Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-20 / 239. (2164.) szám
6 REGGELTŐL ESTIG Irta: MÁRA! SÁNDOR Az a kitűnő vonat, amely reggel indul el Berlinből, s estére a párisi Gare du Nordeon szuszogja ki magát, majdnem a francia határig nappal teszi meg az utat,egyetlen nagy iramban. Végigrohan a német Ruhrvidék ipartelepein, át a háborús német sóvárgások belgiumi ,,Erzbecken“-jén s valahol Jenmontnál szalad át már napszállat után, francia területre. Az ábra, amit a kupéablak mutat, izgalmasabb, mint minden utilektür. Nem tudom, hogy a „munka himnusza"-e az, amit a kupéablakból látni, csak azt tudom, hogy Hannovertől Achenig egyre jobban ösz- szenőve egyetien gyártelep az egész vidék — s valahányszor újra látom, minden külső jel szerint egyre határtalanabb, egyre aktívabb beláthatatlan gyártelep. Essen, Bochum, Dort- mund, az expressz meg sem áll a hatalmas városok mellett, füstben és párában villannak el, s most nagyon szemléltetően le tudnám írni az izzó kohókat, füstölgő, felhőkarcoló kéményeket, végtelen betontartályokat, szóval mindazt, ami itt felbecsülhetetlen jele Európa egyik legnagyobb ipari aktivitásának, ha értenék hozzá s meg tudnám különböztetni a széntelepet a vasbányától. Sajnos, nem értek hozzá, s ezért a színes leírást inkább megspórolom, ídőnkint mesterséges hegyek emelkednek a vasút mellett salakból, és az egész táj, órákon és órákon át, remeg a vas, a. szén, az olaj, az elektromosság erejétől. Nagyipar. De két német ur, akik Hannoverben szálltak föl, értettek hozzá, szakkifejezések röpködtek, bíráltak, hozzászóltak, tudták röptében, melyik telep, gyár, tárna, hogyan áll, mit jegyeznek róla a világban, szórakoztak. Bochum után elhallgat az egyik, köröskörül beretváltfejii, jólöltözött német, néz ki az ablakon, a tájkép remeg az eszeveszett gyári lármától, a vonat lassít Bochum előtt, csak éppen annyira, hogy veszély nélkül evezhessen át a pályaudvar bonyolult váitószerkezetén, s azt mondja: — Az én öreguram (az apját értette) már nem tudta bevárni. A másik, udvariasan, de tárgyilagosan: —• Bochumban? — Bádog. parancsoló tábláknak, figyelmeztetéseknek és rendkívül piszkolási komoly tilalmaknak olyan minden keleti és nyugati fogalmat meghaladó mértéke uralkodott, hogy még az a nagyon kellemetlen lengyel siker is, akiről biztosan tudom, hogy 6 az a gazember, aki vendéglőkben a vizespohárban oltja el a cigarettáját s a. színházban drámai jeleneteknél a zsöllye alá szokott köpni, még ez sem merte a kupépadlóra dobni a szivarcsutkáját, hanem, a némán és monotonul kisértő Dienstfrau merev pillantása alatt, felállt, kinyitotta az ablakot s lengyel morgások kíséretében a levegőbe köpte a csutkát. A vonat, amely Berlintől a belga határig csak egyszer áll meg, úgy rohant, ahogy csak németek tudnak rohanni, ha reászánják masnikat, minden másodperc becsű létkérdés volt, s nincs a rugózott Pullmann, amelynek folyosóján ilyen vágtat ás közben gyakorlatlan ember támolygás nélkül tudna járni. A Dienstfrau, a maga hatvanegynéhány esztendejével, persze ugv sétált ezen a száguldó hintán, mint egy gazella, s ha nem volt dolga, hát csinált magának, vízzel öntözte a folyosót, kutatott, kémlelt, diadallal fölszedett néha a padlóról egy eldobott gyufaszálat. A német vasutak folyosóin tilos a dohányzás, s azt az őrmesteri nyugalmat, amellyel a Dienstfrau egy magáról megfeledkezett franciát, aki kiállt a cigaretta- iával a folyosóra, felvilágosított, hallani kellett, hogy az ember ne féltse a német jövőt. Achenhen a német vasutasok elhagyták a vonatot és átvették a belgák. A német jegy- szedő sorrajárt, leszedte a szigorú táblák közül mindazt, ami megmozgatható' volt, s egy határozottan sajnálkozó pillantással sorsára hízta az idegen népek közé távozó szép. tiszta német vonatot. A német alkalmazottak vállukra akasztották útitáskájukat, a vonat állt még az aoheni pályaudvaron, de az utasok már fellélegzettek, s az emberi természet sajnálatos szabad hajlamainak engedve, mindenki köpködni kezdett, az ie, akinek nem kellett, 8 magam is kiálltam a folyosóra és gyorsan rágyújtottam, szóval már Nyugaton voltunk. Ahogy állok a folyosón, kit látok, mint a német államvasutaknak ezt a meggyőződéséé hivatalnokát, a Dienstfraut, aki maga is igyekszik vissza Németországba, karján a batyuja, hóna alatt kefék és seprűk, egyik kezében egy göngyöleg törülköző, mert már Nyugaton voltunk, ahol persze nincs a mosdóbari törülköző. A Dienstfrau a kijárat felé tart, a belgák már birtokba vették a vonatot, öt perc múlva indulunk. Mikor a Dienstfrau a mi kupénk ajtajához ér, megáll, rövidlátóan közelhajol a rézrudhoz, mely a feljáró korlátjául szolgál, aztán hirtelen elhatározással leteszi maga mellé a per- romra batyuját, seprűit és a törülközőket, a batyuból előkeres egy rongyot és egy üveg rézpucolószert, a folyadékból ráönt egy keveset a rongyra s pucolni kezdi a rézrudat. Alaposan csinálta, először bekente egész hosszúságában homályosra a rudat, aztán a rongy tiszta felével aprólékosan dörzsölni kezdte, alulról felfelé. Nem volt még szive elmenni. Dörzsölt, pucolt, akkor is, mikor a belgák már ordítoztak, hogy en voitura, hátralépett egyet, mesz- szebbről nézte, hogy ragvog-e már? nem volt megelégedve, s a hangtalanul induló vonat mellett totyogott még néhány lépést és dörzsölt egy utolsót a rézrudon. Aztán, sajnos, nem lehetett már tovább pucolni, mert a vonat megkapta kezdősebességét, s a Dienstfrau ott állott tehetetlenül, kezében a ronggyal és az üveggel. így láttam, amíg a vonat elkanyarodott, a ronggyal a kezében, mint egyre apróbb, egyre színtelenebb, idomtalan szobrát annak a névtelen, ízetlen, színtelen kötelesség- teljesítésnek. amely a mi világunkban egyre jobban meghat és megindít, sokkal inkább, mintha arról olvasok, hogy egy bukott bank igazgatója lemondott a végkielégítésről. M ÜTŐ — Egy délelőtt a sebészeté klinikán írta: KARINTHY FRIGYES — Csőd? — Stinnes után. öngyilkos lett. Ma teljes érték. Tja, mondja a másik, diszkréten krákog egyet. Sok öreg ur volt, aki nem tudta bevárni. És sokkal több fiatal, akinek nem is engedélyeztek időt arra, hogy bevárja. Kétmillió német harapott a fűbe, hogy ezt a snájdig kifejezést használjuk, abból a célból, hogy ezen a vidéken s más ilyesféle vidékein Németországnak az öregek telepei, a Kruppok, Thyssenek, Stinnesek telepei teljes tempóval dolgozhassanak. Flottaprogram, Krupp-részvények, s mindaz, ami a kupéablak kilátása mögött nagyipari érdekben, mohóságban, vakságban, lelkiismeretlenségben a maga végtelen és örök dinamóival dolgozik, nem sokat törődött azzal a rájuk eső osztalékon kívül, hogy mit szól üzleti programjukhoz a Németbirodalom cimü üzem hetvenmillió részvényese? Erzbeckcn, Faustpfand, Ruhrpolitika, ezek a jelszavak persze, hogy éppen úgy hozzátartoznak ma is a háborús felelősség bünlajstromához, mint Berchtold, Tirpitz, Isvolszky, Holstein, II. Vilmos. Faragott terméskőből beláthatatlan parkok közepén, paloták villannak a gyártelepek mögül elő, — ezekben a palotákban hamarább, s több akarattal határozták el a háborút, mint a Wilheimstrasseu, vagy Ballplatzon. Itt volt az üzem, az igazgatóság, — odafönn, a Wilhelmstrassen, vagy a Ballplatzon, csak az ügynökök dolgoztak, a telep közvtlen vagy közvetett megbízásából. — Most teljes érték? — kérdi újra a partner. —- Teljes. — Export? —• Ahogy vesszük, —• mondja az árva, és elégedetten a térdére üt. — Rizikó nélkül. A csekk Berlinből jön. Reparációs számlára dolgozunk ... Ez az a számla, amiért kétmillió német életével fizetett, s aminek átvizsgálása után Mr. Young, aki biztosan átutazott ezen a tájon, s szakértői sejteni kezdték, hogy az anyagban hadisarcot fizető Németország egyik társadalmi rétege a végén talán mégis megnyerte a háborút. A noteszben ezt a sort találom: „Dienstfrau, Nordexpress." Hadd állítsak emléket neki, mint minden névtelen apró emberi teljesítménynek; ha jól tudom, ellentétben a történetírókkal, az újságírónak nincs is más dolga. Ez a „Dienstfrau" egészen aggastyán volt már, s életfeladata öreg napjaira annyi, hogy Berlin és Achen között tisztán tartsa a vasúti kocsik folyosóit és kupéit. Aszalt nagyanyóképe volt, tiszta ruhában volt, ráncos, öreg topron- gyos német államvasuti alkalmazott volt, merev, korrekt, szótlan, éppen csak, nem szalutált. Az volt a dolga, hogy szünet nélkül járjon fel és alá a kocsik folyosóin, s ha valahol elcsíp egy csipetke papírhulladékot, arra rávesse magát, mohón és kérlelhetetlenül, a dohányzók fülkéiben szüntelenül flritse a hamutálcákat, mint az egészen nagy vendéglőkben, ahol minden cigarettához nj hamutálkát adnak, n a mosdófülkében állandóan összeszedje a használt kéztörlőket s nj, tiszta törülközőket, akasszon be helyettük. Ha úgy vesszük, szemre és felületesen ítélve, nem is volt sok dolga, mert ezen a német expresszen amúgy íb olyan megdöbbentő * túizlaaác, a a titttasígoi *o*%Mulfhetí cikkemben a mészárszék szerepelt — finomabbizlésü olvasóim közül néhányan nehezteltek, hogy ilyen témáikban lelem mulatságom s még hozzá jókora kedvteléssel. Durvasággal vádoltak, hogy a feldarabolt állati tetemnek látványa nem fordította el tekintetem — egy pacifistától és humanistától elvárna az ember némi vegetáriánus szelidséget. Bár fentartom és ismételem, hogy a barack- ba,harapás ée a ros té 1 yoefoah arapág közt — páni értelemben — nem látok lényeges különbséget: mégis a humanizmus emlegetése egy kicsit szíven talál. Lássuk hát a* embert, ha húsról és vérről van szó. Véletlenül éppen aznap a sebészeten akad dolgom. Kis hiba, az ujiwron. Lehetne konzervatívon is kezelni (a bölcs természetnek valamivel lassúbb s nem mindig megbízható gyó-sy- módszereit véve segítségül), a műtét gyorsabb és biztosabb. Az alsó emeletre vezetnek — tágas, napfényes terem, az úgynevezett kissebészet. A fehérköpenyes, fiatal orvosok hangtalanul dolgoznak — műszer csőrren, nyílnak a sterilgéz-tiptályok, pedálba — jóféle aszeptikus szerek.ípjtó illata csap orron, ahogy belépsz, előkészítve a megfelelő áhítatot és respektust, ha nagyon hetyke volnál. Spanyolfalak mögül nyöszörgés, ijedt gyerekhang — aztán az obiigát „ne féljen, na, nem látja, hogy nem fáj?" Hát csakugyan nem fáj. Ez a kilencedik világcsoda, hiába, az érzéstelenítés. A komoly, kedves fiatal orvos (magam, bumoristalótemre az ilyet szeretem — másokat jobban megnyugtat a viccelődő, nagyhangú sebész) figyelmesen nézi, forgatja a beteg ujjat. Aztán szép esendes mozdulatokkal dolgozni kezd. Megtölt egy hegyes végű pravaszt — a hegyét gyors, biztos mozdulattal bedöfi, alul, a.z egész ujj érzékenységét koncentráló idegbe. Egy szisszen és — a következő pillanatban érzésem számára eltűnt az ujjam, nincs, megszűnt, elhagyott, nem az enyém többé — látom a szememmel, hogy van, de semmi közöm hozzá, csinálhat vele, amit akar. És áimé lkodra, egyre növekvő kíváncsisággal nézem, ahogy a finom kis kés beleszalad, buggyan a vér — aztán a boretvaélü kanál egész darabkát emel ki ax ujj begyéből. — Olló kerül elő, boszorkányos gyorsasággal, húscafatokat metél le. Varrótű, csipesz babrál a sebben — s mindez, mintha a levegőben történne, azon a helyen, ahol az ujjamat látom, mint valami érdekes, idegen tárgyat — igen, mint mikor gyerekkoromban a szakácsné munkáját figyeltem, ahogy könnyedén és elegánsan metélte fel a csirke finommivü izmait, vigyázva a csontok épségére. A vért lemossák, egy kis kenőcs, kötés — kéez. Két nap múlva tessék jönni kötözésre. S már a következőhöz fordul — remegő, hatéves gyerek. Másodszor van kötözésen. A tapasztalt beteg fölényével nézem, kötéssel az uj- jamon. Lebontják a pólyát — a seb szép tiszta, gusztusos, de még ki van tömve, gézzel, tampo nálad kellett. A gyerek bömbölni kezd, lát' án, hogy az orvos óvatos keze a tömés felé nyúl. Az orvos pillanatra megáll, rámmosolyog, hogy figyeljék. A szokásos „ugyan ne félj, nem fog fájni!" vagy „mingyárt tulleszünk rajta!" vagy „nem ezégyelled magad?" kezdetű harckiáltás helyett, amivel soha nem sikerült még se felnőttet, se gyereket megnyugtatni — egyszerűen félreteszi a csipeszt. — Nézd, fiacskám, — mondja igen értelmesen és jóindulattal, minden fölényeskedő enyel - gós nélkül — ezt a kis tömést itten ki kell venni a sebből, hogy most már egészen meggyógyuljon, igaz? De ha te azt hiszed, hogy én oly mi ügyetlen vagyok és nem tudnám kivenni anélkül, hogy neked fájjon •— tudod mit, vedd ki magad, te talán ügyesebb vagy. Tessék, itt a csipesz, fogdd meg vele ennek a géznek a kiálló csücskét és húzd ki. A gyerek tátott szájjal hallgat el, kezóbe- veszi a csipeszt, nézi, forgatja — megpróbálja megfogni vele a tömést, picit rángatja, sziszeg, babrál, játszik. Az orvos türelmesen vár. Egy perc múlva a gyerek mosolyogva nyújtja vissza a csipeszt és kinyújtott karját — és most már mukk nélkül tűri, hogy ellássák a sebet. Ez az orvos a pszichológiai szakmában is vitte volna annyira, mint a sebészeten. (Mindenesetre sejt valamit abból a tüdőm ány- ból, aminek ma még legeelegelején állunk. A mmnamammmmmmmmmKmmmKmmmBmmmmmmmmmBmmm isi szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár TuíSlldonoSOkI FlftOSTIft IESIVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak jmritárokat áronnál eazköxJüak . j.' *! * : v . ie * : 192$ ofctdfrer 80, fwaárawg. test érzéstelenítése megoldott kérdés — de ki érzésteleníti a lelket, ha csak álomba, vagy ha* Iáiba nem ringatod, megfosztván minden tevékenységétől? Ezen a ponton a legteljesebb sötété égben és tudatlanságban élünk, még az alapfogalmakkal ginben tisztában a legtöbb, egyébként müveit és intelligens és jószándékn orvosa és segitője a szenvedőknek. Minduntalan összetévesztik a félelmet a gyávasággal, — pedig nem ugyanaz — a vágyat a kívánsággal, a képzeletet az akarattal. Valamikor talán — ha a lélek anatómiájának megismerése lehetővé tesz egy exakt lélekterápiát — eljön az idő, mikor a testi körülmények káros és kínos és fölösleges lelki tüneteit époly biztonsággal kikapcsoljuk majd, mint most a fölösleges fájdalomérzést — akkor nem lesz képletes beszéd többé inni a felejtés italát, mely megszabadít bennünket rossz emlékeinktől, de érintetlenül hagyja az életre és örömre alkalmas képzeteket; kizárja a hamis túlzott, fájdalmas képzelődést s felszabadítja az akaratot; ennek a tudománynak ma még csak alkimistái mozgolódnak a sötétben — közöttük egy bizonyos Coué nevezetű máris talált egy tételt, aminek leendő tudományos igazolása igen valószínű: ez a tétri.o’yas- félét állapit meg, hogy akarat és képzelet; viszonya mindig állandó ég mindig ellentétes. Emlékezzünk a példára, a földrefektetett. 3 a két toronycsúcs közé feszitett egyforma széles deszkaszálra — előbbin nyugodtan véaigméssz, utóbbin képtelen vagy megindulni: hiába erőlteted e növeled akaratod: a leesés lehetőségének ellentétes ^'-pzelödése ab bán a fokban erősödik — legyőzni csak ravaszsággal, önámitással tudod, kikapcsolván az erőszakoskodó akaratot.) * Mozgolódás, tiszteletteljes félreállás — a Tanár végigsiet a termen. Régi ismerős, örömmel köszöntőm, birodalmában, melynek itt élet-halál ura. hadvezére és parancsnoka, a nagy százéves háborúban, amit Halál és Természet ellen indított a lázadó emberi értelem. Mosolyog, emlékszik rá,* hogy passzionátus műkedvelője vagyok ennek a hadászatnak. No, kivételesen — vegyek fel fehér köpenyt, p'puncsot — becsempész egy félórára a főhad is? áfásra: — odafönt, az emeleten, nagysebészet zárt termeibe, ahol ő maga személyesen vezeti a frontmüveleteket — a hadszíntér legnehezebb szakaszain, ahol tüzértámadást koncentrál az ellenség. Ez osak kötözőhely, apró csetepaték színhelye. Percek múlva, fehér köpenyben, elfogultan ée dobogó szivvel jelenek meg az egyik, henmetice elzárt műtőteremben. A nyers villanyfényben úszó. földöntulian fehér és tiszta helyiség közepén, a műtőasztalon, már ott fekszik a beteg. Csendesen, mozdulatlanul. A kábitókosarat éppen most vette le arcáról az egyik asszisztens. Egyébként — ha a nagy ütközet sikerűi e életben marad — soha nem fog emlékezni rá, mi történt itt vele: még mielőtt felhozták, altatót kapott, lent, a kórágyon, s ott fog megint felébredni, néhány óra múlva — ezek az órák. ránézve a legfontosabbak, egyszerűen kiesnek az életéből. Nesztelenül nyílik a mosdó ajtaja — fehér lárvában, gumilcesztyüs kezekkel, megjelenik a Tanár. A testőrség csendben felsorakozik körülötte. Két asszisztens, három testvér. A műszer asztal- kákat — fegyvereit — odaguritják az asztalhoz. A felfedett test fölé hajol. Halk vezényszavakat mond, a műszerek nevét, amit sorban adogatnak neki. És most — mehet! Rajta! A kés lágyan, könnyedén végigszalad a hús- falon. Gyöngyözve szalad nyomában a piros nedű, Goethe „sonderbarer Saft“-ja. Kettényilik a lágy tömeg, mint egy erszény — előbb zsíros, szürke szövetet látni; aztán • ezüstfénnyel, duzzadtam bukkan fel a pihegő, kígyózó belek szeszélyes szövedéke. A műszerek halk csörgéssel esnek az üveglapra; csipeszek, ollók egész sora lóg már ki a hatalmas sebből, a leszorított erek közül —> most a gumikesztyűn a sor, ez már kézitusa! A gumikesztyűé kéz sebesen motoszkál a belső részekben — tapogat, fogdos, figyel, kombinál. Két intelligens szem mered a bíborán csillogó homályba — mit fog látni? Még nem tudja biztosan, csak annyit, hogy bármit talál — pillanat alatt határoznia kell, mi a teendő: mint a sakkmatadornak, akit probléma elé állítottak. A tanár halkan Rittyent. i S míg jobbkeze kiemelkedve a sebből, széttárja a beleket, egy pillantást vet az asszistensre. S elekor, ahogy a seb fölé hajolok, a máj rozsdavörös tömege fötött, a belek közé kapaszkodva, egy pillanatra szemtől-sjembe találom magam az Ellenséges Tábor egyik fővezérével — mint mikor a domb tetején álló vezérkari tiszt a teleszkópon megpillantja Napóleont, teljes nagyságában. 1 PolLpkarjait szétterjesztve, erőszakosan, mint valami tengerentúli, őslény, mesebeli szörnyeteg: egy hatalmas rákdaganat. * És csak ennyit felelek a felületes olvasónak* aki impressziók ból ítél. H« ÉrMOMig Rottordamust ma idehoznád e ő megkérne, mutasd meg e kor Humanistáját —< ezt az embertársadnak felmetélt testében könyökig vájikáló figurát állítanám elébe — s felemelt kezét a középkori lovag keresztalaku kardja helyett, amivel földön át és véren át és húson át üldözi a formátlan, pogány természetet az ér- él AL*± nwáÍMBL
