Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-06 / 227. (2152.) szám
2 1929 október 6, vasárnap. térimn meg nem állapított nevű hivatalnokával volt érintkezésben, hogy Szlovenszkót a köztársaságtól elszakítsa és e(gy idegen államhoz csatolja. A bíróság ennek alapján Tuka Béla dr.-t a rendtörvény 6. paragrafusa alapján, a 96. és 99. paragrafusok rendelkezése alapján, a Btk. 91. paragrafusának tekintetbevételével 15 évi fegyházra, valamint polgári jogainak három évre való elvesztésére ítélte el. A hallgatóság sorain ekkor sziszegés hangja fut végig. Tukának egy arcizma sem rándul meg az ítélet hallatára és nyugodtan áll a bírósági emelvény előtt. Terebessy elnök kis szünetet tart, foiytatja: majd — Snaczky Antalt a bíróság a rendtör vény 6. paragrafusa alapján, a 96. és 99. paragrafusok rendelkezése alapján, a Btk. 91. paragrafusának tekintetbevételével 5 évi fegyházra, valamint polgári jogainak három évre való elvesztésére ítélte el. Az ítélet indokolása Belánsky vallomása alapján a bíróság ezt a tényálladékot állapította meg: Belánsky mint aktív tiszt megismerkedett Tukával, aki figyelmeztette, hogy legyen elkészülve arra, amikor eljön az idő a forradalomra. Tuka közölte Belánskyval, hogy az autonómiát nem alkotmányos utón, csak forradalmi utón lehet kiharcolni és tervet kért tóle egy forradalmi akcióra. Belánsky, hogy el ne veszítse Tuka bizalmát, szóbeli tervet terjesztett elő. Belánskyt Tuka megbízásából meglátogatta Lockhardt angol publicista, aki a magyar irredenta szolgálatában állott ée azt kérdezte Belánskytól, van-e fegwerük a forradalomhoz, mert ha nincs, segítségükre tud lenni. Tuka ajánlására Belánsky szolgálatába fogadta Kovács alezredest és Belánsky Kovács útmutatása alapján Bécsbe ment, miután Tukáí erről előzetesen értesítette. Belánskyt a bécsi irodában különböző katonai kérdésekről kérdezték ki az ottlévő tisztek, igy gázvédelmi eszközökről is. Belánsky erre Snaczkyt nevezte meg, mint aki erről többet tud mondani, mire megjegyezték a tisztek, hogy Snaczkyt ismerik. Snaczky beismerte később egy losonci kávéházban Belánsky előtt, hogy járt Bécsben a kémirodában. Belánsky vallomása elfogadható Ami Pázmán képviselő és mások vallomásaiban felemlített ciankáli-históriát illeti, az ítélet indokolása szerint Belánsky elfogadható módon magyarázta meg a dolgot, hivatkozott Hofrichterre és az azóta szokásba jött szólásmódra és arra, hogy az, aki valakinek láb alól való eltételére készül, nem beszél arról. Belánsky Vallomása az ítélet indokolása szerint nem nyert cáfolatot annak ellenére, hogy Belánskyt ismételten kihallgatták. Lehetetlen, hogy Belánsky vallomása kigondolt, kitalált vallomás lenne. Kubis dr. is megerősítette vallomásában Belánsky vallomását, mikor azt mondotta, hogy Tuka közölte vele a vonatban való beszélgetés soráén, hogy a Rodobranának más célja is van: Arra az időre kell előkészíteni, amikor a csehekkel a viszony tarthatatlanná válik. Schwartz őrnagy is részben megerősítette Belánsky vallomását, amikor elmondta, hogy Si- da csendőrkapitány jött hozzá és azt mondta, hogy magasabb tényezők szolgálatában áll, Jehiicskával dolgozik, a határokat el fog kel- leni zárni és a komáromi helyőrség adatait kérte tőle. Sida maga sem tagadja, hogy Tubával érintkezésben állott, ezért nincs ok arra, hogy Schwartz őrnagy vallomásában a bíróság kételkedjen annak ellenére, hogy Sidát ebben az ügyben felmentették. Szomolányi vallomása is bizonyíték Az indokolás elfogadja Szomolányi vallomását is, akiit Tuka 1923-öajn szolgálatba fogadott, vei organizáltatta a Rodobramát, rajta keresztül izgatott a nép közölt és nagy öröme volt, ha amépben elégületlenséget szült ez az izgatás. Szomolányi elmondta, hogy Tuka említette neki, hogy a Rodobranának forradalmi célja van ée majd a magyar katonaság jön segítségül, kémkedési osztagok is működnek a Rodobranáiban, azonkívül Rács- ben van egy iroda, amely jó munkát végez. Tuka védekezésében előadta, hogy egy ilyen faluéi tudatlan gyerekre nem hozott volna ily fontos titkokat A bíróság azon a nézeten van, hogy éppen az ilyen egyszerű falusi gyermek nem találhatta lei ezt a vallomást. Belánsky vallomását bizonyos körülményekre vonatkozóan Nácin, Kuntsoher, Briska, Pavlik, Hoíerik, Schiramm aiKtaiin és Sason vallomása is megerősítette. Az indokolás hosszabban foglalkozik Schramm Katalinnak a Kolschitzky uccai lakásról tét vallomásával is és kitér arra, hogy Tukáit Schramm Katalin teljes határozottsággal felismerteIgyon Gottdiener PEZSGŐT Siöger beismerése Hasszahban idézi az indokolás Stőger Károlyinak a rendőrség előtt tett vallomását is, aki vallomása szerint mint kér észtén yszocia- lista párti titkár sűrűn utazott Budapestre, ott a Rákóczi szövetségben és a Felvidéki Ligában fordult meg, ahol Lukinich volt pozsonyi egyetemi tanárral tárgyalt, valamint Siménfalvy ezredestől minden alakalommal pénzt kapott, ezeket részben Titkának, részben Varjú Józsefnek adta. Egy alkalommal 16—20.000 koronát kapott, kétszer járt Varsóiban, ott Jehlicskának referált Tuba megbízásából. Bécsben a magyar követség tisztviselőjével és Lonsky Aladárral tárgyalt, foglalkozása nem volt, Tuka tartotta el és Kastner közvetítette a pénzt Tubától hozzá. Lengyel és német tisztek jártak hozzá a Kolschitzky-uiccai lakásba, tárgyalt továbbá Fekete báróval, a bécsi magyar követség tisztviselőjével, továbbá Baranyai Zoltánnak Svájcba röplapokat küldött ki és elmondta Stőger még azt is, hogy tudott arról, hogy Bécsben francia lap jelent meg, amelyet egy Wiesner nevű ember korrigált. Elmondta még, hogy Ludendorff német tábornokkal egy alkalommal Tuka Siménfalvy magyar ezredes jelenlétében tárgyalt Bécsben. Elmondta még Stőger, hogy Tuba a magyar állam szolgálatában állott a célból, hogy Szlovenszkót Magyarországhoz, vagy Lengyelországhoz csatolja. Az indokolás szerint Stőger ezt a vallomását a vizsgálóbiró előtt ugyan megváltoztatta, de fontos pontokban a rendőrségi vallomását megerősítette. A főtá.rgyaláson Stőger visszavonta az egész vallomást azzal az indokolással, hogy pszi- hikai és fizikai nyomást gyakoroltak rá, inspirálták vallomására és ígéretet tettek neki. A bíróság Stógernek a rendőrség előtt tett eredeti vallomását fogadja el éspedig azért, mert valószínűnek veszi, hogy Stőger könnyíteni akart helyzetén és csak mikor az ügyészségi fogházba hozták, vonta ezt a vallomását vissza. Vallomása valószínűségét megerősíti Habán és Ruzsicska tanuk vallomása is, mert kiderült, hogy Habán kiFORRÓ MEZŐK REGÉNY Irtás MÓRICZ ZSIGMOND I. Perzselt a meleg. Még alkonyaikor is. Semmi levegő. A piac olyam volt, mint egy sivatag, a gömbakácok levelei össze voltak zsugorodva s porral fedve. Minden porba volt temetve, az ut, a háztetők, az ablakok, az emberek, minden poros volt, még az ég is. A Hungária-hotel, nyitott ablakaival tüdő- vészesen lihegve nézett le a piacra. Ellőtte az ország legnagyobb Kossuth-szobra, vastagon, rövid lábakon s portól szürke mentéjében úgy áll, mint a polgármester hajdúja, aki dobolni akar, de előbb még felemeli a kezét, hogy letörölje a homlokáról az izzadtságot. A te nászon a márványasztalok vastag porréteggel voltak letakarva s a por egyre szitált, a vastag, zsíros levegő forrón jött g hozta a lágy port. Két fiatalember ült a sarokasztálnál, a muskátli-korlát alatt. Csillogó friss viz mozgott előttük. A pincér ebben a percben tette le, csak ez csillogott e pillanatban ebben az egész világban s még mozgott a színe a szürke nikkeltálcán, a vastag falu pohárban. A pincér betegen fújt a levegőbe, megtörötte a homlokát s visszament, be a kasszához, ahol nehány öreg vendég kigombolt ingnyakkal, izzadva beszélte meg a Krajzler sikkasztásának legújabb híreit. Most a hotel előtt egy falusi bricska állott meg. Egy vidéki földbirtokos ült benne. Az egyik fiatalember meglökte a másikat: — Te . . . Laci .. . Ez is látta, hogy ki van a kocsin, de mereven nézte, mint a vadász a hirtelen feltűnt vadat. Erre ő is a kocsira bámult. A kocsison fehér csikós szürke vászonruha volt, fejéin fehérre porozódott fekete atruoctollas kalap. Lila hajtókája volt, még a bajsza is fehér volt a portól s közönyösen nézett a lovaira. A gazdája megmozdult, lustán felállott 8 kiszállott a kocsiból, de oly hallatlan nemtörődömséggel, mintha a lábainak s kezeinek maguktól kellene elvégezni az ő úri kiszolgálását, ügy lépett ki abból a kocsiból, mintha inasok fognák a hóna alatt s őneki azt se kellene tudni, hova lépjen, gondoskodnak arról: a cipők s a kesztyűk. Valamit mondott a kocsisnak, rá se nézve s a legnagyobb csoda, hogy az megértette s mmgyárt közölte a lovaival s azok megindították a kocsit. — S Vilma? — mondta az előbbi fiatalember. De a másik meg se moccant, csak nézett mereven a vadra. Kicsit felemelkedett 8 utána is lesett, hogy a hotel kapuján bemegy-e. — Mért nem száll a sógorához? — kérdezte újra a másik . . . Aztán hozzátette: — Hány kilométer ide Opora? De a barátja csak nézett, a melle dagadt és emelkedett, a válla feszült. — Van harmincöt, — kortyogott a szőke kövérkés fiatalember tovább. — Csodálom Avaryt, hogy a lovait nem sajnálja . . . Biztosan lekéste a délutáni vonatot. Most megszólalt a másik fiatalember s szép kemény barna arca olyan volt, mint a bronz. — Gyere velem. — Hova? — Ne kérdezd. — Fizetni! — Majd Eredj haza, hozd a puskádat, de egy perc alatt. — Puskát? — Igen. - ) — Mire? — Cserkészni. A másik meghökkenve nézett rá, szeretett volna kibúvót keresni, de nem talált, vagy nem mert s már mentek is. Átvágtak a piacon, a túlsó oldalon, a városháza előtt állottak a bérautók, a nagyobbik fiatalember kiválasztott már messziről egyet s odalépett hozzá. — Szabad? — Igen, — ugrott a soffőr. — Vegyen benzint. — Vidékre? ■—■ Igen. Vegyen benzint s álljon meg a Páva előtt, de nagyon gyorsan, rögtön jövünk. A soffőr jól megnézte s felismerte a fiatal urakat, egyik mérnök volt, a másik, a magasabb az valami megyei ur. Rögtön kurb- Jizott s ment a benzinkuthoz, amely a park sarkában állott a piacon. A fiatalemberek elváltak, kézfogás nélkül. Gyorsan. — Hova, hova, Pista? — kiáltott egy üde leányhang. A magasabb fiatalember még annyit mondott, hogy: gyorsan: akkor odafordult s megemelte a kalapját. Nagyon elegánsan. — Vacsorázni, csókolom a kezeit. — Ne mondja, hol? — Itt, a Hungáriában. — Autóval ? — Ja. Az nem nekem kell Sándor bácsi bent van s neon akar vonattal menni. — Hova? — Hát haza. — Nahát, Pista, maga úgy tud' hazudni, mintha könyvből olvasná, — s a szép leány hangosan kacagott. — Sándor bácsi nálunk van s nem is akar máma hazamenni. — Milyen Sándor bácsi? — Pétery Sándor. _ — Ja, hát én nem róla beszélek. Azt hiszem, ő nem ülne autóba a nagyvilágért, ha ráadásul adnák a kossuth-szobrot, se. — Hát kiről? — Hahá, most már nem fogom megmondani, mert maga mindent tudni akar. Voltak kint tenniszezni? — Voltunk, maga mért nem jött? — Dolgom volt, de holnap ott leszek. — Biztos? — Határozottan. Evvel kezet nyújtott s megszorította a leány ujjait, az ujjaimat a végét, a kis kesz- lyüujjaikat s sokat jelentő pillantással elbúcsúzott. (Folytatjuk.) Közismert tény. hogy Schmidthauer N«terAvise« Európa legtartalmasabb keserűviz-forrása s mint ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltísztitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, s0k esetben elegendő már néhány evő kanállal is forrás-ismertető és gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve. Snaczky szintén teljes nyugalommal rogaa- ja az ítéletet és csak néhány perc múlva vehető észre az arcán némi sápadtság. A közönség padsoraiban mozgás támad és sokan kifelé igyekeznek az ajtón. Az elnök rövid szünet után folytatja az Ítélet felolvasását. — A BTK 4. §-a alapján Tukának az eddigi vizsgálati fogságból a január 3-tól október 5-ig terjedő időt a bíróság büntetésébe beszámítja, Snaczkynak pedig 1928 április 9-től 1928 május 10-ig, valamint 1929 január 4-től julíus 5-ig terjedő időt Tuka és Snaczky kötelesek a törvény értelmében közösen fedezni a tárgyalás költségeit, egyelőre azonban a bíróság székét a költségeket behajhatatlannak nyilvánítja ki. — Mindezzel szemben, — folytatja pillanatnyi szünet után Terebessy elnök — a köztársaság elleni üzelmek és ezek elŐbessy elnök megkezdi az indokolás felolva- íását. Terebessy elnök többek között a követ- cezőket mondja: a bíróság Mach Sándort a katonai árulás é í készítésének vádja alól felmenti. A tárgyalással kapcsolatos költségeket a 1 kincstár viseli. A bíróság tagjai ezután leülnek és Tere- í
