Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-02 / 223. (2148.) szám

* ÍAÍg:ÜMjfe-H 1 ÍÁÍíAP

192Ü október 2, szerda.

PHILIPPONET

utat mára; Sándor

Válasz a „Megfellebbezték a rimaszombat-tamásfaívai evangélikus lelkészválasztást** cimii cikkre

A rimaszombati lelkészválasztás nagy port fölvert kérdésében kaptuk és köielességsze- rüleg közöljük az alábbi nyilatkozatot:

A Prágai Magyar Hírlapban ismételten jelentek meg cikkek a rimaszombat—tamásfal- vai ev. lelkészválasztással kapcsolatban, melyeknek támadó éle Baráth Károly ellen irányult. Mi ezekre a cikkekre sohasem válaszoltunk, mert nem tartottuk az egyház, még kevésbé a magyarság érdekében állónak, hogy az ellentéteket még jobban kiélezzük. Igazságunk tudatában nyugodtan vártuk a fejleményeket és amikor a választás eredménye minket igazolt, azt hittük, hogy a mesterségesen felkavart hullámok most már. le fognak csendesedni. A támadások azonban most a jelölő gyűlés lezajlása után sem szűntek meg és ez késztet minket arra, hogy azokra válaszoljunk. Az audiatur et altéra pars és a sajtótörvény alapján kérjük tehát, alábbi sorainknak közzétételét:

Mindenekelőtt kijelentjük, hogy a magyarságunkat illetőleg senkitől nem fogadunk el Intimitást. A leghatározottabban tiltakozunk az ellen a vád ellen, mintha állásfoglalásunkban a személyes barátság vezetett volna minket. Mi tisztán az igazság álláspontján állottunk és állunk. Baráth Károly 24 év óta működik a mi városunkban; ismerjük mély vallásosságát, komoly jellemét., tiszta életét,! ideális papi lelkületét, tudjuk, hogy a magyarságához minden ellentétes híresztelés dacára szó sem férhet és igy semmi okunk sem volt rá, hogy elforduljunk tőle.

Ugyanúgy tiltakozunk az ellen, hogy azt a pártot, amely Baráth Károlyt kivánta az egyház lelkészéül, szlovák vagy csehszlovák pártnak nevezzék el. A lelkészjelölő gyűlésen leadott 139 Baráth-párti szavazat közül 109 volt a tiszta magyar és csak 30 a szlovák szavazat. Ezt a 109 szavazatot baj%; „egynéhány félrevezetett" vágj- pedig „személyes barátságot a nemzeti ügynél többre becsülő magyar hivő" akaratnyilvánításának minősíteni. És ezzel megdől az a vád is, hogy Baráth Károly a „csehszlovákok akaratából lett meghívásra jelölve." Baráth Károlyt az a párt jelölte, amely mindig értékelte egyházépitő, a hívek lelkületére nemesitőleg ható munkásságát. A szlovák párt elnevezés különben is nem más, mint a tényekkel merő ellentétben álló és a közvélemény megtévesztésére szánt misztifikáció. Itt nem szlovákok állottak szemben magyarokkal, hanem, sajnos, magyar a magyarral. És ez nem a mi hibánk. Tény az, hogy a lelkészt állás megüresedésének pillanatában alig akadt egynéhány ember, aki nem Baráth Károlyban látta volna a jövő lelkészt. Tény az, hogy a tamásfalvai evangélikus e^űázhivek egy erre a célra összehívott egyházi közgyűlésen egyhangúlag -eta tár ózlak, hogy Baráth Károly mellé állanak és ugyanazt tették a dúsai hívek is. Ha a lelkészválasztást a ,:or lehetett volna megtartani. akkor a magyarság állásfoglalása egységes lett volna, még pedig Barátli Károly mellett. De azután megindult a „felvilágosító" munka, oly eredménnyel, hogy nemsokára család családdal, rokon rokonnal, szomszéd szomszéddal állott szemben s ahol évtizedeken keresztül a legnagyobb egyetértés uralkodott, ott ma a legdühösebb harc dúl. Ezt az állapotot nem mi idéztük elő. Nekünk 9emmi szükségünk nem volt korteskedésre, mert Baráth Károly mellett állott az egyház zöme. Csak amikor a másik fél a rágalmak és gyanúsítások özönét zúdította Baráth Károlyra és az egyház volt lelkészére, Gyürky Pálra, csak akkor tartottuk szükségesnek, hogy őket a rága’mak ellen megvédelmezzük és a vádakat a kellő értékükre leszállítsuk. Ezt is nyíltan nyilvános helyen és úgy tettük meg, hegy azokon a gyűléseken mindenki részt- vehetett. Nyugodtan várjuk tehát a feliebbe- ‘ zés eredményét amel> mi szerintünk sem lehet kétséges. Igazságunk tudatában már előre kijelentjük, hogy alávetjük magunkat az esperességi bíróság pártatlan ítéletének és nem tételezzük fel már előre, hogy „maga az e.speresség alkotmánysértést" fog elkövetni.

Egyet azonban mélyen fájlalunk és ez az, hogy itt a magyarságnak kellett egymással szembe kerülnie. Soha nem volt nagyobb szükségünk az összetartásra, mint most és nem szolgálja a magyarság ügyét az, aki most is éket ver magyar és magyar közé. Az itt dúló harcra semmi szükség nem volt. Egyeteme nkával műdén ellentétet ki lehetett volna küszöbölni és minden aggodalmat el lehetett volna oszűtni és mi erre nézve isméteken megtettük a kezdeményező lépéseket. Nem találtunk meghallgatásra és igv be- lekényszeritettek minket a harcba. A küzdelem most már lezajlott és ezzel eljött az ideje annak, hogy az iifött sebeket heh ege s szűk. Ivs ha a BaráHi elleni pártnak még mindig fönnáll áz az aggodalma, hogv Baráth Károly ...örökösen két tűz között fog állani a magyarság és a csehszlovák evangélikusok között", hogy „az egyházat els/lovákosiió törekvésekkel szemben (??) nem tarthat ki a magyarság é’dekoi mellett", akkor kétszeres kötePáris, október 1.

Külföldi lapok úgy emlékeztek meg róla, hogy „őrült merénylő, aki agyonlőtte Bayle urat, a törvényszéki szakértőt". Ez valótlanság, téves információ. A vizsgálat első tapogatózásai megmutatták, amit se a hivatalos nyilatkozatok, se a polgári francia sajtó, melynek érdekében állott volna Philipponet-t bolondnak minősíteni, nem is tagadnak, hogy Philipponet nem őrült, legalább is nem jobban őrült, mint minden ember, aki ezen a földön és ebben az időben hisz az igazságban. Az igazságot, melyben Philipponet hitt, nem szükséges nagybetűvel írni, mert Phi- Mpponet nem volt filozófus, hanem francia kispolgár, aki nem az Eszmében hitt, hanem az általános, egyszerű, mindennapi és közönséges igazságban, a tömeghasználatra készült igazságban, ami felől nem lehet elmerengeni jogrendszerek kapcsán, hogy van-e, vagy nincs, szőke-e, vagy barna, — Philipponet abban az igazságban hitt, amely megszabja az emberek egymásközíi viszonyát, s előírja az enyém-tied igazságát, a valóság és hazugság banális, félre nem érthető, nem csűrhető és nem csavarható igazságát. Ezen a filléres igazságon esett egy filléres ügy kapcsán karcolás Philipponet esetében, aki úgy érezte, hogy nem bír tovább élni, ha ő személyesen meg nem torol egy igazságtalanságot, amely személyén keresztül a világrendet érte. Ezért egy reggel korábban kelt fel, nem ment be az üzletbe, hanem elsétált a törvényszékre, megvárta a lépcsőház- ban Bayle urat, a hites szakértőt, aki aznap tért vissza szabadságáról Párisba, s szó nélkül lelőtte.

Aztán várta* hogy letartóztassák. Hova jutnánk? kiáltotta a világ, mikor Philipponet esetét hallotta. Hova jutnánk? kiáltotta Philipponet, mikor Bayle árulásáról értesült. Kihallgatása alatt nyugodtan viselkedett. A kérdésekre értelmes és világos feleteket adott s amikor megmondták neki, hogy áldozata után öt neveletlen gyermek maradt, nyugodtan azt felelte: „Tant pis." Szűkszavúan. de nagyon értelmesen igyekezett megmagyarázni a vizsgálóbírónak, hogy meg kellett ölnie a szakértőt, mert Bayle igazságtalanul járt el egy ügyben, melyet eléje terjesztettek s rosszhiszemű módon, tudatosan valótlan szakértői véleményt adott. „Úgy éreztem" — mondta —, „hogy nem bírok tovább élni, ha meg nem torolom az igazságtalanságot. Senkitől nem várhattam, hogy segít a megtorlásban. Meg kellett ölnöm Bayle urat. Nem lehet úgy élni, hogy az ember megtorlatlamil hagy egy igazságtalanságot." Szólt s nagyon nyugodtan elvonult egy börtönbe, ahonnan valószínűleg nem is kerül elő soha többé, ha ugyan le nem nyakazzák, mert az „előre megfontolt szándékot" eszeágában sincs letagadni. Feltűnően nyugodtan, sőt elégedetten viselkedett, amit mindenki rossz néven is vett tőle, hogy úgy mondjuk, kezeit dörzsölgetve vonult a börtönbe, mint az olyan ember, aki nagy áldozatok árán, de elvégezte ebben az életben kötelességét, lelkiismerete megkönnyebbült, a kisiklott világrend váltóját visszaigazitotta s a továbbiakban nem érdekli 6emmi.

A továbibakban Philipponet az emberiségre bizza, hogy érdeklődjön olyan kérdések iránt, mint igazság és igazságtalanság. A „lett inditő- oka" banális. Ahogy általában ilyen ..tettek" dndi- tóoka banális, a helyszíni szemle adatai nem mondanak sokat s végre is egy názáreti származású lázitó perc sem volt egyéb, a maga idejében, mint törvényszéki csemege Jeruzsálemben,

——■II IIIIIIIMIII— ■■WH1IIHI MIMII IMII llllllll I lllllll I III III

leseége, hogy most Barátli Károly mellé álljon és exeket az állítólagos törekvéseket a befolyásával ellensúlyozza.

A magyarság érdekében minden pillanatban hajlandók vagyunk a békeiobb elfogadására. Loysch Ödön.

Hasonló nyilatkozatot adtak ki a választók többsége nevében: Rőczey Dániel, dr. Zebery Istváruié, Leporisz László, Szárnnyal Pál kurátor, özv. Istók Józsefné, Gabnai Antal, ifj. Habán András, Pavella Pál, Tóbik Pál, Szunnyai János, ifj. Szunnyai Pál.

s az, hogy egy Dreyfus Alfréd nevű francia tüzérszázadost igazságosan itéltek-e el katonai titkok állítólagos árulása miatt, önmagában még nem több, mint bonyolult jogi eset. Az a tisztító

erő, ami az ilyen perekből 1 ‘■'rád, felmérhetetlen, s Philipponet pere abban különbözői az egyszerű bosszú állás aktusainak örök . peranyagától, hogy valaki l’art pour Part, a maga szakállára indult el fegyverrel a kezében igazságot szolgáltatni ebben a világban, mert igazság nélkül nem lehet élni. Philipponet, itt az ő nagy tévedése, úgy érezte, hogy a megbántott isteni és emberi rend érdekében cselekszik, az egész emberiség megbízásából, mert „nem lehet úgy élni, hogy igazságtalanságot meg ne toroljanak". A helyzet persze a gyakorlatban az, hogy kitünően lehet élni éppen a meg nem torolt kr nikus és fakultatív igazságtalanságok atmoszférájában, de ebbe Philipponet nem egyezett bele. Philipponet sérelme különbéin kétségbeejtően napihirszerü és banális. A törvényszéki könyomatos valószínűleg röstelle- ne olyan unalmas újdonságot hozni, ami Philipponet szemében ok volt arra, hogy kivonuljon bosszút áldani a világba. Negyvenesztendős Phi- ldipponet„ nős gyermektelen és 6eIyemszakmában dolgozott. Kétezer frankot keresett havonta, ami nem sok pénz, de azért volt Philipponet francia és kispolgár, hogy ebből az összegből tisztességgel megéljen, s a nemzeti ritmus szerint félre is tegyen havonta valamit. Munkaadói, akik évtizede foglalkoztatják Philipponet-t, mánikusan szorgalmas, megbízható, korrekt és becsületes embernek tartják. Soha nem volt baj vele, s ami Párásban a legnagyobb kitüntetés, a házmestere szolid embernek tartotta. Csendes, zárkózott, egyszerű ember volt, megáldva azzal a szuszogó francia hangyaszorgalommal, mely fillérekből csinál évtizedeken át vagyont, sout-t sou-ra rak, gyűjt, kapar, hogy hatvan éves korában Seine et Oise valamelyik falujában háromszobás házat vehessen magának és horgászássá-] töltse élete utolsó esztendeit.

Most jön a könyomatos: a gyilkos Páris egyik olcsó negyedének bérházában tanyázott kétszobás Lakásban, egy napon harmadik szobát vásárolt ehhez. a háziúrnak háromezer frank Lelépési dijat Ígért a szerződésben, a fizetés napján az előterjesztett, háziúr és lakó által aláirt szerződés nem három-, hanem harmincezer frank lelépésről beszél, PibiMiponet a kádihoz szalad s felháborodva bevádoija a háziurat, hogy meghamisította a szerződést és harmincezret vakart a háromezer fejébe. Az írásszakértő úgy találja, hogy a szerződés csakugyan utólagos törlés ég javítás nyomait mutatja, megállapítják, hogy a háziúr csalt és vakart s a szerződés hamis. A háziúr fellebbez, az írásszakértő Philipponet nagy megdöbbenésére váratlanul meghal s a bíróság uj szakértőt rendel ki Bayle személyében, aki nagy tekintély • az identité judiciaire igazgatója. Bayle megváltoztatja az első szakértői véleményt-, nem hajlandó vakarást látni ott, ahol vakarás van, a bíróság megalapítja a szerződés érvényességet 6 Philipponet rágyújthat nagy monológjára az emberi igazságról és igazságtalan Ságról, melynek konklúziója az. hogy megöli a hamisan ítélkező hivatalnokot. A hivatalos felháborodás a gaztett fölött nem bírja elnyomni az egészen polgári sajtóban sem azt a félsor o-s megállapítást, hogy ami pedig a szerződést és Bayle szakértői véleményét illeti, annyi biztos, hogy vakarás van a szerződésben. Bayle talán tévedett...

És most kezdődik valami, ami csak a levegőben van, emberek beszédjében, bistrók pultja melletti fecsegésekben, a francia lélekben, ebben a teljesen elpolgáriasodott, kissé makacs, kissé korlátolt, de mindig valami különös és mély lelkiismereti öntudatból táplálkozó hullámverésü francia lélekben, amelyből felbuggyan egy vélemény, átáramlik a lelkeken, fejcsóválás. hogy van itt valami: Bayle hamisan ítélt, az igazságon, a polgári és az abszolút igazságon sérelem esett. Nagy dolog, emberek. Pernze, ez a type, ez az alak, Philipponet, tévesen cselekedett, senkinek nincsen joga egyedül ítélni. De ha Bayle tévedett, s ez a legjobb eset, hogy tévedett, akkor az igazsággal baj van s ami még ennél is nagyobb baj, az igazságszolgáltatással van baj, egy citoye-nt sérelem ért, az igazságszolgáltatás nem hajlandó dezavuálni saját közegeit, általában egy kis baj van az igaz ságszolgáltatáesal mindenfelé, nem éppen, mintha osztálybiróság lenne Európában, csak éppen- Bayle burzsoá volt és a háziúr is burzeoá volt. inkább húztak egymáshoz, mint Philipponethez. aki csak bérlő, és proletár féle volt, tehát nem uralkodó osztály volt, hanem feltörő osztály. Az se valószínű, hogy Bayle pénzt kapott a háziúrtól. Csak éppen közelebb állt szivéhez a háziúr ügye, mint a proletár ügye ... vigyázat emberek.

; súgják egymásnak a bisfcróban, az igazságszolgáltatással egy kis baj van. Az ilyen súgásokból né ha olyan vihar lesz, ami generációk sírjain túl i?

■ süvölt, az ilyen súgásokból néha uj vallások lesz nek, vagy Dreyfus-pörök, ahogy ma is élnek

■ Franciaországban családok, ajtó-ajtó mellett 5 nem köszönnek egymásnak, mert nagyapa annak idején úgy találta, hogy a rennes-i hadbíróságnak igaza volt, holott a rennes-i hadJbiróság rossz

1 hiszemüen ítélt és ártatlant büntetett. Itt kezdődik ‘ Philipponet minden elítélésre érdemes gesztusában az a valami, ami már nem az ő és bírái ügye, ha ' nem minden embernek ügye, aki úgy érzi, hogy 1 nem lehet, nem szabad és nem érdemes úgy élni ebben a világban, hogy igazságtalanságok meg torlatiamul maradhassanak .

Ezért lesz nagyon veszedelmes per és lokális 1 jelentőségű jogügyleten messze t-ulhangzó per Philipponet bünhődése. Birák megint egyszer kénytelenek talárt húzni, hogy folytassák az örök pert, az ember perét, aki a földi tőr vény gúzsa- | lyában egyszerre gyilkos és áldozat. Kellemetlen : per, mindenki fázik tőle. Csak franciák között élve, lehet megérteni a Pbilipponet-sajtónak bátortalan és bizonytalan hangját, amely köteles- ’ ségszerü buzgalommal Ítéli el a gyilkosságot s egyben bátortalanul hallgat az indít óok okról, mert finom csápjait kinyújtva, valami nyugtalanságot | érez előfizetői és példányonként vásárló kedves olvasói között. Philipponet megy a pokolba, c’est entendu; de mi lesz velünk, akik itt maradunk, ha a helyzet változatlanul olyan, bogv időn ként pallossal kell az elcsavargott igazság nyomába indulni egy-egy Philipponetnek? Talán az 1 uj Dreyfus-per készül itt s persze, hogy megint

■ Franciaországban készül — az a per, melynek : kusza zűrzavarában vádlott és bíró néha nem- tudják, melyik ül a másik helyén; s melyből minden borzalmáé reménytelenség mellett fel süvölt s egy időre végigcsap a lelteken az ember? lelkiismeret és tüykadt igazé ág-szomjúság forró

■ lehelle te.

VÁLASZTÁSI NAPTÁR

Október 2-tól október 15-ig a választói névjegyzékek a kőaségi hivatalokban közszemlére vannak kitéve.

Október 11-én dóH 12 óráig kell benyújtani két

példányban a jelöltlistákat a kerületi választási

' bízót te ágok elnökeinél.

Október 11-én déli 12 óráig minden pártnak be

kell neveznie a belügyminiszternél a központi választási bizottságba egy rendes és egy póttagot.

Október 11-ig a jelölőlistákat száz aláírással és a jelöltek nyilatkozatával kell benyújtani.

Október 11-én délután négy órakor ül össze először összehívás nélkül a kerületi választási bizottság. A kerületi választási bizottságok elnökei a prágai, brünni és az ungvári kerületi (járási) bizottságok részéről az ottani tartományi hivataloknál hivataloskodnak, a többi kerületi (járási) választási bizottságok elnökeinek székhelye a kerületi (járási) hivatalnál van. Külön-külcin kerületi (járási) választási bizottságok létesítendő < a képviselőházi és a szenátusi választások számára.

Október 12-ig bezárólag a pártmeghatalmazot- taknak be kell jelenteniük minden körzeti választási bizottságba egy rendes és egy póttagot.

Október 13-án délelőtt tiz órakor ül össze Prágában először összehívás nélkül a központi választási bizottság.

Október 13-án déli 12 óráig a pártoknak a kerületi választási bizottságok elnökeinek kezéhez le kell fizetniük a szavazólapok sokszorositá sárért kivetett költségeket

Október 17-ig a hivatalos lapban közhírré teszik az összes érvényes jelöltlistákat.

Október 20-tól október 27-ig a választói névjegyzékek a községi hivatalokban ismét ki vannak téve közszemlére.

Október 24-ig a községi hivatalok az ezernél több lakőssal bíró községben minden választónak a lakására kézbesítik a szavazólapokat és a választói igazolványokat

Október 25-ig a községi hivatalok az ezernél kevesebb lakóssal bíró községekben is kézbesítik minden választónak a lakására a szavazólapokat és a választói igazolványokat.

Október 27-én reggel nyolc óráig a körzeti választási bizottságok elnökeinél bejelenthetik a párt-bizalmi személyek.

Október 27-én reggel nyoc órakor minden választási helyiségben megkezdődik a szavazás.

Október 29-ón délelőtt ti* órakor székhelyeiken összehívás nélkül összeülnek a kerületi választási bizottságok (I. ekrutinium.)

November 4-én délelőtt tiz órakor a központi választási bizottság összehívás nélkül összeül Prágában (fi. és Ifi. skrutimum). Ekkor nyújtják be a pártok a II. és III skrutiniurr részére jelöltlistáikat.

November 11 -ig, (illetőleg a választás eredményétől számított i' napon belül) benyújthatók a választási bírósághoz a választásod elleni felébbé*

zések. _

Szt. Voncel-iiunep Prágában. Cseh- és Morvaország ved szón tjének, Szt. Vencelnek megkoronázott koponyáját ünnepi menetben vitték át Prága uccuin