Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-17 / 236. (2161.) szám

1929 október 17, csütörtök. 'ppa<m-Mag^ar-kiriiAö MegfejtheteSlennek látszó kriminalisztikai rejtéllyel áll szemben a nyomozó hatóság a szepsi molnár tragédiájában Rejtélyes titkol őrölnek a szepsi malom kövei — Szepesy József halálának rejtélyében a nyomozás súlypontja a prágai kriminalisztikai intézet mukájára helyeződött Szepsi, október 16. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Húsz éve vagyok csendőr, sok mindent megértem és megéltem, de ilyen ne­héz bűnügyben még nem dolgoztam... — Brazda csendőrhadnagy mondja ezt, a szepsi csendőrlaktanya parancsnoki szobájában. Előt­te hatalmas aktacsomó, Szepesy József jómódú szepsi molnár halála körülményeinek jegyzőkönyvekbe rögzített története, tizennyolcoldalas jelentés, boncjegyzőkönyv, tanúkihallgatások iratai. A hivatalos nyelv da­rabos fogalmazásában és stílusában egy ember élete és halála foglaltatik ezekben az iratok­ban, de több is ennél, egy család élete, sorra véve a gyermekeket és a gyermekek gyerme­keit. Minden legapróbb részlet, amely .akár a legtávolabbról is vonatkozásba hozható Sze- pessy József halálával, szélesen és beható kö­rülményességgel van itt kiteregetve. A gazdag molnár családjának életmiliője, a dráma sze­replőinek, a főszereplőknek éppúgy, mint a statisztáknak a jelleme, szokásaik, egymással szembeni érzelmi beállítottságuk ... mind egy- egy tégla a bünügy impozáns épületében. S ezenkívül: a nyomozó munka lezárt eredmé­nyei: az állítások, következtetések és a hipoté­zisek. Öngyilkos tett-e Szepesy Jézséf, a gazdag szepsi molnár, vagy megölték? Erre a kérdésre akar választ adni a sok író­gépeit papírlap, melyekből megállapítható, hogy ez a bünügy valóságos iskolapéldája a legnagyobb és nehezebb föladatokat szabó bűnügyi rejtélyeknek, telve gyanumomentu- mokkal s a gyanút kontrakarirozó tényekkel és többé-kevésbé helytálló következtetésekkel és föltevésekkel. Az a tény, hogy Szepesy Józsefet október 3-án reggel holtan találták meg vejének, Hvizdos Józsefnek lakásán, kiemelte a család életét a hétköznapok egy­hangú szürkeségéből. Apró viszályok, össze­csattanó szóváltások, akarások, szándékok, in­dulatok,'elhullajtott szómorzsák, melyek addig csak a család legszűkebb kereteiben bírtak va­lamelyes jelentőséggel egyszerre átemelődtek a kriminalisztikába, nagyitóüveg alá kerültek és minden jelentéktelen redőjükkel döntően játszottak bele egy kis embercsoport élete sorába. A tragikus eset hatását valahogy úgy kell elképzelnünk, mint egy forgószelet, amely rátör a község határában magányosan álló malomépületre, leszakítja fedelét, napfényre hozza a család életének száz apró intimitását, azt a sok gyűlöl séget, haragot, szenvedést, bá­natot, örömöt, összetartást és széthúzást, mely a négy fal között együttélő embercsoport éle­tét teszi. Ez a forgószél gyökerestől tép ki sor­sokat, exisztenciákat, megforgatja és megmu­tatja őket száz és egy oldalról, bíróság elé so­dorja, ahol majd mérlegelnek és Ítélkeznek. Tegnap még kitaposott utakon haladt az élet. A szepsi malom zakatolt, a házőrző ko­mondor nagyokat vakkantott az idegenekre, a molnár felesége, Hvizdos József, a vő a mun­kára ügyelt, Hvizdosék tizenötéves Manci leá­nya a lakásban hasznosította magát, a molnár fia, a huszonhatéves Szepesy József a malom szomszédságában lévő másfélholdnyi földön dolgozgatott. Ment a munka, a malom nyelte az életet és öntötte a lisztet, a gazda, az öreg molnár is tett-vett, a faluba ment, tárgyalt, al­kudozott, a korcsmában pityizált és politizált, időnkint hazabotlott, civódott egyet az övéivel és nagyokat húzott a kabátja zsebéből kikan­dikáló rumos üvegből. így volt ez tegnap.- Ma az öreg molnár tizenkét söréttel a fejében a szepsi temetőben alussza örök álmát, veje, Hvizdos József, sógorával, ifj. Szepesy Józseffel együtt a kassai törvényszék fog­házának lakója lett, gyilkossággal gyanúsít­ják őket. A magánosán álló malom férfi nélkül maradt. A malom jár ugyan, de asszonyész és asszony- kéz vezeti s a malom lakásának nagy szobájá­ban kisirtszemü, rémüldöző asszonyok nyitnak ajtót az idegennek... Elterjed a tragédia híre Hogyan és mi történt itt, ami egy csapásra megváltoztatta az élet megszokott, robotos rendjét? Október 3-án, csütörtökön reggel hire futott a községben, hogy Szepesy József malmában nagy dolog történt: az öreg megölte magát. Midőn a hir útnak indult, a csendőrállomás egyik őrmestere éppen a községben járt és meghallotta. Kiment az uccára és az orvos háza előtt egy szekeret látott, a molnár szekerét, a fiatal Szepesy ült rajta. — Mi a baj maguknál? — Az apám megölte magát... — Mikor történt? — Most, reggel, alig egy negyedórával ez­előtt. A csendőr szalad a laktanyába, a fiú az or­vost viszi haza. A csendőrségen a család még mindig nem tett jelentést. Pedig ilyen esetekben először a csendőröket kell értesíteni. Miért nem tették? Ez gyanús. Tényleg gyanús? Hiszen el lehet képzelni, hogy » oeaiád * nagy izgalomban megfeledkezett a tennivalók törvényszerinti rendjéről és először a papot, meg az orvost hivták. Lehet, hogy a mulasztás szándékos volt, le­het, hogy véletlen, mindegy. Ez volt a gyanú egyik kiinduló pont­ja. a gyanúé, hogy a molnár házában gyilkos­ság történt. Megindul a nyomozás Brazda csendőrhadnjjgy, régi, rutinos nyo­mozó, kiszállott csendőreivel az öngyilkosság színhelyére. Hvizdosék lakásában, a belső föl­des szobában, melyet lomtárnak és raktárnak használnak, hátán feküdt az öngyilkos. Egyik keze a melle felé görbülve, a másik a földön kinyúlva, lába mellett a vadászfegyver. A család már átvonult a szobán, két pap és az orvos is ott járt. Úgy maradt-e minden, ahogy az öngyilkosság percében volt? Később ki­tűnt, hogy egy és más tárgy megmozdult, a kalap is, mely a fegyveren volt, maga a fegyver is. Egy kalap tiz centiméterrel errébb vagy odá'ob fekszik, lehet-e ebben valami fonto­sait. találni? Nagyon is lehet, életbevágóan fontos lehet. Mint az majd később kiderül. A csendőrök munkához látnak. A hulla, a fegyver, a kalap helyzetéről jegyzetek készül­nek, mindent a legpontosabban leirnak, még azt is, hány vér csepp és hová hullott A holt­testet felboncolják, külerőszak nyomát kere­sik és találnak is valamit. Kihallgatják a csa­lád tagjait, a malom alkalmazottait és más tanukat. Kutatják, hogy került az öreghez a fegyver és kié az. Elcsípik a fiatal Szepesyt, amint zavarni akarja az ebben az irányban nyomozó csendőrök munkáját. Letartóztatják és őri­zetbe veszik sógorát, Hvizdos Józsefet is, aki ellen az a gyanú merül fel, hogy ő gyil­kolta meg apósát. Zsinórra fűzik a gyanút keltő mozzanatokat és figyelmet szentelnek és teret hagynak an­nak a lehetőségnek is, hogy öngyilkosság tör­tént. Egy nagy seprővel összesepernek mindent, lényegeset és kevésbé lényegeset, mikből majd a bíróság válogatja ki a bünügy szem­pontjából jelentőséggel bíró tényeket és mo­mentumokat . A szepsi moinárcsalád tagjai Visszafelé gombolyítják egy család és tag­jainak életét. Jellemrajzok készülnek a fő­szereplőkről. Melyik milyen ember volt, vol­tak-e bűnös hajlandóságai, mi rosszat vagy jót lehet róla feltételezni... A bünügy kereteit túllépőén érdekes körülmény, hogy egy em­bert, akinek éleiéről egy titokzatos haláleset kapcsán számot kell adni, milyen különböző­képpen ítélnek meg az érdekeltek s az érdek­telenek. Ahány ember, annyi vélemény. Milyen ember volt a tragikusan elhalt Szepessy József? Személyi adatai közül csak egy párat vehe­tünk bizonyosnak. Hatvanhetedik évében járt, alacsony termetű, korához képest jó testi kon­dícióban levő ember volt, erősen vallásos ér­zelmű, de amellett megrögzött rabja az alkoholnak. Vagyonát maga szerezte kitartó, szorgos mun­kával, melyből bőven jutott feleségének is. Malma, háza, két hold földje, kertje és érték- papirjai voltak. Vagyonának értéke meghaladta a három- százezer koronát. Gonddal, áldozatkészen nevelte, taníttatta gyermekeit, három leányát és egyetlen élet­ben maradt fiát. Azelőtt is kedvelte az italt, de öregségére teljesen rabja lett az alkohol­nak. Ezt az egész község tudta róla. Zsebé­ben az elmaradhatatlan rumos üveggel járta a korcsmákat, rótta az uccákat, perlekedett otthon az övéivel. Gyakrabban volt részeg, mint józan, de akármennyit öntött a garatra, nem garázdálkodott részegmódra, legalább a faluban nem. Otthon másként volt, úgy mond­ják az otthoniak, ott ő akart az ur lenni és küzdött az ellen, hogy kivegyék kezéből a malom és a gazdaság vezetését. Már azért is fájt volna ez, mert szűkében lett volna a pénznek, nem telt volna italra. Har­colt hát a családfő jogaiért, az italért a csa­ládja ellen. Ezeket az objektiven megállapított tényeket két oldalról nézve kétféleképpen lehet ma­gyarázni. Az ital az eszét vette — mondja a család — örökké kötekedett, perlekedett, szidta, gorombitotta az övéit, semmi pénz sem volt neki elegendő, adósságot csinált, herdálta a hangyaszorgalommal gyűjtött vagyont. A tüz­itallal együtt az ördög bujt a bőrébe. Már delirált, ördögöket látott, hadakozott velük, kezei reszkettek, jártak, mint a motolla, éj­szakánként felkelt, zsoltárokat éuekelt, kiál­tozott, nem volt tőle békesség... így mondja a család. Más oldalról mások az információk. Igaz ugyan, hogy az öreg ivott, sűrűn a pohár fenekére nézett, de nem volt rossz ember s különben is csak az utol­só esztendőkben kapott rá az alkoholra. Az­előtt rendes emberijek kellelt lennie, erről tanúskodik a vagyon, amit ő gyűjtött, gyerme­kei, akiket ő nevelt és neveltetett, vallásos hite és érzése, melyhez élele utolsó napjáig hü maradt. Családjára is gondot fordított, hi­szen csak nemrégiben adott el értékpapiro- kat s a pénzt gyermekeinek adta, hogy föl­det vásároljanak belőle. Nem lehetett tehát olyan rossz ember, s egyetlen hibáját, hogy szerette az italt, elnézhették volna neki. Nem kellett volna azt a kis pénzt sajnálni tőle, hi­szen övé volt a vagyon, ő gyűjtötte, joga volt passzióira áldozni. Ez a másik nézőpont. Melyik a helyes és igaz? Az asszony Feleséig© előrehaladott korú asszony, egy­szerű lélek, csendes, türelmes, parancstelje- sitéshez szokott, aki egy életen át keményen dolgozott férje oldala mellett. A fiú Fia, Szepesy József, 26 éves szelíd legény, nem garázda, nem lump, dolgos és szerény- Még a csendőrhadnagy is úgy jellemzi, hogy: szelíd. A vő Veje, Hvizdos József, negyvennégy éves hadviselt férfi, szolid ember, jó munkás, erő­teljes és erélyes. A leány Hvizdos felesége, a molnár legidősebb leá­nya, aki most egyedül vezeti a gazdaságot, dologra termett, a dologtól kifáradt asszony. Valamennyien templomjárók, jámborok, akiknek soha semmi bajuk nem volt a tör­vénnyel vagy a hatóságokkal. És most soroljuk fel a gyanuokokat, amik­ből meglátni majd, Hogyan nőtt és terebélyesedett a gyilkosság gyanúja békefélét kötöttek, mely szerint a család havi száz korona zsebpénzt és ezenfelül évi ötszáz koronát ad az öregnek. A megállapodás élet- belépett, a molnár megkapta a száz koroná­kat, de az ötszázat nem. Ezért voltak azután a nagy összekiilönbözések meg a gondnokság alá helyezési eljárás miatt. /A molnár, aki az alkoholra a föld alól is előkaparta volna a pénzt, úgy segített pénzzavarain, hogy búzát, gyümölcsöt hordott el hazudó! és eladta. Két hónap előtt összever®^®1!®^ a fiával. Az öreg almát fuvarozott e * s*ját kontójára, 7 a fiú felelősségre vonta, ami a molnárt annyi­ra kihozta sodrából, hog£ arculütötte a fink Az ütést kamatostól visszakapta, tizennégy nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett. Bána­tában elment Liptay Imre jegyzőhöz, elpana­szolta, mit tett vele a-tulajdon fia és hogy az egész család rosszul bánik vele. „Engem egyszer meg fognak ölni" — , keseregte a molnár s a jegyző tanácsára az ügyvédhez fordult segítségért. Ennek a momentumnak a nyomozó hatóság nagy jelentőséget tulajdonit. A családfő és a családtagok közti viszony ettől az időtől kezdve még rosszabbá vált. Megtörténik a tragédia Egy nappal a titokzatos haláleset előtt nagy öröme volt az öregnek, mert az ügyvéd meg­nyugtatta, hogy a gondnokság alá helyezés­ből nem lesz semmi. Erre a nagy örömre inni akart egyet, de nem volt elég pénze. Odahaza tiz kiló méz volt, azt akarta értékesíteni. Ve­vőket keresett a községben és meg is állapo­dott velük, hogy másnap leszállítja a mézét Odahaza éppenséggel nem nagy gaudiummai fogadták, hogy az öreg ismét üzletet köt és azt a mézet, melyet a családnak szánták, el akarja adni. Civódtalr, megpróbálták rábe­szélni, hogy ne adja el az egész kvantumot, de ő nem tágított. Visszament a községbe, alaposan beszeszelt, azután hazatért és lefe­küdt. Az otthoniak azt mondjak, a méhesbe® aludt, a tanuk úgy látták, az ágyban feküdt. Veje, Hvizdos a késő éjszakai órákig a ma­lomban dolgozott. A fiatal Szepesy korán reggel kiment a föld­re dolgozni, magával vitte a molnársegédet is, úgy hogy a házban az öregen kívül csak Hvizdos és a két asszony maradt A család azjt állitja, hogy Hvizdos az éjszakai munkától fá­radtan a szokottnál tovább aludt reggeli nyolc óráig. A malomban már megindult a munka, Hvizdos a feleségével ott sürgölődött, az öregasszony pedig az ágyakat vetette. Ami ezután történt, azt az asszonyok és Hvizdos egybehangzóan igy modják el: Szepesvné pár perccel nyolc óra után puska­dörrenést hallott. Rosszat sejtett, egész reggel nem látta férjét. Beszalad a malomba és szól Hvizdosnak: Lö­vést hallottam és az öreget sehol sem látom... talán valami baja történt... utána kellene nézni. Hvizdos kiszalad, először a méhesbe megy, ott nem találja, visszasiet a házba, a saját lakásába és a belső szobában ott látja az öreget, vértócsában elnyúlva a főidőn, va­dászfegyverrel a lába mellett. Kikiabál, be­jön Szepesyné és Hvizdosné... rémület *... izgalom ... hamar orvost, papot... Az örqg már halott, nem segít se orvos, se csendőr.; A halálos lövés a száján át hatolt a fejébe s a tizenkét sörét nyomban kivégezte. A csendőrség akcióba lép. A tényállást fel­bontja, részeire szedi és újra összerakja. Sok körülmény az öngyilkosság ellen szól. Az első: a holttest és a fegyver fekvése a nyomozók és az orvosok szerint valószínűt­lenné teszi az öngyilkosságot. A vadászfegy­ver mindkét ravaszára zsineg volt erősítve és a felszínes helyzetképből arra lehetett kö­vetkeztetni, hogy a molnár lábára kötötte a zsineget, álló helyzetben a fegyver csöve föjé hajolt, a cső végét a szájába vette és lábával megrántotta a ravaszt. Ezt a föltevést azonban egy sor ellentmondás cáfolja. Ha az öngyilkosr ság igy történik, akkor az öngyilkos nem hát­ra, hanem előre zuhant volna s a fegyver a teste alá kerül. Érthetetlen az is, miért nem rántotta el a zsinór a másik ravaszt is. Meg­magyarázhatatlan, hogy sem a fegyver, sem a környező bútorok és egyéb holmi nem vé- reződött be. Már az orvosnak és a papoknak is feltűnt, hogy a fegyver a holttest mellett fekszik esővel le a lábak felé s az öreg kalapja a vadász­puskán van. Midőn tiz perc múlva megjöt­tek a csendőrök, a fegyvert nem találták eb­ben a helyzetben, hanem csövével felfelé (a fej felé) fordítva feküdt s a kalap nem rajta volt, hanem kis távolságnyira a földön. És most következtek a többi gyanuokok. As alig használt kalap szalagjának csokra be volt szakítva, éppúgy mint a belső izzadság­védő bőrszalag is. A holttest jobbszeniének héja felett félcentiméter hosszú, egy-két mil­liméter széles friss karcolást találtak. Az öreg mindenhová magával vitte kis botját. Ezt a botot nem a holttest mellett találták meg, hanem künn a méhesben és friss repedést konstatáltak rajta. Ezek voltak az első gyanút keltő nyomok. Nemsokára felsorakoztak a többiek is. Fel­merült a kérdés: kié a vadászfegyver, melyet az állítólag öngyilkos Szepesy hasz­nált? Senki sem tudott rá választ adni. A fegyvert a család egyik tagja sem ismerte, állítása szerint soha sem látta. Jön a házkuta­tás. Hvizdos szekrényében egy hatlövetű, töl­tött forgópisztolyt találnak, mellette bőven muníció, vadászfegyverbe való sörétes tölté­nyek is. Ha az öreg öngyilkosságra készült, mi szüksége volt a nehézkes, vésződséggel járó vadászfegyverre, mikor kéznél volt a revolver. Hvizdos s kutatás előtt tagadta, hegy fegy­vert tartana a hálnál. Két éles töltényt én 19 kilőtt hüvely brwart Minden bűnténynél az első kérdés csak az lehet: kinek és miért állhatott érdekében a tett? Cui prodest? A családban már hosszabb ideje ellentétek dúlnak. Az öreg mértéktelenül ivott és a család igye­kezett gátat állítani költekezésének. Szó volt róla, hogy gondnokság alá helyeztetik s meg is tették ezirányban a lépéseket. A molnár viszont küzdött jogaiért, a vagyon fe­letti rendelkezés jogáért Nemrégen amolyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom