Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-27 / 245. (2170.) szám

8

f

lm ftUflw «, mim.

A hansasi nő, aki játékszenvedélyből öl

Persze, hegy Kansasbcm történi. A rom*

ziccelcet is mexikói vicceknek mondják, meri Mexikóban csekélységekért élnek, a rossz vicéért is. Kmisasbam talán nőm osztanak ilyen elegáns könnyehnáiséggel véri, de már egy árnyalattal komolyabb viccért igen.

Kansasban négyen ültek a meghitt családi fészekben az asztal körűi és mintán az esti szürkület rátehénkedeU az ablakpárkányra, vacsoraidő azonban még nem volt, a négy ember kártyázott. Beimetné, a háziasszony egyszerre csak minden átmenet nélkül felbontotta a szobára simuló buta nyugalmat és egy vad gesztussal megzavarta a három embertárs telíti egyensúlyát; felugrott, kirúgta maga áléi a székéi és ráförmedt a férjére:

— Már megint adukártyát játszol a kezem alá! Hozzád hasonló buta frátert még nem láttam!

Mister Bennei belátta ugyan helyrehozhatatlan tévedését, a férjek közismert vakságával me gveri en azonban még nagyobbal tetézte, mert élénken tiltakozón a kellemetlen aposztróf álás elten. Hevesebb szóváltás után Bennei asszony előírásosam Revolvert rám- tott“ és lelőtte a fér ét.

Amerikai, még hozzá kansasi híradás, ele azért a történet valódi. Olyan igaz, mini a legtalálóbb pszichológia. Mindenütt megtörténhetik, különösen pedig a legjobb családokban. Nem kell arra (gondolná, hogy e túlzottan szimpla jelenet mögött titkok lappangónak, szerelmi, féltékenységi, pénzdrámák: nem, egészen egyszerűen a kártya és a kártyázás révén elkövethető legtragikusabb hiba, egy férfinek saját fejére kimondott visszavonhatatlan halálos Ítélete, harakiri a szó legvég- zeiesebb értelmében: a rossz kártyás rosz- szul kijátszott ad-uja. Ez a Bennei abban a pillanatban, amikor ezt tette, nirvánajelölt volt: megsemmisít ette önmagát. Az asszony fiatal volt és szép — szenvedélyes kártyás, hazardőr természet. Nem azért puffantotta le az urát, mert féltékeny volt, azért sem, mert az ura magas életbiztosit ást kötött az ö javára. Egyszerűben azért, mert rosszul kártyázott. Ezt nem tudta, pitéim — már mint a férfi az asszony agyában.

Igen, Így történt és ez sokat árui el a mai nő pszichológiájából, csak a kártyaepizód halálos végére más epizódmenetet kell gondolni, az ismerős történet adottságait egyébb

realitásokkal helyettesítem, ami minden nagyobb fejtörés nélkül sikerülhet. Mert hiszen közelről szemlélve ez a kártyatörténet pars pro toto: rész az egész helyén, amely rész önmagát és az egészet élénken megvilágít ja.

Nők ma bridge szál ónokat tartanak fenn, amiből egyrészt élnek, másrészt itt élhetik ki magukat. A mi korunknak volt fentartva az uj típus: a hivatásos kártyás nő. A játék izgalmainak a gyönyörűsége — előző századokban Vart pour Vart. Ma más. Ma a pszichoanalízis foglalkozik evvel a jelenséggel. Rachel. a nagy színésznő vagyonokat vesztett kártyán és tőzsdén egyaránt. Maintenou asz- szony a francia nemzeti vagyon feléi vesztette el (még jó, hogy a pénz a családban, Franciaországban maradi). Lombroso egész fejezeteket szentel a játékos, a kártyaszeiwe- délyes, a hazardittas asszonynak. M<a másként fest ez: a szenvedély hivatássá lett, a Vart pour Vart hozzátartozik a nap elemi követelményeihez. Ez nem hogy csökkentette volna az emóciót, ellenkezőleg: növelte, sőt tulnöveUe a normálisan megengedhető Őrület határán. Tömegpszichózis, helyes. De ez a szó nem készül el a problémával és azzal, hogy nevet adunk a gyereknek, nem neveltük fel és nem javítjuk meg a gyereket. A háború előtt a tőzsde csendes, békés polgári foglalkozás volt. Izgalmad békepipás füstkarikák kők nyugalmában tompultak át morális és nem, túlzott különbözeti nyereségekké, amelyek ellen senki sem emelhette fel tiltakozó szavát. De akkor kevesen tőzsdéztek, a nagyközönség termelt. Azután jött a spelcu- láció, holmi középkori vdustáncjellegü meg- vadulás, amely főként az asszonyokra hatolt. Játékos pénzszerzés, vagyongyűjtés m,áról- holnapra, vagy szinte ruhaváltás közben —: most már magáról a pénzről volt szó, nem a játélcról. A férfi kezéből kicsavarni a legerősebb fegyvert! Ez volt a jelszó. A németek statisztikát csinállak arról, hogy a szólónak hölgye és a színpad tr ágiké ja a kártyát isteníti, a könnyed szubrett a tőzsdéi cirógatja, a komoly m/üf aj súlyú énekesnő a lőversenyktáUó parfömjél részesíti előnyben.

A németek megszokták a mindenáron való osztályozást. Az osztályozás még gyengéd romantika ott, ahol mdr másról nincs és nem lehel szó, csalás a nyereségvágyról. Pénzt mindenáron: élet vagy halál árán! Mond meg ne le cm, mennyit leér esel naponta, hetem-i

A diófa és a kulacs

I (Az Uj Virágregékből)

Irta: KRÚDY GYULA

A diófa magányosan állott a kert végében, — távol a feceegő szilvástól, amely abban leli örömét, ha az emberek tüzet raknak vele szüretkor,

— távol a körtefáktól, amelyek tudatlan; águkban a legszegényebb szeretőt tartják maguknak a madárijesztő alakjában, — sőt hátatforditva a kökénybokomak is, amely pedig tüskéivel, fanyar gyümölcsével elég férfiasnak mondható.

— a diófa magánosságában mindenféle boga- rasságokat szedett fel.

Fiatal korában, mikor még hiszékeny volt: az volt a vágya, hogy valamikor szerelmesek koporsója legyen. Míg vén* égére, mikor megjött az esze, azt gondolta magában, hogy ennek ■1 világi életnek csak egyetlen célja lehet: ku lacsnak lenni a? emberiség szolgálatában.

jóit aztán egy vádorlegény, aki azért vándov rolt, hogy az emberek és fák vágyait teljesítse. Sohase mondott ellent asszonynak, se a vig cimboraságnak. Ha a diófa arra kérte volna, hogy akassza fel magát ágára, tán még ezt is : i e.:en megtett© volna.. De a diófa csak ku- akart lenni. A vádorlegény vállára vette * sok földet bejárt társaságában.

•

A diófa nem bántó sorsát kulacs korában, mert sok mindenféle emberrel ismerkedett meg, akit magányában soha sem láthatott volna Sokan akadtak a kulacs körül, akik a bokacsontjukat pörögve verdesték a koponyacsontjukhoz, mert már elevenen meg akarták próbálni azt a sirgödörbeli állapotot, mikor a csontok összekeverdnek. Mások a szomorúságukat öntögették be a kulacsba és az visszaadta őket olyan zamattal, mintha percek alatt esztendők múltak volna el. És az emberek felkiáltottak: „Nem ie tudtuk, hogy ilyen édes lett koservességünk!"

Amennyi divatos tánc volt az Országban: a kulaccsá lett diófa mind a legjobb táncmesterektől tanulta meg. Nem kellett szégyenkeznie se a tükrös termekben, sem a pusztai csárdákban a tudatlansága miatt. É? nótát is annyit zárt magába, hogyha kiürült ie tartalma, még mindig akadt, egy-két nóta a fenekén, amelyet a rossz időkben ki lehetett inni. És a geográfiát ie jobban tudta akármelyik tudósnál, mert természetben tanulta meg a tudományt, amelyet azok könyvekből tanultak.

A kulacs pontosan tudta, hogy merre vannak az országban a nemesvérü hegyek, amelyeknek nedvét cipelni gyönyörűség; valamint a síkságok, amelyeknek Wtyedékétől tanácsoe az első keresztutnál megszabadulni, mert egyébként is szerencsétlenséget hoznak. A kulacs tudta azt a csárdát, amelynek éjjel-nappal piros ablaka, félrecsapott a kéménye, doromboló a macskája és a Szerelemhez van címezve •

Ennyi tudomány hallatára azt hihetnétek,

hogy a kulacs végleg biztosította élete folyását, mindvégig galambdúcban üldögélhet. Milyen szamárság lett volna föld alá menni és onnan

a visezakivánkozó szerelmeseket vigasztalni---Sok

kal jobb igy négy lábon állani az asztal közepén, mint egy boros király; sokkal finomabb vállon utazni szélben és napfényben, amilyen utazást ugyancsak fejedelmek engedhetnek maguknak.

Minden rendben lett volna, ha a somfa, amely keménysége és bátorság dolgában régi ellensége a diófának, egy napon nyakáha nem veszi a vándortarisznyát, felcsap fokosnak ée mindenütt amilyen széléé a magyar országút, a diófa üldözésére indul.

A somfa lesben állt az asztalnál, amikor a kulacsot kiparancsolták a köpenyegek és a bundák alól. Lesben állott hogy mikor szégyenlit- betné meg a kulacsot, ha az valami szamárságot talál mondani. Elkísérte a kulacsot az ablakok alá, amely ablakok alatt a kulacsot magasra szokás emelni és megdaloltatni; a somfa arra várt, hogy az ablakból segítségért kiáltanak és akkor ő közbeléphet. Utána kocogott a kulacsnak a kis csárdába, ahová azért tért be a ku lacs, hogy az emberek elől elbújva, elegendő jókedvet gyűjtsön magába, mint a kutyádé ka- foltozza megrepedt hangszerét; de a somfa nem tudott itt sem belekötni a diófába, mert az ke sernyés italokat nyelt, hogy azokat magában édessé változtassa.

Jó darabig úgy látszott, hogy a somfa elkopik, elnyüvik, eígöthöeödik a hiábavaló gyűlölködésben, mint valami háza.-társ. akit előbb utóbb elvisz a hektika. Sárban, vízben, hóban járt, ahová a kulacs soha sem lépett. Asztalt döngetett, ami a kulacsnak nem szokása. A ku- lyákka.1 volt egy soron az asztal alatt, holott a kulacs az emberek fejéhez szeret emelkedni. A somfa soványodott. A kulacs kövéredeit. Mig egy napon aztán eljött ideje a somfának.

*

Ez pedig akkor történt., amikor választás volt. A kulacs olyan puffadtan bömpölygött be a csárdába, mint egy földesur. Hol van az az ember, aki ellenállni tud a degesz erszénynek, a zsákban árult jókedvnek, a boglyába rakott örömnek, amit a kulacs jelent? Voli ilyen ember. Sovány, mint télen a farkas; keserves arcú, mint az ecetfa virág*; fürge, mint az ördögszekér; tüskés, mint a törpe akác. Ez az ember volt a somfa szövetségese. Ez az ember mindig azt mondta: „Éljen Kossuth Lajos**.

A kulacs csak duzzad tan nevetett egy darabig. KézrŐl-kézre járt, mint valami kövér lány. Mindenkinek a kedve szerint besaélt, mint ezt vándorlásaiban megtanulta.

De felkelt a sarokból az a eeontti fagyott ember, megforgatta a feje fölött az átokká «o- ványodott fokost és felkiáltott:

— Hát ki a vivát, cimbora?

És lecsapott a kulacsra, hogy az darabokra tört. Darabokra málott a diófa is a politikától, pedig koporsákórában szerelmes szivek dobogása sem bírja szétfeszíteni.

PESTH, ANNO DOMINIs MDGCCLXXIII.

(Epizód a Falvi-krónikából)

Irta: Tichy Kálmán

Falvi bácsi vaíóságoe élő kortörténet. Anni mindenre emlékezik és ahogyan, amilyen pedánsan emlékezik, — igazán ritkaság. Már fiatal legény korában nemcsak jó szeme volt, de ritka érzéke is arra, hogy mit érdemes megfigyelnie, megjegyeznie. Most aztán, — nyolc évtizeddel a háta mögött, — csak széip sorjában le kellene Írnia egész élete sorsát s ez a<z önéletírás egy lebilimcse- lden érdekes, nagy eseményekbe, nagy személyi é- gek közelébe is ritka heteik,!ütéseket nyújtó munka volna. Próbálom lelkesíteni erre a munkára s jelek mutatkoznak, hogy lesz is belőle valami.

De addig is folytatjuk a krónikát, oda térre ^ issza, aihol már érintettük a tárgyat: Falvi bácsi emlékezetes bécei ujtának pesti kitérőjéhez. Mikor nyolcvan pengő garajcáros fejedelmi szobában lakott és karikára nyitott szemekkel csodálta meg az öles sárga plakátokat, melyeken Ker- kápoly pénzügyminimtér hat százalékos kamatot kinált az állampénztárba kölcsönt adó pógárok- nak.

Ma is nehéz időket élünk, de azok is vajmi nehezek voltak. A Bittó kormány alatt valósággal széthullt az államháztartás. A szegény embereiken neon volt mit megvenni, a zsidó árendások adójából nem lehetett egy országot eltartani, a gentryte, havonta ős én megmondom, mii érsz. Ha pedig ahelyett, hogy keresnél, vagy nyernél, még v* 'zilsz is, adut rosszul játszol ki, amikor biztos veszteséget okozol vele, ne csodálkozz rajta, ha feleséged revolvert ragad és ngy fejen lő, hogy az örökkévalóságig gon- dolgozhatsz egy eihibdzoUan lejátszott kártyán.

Ez igaz, bár a fenti eset Kansmbm történt.

Veubmuer Pál,

nél pedig bevett úri gesztussá lett vasvíMás béresekkel veretni ki ázz adóvégrehajtót. Bittó bukása után Tieza Kálmán markolta meg az ellazult gyeplőket s híres druszáját: Ghyczy Kálmánt vette maga mellé pénzügyminiszternek, ö aztán nem jött zavarba, hogy hogyan hajtea be as adót. A vasvillá* béresek immáron szénát forgattak a vasve 11 ával, tizenöt-busz darabont pedig beülvén az adóval adós földbirtokos portájára, kiette az utolsó csirkéjét, utolsó szem lisztjét is, ha nem fizetett. Már akkor mégis inkább fizetni, semmint azokkal a szép pulykákkal, récékkel, kappaookkal etetni a muskétás népet, a süly beiéi

Harjorn a konsternáció nagy volt az érdekelt tájakon, — hiszen ez még a Bach-korszaké ál is cifrább! Akkor született a nóta is:

„Megállj, G4e*i, majd megbánod,

Hogy a magyart egzekválód.

Bőrödből csinálunk dudát,

~ Azon fujjork est a nótát:

Jaj de huncut a németi*1

Hanem annyi szent, hogy a zilált pénzügyek Ghyczy kemény ökle alatt rendbejöttének. Lassan nekimelegedett as üzleti élet, feltámadt a vállalkozási kedv is és a Ghyczy Tima-ezabilyoaáai sorsjegyeit már bizalommal vásárolta a közönség. Egy ideig még járta az ugyancsak akkor született keserű válasz, melyet az ifjú arszlánok adtak a kérdésre: Hogy vagy? — Mint a többi grófok és bárók... Magyarán: pénz nélkül. Aztán megindult a rendes vérkeringés és aki szétnézett Per tJhen, elevenebb életet látott a korábbi péngás után.

Jenőke elsősorban a nemzeti játékszínt méltatta érdeklődésre. Kartársaival, az Eggenbergerné 1 alkálim ázott Zilahyval a Nemzeti Színházba mentek ol s végig nézték az .okkor már tizedik estén menő, spanyolból fordított pattogó jambueokfeau

irt darabot: „A szép Diego lovag“-ot. A köaöooég mód felett élvezte a szép bidalgó történetét s legjobban lelkesült a második felvonásért, ahol a nemes lovag, — akit nagyemlékű Náday Férése ettük alakított, — mint kérő, az anyólsjelöltteA. —• akit Felokyné Mumkác-sy Flóra játszott, — nagy kettős jelenetet ad elő. A dicső Diego félórás tirádában dicsérte saját kiválóságait, szépségét, test* alkatát, minden porcikáját, fejét, szemeit, bajszát, ajkát, karjait, derekát, kezeit, ujjait mind küiöm- külön s mikor már végigvette egész felülírni!katlan „bájlatát", egyet penderült, fölemelé feszes trikóba bujtatott jobb lábát és tenyerével combjára pacskolva ezzel fejezé be az önmagasztaló áradozáet:„Szó ami szó. de mondhatom legett,

Az Alkotó jól esztergálj’Ózott!"

Falrengető taps, a tirádát Diego lovag megismételte és ez minden áldott este igy törttínt. Hja, azon időn, mikor Diego lovag combveregető önma- gasztalása viharos tapsokat aratott, a közönség a kedvenc ,^slágert" még nem tanulhatta meg Színházi Életből, meg Szöveges Képéé Színházi Lapból. Csakis ott a színhelyen, a színész ajká- ;ói. Azért ismételtették nyakra-főre. A színdarabok házi példánya, az írott sugókönyv. a színház íkcscs tulajdona volt s akinek kellett, az a színházi ügynök révén másolhatott magának róla r ótt példányt, jó borsos áron: négy-öt forintokért — l’eeten akkor rajkai Friebrisz István volt ilyen színházi ügynök s már több irno-kka! dolgoztatott, akik kizárólag színdarabokat másoltak. Ügy át- szik, irodalmi babérok is csiklandozták az önérzetét: regényforditással is foglalkozott, jó például: Ponaon du Terraii ,Egy királyfi ifjúságáét is ő fordította magyarra. A színdarabok másolása nem volt rossz üzlet, csak egy rossz volt benne: hamar bealkonyult. Elkezdték nyomtatni a színmüveket, •— az első ilyen volt: Tóth Kálmán: ...Vők az alkotmányban". Pfeifrer Feni in and adta ki a ..Nemzeti Színház Könyvtárában" s mindenki megvásárolhatta negyven krajcárokért. A frissen alapított könyvtár rohamosan népszerű lett s Frie- beisz mester szélnek ereszthette írnokait és fordíthatta tovább Ponson du Terrailt.

Pfeiffer mellett, — aki drámákat, vígjátékokat ée színmüveket adott ki, ifj. Nágel Ottó spe iáli- san népszínművek kiadásával foglalkozott s a k-t cég rövidesen bevette az egész piacot.

„Színház után az Emke kávéházira megyünk" — mai nap. Falvi és Zilahy ifj urak, az Ur 1873-iik esztendejében a Zrínyi kávéházba mentek a mai Astoria helyén, t ott hallgatták az ismert ,.Groj- sze Krach"-nótát s nézegették a kolerában eiké- kiilö betegek potyogását és fellocsolását. Angyali nyugalommal és zavartalan kedéllyel.

Másnap a váró* bejárása volt soron. Amerre Jenőké szeme nézett: mindenütt építkezés. A Du napautón akkor épült a Hungária szálló. A Dunán keresztül & második hid! — a Margithid. Bent a váróéban a második színház: a Népszínház! Tehát már két színháza leez a magyar fővárosnak! A Lipótvárosi Bazilika hajmeresztő állványa; is ott magasodtak már az égnek. Az indzsellérek pedig szorgalmatosam méricskélték az uj „boule- vard“-ot, amely — mikor készen lön, — Andrásé/ útnak nevezték.

Megtapasztalta Jenőke a „Seb if f marnnspla t z“- ot is, aholott ie akkor a zsibvásár székel va-ia töméntelen zsivajával, ócska rongyaival, civakodá- saival, férgeivel é* bacillusaival egyetemben. Koleráé időkben különösen kedve* tájék. De a rettenthetetlen ifjú utazót éppúgy nem ijesztette, mint Óbudán a kolerás hullák oldatlan mésszel és vizipuskával kezelt hekatombái. A Halásztér zsivajában pedig megmagyarázták neki. hogy itt ezen a teremtett helyen fog épülni a székváros harmadik ezimháza, a dalszínház, — Operaház! — Ilyen ifi lészen már nekünkl A ©átrak, rongyok, zajos sokadalom helyér* vajmi nehéz lehetett odafel épzelnd a büszke, nénna kőézfinxeket, a hatalmas balluezbrádokat, a márványom, tükrös csarnokokat, a pompás nézőteret, amely akkor még tervekben szunnyaflott.

A® esti programot Zilahy' állította össze. Mint könyvszakmáé, természetesen az irodalomhoz vonzódott s nagyszerű estét eszelt ki. A cél volt: a „Három gTánátoe uc.ca“. Abban is a „Kis pipá“- (hoz címzett vendéglő, meghitt, otthonos, hangulatos kis tanya, érdeke* módival: csakis ennivalót lehetett benne kapni. Aki némi itókát is áhított, az a szemközti „Spieluhr" korcsmából hozatta a kifutóimról. Jól rótt ea kitalálva, a Kis pipa a gyomrokat látta el, a Spieluhr a gégéket. Hogy a kettő együtt i» lehetett volna, az a békessége* andalodó időben vaj kinek juta eszébe?

Parragh uram volt a Kis pipa vendéglőse s nagy becsületet szerze magának konyhája művészetével. A* a törzsasztal pedig, moly étterme legkedvesebb sarkában eetéről-estóre megtelt a kor írói g művészeivel, Pe*t é* a Magyar haza sokat, emlegetett neveivel, — őt magát is halhatatlanitotta egy kicsit, legalább annyira, amennyire a nagyok asztalainak megbecsült megtöri tője be tud vonulni az irodalomtörténetbe.

Ama töraeaeztal körül ngy ülnének estenden a szép magyar arteák tulajdono«al, mint egy va'ósá- go* élő „Történelmi arcképcsarnok*4. Aki pedig meg akarta őket lesni, közelükbe Hopózni. árnyó- kuikbon melenget ózni: tisztelők, hódolók, titkos irodalmárok, lelke* honfiak. — itt könnyen teltették, ha idején omtalt biztosítottak maguknak a történelmi sertől közelében.

Zilahy kartára igy tett, idején lefülelt egy kés kerek asztalt as Íróké mellett e Falvi Jenőkével már kora este bevonultak a Kis pipába, hogy semmit el ne nwlaeeeooak m érdemes látnivalójukból.

Amit láttak, nem Is Mr már Me, külön mondjak el, hogy részünkről is megadaesék az illő tiertelet ama régen porladó nagyoknak, akiket. sxemöAl szembe láthatói krónjkio—k ötéig omaoét uoA*.