Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-04 / 200. (2125.) szám

<PRA:GAIiVVA&VARHIftIiAI> 1929 zepteambeor 4, szerda. VERBÉNA Irta: Hangaricus Viator Pollen síi (Mallorca), augusztus vége. Ezüst tálcákon pezsgőt hordanak... Ez nem képlet, virágos frázis, szóról-szóra igy van ez. A verbéna a szálloda nyári bálja, mi vendé­gek, mind, csakugyan vendégek vagyunk. Mi szem-szájnak ingere, reggelig minden a miénk. Ez itten igy szokás, kivételt senki nem tehet. A verbénára idecsődül a vidék. A szálloda parkjában, nagy, nyitott terraszán hemzseg a legszebb publikum. S viszik a hi- rét szerteszét. Az „Illa d‘Or“ verbénáján Mallorca, Menorca s Barcelona hotvoléja ad egymásnak randevút A szálloda fiatalsága lázasan készül az ün­nepélyre. ők vállalják a diszitést. Selyem pa­pírból óriás pillangókat szab ki a képzelet. A hófehér épületet villanyhálózattal fonják be. Lepkeszárny mögé bujtatott színes körte- fény szinte levegőbe repít mindent s min­denkit. S a nőkön tarka mantonák lógnak. Argen­tína barnabőrü fiai fogják át a rengő parázs­derekat s banjo, castegnette kísérettel meg­indul a vad, daliás, igazi tangó. Erről nem firkálni, ezt látni kell. S orrunk előtt a legszebb tengerfelület. Ki­világított bárkák haladnak néma lassúsággal s olykor ének száll az éjbe fel. S valahol sze­renádra hangol láthatatlan zenekar. S a meg­rendelt hold fölöttünk lebeg. S ezt verbéná­nak nevezte el a nép. Ha nem volna oly émelygős, tündérálomnak nevezném én. Vagy talán csak álom üvegén látom s közelebbről nézve próza ez is, úgy mint annyi más? Bizony akad próza itt is, oh, elég. Már délután nagy volt az összebujás, sug- dosás. — Miféle arrogancia, hogy a vöröshaju Do- lores akkora parádés mantonában készül a bálra; hasonló díszes legfeljebb asszonynak dukál, vagy máris asszonynak képzeli ma­gát, 'mert házas férfi, a szép Fernando csapja körötte a szedet? Tizenhétére® gyönyörű lányka, a drága kis Carmen — busán panaszolja: — Mamám csak ezt a kis sárga mantónát engedélyezi, én leszek a legcsunyáíbb a leg- hamuipipökéhb, pedig Mária sem idősebb ná­lam s ő már díszes^ hatalmas kendőt kap. Nincs is kedvem elmenni bálba s ha Alton só­nak nem adtam volna szavam... — s óriás pillái alól könny pereg. A Pia ja-családhoz két autónyi vendég ér­kezett. — Mert nincs már úgyis túlontúl is sok lány. Még ezekre volt szükség!... — repdes innen s onnan is. A spanyol nem csinál gondolatából titkot. — JÖmnek-e Barcelonából urak? — kér­dezik a mamák egymást s traocsóinak tovább, igen — tout comane dhez nons ... A hölgyek tarka mantonái mellett elütő csak egy szín nem lehet. A fehér. Az urak öltözete ez. Fehér vászonnadrág, fehér cipő, fehér öv, kihajtott fehér ing, magasra tűrt ujjak, kissé könnyed, de elegáns viselet, ter­mészetesen trópifeus atmoszféra kell hozzá, mindig derült tiszta ég, fodros kék tenger, pálmák s az asszonyokon a sok-sok tarka szin... Festő palettáján szebbet keverni nem le­het. Nincs bántó, harmónia mindenütt. S megindul a tánc. A nyílt erkély márványpad­lózata a táncterem. Könnyed tengeri szellő, színes lampiont ringat fölöttünk, koszorú, vi­rág mindenütt s mindehhez is kedves, vidám, könnyelmű nép. S hajnalra mégis beütött a krach. Hogy is volt, magam se tudom hirtelen. Még ott szürcsöltük a hűtött, habzó pezsgő­iét, hámoztam s vágtam húsos barackból alája ágyat, az egymás mögül feltólakvó hegy­hátak csúcsát lilás rózsásra fejtegette a haj­nal, egy-egv korán kelő szelíd gerlice resz­ketve szállott már mellénk — s ami legfőbb, leglényegesebb, a kacér kis Dolorest már szobájába parancsolta az anyai szigor s hiá­ba kérés, könyörgés, az elvei mellett kono­kul strázsálő Dolores-mama szivét a fiatal urak tréfás fenyegetőd zése sem tudja meg­lágyítani. — Bosszuljuk meg magunkat Dolores-ma- mán, azért se tudjon aludni reggelig, — ad­ják ki súgva a jelszót s egy csoport máris el­tűnt. A konyhából óriási tepsit kerítenek elő, a szálló tetejére másznak fel s a tepsit hosszú zsinóron a szigorú mama erkélyablaka elé lógatják. Üveghez, márványhoz verve durván csö­römpöl a vörösréz-edény s hatása rémes lön. Mint furia ugrik magára kapott pongyolában erkélyére a kérdéses anyósjelölt, a hirtelen félvont tepsi azonban eltűnik s a senora pil­lanatra megihökke®. — Talán csak első álmomból riasztott fel a képzelet, — gondolja s máris elvonul. öt. percnyi csend, majd ismét csörg-oseug a rémes csinadratt. Az asszony megint künn te­rem. I>e most már tudom; e lárma nekem szól — s hangja, jaj, rikácsolóvá lesz: A1 ki* vipera, Pepita műve ez, Fém au dóra fáj neki is a foga, Róbertje kevés, még nagyon fiatal, esküszöm, ezért felelni fog. S mint pompás nézőtérről, a nagy tornász­ról színházként látjuk s halljuk ezt. Ismét öt perc s az asszony hangja trom­bita: — Hol a direktor, a direktort kérem, áll­ják el a tetőre vezető utat, én a lépcsőház alján maradok s ha kell, délig őrzöm azt, a bűnösöknek csak erre vezethet ütjük, itt el­csípjük s szembekapjuk mind. Vagy én, vagy ők maradnak az Illa d‘Or-ban, verbénát ün­nepelni igy nem fogunk ... S e percben szörny és borzalom, felülről palackpezsgő ömlik s az ingerült mamának dühét e jeges folyadékkal próbálják hűteni. Láttatok tigrisanyát sebezve ugrani? Ha nem, nincs arra képzelet, mi történt mostan hirtelen. Kebléből finom tőrt rántott elő az asszonyi düh: — Bűnös, lakóin! fogsz! S azt hiszik, véres tragédiával végződött a nap? Dehogy, reggelre megbékéltek mind. Az ügyes Fernando közvetített a harcolók kö­zött, a bűnös szerepét ő vállalta, ő verte mel­lét s nyújtotta nevetve bárd alá fejét, e szép fejet, ugyebár, kímélni kell? — Ha úgy óhajtják— ajánlotta fel nagyúri grandezzával, — autómat máris hivatom s örökre eltűnők, ám bolond csínyemért bo­csásson meg, fiatal vagyok s a feleségem Deauville-ban nyaral, hogy bolondokat te­gyek, nem elég rá ez ok? S a szép Fernando bümbocsánatot nyert, — még ki ,sem kellett dobni a pamlagot... — Hát lehet haragudni rá? — mosolyog a megbékélt mama — s a tőr eltűnt, már csak a szem villog... Beszkid kormányzó nem járt Rigában és nem reagál a kormánysajtó támadásaira — A iembergi autókirándulás zajos visszhangja — Ungvár, szeptember 3. (ítuszinszkói szerkesz­tőségünktől.) Óriási föltünést keltett a ruszin- szkói kormány sajtó egyöntetű támadása, ame­lyet. Beszkid dr., Ruszinszkó kormányzója, el­len indított azért, mert a kormányzó augusztus 21-én autókirándulást tett Lembergbe, ahon­nan csak augusztus 24-én tért vissza. A támadások minden oldalról oly vehemen­sek és oly egyoldalúak voltak, hogy jónak lát­tuk fölkeresni a kormányzót, kérve, világítsa meg az érem másik oldalát is. A támadás anyaga ugyanis az, hogy Beszkid kormányzó kormányzósági autón külföldre utazott és résztvett Rigában a ru­szin (orosz) kisebbségi kongresszuson. Ezt a cselekedetét államellenes ténykedésnek minősiti a kormánysajtó és a kormányzónak egyenesen fejét követeli. A kormányzó ruszinszkói szerkesztőségünk ama kérése elől, hogy világítsa meg e sajtó- támadás igazi okait, valamint informálja a közvéleményt külföldi utjának részleteiről, ki­tért, annak kijelentése mellett, hogy újságíróknak semmiféle fölvilágositást nem ad, a támadásokkal nem törődik, mivel tet­teiért egyesegyedül a kormánynak felelős. E kategórikus kijelentés után nem volt más módunk, mint a kormányzó környezetéből sze­rezni információkat,' hogy e nagy port fölvert ügynek igazi képét megrajzolhassuk. Erre vonatkozólag a következő információ­kat sikerült a P. M. H. olvasói számára meg­szereznünk: —. A kormányzó augusztus 21-én Rojkovics dr. titkárának, öepsének és Fenczik István, a ruszinszkói közművelődési tanács elnökének kíséretében kormányzósági autón Leiubergbe rándult, hogy ott a ruszinszkói Duchnovits- Társasághoz hasonló programú és célú Kacs- kulszky-Kulturegyletet meglátogassa, vala­mint látogatást tegyen egy Stanropist nevű egyházi és közművelődési intézetnél is. — A kormányzót Lembergben ünnepies fo­gadtatásban részesítették s oly szívesen fogad­ták, hogy a kormányzó Lembergben három na­pot töltött és csak augusztus 24-én tért vissza Ungvárra. — Ottartózkodása alatt történt, hogy Fenczik István dr. Lembergből átment Ri­gába, hogy a rigai kongresszuson történte­ket megfigyelje. Ez az útja teljesen magánjellegű volt. Beszkid kormányzó tehát nem vádolható azzal, hogy Rigában résztvett a kongresszuson, mivel az tényleg nem igaz. — Ez az oka annak, hogy a kormányzó nem reflektál a sajtó támadásaira és nem hajlandó újságírók előtt nyilatkozni. Az örök láklya,amely naponta százezrekbe kerül Száznapos a moreni szondatüz — Eddig hét ember életébe és egymillió dollár veszteségbe került - Meddő oltási kísérletek Moreni, augusztus vége. (Alkalmi tudósí­tónktól.) Századik napja, hogy a Romano Americana 160. számú szondája Moreniben kigyulladt; százszor huszonnégy órája ég a hatalmas fáklya, amely háromszázméteres körzetben elhomályosítja a napot és nappallá varázsolja az éjét. A Standard Oil Company, a világhatalom küzd a lángokkal, amelyek naponta 10.000 dollárt emésztenek meg és amelyek ma is, a századik napon éppen olyan erővel, vad dühvei, fülsiketítő robajjal tör­nek az ég felé, mint május 16-án. Jubileumi ünnepséget ül a szonda, amely fittyet hány minden próbálkozásnak, amely ellen egy nagyhatalom minden technikusát és minden tudását mozgósította, hiába. Romániában eddig a petróleumot éppen úgy bányászták, mint Kaliforniában kezdet­ben az aranyat: csak olyan mélyre hatoltak, ameddig az első forrásra bukkantak és ha közel a föld felszínéhez nem buggyant petró­leum, abbahagyták a fúrást. De ugylátszik, az amerikai szakértők rájöhettek bizonyos nyomokra, amelyekből arra következtethet­tek, hogy a föld méhén, mélyen, mesés gaz­dagságú források vannak és Moreniben bele­vágtak a kísérletekbe, óriási fúrógépek léptek akcióba, mind mélyebbre eresztették a csöve­ket; már túlhaladták az 1000 métert és még semmi nyoma a petróleumnak, gázoknak. De az amerikaiak nem vesztették el a kedvüket; az a néhány millió igazán nem játszik szere­pet’itt; a petróleum hazárdjáték, aki nem koc­káztathat, nem is nyerhet és lankadatlanul fúrtak tovább. Mikor a gép 1453.85 méterre ért, egyszerre megakadt és a szonda most először mutatta a közeledő erupció jeleit. Azonnal megtettek minden előkészületet: ha­talmas szivattyúk, petrolenmfogő-készülékek, tartányok várták a nyersolajat; gázra nem számítottak, mert eleddig semmi jel sem mu­tatott gáz jelenlétére. A dombos vidéken ha­talmas hernyók, a Caterpillerek vontatták fel a meredek lejtőn az anyagot; sürgés-forgás mindenütt, a szomszéd szondák mérnökei kí­váncsian állják körül a kísérleti szondát: mi lesz az eredménye a szenzációs, másfélezer Bankettröl-bankeitre (Német karrikatura a konferenciázó bókeapostolokról) méteres fúrásnak. Hirtelen irtózatos robaj hallatszik a mélyből, mindenki menekül és a következő pillanatban kitör a gáz. Fülsiketítő sistergés, robaj, zugás ... minden­ki a távolból szemléli az eseményeket: a ki­törő gáz mint szélvihar a porszemet, játszi könnyedséggel emeli a levegőbe a tonnás va­sakat, repíti széjjel a szonda acélvázát és a szemlélők rémületére meggyullad ... Irtóza­tos lángoszlop lövell az ég felé: 120—140—150 méterre emelkedik a vörös, füstnélküli láng­oszlop, tiizbe borit hat környező szondát. Búg­nak a szirénák, mentőcsapatok alakulnak, de az égő szondához nem lehet közeledni: a gáz 200 légköri nyomással tör elő és négyzetmé- terenkinti 200.000 kilogrammos nyomással szemben nincs akadály ... Negyvenmillió köbláb gáz ég el naponta, 10.000 dollárnyi érték pusztul el minden huszonnégy órában. A kísérlet sikerült: másfélezer méter mély­ben a legdusabb, eddigelé ismeretlenül gaz­dag petroleumforrások vannak. A 160-as szonda pedig egyre ég. Nappal el­homályosítja a napot, 200—300 méteres kör­zetben veti rózsaszínű árnyékát. A lángoszlo- Mindenki a fejét töri, hogyan lehetne a szondát eloltani. pót nem lehet megközelíteni, az irtózatos hő­ségben már 200 méterre is lehetetlen a tar­tózkodás. A tüzkéve magja tisztán fehér, a gá­zok a rettenetes nyomásban annyira sűrűsöd­nek, hogy szinte fehér folyadékká, benzinné válnak. Csak néhány méterrel a föld felszí­nén fognak tüzet, amely szeszélyesen mutatja a legfatasztikusabb alakokat. Néha elválik az oszlop tetejétől egy-egy lángfoszlány, libeg a levegőben, mint az i betűn a pont. A föld­alatti moraj zug, harsog, megreszketteti a földet; sistereg, búg, dübörög a szonda. Éjjel kísérteties fénybe burkolja a vidéket és Bukarestben, 80 kilométerre, este, a Chausséen világosan látszik nemcsak a fény, de a tiizoszlop is ... Moreniben, ebben a modern petroleumbábel- ben, ahol a világ minden nemzetsége adott egymásnak találkát, már századik napja nem alszanak az emberek; mintha az őrök nap or­szágában lennének, a szonda éjt-nappallá tesz. Remegnek a félelemtől, hiszen itt a petróleum az ur: az uccák naftával vannak átitatva, az flitszéli árokban petróleum folyik, a levegő terhes a kőolaj szagától és a föld nem fűzfa­vesszővel van védve a csuszamlás elől, hanem elhasznált drótkötelekkel. Egyik szonda a má­sik hátán; kertek közepén, a házak tőszom­szédságában vannak a szondák; itt mindenki petróleumon alszik. Ha a szonda megvadul, lángtengerré, romhalmazzá válik egész Mo­reni. Először a föld felszínén próbálkoztak: tonnás harangot gurítottak a szonda szájára, de a rettentő nyomás játszi könnyedséggel szinte egy óriás kézlegyintésével tolta félre a sap­kát. A kétszáz atmoszférás nyomást itt, a föld felszínén nem lehet megfékezni; először a nyomást kell redukálni, a gázok egyrészét le­vezetni. És megkezdték az első alagút, fúrá­sát. Napokon keresztül dolgoztak aszbeszt- ruhás bányászok az alagutbaD, sikerült is el­érniük a szonda vezetékéig, azt megfúrták és a gázok pgyrészét elvezették. De az alagút tele lett gázokkal, életveszélyes volt a tartóz­kodás és a második alagul fúrásba kezdtek; alig jutottak néhány méterre, amikor az első alagutban robbanás történt, a gázok meg­gyulladtak és az előtörő nyersolaj ott ég az alagút szájánál, mint valami tiizoszlop-fióka. A második alagutat is elérte a végzete, ott is robbanás történt és azt is el kellett hagyni. Most a harmadikat fúrják. Nyolcvan méterre a föld színe alatt, kétszázötven mélor távol­ságból akarja az ember hátbalániadni az égő szondát, amely eddig hét ember életét oltotta ki és tíznél többet tett nyomorékká. A kormány háromtagú bizottságot ne\ezett ki az oltási munkálatok vezetésére; mintha há­rom hangya vezetne hadat egy felhőkarcoló ellen... A bizottsághoz dűlnek az oltási javaslatok; az egyik ecetet, a másik tejet, a harmadik komplikált gépeket, a negyedik repülő- bombát ajánl. De eddigelé senki sem tudott olyan tanácsot adni, amely komoly kilátást nyújtana az ol­tásra. De nem is maga az oltás a fontos, ha­nem a gázok levezetése: ha ez nem sikerül és a tüzet eloltják, úgy a gázok elöntik az egész völgyet és romhalmazzá, iii/.tengerré leszik a várost. Századik napja ég a fáklya, egymillió dől 1 ár ment kárba, hél ember élele, tíznek az ép­sége esett áldozatául... Körülötte pedig foly­tonos halálveszedelemben, folyik a munka, ömlik a fekete arany, a petróleum... K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom