Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-18 / 237. (2162.) szám
jtifóv oütobur 10, pémok. * ' »tA.Vx tAR- rí i Á<JLÁi> kék, fanatikus nacionalisták lévén, még ka szocialistáknak is nevezik magukat, mindig hajlandók lesznek már nemzeti szempontból is inkább a cseh mezőgazdaságnak támogatást adná, mint az iparnak, amely még ma is jórészt német kezekben van. Mária királyné cáfolja az Uníversulban megjelent interjút lett áíbrándulnia a kom mun istákból is, mert hiszen belátta, hogy a világforradalom ígérgetése nem javát sorsán és az osztálygyülö- let hirdetésének nincs semmi értelme a magyar kisebbségi társadalom keretén belül. A magyar munkásság rávirradt arra a nagy igazságra, hogy a kisebbségig sors egyaránt terheli az egész magyarságot. Itt nincs kivétel magyar birtokos, magyar hivatalnok, magyar kereskedő, magyar iparos és magyar munkás között az uralkodó politika szemében. Egyaránt kíméletlenül bánik velünk ez a politika azért, mert magyarok vagyunk. Ki ellen viseljen a magyar munkásság osztályharcot? Hol van a magyar elnyomó tőke? Nem osztályharcra, hanem testvéri összefogásra van most szükség és ezt a szükségességet ismerte fel a még most maroknyi tábor, amely a keresztényszocialista munkásszervezetekiben és a magyar nemzeti munkáspártban szervezkedett. Akinek szeme van a látásra, lásson. Akinek füle van a hallásra, halljon. Menenius Agiippa meséje a törzsről és a lázadó tagodról soha aktuálisabb nem volt, mint egy kisebbségi sorsban élő nemzetre, amely nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy osztályharccal bénítsa meg sorait. A magyar nemzeti élet szükségessége lassanként ki fogja fejleszteni azt az egészséges magyar kisebbségi munkásmŐzgalmat is, amely nélkülözhetetlen alkotó része lesz politikai, társadalmi és gazdasági életünknek, mert hiszen éppen a cseh nemzeti szocialista párt példája mutatja, hogy nemzeti irányú munkásmozgalomra szükség van ott, ahol a dolgozók tömegeit nemzeti szempontok miatt akarják háttérbe szorítani és nemzeti kultúrájuktól akarják megfosztani. Amíg egy ilyen egészséges munkásmozgalom korszaka elkövetkezik, mert el kell következnie, addig is, mindén becsületes magyar munkás teljesítse azt a kötelességét, amellyel nemzetének, anyanyelvének és önmaga lelkiismeretének tartozik. Békés tüntetések Jeruzsálemben London, október 17. Jeruzsálemi jelentések szerint az arabok tegnapi tiltakozó tüntetése nyugodtan folyt le. Az óvárosban valamennyi arab és zsidó kereskedő bezárta boltját. A nagy bazár elhagyottan áll. Az újvárosban a zsidók nyitva tarthatták üzleteiket. Jugoszláv kaionai repülők magyarországi kirándulásai Nagykanizsa, október 17. A magyar—jugoszláv határon napok óta jugoszláv katonai repülőgépek tűnnek föl és gyakran Zalamegye fölött, magyar területen gyakorlatoznak. Tegnap Nagykanizsa fölött is megjelent egy jelző- iámpanélküli idegen repülőgép. A hatóságok lépéseket tesznek az ilyen esetek megakadályozása érdekében. Budapest, október 17. (Budapesti szerkesztőségiünk telefonjelentóse.) Az Esti Kurír tegnapi számában Rassay Károly éles támadást intézett a kormány ellen és főleg gazdasági vonatkozásban > vette bírálat alá a kormány működését. Rassay Károlynak Bethlen István gróf miniszterelnök a Budapesti Hírlap mai számában válaszol. , A válasz, épp úgy mint a kritika, főként a belső gazdasági krízisre vonatkozik, azonban kitér Magyar- országnak a külfölddel, különösen a szomszéd államokkal való gazdasági kapcsolataira is. Rassay ugyanis szemére veti a kormánynak, hogy őt terheli a felelősség amiatt, hogy az értékesítés terén a külpolitika általános iránya mulasztásokat okozott és nem keresett megfelelő kapcsolatokat a szomszéd államokkal. Bethlen kijelenti, hogy nézete szerint az ország külpolitikáját nőm lőhet csakis ragy főleg egy esetleg bekövetkezendő gazdasági krízis szempontjából irányítani. A külpolitika legfőbb irányitó eszméje és alapgondolata csakis a nagy nemzeti szempontok eredője lehet, emellett a gazdasági koefficiens csak másodsorban jöhet tekintetbe. Nem is lennék ezért hajlandó — úgymond — olyan külpolitika folytatására, amely rosszul alkalmazott gazdasági szempontoknak feláldozza a nemzeti szempontokat. Amennyiben a kormány rosz- sr-1 értelmezett gazdasági szempontoktól vezettette volna magát e tekintetben abban a hiú reményben, hogy e réven mezőgazda - sági előnyökhöz juthat, politikai téren áldozatokat hozott volna az egyéb jogosult külpolitikai érdekek rovására. Ezt leginkább Ausztria példája bizonyítja, amellyel barátságos viszonyt tartunk fenn és ennek dacára védvámos politikáját igyekszik velünk szemben minél erősebben kifejleszteni. Avagy azt hiszi Rassay Károly, hogy a csehszlovák koalíció élén álló cseh és szlovák agrárpárt lemondott volna az ottani agrártársadalmat és az ő politikai érdeküket is védő agrárvámokról holmi baráti vagy megalázkodó gesztusok fejében a mi részünkről? A mezőgazdasági vámvédelem Csehszlovákiában az ott uralomra került pártok belpolitikai életszükséglete volt, emellett a cse~."'SJciyiSL.1 tL5íefV.?:í!i.7A' i--t Bukarest, október 17. Madgearu miniszter hétfőn érkezik vissza Londonból és megérkezése után azonnal tárgyalások kezdődnek a nemzeti párt között az ellentétek kiegyenlítéséről. Ezzel kapcsolatosan a .kormánynak a közeljövőben történő átszervezéséről is szó esik. Az óromániaiak a pénzügyminiszterséget, az erdélyi románok pedig az igazságügy- miniszterséget akarják a maguk számára biztosítani. A Currentul a politikai helyzettel foglalkozva megállapítja, hogy a most támadt politikai zavarok spiritus recíora Stere Konstantin, a besszarábiai parasztpárt vezére volt, aki az egész politikai felfordulást tulajdonképpen csak azért csinálta, hogy Presan tábornok régcnstanácsi taggá való megválasztását megakadályozza. A lap szerint a parasztpárt Stere Konstantint ki fogja zárni a pártból, jóllehet azzal kell számolni, hogy ezzel mintegy BO besszarábiai képviselő, akik Stere Konstantin hívei, kiválnak a kormánypártból. Maniu miniszterelnök különben tegnap a ré- genstanács előtt kihallgatáson jelent meg, amely biztosította őt bizalmáról. Abban állapodtak meg, hogy a kormány mindaddig nem veszi hivatalosan tudomásul Mária királyné nyilatkozatát, amíg Hiotu udvari miniszter nem tér vissza a fővárosba. Mindezektől függetlenül a miniszterelnöknek az az álláspontja. hogy bármilyen is lesz a királyné válasza, a kormánynak nem kell semmiféle konzekvenciákat levonni, mert a királyné nem alkotmányos tényező, a kormány pedig az alkotmányos tényezőknek, a parlamentnek és a régenstanácsnak bizalmát bírja. Hiotu udvari miniszter ma délelőtt táviratot intézett Maniu miniszterelnökhöz, amelyben közli, hogy az özvegy királyné kijelentette, hogy semmiféle lapnak nem nyilatkozott, ilyenformán az Universulban megjelent interjú i* valótlan. Ez a kijelentés igen nagy feltűnést keltett, minthogy a királyné az Universul cikkét eddig nem cáfolta meg, holott az összes lapok, a külföldiek is foglalkoztak a cikkel. A tegnapi minisztertanács után hivatalos kommünikét a kormány nem adott kL RESENV (1° irta: pe©**!** SS kimond — Itt csak egy fontos van: maga. Itt csak ez az egyetlen fontos: maga! Drága! Kedves! Magának nem szabad szenvedni. Magát nem szabad izgalmaknak kitenni. Magának boldognak kell lenni, ez az egyetlen cél, minden egyéb mellékes. Hirtelen felkiáltott s pattaintott az ujjúval. — Milyen szórakozott vagyok. Csöngetett. — Ide figyeljen, — mondta a belépő rendőrnek. — Átmegy a kórházba. Keresi a főorvos urat, s megkérdi tőle, hol van az a fiatal úriember, aki a beteggel jött? — Igenis, — mondta a rendőr. — Na menjen. A rendőr állott. *— Méltóságos főkapitány ur, az a fiatal ur itt van. — Hol? — A fogalmazó ur behozatta. — Ja. Küldje be a fogalmazó urat. A rendőr szalutált s el. ,— És maga már meg van mentve, drága gyermek. Az én csalhatatlan érzékem. Mielőtt valamit tudtam volna, már elintéztem... Kedves, arra akarom Figyelmeztetni, hogy szegény Laci öngyilkossága... Itt megállott s várta az asszony mozdulatát. De az asszony csak megrázkódott s ugyanúgy maradt, ahogy volt, maga elé görbedve, két* finom kezét térdén nyugtatva « csüggedt oh rierfj léssel. —- A rpaga ura, sajnos, öngyilkos lett, hirtelen idegroham . . . Beszámithatatlanság... Mindennel indokolható... Kalap nélkül rohant el a vendéglőből ... autó . . . tarlón viszsza ... a kert alatt megállittatta az autót, úgy lopózott fel . .. Egész őrült dolgok . . . Degeneráltság . . . terheltség . . . Ennek nem is lehetett jó vége . . . Most gyorsan felállóit s az ajtóhoz sietett, mert meghallotta, hogy a külső ajó nyílik. Kiment a fogalmazó elébe. — Kérlek szépen, — mondta neki az előszobában. — Mi volt ez? A fogalmazó vékony egyenes úri fin, hivatalos komolysággal állott. — Kérlek alázattal főkapitány ur . . . — s jelentést tett az eseményekről. — Nagyon helyes, — mondta a főkapitány — minden rendben van, azonban figyelmeztetlek a következőkre. Itt öngyilkossággal állunk szemben. * A fogalmazó szeme kicsit nagyobbra nyílt. — Az öngyilkosság a legteljesebb mértékben már is tisztázva van. Ez a szegény Regenerált, beteges ember, sajnos, maga ellen fordította a fegyvert . . . Ez a két szegény fiú, egyáltalán semmi közük a dologhoz, őket autóbaleset érte a badakonyi országúton a gróf erdeje mellett . . . Ezt kérlek nagyon jól jegyezd meg magadnak s most hozd fel ide nekem a kis Lengyel Sándort. — Igenis főkapitány ur, — mondta a fogalmazó mereven. — Vettél már fel jegyzőkönyvet? A fogalmazó kocsit gondolkozott, akkor azj. mondta: — Be akartam várni főkapitány urat. — Nagyon helyes. A jegyzőkönyvet én magam akarom felvenni. — Igenis. — Szervusz. A fiatalember elment, ő pedig visszasíe- tett a bánatos Özvegyhez. Az most is ugyanabban a pózban ült, szemét lehunyta, ajkai nyitva voltak, vérbő dús ajkai. Az arca sápadt volt s kívánatos. A főkapitány egy ideig nem is tudott sző- lani. Művészi érzékű ember volt s rendkívül tudta szeretni a szépet. Az asszony sohasem volt ilyen elragadó. Kitágult szemmel s egészen különös mohósággal nézte. Ahogy ott ült nagy elbágyadtsá- gában s rendkívüli mozdulattal, amely a szenvedésnek, a kimerültségnek tökéletes kifejezése volt, csodálatos szobrokra s képkre emlékezetette. De azokon a művészi alkotásokon mindig ott van egy harmadik embernek a lelke s minél tökéletesebb, annál inkább kell egy idegen személyre gondolni, aki belezavarja saját magát, az életét, a hangulatát az alkotásába. A legszebb női arcnál, a Mona Lisánál is oüt. van egy kellemetlen illat, egy másik férfinak az imádata, amely ilyennek látja s ilyennek akarja láttatni a nőt. Itt azonban egy élő test volt, egy sokat áhított, soha el nem ért csodás nő. Három dimenzióban, bő, modern porköpenyben, azokkal a finom kis ráncokkal s vetületek- k’el; a térdig látszó lábak, csodálatos lábak, a kis antilopcipőkkel. Egyik térdét feltette a másikra s látni lehetett a térd hajlását, amelyet a rövid szoknya egyáltalán el sem ért. Némán s tá: granyitott szemekkel itta be a szép asszonyt. Mindenre méltó. Mindent megér. Mint egy fen évad tágultak rá a szemei. S milyen jól áll neki a szenvedés. Ezt a nőt eddig mindig csak kacagni látta s csak ragyogni s milyen jól áll neki a megtörtség s a bánat. Úgy vonul el előtte a múlt, mint egy ragyogó vibrálás s az öröm minden pillanatán át. Remegett érbe, hogy minél tovább maradjon ebben a mártír mozdulatlanságban. Most a nő felvetette a szemét, ránézett s úgy megijedt, hogy ő sietve elfordult, hogy éhes arcát eltakarja. De csak egy pillanatig tartott ez az idegen ijedtség a nőben, aztán újra maga elé dermedt./ S ő újra ellopta a szépségét s addig nem tudott szólani, mig fel nem szívta ezt az édes, egészséges arcot, ezt a hallatlan gondozott életet. Oly kiszolgáltatott volt s mégis, tudta, hogy nem uralkodik felette. — És most? — szólalt meg a nő. A hangja is más volt, mint máskor. Halkabb s zengőbb. — Semmi baj sincs kedves, semmi baj sincs. Csak magának kell mielőbb biztos helyre jutni. — Hová? — Hát . . . mindenesetre a nővéréhez . . . Ott legjobb helyen lesz az éjszaka, Bátkyék- nál. — Igen. — Még ők nem tudnak semmit, késő voH, mikor a hír jött, bizonyára aludtak is már. De annál jobb, legalább egy nyugodt órát tölthet az ágyban. Bátky is derék fiú, lehet vele be szélűi. Az asszony csak nézett, szenvtelen, szomorú arccal. Úgy érezte, hogy moet teljes biztonságban van s ez elernyesztette. Az elmúlt órák végtelen izgalma után fásult fáradtság volt benne. A szemed lecsukódtak, bársonyossá lettek. — Igen, — mondta alig mozdítva ajkait A férfi lehajlott hozzá s az asztalhoz támaszkodva felibe hullott — Kis Vilma, kis Vilmácska, azt kell megértenie, azt kell megtanulnia, hogy egy szót se . . . Nem tud semmit, nem emlékszik semmire. semmire a világon, se jóra, se rosszra. Semmire nem emlékszik. . Az asszony úgy maradt s valóban olyan is volt, mint az élő elíeledettsóg Bethlen: A magyar külpolitikáé^elsfisovban, csakis A magyar miniszterelnök válasza Rassay támadására — i magyar külpolitika gazdasági feladatai és a csehszlovák agrárvámok
