Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-04 / 200. (2125.) szám
<PRA:GAIiVVA&VARHIftIiAI> 1929 zepteambeor 4, szerda. VERBÉNA Irta: Hangaricus Viator Pollen síi (Mallorca), augusztus vége. Ezüst tálcákon pezsgőt hordanak... Ez nem képlet, virágos frázis, szóról-szóra igy van ez. A verbéna a szálloda nyári bálja, mi vendégek, mind, csakugyan vendégek vagyunk. Mi szem-szájnak ingere, reggelig minden a miénk. Ez itten igy szokás, kivételt senki nem tehet. A verbénára idecsődül a vidék. A szálloda parkjában, nagy, nyitott terraszán hemzseg a legszebb publikum. S viszik a hi- rét szerteszét. Az „Illa d‘Or“ verbénáján Mallorca, Menorca s Barcelona hotvoléja ad egymásnak randevút A szálloda fiatalsága lázasan készül az ünnepélyre. ők vállalják a diszitést. Selyem papírból óriás pillangókat szab ki a képzelet. A hófehér épületet villanyhálózattal fonják be. Lepkeszárny mögé bujtatott színes körte- fény szinte levegőbe repít mindent s mindenkit. S a nőkön tarka mantonák lógnak. Argentína barnabőrü fiai fogják át a rengő parázsderekat s banjo, castegnette kísérettel megindul a vad, daliás, igazi tangó. Erről nem firkálni, ezt látni kell. S orrunk előtt a legszebb tengerfelület. Kivilágított bárkák haladnak néma lassúsággal s olykor ének száll az éjbe fel. S valahol szerenádra hangol láthatatlan zenekar. S a megrendelt hold fölöttünk lebeg. S ezt verbénának nevezte el a nép. Ha nem volna oly émelygős, tündérálomnak nevezném én. Vagy talán csak álom üvegén látom s közelebbről nézve próza ez is, úgy mint annyi más? Bizony akad próza itt is, oh, elég. Már délután nagy volt az összebujás, sug- dosás. — Miféle arrogancia, hogy a vöröshaju Do- lores akkora parádés mantonában készül a bálra; hasonló díszes legfeljebb asszonynak dukál, vagy máris asszonynak képzeli magát, 'mert házas férfi, a szép Fernando csapja körötte a szedet? Tizenhétére® gyönyörű lányka, a drága kis Carmen — busán panaszolja: — Mamám csak ezt a kis sárga mantónát engedélyezi, én leszek a legcsunyáíbb a leg- hamuipipökéhb, pedig Mária sem idősebb nálam s ő már díszes^ hatalmas kendőt kap. Nincs is kedvem elmenni bálba s ha Alton sónak nem adtam volna szavam... — s óriás pillái alól könny pereg. A Pia ja-családhoz két autónyi vendég érkezett. — Mert nincs már úgyis túlontúl is sok lány. Még ezekre volt szükség!... — repdes innen s onnan is. A spanyol nem csinál gondolatából titkot. — JÖmnek-e Barcelonából urak? — kérdezik a mamák egymást s traocsóinak tovább, igen — tout comane dhez nons ... A hölgyek tarka mantonái mellett elütő csak egy szín nem lehet. A fehér. Az urak öltözete ez. Fehér vászonnadrág, fehér cipő, fehér öv, kihajtott fehér ing, magasra tűrt ujjak, kissé könnyed, de elegáns viselet, természetesen trópifeus atmoszféra kell hozzá, mindig derült tiszta ég, fodros kék tenger, pálmák s az asszonyokon a sok-sok tarka szin... Festő palettáján szebbet keverni nem lehet. Nincs bántó, harmónia mindenütt. S megindul a tánc. A nyílt erkély márványpadlózata a táncterem. Könnyed tengeri szellő, színes lampiont ringat fölöttünk, koszorú, virág mindenütt s mindehhez is kedves, vidám, könnyelmű nép. S hajnalra mégis beütött a krach. Hogy is volt, magam se tudom hirtelen. Még ott szürcsöltük a hűtött, habzó pezsgőiét, hámoztam s vágtam húsos barackból alája ágyat, az egymás mögül feltólakvó hegyhátak csúcsát lilás rózsásra fejtegette a hajnal, egy-egv korán kelő szelíd gerlice reszketve szállott már mellénk — s ami legfőbb, leglényegesebb, a kacér kis Dolorest már szobájába parancsolta az anyai szigor s hiába kérés, könyörgés, az elvei mellett konokul strázsálő Dolores-mama szivét a fiatal urak tréfás fenyegetőd zése sem tudja meglágyítani. — Bosszuljuk meg magunkat Dolores-ma- mán, azért se tudjon aludni reggelig, — adják ki súgva a jelszót s egy csoport máris eltűnt. A konyhából óriási tepsit kerítenek elő, a szálló tetejére másznak fel s a tepsit hosszú zsinóron a szigorú mama erkélyablaka elé lógatják. Üveghez, márványhoz verve durván csörömpöl a vörösréz-edény s hatása rémes lön. Mint furia ugrik magára kapott pongyolában erkélyére a kérdéses anyósjelölt, a hirtelen félvont tepsi azonban eltűnik s a senora pillanatra megihökke®. — Talán csak első álmomból riasztott fel a képzelet, — gondolja s máris elvonul. öt. percnyi csend, majd ismét csörg-oseug a rémes csinadratt. Az asszony megint künn terem. I>e most már tudom; e lárma nekem szól — s hangja, jaj, rikácsolóvá lesz: A1 ki* vipera, Pepita műve ez, Fém au dóra fáj neki is a foga, Róbertje kevés, még nagyon fiatal, esküszöm, ezért felelni fog. S mint pompás nézőtérről, a nagy tornászról színházként látjuk s halljuk ezt. Ismét öt perc s az asszony hangja trombita: — Hol a direktor, a direktort kérem, állják el a tetőre vezető utat, én a lépcsőház alján maradok s ha kell, délig őrzöm azt, a bűnösöknek csak erre vezethet ütjük, itt elcsípjük s szembekapjuk mind. Vagy én, vagy ők maradnak az Illa d‘Or-ban, verbénát ünnepelni igy nem fogunk ... S e percben szörny és borzalom, felülről palackpezsgő ömlik s az ingerült mamának dühét e jeges folyadékkal próbálják hűteni. Láttatok tigrisanyát sebezve ugrani? Ha nem, nincs arra képzelet, mi történt mostan hirtelen. Kebléből finom tőrt rántott elő az asszonyi düh: — Bűnös, lakóin! fogsz! S azt hiszik, véres tragédiával végződött a nap? Dehogy, reggelre megbékéltek mind. Az ügyes Fernando közvetített a harcolók között, a bűnös szerepét ő vállalta, ő verte mellét s nyújtotta nevetve bárd alá fejét, e szép fejet, ugyebár, kímélni kell? — Ha úgy óhajtják— ajánlotta fel nagyúri grandezzával, — autómat máris hivatom s örökre eltűnők, ám bolond csínyemért bocsásson meg, fiatal vagyok s a feleségem Deauville-ban nyaral, hogy bolondokat tegyek, nem elég rá ez ok? S a szép Fernando bümbocsánatot nyert, — még ki ,sem kellett dobni a pamlagot... — Hát lehet haragudni rá? — mosolyog a megbékélt mama — s a tőr eltűnt, már csak a szem villog... Beszkid kormányzó nem járt Rigában és nem reagál a kormánysajtó támadásaira — A iembergi autókirándulás zajos visszhangja — Ungvár, szeptember 3. (ítuszinszkói szerkesztőségünktől.) Óriási föltünést keltett a ruszin- szkói kormány sajtó egyöntetű támadása, amelyet. Beszkid dr., Ruszinszkó kormányzója, ellen indított azért, mert a kormányzó augusztus 21-én autókirándulást tett Lembergbe, ahonnan csak augusztus 24-én tért vissza. A támadások minden oldalról oly vehemensek és oly egyoldalúak voltak, hogy jónak láttuk fölkeresni a kormányzót, kérve, világítsa meg az érem másik oldalát is. A támadás anyaga ugyanis az, hogy Beszkid kormányzó kormányzósági autón külföldre utazott és résztvett Rigában a ruszin (orosz) kisebbségi kongresszuson. Ezt a cselekedetét államellenes ténykedésnek minősiti a kormánysajtó és a kormányzónak egyenesen fejét követeli. A kormányzó ruszinszkói szerkesztőségünk ama kérése elől, hogy világítsa meg e sajtó- támadás igazi okait, valamint informálja a közvéleményt külföldi utjának részleteiről, kitért, annak kijelentése mellett, hogy újságíróknak semmiféle fölvilágositást nem ad, a támadásokkal nem törődik, mivel tetteiért egyesegyedül a kormánynak felelős. E kategórikus kijelentés után nem volt más módunk, mint a kormányzó környezetéből szerezni információkat,' hogy e nagy port fölvert ügynek igazi képét megrajzolhassuk. Erre vonatkozólag a következő információkat sikerült a P. M. H. olvasói számára megszereznünk: —. A kormányzó augusztus 21-én Rojkovics dr. titkárának, öepsének és Fenczik István, a ruszinszkói közművelődési tanács elnökének kíséretében kormányzósági autón Leiubergbe rándult, hogy ott a ruszinszkói Duchnovits- Társasághoz hasonló programú és célú Kacs- kulszky-Kulturegyletet meglátogassa, valamint látogatást tegyen egy Stanropist nevű egyházi és közművelődési intézetnél is. — A kormányzót Lembergben ünnepies fogadtatásban részesítették s oly szívesen fogadták, hogy a kormányzó Lembergben három napot töltött és csak augusztus 24-én tért vissza Ungvárra. — Ottartózkodása alatt történt, hogy Fenczik István dr. Lembergből átment Rigába, hogy a rigai kongresszuson történteket megfigyelje. Ez az útja teljesen magánjellegű volt. Beszkid kormányzó tehát nem vádolható azzal, hogy Rigában résztvett a kongresszuson, mivel az tényleg nem igaz. — Ez az oka annak, hogy a kormányzó nem reflektál a sajtó támadásaira és nem hajlandó újságírók előtt nyilatkozni. Az örök láklya,amely naponta százezrekbe kerül Száznapos a moreni szondatüz — Eddig hét ember életébe és egymillió dollár veszteségbe került - Meddő oltási kísérletek Moreni, augusztus vége. (Alkalmi tudósítónktól.) Századik napja, hogy a Romano Americana 160. számú szondája Moreniben kigyulladt; százszor huszonnégy órája ég a hatalmas fáklya, amely háromszázméteres körzetben elhomályosítja a napot és nappallá varázsolja az éjét. A Standard Oil Company, a világhatalom küzd a lángokkal, amelyek naponta 10.000 dollárt emésztenek meg és amelyek ma is, a századik napon éppen olyan erővel, vad dühvei, fülsiketítő robajjal törnek az ég felé, mint május 16-án. Jubileumi ünnepséget ül a szonda, amely fittyet hány minden próbálkozásnak, amely ellen egy nagyhatalom minden technikusát és minden tudását mozgósította, hiába. Romániában eddig a petróleumot éppen úgy bányászták, mint Kaliforniában kezdetben az aranyat: csak olyan mélyre hatoltak, ameddig az első forrásra bukkantak és ha közel a föld felszínéhez nem buggyant petróleum, abbahagyták a fúrást. De ugylátszik, az amerikai szakértők rájöhettek bizonyos nyomokra, amelyekből arra következtethettek, hogy a föld méhén, mélyen, mesés gazdagságú források vannak és Moreniben belevágtak a kísérletekbe, óriási fúrógépek léptek akcióba, mind mélyebbre eresztették a csöveket; már túlhaladták az 1000 métert és még semmi nyoma a petróleumnak, gázoknak. De az amerikaiak nem vesztették el a kedvüket; az a néhány millió igazán nem játszik szerepet’itt; a petróleum hazárdjáték, aki nem kockáztathat, nem is nyerhet és lankadatlanul fúrtak tovább. Mikor a gép 1453.85 méterre ért, egyszerre megakadt és a szonda most először mutatta a közeledő erupció jeleit. Azonnal megtettek minden előkészületet: hatalmas szivattyúk, petrolenmfogő-készülékek, tartányok várták a nyersolajat; gázra nem számítottak, mert eleddig semmi jel sem mutatott gáz jelenlétére. A dombos vidéken hatalmas hernyók, a Caterpillerek vontatták fel a meredek lejtőn az anyagot; sürgés-forgás mindenütt, a szomszéd szondák mérnökei kíváncsian állják körül a kísérleti szondát: mi lesz az eredménye a szenzációs, másfélezer Bankettröl-bankeitre (Német karrikatura a konferenciázó bókeapostolokról) méteres fúrásnak. Hirtelen irtózatos robaj hallatszik a mélyből, mindenki menekül és a következő pillanatban kitör a gáz. Fülsiketítő sistergés, robaj, zugás ... mindenki a távolból szemléli az eseményeket: a kitörő gáz mint szélvihar a porszemet, játszi könnyedséggel emeli a levegőbe a tonnás vasakat, repíti széjjel a szonda acélvázát és a szemlélők rémületére meggyullad ... Irtózatos lángoszlop lövell az ég felé: 120—140—150 méterre emelkedik a vörös, füstnélküli lángoszlop, tiizbe borit hat környező szondát. Búgnak a szirénák, mentőcsapatok alakulnak, de az égő szondához nem lehet közeledni: a gáz 200 légköri nyomással tör elő és négyzetmé- terenkinti 200.000 kilogrammos nyomással szemben nincs akadály ... Negyvenmillió köbláb gáz ég el naponta, 10.000 dollárnyi érték pusztul el minden huszonnégy órában. A kísérlet sikerült: másfélezer méter mélyben a legdusabb, eddigelé ismeretlenül gazdag petroleumforrások vannak. A 160-as szonda pedig egyre ég. Nappal elhomályosítja a napot, 200—300 méteres körzetben veti rózsaszínű árnyékát. A lángoszlo- Mindenki a fejét töri, hogyan lehetne a szondát eloltani. pót nem lehet megközelíteni, az irtózatos hőségben már 200 méterre is lehetetlen a tartózkodás. A tüzkéve magja tisztán fehér, a gázok a rettenetes nyomásban annyira sűrűsödnek, hogy szinte fehér folyadékká, benzinné válnak. Csak néhány méterrel a föld felszínén fognak tüzet, amely szeszélyesen mutatja a legfatasztikusabb alakokat. Néha elválik az oszlop tetejétől egy-egy lángfoszlány, libeg a levegőben, mint az i betűn a pont. A földalatti moraj zug, harsog, megreszketteti a földet; sistereg, búg, dübörög a szonda. Éjjel kísérteties fénybe burkolja a vidéket és Bukarestben, 80 kilométerre, este, a Chausséen világosan látszik nemcsak a fény, de a tiizoszlop is ... Moreniben, ebben a modern petroleumbábel- ben, ahol a világ minden nemzetsége adott egymásnak találkát, már századik napja nem alszanak az emberek; mintha az őrök nap országában lennének, a szonda éjt-nappallá tesz. Remegnek a félelemtől, hiszen itt a petróleum az ur: az uccák naftával vannak átitatva, az flitszéli árokban petróleum folyik, a levegő terhes a kőolaj szagától és a föld nem fűzfavesszővel van védve a csuszamlás elől, hanem elhasznált drótkötelekkel. Egyik szonda a másik hátán; kertek közepén, a házak tőszomszédságában vannak a szondák; itt mindenki petróleumon alszik. Ha a szonda megvadul, lángtengerré, romhalmazzá válik egész Moreni. Először a föld felszínén próbálkoztak: tonnás harangot gurítottak a szonda szájára, de a rettentő nyomás játszi könnyedséggel szinte egy óriás kézlegyintésével tolta félre a sapkát. A kétszáz atmoszférás nyomást itt, a föld felszínén nem lehet megfékezni; először a nyomást kell redukálni, a gázok egyrészét levezetni. És megkezdték az első alagút, fúrását. Napokon keresztül dolgoztak aszbeszt- ruhás bányászok az alagutbaD, sikerült is elérniük a szonda vezetékéig, azt megfúrták és a gázok pgyrészét elvezették. De az alagút tele lett gázokkal, életveszélyes volt a tartózkodás és a második alagul fúrásba kezdtek; alig jutottak néhány méterre, amikor az első alagutban robbanás történt, a gázok meggyulladtak és az előtörő nyersolaj ott ég az alagút szájánál, mint valami tiizoszlop-fióka. A második alagutat is elérte a végzete, ott is robbanás történt és azt is el kellett hagyni. Most a harmadikat fúrják. Nyolcvan méterre a föld színe alatt, kétszázötven mélor távolságból akarja az ember hátbalániadni az égő szondát, amely eddig hét ember életét oltotta ki és tíznél többet tett nyomorékká. A kormány háromtagú bizottságot ne\ezett ki az oltási munkálatok vezetésére; mintha három hangya vezetne hadat egy felhőkarcoló ellen... A bizottsághoz dűlnek az oltási javaslatok; az egyik ecetet, a másik tejet, a harmadik komplikált gépeket, a negyedik repülő- bombát ajánl. De eddigelé senki sem tudott olyan tanácsot adni, amely komoly kilátást nyújtana az oltásra. De nem is maga az oltás a fontos, hanem a gázok levezetése: ha ez nem sikerül és a tüzet eloltják, úgy a gázok elöntik az egész völgyet és romhalmazzá, iii/.tengerré leszik a várost. Századik napja ég a fáklya, egymillió dől 1 ár ment kárba, hél ember élele, tíznek az épsége esett áldozatául... Körülötte pedig folytonos halálveszedelemben, folyik a munka, ömlik a fekete arany, a petróleum... K. J.