Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-17 / 236. (2161.) szám
1929 október 17, csütörtök. 'ppa<m-Mag^ar-kiriiAö MegfejtheteSlennek látszó kriminalisztikai rejtéllyel áll szemben a nyomozó hatóság a szepsi molnár tragédiájában Rejtélyes titkol őrölnek a szepsi malom kövei — Szepesy József halálának rejtélyében a nyomozás súlypontja a prágai kriminalisztikai intézet mukájára helyeződött Szepsi, október 16. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Húsz éve vagyok csendőr, sok mindent megértem és megéltem, de ilyen nehéz bűnügyben még nem dolgoztam... — Brazda csendőrhadnagy mondja ezt, a szepsi csendőrlaktanya parancsnoki szobájában. Előtte hatalmas aktacsomó, Szepesy József jómódú szepsi molnár halála körülményeinek jegyzőkönyvekbe rögzített története, tizennyolcoldalas jelentés, boncjegyzőkönyv, tanúkihallgatások iratai. A hivatalos nyelv darabos fogalmazásában és stílusában egy ember élete és halála foglaltatik ezekben az iratokban, de több is ennél, egy család élete, sorra véve a gyermekeket és a gyermekek gyermekeit. Minden legapróbb részlet, amely .akár a legtávolabbról is vonatkozásba hozható Sze- pessy József halálával, szélesen és beható körülményességgel van itt kiteregetve. A gazdag molnár családjának életmiliője, a dráma szereplőinek, a főszereplőknek éppúgy, mint a statisztáknak a jelleme, szokásaik, egymással szembeni érzelmi beállítottságuk ... mind egy- egy tégla a bünügy impozáns épületében. S ezenkívül: a nyomozó munka lezárt eredményei: az állítások, következtetések és a hipotézisek. Öngyilkos tett-e Szepesy Jézséf, a gazdag szepsi molnár, vagy megölték? Erre a kérdésre akar választ adni a sok írógépeit papírlap, melyekből megállapítható, hogy ez a bünügy valóságos iskolapéldája a legnagyobb és nehezebb föladatokat szabó bűnügyi rejtélyeknek, telve gyanumomentu- mokkal s a gyanút kontrakarirozó tényekkel és többé-kevésbé helytálló következtetésekkel és föltevésekkel. Az a tény, hogy Szepesy Józsefet október 3-án reggel holtan találták meg vejének, Hvizdos Józsefnek lakásán, kiemelte a család életét a hétköznapok egyhangú szürkeségéből. Apró viszályok, összecsattanó szóváltások, akarások, szándékok, indulatok,'elhullajtott szómorzsák, melyek addig csak a család legszűkebb kereteiben bírtak valamelyes jelentőséggel egyszerre átemelődtek a kriminalisztikába, nagyitóüveg alá kerültek és minden jelentéktelen redőjükkel döntően játszottak bele egy kis embercsoport élete sorába. A tragikus eset hatását valahogy úgy kell elképzelnünk, mint egy forgószelet, amely rátör a község határában magányosan álló malomépületre, leszakítja fedelét, napfényre hozza a család életének száz apró intimitását, azt a sok gyűlöl séget, haragot, szenvedést, bánatot, örömöt, összetartást és széthúzást, mely a négy fal között együttélő embercsoport életét teszi. Ez a forgószél gyökerestől tép ki sorsokat, exisztenciákat, megforgatja és megmutatja őket száz és egy oldalról, bíróság elé sodorja, ahol majd mérlegelnek és Ítélkeznek. Tegnap még kitaposott utakon haladt az élet. A szepsi malom zakatolt, a házőrző komondor nagyokat vakkantott az idegenekre, a molnár felesége, Hvizdos József, a vő a munkára ügyelt, Hvizdosék tizenötéves Manci leánya a lakásban hasznosította magát, a molnár fia, a huszonhatéves Szepesy József a malom szomszédságában lévő másfélholdnyi földön dolgozgatott. Ment a munka, a malom nyelte az életet és öntötte a lisztet, a gazda, az öreg molnár is tett-vett, a faluba ment, tárgyalt, alkudozott, a korcsmában pityizált és politizált, időnkint hazabotlott, civódott egyet az övéivel és nagyokat húzott a kabátja zsebéből kikandikáló rumos üvegből. így volt ez tegnap.- Ma az öreg molnár tizenkét söréttel a fejében a szepsi temetőben alussza örök álmát, veje, Hvizdos József, sógorával, ifj. Szepesy Józseffel együtt a kassai törvényszék fogházának lakója lett, gyilkossággal gyanúsítják őket. A magánosán álló malom férfi nélkül maradt. A malom jár ugyan, de asszonyész és asszony- kéz vezeti s a malom lakásának nagy szobájában kisirtszemü, rémüldöző asszonyok nyitnak ajtót az idegennek... Elterjed a tragédia híre Hogyan és mi történt itt, ami egy csapásra megváltoztatta az élet megszokott, robotos rendjét? Október 3-án, csütörtökön reggel hire futott a községben, hogy Szepesy József malmában nagy dolog történt: az öreg megölte magát. Midőn a hir útnak indult, a csendőrállomás egyik őrmestere éppen a községben járt és meghallotta. Kiment az uccára és az orvos háza előtt egy szekeret látott, a molnár szekerét, a fiatal Szepesy ült rajta. — Mi a baj maguknál? — Az apám megölte magát... — Mikor történt? — Most, reggel, alig egy negyedórával ezelőtt. A csendőr szalad a laktanyába, a fiú az orvost viszi haza. A csendőrségen a család még mindig nem tett jelentést. Pedig ilyen esetekben először a csendőröket kell értesíteni. Miért nem tették? Ez gyanús. Tényleg gyanús? Hiszen el lehet képzelni, hogy » oeaiád * nagy izgalomban megfeledkezett a tennivalók törvényszerinti rendjéről és először a papot, meg az orvost hivták. Lehet, hogy a mulasztás szándékos volt, lehet, hogy véletlen, mindegy. Ez volt a gyanú egyik kiinduló pontja. a gyanúé, hogy a molnár házában gyilkosság történt. Megindul a nyomozás Brazda csendőrhadnjjgy, régi, rutinos nyomozó, kiszállott csendőreivel az öngyilkosság színhelyére. Hvizdosék lakásában, a belső földes szobában, melyet lomtárnak és raktárnak használnak, hátán feküdt az öngyilkos. Egyik keze a melle felé görbülve, a másik a földön kinyúlva, lába mellett a vadászfegyver. A család már átvonult a szobán, két pap és az orvos is ott járt. Úgy maradt-e minden, ahogy az öngyilkosság percében volt? Később kitűnt, hogy egy és más tárgy megmozdult, a kalap is, mely a fegyveren volt, maga a fegyver is. Egy kalap tiz centiméterrel errébb vagy odá'ob fekszik, lehet-e ebben valami fontosait. találni? Nagyon is lehet, életbevágóan fontos lehet. Mint az majd később kiderül. A csendőrök munkához látnak. A hulla, a fegyver, a kalap helyzetéről jegyzetek készülnek, mindent a legpontosabban leirnak, még azt is, hány vér csepp és hová hullott A holttestet felboncolják, külerőszak nyomát keresik és találnak is valamit. Kihallgatják a család tagjait, a malom alkalmazottait és más tanukat. Kutatják, hogy került az öreghez a fegyver és kié az. Elcsípik a fiatal Szepesyt, amint zavarni akarja az ebben az irányban nyomozó csendőrök munkáját. Letartóztatják és őrizetbe veszik sógorát, Hvizdos Józsefet is, aki ellen az a gyanú merül fel, hogy ő gyilkolta meg apósát. Zsinórra fűzik a gyanút keltő mozzanatokat és figyelmet szentelnek és teret hagynak annak a lehetőségnek is, hogy öngyilkosság történt. Egy nagy seprővel összesepernek mindent, lényegeset és kevésbé lényegeset, mikből majd a bíróság válogatja ki a bünügy szempontjából jelentőséggel bíró tényeket és momentumokat . A szepsi moinárcsalád tagjai Visszafelé gombolyítják egy család és tagjainak életét. Jellemrajzok készülnek a főszereplőkről. Melyik milyen ember volt, voltak-e bűnös hajlandóságai, mi rosszat vagy jót lehet róla feltételezni... A bünügy kereteit túllépőén érdekes körülmény, hogy egy embert, akinek éleiéről egy titokzatos haláleset kapcsán számot kell adni, milyen különbözőképpen ítélnek meg az érdekeltek s az érdektelenek. Ahány ember, annyi vélemény. Milyen ember volt a tragikusan elhalt Szepessy József? Személyi adatai közül csak egy párat vehetünk bizonyosnak. Hatvanhetedik évében járt, alacsony termetű, korához képest jó testi kondícióban levő ember volt, erősen vallásos érzelmű, de amellett megrögzött rabja az alkoholnak. Vagyonát maga szerezte kitartó, szorgos munkával, melyből bőven jutott feleségének is. Malma, háza, két hold földje, kertje és érték- papirjai voltak. Vagyonának értéke meghaladta a három- százezer koronát. Gonddal, áldozatkészen nevelte, taníttatta gyermekeit, három leányát és egyetlen életben maradt fiát. Azelőtt is kedvelte az italt, de öregségére teljesen rabja lett az alkoholnak. Ezt az egész község tudta róla. Zsebében az elmaradhatatlan rumos üveggel járta a korcsmákat, rótta az uccákat, perlekedett otthon az övéivel. Gyakrabban volt részeg, mint józan, de akármennyit öntött a garatra, nem garázdálkodott részegmódra, legalább a faluban nem. Otthon másként volt, úgy mondják az otthoniak, ott ő akart az ur lenni és küzdött az ellen, hogy kivegyék kezéből a malom és a gazdaság vezetését. Már azért is fájt volna ez, mert szűkében lett volna a pénznek, nem telt volna italra. Harcolt hát a családfő jogaiért, az italért a családja ellen. Ezeket az objektiven megállapított tényeket két oldalról nézve kétféleképpen lehet magyarázni. Az ital az eszét vette — mondja a család — örökké kötekedett, perlekedett, szidta, gorombitotta az övéit, semmi pénz sem volt neki elegendő, adósságot csinált, herdálta a hangyaszorgalommal gyűjtött vagyont. A tüzitallal együtt az ördög bujt a bőrébe. Már delirált, ördögöket látott, hadakozott velük, kezei reszkettek, jártak, mint a motolla, éjszakánként felkelt, zsoltárokat éuekelt, kiáltozott, nem volt tőle békesség... így mondja a család. Más oldalról mások az információk. Igaz ugyan, hogy az öreg ivott, sűrűn a pohár fenekére nézett, de nem volt rossz ember s különben is csak az utolsó esztendőkben kapott rá az alkoholra. Azelőtt rendes emberijek kellelt lennie, erről tanúskodik a vagyon, amit ő gyűjtött, gyermekei, akiket ő nevelt és neveltetett, vallásos hite és érzése, melyhez élele utolsó napjáig hü maradt. Családjára is gondot fordított, hiszen csak nemrégiben adott el értékpapiro- kat s a pénzt gyermekeinek adta, hogy földet vásároljanak belőle. Nem lehetett tehát olyan rossz ember, s egyetlen hibáját, hogy szerette az italt, elnézhették volna neki. Nem kellett volna azt a kis pénzt sajnálni tőle, hiszen övé volt a vagyon, ő gyűjtötte, joga volt passzióira áldozni. Ez a másik nézőpont. Melyik a helyes és igaz? Az asszony Feleséig© előrehaladott korú asszony, egyszerű lélek, csendes, türelmes, parancstelje- sitéshez szokott, aki egy életen át keményen dolgozott férje oldala mellett. A fiú Fia, Szepesy József, 26 éves szelíd legény, nem garázda, nem lump, dolgos és szerény- Még a csendőrhadnagy is úgy jellemzi, hogy: szelíd. A vő Veje, Hvizdos József, negyvennégy éves hadviselt férfi, szolid ember, jó munkás, erőteljes és erélyes. A leány Hvizdos felesége, a molnár legidősebb leánya, aki most egyedül vezeti a gazdaságot, dologra termett, a dologtól kifáradt asszony. Valamennyien templomjárók, jámborok, akiknek soha semmi bajuk nem volt a törvénnyel vagy a hatóságokkal. És most soroljuk fel a gyanuokokat, amikből meglátni majd, Hogyan nőtt és terebélyesedett a gyilkosság gyanúja békefélét kötöttek, mely szerint a család havi száz korona zsebpénzt és ezenfelül évi ötszáz koronát ad az öregnek. A megállapodás élet- belépett, a molnár megkapta a száz koronákat, de az ötszázat nem. Ezért voltak azután a nagy összekiilönbözések meg a gondnokság alá helyezési eljárás miatt. /A molnár, aki az alkoholra a föld alól is előkaparta volna a pénzt, úgy segített pénzzavarain, hogy búzát, gyümölcsöt hordott el hazudó! és eladta. Két hónap előtt összever®^®1!®^ a fiával. Az öreg almát fuvarozott e * s*ját kontójára, 7 a fiú felelősségre vonta, ami a molnárt annyira kihozta sodrából, hog£ arculütötte a fink Az ütést kamatostól visszakapta, tizennégy nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett. Bánatában elment Liptay Imre jegyzőhöz, elpanaszolta, mit tett vele a-tulajdon fia és hogy az egész család rosszul bánik vele. „Engem egyszer meg fognak ölni" — , keseregte a molnár s a jegyző tanácsára az ügyvédhez fordult segítségért. Ennek a momentumnak a nyomozó hatóság nagy jelentőséget tulajdonit. A családfő és a családtagok közti viszony ettől az időtől kezdve még rosszabbá vált. Megtörténik a tragédia Egy nappal a titokzatos haláleset előtt nagy öröme volt az öregnek, mert az ügyvéd megnyugtatta, hogy a gondnokság alá helyezésből nem lesz semmi. Erre a nagy örömre inni akart egyet, de nem volt elég pénze. Odahaza tiz kiló méz volt, azt akarta értékesíteni. Vevőket keresett a községben és meg is állapodott velük, hogy másnap leszállítja a mézét Odahaza éppenséggel nem nagy gaudiummai fogadták, hogy az öreg ismét üzletet köt és azt a mézet, melyet a családnak szánták, el akarja adni. Civódtalr, megpróbálták rábeszélni, hogy ne adja el az egész kvantumot, de ő nem tágított. Visszament a községbe, alaposan beszeszelt, azután hazatért és lefeküdt. Az otthoniak azt mondjak, a méhesbe® aludt, a tanuk úgy látták, az ágyban feküdt. Veje, Hvizdos a késő éjszakai órákig a malomban dolgozott. A fiatal Szepesy korán reggel kiment a földre dolgozni, magával vitte a molnársegédet is, úgy hogy a házban az öregen kívül csak Hvizdos és a két asszony maradt A család azjt állitja, hogy Hvizdos az éjszakai munkától fáradtan a szokottnál tovább aludt reggeli nyolc óráig. A malomban már megindult a munka, Hvizdos a feleségével ott sürgölődött, az öregasszony pedig az ágyakat vetette. Ami ezután történt, azt az asszonyok és Hvizdos egybehangzóan igy modják el: Szepesvné pár perccel nyolc óra után puskadörrenést hallott. Rosszat sejtett, egész reggel nem látta férjét. Beszalad a malomba és szól Hvizdosnak: Lövést hallottam és az öreget sehol sem látom... talán valami baja történt... utána kellene nézni. Hvizdos kiszalad, először a méhesbe megy, ott nem találja, visszasiet a házba, a saját lakásába és a belső szobában ott látja az öreget, vértócsában elnyúlva a főidőn, vadászfegyverrel a lába mellett. Kikiabál, bejön Szepesyné és Hvizdosné... rémület *... izgalom ... hamar orvost, papot... Az örqg már halott, nem segít se orvos, se csendőr.; A halálos lövés a száján át hatolt a fejébe s a tizenkét sörét nyomban kivégezte. A csendőrség akcióba lép. A tényállást felbontja, részeire szedi és újra összerakja. Sok körülmény az öngyilkosság ellen szól. Az első: a holttest és a fegyver fekvése a nyomozók és az orvosok szerint valószínűtlenné teszi az öngyilkosságot. A vadászfegyver mindkét ravaszára zsineg volt erősítve és a felszínes helyzetképből arra lehetett következtetni, hogy a molnár lábára kötötte a zsineget, álló helyzetben a fegyver csöve föjé hajolt, a cső végét a szájába vette és lábával megrántotta a ravaszt. Ezt a föltevést azonban egy sor ellentmondás cáfolja. Ha az öngyilkosr ság igy történik, akkor az öngyilkos nem hátra, hanem előre zuhant volna s a fegyver a teste alá kerül. Érthetetlen az is, miért nem rántotta el a zsinór a másik ravaszt is. Megmagyarázhatatlan, hogy sem a fegyver, sem a környező bútorok és egyéb holmi nem vé- reződött be. Már az orvosnak és a papoknak is feltűnt, hogy a fegyver a holttest mellett fekszik esővel le a lábak felé s az öreg kalapja a vadászpuskán van. Midőn tiz perc múlva megjöttek a csendőrök, a fegyvert nem találták ebben a helyzetben, hanem csövével felfelé (a fej felé) fordítva feküdt s a kalap nem rajta volt, hanem kis távolságnyira a földön. És most következtek a többi gyanuokok. As alig használt kalap szalagjának csokra be volt szakítva, éppúgy mint a belső izzadságvédő bőrszalag is. A holttest jobbszeniének héja felett félcentiméter hosszú, egy-két milliméter széles friss karcolást találtak. Az öreg mindenhová magával vitte kis botját. Ezt a botot nem a holttest mellett találták meg, hanem künn a méhesben és friss repedést konstatáltak rajta. Ezek voltak az első gyanút keltő nyomok. Nemsokára felsorakoztak a többiek is. Felmerült a kérdés: kié a vadászfegyver, melyet az állítólag öngyilkos Szepesy használt? Senki sem tudott rá választ adni. A fegyvert a család egyik tagja sem ismerte, állítása szerint soha sem látta. Jön a házkutatás. Hvizdos szekrényében egy hatlövetű, töltött forgópisztolyt találnak, mellette bőven muníció, vadászfegyverbe való sörétes töltények is. Ha az öreg öngyilkosságra készült, mi szüksége volt a nehézkes, vésződséggel járó vadászfegyverre, mikor kéznél volt a revolver. Hvizdos s kutatás előtt tagadta, hegy fegyvert tartana a hálnál. Két éles töltényt én 19 kilőtt hüvely brwart Minden bűnténynél az első kérdés csak az lehet: kinek és miért állhatott érdekében a tett? Cui prodest? A családban már hosszabb ideje ellentétek dúlnak. Az öreg mértéktelenül ivott és a család igyekezett gátat állítani költekezésének. Szó volt róla, hogy gondnokság alá helyeztetik s meg is tették ezirányban a lépéseket. A molnár viszont küzdött jogaiért, a vagyon feletti rendelkezés jogáért Nemrégen amolyan
