Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-16 / 235. (2160.) szám

Mai szántunk 12e?dal áfát, " Mai szántunk 12 efdal Előfizetési ár: éveíite 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egye* szám ára 1*20 Kő A szlcv jíiszkói és ruszinszköi ellenzéki pártok Főszer kész iö. politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURÁNYJ LASZLC FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II., Panská ul 12/IH. — Te* lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Ai agrárpárt erkölcsi bizonyítványa Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Okának Lajos dir., mielőtt elhagyta volna Szlovenszkó fővárosának polgármesteri szá­két, még elvégzett egy hivatalos aktust. Ki­állított egy erkölcsi bizonyítványt. A tizen- egyosztendios szlovenszkói politika egyik leg­súlyosabb dokumentumát, amely oly vigasz­talan a maga lapidiáris megalapításaival, mint egy halottkém jelentése. Mert hullafol­tok azok, amiket Okánik dr. a szlovenszkói agrárdiktatura testén föltakar. Üszkösödő sebek, csontig ható tályogok a nyolceszten- dos bűnös politikai kuruzslás nyomán. Azt mondja Okánik Lajos, hogy ahogyan Szlo- venszkót 1921 óta kormányozták, ez a rend­szer nem volt más, mint a korrupciós afférok egész sorozata. Az a vádja pedig egyenesen az uj Európa Cliója után kiált, amelyben a Hodzsa-Kállay rezsimnek fejére olvassa: „a föMreformot, az erdőreformot, a pénzintéze­tek és ipari vállalatok nációnálizálását csak Szlovenszkó ellenségei érdekében hajtották végre és sohasem a szlovák nemzet javára". Ez a történelmi vádemelés annál súlyosabb és katasztroifálisabb a szlovenszkói agrár- politika vezetői ellen, mert egy kanonok! díszt viselő főpap tette, akinek még külön erkölcsi jogosultságot ád ehhez a vádemelés­hez az a tény, hogy egyik legrégibb tagja fcz agrárpártnak, amelyet most csömörrel és undorral hagy ott. Okánik lépése hatásában és következmé­nyeiben kiszámíthatatlan viviszekció, amely a szlovenszkói csehszlovák agrárpolitikának kétségkívül nagy vérveszteségével fog járná. Diszkreditálni való ezen a politikán volta­képpen már édes-kevés van, de egy ilyen belülről jövő ökölcsapás, amelyet a dédelge­tett Bratislava egyik legfőbb méltósága mórt arra az organizmusra, amelynek eddig való hatalmi erejéből, pozíciójából viselte ezt a méltóságot, már valósággal elemi csapást je­lent. Földrengést, amely megrázza az agrár­párt alapjait és kidönti a párt utolsó erköl­csi pilléreit. Sivár politikai végzet volt az, amely Hod- zsa Milánt, ezt a nagykészültségu, talentu- mos államférfit, a politikai megsemmisülés meredélyére sodorta. De törvényszerű is. Hodzsát és politikáját el kellett érni© a vég­zetnek, hogy miután a hatalom hazárd játé­kát elveszítette a prágai vár alatt, most en­nek a hatalmi hazárd játéknak a szlovensz­kói bábjai megtagadják őt. Hodzsa a cinizr musig materialista világnézetéhez híven épí­tette tiz esztendőn át szlovenszkói uralmát, föladva a nemzet egyéniségét és programját. A centralizmus számára tágranyitotta a ka­pukat s Prága kedvéért hajlandó volt a szlo­vák nemzeti kulturtörekvéseket is föláldoz­ni. Az ideális nemzeti tártaimat tehát mint fölösleges ballasztot kivetette politikai hajó­jából, amelyen nem maradt más, mint a sa­ját maga adorált egyénisége és a nyers sze­mélyi hatalomszeraés iránytűje. A nemzet ideális javait tehát elalkudta. Koncepciója arra mutatott, hogy a szlovákságot materiá­lis tekintetben akarja boldogítani. Hogy a régi uraitól elvett föld pajroelláival akar uj erőt adni a szlovák föMimüvesnépnek. Külön tanulmányokban lehetne levonni Hodzsa földreformjának tanulságait, amelyek példá- adáéul szolgálhatnak Európának arra nézve, hogyan rém szabad egy földreformot végre­hajtani. A gyakorlatban a földreform nem­zeti céljai is csődöt mondottak, amikor Hod1- zsa a legáldottabb szlovenszkói földre a Moldván túlról hozott telepeseket s a gazda- aégilag kellően alá nem támasztott kis szlo­vák földműves exisztenciák egész sora bu­kott föl ezen a kísérleten és menekült a ten­gerentúlra, parlagon hagyva a földeket, nem kis kárára a nemzetgazdaságnak, amely a nagyobb területen való okszerű és belterjes agrikultura megszakadásával ainugyis kárát vallotta a földreformnak. Tehát nem érte el sem nemzetgazdasági, sem szociális, sem nemzeti céljait, ellenben az agrárdemokrá­cia nagyobb dicsőségére megteremtette a maradékbirtokosok uj arisztokráciáját. Az egész földpolitika erkölcsi mérlege pedig beníoglaltatik Okánik Lajos levelében: „ez a rendszer Szlovenszkóu nem volt más, mint a korrupciós afférok egész .sorozata". Amikor Hodzsa Milánt a Hradzsin akaratá­ból utolérte a váratlan bukás, hinni lehetett, hogy hatalmi álmaiból föleszmélve és Szlo­venszkó egész közéletét fertőzéssel fenyegető korrupciós metódusaiból megtisztulva az át- orientáilódás útjára fog lépni és megveti alap­ját egy becsületes nemzeti és szlovenszkói politikának. Hodzsa Milán ezt a kezdettől fogva halvány reménységet nem váltotta be, nem volt többé ereje, hogy kiszabadítsa ma­gáit a politikai megalkuvások és üzletek kö­telékeiből, nem találta meg sem önmagát. Bukarest, október 15. Az Universul munka­társa fölkereste Mária anyakirálynőt, aki érdekes interjút adott a román régensválasz­tás kulisszatitkairól. A választás előtt a je­löltek között Mária neve is szóba került. Ma- nius akkor azt az ajánlatot tette, hogy Mária királynő vegye ált a régen stanácsban Miklós herceg helyét, de arról szó sem lehet, hogy a királyi családot két tag képviselje a rége netán ácsban. A knálynő hevesen kifa­kadt Maniu állásfoglalása ellen.-— Lehetetlen állapot — mondotta — hogy a miniszterelnök üzé-kedei merészel a ki­rályi család tagjainak elhelyezésével. A ki­rályi család nem akar prh ilégiumokait és újabb rangokat szerezni Egyszerűen telje­síti kötelességét és ez elég. Az azonban bi­zonyos, hogy olyan személyeknek az uralma, akik nem tartoznak a királyi családhoz, ve­szedelmeket jelent és az országot kellemet- lenfiégekfbe döuiti. Máriával nem lehet alkud­ni, Mária nem ismer koncessziókat. Mint ismeretes, Mária királyné Buzdugán , régens halála után váratlanul megjelent Bu­karestben, amit mindenki azzal magyará­zott, hogy a régensségre pályázik. Maniu volt az, aki a királyné terveit elgáncsolta. Jólinformált körök szerint az anyakirálynét rendkívül lehangolta a miniszterelnök el­lenkezése és a temperamentumos asszony nem igen palástolta csalódását. Nilatkozatai és ki fák adásai oly élesek vol­tak, hogy a kormány több tagját elkedvetle­nítették. Az incidensből lassan kormánykri- zis válik, mert Poipovic pénzügyminiszter ál­sem uemzetét, sem hazáját, hanem változat­lanul csak a hatalom csaicsait kereste fana­tikus tekintete. A nemzeti politikusnak és patriótának egyetlen szavait sem hallatta, csak amikor megindult a választási harc, akkor helyezte le a zöld asztalra újból a tétjét va banque-módon a hatalomért. Nos, ezt a tétet most a pozsonyi polgár­mester egy felháborodott tiltakozó mozdul a t- tal lesöpörte. És ha ebben a mozdulatban talán több volt a kiszámitottság, mint a föl- káborodás és ez a drámai pillanat messzibb politikai Összefüggések beállított vezetékjén ért idáig, annál rosszabb Lodzsára nézve. Mert ha Okánik kezét a Hradzsin vezette, ak­kor ez azt jelenti, hogy Benes könyörtelenül kiszámította a pillanatot, amikor halálos biz­tonsággal végezhet Hodzsával, mint legvesze­delmesebb riválisával a hatalomért való tör- tetésben. Az sem jelenthetett Hodzsa számá­ra mentségét és kíméletet, hogy valóban sú­lyos kórral küzd, mert a benesi politika nem ismeri a szentinientalizmust s hóhérkézzel tud lecsapni akár Stribmyrői, akár Gajdáról, akár Lodzsáról van szó. De Benes az egész munkát szereti s igy Hodzsában nemcsak a hatalmi riválist és a szlovenszkói pártvezért sújtja porba, hanem romiba akarja dönteni az egész szlovenszkói agráruralmat, amely zavarja jövő céljait. A büntető expedíció megindult s hogy a sikere is meglesz, azt garantálják ennek a rezsim­litólag Mária heves támadása, következtében mondott le. A krízis Bukarest, október 15. Popovici pénzügy- miniszter, aki Sereteanu régens sógora, az uj régenssel való rokonságára tekintettel benyújtotta lemondását, amit a miniszter- tanács elfogadott. Utóda valószínűleg Mag- deanu iparügyi miniszter lesz, aki London­ból a napokban tér haza. A pénzügyminisz­teri tárcát ideiglenesen Maniu miniszter­elnök látja el. Varsó, október 15. Mint ismeretes, az ameri­kai elnök hozzájárulásával a washingtoni len­gyel követséget a közelmúltban nagykövetségi rangra emelték. A varsói amerikai követet egy­előre nem nevezték ki nagykövetté, mert a kö­veti állás nincs betöltve, de' valószínű, hogy az uj amerikai ügyvivő kinevezésekor Hoover a varsói amerikai követet is nagyköveti rangra emeli. " Még mielőtt a Fehér Ház formális határoza­tot hozott volna, a Foreign Office a maga részéről szintén beleegyezett Lengyelország nagyhatalmi állásának elismerésébe. Lengyel és angol részről egyidejűleg közük, hogy a két kormány megállapodása értelmében a varsói és a londoni követségeket nagykövet­ségekké változtatják. Az angol király máris beleegyezett a változásba. Lengyelországban nek sokesztendős bűnei. A vermet Hodzsa, Kállay és társaik maguk ásták és Okániknak csak kissé kellett megrugnia a szóiét, hogy beléje essenek. Okánik levele dübörgő nyitánya a cseh­szlovák agrárpolitika választási bukásának. Az agrárpárt rég megszűnt komoly és benső erőtől duzzadó falanx lenni, de egészen bi­zonyos, hogy sorait a megérdemelt mostani csapás meg fogja tizedelni, ha ugyan nem ötödölni. A nép itélőszéke előtt meg kell semmisül­nie az olyan politikának, amely erkölcsi igazság nélkül való. És képzelhető-e a politi­kai erkölcstelenségnek, lélekvásárnak és korrupciónak kiált óbb példája annál a d ug­ar u-csem pás zésnél, amelyet a földműves ma­gyarsággal szemben Hodzsa és pártja követ? Ha Okánik levele igazságos erkölcsi Ítélet, akkor az agrároknak a magyar falvakban végzett kutmérgezése százszorosán elmarasz- talóbb Ítéletet érdemel. A legfőbb, a megfellebbezhetetlen ítélet nem fog elmaradni, mert Szlovenszkó ős­lakossága el fogja takarítani a hírhedt ag­rárdiktatura romjait, hogy fölépítse Szloven- szkón a becsületesebb közéletet és megvesse alapjait annak a politikának, amely az egyén mindent föladni képes hatalmi céljai helyett szlovenszkói népek jobb és tisztul tabb hol­napját szolgálja. ... . Bukarest, október 15. Junian igazságügy­miniszter állítólag még tegnapelőtt benyúj­totta lemondását és Becsbe utazott szabad­ságra. Lemondását valószínűleg nem fogják elfogadni. A lemondás oka beavatottak sze­rint az, hogy a régensválasztás előtt Junian javasolta a semmitőszéki bírák nyugdíjazá­si korhatárának hetven évről hatvannyolc évről való leszállítását és többek között Se- rateanut is nyugdijaztatni akarta. Serateanu régenssé választása után Junian levonta a konzekvenciákat és benyújtotta lemondását. ezek az intézkedések természetesen óriási örö­met keltette.^ A közvélemény azt látja bennük, hogy Európa nagyhatalmai a diplomáciai for­mák megváltoztatásával elismerik Lengyelor­szág nagyhatalmi állását. Franciaország és Olaszország' után most a két angolszász nagy­hatalom is megtette a végső lépést. Politikai körökben sokáig azt gondolták, hogy Lengyelország első londoni nagykö­vete Zaleszki külügyminiszter lesz, de a hi­vatalos lapok ma megcáfolják ezt a hirt, mert a jelenlegi külügyminiszter egyelőre .nem válik meg a külügyek vezetésétől. A személyek nem változnak a rangemelés kö­vetkeztében és a londoni nagykövetség élén Skirmunt gróf eddigi követ marad. A varsói angol nagykövet Sir William Erskine lesz Mária királynő magatartása kormánykrizist okozott Romániában Popovici pénzügyminiszter Semondott — Magdeanu is követni fogja? — A régensválasztás és a sértett asszony! önérzet következményei — Lengyelország: nagyhatalom A Foreign Office is nagyköveti rangra emelte a iondoni lengyel követet — Zaleski külügyminiszter marad

Next

/
Oldalképek
Tartalom