Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-13 / 233. (2158.) szám
* 10 »w»a^A\Ac&aft-HTpaasfe lw> «>«*”»?• ÉRDEKES JOGESETEK Vallás gyakorlati cselekmény-e a kóserhusvágás? — A brünni legfelső bíróság szerint: nem — A öptószentmiklósi zsidó egyházközség még 1878-ban egy h áz túlajöon o s sál olyan szolgalmi szerződést kötött, hogy az illető háziúr megengedi, illetve tűrni fogja azt, hogy a házának bejáratát a zsidó templom- és iskolalátogató közönség és gyermekek szabadon használják, A dolog megértéséihez tudni kell még azt is, hogy a zsinagóga s később az iskola, a közös udvaron állott, ahová még egy bejárat vezetett a Vág folyó felől. — Az említett szolgalmi szerződés szerint a zsidó hitközség a háziúr bejáratát könnyebb kocsik átjárójául is használhatta, ha azok közlekedését kultusz — tehát val- lásgyakOTlati-cselekmények tették' szükségessé, ellenben kifejezetten tilos volt a'kocsik átjárása ipari célokból. A hitközség az imaház mellett kóser mészárszéket állított fel 6 egy nap kora hajnalán hússal megrakott szekerek gördültek be a szolgalmi szerződés tárgyát alkotó kapualjba. Az uj háztulajdonos ez ellen azonnal tiltakozott, azonban hiába, a kósermészáros állandóan arra szállította a húst, noha a Vág felől zavartalanul járhatott-kelhetett, de az a.z ut hosszabb volt. A háziúr végül megsokallta a dolgot, ezért a kaput becsukta, arra uj zárat tétetett, melynek egyetlen kulcsát magánál tartotta s csak egy kis ajtót hagyott nyitva az imaház- és iskola- látogatók számára. A hitközség ekkor a háziurat a szolgalmi szerződés teljesítése iránt beperelte s a rózsahegyi törvényszék valóban a felperesnek adott igazat s az alperes háziurat a kapu teljes felnyitására s a húsos szekerek beengedésére kötelezte. A pozsonyi Ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság, ítéletében kimondotta azt, hogy az alperes háziúr a szolgalmi jogot teljes terjedelmében elismerni köteles. A tábla véleménye szerint az vitás, hogy a kóserhus kimérése vallásgyakorlati cselekmény-e. A fellebbezési bíróság végül arra a meggyőződésre jutott, hogy az átjárót a buskimérő, mészárszék, mint ipari vállalkozás nem használhatja. Ezek után most a felperes fellebbezett a brünni legfelső bírósághoz, melynek szloven- szkói tanácsa Vázsny dr. legfelső bírósági másodelnök elnöklése mellett a múlt napokban foglalkozott a nem mindennapos esettel. A felek ügyvédei valóságos csatát vívtak a kóser- huskimérés vallásgyakorlati lényegéről. A felperes ügyvédje szerint a kóserhus kimérése lényeges vallásgyakorlati cselekmény, amit egyformán bizonyít a mózesi törvény, az államfordulat előtti időből származó magyar törvény s főképpen az a rendelet, amely szerint a kó- serhus-kimérés nem tekintendő ipari üzemnek. Ezzel szemben az alperes háziúr jogi képviselője azt hangoztatta, hegy a kapu elzárásával a szolgalmi szerződést nem sértették meg, mert a szolgalmi jog tárgya csak az lehet, amit’a szerződés megállapít. A husvágás nem függ ösz- sze a kultuiszcselekményekkel. Kultusztevékenység csakis az állat szertartásos levágása és megvizsgálása, ellenben a huseladás nem tekinthető szertartásnak, annál kevésbé, mert a k ós erhes - eladás t keresztények is végzik, márpedig nem valószínű, hogy a zsidó hitközség keresztényekre bízná a zsidó rítus végzését. Ha tehát a háztulajdonos már 1878-ban kizárta a szolgalmi szerződésből az ipari üzemeket, ezzel nem. gondolhatott nagy gyárüzemekre, mert ilyenek számára hely sincs az udvaron, ellenben gondolt a húsvágóra, a rnaceszsütődékre és rituális fürdőkre. A felperesnek egyébként nincs meg a szolgalomhoz általában megkövetelt anyagi érdeke sem, mert a hátul&ó kapu rendelkezésére áll. A legfelső biróság a perbeszédek meghallgatása után a zsidó hitközséget, a felperest, keresetével teljes terjedelmeiben elutasította részben azért, mert a felperes nem bizonyította be az anyagi érdek fennállását, másrészt az ítélőtábla által felhozott indokokból. Az ítélet indokolásában a biróság elnöke hangsúlyozta azt is, hogy a szerződés homályos szövege esetén a szolgaimat közönségesen a legritkábban használják. A kóserfms szállítása és kimérése eme szerződés szövegének figyelembe vételével nem tartozik a vallásgyakorlati ténykedések közé. Hamis esküvel szerzeti atyái törvénytelen gyermeke számára Mindennapos modern ballada a prágai kerületi biróság büntető tanácsa előtt A nyúlánk, karcsú, magas, de azért nem égésem sovány termetű Mariska nagyon szeretett táncolni, amiben semmi meglepő sem volna, mert minden ilyen szép leány táncolni szeret. Mariskának nem volt állandó, úgynevezett „komoly11 ismer étel égé. Ha táncmulatság volt, ngy Mariska két-három órát Ferivel, majd ugyanannyit a Tónival táncolt, hogy végül egy harmadik lovag kísérje őt haza az éjszaka sötétjében. Hogy tényleg igy volt-e, azt biztosan nem tudjuk, de igy adta elő a dolgot a bírósági tanáé* előtt Kezdek Józsi. Mert hát ő maradt a csávában azért, mert a Mariskát ő kisórgette haza a legtöbbször. Kgy ilyen hazak kérésnél Mariska megfogta a kezdek karját k ezt mondta neki: Józsikám, akarok valamit monda,ni neked. — Én tudom, mit akarsz mondani — válaszolt Józsi — de arra még van idő. — Te nem tudod, hogy mire gondolok. — De tudom! Azt akarod, hogy megesküdjünk. — Csak majdnem igy áll a dolog. — Hát hogy áll a dolog valójában? — Úgy, hogy... apa leszel. Józsi nagyon megütöd#tt; majd ez szalad ki száján: — És miért pont én volnék az apa? — Micsoda beszéd ez, jól tudod, hogy csak téged szeretlek. —1 No hát ez már éppen nem... — De hát hogy beszélsz te velem Józsi?! — Nem vagyok olyan buta, mint gondolod, az már éppenséggel nem. S a szerelmeseik között ezzel a perccél beállott a szakadás. Józsi mindenképpen védekezett az apaság tisztsége ellen, Mariska azonban váltig kitartott állítása mellett s egy alkalommal ez jelentette ki Józsi előtt: Ha igy fogsz velem beszélni, úgy a biróság előtt is azt fogom mondani, hogy csak téged ismertelek. — Ezt nem fogod bebizonyítani. — Majd meglátod, hogy bebizonyítom, — Igen, hát én valami mást fogok bebizonyítani. Közben megszületett a csecsemő s a mama apát keresett. Valami népjóléti hivatal is párt1. A rádáóhangszóró Az isiének alkonyát harsogta. A zongora néma borzadállyal hallgatta a szoba sarkában. Ameddig Wagner végzetterbej muzsikája tornyosodott a hangok képsikján, addig senki sem vette észre a zongora haldoklását. De amikor a valkür már felvágtatott Sieg- fried máglyájára, akkor valak. kikapcsolta a konnektort és nagy csendben ismét élt a haldokló zongora. — Minek is áll ez itt, mondatba a fiú Anakronizmus. El kell adni. — Bizony. Ez a zongorák alk >nya, helyeselt az apa, — Hirdetni kell. Kétszer meghirdetjük ée... — A rádió ó« a zongora olyan, mint a jazz és a cigány. — Vagy az autótaxi és a konflis. — Előbb, vagy utóbb, de vége. 2. — Elég a sok hercehurcából. Engedjünk mi is a ngyivennyoloból és adjuk oda Mogyorós ynénak. — Azt mondta, harmincötöt holnap meghoz, a többi tizet egy hét múlva. Addig el sem viteti. — Miféle az a Mogyorósyné? — Nagyon rendes népek, özvegy asszony, temetkezési vállalata van. A leánya most megy férjhez, annak veszi. — Vájjon mennyit kereshet egy temetésen? — Nem tudom, apa. Azt hiszem, vagy négy embernek jobblétre kell szende Fűlnie, még pedig egy hét alatt, hogy a tízezret elhozza. Persze attól is függ, hányad osztályú temetés, hehe . .. 3. A két helybeli orvos áMtatofe alázattal pislogott fel a budapesti tanárra, aki alig egy órája érkezett meg az expressen. — Nincs mit tenni kolléga urak, hm, igten, persze, önök ugyanúgy tudják, mint én, hogy tehetetlenek vagyunk. A tanár hosszú fekete szakálla egy nagy- mogul méltóságát kölcsönözte a különben kissé mondain megjelenésnek ée jótékonyan enyhítette a fehérbetétes Lakkoipők rikító komolytalanságát. A lakkcipős mogul néhány latin nevet mormogott, egy bankjegyekkel dúsan bélelt borítékot kecses mozdulattal asebreceuezta- totí, aztán ismételten megérdeklőd ve a legközelebbi vonat indulási idejét, összevont szemöldökkel távozva az egyik orvos kíséretében. Halasi János vezérigazgató ágyánál csak a háziorvos maradt. A háziorvos dr. Teumer Siegíried külsejére nézve egy kiélt űré és egy szolgálatxmkiviülli diplomata bizalomgenjeszr tő keveréke volt. Tudta, hogy a vezérigazgatónak hozzávetőlegesen két órája van még hátra, ezért kellemes baritonján Így szólt: — Egyáltalán nem valószínűtlen, hogy vefogásába vette Mariskát s a biróság Kezdek Józsit a gyermektartási dij fizetésében elmarasztalta. Mariska a bíróság előtt ugyanis megeskü- dött arra, hogy Bezdefc Józsin kívül más bizalmas ismeretsége nem volt Igaz, hogy más fiatalemberrel is szórakozott, de az csak úgy volt Az apaságot megállapító ítélet kihirdetése után Bezdek Józsi hősi pózba vágta magát s ezt a nyilatkozatot tette: „Nagytekintetű bíróság, ezennel kijelentem, hogy Mariskának előttem három más férfival volt bizalmas kapcsolata, csak aikikről én tudok. Meg is nevezhetem őket, mert szeretném, hegy világosság derüljön erre az ügyre." Mariskát erre — hamis eskü miatt vád alá helyezték. Mariska a vádlottak padján ül s keservesen könnyezik. S a három fiatal ember egymás után vonul fél e megerősíti Bezdek Józsi állítását. Az egyik Szilveszterkor, a másik Háromihirályok estéjén, a harmadik farsangkor kisérte haza a szerelmes szivü Mariskát. — Meg is esküszik erre? — Meg, hogyne esküdnénk. S a három fiatalember máris esküszik. Nem is kell részletezni a dolgot, három tanú mindenre elég. A gyermek időközben meghalt, de megmaradt Mariskának a szégyene. A hosszú taláros bírák tanácsa kénytelen őt elítélni, három hónapra, a büntetés végrehajtását azonban három évre felfüggesztették, Elimenőben még utoljára odaszólt a tanuk felé: — Ezek mind a hárman hazudtak. Hiábavaló minden beszéd, ha három tanú egyformán vallott... zérigaagató uraim erős szervezette legyűri e betegséget. Mindazonáltal javaslom, hogy óvatosságból, igen, arra az esetre, ha valami előre nem látott komplikáció . . . szóval (rendelkezéseiket kellene foganatosítani . . . esetleg Írásiban. Halasi János vezérigazgató egy perc alatt végigfutotta keresztmetszetben úgy a Hitelbank, mint az 5 magánvállalkozásainak szövevényét, aktuális problémáit, mérlegek, főkönyvi titkos rovatok, váltók ós részvények számai vibráltak fel a rendszerek rendszertelenségében és a vezérigazgató úgy találta, hogy ő pótolhatatlan. Hideg veríték gyöngyözött ki homlokán, amikor hangtalanul motyogta: — Hiába rendelkezem, mindezeket nem tudja senkisem elintézni. Aztán hirtelen elmosolyodott, telt arcára valami szégyenkező mosoly ült. Egy verssor jutott az eszébe, minden összefüggés nélkül. — Fusson, akinek nincs bora, ez a fekete zongora. Fürkészve pillantott a .háziorvosra, hogy az nem lát-e bele gondolataiba. Kellemetlen volna, ha valaki megtudná, hogy Halasi János vezérigazgató versekét olvas. Titokban. És még hozzá Adyt. De a háziorvosnak, dr. Tenner Siegfried- nek, fogalma sem volt mindenről, nem vadászott titkokra, hanem arra gondolt, hogy a közjegyzőért kellene telefonálni. Elhatározta, hogy informálja a szomszéd szobában várakozó rokonságot és a bank vezetőségének két bizalmi férfiát. De a vezérgizagató már kilehelte leikét, abban a visszatérő gondolatiban, hogy ő pótolhatatlan. A fekete zongora vad akkordjai is azt erősitgették, hogy pótolhatatlan és a helyén már vigyorogva ült a háziibarát és az uj vézérigazgató. Első osztályú temetése volt. 4. A másodosztályú temetés története még rövidebb és egyszerűbb. Zömben Tivadar, a heggel! Kürt főszerkesztője, segédszerkesztője és főmunkatársa, publicistája és közgazdásza félreismert zseni volt és mint ilyen, Sokat ivott persze. A kiskocsmában serpe- nyőaroetélyost evett, a mártírok fenkölt gesztusaival, hozzá két lityi bakatort ée közben ujjait horpadt melléhez értetve, azt monda: — A tüdőm. A szivem. Ha. A kávéháziban hat rumost feketét ivott, a mártírok fenkölt gesztusaival, aztán mit is tesz egy félreismert, klikkektől agyontaposott zseni? Elmegy a kéjkereskedésbe. A szaldóban a tradícióé vak zongorás éppen valami diaibólikus keringőt játszott a nyolcvanas évek elejéről, mikor Zombori Tivadar egész hosszúságaiban elvágódott tánc- közben a padlón és a maga erejéből fel sem kelt többé. A zongorás verte a törött sárga billentyűket, csak akkor hagyta abba, amikor Valeszka ée a fekete Böske duettben ordították: — Nem részeg! Meghall! A szerkesztő meghalt! Rádium PalaceHotel a világhírű rádioroos gyógyfürdőben, Joacnlmstalban. 300 szoba. Legmodernebb berendezésEgész éven át nyitva. Központi fűtés, hideg és melegvíz, inter- nrban telefon, felvonó, nagy társalgók, garázs, autók stb. stb. Rádiumom fürdők és a legmodernebb inhalatőrium a házban. Naponta kétszer hangverseny. 5-órai tánc-tea. Eszményi télisporthely. Kiváló eredménnyel gyógyítja a következő betegségeket: ÍSIÁSZ, REUMA, KÖSZVÉNY, NEMI GYÖNGESÉG, ÉRELMESZESEDÉS, INFLUENZA, HÜDÉS, ASZTMA STB. Az elő és utóidényben rendkívül olcsó árak. Felvilágosítást készséggel nyújt J. URBAN, a RÁDIUM PALACE HOTEL igazgatója. Zombori Tivadar nyolc regénykéziratot és számtalan novellát hagyott hátra, a fővárosi színházak dramaturgjainál is feküdt olvasatiamul jó egynéhány drámája. 5. Császtócy Júlia egyik tehetségtelen tanítványa éppen Chopin esőpreludjét pötyögtet- te monoton vigasztalansággal, amikor a Gsásztócyék szobaárra meghalt A szobaurat Spolarits Jenőnek hívták, foglalkozására tüdővészes dijnok. Császtócy Júlia csekély tűz évig volt reménytelenül szerelmes Spolarits Jenőbe és igy nem egészen érthetetlen, hogy a vénkis asszony a dijnok halála alkalmából a folyóba dobta magát. Amikor kihúzták, az egyik harmadosztályú temetés máT megtörtént. ő volt volt a másik harmadosztályú temetés. , 6. így történt, hogy egy hét múlva Mogyo- rósynó asszony csakugyan elhozta a hiányzó tízezret és a kiérdemesült zongorát ezüstpa- szomántos, feketeruhás legények vitték el egy Szent-MiMly-lován. A rádióhangszóró még a folyosóra is utánakacagott, éppen a Bayeri- scher Sender adott le egy sör szagai délután kabarét. 7- M Mogyorósy Etelka boldogan ült le a zongorához. Éveken át különböző zongoraianár- nők zongoráján gyakorolt, külön díjazás mellett, most végre az ő muskátlisablakos szobájában lehetett együtt a saját zongorájával, amelyet majd csak akkor visz el innen, ha férjhezmegy. Az első akkordokra riadtan figyelt fel a csendes, muskátlis-ablakos szoba. Aztán csend. Csák kottalapok aizegése. Most bizarr bánatu, groteszk komorságu hangok, kripta- szag, behorpadt sírok holdfényes halál élete. Saint Sáens, Danse macabre. A zongora üzent. A félhomályban felcsillanó sima hátán kinőttek a hangok. Halasi János vezérgizgató érthetetlen módon Császtócy Júlia nevű vénkisasszonnyal táncolt, Spolarits Jenő tüdővészes dijnok egy szőke kis csitrivel, akinek gyászos korai elhunytát tiz esztendő sem tudta elmosni emlékében, végül Zombori Tivadar, a Reggeli Kürt félreismert szerkesztője egy Valeszka nevű festett leányzóval, aki alig félórája költözött el az élők sorából, rosszul sikerült tiltott műtét következtében. A megboldogult Sa rd Sáesnek igen tetszhetett ez a pompás halálmuri, mert ő is kibújt valahonnan a réit'ocronyos kérész* hurok közül és kis csontpálcikával dirigálta néhány pillanatig. 8. De aztán a Donauwalzer kacskaringózott lágyan és a táncol ók belesuhantak a félhomályba. Csa’ az áblak világosodott még és a? aikonyi fényben rikoltó-pirosán kacagott * muskátlik élete. Meddig tart ez még? Isten! Te ki látod a jövő dolgok változó, bomlott, csonka rendjét, adj tanácsot, meddig, meddig tart e§ még? Meddig kell sinylenűnk nyomorban, kínban, nézni szép csöndben mit »em stólva, mint csapnak a hullámok Ssese fejünk fölött; meddig kell sírnunk még otthon nagy titokban, hogy orcánkról omló könnyünk ne lássa soha, soha senki meg. Isten! Te ki látod a jövő dolgok változó bomlott csonka rendjét, adj tanácsot, meddig meddig tart ea még? Pozsony, 1029. * Balogh Fanok A ZONGORA Irta: Szántó György
