Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-13 / 233. (2158.) szám

8-MftGtaR-HTHMEr Képek a ilandriaiharctérről Ostende, október. Ostoraié-tói és Nieuport-tól délnyugatra terjed ax a hatalmas síkság, amely négy hossxu esztendőn kereezrtül szenvedte végig a háború minden kínját. Szomorú és dicső emlékek a gigantikus küzdelem minden borzalmával. A gránáteoőtől megcsonkított és szétmarcan- goK mezők, a gázoktól megmérgezett gyilkos le­vegő, az üszkös fekete romok, szétlőtt tankok s az ebben a pokolban küzdő-szenvedő hősöknek már csak az emléke él. Hosszú végtelen eárdombok, egymástérő temetők. Ypem. Csillogó, kedves, romjaiból feltámadt városka. Minden egyes uccája ragyogó vadonatúj; nem csoda, mert ebben a régi, a középkorban kettőszázezer lelket számláló nagymultu város­kában nincs egyetlen egy épület sem, mely idő­sebb volna 10 évnél. Mintha mindig vasárnap volna itt, a ragyagó uccák csöndesek, s lakóik hal­kan, megfontoltan jámak-kelnek, a levegő bá- gyasztó nehéz, telve az elmúlt idők súlyos emlé­kével. Csak a főtéren nagy a sürgés-forgás, óriási autóbuszok raja ontja az idegent s a hatalmas, már majdnem teljesen rekonstruált gótikus székesegy­ház tompán veri vissza a nehéz gépek dübörgését. A közeli Anglia fiai és még inkább leányai egész karavánokban érkeznek. Zarándokok, mert itt Ypernben van a legmonnmentálÍ6abb hősi emlék, amit Alhion emelt elesett fiainak. Fehér mészkőből készült óriási Pantheon, beborítva a márványla­pokba vésett elesett hősök nevének tízezreivel. 56.000 név, 56.000 Ypemnél elesett angol katona neve. Nem messze innen az angol temető. Hosszú né­ma dombok sorai tele virággal s minden egyes sírnál egy-egy márványtábla a pihenő nevével, rangfokozatával s ezredének számával. Gyakran csak egy név, egy ezrednek a száma és gyakran csak egy kereszt. De mindenütt nviló virág, az utak helyén üde zöld pázsit, rondozott, friss, olyan, mint otthon Angliában. A Streenstaat-i hid közelében egy újabb emlék, most áprilisban felavatva, az első gáztámadás szo­morú emlékére. Egy vízi ős és mégis reális emlék­mű Maximé Reál dél Sarte szobrász müve a követ­kező megrázó felirattal: LE 22 AVRIL 1915 LES TROUPES DE LA S7e D. I. T. ET DE LA 45e D. I. FURENT EMPOISONNEES PÁR LA PREMIERE NiAPPE DE GAZ DE PUIS IL MEDRI ENCORE CHAQUE JOUR DANS LA PAIX DES VICTIMES DE CE PROCEDE DE G U ERRE ABOMINABLE egy kis üliput gőzös lihegve vonszol végág két- három ildomtalan fekete bárkát, lesz hangos a vi­dék, hogy azután iámét elmerüljön méla gondo­lataiba. S ezek a csöndes csatornák — ki gondolná most, — állították meg a német otfenzivát 1914 augusztus-szeptemberében, mert ezeknek a csön­des csatornáknak a segítségével borították viz alá a belgák ezt az egész óriási síkságot. Nien- port az egyik kulcsa a csatornahálózatnak Itt nyittatta meg a belga hadvezetőeég a gátakat, rö­vid idő alatt tengerré változtatván az egész terü­letek A gyors német előrenyomulás megállt — mindörökre. Megkezdődött az állóharc, no és a folytonos küzdelem a nedvesség ellen. Ntomport adatén teljesen ujraépttlt Kikötője te­le élettel, nagy hasú bárkák hozzák az ország bel­sejéből a legkülönbözőbb cikkeket, hogy itt átrak­va az óceéngőesöeökre szétvigyék a világ minden részébe az újraéledt ország termékeit A háború­nak nyomait eltakarították, a fénylő templomtor­nyok békét hirdetnek. A nehéz időkről még csak nem is igen szívesen beszélnek az emberek. Igye­keznek felejteni — van mit, mert kijutott nekik bőségesen. Zúgva tőrnek meg az északi tenger örökös hul­lámai a hatalmas mólókon és a friss szél kergetve viszi keresztül a tenger erőteljes lehelletét a fan­tasztikus dünákon he messze a Randriai síkságra, ahol négy éven keresztül küzdött kétségbeesett dühhel ember ember ellen, a német, a francia, az angol és a belga. Lejnek Ödön ér. Prohászha Ottokár ... Most mér semmi sem látszik ezeken az eksönde- sedett zöld mezőkön. A szeptemberi nap sugarai átjárják a megmérgezett földet s fönt a magasban békésen repülnek tova a déli hazájukba költöző vándormadarak. Végignézek ismeretlen nőtársaimon, angolok, amerikaiak, franciák, lengyelek, németek, külön­böző vérmérsékletű különböző ideológiáin em­berek, kiknek különbözők a szokásaik, viselkedé­sük, temperamentumuk és most mégis mind ha­sonlítanak egymáshoz. Mindegyik arcon ugyanaz a komolyság, mindenki magáira vonult és hallga­tag. A felidézett szenvedések emléke rányomja közös bélyegét az arcokra s uniformizálja a voná­sokat. Mert igen, itt, ezeken a békés zöld mezőkön alkalmazták legelőször a legmodernebb és leg­embertelenebb harci eszközt, azt a gázt. mely — mind a felirat is mondja, — még most is egyre szedi az áldozatait. A Honthulstá-i erdő. Még úgy áll, mint állt 11 ével ezelőtt, csak a sötét gránátlyukakat veri fel a bozót és tüskés ezederindák takarják be a föld sebeit. Itt-ott szétrepesztett betontömbök fehérle­nek. A csupasz el éktel eni tett fatörzsek mint vádlók emelik meztelen karjaikat az ég felé és a srapnell- eeőtől megceufolt 6zétlyukasztott fák üszkösen, megfeketedve siratják a nekik már soha vissza nem térő tavaszt. Sehol egy madárhang, sehol egy élő lény. Az elenyészés csöndje fog körül min­ket, mintha az elátkozottak földjén járnánk, mely mellett sietve halad el a vándor ée csak félően, lopva mer visszatekinteni. Ettől az elátkozott erdőtől pár lépésnyire fek­szik Poelchapelle. Négy óriási temető veszi körül s a beláthatatlan sirdombok légiója mint a végihe- tetlen tenger apró hullámai fedik a látóhatárt. Katonás rend és mérnöki pontosság mindenfelé. A szigorúan beosztott táblák mint a parádéra fel­állított ezredek sorakoznak egymás mellé. A közeli szétlőtt templom maradványai még szanaszét he­vernek a fűben, fejnélküli szentek, megceufolt Mária-ezobrok, hatalmas kőtömbök, mindenfelé. De az uj templom már kész és ki engesztel őleg néz a térnénk felett el, az uj életre kelt síkságra. Jóval távolabb északra fekszik Dixmuyden, majd ped’g a tenger partján Nieuport. Zöld mezők és gazdag szántóföldek között kígyózik tova a ki­tűnő autóut, a háborúnak semmi nyoma. A lövész- árkok betemetve, a gránáttölcsérek kitöltve, a szétlőtt falvak fölépítve, « a termékeny flandriai föld gondosan simítja el a még megmaradt utol­só ráncokat is. Csak a robusztus német beton alépítmények maradtak még meg s tarkítják a sík­ság egyhangú képét, fehéren villogva a buja­zöld mezőkön. Sötét torkuk gúnyosan és fenyege­tői eg mered ránk. A legelőket szögesdrót köríti, az élelmes paraszt, amit mák lehet, fölhasznált a háború örökségéből. A hatalmas síkságot csatornák keresztezik mindenfelé. Csöndéi vizük á1 noaan csillog a nap­fényben h szomorú fiatal fűzfáik merengve bólogat­ják koronájukat a töltés hosszában Csak néha, ha Budapest, október eleje. Most jelenik meg Prohászka Ottokár össze­gyűjtött munkáinak újabb kilenc kötete, köztük Prohászikának két könyvre való. naplója is Ebből vesszük a következő idézeteket, amelyek elénk hozzák a nagy főpap alakját, izzó temperamentu­mát, bensőséges hitét, szónoklatainak annyiszor megcsodált lendületét, Íród szárnyalását, amik mind egy rendkívül művelt elme, egy filozófus lé­lek, egy vezéri szerepre hivatott nagy ember ra­gyogó tulajdonai voltak. Az idézetek természetesen csak kiszakított ré­szei a* amúgy is mozaikszerü naplónak. A kép te­hát hü lesz ugyan, de nem teljes. S kissé talán egyoldalú is, hiszen a szemelvényekben főképp a legérdekesebb momentumokat kerestük. íme, néhány ilyen megkapó részlet: Jézus, ne szakadj el tőlem! 1878 febr. 2. Én kész vagyok mindenre Istenért. Odaadom, ha kell, életemet. Ha pedig e* elhatározásom őszinte, akkor minden más mellékes s könnyű. Vigyázok, hogy ne túlozzak, mert nem sanyar­gatni magamat jöttem ide; erőim a legnagyobb célra irányozvák. 1888 jan. 29. Gyóntatásban, prédíkáIáéban, tanításban, Jézus, szivem szerelme, ne szakadj el tőlem! 1914 jón. 29. Ma este sétára indulva hallottam Ferenc Fer- dinándról s hitveséről; szerb összeesküvők tet­ték. No, most lángban a politika és lángban talán a világ. Ezek a mi oltott politikusaink s buta. naplopő diplomatáink hirdetik, hogy ez nemzet­közi, világtörténeti szükséglet. 1915 márc. 30. írok hébe-korira cikkeket a háborúról. Van benne pátosz is s az a rettenetes, csak félig éber öntudat, hogy ez a bálád útja. Ápr. 8. 3 mi van a háborúval? Lázadásban vagyok, de nem az Ur, hanem az emberiség ellen, hogy erre tart, hogy ily bestye, ily vérszomjas ördög. Az ördög a hasát fogja s úgy röhög a háborún... Jun. 30. Én nem búrok szabadulni attól, hogy az ördög hasát fogja s úgy röhög a háborún és kultúrán és filantrópián s ami van még más divat. Május harmincadikén volt egy könyörgő körmenet is a Szent István-bazilikából. És prédikáltam. No hát bennem nincs soviniszta pátosz. Azt hirdettem, hogy mit szenvedünk ée hogy Isten mitől szaba­dítson meg. Legjobb volna, ha az egész kultúrá­tól tudnánk menekülni. Teljesen elfordult a lel­kem az alávaló világtól. Szept. 20. Meghalt Gerely József egy geschaftig, jól for­golódó egyházi férfin, üzletember, világlátott pap; zsidók voltak a szülei. Nekem tetszett az ember. Volt valami árny az életén s nehézen lehetett hozzá bejutni. Róla is igaz s akárhány papnál lá­tom, hogy: au fond de són espril il sent la pré- eenoe d‘un esprit autre et s‘il peut se défendre de cette vision, il ne peut s‘en défaire. (Coohon.) Ismét születésnap és elöregedésem határköve. Hátbaöfések és megpiszkáiások kellenek... 1916, dee. 9. Megtartottuk a megyei közgyűlést s elparentál- •tuk a királyt, Ferenc Józsefet, ki november 20-án meghalt. Én voltam a szónok. Mondtam sokat, ami minden szempontból elfogadható volt, amivel tartozunk neki. Aki ilyen zugban él, mint mi, an­nak kár okoskodnia. Bár kell hinni egy nemzeti hivatásban, azért lehetséges, hogy a hivatásnak már megfeleltünk, most lézengünk. Mondhatni, hogy a magyar egyház szaturnuszi korszaka bevégződött, nj korszak kezdődik. Erre azonban, úgy látszik, lesznek előkészítő tapaszta-1 lataink. Istenem, Istenem, h„gy minket csak hát baütésekkel e külső megpiezkáfásokkal lehet előbbre vinni. Elfajult eszelősök!!? 1919, jnn. 12. Samuelli küSön vonaton, szalóuk öcsi bán, étke­zővel s egy-két kocsival utazik. Perverz, elfajult eszelősök. JuL 8. Tegnapelőtt vettem a tinnyeiek adományát. „Prohászka püspök javadalmazására". Ez oly megindító, mint Tóth János dr. 50. forintja fel szentelésem alkalmából azzal, hogy a székesfe­hérvári püspök szegényI IJgy szeretnék nagy lélegzetvételeimben a vi­lágtörténelemnek kooperáln.. Először is hitem­mel. A terven dolgoznak automata fejlődések, etappok, de éppen úgy egyének, pszichék, akik mind nem tudják, hogy mi tesz a hogy hol kötnek ki. VII. Edward, Irvolszky, Ctemenoeau, Wtíeon, ezek a nagy kismiskák. De azért az uj világ közeledtét érezzük, a sora fordulását, a világtörténelmi dráma uj felvonását. Jnl. 10. Igazán az antantéról való hírek csak kacsák s hogy a Kun-kormány leköszönt, ax már oly ko­pott, oly zsíros fogása, mint egy ősrégi mise­könyv, vagy szeminárkum breviárium I De Isten ments, ha megint az „urak** jönnek a he nem lese uj világi Jól. 28. Tegnap, vasárnap a kertben tülök, • a mi vén kandúrunk homéri felsülésének tanúja vagyok^. Elereszti az egeret s uccu neki megfogja, megint ée megint elereszti, az szalad; a macska utána; de közel eresztette az egérlyukhoz, melyben az egér — eltűnt Tábleam, kandurfeleülés, tetőzte! Kun Béla és Hock János Ang. 2. Ma hirdetik ki az uj minisztériumot. Peidl-nek hivják a miniszterelnököt, a „nagy embert". Kun Bélát megtapsolták: fölálltak beszéde végén, tüntettek a hálás balekek. Soha ilyen buta é6 tetya népet n<an láttam. Tegnap itt járt X. jó­zsefvárosi káplán, aki Hock Jánosról beszélt. — Hah, uraim, — szólt Hock, — én csinálom most a magyar történetet A legfrivolabb svindler ez — mondott* a káp­lán, — ón ismerem. Szept 21. Nagymise közben félt inkor egyszerre riadalom lett; az embereket hazaikergették a románok, mert hát közelednek a fehérek. Bánosak kotródna ez a buta cigánynép már innen. Bevonul a nemzeti hadsereg Okt. 12. Nagy ünnep Székesfehérváron. Bevonult a nemzeti hadsereg. Nálam szánt Horthy Miklós fővezér. Itt szállt hajdaniban Jelaohich is. Tehát nem kell meghalni; élhetünk. Friedrich István ijól beszélt, ő nem enged; gerinc kell a nemzet­ibe, mely becsülést igényel, ne nyafogjon, álljon, akarjon. Söprőnyelet akar söpörni. Pompás luege- ri hangok. Dec. 30. M.-né irt Nagy komi ősről. Levelébe bele voR té­té ez a kis cédula egy ambuláns postatiszttől, mely kifejezte hódolatát és háláját a püspök iránt, örülök a lelkek e közösségének. Ezt a lélek s a jó sajtó csinálja. Istenem, hová jut el a gondolat s az indulat a kultúra vezetékein. Apr. 19. Egyre káátlhatatlanabb nekem a nemzetgyűlés­ben való tartózkodásom, mely egy irreális, kap­kodó és felületes társaság benyomását tette rám. Hány férfi van ott beállítva a semmittevésbe, a folyosók tiprásába, az intrikálásba, a buta hatalmi aspiráció pókhálószálaiba. Prohászka elhárítja a msnísztereSnöki megbízatást Jnl. 7. Megint felcitáltak Budapestre. Este a nártkörb* mentem, ahol V. ée T. barátom azzal lepett meg. hogy engem ajánlt miniszterelnöknek. — De hisz én ehhez egyáltalán nem értek — mondottam. — Nem baj, — felelték — kegyelmes uram olyan „Anziehungsgrösse" most. No, szépen vagyunk. Nov. 17. Tegnapelőtt volt a békeszerződés ratifikálásá­nak harmadszori olvasása. Ausztria is szétmenl, de egy ország sem úgy, mint ez a mienk. — Ne­kem többször volt „Ahndung“-om, hogy ezt a káromkodó népséget az Isten összetöri. Megkap­tuk. Nov. 18. A „Túrán*4 az ón egyik ingerem. G.-vel beszél­tem, aki mondta, hogy a tiszamenti nép miami fa­tális érzéketlenséggel viseltetik a kereszténység iránt e hogy a piszkos Tisza a ’usta. apatikus, szellemtelen életnek a tükre s tempója. A legmulatságosabb kabaré / 1921, febr. 9. Hazajöttem a nagy trrgikomédmról, amit nem­zetgyűlésnek hívnak. A parlament a legmulateá- gosabb kabaré. Ebből is látni a hazugságokat, amelyok közt egyike a legnagyobba lenak a de­mokrácia. Oki 25. Elesett, hallom, hatvan ember Budaörsnél IV. Károlyért. A király n szabad ég alatt tartott 's- tentisztplelot, Győrött vagy hol, a síneken -térdel­ve áldozott, inkább otthon maradt von a 1 ápol nájábaa. — Hát ezt a hatvan* U terma? Ki felelős értük? Mártát meg, ha bc—őtoz velük, csupa wiatwiaowg M D&rgyung mered ma m* ónkról, ha sem az embertelenség. Mit kék itt a papoknak tenniük, dolgozatok, fáradtatok, fenád- koxniok, míg ez a turáni keménység a 3®e® felétek kegyelmét befogadja! fai nem tudtom, de úgy lát­szik, hogy ami a vallat illeti, a török vér érvé­nyesül e keverékben, arait magyarnak hívnak. Dee. IS. Tegnap a fegyháabaa kihirdette Kövem fő­ügyész az amnesztiát. A foglyok nem tudtak róla, meglepetés volt nekik. Kővé válva a képtelennek: tartott hírrel szemben, szinte bambán néztek; megállt az eszük. — Nem értitek, szabadok vagytok, eksebeé- tek... az ajtó nyitva van ... mehettek. Ha fölemelem a szent ostyát. •. Hm, dee. HL Ba felemelem a szent ostyát a a kelyhet, úgy látszik, mintha az egész mennyország a bárok festészet csengő, jubiláló, lángoló magatartásában fogadná; együtt forr, lángol, teft, leng és énekel! 1923, febr. 8. A* az édes képűét vfaraa-viaszatér, mikor a kelyhet veszem s a szent vér az ajkamhoz loccsan, 'hogy akkor Jézus puha ajka nyomódik ajkamra. Ah, mily csók, az örök szeretet a az Odvösfeó ba­rit csókja! Febr. 6. Tele van az ajkam csókkal, tele van a szájam ízzel, tele van a szivein vérrel, tele meg a lel­kem tűzzel. Miséről jövök. Ah, begyvidékem és gyümölcsösöm, májusi, jrmhwi b júliusi kertem ... Ah, zuhogó, lángoló, harsogó s vakító étet az erő s szépség formáiban. A legutolsó jegyzet Végül pedig álljon itt az utolsó jegyzet Pro­li ásxka napijában: 1927. jan. 15. A belső szenvedések, elsötétülések száraz­ságok, hangulatlanságok, kedvetlenségek:, kiesó- lások: világöesseomláe, életüresség... Mikor a lélek s * hit s annak mécse egymagákra ma­radnak, ■ minden, ami segít s ami reaonál, « háttérben elvész; a sötétség elnyeli... Mikor minden jóleső s emelő tényező hallgat, milye­nek e lelkesítő távlatok, biztató érzések, büo- ditó képek... Mikor a természet felrukkol a teremtés analógiáival, hangjaival, zenéjével.. « Mikor édes benyomások nyomainak belénk i elfoglalják szivünket... Lelkes munkakedv jegyé­ben indult meg a hrisnni Corvinja X. egyesületi éve Braun, október IL (Saját tudósítónktól.) A brümni magyar mű­egyetemi hallgatók Corvinja egyesülete ok­tóber 3-án tartotta meg évnyitó közgyűlését nagy érdeklődés mellett VAlyi Kálmán el­nök megnyitó beszédében intenzív munkára buzdította a magyar főiskolás diákságot. A* érsekoijvári kongresszusról iífj. Vermes Samu számolt be. A közgyűlés őrömmel vette tu­domásul a diákegység helyreállítását s kife­jezte azon óhaját, hogy azáltal tegye a diák­ság minden szervezete tartóssá az egységet, hogy kerüli azokat az okokat, melyek a félre­értéseket okozták. A közvéleményben téves tudósítások következtében olyan hírek ter­jedtek el, melyek szerint a „Corvinia" beol­vad a brünni MAKK-ha: a közgyűlés megelé­gedéssel vette tudomásul, hogy ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak, mert bár a Corvinia segíteni kívánja és együtt kíván mű­ködni a MAKK-kal, de egyenrangúságot ée teljes függetlenségét megtartja. A társadalmi egyesületek kassai kongres­szusáról Vályi Kálmán számolt be. Nagy tet­széssel fogadta a gyűlés a társadalmi egyesü­letek megmozdulását és kimondotta, hogy — bár nem tagja — a szövetség kulturprogram- ját teljes egészében magáévá teszi és minden erejével csatlakozik hozzá. A jövő feladatait ifj. Vermes Samu ismer­tette. A magyar diákságnak nemcsak magá­val, hanem a többi társadalmi rétegekkel szemben is kötelességei vannak. A Corvinja eddigi munkássága a magyar nemzet, az egy-* séges magyar diákság és tagjai boldogulása előmozdításának állott szolgálatában és ezért kell a jövőben is munkálkodnia. Ezen cél el­éréséért továbbra* is folytatni kell a történel­mi, földrajzi és irodalmi tárgyú előadó esté­ket és szabadegyetemi előadások rendezését, továbbá á nyelvkurzusok látogatását is ajánl­ja az előadó. A mérnöki szakkal összefüggő társadalmi problémák és a társadalmi életbe való be­kapcsolódás lehetőségeinek tanulmányozása, valamint a gazdasági problémáik megvitatá­sára és megoldására a Corvinia mérnöki, il­letőleg gazdasági szemináriumot állít fői, me­lyek folytatásai lesznek eddigi ilyen irányú lcultur munkásságának a brümni MAKK tagjai­nak bevonásával. A megejtett választások eredményeiképpen Vályi Kálmánt elnökké, Horváth Lászlót al- elnökké, Antony Gézát titkárrá, Radványi Lászlót krónikássá és Hrabovezky Zoltánt pénztárossá választották meg. A munka sikerébe vetett bizalom és az in­tőn ziy munkaakarat jegyében őszi ott szét « Corvinia évnyitó közgyűlése, amellyel a cseh­szlovák köztársaság legelső magyar diák- egyesülete tizedik egyesületi évébe légxafcL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom