Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-27 / 245. (2170.) szám

n Juliska jósoltat A* ember nem is hinné. Pedig Juliska csak egyszerű kis szobalány és nem valami társaságbe­li dáma, aki kalap és ruhavásárlás után, randem ée séta között beugrik saját rendszeresített jés- nőjéheu, — máért vagyok ngy meglepve, hogy már a Juliska is jósoltat. Olyan rendes leány volt sze- gényke, dolgos, egyszerű és jólnevelt, ha vétett is, csak amiatt a hűtlen tűzoltó miatt volt és ért­heti, hogy boldogtalan szerelemmel as embernek nincs mindig kedve a munkáhos. Ahogy rekon­struálom ezt az esetet Juliskával, rájövök, hogy nem előre megfontolt jósottatási célzattal indult el a minap, amikor parkettpasztáért küldtem, egye­dül a modern reklám csábitó ereje az ok, hogy az átutazó lélekbúvár előszobájában magának is vá­sárolt ötért egy belépő biletát. Az előszobában nem egymaga volt, — ilyenkor ősszel szezónja van a szomorúságnak, — ugyancsak tolongtak, szoba­lányok, szakácsnők, kifutólányok, „kalapos" nők, ebből ngye tenyér nélkül is előrelátható volt, hogy itt nem sokat foglalkoznak az ilyen Juliská­val? Az egész búvárkodás talán öt percig sem tartott, — pedig elég fejlett a Jnliska tenyere, — igaz, ez a* öt perc is elég volt, hogy feldúlja, meg- mérgezze, bánattal telítse az életét. Elismerem, ez bőkezű és jutányos kiszolgálás egy elfoglalt lélek és erszénybnvártól, de egy józan és szolid keres­kedő sohase essen túlzásokba. A* már régi tény, hogy minden ember, aki jóshoz, grafológushoz, csodarab!)ihoz és lélekbúvárhoz menekül, annak bánata van, a bánatos ember pedig vigasztalásra vágyik és ha ezt nem éri el, nem maradhat ál­landó fogyasztója a gyenge készletü lelki áruház­nak. Igaz, a Juliska még vácinál, ne menjen-e mégegy- szer, hátha azóta ngy kanyarodott a tenyere vo- nalkája, hogy les* még találkozása a hűtlen tűzol­tóval, de én ngy létem, idő kell hozzá, mig kihe­veri a mister Cagliestro sok tapintatlanságát. Any- nyi tégy, nem lehet egyébért sem felejteni azt a délelőttöt a búvárnál, aki a lelkek fenekére búr’, a lányok arcát as előszobában, a jó kis izgalmat, a titkárnőt és azt az édes kis misztikumot, amit a mester fehér turbánja Araszt és a kis szobát ri­deg és vedlett bútoraival, amit telepatikus feno- mének, facér pincérek és trikófigfnökök felváltva laknak, kiki s maga szezónjáhan. A fenomén rérütt szemekkel állt egy asztal mellett, a titkárnő, mint lelki-direetrice úgyszin­tén, így fogadták Juliskát. A mister természete­sen a fehér turbán alatt révüldözött, mert ea vi­szi az egészet, van benne valami keleti homályos­ság és próbáljon ő világos napj>al választékos fri­zurával, katonasapkában, vagy egy hetyke zerge- tollas kalappal búvárkodni a női lelkekben. A női lélek az nagy súlyt fektet a niianszokra és doktor Távolbalátó Tünemény ur éppen ngy szerezte be magának ezt a turbánt az üzlethez, mint más ke­reskedő egy jó stelázsit, vagy egy orvos a halló- csövet. A titkárnő ezúttal az a bizonyos fajta, aki cir­kuszban, orfeumban, egyszóval telepatikus mutat­ványoknál igy adja fel a kérdést a fenoménnek: — Mondd meg nekem kérlek k é s-edelem nél­kül, mi van a kezemben és ne ötölj-hatolj, hanem irdd le, hányadik oldalon nyitottam ki e könyvet! A történelmi hűség kedvéért el kell mondanom, hogy Juliska csinos drapp kabátban Volt, fekete karszaltaggal, mert az édesapját gyászolja. Csen­deskén odaállt az asztalhoz, felmutatta az ötkoro­nás jegyet, mert ez előírás ott, nehogy megessék, hogy a búvár ur öt koronáért éppen olyan mélyre ereszkedjék le például a Juliska lelkében, mint teszem azt, egy tizenötkoronás paciensében. Rend­nek kell lenni. Ahogy Juliska belépett a szobába nem volt nagy művészet a távolbalátás világbajnokának cse­kélyke tíz centiméterről meglátni a fekete karszal- lagot. Persze e* csak egy pillanat müve volt, a másik pillanatban már mélyrenéző szemekkel ré­vedezett és rezgő hangon nyilatkoztatta ki Julis­kának az észrevételeit: —fin gyászban van, kisasszony, egy közeli hoz­zátartozóját gyászolja. Nemdebár? Juliska az első pillanatban meghökkent, de aztán hirtelen eszébejutott a karszallag, mint áru­ló jel. De azért nem haragudott, nem érzett csa­lódást. Nem is tartotta fontosnak ezt a kis csalást. Az ember olyan elnéző a felsőbb hatalmakkal szemben. Különben is, már érdekesebb aktnsra került a sor, kikeresték a Juliska horoszkópját és ebből a mister könnyen kiolvashatta mindazt, ami dön­tő jelentőségű a Juliska életében. Leírom ide: „Szerencsés szám a „kereskedés­ben" és sorsjátéknál 3, — szerencsés napja pén­tek, — nem szerencsés napok a hónapban 6, 16, 26, — szerencsés és jóhatásn virágja mirtusz, — szerencsés szin ruhában kék, — ékszerben tflr- kisz, — szerencsés férne a réz“. Mindezek után következett a tenyérjóslás. Julis­ka kinyitotta a markát, a fenomén belenézett, ku­tatott, szimatolt, gondolkodott^ meditált, aztán hir­telen, diadalmasan, mint aki valami titokra jött rá, azt mondja Juliskának: — Kegyed nem járt magasabb Iskolákat és most önállóan keresi a kenyerét. Ezt már megsokalta Juliska. Hiszen e* esak viccelődés, amit itt űznek vele. Nem sokat gondol­kodott, a tenyere után hamarosan a száját is rá­nyitotta a fenoménre: — Nahiszen, ebhez se kei! nagy tudomány, hogy Ilyesmit kitaláljon. Mikor as embernek a mosoga- tóviz kieszi a kezét, nem boszorkányság kitalálni, hogy cseléd é* hogy nem járt magasabb iskolá­kat! A mflvészpár kényszeredetten mosolygott erre a logikus magyarázatra, de a mister, hogy jóváte- gye a hibát, egy gyors lendülettel a mindennél fontosabb szerelmi rész taglalásába fogott és rö­vid búvárkodás után a hűtlen tűzoltó emlékét hor­gászta ki a Jnliska leikéből, avval a megmásítha­tatlan jóslattal, hogy ő, mármint Juliska és a* a huncut esőveoető ebben m életben már nemigen lógnak összekerülni é* jobb k les*, ha Juliska más vidéken próbál szerencsét, mert ez a klíma rossz hatással van a csillag jegyben született női egyé­nekre. — Juliskát erre, aki éppen csillag jegyében született, csendesen rázni kezdte a hideg és a hely­zet olyan reménytelennek látszott, hogy a fenomén nemtörődve az idővel és üzleti elveivel, egy vi- gaszkérdést adott fel a remegő lányok: — Nagyság kérem, mondja meg, mire kiváncsi a legjobban, hadd világítsam meg kegyed előtt a jövendő titkát. Azt inár említettem, hogy Jnliska nem szerette, az oktalan beszédet. Ráförmedt a fenoménre: — Hogy én mondjam meg magának, mi érdekel engem legjobban? Hát nem maga a tudós? Aki tudósnak mondja magát, az találja ki, hogy én: Venyige Juliska mire vagyok kiváncsi! A mondat végén már a* ajtó előtt állt Jnliska, de a szimpatikus telepatikus még egy utolsó pró­bát tett, hogy megmentse a jó hírnevét: — Kegyedet legutóbb anyagi veszteség érte, kisasszony. Jól mondom? — Jól hát, — m ..dta hamiskás mosollyal Ju­liska. — Na ugye, — kapott a szón a titkárnő, tényleg anyagi vesztesége volt? ' — Igen, maguk elvettek tőlem most öt koronát ezért a bolondságért, — kacagott Jnliska és kiper­dült az előszobába, ahol az izgatott paciensek szo­rongtak. Adaszélt hozzájuk nevetve: — Na lányok, inkább moziba mennétek azért a pénzért, amit itt kidobtok! Szólt, kiment és a ka­puban baloldalár fordította a plakátot, amelyik a fenomén bámulatos képességeit hirdette... Egy hétig Juliska teljes csalódást érzett Csak maliciózus hangon beszélt az egész jésoltatási eset­ről, fölényes volt és okos, a barátnőit mind ki­nevette, akik felkeresték a lélekbúvárt. De hinni jobb és barátságosabb dolog és tekintettel az elő­írásra, Juliska már beszerzett magának egy kék kalapot, 6-án, 16-án és 26-án nem kezd semmihez, csak arra vonatkozólag vár még felvilágosítást, hogy a rezet, ami a horoszkóp szerint az ő szeren­csés és jóhatásn férne, miképpen alkalmazza az öltözködésben. Egyelőre, mig a kérdés megoldó­dik, egy rézmozsarat és egy virágtartó srapnell- hiivelyt már beállított a szobájába. Az ember 'hitetlenkedik, de asért nem akar út­jában állni a szerencséjének ... Sz. Nagy M i c i. &S9BM LESSER ANNA MÁRIA A világháború legnagyobb német kémje Senkise tudja előre, hova torkollik élete irtja. Az ember elindul bizonyos céllal, valami hajtja előre és egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy egészen másutt jár, mint ahova indult, egészen más vágyak, szenvedélyek és ambíciók hajtják, mint amelyek eredetileg elindították. Csodálatos asszonyt pályafutásokról szól a történelem, de talán egyiknek regényesen kalandos ize sem ha­sonlítható annak a kisleánynak a történetéhez, aki, bátran mondhatni, rátermett férfiak egész regimentjét szégyenitette meg kivételes képességé­vel, hősiességével, elszántságával ée mondjuk, hogy hazaszeretetével és gyönyörrel felismert hi­vatásának 6zeretetéveh Nem is hazaszeretet, hanem még ennél is nagyobb hatalom, a szerelem indí­totta el csodálatos utján Lesser Anna Máriát, hogy tizenhat esztendős, ugyancsak mozgalmas és hi­hetetlenül érdekfeszitő pályafutás után, melyben a szó szoros ée nemes értelemben kiélte magát, összezúzott lélekkel egy nagyon szomorú helyen kössön ki. A bájos svájci festőnSvendék 1912 őszén a francia Vogézek egy falujában bájos, tizenhat esztendős gyermekleány tűnt fel, akinek hosszú fonatokban hullt aranyszöke haja a vállára. Fényképezőgép és feetőládika lógott a nyakában és vígan, frissen járta a hegyeket és völgyeket, szóbaállva mindenkivel ós elragad­tatásában lefényképezve mindent, ami a gyönyörű vidéken a szeme elé akadt Svájci festőnövendék volt ez a kisleány. Alig néhány napja volt a falu­ban, egyszerre megelevenedett a környék, francia katonákat kvártélyoztaik be a faluba. Megkezdőd­tek a francia nagygyakorLatok. A kislány feltűnt a tiszteknek, nyomban körülrajongták, kooingattak vele s végigtáncolták az éjszakákat Különösen egy kapitány, afféle edzett agglegény, érdeklődött nagyon a kis festőnövendék iránt, akinek egyetlen kívánsága volt: mutasson neki egyszer egy igazi élő ágyút. Mert — úgymond — a kis svájci fészek­ben, amelyben él, bizony még sohasem látott ilyesmit Iiogyis lehetett voLia ily bájos gyermek ártatlan kíváncsiságának ellenállni. A százados esténként holdvilágnál végigvezette a tüzérségi lőál'ások és erődmüvek egész során. Azután még csak egy kérése volt a kislánynak: emlékül le akarta fényképezni a századost különféle pózban. És mint afféle passzionátus amatőrfotografus, igen ügyesen mindig a lövegállások és erődmüvek hát­tere elé állította a századost, aki természetesen igyekezett minél hősibb tartásban megörökittetni daliás alakját. Közben készséggel magyarázta a kislánynál^ hogy a lövegeket most mér beássák a földbe, hogy igy jobban legyenek megvédve. Egy szép napon azonban a kislánynak búcsút kellett venni. Szomorúan, elakadó lélekzettel jelentette be, hogy haza kell utaznia. Kikisérték a vonat­hoz, megváltották a jegyét, s elfutott vele a vonat. Ám ntközben a kislány leszállt a vonatról, átszállt egy expres6zre és néhány óra múlva nem ama bizonyos svájci faluban kötött ki az édesanyjánál, hanem Berlinben a Bülovstrassen Mathesius urnái. Mathesius titokzatos autóttzlete Ennek a Mathesius urnák szép nagy nccára szóló üzlete volt. Autókat és autóalkatrészeket árult. Az üzlet belső szobáiban azonban a német nagyvezérkarnaik a kémirodája tanyázott ée a kis sovány Mathesius ennek az irodának volt a* fő­vezére. Figyelmesen hajolt a fotográfiákra, ame­lyeket a kis svájci feetőnö vendék a táskájából előhúzott, szótlanul hallgatta referátumát végre igy szőtt: — Évek óta a legfontosabb adat, amit most ön szállít. Hogy a franciák beássák u tábori Agyúikat. Meg vagyok magával elégedve. Egy órával később alig lehetne ráismerni a feetőnövendékre. A lányos, rövid ruha helyett elegáns asszonyruha simul a termetére és kis- lányos oopfja helyén magasra tűzött frizura trónol. Uj útlevél van az ujjai között, amelyeben mér mint huszonnégy esztendős asszony szerepel. Ez az út­levél természetesen épp olyan hamisítvány, mint a másik volt. A Vogézek francia kapitánynak Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapla a Képes Hét Gazdag tartalommal jelenik meg minden csütörtökön kedvettje senki más, mint Leeeer Anna Mária, a német kémszervezet minden reménysége és a világháború előtt és alatt Németország legtehet­ségesebb, legnagyobbszabásu cs legsikeresebb kémje. Aki szerelemből lesz kém Hogyan került Lesser Anna Mária erre a pá­■ lyára? Talán túlfűtött hazafias érzése, vagy kaland­vágy hajtotta a titkos ügynökök sorába? Oh, nem. Szerencsétlen véget ért szerelme. Amikor a feltű­nően csinos és eszes lányka valóban tizenhat éves volt, beleszeretett Wynanky huszárkapitányba. A szerelmi viszonynak csakhamar következménye volt ée a kislányt 6zülei formálisan kizavarták az uccára. A kapitány nem hagyta ugyan el, de egy­re inkább fulladozni kezdett az adósságokban és ott kellett hagynia a katonaságot. Egy vezérkari tiszt barátja, hogy segítsen rajta, Mathesiuehoz küldi. Mathesius viszont kiküldi a Maas vidékére, hogy Sorcy és Dinant között a természet szépségeit tanulmányozza. Lesser Anna természetesen vele megy és Strassburgban a kapitány felfedi előtte a titkot, hogy voltaképpen kémkedniük keli. Mint természetbúvárok, növénygyüjtő ládával, csipesz- szel és mindenféle zöldséggel megrakodva járják a francia határt és a fiatal nő kedvessége és pom­pás francia beszéde nagyban segítségére van a kapitánynak munkájában. Értékes, nem éppen a növénytan körébe vágó anyaggal térnek haza, azonban a kapitány már útközben súlyosan meg­betegszik és néhány nap múlva meg is hah Lesser Anna kétségbe van esve és öngyilkosságot akaT elkövetni. Ám Mathesius mester a módból, ahogyan a nő elmagyarázza a magukkal hozott vázlatokat, kiérai az egészen kivételes kémtalentu­mot Lesser Annában. És nyomban megbízást ad neki arra, hogy utazzék a Vogézekbe. És Lesser Annát, — bármennyire sajog a szive, a szeretett férfi után, — hatalmába keríti az izgatóan érdekes és veszedelmes feladat Teettel-lélekkel fekszik bele a kémkedésbe és igyekszik magával elhitetni, hogy tulajdonképpen a szeretett halott emlékének áldoz akkor, amikor átveszi az ő szerepét. Egyet­len ambíciója, hogy a halott Wynanky — aki vala­honnan a felhők közül szerelmesen nézi őt — meg legyen vele elégedve. Mentőugrás a csatornába 1914 tavaszán a brüsszeli hotel Anglaisben egy bájos és elegáns párisi asszonyka 6záll meg. Ami­kor egyik napon a belga tisztek a hotelben ün­nepi estét rendeznek és egyikük, egy fiatal had­nagy, Austin René végigmegy az előcsarnokon, az ott ebédelő francia nő véletlenül épp abban a pil­lanatban leejt egy poharat, amelynek üvegcsere­pei megsebezik a kezét. Felsikolt, a hadnagy oda­siet, eegit bekötözni a sebesült kezet és a francia szépség gyönyörű szemei ott is tartják. A párisi szépség elmondja, hogy francia tisztnek az árvája ée engesztelhetetlenül gyűlöli a németeket és hogy azért van Brüsszelben, hogy másolatokat ké­szítsen a világhíres mnzeumok örökbecsű képei­ről. Néhány nap múlva mér meg is mutat a had­nagynak egynéhány jól sikerült kópiát: legelésző teheneket, pusztai szélmalmot s még egypár han­gulatos ée poétikus képet. Sajnoe, annak az ember­nek, akinek ezeket a képeket szállítja, nem sok érzéke van a művészi szép iránt Tessék csak el­képzelni: kiimélefleniül lekaparja a képekről az olajfestékréteget és alattuk különös számcsoporto­kat, jeleket ée rajzokat talál, amelyek úgy látszik, sokkal jobban érdeklik. B* a müérzék nélkül való ember természetesen megint csak a berlini Bülovstrasse Mathesius mestere. A halálosan szerelmes Austin hadnagy néhány napos szabadságot kér, hogy az elragadó francia asszonykával autóturát tegyen. Az asszonyka amolyan naplófélét vezet És oly balszerencséje van, hogy Austin egyszer véletlenül belepillant ebbe a naplóba és megrökönyödve látja, hogy belga erősségek felszerelése, tüzérségi adatai a legnagyobb pontossággal világítanak felé a tele- irott oldalakról. Rögtön tisztában van a helyzettel. Százkilométeres sebességet kapcsol be. Amikor azután útközben egy csendőrt vesz észre, hirtelen megáLl és kiugrik a kocsiból, hogy a csendőrhöz siessen és a veszedelmes kémet neki átadja. Ám ebben a pillanatban Lesser Anna Mária elindítja a kocsit és ugyancsak 100 kilométeres tempóban tovarobog. Egy erdőhaj lásnál Lefékez, beleforditja 192% október 87, fíánMf. ■■■nazawza——————— n On bérel egy többnyire agyonhazinált zongorát vagy pianinót, kidob havonta 150—200, aöt 250 korona bérleti dijat és a hangszer — akármilyen ócska — nem is az öné. Mig * ha fizet havonla 200—300 koronáig terjedő havi részletet, úgy a zongora vagy pianino a vételár teljes kifizetése esetén örök időkre az ön elvitat­hatatlan tulajdonát képezi. Vegye máris igénybe azujrendszerü zongorahitelt KOFMAN*— zongoraraktárában Uihorod” Munkács a kocsit az árokba, felgyújtja és maga eltűnik az erdőben, öt perccel később a máglyaként Lobogó autó rondái között keresik üldözői, de ő már elérte az erdő túlsó szélén kezdődő kanálist. Ledobja ruháját, csak az értékes kézitáskát és naplói veszi magához és beleugrik a vízbe. Negyed­órái úszás után utolér egy hollandus bárkát, amelyre habozás nélkül azon mezítelenül fel­kapaszkodik. Az öreg hollandus, aki a bárkát kor­mányozza, elhülve nézi a váratlan vendéget, aki azonban három ezerfrankost nyom a kezébe, mire az öreg hollandus nyomban megértéssel fogadja az Évako6ztümös vendég kérését és belecsomagolva öt egy hosszú ládába, 6imán átszállítja a holland határon. Kinek érdeme Lttttich megvétele Kitör a háború. A német hirezerzőszolgálat az ellenséges földön mindenütt szertebomlik. S ek­kor Lesser Anna Mária egyszer csak, mint belga betegápolónő tűnik fel Pári6ban & csakhamar francia vezérkari tisztekkel utazik Brüsszelbe, összeszerez minden értékes tudnivalót Lüttich erősségéről és augusztus 4-ikének hajnalán Eupen mellett a német előőrsök kezébe esik, hogy ugyanaznap délutánján Emmich tábornok már a Lesser Anna Mária adatai alapján kaphassa meg a parancsot, hogy Lüttichet hogyan rohanja meg. Másnap Lüttiohen német zászlót lenget a szél. Lesser Anna mint katonák babája, szolgáló és ápolónő 1916-ban a németek nagyszabású támadásra ké­szülnek Verdim ellen. Ée épp ebben a pillanatban 6azkad meg a német vezérkar összeköttetése franciaországi kémszervezetével. Az történt ugyar nis, hogy ennek a kémszervezetnek francia vezető­jét a franciák bevonultatták katonai szolgálatra, mire ez öngyilkosságot követett eh Lesser Anna Mária lép újból akcióba és elszántan megkockáz­tatja, hogy mint mademoiselLe Docteur betörjön Párisba. Minden simán megy. Csakhamar a fran­cia kémellháritó hivatal egyik altisztjének a menyasszonya, újból megszervezi a franciaországi német kémszervezetet és csodálatos ügyességgel újból megugrik Berlinbe. 1917-ben megismétli ezt a párisi kiruccanást Ekkor, mint tudatlan, dara­bos normandiai parasztleány lopakodik be a fran­cia kémellháritó központ irodájába, kloroformmal elaltatja az egyetlen ott inspeköiózó altisztet, össze­szedi a Németországban és a semleges államokban dolgozó francia kémek listáit és egyéb adatokat és kígyó ügyességgel Svájcba szökik. Hogy a fran­ciák mennyire respektálják már ekkor, bizonyítja, tégy egymillió frank vérdijat tűztek ki a fejére. Ez azonban nem tartja őt vissza aitől, hogy 1918 tavaszán uj portyázásra induljon. Ezúttal Barcelonában tűnik fel, mint egy dél- amerikai ültetvényes neje, aki egy spanyol vörös- keresztes delegációval karöltve sebesültszállító vonatot állít össze, amellyel az egész francia fron­tot bejárja. De augusztusban az egyik máméi tá­bori kórházban szerencsétlenségére a belga Austin hadnagyba botlik bele, aki rögtön felismeri, Lesser Anna Mária azonban ekkor sem veszti el lélekjelenlétét és ellenséges puskatüzben nyer egérutat egy erdőben, ahol francia katonaruhát húz magára és igy mászik tovább a német vonal felé, ahol egy német őrjárat elfogja. A hirek, amiket hoz, amennyire fontosak, épp olyan leeuj- tók. Ezekből a német vezérkar végre megtudja, hogy az antant hol akar áttörni, de megtudja azt is, hogy olyan túlerővel van dolga, amellyel szem­ben tehetetlen. A szomorú vég Amit még Lesser Anna Máriáról fel lehet jegyez­ni, nagyon szomorú. A legerősebb idegzetű férfi állóképességét is meghaladó izgalmak, testi és szellemi teljesítmények, a csodálatos lélekjelenlét, heroikus önuralom annyira igénybe vették, hogy egyre- többször nyúl a morfium-fecskendőhöz Hs a kokainhoz. Idegei felmondják a szolgálatot, fényes szelleme egyre jobban elhomályosodik. És néhány hónappal a szomorú emlékű fegyverszünet utáut a* asszony, akinek nem volt egyebe a világon, mint csak nagy szerelmi bánata, amelyből kivéte­les emberi teljesítmények születtek, egy svájci el- megyógyintézetbe kerül. És egyre jobban edhaló öntudattal ott morzsolódnak le csodálatos életének egyre rövidülő napjai. Ám nevét « világháború német hírességeinek sorába állította Németország hálája. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom