Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-22 / 240. (2165.) szám

1929 ofrtófter 22, kedd. 3 bennünket nem az vezetett, hogy akár elvein­ket fe akarjuk adni, akár át akarunk idomul­ni, nem, ennek a feltételezése sértés velünk szemben, akik becsülettel megígértük azt, hogy ennek a keresztényszocialista pártnak a füg­getlenségét, a szuverenitását és önálló jogát megőrizzük mindenkivel szemben, mert csak ezzel a párttal, a keresztényszo­cialista párt függetlenségével tudjuk megvaló­sítani nemzeti céljainkat, azt, amit az előbb jeleztem, hogy mi őslakosok meg akarunk ma­radni annak, akik voltunk és vagyunk s ezért követeljük az autonómiát. (Helyeslés.) Amikor József császár el akarta törölni a szerzetes rendeket és rá akarta őket bírni arra, hogy változtasssák meg alkotmányukat, mert csak igy engedi meg az ő létezésüket, a Amint köztudomású, a magyarság két párt­ja mint autonómista szövetség lép föl a válasz­tásokon. Ennek a ténynek nagy jelentősége van és ezt kötelességünk választóinknak meg­magyarázni. Az autonómiára szükség van mindenütt, ahol az „állami14 hatalom nem mindenkit kép­visel Szükség van ott, ahol a nemzeti ellen­téten kivül gazdasági és politikai ellentétek vannak. Szlovenszkó és a történelmi országok között nyilvánvaló a nemzeti ellentét és kétségtelen a gazdasági és poütikai ellentét. Az is bizonyos, hogy itt az „állami11 hatalom nem mindenkit képvisel. A csehszlovák köztársaság fő politikai ideál­ja ma is a „cseh nemzeti állam11 és ennek illú­ziójától, mérgétől, jogtalan törekvésétől, ille­gitim eszközeitől erősödik a szlovák—cseh nemzeti ellentét és megszületik a szlovák nemzeti kisebbség. És ez természetes folyamat. Természetes következménye a csehszlovák ha­talmi politikának, mely Szlovenszkón a szlo­vák népet el akarja zárni attól, hogy állam­alkotó nép jelentőségére emelkedjék és meg akarja fosztani az „egy nemzetté11 való dekla­rálás ténye által a nemzeti élet teljességétől, a nemzeti erők és tulajdonságok érvényesülésé- től A hatalmi politika a beolvasztást egy kö­tővonallal akarta végleg elintézni! A „cseh11 szót egy kötővonallal összeköti a „szlovák11 szóval és a „cseh-szlovák11 szó azt jelenti, hogy szlovák nemzet nincs! Amikor azonban a szlo­vák nép ezt látta, a jogegyenlőség, a hasonló elbánás és a jogbiztosítékok hiányát, a gazda­sági és politikai ellentéteket a saját bőrén is érezte, amikor látták, hogy őket se illeti meg az önrendelkezési jog és nem ők intézik a sa­ját sorsukat, akkor a megsemmisitettnek vélt nemzet a nemzeti ellentállás terére lép, vállalja ideiglenesen a kisebbségi sorsot is és követeli Szlovenszkó autonómiáját, amelyben a sorsát maga intézi és az önálló nemzeti élet teljességét kiélheti, követeli azt az autonómiát, mely a Szlovenszkóban élő népek gazdasági jólétét és kulturális haladását biztosítja. A nemzeti ellentét tehát föltétien szükségességé tette az autonómiát. (Úgy van!) Szlovenszkó óriási többsége autonómista A szlovákok között vannak ugyan egyesek, akik meggyőződésből, vagy érdekből a cseh nemzetállam fantomját kergetik és a csehszlo­vák agrárpártban, vagy a cseh nemzeti demo­krata pártban helyezkednek el, azonban, ha ezek érték szerint és a valódi meggyőződés mértékével megmérettetnének és megszámlál- tatnának, az lenne az eredmény, hogy jogos az a megállapítás, hogy Szlovenszkó őslakosságának csak egy el­enyésző, törpe kisebbsége ellenzi és az óriási többsége követeli Szlovenszkó nemzeti és területi autonómiáját. (Úgy van!) Ebbe a többségbe tartozik a szlovenszkói ma­f yarság és németség is. Jelentős még az íb, ogy az autonómia szempontjából még a marxista ideológiában élő szlovák, magyar és német egyének is az autonómista többségbe sorozzák magukat. Az, hogy a szlovák nemzet a csehszlovák köztársaságban nemzeti kisebbséggé vált, s hogy Szlovenszkó összes népei együttesen kí­vánják az autonómiát, óriási jelentőségű, mert ez a tény azt jelenti, hogy Szlovenszkó népei nem csak a sorsközösség, de a célközösség által is össze vannak már fűzve e ha saját nemzeti létüket nem akarják elve- wUeai, köteleeefc m együttmüködáar*, a* ét­rendek generálisai azt mondották Rómában: sint ut sunt, aut non sint, legyenek, amilyenek voltak, vagy ne legye­nek. Ez a keresztényszocialista elv is és ezen nem változtatunk. A párt megmarad keresz­ténynek és szociálisnak, hívek maradunk tra­dícióinkhoz, nemzetünkhöz, céljainkhoz s eb­ben egyesülve erőben, bátran megyünk neki együtt a választásoknak. (Percekig tartó lel­kes taps és éljenzés.) A lelkes helyesléstől kísért, mély hatású beszéd után Törköly József ár. képviselője­lölt, a magyar nemzeti párt országos elnöke emelkedett szólásra s általános figyelem közben s a viharos helyeslés gyakori meg­ismétlődése mellett a következő közérdekű beszédet mondotta: séges frontra, a nemzeti és területi autonómia érdekében. Szlovenszkó gazdasági leromlása De az a gazdasági ellentét, amely a cseh­szlovák köztársaságban Szlovenszkó és a tör­ténelmi országok között mutatkozik, szintén egy főeredendő oka a közös céllá vált nemzeti és területi önkormányzati törekvéseknek. Szlovenszkó ipari és kereskedelmi elbánás tekintetében világos példája annak, hogy egy területet miként lehet gazdaságilag passziv te­rületté, gyarmattá tenni, ahol csak a gyarma­tosok és a mamelukok jóléte a fontos! De a mezőgazdaságban is meg van az ellen­tét, mert nincs egyenlő mérték. Szlovenszkóban a mezőgazdasági politika, amely az agrárpo­litikával szemben csak a mezőgazdaság emelé­sét célzó állami tevékenységet jelenti, teljesen elhanyagolta a mezőgazdaság fejlődését. Nem tartotta szükségesnek azt sem, hogy a földmü- vesnép kulturális értelemben fejlődjék. Nem tartotta szükségesnek a mezőgazdasági nép szociális gondozását, mert az uralkodó politika fontosabbnak tartja mindennél a nemzeti ki­sebbségek, a cseh nemzetállam ellenfeleinek gazdasági lehengerelését, a gazdasági és er­kölcsi pusztulását. Olyan mezőgazdasági poli­tikát űzött a hatalmi politika, amely az állami beruházások akkora aránylagos mértékét megtagadta Szlovenszkótól, amily mértéket alkalmazott a történelmi orszá­gokban, mely szerint a meliorációk Szlovenszkón nem érvényesültek, amely a mezőgazdasági érté­kesítés nagy problémájával, a mezőgazdasági hitel kellő megszervezésével nem gondolt, a mezőgazdasági érdekvédelmi szerveket nem hagyta kiépülni s a meglevő csökevények működését nem a hasonló elbánás elve alap­ján engedélyezte s amit az állam segítő tevékenységéből Szlo­venszkó mezőgazdaságának juttatottt, azt megmérgezte azzal, hogy a kortes-politika közönséges eszközévé tettet Ami a termelés központjának és főcéljának, az embernek, a mezőgazdasági munkaerőnek a sorsát és sorsjavulását illeti, íifct minden köteles teendőt elhanyagolt. A külön mező- gazdasági munkáspénztár felállítása, a szak­oktatás megteremtése iránti kérelem mindig meddő maradt. Az állampolgári nevelésről szóló törvény ma is végrehajtatlam, ami kü­lönösen magyar szempontból jelentős hiba. A szociális biztosítás terén összegyűlendő milliók elvonattak a szlovenszkói mezőgazda­ság szolgálatából és a szövetkezeti eszmének a jó szolgálatait is megterhelték az asszimi­lációs gondolattal. Természetes, hogy igy el­következett vagy elkövetkezik Szlovenszkó teljes gazdasági romlása, mert egy kellőképp meg nem szervezett és tel neon készült mező- gazdaság egy válságot alig brr ki, ez a válság pedig itt van és a palliativ eszközök nem elégségesek most — pást festa — a válság megszüntetésére, tehát Szlovenszkó földműves népe joggal vonhatja kérdőre a felelős kormánytényezőket az anyagi romlásért. De a nyilvánvaló gazdasági ellentét kiáltását is kell, hogy meghallja minden szlovák, min­den magyar és német és kell, hogy összefog­jon, hogy a sorsát maga intézze, mert nem akarunk meghalni, de boldogan akarunk él­ni. (Lelkes éljenzés.) A szlovenszkói Ifjú generáció szomorú kilátásai De talán a jövő kulturális berendezése el­intéz minden ellentétet? A szlovák nép kul- > tőréül h fii fid inét kv lobot bőgj * Mi, szlovenszkói magyarok és németek még fokozottabban érezzük ezt a szükségességet, mert miniket nemcsak az önrendelkezési jo­gunktól fosztott meg a hatalmi politika, de a nemzeti kisebbségi jogunkat is oly mértékben respektálja csak, amely mérték már emberi m'voltunkat érinti. És mi látjuk a mai helyzetet! Tudjuk, hosry népünk anyagi és erkölcsi romlása, a kultu­rális fejlődésben való visszatartása figyelmez­tet minket arra, bőgj; Szlovenszkó nemzeti és területi autonómiá­ját akarnunk kell, ha csak le nem akarunk mondani arról a legfontosabb célkitűzé­sűnkről. hogy a magyarság fenmaradását mindenáron biztosítsuk. Mi átértjük a sorsközösség és a közös cél ki­tűzésének jelentőségét és ott akarunk lenni a megértésben, a közös munkában és a közös küzdelemben. A szlovák autonómiaiaknak meg kell érte­niük a történelmi pillanat jelentőségét és keresni kell velünk a közös utak, közös módok és eszközök egyöntetű vagy egye élű megválasztását, a közös eljárás, az egyetér­tés és együttműködés kialakítását! Mi erre készek vagyunk, mert hisz az auto­nómia csak úgy lesz meg, ha az autonómiát kívánó és munkáló népek között teljes és megingathatlan az egyetértés. Ez az egyetér­tés kitermelheti okos előrelátással és meg­fontolással a szükséges saját anyagi erőt, a kitartást, lerombolhat minden szükségtelen elválasztó vonalat és biztosíthatja a kívánatos győzelmet. (Lelkes helyeslés és taps.) Mi akarjuk a legteljesebb nemzeti és terü­leti autonómiát Szlovenszkón és ezen belül a kulturális autonómiát és a személyi autonó­miát a magyarság és németség számára. Ez­zel nem csorbítjuk a szlovák nemzeti életet, de harmóniát teremtünk a szlovák és magyar nemzeti életben. (Úgy van!) A gazdasági egy­másrautaltság, a gazdasági sülyedés, a kultur- állapot jelenlegi helyzete, a múlt- és a sors­közössége, az autonómia közös célkitűzése, a gazdasági és erkölcsi elpusztulás kiparirozá- sának szüksége képessé tesz minket a közöis ellentállásra, a nemzeti, kulturális és gazda­sági háttérbeszoniitással szemben. A mostani választás azért jelentős, mert a rossz közigazgatási reform után újból fog megnyilvánulni az a valódi népaka­rat, amely Szlovenszkónak teljes nemzeti és területi autonómiát kíván. Ha ez a népakarat többséget fog jelenteni, akkor ez elől a csehszlovák hatalmi politika el nem zárkózhatik. Szlovenszkó népességének az egyharmadát teszi a magyarság és németség. Ez már itt nem elhanyagolható kisebbségeit jelent, de olyan népcsoportot, amellyel a szlovák nemzet szükséges, hogy kompromisszumra lépjen a magyar nemzeti kisebbség törvé­nyes jogainak elismerése és nemzeti éle­tünk fejlődésének biztosítása mellett. (He­lyeslés.) A történelmi országok viszont az egységes szlovenszkói többséget neon hanyagolhatják el és kénytelenek ezzel az autonómista szloven­szkói többséggel szántén kompromisszumra lépni. A kompromisszumokra pedig ráteszi majd az európai gazdasági béke a koronát, amely megold minden határterület- és nem­zetiségi kérdést. Ez a mi álláspontunk. A koalíciós pártok oeni akarnak autonómiát De vájjon mi az ellenfeleink álláspontja? A volt polgári koalíció pártjai közül csak a szlo­vák néppárt áll az autonómia alapján, de re­mélhető, hogy egy keserves csalódás útin erő­sebben fog állni « nem fog álmegoldásokba be­Törköly József beszéde lenyugodni és a nemzeti ellentállást céltudato­san fogja megszérvezni és irányítani. A cseh néppárt abszolúte nem óhajt önren­delkezési jogot más nemzetek számára. Nem akar Szlovenszkón nemzeti fejlődést, még a vallást is az elnyomás eszközévé szeretné ten­ni Ez a párt a. bírói függetlenséget úgy értel­mezi, hogy a bírót kortessé, politikussá teszi. A csehszlovák agrárpárt a lekenyerező poli­tika révén a nemzetek megsemmisítését mun­kálja. Hogy kellene neki tehát autonómia? A kisebbségek gazdasági lekengereláséoek főmozgatója ez a párt, amelynek köszönhető kulturális szabadságunk elsülyesztése. Az állampolgársági nevelés, az ifjúsági gondo­zás kérdésében ennek a pártnak a vezérei: Hodzsa és társa, Stefának, a főbünösök abban, hogy a magyarság nem kapja meg azt, amit a törvény, az alkotmány nyújt neki. Ez a párt vezeti a bekerítés politikáját s ez demoralizál­ja a választásokat és az egész közéletet akkor, amikor azt mondja, hogy a nap egyformán süt mindenkire, tehát nem szabad nemzeti különb­ségnek lenni, — azonban csak akkor, amikor választás van. Huszonhét előnyt kínál annak, aki otthagyja a nemzetét s az autonómia köve­telését. Ez a párt ravasz machinációkkal dol­gozik, igy akarja az autonómiát is elgáncsolni. A nemzeti demokraták egész léte a nemzet­állam gondolatán van épitve s az elnemzetiet- lenitő politikát sürgeti és munkálja. Ez a de­mokrata párt, amelynek szlovenszkói vezére, mint ügyvéd, nem tartja szükségesnek a szlo­venszkói ügyvédség részére a demokráciát s nem téteti pártköveteléssé az ügyvédi autonó­mia visszaállítását. A cseh iparospárt a cseh plutokrácia virága, amelynek a gyarmat, a fogyasztási terület a fontos. Ennek sem keli az autonómia. Ez a párt az, amelynek lapja, a Reforma, antiszemita és mégis fogdossa a szlovenszkói zsidó kereskedők szavazatait. A Bund dér Landwirte és a német keresz- tényszoeialisták pártja önző állásponton ál! s csak a maga nemzeti politikájával törődik s tengődik a hatalmi politika kegymorzsáin. Azt mondja, hogy miért jöjjenek a szlovenszkóiak előbb a sorsjavulásban, miért nem a németek. Szóval ezektől a polgári pártoktól nincs mit várnunk. A szocialista pártok seregszemléje A megalakítandó nagy nemzeti koalíció pártjaitól pedig még kevésbé! A cseh és német szociáldemokratáknak egyéb gondjuk van, ők a szociális igazságot keresik és elfelejtik, hogy kenyér nélkül ez az igazság nem érvényesülhet. A szociális igazsá­got más nemzet szemüvegén nem hajlandók nézni, de kormányozni akarnak, tehát autonó­miát nem akarnak. A kommunista párt papiron hirdeti és köve­teli az autonómiát, de semmit sem tesz érte. A cseh nemzeti szocialista párttól nincs mit vár­ni. Benes a vezére, aki a belföldi problémát, a nemzeti kisebbségi kérdést már elintézte és a nemzeti autonómiát is el akarja intézni. A zsidó választási alkalmi párt elve az érvényesülés Nos, kérdezzük meg a zsidó pártot, hogy mit akar? Érvényesülést, amiért a magyar nemzeti érzést el lehet dobni. Ez a párt, amely mindig csak választás előtt létesül s a választás után mindig hűvösre teszi magát, az érvényesülésért mindent megad, hiszen most is lengyel párttal lépett választási szövetségre, amely párt teljes mértékben antiszemita. Hát hogy lehet képzelni, hogy ez a párt egy nemzeti eilonállásbain venne részt! Azonban vannak zsidók, akik nem tartoz­nak a zsidó pártba, de a magyar nemzet iránti hűségűket sziklaszilárdan őrzik. Akik büszkéd mondják, hogy ők a magyar kultúra emlőid A 2 Aki öntudatos magyar és a szlovenszkói féld hit fia, ara -es listával szavaz_________________________________________ Az autonómista harc történelmi niilanata már el nem foglalt. És ha ez nem elég? Itt lön a rettentő gondolat! A szociális ellentét meg fogja ölni a nemzeti gondolatot! Ez a tendencia nyilvánul meg a magyar ifjúság el­helyezkedésével szemben is! De ez a retten­tő perspektíva kényszeritőleg előírja a saját sorsról való gondoskodást, az autonómiát, (Úgy van!), amely azért is szükséges, mert a jövő, az uj generáció sorsától függ. Az adott nemzeti, politikai, gazdasági és bizonyos mértékig a területi ellentét reá kell, liogy kényszeritson tehát minden szlo­vákot a nemzeti és területi autonómia út­idra. ÍUgv van!\ kormánypolitika elzárta volna! Adott iskolá­kat, középiskolákat és művelődési lehetősége­ket, bár nem teljes miértekig. De viszont adott egy nehéz gondot is akkor, amikor az anyagi jólét emelkedését és ezzel a jövő ge­neráció életlehetőségét tönkretette. Miit fog csinálni az a sok szlovák müveit if­jú, aki tanulmányai végén ott fog állani te­le kultúrával, de egy falat kenyér nélkül? Pedig a szlovák ifjú csak Szlovenszkóra van utalva, csak itt helyezkedhetik el azokon az életlehetőséget nyújtó helyeken, amit a szlo­vákokkal szemben is érvényesülő asszimilá­ciós politika a történelmi országok egyéneivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom