Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-24 / 242. (2167.) szám
f Wp-es a mi listánk! 11 francia kormány v illái tanulságai • (sp.) Prága, október 23. Egyedül a francia parlamentarizmus veszedelmes szabadsága, szinte szabadossága, okozhatta, hogy Briand tizenkettedik kabinetje valamennyi député óriási megdöbbenésére váratlanul, s ami a legfontosabb: ide •előtt megbukott. A hozzánk érkezett jelentések szerint a szavazás után elsősorban a reni- tenskedő képviselek képedtek el, amikor az eredmény kiszivárgott, s az ünnepélyesen fanyar arcú miniszterek régen levonultak a bársonyszékekről, Briand régen elmondotta obiigát és halhatatlan. „végre egyedül“-jét és „pihenni megyekőjét (amit mellesleg szólva Párástól Vladiivosztokig senki nem vesz komolyan), amikor a képviselők még szinte feijibekól’intottan őgyelegtek a Palais Bourbon folyosóin és nem tudták, mihez kezdjenek. A francia parlament az individuális politika Legragyogóbb arénája, ahol a politika tor- readorjai állandó bizonytalanságban és örökké egyforma eséllyel küzdenek. Labilitásával a Palais Bourbon lényegesen különbözik a többi európai parlamenttől, teszem föl a csehszlovákiaitól, amelyben a szó legszorosabb érteimében a választások alapján prae- stabilált „harmónia“ uralkodik s a négy-öt éves „vita“ tiszta szócséplés, mert a párt- kereteken s a pártvezérek megbeszélt rendszerén változtatni nem lehet. Franciaországban nincs uniformizált párt vagy koalíciós akarat, melyet egyéni álláspont és egyéni teljesítő képesség nem bonthat meg. Francia- országban a mai kormánytöbbség holnap ellenzékké változhat és megbuktathatja vezérét. A belátás dönt, nem a párt. Ha valaki fetinegy a tribünre és beszédet mond a kormány ellen s a beszéd_ okos, a képviselőknek jogukban áll, hogy megszívleljék (nálunk nem) és jogfosztás nélkül kormányuk ellen szavazhassanak. Ez az igazi parlamentarizmus: örökös küzdelem a legjobb koponyák között. A minisztereknek nemcsak a választásokon kell a nép bizalmát kiérdemelniük, hanem a kamara minden egyes ülésén a képviselők bizalmát is s jaj nekik, ha igazságuk elhagyja őket, ha gyengék, ha nem tudják okosan és rokonsizenveseu alátámasztani álláspontjukat. Franciaországban a mi értelmünkben véve nincs „párt“, ami merev dogmát, mamelukságot és az individualizmus gúzsbakötését jelenti, csak „frakciók1* vannak, klubok, egymás nézeteivel rokonszenvező és a választások után egyes vezető egyéniségek köré tömörülő csoportok, melyek tagjait nem köti parancs s azt tehetik, amit szavazóik érdekében jónak látnak. Briand tegnapi bukását a francia parlamentarizmusnak ez a labilitása okozta s így magyarázható az is, hogy a képviselők elképedtek az eredmény hallatára, mert a szavazás alatt természetesen nem 'tudhatták, ifiként gondolkodik a szomszédos képviselő és mi lesz az eredmény. Sző sincs róla, Briand-t nem akarták megbuktatni. Nem volt szükség rá: a bretón amugyis menni készült Szivesbriand VÁRATLAN bukása A tofi»Sny lemondása óriási ^onstemádót keltett a francia pártokban 1 véletlen akcióba lép — Bizalmatlanság 277:288 szavazatarányban Ni okozta a krízist? — fi külpolitika eddigi iránya megmarad Briastá nem Maiié tizenharmadik kabinetet alakítani? Pária, október 23. Tegnapi számában jelentette a P. M. H., hogy Briand kormányának lemondása a küszöbön áll. A bukás gyorsabban következett be, mint a tegnap délutáni órákban látszott és Briand tizenkettedik kormánya, amely ez év julius 27-én Poincaré önkéntes távozása után alakult, a késő esti órákban beadta lemondását, amit a köztársasági elnök elfogadott. A bukás a beavatottakat, sőt azokat a képviselőket is, akik a döntő szavazáson a kormány ellen foglaltak állást, váratlanul érte. A szélső jobboldal és a francia balpártok véletlenszerű összefogására volt szükség, hogy az úgynevezett „száz napos kormány*4, mely Briand saját bevallása szerint csupán az ügyek ideiglenes vezetésére volt hivatva és mindössze a hágai egyezmények ratifikálását akarta megvárni, idő előtt letűnjék a Palais Bourbonne porondjáról. A kamara őszi ülésszakát a külpolitikai interpellációk terminusának megbeszélésével kezdte meg. Briand azt kívánta, hogy ezeket aiz interpellációkat mindaddig halasszák el, amíg megkezdődik a Young-tervezet ratifikációs vitája. Montágny képviselő ellenjavaslatot nyújtott be, amelyben azt kívánta, hogy az interpellációd Vita megkezdését november 15-Ó- ben állapítsák meg, tekintet nélkül arra, vájjon megkezdődött-e már a Young-vita vagy sem. Briand az összkormány nevében tiltakozott a javaslat ellen, majd fölvetette a bizalmi kérdést Montigny radikális szocialista javaslatát a ház tizenegy szótöbbséggel elfogadta, azaz ségből vette át julius 27-én a kormányt a beteg Paiocairétól, aki mellesleg szólva igen beteg kormányt hagyományozott kollégájának, s igyekezete csupán arra irányult, hogy a száznapos uralom után az uj alakulatban zökkenő nélkül megtarthassa a külügyi tárcát, mindazzal, amivel a briand-i külügy- miniszterség ma a Quai d‘Orsay-n jár. A váratlan és rosszul kiszámított bukás megállítja a briand-i külpolitika perpetuum mobile-ját? Aligha. Streseimano halála után tűin agy megrázkódtatást jelentene, ha a sors párhuzamossági elvének megfelelően Chamberlain és Stresemann letűnésekor a Locarnóról elnevezett politika harmadik pillére is kidőlne és minden vonalon uj ember jönne a megváltozott és — ki tudja? —. temperamentumo- sabb nemzetközi politika élére. Nem, ez aligha történik meg. Sokkal valószínűbb, hogy Briarnd humoros fogadkozásai ellenére uj kormányt alakit — bármily rossz ómen ez —: a tizenharmadikát. Ha nem sikerül, megmarad külügyminiszternek s a kormány élére a francia kisburzsoázia reménysége jön, a teljes Poincaré-pőtlék, az északi energia, ravaszság, munkabírás, csökönyösség, szívósság és sovinizmus fiatal hérosza: Tardieu. Ha így történik, a jelenlegi francia kormányválság nem a parlament szokásos ide-oda tollám Briand kormánya 277 szavazattal 288 ellenében kisebbségben maradt. A szavazás eredményének kihirdetése után Briand azonnal elhagyta a tárgyalási termet és az Elyséebe ment, ahol Doumergue köz- társasági elnöknek benyújtotta az összkormány lemondását. Az esti órákban Briand nem nyilatkozott. Az általános felfogás szerint Doumergue azonnal a lemondás után újra megbízta Briand-t a kabinet megalakításával. Mielőtt azonban a dezignált miniszterelnök hozzákezdhetne az uj kormány megakkitásához. meg kell várnia a radikális párt csütörtöki ülésének eredményét. fi csata A bukás váratlanul érte a politikusokat. A baloldal nem tudott arról, hogy a szélső jobboldal Montigny javaslata mellett fog szavazni s így történhetett, hogy a képviselők nagy elképedésére a kormány kisebbségben maradt. Briand ellen szavazott az egész baloldal, a kommunisták, a szocialisták, a radikálisok és a köztársasági szocialisták, valamint a ház másik oldalán a jobboldali Marín-csoport legtöbb képviselője. Montigny és Marin felszólalása után Briand hiába igyekezett megnyugtatni ellenifeleit.. Beszédében mindössze egy havi haladékot kért, hogy befejezhesse a fontos hágai tárgyalásokat. Egy hónap múlva a kamara teljes szabadsággal állást foglalhat a közben befejezett hági eredmények mellett vagy elinwTniinMMr»MimrHviirr«iwrratn,TTru,,r *•*” •»■ sának egyik fázisa, a régi emberek csereberéje, hanem elhatározó lépés a jövő felé, teljes kicserélődés és a háborús éra szereplőinek, a nagy haldoklóknak (Poincaré, Clé- menoeau, Briand) végső letűnése, amikor uj patrióták merülnek föl: Clémenoeau helyén a mostani kormánybuktató Mandel, Poincaré helyén az ambiciózus Tardieu. Az ő miniszterelnöksége, mely a kérlelhetetlen szigor és munka bevezetését jelentené, akkora horderejű esemény volna, hogy valószinüleg elhomályosítaná Briand külpolitikai szárnyalását is. De egyelőre Briand marad előtérben, mert bukása semmitmondó és véletlenszerű volt. A legparadüxonabb kormánybukás különben, amit a háború utáni Európa látott. A miniszterelnököt a balpártok és a szélső jobboldal buktatta meg. Azok a balpártok, melyek lelkesednek Briand külpolitikájáért és rettegnek attól a gondolattól, ■ hogy a jobboldali többségű parlamentiben valaki olyan lendül a külügyminiszteri székbe, aki leszámol a lo- carnói politikával (nóta bene, a kormányt tegnap mégis külpolitikai probléma buktatta meg). És az a szélsőjobboldal, amely tulajdonképpen urálimon volt, mert Briand kormánya — a régi Poincaré-kormány — bel- polittitaftilag esésen jobboldali színezetű. Leien. A kormány megbuktatása megnehezíti a tárgyalásokat és kockára teszi az eredményt. Ha a parlament elvi döntése megköti a francia kormány kezét, a nemzetközi tárgyalásokon nem léphet föl kellő erély- lyel, ami nemcsak a kormány tekintélyét ásná alá, hanem megnehezítené a praktikus tárgyalásokat is. Briand ékesszólásának ez egyszer nem volt sikere. Szavaira Mandel szélső jobboldali képviselő, Clemenceau volt titkára válaszolt, aki megadta a kegyelemdöfést a kormánynak. Hevesen kikelt a kormány titkos diplomáciája ellen és a kormány tekintélyével szemben a parlament tekintélyére hivatkozott, mely nem engedheti meg, hogy tudomása nélkül és a szó szoros értelmében a háta mögött intézzék el Franciaország életbevágó fontosságú ügyeit, a rajnak kiürítést és a jóvátételt. Mandel temperamentumos szavai nem maradtak hatás uélkül és a rákövetkező bizalmi szavazásnál a kormány kisebbségben maradt. Zavaros helyset A kormány előre nem látott bukása a francia pártokban óriási konsterrációt okozott, ami a ma reggeli párisi lapok végképp tájékozatlan és bizonytalan kominentáraiból is kitűnik. A helyzetet a legjobban a Matin jellemzi, amikor igy ir: __ A szavazás eredményének kihirdetése ak kora elképedést okozott a képviselők között, hogy váratlan győzelmük terhe alatt sóhajtozva még akkor is a Palais Bourbonbet az a bukás komoly, amelyet ily paradox helyzetek idéznek elő? Ismét azt kell mondanunk, aligha, és az aktuális francia kormányválság nem jelenti Franciaországban a politikai irányzat megváltozását. A krízis intern ügy, Európát nem igen érdekli. Épp úgy, minit Chamberlain és Stresemann letűnése nem változtatott az adott vonalon — ez a lemondás még kevésbé fog változtatni. Középeurópa finom pulzusa sem érzi meg a párisi átmeneti rosszullétet, amelyet néhány álmos vagy ballábbal kelt député véletlenségből okozott. A mi nyavalygós helyzetünket se nem szorozza, — se neon osztja. Legfeljebb technikai tanulság lehet: illusztrációja annak, hogy mennyire őszinte a nyugati parlamentarizmus, ahol nem petkr.k- icl és esz macskáktól a , ^parlamentre" rákén y- szerite'tt mürend jelenti a demokráciát, — melyben az okos szó elvesz, mintha p úszta - b. .. hangzana el —, hanem a kormány a legcsekélyebb kritikai gesztusra reagál: elsodorta tik, ha téved, félreáll, ha nem tud védekezni, átadja a helyét másnak, ha a hangulat ellene fordul (nem úgy, mint Prágában, ahol még a községi választások animózitása sem zavarta meg), leköszön, ha támadják, ternié- szetesea anélkül, hogy a kontinuitáson bármily rc'-i-vr, icsne. / szám • Cs(itt>rf<^k 1929október 24 Előfizetési ár: évente 300 félévre 15«l A szlovenszkői és mszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II.. Panská ul.ee negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre. 12> eme|eL Te,efon. 30311 _ Kiadó_ évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszeríesztő: _ politikai napilapja ftíW& sserne^íö: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. - Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1-20 Ke DZURANY! LÁSZLÓ FORGÁCH GÉXA lefon:34184. -Sürgönyeim: Hírlap, Praha
