Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-31 / 248. (2173.) szám
1929 október 51, efUHtfrflft. A lerombolt Szentiöld , gyarmatain Egy berlini újságíró tanulmányútja az arab-zsidó harcok színhelyén Ezeréves panaszok zokognak tel a siralmak látónál — Jeruzsálem zsidónegyedében újév ünnepén VI. Jeruzsálem, október végén. Az eternit (hét szombatján a jeruBsálexni zsidók is megünnepelték Rosch Haschanájukat, újévüket. Elmentem a zsidók negyedébe, az óváros kellős közepébe, ahol a szűk uccácskák lótekzetfojtóan vannak beszorítva a hatalmas, évszázados városfalak közé. Azok a városnegyedek, amelyek ezen falakon kívül körös- körül épültek a mithikus Jeruzsálemhez, amerikai gyorsasággal nőttek ki a földből és szélesebb uccuikkal, szolidabb építményeikkel a történelmi emlékű, zegzugos régi városnak ma már a nagyváros jellegét adják. Ezeket az uj városnegyedeket arabok, keresztények, németek, görögök, angolok és amerikaiak töltik meg. Jeruzsálem hóházai Már leszállt az alkonyat a város felé, a házakból kivilágítottak a gyertyák, amelyeket a családatya a család jelenlétében szombatra meggyujtott. Ma nem zajosak az uccák, nem piszkosak, ünnepi öltözetbe burkolt emberek járják s az ünnepi öltözet a sok hétköznap ínségét és talán nyomorúságát is eltakarja. Itt a Mea Schearimbaa sok minden népelem lakik együtt, akiket a zsidóság évtizedek óta a világnak mind a négy sarkából Jeruzsálembe öntött. Többnyire szegény zsidók, akik keményen küzdenek az élettel, egyúttal azonban Istenükkel is. Amikor valaki megérkezett ide, ennek a városnak sziklás talaján robbantással egy kis teret készített magának, a szótugró szikladarabokból kőházat épített, azután ciszternát készített az esővíz felfogására, mert Jeruzsálemben borzalmasan nagy a vizinség. így sorakoztak egymás mellé évek alatt a szerény kőházak Jeruzsálemnek dombos-völgyes terepén. Ezekben a házakban laknak most azok, akik a világnak mind a négy sarkából gyűltek össze. Legfeltűnőbbek közülük, akik a forró, homokos orosz Turkesztán- ból érkeztek, az úgynevezett boklharai zsidók. Ezek a bokharaiak még itt a Fölközi-tenger partján is alig különböznek a belsőázsiai puszták muzulmán lakosaitól. Amint ázsiai bolyongásaim során ezeket a zsidókat a szardokkal és a kirigizek- kel együtt találtam, olyan ez a mostani viszontlátásunk is. Nem változtak semmit. Testüket az élénkszinü halaié fedi, ez a hosszú, tarka, ingsze- rü felsőruha, amelynek ujjal még 15 centim éterrel hosszabbak a kézfejnél. Fejükön arannyal átszőtt, tarkaszinü kis tányérsapka, a tübiteikas, amelyet férfija és gyermeke visel- Pompás alakok vannak ezek között a férfiak között, büszke magatartásnak, barnára lesültek, mint a puszták fiai, nagy fekete, vagy szürke szakáink van, villogó szemük. A szűk David-uccából lépcsők vezetnek le a bazárok zajos, színes, gyölrelmes sokadalmába és ott jobbra hajlik el a boltozatok alatt az ut, amely a zsidó óvárosba visz. Itt Palesztinában már igen régóta a héber nyelv lett a zsidók közlekedési nyelve, de jiddisül, ezen a német dialektuson, az óvárosban csaknem minden zsidó beszél miég és a gyerekek nagy része is beszéli a jiddist. Fakadó életek Óh, ezek a kelet gyermekei! Ha nem hallottunk volna a kelet tradicionális termékenységéről, azt kellene feltételezni, hogy az arabok és a zsidók, akik kemény küzdelmet folytatnak azért, hogy többségre jussanak, versenyeznek egymással, hogy melyik fajtánál legyen nagyobb a gyermekáldás. Nem láttam még fiatal arab nőt, aki nem lett volna állapotos, de ugyanezt tapasztaltam ezekben a szűk zsidó uccák bán is. A primitiv kőházak tele vannak gyerkőcökkel és újszülöttekkel, úgy, hogy ha bemegyek egy ilyen házba, mindig attól félek, hogy gyerekre taposok. Az egyáltalán fel sem tűnik és nagyon gyakori eset, hogy egyetlen egy asszoynak tucatnyi gyermeke van. Az anyáknak ötven százaléka hat gyermeket vagy annál többet szül. Ha pedig népesedési versenyről van szó a zsidók tis az arabok között, úgy határozottan a zsidók vannak előnyben, amennyiben a cionista bevándorlók között a világ minden részéről érkeznek képzett és ügyes zsidó orvosok, úgyhogy a csecsemő és gyermekvédelem a palesztinai zsidóság körében rendkívül magas fokú. Német sziget Az óvárosnak egyik szögletében van a német tér is. A zsidónegyednek ezt a részét a lalak csaknem erődszerűen zárják el, külön kapu vezet be ide, s az ittélő zsidók külön életet folytatnak. Az évtizedekkel ezelőtt Németországból Palesztinába vándorolt zsidók és ivadékai élnek ebben a negyedben. Három nemzedékkel ezelőtt alapították az óvárosnak ezen részét a Németországból bevándorlóit zsidók, akik magukkal hozták a német kultúrát és a német munka rendszerességét, úgyhogy már akkor elsőrendű kórházat alapítottak és egyéb intézményekkel is kiemelték lakóhelyüket a környezetből. Ma már természetesen kevesen vannak életben az ősi bevándorlók közül, a második és a harmadik generáció éli most itt életét, de még mindég megvannak a németországi diaspora-korszak élénk reminiszcenciái. A sztovenszhói főrabbinál Ezen & híres téren lakik Jeruzsálemnek egyik általánosan ismert főrabbija, Sonnenfeld nevű, aki valahonnan a régi Fclsömagyarország területéről származott el Palesztinába. A rabbinusok nem állanak különös kegyben a cionisták előtt, azonban ezzel a Sonnenfeld rabbival szemben egész különös mértékben bizalmatlanok. A német térről a kőlépcsőkön szálltam le. A. házaknak idillikus, individuálisan zseniális zűrzavarába kerültem és souterrain-félében kötöttem ki a végén. A szerény házacskákban alacsonyak voltak a folyosók e boltozataik közül az ősnagy- atyá'k szelleme szólott ki. A szobákban öreg, fekete, egészen primitiv és egyáltalán nem modem bútorok helyezkednek eL Azután szembejön Son- nenJeld, alakja meghajlott, arcát az öregség ráncai össze-vissza boronálják, a 80 éves emberen hosszú fehér szakáll leng. Zebracsikos imaköpe- nyegét balkezével összehúzza a mellén, szürke szúrós szemeiből lelkének vidámsága beszéL Igen, Sonnenfeld rabbi orthodox, ezt rögtön elárulja. Amikor a hölgy, aki kíséretemben van, kezet nyújt neki, a rabbi szó nélkül visszalöki a feléje nyújtott kezet és amikor észreveszi, hogy a hölgyön olyan ruha van, amely a nyakánál kissé mélyebben van kivágva, azonnal felszólítja, hogy takarja be a meztelenséget a nyakán. Igen, Jeruzsálem a kis dolgokban is valóban rendkívüli módon morális, ragaszkodik a szigorú erkölcsökhöz. Azonban nemcsak az orthodox zsidóknál tapasztalhatjuk ezt, hanem zion hegyének katolikus apácáinál is. Amikor ugyanez a hölgy néhány nappal ezelőtt a fullasztó hőség miatt, kissé lenge nyári ruhában tett látogatást a Via Dolorosen épült Zion-kotostorban, kurtán-furcsán kiutasították és figyelmeztették az Aloyeíus patriarcha által aláirt plakátra, amely ezeket tartalmazta: A szigorú szeméremérzet törvényei nem engedik meg annak az asszonynak, aki önmagát valamennyire megbecsüli, hogy a nyilvánosság előtt csupasz karokkal, csupasz nyakkal és áttört ruhában jelenjen meg. Ha ennek a törvénynek a megsértése általánosságban méltatlan a nőhöz, különösen elviselhetetlen olyan helyeken, ahol rendi testvérek élnek, mert ezeknek elsőrendű kötelességük, hogy az egészséges erkölcs alapelveit megvédelmezzék .... Sonnenfeld főrabbi kijelenti, hogy mivel szigorúan a Rítus szerint élt, egész életében nem nyújtott más asszoynak kezet, mint a feleségének és szobájában egyetlen asszonyt sem fogadott magányosan. — Miért csukja be az ember a pénzt a pénzszekrénybe? — veti fel a kérdést a főrabbi. — Azért, hogy másokat ne hozzon kisértésbe. Az asszonyokkal ugyanez a helyzet. A világiasság az oka a legutóbbi véres eseményeknek, s ezek az események nem következtek volna be, ha a zsidó nép most is bensőségesen bizna a Mindenhatóban. A világnak minden tájáról... Jeruzsálem zsidói rendkívül differenciálódtak. Látszik rajtuk, hogy a világnak mind a négy sarkából verődtek össze, mert még magukon viselik távoli otthonuknak is- mertetőjejeit. Vannak zsinagógák, amelyek jámbor, fezt viselő zsidókkal vannak telve, a fez pedig a keleten az istámnak és a nemzeti arabság- nak a szimbóluma. Ezek a fezt viselő zsidók az arabok Jemeniből. Arábiának délnyugati sarkából Kurdisztánból. Perzsiából, Aleppóból, Törökországból és Arábia más részeiből valók és a fezt mint zsidó specialitásuknak jelét megtartották. Azonban az ilyen kü'sőségek nélkül is Jeruzsálem zsidósága szemmcdláthatóan élesen megoszlik, mert a ©íaspórákban való ezer éves élet a speciális szellemi milliővel, a különleges kultúrával, klímával, életszokásokkal átalakitólag hatott a testre és a szellemre. Térbelileg nagyon közel Laknak egymáshoz és egységeseknek látszanak az Amerikából, Ázsiából, Európából, Ausztráliából és Afrikából való zsidók, azonban a közös héber nyelv sem tudia áthidalni a különböző szellemi és kézi kultúrák szakadékait. Minden zsidó szinte fizikailag is magával hozta régebbi hazájának bélyegét, s nemcsak az angolamerikai zsidót lehet élesen megkülönböztetni a francia zsidótól, hanem szorosabb földrajzi értelemben rögtön észre Lehet venriii a különbséget, a német, a magyar a cseh sőt a bajor és az északnémet zsidó között is. így Jeruzsálem zsidósága ezer színben csillogó mozaikus mozaikot alkot és ennek a mozaiknak töredékeit eredet szerint egész pontosan lehet analizálni. A siralmak §afa A szűk, elfeketedett, hulló keleti falak között, az uccáknak és utacskáknak felfoghatatlan zűrzavarában jutunk fel a bazároktól a siralmak falához. Mélyen állunk itt lenn, mint valami nyílt földalatti folyósón. Negyven méterrel vagyunk mélyebben az Omar- és az Aksa-mosé platójánál. A siralmak fala egy zeákucca falai közé van ékelve, amely zsák- ucca nem hosszabb negyven méternél és nem szélesebb őt lépésnél. Balkézre emelkedik ki imponálóan, régi hatalomra emlékeztetve a siralmak fala. Hatalmas faragatlan kőtuskókból áll ez a sokat emlegetett történelmi fal, s testébe az idők vasfoga több helyütt már mélyen beharapott. A siralmak fala egyetlen maradványa Salomo arannyal borított, cédrus iából épített templomának. Évszázadokon át e mellett a fal mellett imádkoztak háborítatlanul a jámbor zsidók. Ma is, Rosch Haschanán itt imádkoznak a falak mellett, kis imakönyv van a kezükben, a falra támaszkodnak, a falba bebeszélnek, öreg, reszkető zsidó kezek tapogatják a köveket, egyszerű zsidó asszonyok a népből a sző szoros értelmében átölelik a rideg szikladarabokat, mélységes áhítattal csókolgatják az évezredes köveket, s azután szivezaggató sirás hangzik fel az asszonyoknak sorából, amely a szemközt lévő falnál a földre görnyed, kétségbeesett kiáltás viszhangzik erre a sírásra a siralmak falától, ahol egy anya kétségbeesésében mélyen leborul a földre. Senki 6em figyel ezekre a különös jelenetekre, zavartalanul folyik tovább a hangos imádkozás, minden könyörgőt saját fájdalma tőit meg és kihallani a siralmak egyes töredékeit: ... A templom miatt, amelyet szétromboltak ... ... Felségünk miatt, amely elpusztult... ... Királyaink miatt, akik megvetették őt... ... Papjaink miatt, akik vétkeztek ... ... A pompás kövek miatt., amelyek eltűntek ... És azután sokak visszhangja: ...Ülünk itt magunkban és siránkozunk. Azonban most már nem ülnek magukban itt. A falakhoz intézett tragikus panaszok most tragikomikus rendőri szórakozássá változtak. Ott ül egy hosszú priccsen a sarokban az angol rendőrségi parancsnok, aki vidáman tereferél barátaival. Arab és zsidó rendőrök profán paragrafuspillantá- sokat vetnek a panaszkodókra és angol Tommyk őrködnek a tábori telefonon, amely arra való. hogy uj Tonnnykat csőditsen ide, ha valami baj Tan a siralmak falánál. Az ősrégi kövek mithikus akkordjainak halaltnas hárfájábó kiszakadtak a legszebben zengő hurok s ezeken a húrokon politikai izgatok játszanak gyűlöletes éneket... mint a hipnotikus álom feldolgozza a napközben történt Lényegtelen eseményeket, továbbá azt is, hogy az álomban néiha a legjelentété lenebb események is több egymásután következő képben szerepelnek. Éppúgy azt is látták a megfigyelők, hogy az álomban még olyan jelenségek is, melyek az éber állapotban nem képek formájában jelentkeznek, képekké, néha löbb képpé alakulnak, át. Az éber állapotban átélt hangulatok, kívánságok és hasonlók az álomban szimbolikus képekké válnak. Schrader tanár például egy fiolái hölgynek azt a hipnotikus parancsot adta, hogy jelenlegi lelki- állapotát vázolja. A következőkben leírt álom a fiatal hölgy kétségbeesetten boldogtalan hangulatának hű tükrét adja, mihez meg kell jegyezni, hogy a kisérleji személy rövid idővel azelőtt tudia meg az!, hogy szeretett férje gyógyíthatatlan betegségben szenved, „őszies, hervadó színű erdőben Járok; jeges hidegséget érsek; uoelMtoua AH mlalri, akit nem látok s csak egy kézszoritást érzek. Most hirtelen nagy szomjúságot érzek. Egy forrás csobogását hallom, inni akarok, de a forrás fölött olyan jelet látok, mint a i íéregiivegeken; egy halálfejet, alatta két keresztbe tett lábszárcsonltnl." A következő ugyancsak hipnotikus utón előidézett álom még világosabban mutatja, hogy miképpen mutatkoznak az álomban a belső lelkivilág vágyai és törekvései, melyek néha annyira jelentéktelenek, hogy éber állapotban nem is kerülnek a tudat fölé. Schrötter azt parancsolta egy kísérleti személynek, hogy a következőket egy álomban egyesítse: a No bel-dijat, egy bizonyos Mayer urat, egy H. nevű hadnagyot és mulatóhelyet. Sohwind „A nászút" című ismert képét és egy közismert bécsi mörványpalotát. Az álomkép a következő volt: „Egy márványpalota előtt állok, s ekkor Mayer ur jön oda, aki az öccse részére a vegyészeti Nobel-dijat alaarja megszerezni. Iiirte- km egy hérocnsaögü bolyra látom mqpuMt, duói éppen egy katonatemetés folyik. Az együk ablakban E. kisasszonyt látom, aki az ablaktáblákat tisztítja. A kisasszony egy fekete Hárlekin-kosztü- möt viselt. Bemegyek e<ry meUékuccába és találkozom Sc.hr. dr.-ral, aki egy a Nászút című nagy képet cipel." Amint azt c'ry részletesebb elemzés kimutatta, az álom tulajdonképpeni oka féltékenység volt. A kísérleti személy féltékeny volt H. hadnagyra, akiről azt hitte, hogy E. kisasszonynak udvarol. Az álomban látott katonatemetés tulajdonképpen a kísérleti személy bosszúja, mellyel a vetélytársán akarja magát megbosszulni. A kísérleti utón előidézett álmok mély bepillantást: engednek az álomh épződés kulisszái mögé. Ha az álom nyersanyagát a kísérlet5 személynek magunk a juk, könnyebben tudjuk megállapítani azt, hogy milyen lelkierők járullak hozzá ennek a nyersanyagnak egy egységes álomképpé való feldolgozásához. A. N. dr. / 6____ Kísérleti atom előidézést álmok Egy régi közmondás szerint ax álom a gyoméiból jön. Azt értik ez alatt, hogy az álom minémű- sége elsősorban a testi viszonyoktól, a test állapotétól függött. Kísérleti utón is meggyőződhetünk arról, vájjon mennyi igazság van ebben az állításiban és igy például Maury, francia tudós, ilyen kísérletekéit is végzett Megfigyelte, hogy az alvók külső fizikai ingerekre milyen álmokkal reagálnak. Azt látta, hogy ha egy alvóval kölnivizet szagolta!, akkor az azt álmódja, hogy Kairóban volt, egy illatezerészbollban, de ebhez a tényhez azután még egy egész csomó fantasztikus álomkaland ie járul Máskor azzal kísérletezett, hogy egv alvó férfi arcához izzóan forró vasat közelített. Az álom ismét ennek megfelelő volt. A férfi azt álmodta, hogy rablók nyomultak be a házba, akik úgy akarták: belőle kivenni, hogy pénzét és egyéb értékeit hova rejtette el, hogy a lábait izzópacázs közé dugták. A norvég pszichológus, Mourly Vold, különösen sokat foglalkozott a testi ingerekkel előidézett álmokkal és kísérleted alkalmával a legkülönfélébb, igen érdekes jelenségeket tapasztalt. Többek között azt is megállapította, hogy az alvó saját testén érzékelt inger az álomban gyakran úgy jelentkezik, mi tha azt nem ő, hanem egy másik álombéli személy érezné. Apró fadarabocs- kákra fektette például az alvót, mire az álom a következőképpen alakult:- „Látok égj nagy állatot, amelynekva hátán egy vagy két púp van; úgy látom, hogy egy férfi ül az állat hátán...“ Az ilyen kisér letekből azt is látjuk, hogy az egyes testi ingereket az álom milyen rendkívüli gyorsasággal dolgozza fel, néha egész hosszú álombéli történetekké. Egy valóban megtörtént kiesd zörej igen rövid időtartama alatt az alvó néha ezzel kapcsolatban eoy egész hosszú történetet álmodik végig. Hildebrandt ezt a megfigyelést kis értetekkel is igazolta olyan módon, hogy ébresztőórával rendszeres időközben feléb reszt- tette magát. Azt tapasztalta, hogy az ébresztőóra csöngésének rövid ideje alatt is igen hosszú történetet álmodott végig. Az egyik álma például ez volt: „Egy napfényes téli napon, mikor az uccá- kaí a hó teljesen elborítja, megígérte, hogy egy szánkókdránduláson vesz részt. Igen sokáig kellett azonban várnia, míg végre jelentették, hogy a szán előállott Ezután az egész társaság készült a szánokba beszállni, felveszik a bundákat, a lábzsákokat előszedik, s végül kényelmesen elhelyezkedett a szánban. De még most sem indulnak el. Végre is megindulnak a lovak, s a rajtul-: elhelyezett csengők olyan zajt csapnák, hogy az álom pókhálószerüen finom szövete megszakad, 6 az alvó felébred. Ekkor látja, hogy tulajdonképpen nem történt egyéb, mint az, hogy az ébresztőórája csengetett."-► De nemcsak közvetlen ingerek, hanem elmúlt, a napközben átélt események is jelentkeznek az álmokban. Majdnem törvénynek nevezhetjük azt a jelenséget, hogy az álmokban leginkább olyan napi események jelennek meg, melyeket — hogy úgy mondjuk — nem sikerült az éber állapotban tökéletesen „megemésztenünk". Ezt az állításunkat Pölzl bécsi pszichiatér kísérletei fényesen igazolják. Maga a kisértet is annyira érdekes, hogy érdemes arról részletesebben beszámolnunk. Az elalvás előtt a kisérteti személynek fényképeket mutatott, még pedig olyan módon, hogy az azokat csak igen rövid ideig, egyenként körülbelül egy század másodpercig szemlélhette. Csodálatosképpen mindezek a képek, ha torzítva is, de megjelentek az álomban, mivel ezeket — úgy amint fentebb mondottuk — a kisérteti személy éber állapotban csak felületesen láthatta, tehát csak mechanikusan appercipiálta, s nem volt ideje ahhoz, hogy a mechanikus appercipcíót fel is dolgozza. Többek között egy olyan képet is mutatott a kísérleti személynek, mely a zsidók könyörgését ábrázolta a jeruzsátemi panaszfal előtt. A bemutatás igen rövid ideje alatt természetesen nem láthatott a kísérleti személy a képen egyebet, mint bizonytalan formájú vonalakat és foltokat Álmában embereket látott, akik egy hajó fedélzetén állnak és karjaikat élénken mozgatják. A mozgás olyannak látszott, mintha valamit tengetnének. Pötzl a fényképek alapján képes volt már most megmagyarázni azt is, hogy miképoen keletkeznek az ilyen álmok. A szem kötőhártyáját úgy kell tekintenünk, mintha fényérzékeny fényképezőlemez volna, amelyen a fölvett, meglátott kép az álomban több-kevesebb változtatással kifejlődik. Valóban az az impresz- sziónk, hogy csak fotografikus magyarázattal, azzal hogy a felvétel túlexponáltatotl vagy kevéssé exponál tatott, magyarázhatjuk meg az álombéli kép eltéréseit az elalvás előtt Látott fényképtől. Maga a kísérteti személy is elismeri, hogy az álomban látott képek olyanok voltak, mintha az elalvás előtt m/utatott képeket fénykép eszi lég retusálták volna. A legérdekesebb kísérletek azonban azok, amelyek nemcsak külső ingerek hatásait mutatják, hanem azzal is foglalkoznak, hogy az ember belső világában előfordult események miképpen dolgozódnak át álomképekké. A kísérleteknek ezt a fajtáját Schrötter dr. bécsi pszichológus végezte, aki az álmot mesterséges utón, hipnózis utján idézte elő. Tapasztalás szerint az álom 4—6 perccel az elalván előtt kezdődik. A kísérteti személy, a hipnotizőr parancsának megfelelően, az .álom kezdetét és befejezését előre meghatározott kézmozdulatokkal jelezte, úgy, hogy az álom időtartamát most már pontosan mérni tehetett. Schrötter professzor vizsgálatai igen sok értékes megállapításihoz vezettek, mely megállapítások folytán tehetséges volt már most az álom létrejöttére vonatkozólag megbízhatóbb következteté- Mftkot Levonni. Ezeknek a vizsgálatoknak «z alapján Kikerült HMg&Uapjitaai a*t, hogy m terutearxjte*,
