázúduló földtömegből, igy még segítségért tudott kiáltozni. Csakhamar ott termettek a falubeliek, akik ki is ásták őt és nagy volt az öröm szerencsés megmenekülése fölött. A kisgyerekre ekkor még nem is gondoltak. Később Ponotky feleségének eszébe jutott a kisfia, akit sehol sem látták. Ismét hozzáfogtak a földtömeg széthányásához és félórai munka után csakugyan rátaláltak a kisgyerekre, de ekkor már halott volt. I ; ? Agyonnyomta a föld. Ponotky ellen gondatlanság miatt a hatóság megindította az eljárást.. SzmHÁzKönWKabTaRA A holnap színháza Budapest, október eleje. Nagyon ritkán sikerül kortársnak valamilyen művészeti irány kialakulását észrevenni, lényegét tudatosan meglátni és végül a lénye? et névvel elhatárolni. A „művészeti irányok" átfogó értelmében használva ezt az értékét veszített kifejezést) csak évtizedek távlatában vesznek fel határozott formát. A színpaddal kapcsolatos művészetek lehetséges irányait megjósolni majdnem lehetetlen, néhány valószínű útra rámutatni, kellő tartózkodás mellett, talán kivihető. A „színház" helyett a „színházzal kapcsolatos művészetek" kifejezéssel éltünk. Ez a kifejezés már önmagában foglal egy bizonyos átalakulást. Az átalakulást, amelyre most .rátérünk, megelőzte az az idő, amikor a színház művészete főleg a darabirő és a színész művészete volt Az átalakulás folyamán, amelyben most vagyunk, a figyelem főleg a darab előadására, színpadi megcsinálásáxa terelődött. Max Reinhardt nem volt ennek az átalakulásnak az előfutára, mert hiszen ő elsősorban a rendező művészetét fejtette ki olyan értelemben, amelyben a rendező a darab interpretálásának ugyanolyan eszköze volt, mint a színész. Előfutárai és egyben prófétái ennek az átalakulásnak Gordon Craig, Adolphe Appia érffiicolai Evrenioíf. Gqgdon Craig, (akiről annak a ténynek tudása, hogy az ódesnyja a nagy Ellen Tery volt, valóságos paradoxként hat) sokszor megpendítette azt a lehetőséget, hogy a szinház fennállhatna színész és szerző nélkül. Adolphe Appia a színpadi effektusokról nem mint technikai eszközökről, hanem mint a szinház művészetének alapvető anyagáról beszélt. 1914-ben jelent meg Evrenioff könyve, címét magyarra igy fordíthatnánk: Szinház a színházért. Evrenioff az abszolút színház hive, aki az életet mint színházat látja és, aki szinházi filozófiájával egyengette az utat a Pirandellok, Capekek és (TNeillek számára. az előfutárok voltak az elsők, akik a darab „megcsinálásával", mint önálló művészettel, először foglalkoztak tudatosan. A szinház művészetének átalakulását (nem biztos, hogy ez az átalakulás egyúttal fejlődés, haladás is) olyan sok, különböző jellegű körülmény idézte elő, hogy néhány fontosabbal külön kell foglalkoznunk. # A világháború, ugyanakkkor,. amikor nagy érvágást tett a civilizált nemzetek drámaíróin, színészein és rendezőin, bizonyos osztályel- tolódásokat idézett elő, amelyeknek eredményeképpen a színházlátogató közönség femi- nin jelleget öltött. A nők Ízlése, az újgazdagok kulturálatlansága és a háború utáni lelkiség élvezetvágya együttesen oda hatott, hogy a szinház a látványosan mulattató és ideg- csiklandóan érdekes előadások helye lett. A látványos darabok kiállítása természetesen költséges. (Minden művészet megsínyli, ha kifejezése nagy anyagi áldozatokba kerül.) A szinházjesrek ára felment és igy az a müveit középosztály, amely a háború folytán leszegényedett, kénytelen volt távol maradni a színháztól. Európaszerte bekövetkezett a revük és hatásvadászó darabok kora, amely veszedelmesen hasonlított a hanyatló Róma szinházi életére, amikor Plinius és Terencius idejében a jó darabokat csak magánházaknál olvasták fel, mert a méregdrága színházakban a műveletlen tömegeknek hódoló látványosságok uralkodtak. Az amerikai film és az énekes vígjáték, a musical comedy, ekkor már rég elindult azon a nagy térhóditó utján, amelyen még most is zavartalanul halad. Szociológiailag most a film dominál, az a film, amelyben a téma, a színészi teljesítmény mellékes, csak a dollár- milliókkal támogatott rendezői megcsinálás a fontos. Ez a korszak még távolról sem fejeződött be, de két jó hatása már most is mutatkozik. Az egyik a megcsinálás technikjának tökéletesítése, a fény-, tér- és hanghatások művészetig való fejlesztése. A másik jó hatás, a j szintén szükségszerüleg bekövetkezett reak-1 ció, amelynek eredményeképpen megalakultak a különböző uj repertoárszínházak, az amerikai „Little Theatre" mozgalom és a „Theatre Guild of Newyork", amely később „Theatre Guild of America“-vá válik és egy elkövetkező korszak legfontosabb szinházi intézményévé lesz. # Amig a színházak, mint a színpadi meg- csinálás művészetének útjait és indító okait könnyebb felkutatni, addig a színdarabnak formai és lényegi változásait megokolni és esetleges irányaira rámutatni azért nehezebb, mert determinánsai nemcsak szociológiaiak: itt már érezhetjük a művészi egyéniség kortól és helytől függetlenítő hatását. A kiemelkedő „uj" drámaírók jellegzetes munkái talán bizonyos útbaigazítással szolgálhatnak. Mit jelent az, hogy Evrenioff egyik darabjában a színészt kiviszi az életbe, hogy ott játsza meg szerepeit, hogy Wied a „2X2=5"-ben az emberi racionalizált „énki- játszások"-ról rántja le a leplet, hogy Eugene 0‘Neil a „Strange Interluda"-jában a regényt viszi a színpadra, hogy Pirandello kicizellált észjátékkal megalkotott darabjaiban egy filozófiai gondolatot, a kozmikus relativitást kényszeríti színpadi formába, hogy Emst Toeller, Capek, Elmer Rice a kollektív lelket kísérlik meg a színpad nyelvére lefordítani, hogy Georg Kaiser, Franz Werfel megalkotják a pszichológus drámát különböző tárgyakkal és célokkal, mit jelent az, hogy a drámairó az emberi élet, a művészet és a tudás minden relációját felhasználják ahhoz, hogy valami összegezést csináljanak abból a káoszból, amely mindegyikükben kisért? Mit jelent ez az alapjában konstruktív expresszi o-! nista igyekezet? Milyen missziója van ennek a jelenségnek, amikor hátterűi és kortársul kipróbált formákba való burkolózást, a meddőén ügyes francia drámát, az érdekes és tapogatózó német szinházi világot, a kulturált angol és ir drámairodalmat, a reakciós skandináv dramaturgot és sok más színházművészeti irányt cipel magával? ... Talán az összegezés, a gyors tabula rasa fejezi ki legjobban a lényegét. A pislákoló fáklyát néhányan felkapják, hogy tovább adhassák az elkövetkező nemzedéknek, olyan ! lobogva, olyan lobogással, amelyben az égés/, korszak, a korszakkal lezárult gondolatok, ér-: zések, művészetek és tudományok benne vannak. v i * . ! A holnap színháza valószínűleg tisztább és egyszerűbb eszközökkel „megcsinált" darabokat fpg a falai között vendégül látni, olyan darabokat, amelyek egy felfelé haladó hullám interpretálói és egyben munkásai lesznek. Ezeket a darabokat a színpadtechnika a kikristályosodott művészete és a modorosságoktól megszabadított színészek munkája tisztábban és intenzivebben fogja tolmácsolni... Talán. ' i (*) Párisi front a vigalmi adó ellen. A párisi színházak nem tesznek le arról, hogy a hatóságok teljes egészében honorálják kívánságukat a vigalmiadókérdésben. Az igazgatók, akiket mozgalmukban különben a szerzők és színészek is támogatnak, kijelentették, hogy ez igy nem megy tovább. A színházak tönkremennek, ha nem engedik el a vigalmi adót. Fizessen elő a mf Képes Héf-re Előfizetési ára % évre 36.— Kcs. Minden újságárusnál kapható i Sztováh népköltészet A magyarországi szlovák közművelődési egyesület kiadványa Budapest, október 3. Az 1885 óta működő Magyarországi Szlovák Közművelődési Társulat, amelyet maguk az ország szlovák lakosai tartanak fenn, igen t szép, ízléses kiállítású, mülapokkal illusztrált ■ almanachszerü kötetet adott ki, jeles magyar- országi szlovák írók tollából, oktató és szóra- £ koztató könyvtárának (Pouőnozábavná kni2- nica) első füzete gyanánt. * A társulat élénk tevékenységének újabb jele ez. A kis almanach nyelvi szempontból is figyelemreméltó, mert a tiszta szlovák nyelvi hagyományoknak, J Stur irányának folytatója és továbbfejlesztője. Az érdekes és gazdag tartalomból rendkívül becses, sőt kétségtelenül a legértóke- ’ sebb az első cikk, amely a szlovák népdalokat mutatja be. Szerzője Csecsotka Károly, az évtizedek óta Budapesten élő, kiváló szlovák - iró, a szebbnél-szebb, busongó, majd szilaj, szenvedélyes s a magyarral annyira rokon szlovák népdalok egyik legkiválóbb ismerője, gyűjtője és feldolgozója. Ebben a cikkében leginkább alkalmi (keresztelési, lakodalmi) dalokat mutatott be és a szerelmi líra gyöngyeit válogatta össze. Álljon itt egy-kettő hevenyészett magyar fordításban: Hej te legény, legény ... Sokat ócsárolnak, Igazságtalanul i | Sok rosszat rád fognak-1 Énekelj csalogány, c. Madara ligetnek, 1 Egyetlen Janikám. } Csak a tied leszek. f : • • ’ ' ' Édes jó Istenem, Imádkozom Jhiven Azért a legényért.. > Akié a szivem! [ A szlovákság népköltészete már régen ma- 3 gára vonta a kutatók figyelmét; magyar részről sokat foglalkoztak vele Szeberényi, Káldy, • legújabban zenei tekintetben Bartók. A nép ! fia, leánya dalolva ébred, énekétől visszhangzik napközben a határ, a rét, az erdő, örömét j vagy bánatát, valamint a ióizü vagy pajzán . humorát dalban juttatja kifejezésre. íme az : utóbbira példa: [ A jó asszony bizony Kiméli az urát, > Ha {elöntött, róla Lehúzza a ruhát. ‘ * Lehúzza topánját Szépen hamarjába: « „Jer csak be férjecském , Velem a kamrába!" S amint kisüt a nap, Egyre költögeti: „Ember, kelj föl hamar* S a bort töltheti. ..Ihatsz uram menten, Kocsmában is szentem És majd a kocsmába Viszel engem táncba!" [ Mikor a lakodalmas estén az uj menyecskének fölteszik fejére a főkötőt, igy énekel- ' nek: Eszterházy paripái, Szélsebesen futnak. Hová pártád elrepül, Oda mégsem jutnak. A te zöld koszorúd A Dunába gurul, i A Dunába gurul, Soha el nem virul. Ugyancsak ebben a cikkben találjuk meg a szlovák müköltészet egyik gyöngyét, a múlt század egyik legnagyobb szlovák költőjének, Szládkovicsnak „Az anya és gyermeke" cimü poémáját. A füzet további cikkírói közül Ruffy Pál, ny. államtitkár nevét emeljük ki, akinek tartalmas és értékes eszméket tartalmazó cikke általában • is és különösen magyarországi szempontból a' gyermekvédelem fontosságára mutat rá. Podhradszky György dr. a visegrádi Salamon-tornyához fűződő mondákról ir. Oktató cikkek vannak a füzetben a májusi fagykárok elkerüléséről, a tüdővész elleni védekezésről és ezdken kivül különböző, eleven tollal a nép számára irt, ismeretterjesztő közlemények. Külön említendők meg a szép illusztrációk, illetve mülapok, amelyek közül az első az Andrássy-ut végén, a Névtelen Katonának állított emlékművet mutatja be. A többi kép leginkább szlovenszkói tájakat, városokat és népviseleteket ábrázol. Az ügyes kis almanach szerkesztése és ösz- szeállitása Janovecz Lajos ny. min. tanácsost, a Magyarországi Szlovák Közművelődési Társulat ügyvezető aleinökút dicséri. A filmsztárok hangja Milyen hangja van tulajdonképpen John GH1- bertnek? Hogyan bőszéi Lón Ohaney? Vagy Boa- tér Keaton? Sokan tették már fel ezt í kérdést, hiszen mindenki tudja, hogy a beezélőfilm sikere óta menynyire változtak me<r a viszonyok Hollywoodban és milyen fontos egy kellemes jói érthető hang. Wk. Mac. Donald, kaliforniai egyetemi tanár, sokat íogLalkozik a tudományos filmmel és a filmmel mint tudománnyal, ö volt az első, aki tanulmányozni kezdte a hang technikáját a fűmmel való kapcsolatban és ezen tanulmányai alatt meg is vizsgálta tölbb neves filmsztár hangját. Lemezeket is készített róluk és nemrég igy nyilatkozott a leghíresebb filmcsillagok hangképeseó- geiről: — John Gilbert hangja magas bariton, Norma Sheareré igen kellemes Szoprán, mely a leadógépen valamivel mélyebben hangzik, mint az életben. Ugyanígy Gilbert hangja is valamivel mélyebb a beszélőfilmen, mint a valóságban. Lón Ghaney és Buster Keaton egész mély baesz-bari- ton hangon beszélnek, köztük Ghaney hangja a* erősebb. William Haines hangja is a mély csoporthoz tartozik, nagyon hasonlít a híres néger- énekesek lágy és mégis mély hangjára. — John Crawford magas alt-hangu, mig Marion Davies szoprán és arról nevezetes, hogy — nagyon jól tud dadogni. Vígjátékban mindenesetre elég fontos dolog. — Greta Garbó hangja mélyebb, különösen tiszta és meszehordó alt, .mely kibírja a versenyt a leghíresebb színpadi színésznők hangjával. Honfitársának, Nils Astthernek hangja szintál nagyon szép mély és lágy, úgyhogy ezekután Ítélve a svédek hangja .iái érvényesül a beszélőfilmen. (•) Bohnen kaanaraénekes és Carpentier box- bajnok egy hangos filmben. Newyorkból jelentik: A most készülő hangos Warner-revilífilmre, a Show of S(hows-ra leszerződtették a németek kitűnő baritonistáját, Miobael Bohnent. Külön érde- í kés az is, hogy melléje főszereplőnek még Geor- ges Carpentiert, a volt világbajnokot is szerződtették, aki ezúttal a revűtfilmben nem boxolni fog, hanem egy ismert szcenirozott drámai jelenetben játsza a férfi-főszerepet. Partnerei Sally 0‘Neiil, Joe E. Brown és Marion Byron. Külön önálló énekszáma is lesz Carpentiernek, egy népszerű angol dalt fog elénekelni a revü keretében. (*) Corneille és Raeiue filmen. A „Variéty“ Írja: A két halhatatlan francia drámaírónak, Cor- neillenek és Raeinenak tragédiáit az amerikaiak megfilmesítik. Természetesen teljes beszélőfilm készül az egyes tragédiáról és a tragédiák férfifőszerepét Amerika és Anglia legnépszerűbb klasszikus színésze, John Barrymoor9 játsza. Partnere pedig Dolores Costellón kivül Etel Barry- i moore, aki még eddig filmen nem játszott, hanem : amerikai színpadokon aratta sikereit klasszikus ! .szerepekben. ! (•) Aa első német hangosfilm-operák. Berlinből jelentik: A német opera- és zenevilág vezetőszemélyei a Tobissal megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a Tobis a közeljövőben klasszikus operákból hangosfilm-operákat fog készíteni. Az első német filmoperák között lesznek a Figaro házassága és a Márta. A felvételeket már a közeljövőben meg is kezdik. (*) A „Sánta kutya“ premiérje a kassai színházban. Kassai szerkesztőségünk Írja: Bús Fekete László darabját a kassai színház Czobor Imre rendezésében komoly művészi ambícióval mutatta be. Maga Czobor játszotta az önhibájából kellemetlenségek közé sodort újságírót jobb ügyhöz méltó buzgalommal s művészi készséggel. Teleki : Klári Aviot rendőrfőnök Mary leányát játszotta I kedvesen, de túlsók szendeséggel. Németihy Zoli rendőrfőnöke a szerephez alkalmazkodó figura. Farkas Pali vendéglőse kaibinettalakitás. Kisebb szerepekben Szántó Jenő törvényszéki elnöke, Fülöp Sándor detektivje, Ungvári ügyésze, Thu- rőczy Gy. gyilkosa, Torday Magda vörösbaju asszonya, Seress portása, Ütő Endre Philippje, Juhász ügyvédje sikeresen kidolgozott alakítások. (*) A Kárpátegyesület kassai osztályának kul- turbizottsága október 8-án, kedden este fél 9 órakor tartja ezidei első kulturestélyét, — tudományos előadását — saját helyiségében, a Lőcsei ház I emeleti nagytermében. Az estély fénypontja Gsárszky József püspök ezabadelőadása tavalyi palesztinai-egyiptomi utazásáról, Sicsevek kon- viktusi tanár fényképfelvételeinek vetítésével. Az estélyen szerepelnek még: Sándor Sárika, ki Győry Dezső egyik legszebb versét szavalja, Rei- ter Márta, a városi zeneiskola tanára, ki Schubert „Impromtu"-ját játsza zongorán, majd a® Éder Elza-Girsik Gáborné-Jéle vegyeskari quintett szerepel, kik egy „Népdalegyveleget" fognak előadni. Előadás után teaestély lesz (egy csésze tea, rummal, citrommal, süteménnyel 4 korona). Vendégeket szívesen látnak. Belépti dij ruhatárral 2.50 kor. Jegyek Vitéz könyvkereskedésében. (•) Száztizenkét newyorki mozit tett tönkre a talkie. Newyorkból jelentik: Az uj technikai csodának, a beszélőfilmnek már több, mint száztizenkét newyorki mozgőfényképszinház esett áldozatul; kénytelenek voltak bezárni és egyben felszámolni, mert a némafilm előadások nem bírták felvenni a versenyt a beszélőfilm színházzal. Mint hírlik, rövid időn belül még két nagyobb filmszínház fogja becsukni kapuit, mert nem tudják felszereltetni helyiségükbe a beszélőfilm leadógépét és igy teljesen üres házak mellett játszanak. (•) Százegyéves fihnstati9*ta. Hollywodból jelentik: Holllywoodban a napokban ünnepelték a világ legöregebb statisztájának, W. H. Taylor százegyéves születésnapját. Taylor még résztvett az amerikai polgárháborúban és az északamerikai hadseregben harcolt a déliek ellen. A százegyéves statiszta jelenleg a Warner Brothore filmgyár állandó statisztája, az egyetlen extra, . aki havifizetést kap, akár statisztál, akár nem.
