Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-27 / 245. (2170.) szám

'PPAGM-MAró'AJ^HTTO^ 1929 október 27, rasársap. Ai lpartársuia&ok Sx§¥@tsé@e és a magyar iparosság írta: S0L3Í06KY GYULA, a komáromi ipartársulaí einSSíű Egyik, a* Ígérgetésekben még mindig bízni tudó szlovenszkói ipartársulati einöktársam az ipartársulatok és kereskedelmi grémiumok szö­vetsége vezetőségének azon nyilvánosságra hozott hajlandóságára épitve, hogy a szövet­ségi alapszabályoknak a kisebbségi titkári állás szervezésére, illetve betöltésére vonatko­zó intézkedését végrehajtani kész, azzal a megkereséssel fordult hozzám, hogy a szövet­ségi székhely Pozsonyba leendő áthelyezésé­nek alkotmányos utón megkísérelt kiküzdése érdekében s a magyar titkári állás betöltésé­nél számunk és súlyúnk mérlegbevetése végett a szövetség vezetősége által Turócszentmár- tonba folyó évi november 3-ára összehívott értekezleten az ipartársulatok elnökei és tit­kárai mindannyian jelenjenek meg s e célból folyó évi julius 1 -tol kezdődő hatállyal előze­tesen valamennyi kisebbségi ipartársulat lép­jen be a szövetségbe. Én a szövetségi kérdés ügyében eddig elfog­lalt ismert álláspontomnál fogva nem követ­hetem elnöktársam hivó szavát, nem vagyok abban a helyzetben sem, hogy társulati titká­runkat ipartársulatunk képviseletében oda hi­vatalosan kiküldhessem. Ex az én álláspontom teljesen megegyezik a komáromi Ipartársulat igen gyakran kifeje­zésre juttatott fölfogásával. Közgyűlésünk már a szövetségbe belépését is föltételekhez kötötte, melyeket a székhely és a szövetségi tagsági díjjal kapcsolatban szögezett le. Ké­sőbb egyik elnöki átiratomban a mindenkit: tagtársulatot és társulati tagot nemzeti kü­lönbség nélkül megillető jogok'intézményes biztosítása céljából körülvonalozott, a tagok egyenjogosultságából kifolyólag megszövege­zett követeléseinkben megküldöttem a szövet­ség vezetőségének az alapszabályoknak a nem­zeti kisebbségeket kielégítő s megnyugtató, il­letve kiegészítése céljából elfogadásra ajánlott javaslatainkat, melyeket a szövetség vezetősé­ge máig sem honorált. Ha mégis mélyen tisztelt elnöktársam most a november 3-iki értekezletre az ipartársulati elnökök és titkárok megjelenését azon indo­kolásnál fogva tartja kívánatosnak, hogy a szövetség mai vezetősége hajlandónak nyilati jait szolgálja. Pedig én már kifejtettem a szö­vetségi közgyűlés által Zólyomban f. évi má­jus 12-én elfogadott alapszabályoknak & ki­sebbségi titkári állás szervezésére s illetve be­töltésére vonatkozó intézkedését és azonnal betölti ezee állást, engem a vezetőségnek ez a megnyilatkozása sem mozdít ki a passzivitás­nak azon álláspontjából, melyre a szövetség vezetőségének eddigi magatartása bennünket, kisebbségeket kényszeritett. Én meg akarom várai, vájjon az ígéretet követi-e a tett? Mert eddig csak ahhoz voltunk hozzászoktatva, hogy a vezetőség velünk szemben a megértés látszatát csak. színlelte, de sohasem gondolt komolyan a szövetségi szervek oly kiépítésé­re, mely a teljes egyenjogosultság biztositása mellett csak az ipar föllenditésének s csak az iparostársadalom jobbléte előmozdításának cél­jait szolgálja. Pedig én má rkifejtettom a szö­vetség . vezetőségének legutóbbi átiratomban is,' hogy a szövetség a társulatoknak ki nem kényszeríthető, hanem csak önkéntes belépé­sén alapulván, abban egyenlő felek állanak szemben, akik ellen sem hatalmi kényszer nem érvényesíthető, sem fölényeskedő szerep ve­lünk szemben nem gyakorolható. Ez a várakozó álláspontom annál inkább igazolható, mert tudomásom szerint a szövet­ségi alapszabályok semmi olyan rendelkezést nem tartalmaznak, mely a magyar titkári ál­lás szervezésére vonatkoznék. Igenis, én vol­tam az, aki e követelménnyel léptem a szövet­ség vezetőségéhez e az alapszabály tervezet módositására vonatkozó, Írásban előterjesztett javaslatban a kisebbségi jogok biztosítására a magyar titkári állás szervezésének az alapsza­bályokba leendő intézményes befoglalását kö­veteltem. A szövetségnek múlt évi december 9-én Turócezentanártonban megtartott közgyű­lésén elfogadott alapszabályok azonban ezt a kisebbségeket megnyugtató, a szövetségből várt építő munka eredményességét biztosítani hivatott rendelkezést nem tartalmazzák. Az alapszabályoknak a kisebbségi jogokat érintő, a hivatalos nyelvül szlovákot megállapító 2. szakasza csak annyi engedményt tesz, hogy a levelezésnél, tárgyalásoknál és személyes érintkezéseknél tokintettel kell lenni a szövet­ségben képviselt másnyelvü ipartársulatok és grémiumok tagjaira. 19. §-a pedig a fizetett alkalmazottakkal szemben csak azt a kívánal­mat hangsúlyozna, hogy tekintetbe kell vermi a szövetségben szükséges nyelvek birását; nem sorolja föl azonban az alapszabály, hogy kik legyenek a fizetett alkalmazottak? Tehát legalább főtisztviselői .állásainak szervezése helyett megelégszik a fizetett alkalmazottak összefoglaló s ködös szándékait clburkoló ál­talánosságával, hogy a magyar titkárság in­tézményes megszervezését is mellőzni tudja. Jogos kívánságaink kielégítésére eképp sem­mi biztosítékot nem kaptunk. Mert, nekem nincsen arról tudomásom, hogy a Zólyomban ez év május 12-én megtartott szövetségi köz­gyűlés a kisebbségi titkárság megszervezése és betöltése érdekében az alapszabályokat mó­dosította volna. így bármily megtiszteltetést jelent is a veze­tésem alatt álló ipartársulatra nézve a mélyen tisztelt elnöktársam által velem közölt azon értesítés, hogy a szövetség vezetősége részé­ről azon további ígéret tétetett, hogy mihelyt a kisebbséghez tartozó ipartársulatok kíván­ják, e kisebbségi állást Ivánfy Gézával, ipar- t.árvSulatunk kiváló titkárával tölti be: mindez nem mozdít ki várakozó álláspontomból. Én elvi alapon eszmékért., intézményes biztosíté­kokért küzdöttem, nem pedig személyi előnyök kiharcolásáért. ígéreteket pedig kaptunk már eleget, de kézzelfogható'valóságot soha! Engemet köt ez évi közgyűlésünk azon ha­tározata is, hogy ipartársulatunk mindaddig részt, nem vehet a szövetség munkájában, mig annak székhelye Turócszentmárton s nem Po­zsony, az országos főhatóságok székhelye, s társulatunk mindaddig nem léphet be a szövet­ségbe, mig nem biztosítja javaslataink értel­mében a kisebbségi jogokat. Engem a szövetség eddigi eljárása csak megerősít bizalmatlanságomban, Én a szöveti ségben a tagok egyenjogúsága által elérendő iparos érdek-egység megteremtését akarom, hogy a szövetség minden politikai iz kizárásá­val, a tagok összességére és egyeseire is egyen­lő mértékkel mérő védelmi szerv legyen. Én előbb látni kívánom a magyar titkárság betöltését s csak azután vagyok hajlandó mostani állásfoglalásomat revízió alá venni. Nagyon kérem az engem megkeresésével megtisztelt elnöktársamat, de valamennyi, a kisebbségekhez tartozó iparostestvérék által föntartott ipartársulatok elnökeit, hogy e föl­fogásomat- mérlegelni s elhatározásukat ez in­dokaim figyelembevételével kialakítani szíves­kedjenek. Munkásexport Prága, október 26. Lapunk hasábjain hosszabb-rövidebb hírek alak­ja,bán isin éteken volt alkalmunk beszámolni a Francia-, Németországba, Belgiumba és Hollandiá­ba ideiglenes tartózkodásra vagy véglegesen ki­vándorolt csehszlovákiai munkások sorsáról s ar­ról is, hogy ezt a kivándorlást néhány év óta a prágai országos munkáinvatal intézményesen szer­vezi. A legutóbb azt is jelentettük, hogy ez a mun­kaihivatal a francia gyarmatok igazgatásával há­romszáz csehszlovákiai munkásnak Tuniszba való szállítására szabályszerű szerződést kötött. Régebbi közleményeinkben is megái lapítottuk már azt, hogy a prágai mnnkahivatal munkáskiviteli tevé­kenysége kilencvenkilenc száza lék ben szloven- szkói és ruszinszikói szlovák, magyar és ruszin munkásoknak a kivándorlását mozdítja elő s igy az a kérdés bennünket a legközelebbről érdekel. Érdekel pedig nemcsak azért, mert a magyar nemzetiségű munkások kivondorlásának hivatalos segítséggel való támogatása apasztja a magyar kisebbség sorait — a dolognak ex a része külön, önálló megfontolásra érdemes, — hanem érdekel azért is, hogy köztudomás szerint Szlovenszkó és Rusrinozkó területe messze mögötte áR Belgium s Hollandia mögött, ami a lakos .lg sűrűségét ille­ti, ennek ellenére a ritka lakosságú Szlovenszkó a drága emberi munkaerőt a sörön lakott álla­mokba exportálni képes. Ez egy olyan szomorú közgazdasági jelenség, amelyet az államhatalom­nak csak nem a kivándorlás hivatalos előmozdítá­sával, sőt szervezésével, hanem egészen más mó­dokon kellene orvosolnia. A négy évig tartó világháborúban Szlovenszkó és Ruszinszkó jelentős része hadszíntér volt s igy7 erősebb mértékben rongyolódott le, mint azok a területek, amelyeket a háború legborzalmasabb eseményei, az ütközetek, pergőtüzek messzirő el­kerültek. A legtermészetesebb vol. volna, hogy Szloven6zkón a négy éves pusztítás után az em­beri teremtő erő lépjen munkába s itt aztán alkal- mázást találhatott volna a legegyszerűbb kubikos­munkás éppen ugv, mint a főiskolát végzett mér­nök, orvos és professzor. Ezzel szemben az ujitó munka helyett más következett be: a háború min­den borzalma által meglátogatott területeinken egy uj veszély, a dezindusztrializáció jelszava száguldott végig, arai közönségesen azt jelentette: nincs szükség Szlovenszkó emberi energiájára, nem kell a szlovenszkóiak munákja. Az eredmény nem maradt el; a kivándorlás eddig még nem ta­pasztalt méreteket öltött, majd mikor az amerikai Egyesült Államok emigráeiós törvényei a kiván­dorlást csaknem lehetetlenné tették, a dolgozni, mert élni akaró munkástömegek árja másfelé ke­resett és talált utat: a franciaországi szénbánya vi­dékeken, a német-francia volt hadszíntér terüle­tein máról-holnapra egész kolóniák alakultak szlo­venszkói szlovákokból és magyarokból. Idebent pedig csak egyre nem volt munka, noha a munka­nélküliségi segélyek óimén kifizetett milliárdok- ból Szlovenszkó úthálózatát lehetett volna kiépí­teni; a kormány az emberi munkaerőnek a bel­földön való kihasználása helyett «tt a külföldre kezdte szállítani. Az emberi munkaerő exportálására alapított külkereskedelmi politika nagyon rossz gazdasági politika, főleg akkor, amikor Olaszországban ele­ven példát látunk arra, hogy egy nemzet erős előretörése a nemzeti erők helyi koncentrációját is megköveteli: Mussolini minden reemigráló olaszt tárt karokkal fogad. Nem csodálkozunk azon, hogy a csehszlovák kormány a aríovenenckói ma­gyar munkásoknak segédkezet nyújt a kivándor­láshoz, mert hiszen nem a saját tájáról van «ró, — de a szlovák munkások exportálásával a kor­mány nyíltan kifejezésre juttatja azt, hogy a szlo­vák nemzetnek a kivándorlással és munkásexport- bal okozott vérszegénysége neki, a kormánynak, nem fáj, ez számára nem betegség, annál is ke­vésbé, mert hiszen a Szlovenszkóról kivándorolt szlovák vagy magyar helyére a történelmi orszá­gok a saját területükről kéGhárom más személyt szállitanak s igy a Lakosság sűrűsége nem szen­ved. Nézetünk szerint még az sem volna végzetes hiba, hogy a szlovenszkói közmunkákat csehorszá­gi munkások végzik, ha ugyanakkor a szloven­szkói munkás alkalmaztatást találna Cseh- ás Mor­vaországban. A köztársaság lakossága nem olyan sűrű, hogy rendszeres munkáskivitelre volna szük­ség, mert ez a terület okszerű közgazdasági poli­tika mellett mégegyszer atmyi embernek adhat megélhetést. A kormány éppen ezért helyesen ten­né, ha a munkásexportot irányitó hivatalt meg­szüntetné, annál is inkább, mert ami! ez a hivatal a Tuniszba szállítandó munkások esetében müveit, az már nemcsak a közgazdasági alapelvekkel, ha­nem az emberiesség alaptörvényeivel ellenkezik, ez már modern rabszolgakereskedelem. Hűvös ég­hajlatú hegyvidékeink lakója számára Tunisz tro­pikus területei biztos temetőt jelentenek T. J. a S és 8 iteaiseres 1 mert mindaz meg van benne, ami szak- p I értök szerint egy jó automobilhoz tartozik. VesérképwiseSeí Csehszlovákia résiére: I S. FIOMAÜSS 6- Co.,| | Bra$fsSawa« fteirtowá 2|a. I Gazdasági lap indul Léván. Léváról jelen­tik: „Garam völgyi Ma gyár Gazda" címen november havában hézagpótló havi lap fog megindulni a Magyar Gazdák Szövetkezete kiadásában, mint annak hivatalos orgánuma. Az uj lap közgazdasági érdekeket fog szolgál­ni s nagy súlyt fog fektetni Garam völgye me­zőgazdasági kultúrájának kiépítésére, a falu kulturális életének felemelésére, az olyannyi­ra szükséges falu és város közötti baráti kap­csolat megerősítésére. A Garamvölgyi Magyar Gazda szerkesztésével Beinrohr Dezsőt, a Magyar Gazdák Szövetkezete igazgatóját és Koperniczky Kornél lévai hírlapírót bízták meg. A vármegyei gazdasági egyesületnek megszűnt közlönye, a hajdani Barsi Gazda után a most meginduló uj gazdasági lapot Garam völgy ének gazdaközönsége nagy öröm­mel várja. A nemes cél érdekében a lapot díjtalanul bocsátják az olvasók rendelkezé­sére. Magáncégek útépítési tervezetei. Országcti jainik reménytelen állapota, közismert s igy axt nem szükséges bővebben ismertetnünk. A motoros járómüvek szaporodásával az utak egyre erőseb­ben romlanak, a közmunkaügyi minisztérium pe­dig egyre tömi az útalap pénztárát, az utak rom­lását azonban tehetetlenül és tétlenül nézi. Köz­állapotainkra jellemző, hogy a múlt napokban „PosÍ£tAu néven már a második útépítő részvény- társaság alakult meg Prágában jav&réöit svájci tők évek Ez az átépítő társaság hatakna* műszaki és pénzügyi tervet készített a csehszlovák iái utak megjavítása s a hálózat kiépítése érdekében s azt a közmunka ügyi minisztériumhoz terjesztette be. Hasonlóképpen járt el már hónapok előtt a „Kon­struktív aw útépítő R. T. k, a közammkaügyek minisztériuma azonban még válaszra sem méltat­ta az előterjesztéseket, amiből as következhető, hogy vagy nem érti a terveket — negatív tjUaj* since — vagy nem akarj* az utak reodbehozáaái, Olaszországba nem szállítható osebszlorá- kiai burgonya. A csehszlovákiai burgonyater­melők mór huzamosabb idő óta törekedtek arra, hogy Olaszországba korai burgonyáit szállítsanak. Noha a tárgyalások során a b ür­gén yaáermelőket a hivatalok is hathatósan tá­mogatták, az olasz kormány teljesen elutasí­tó álláspontja miatt a tárgyalások félbesza­kadtak. Az olasz kormány az elutasítás okát fytopatholo gikus jellegű fertőzéstől való fé­lelemmel magyarázza; ismeretes ugyanis, hogy a történelmi országokban a burgonya- rák nagyon elterjedt betegség Az olasz kor­mány egyébként az ausztriai burgonya beho­zatalát sem engedi meg. Az Általános Nvugdijbistosjtó Intézet ál­lampapírokat vásárol. Az utóbbi időben a nagy, közjogi alapon álló biztosító intézeti központok nagyszabású értékpapirbevásárlé- soka.t eszközölnek. Legutóbb az Általános Nyugdíjbiztosító Intézet 50 millió korona ér­tékű állampapírt vásárolt. Csehszlovákia Magyarországon vásárol lova­kat. Az utóbbi hetekben Csehszlovákia és Ma­gyarország között ismét, nagyon élénk a ló­kereskedelem; a csehszlovák iái lókupecek va­lósággal elárasztották Magyarországot s az utóbbi időben 2000 lovat szántottak Csehszlo­vákiába. Magyarországon a lókivitel teljesen szabad, ellenben Csehszlovákiában a beho­zatalhoz ma is engedély szükséges, továbbá vámot kell Fizetni. — A magánkereskedelem mellett igen jelentős lóbevásárlást csinált Magyarországon a csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium is. Az ajtó és ablak normnlizációja. A csehszlo­vák normalizáoiós társaság tegnap tartott köz­gyűlése az ajtó és ablak aormalizációjánalk kérdését tárgyalta. A csehszlovák építészek szövetségének indítványára egyelőre ax ajtó egységes méreteit igyekszenek megállapitan}; a nevezett épitéezszővetség az egyszárnvas ajtók számára 60—195, 70—195, 80—210, 100 —200 cm, s a két szárnyú ajtók számára 120— 220 cm méretek rendszoresitéséi javasolja. A bankjegyforgalom a nemzeti bank leg­utóbbi kimutatása szerint 177 miilió koroná­val csökkent s 6807 millió koronát tesz ki. A zsifőkövetelések 100 millióval 890 miöióra emelkedtek. A nemzeti bank hitelügyletei né­mileg megcsappantak, ezzel szemben a rakn­ia készlet 8 millió koronáva 1 emelkedett s 1819 millió komnál tesz, ki. A nemesfém kész- let változatlanul 1229 korona értékű. At „egyéb aktívák" tétele 9 milliós gyarapodást mutat. 16 Betegvizsgáló és gyógyintézet | yW egész éven át nyitva. 1 1&Í JS A modern technika minden 1 vívmányával felszerelt IlÉlMéfiU! J?/ ..CT Kérjen magyar prospektust O ^ Jy a fürdőigazgatóságtól. Podgbrady ^ »M|a a Eesiabban,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom