Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-18 / 212. (2137.) szám

4 1929 szeptember 18, sierfta. Feuerbach emléke — Születésének százéves évfordulójára — Feuerbach Amsein atyja nagymestere volt a klasszikus filológiának. Az ógörög légkör­ben élt. Ez a körülmény mintha fiának művé­szetére kihatással lett volna. A modernek semmiben sem mondhatják őt a magukénak, a klasszikusok közé sorozzák, aki késői hírne­vét meghasonlott leikével megálmodta. Látnoki erővel írja egyik levelében: „Ké­peim ötven esztendő múlva beszélni fognak és elmondják ki voltam, és mit akartam.14 Feuerbach képei ma muzeális becsüek, de ki tudja, értékelték volna-e valaha, hogyha mostohaanyjának, Feuerbach Henriettének, csodálatos és szívós küzdelme nem vezet ered­ményre? Ez az asszony megcáfolja a mostohákról el­terjedt rossz véleményt. Szerette és megér­tette nagytehetségü, ingerlékeny, nem simu- lékony miivészfiát. Hetven esztendős volt a csodálatos matróna, amikor egy könyvvel lé­pett a nyilvánosság elé. Ez az „Ein Ver- máchtnis“ cimü könyvecske, évtizedekkel ha­lála után egyszerre híressé tette Feuerbachot. Akinek nevét életében csak müvésztársai is­merték, az egy ritka nemes nő karján bevo­nult a halhatatlanok sorába. A meg nem értett művész leveleiben, ami­ket mostohájának Düsseldorfból, München­ből, Antwerpenből, Párisból, Rómából, Flo- rencből és Velencéből irt, művészi hitvallása található. Nem kiméi senkit, önmagát sem. Dacos és meg nem alkuvó. A kritika idegessé, elkeseredetté tette. Nagyon szenvedélyes ki­törések találhatók leveleiben: „Nem értek esrvet a Megváltó szavaival. így mondanám: Aki a jobb arcodra egy pofont ád, adj an­nak vissza kettőt a bal arcára." A kritika, amennyiben egyáltalán méltatta, sokszor ér- demetlenül erősen megtépázta. Az „Aretino", „Dante", „Hafir a korcsmában", „Iphigenia" és „Medea" alkotója sokáig úgyszólván a mű­termének festette monumentális vásznait. Mű­vészetére párisi mestere, Couture gyakorolta a legerősebb hatást. Feuerbach drámai patho- szát. kortársai, csodálatos módon, alig vették észre. Allgezer osztrák festőművész, Feuer­bach barátja és kiváló életrajzírója, panaszko­dik, hogy Schlack báró, akinek híres gyűjte­ményében, a müncheni „Schlack galériában" sok Feuerbach-kép található, Feuerbachot lí­rikusnak tartotta. Drámaiságát sem ő, sem Speidel és Wittmann bécsi kritikus barátai, nem értékelték. A müncheni Neue Pinakothek-ben látható „Medea" tragikus fensége bizonyíték lehetett volna, hogy milyen erők szunnyadnak Feuer- bachban. A félreértett, titáni küzdelmet foly­tató művésznek nemcsak ellenségei, hanem barátai is voltak. Eitelberger rábírta az ak­kori osztrák közoktatásügyi minisztert, hogy Feuerbachot a bécsi képzőművészeti akadé­miára tanárnak nevezze ki. Feuerbach olyan vérmes reményekkel fog­lalta el a tanszéket, hogy a higgadtabb Brahms figyelmeztette, hogy ne bízzék túlságosan az emberekben. Feuerbach Amsein, befolyásos embereinek támogatásával, nagyobb állami megrendelé­seket kapott. A müvészakadémia plafondjára megfestette méreteiben is hatalmas képét, az „Amazonok harcát." A bécsi parlament részére „Salamon ítéle­tét", az egyetem részére a „Symposiont". Ez a kép most Karlsruheban van. Ennek a mű­nek egy másik változata a berlini múzeum­ban látható. Tanári hivatásának szeretettel élt. Legne­vezetesebb tanítványai: Jasper rézkarcoló művész, aki a napokban lett nyolcvankét esz­tendős, de még élénken emlékezik mesterére, és Hyanis, a bécsi Burgszinház mennyezetké­pének alkotója. Az 1873. évi bécsi világkiállítás festészeti részének szenzációi Makart képei voltak. Mi­alatt Makart ragyogó színekbe, de semmi más­ba nem öltöztetett női aktját csodálták, meg- botránkoztak Feuerbach „Amazonok harcá"- nak bántó meztelenségein. Képeinek „csoko­ládétónusát" sokszor gúnyolták. A művészt vérig sértette az igazságtalanság. Makartnak különben is esküdt ellensége volt. A gyűlölet annyira erőt vett rajta, hogy egy könyvecskét irt ezzel a címmel: „Makartizmus, az ifjabb festészet pathológikus jelensége." Ezt rosszul tette, mert Makartnak, különösen a nők kö­rében, számos rajongója volt. Abban az idő­ben divathős, bálvány, akit az epés tollú Feuerbach egykönnyen le nem dönthetett ta- ( lapzatáról. A meddő és szükségtelen küzdelmet végre is Feuerbach unta meg. Egy temetésen súlyo­san meghűlt. Olaszországba ment üdülni és . különösebb indokolás nélkül lemondott bé- I esi katedrájáról. Próbálták egy ideig vissza­hívni, de amikor a sértődött, túlságosan érzé­keny művész hajthatatlan maradt és önkén­tes számkivetéséből vissza nem tért Bécsbe, megüresedett tanári állását, az osztrák szép­művészeti akadémián, rövidesen betöltötték. , Utóda Makart lett. Nemsokára bekövetkezett haláláig Velen­cében élt és nagyobb megrendelésein dolgo­zott. A Flóriani kávéház márványasztalai mel- | lett sok heves szócsatát vívott müvészkollégái- val. A meghasonlott festő egyszerre végleg ol- cseridesodeü. Nürnbergbcn helyezték örök nyugalomra. Müvei poros ládákba csomagolva várták sokáig a feltámadást. „Habent sua fata libelli" mondja Horaz. A képeknek is van sorsuk. Néha igen különös sors ez. Feuerbach Amsein régen porladozott a nürnbergi temetőben, amikor legkedvesebb alkotását, az „Amazonok harcát" Gurlitt mű­kereskedő és mostohaanyja hiába próbálták eladni. A hatalmas festmény ára csekély húszezer márka volt. Végre Nürnberg komo­lyan alkudozott rá. A vétel létre is jött volna, de éppen abban az időben II. Lajos, a tékozló bajor király, olyan szédületes összegeket kért építkezéseire, hogy Nürnberg tanácsa kere­ken visszautasította. A király felháborodot­tan irta: „Hogyha nincs pénzetek az én ré­szemre, úgy nekem sincs a ti Feuerbachotok részére." Évekkel később Feuerbach Hen­rietté Nürnberg városának ajándékozta a ké­pet azzal a kikötéssel, hogy fia sírját gondoz­zák. Ma, száz esztendővel Feuerbach Amsein születése után, megadatott a késő elégtétel a sokat szenvedett és életében kevés elisme­résre talált művésznek. A neve klasszikus fogalommá kövesedett. A most megnyílt Feuerbach-emlékkiállitáson Münchenben a művész kétszázötven festmé­nyét állították ki. Egész fejlődését feltünteti ez a oryüjtemény. Az újabb irányok képviselői ezután is ne­hezen veszik észre, de működése a művészet történetében olyan nyomokat halott, hogy születése százesztendős jubileumán kegyelet­tel kell áldozni emlékének. Péterfi Jenő. Tizenötmillió kötetes forgalma van a világ legnagyobb könyvtárának PiUanaÜeIvételek a newyorki városi könyvtárról Az amerikai méretekről az európai ember fo­galmat sem alkothat. Amerikában a nyilvános intézményeket nem a város vagy az állam, hanem mindenkor egy vá­lasztmány kezeli. Így van ez a newyorki Városi Könyvtárral is. Helyet foglalnak ebben a választ­mányban Jame6 Walker, Newyork város polgár- mestere, valamint a város tanácsnokai. A new­yorki állami könyvtár egyébként az Astor- és Lenox-könyvtárak, valamint a Tildén Trust könyv- ' tárának egyesítése révén alakult. Carnegie öt­milliókétszázezer dolláros adományának segítsé­gével a meglévő huszonegy osztályhoz még har­minckilencet alakítottak. A könyvtár kifejlesztése és fentartása majdnem kizárólag magánszemélyek ajándékaira van alapítva. A világhírű Fifth Avenue egyik legragyogóbb épülete foglalja magában ezt a könyvtárt. Tiszta márványból, reneszánsz-stílben épült, természete­sen a modern időknek megfelelő újításokkal. A legmodernebb lifteket, világitó- és hüsitőhelyi- ségeket felesleges leirnii, csak egy jellemző dolgot kell említeni: van a könyvtárnak egy kézmosó készüléke, amelynél a kiáradó meleg levegő szá­rítja meg a kezet Az óriási terjedelmű olvasóteremben, amely 92 méter hosszú és 24 méter széles, magassága pedig 18 méter, hétszázhatvannyolc olvasó részére van ülőhely. A többi teremmel együtt összesen 1800 ülőhely áll az olvasóközönség rendelkezésére. Az olvasó­terem a világ egyik legnagyobb terme. A falak mentén álló szekrényekben körülbelül 25.000 könyv van elhelyezve, — szótárak, enciklopédiák és hasonlóik, nagy részük általános irodalommal, bölcsészetiéi, vallással, művészetekkel, történelem­mel foglalkozik. A könyveket az olvasók maguk veszik ki a szekrényekből. Lopások csak nagyon ritkán fordulnak elő. Van a főépületben még ej,/ keleti osztály {40.000 könyvvel és irománnyal), egy szláv könyvtár (50.000 könyvvel) és egy héber könyv­tár (40.000 könyvvel). A könyvtár kép-, bélyeg- és régi térkép-gyűjte­ményei felbecsülhetetlen értéket képviselnek. A tárlat 100.000-nél több képet tartalmaz. A vakok osztályában 17.000 könyv e 6000 zenemű található. Különösen előnyös a vakok részére, hogy a köny­veket haza vihetik és otthon, családjuk körében felolvastathatják. A technikai osztály a világ minden nyelvén szerkesztett szabadalmi iratokat tartalmaz. Ugyan­itt van elhelyezve az pjságok-terme, amelyben majdnem kivétel nélkül a világ legnevesebb lap­jai megtalálhatók, valamint a gyermekek olvasó­terme, amely jelenleg 350.000 könyvet mutathat fel. Ez a szám, valamint a tavalyi esztendőben a gyermekek által olvasott könyvek száma, — amely 4,200.0001 tett ki — fogalmat alkothat arról a kultuszról, amellyel Amerika „Gyermek őfelségét" körülveszi. Ezenkívül meghatározott időközökben gyermekdélutánokat rendeznek a városban, ame­lyeket 1928. évben a statisztika szerint 62.000 gyermek látogatott. A könyvtár egyik terme, amely természetesen éjjel-nappal a legszigorúbb őrizet alatt áll, a világ legritkább nyomdapéldányait tartalmazza. így egy Gutenberg-bibliát, az első könyvek egyi­két, a mely mozgatható betűkkel készült — to­vábbá az 1535 évből származó Coverdale-bibliát, az 1530-ból származó Tyndale-féle Pentateuchot stb. Ezek a könyvek természetesen megfizethetet­lenek. A newyorki állami könyvtár állománya jelenleg 3,200.000 könyvből és irományból áll, amihez össze hasonlításul megjegyezzük, hogy a Ili rés bécsi egyetemi könyvtár állománya „csak" 1,200.000 könyvet számláL Az elmúlt évben a könyvtárat több, mint három millió ember látogatta! Olvasóinak száma két millió volt, akik összesen négy millió könyvet használtak. Körülbelül 11 millió könyvet vittek haza olvasni, természetespu váltakozva. így néz ki közelebbről a világ legnagyobb könyvtára. * 1 Ragyogó társadalmi keretben folyt le Otátrafüredhatodik nem­zetközi tenniszv A versenyen 163 résztvevő indult — Négy ország előkelő társadalma kísérte lelkes figyelemmel a játszmák lefolyását Ótátrafürcd, szeptember 15. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) Ötnapi küzdelem után immár véget ért a Kassai Sport Klubnak ezidei nagyszabású ótátrafüredi tenniszversenye. Lehetetlen ez alkalommal dicsérettel és a legna­gyobb elismeréssel meg nem emlékezni'a Kassai Sport Klub tenniszszakosztályának működéséről és Fekete Bélának, valamint Wieland Albin báró­nak, a tátrai tenniez-versenyek spiritus rektorai­nak érdemeiről, aki hat esztendő óta fáradhatatlan buzgalommal rendezik meg klubjuk ótátrafüredi nemzetközi versenyeit és Óíátrafiired igazgatósá­gának hathatós támogatásával ezeket a versenye­ket a csehszlovákiai magyar tenniszsport közpon­ti és legnagyobb jelentőségű eseményeivé avat­ják. A tátrai versenyeknek óriási sportbeli és tár­sadalmi jelentősége van.. A versenyek sportbe 11 jelentőségét abban látjuk, hogy a csehszlovákiai magyar tenniszezők elitjének alkalmat adnak ar­ra, hogy a nemzetközi tennie/,versenyek elismer­ten legjobb matadóraival találkozzanak és igy já­tékerejüket megfelelő módon fejleszthessék. Az a körülmény, hogy ezeket a versenyeket rendszere­sítették, lehetővé teszi, hogy a fejlődést ellenőriz­hessük, figyelemmel kísérhessük, megállapíthas­suk az egyes játékosok haladását és örülhessünk a felbukkanó uj tehetségeknek, a magyar tenniez- sporl reménységeinek. Ebből a szempontból kü­lönösen jelentősek a mostani versenyek, amennyi­ben a nevezések páratlan sikerrel záródtak. A négy bajnokságban és a négy, cschszlovákikai ma­gyarok számára kiirt versenyszámban 163 játékos indult, olyan hatalmas szám ez, amely önmagáért beszél. A régebbi versenyek egy-két nagynevű bajnokát sajnálattal nélkülöztük az idei verse­nyen, igy különösen sajnálatos Kohrling Bélának távolmaradása, aki idáig évről-évre rendes részt­vevője volt a tátrai küzdelmeknek, azonban Kehr­1 inget az idén annyira igénybe vették az egy­másra következő versenyek, legutóbb a budapesti magyar bajnokságok, hogy kissé kimerült és igy pihenőre van szüksége. A nemzetközi klasszis azonban igy is képviselve volt a mostani mérkő­zéseken; elsősorban, Menzel részvétele révén, de a prágai Soyka, a lengyel Stolarov-fivérek, Ned- balek, Jugoszlávia két Davis-Cup játékosa: Scháf- fer és Balázs, az erdélyi Luppu de. és Dörner, a budapesti Krepuska és Halter olyan erők, akik méltán reprezentálták a nemzetközi nívót az ótát­rafüredi találkozón. A női versenyszámokban vi­szont olyan mezőny indult, amelymól kiválóbbal nem is igen lehet sorompóba állítani!. A női ver­senyzők: a budapesti Baumgarten Magda, dr. Schrédemé, dr. Papeyné, Göntzné, Latesz Csilla, a cseh- és morva országi versenyzők közül Mar­ha ut, Blanár Anni, Gráüss, Fröhlich, Ilagenauer osztrák bajnoknő s a lengyel Jung kisasszony — igazán elsőrendű klasszist reprezentálnak. A cseh­szlovákiai magyarok versenygárdája pedig teljes számmal felvonult és örvendetesen állapítható meg, hogy fokozatosan fejlődik, úgy, hogy nagyon sok képviselője a nemzetközi nevek viselőinek is kemény munkát ad. Komoly és szép küzdelmek­ben mutatták be tudásukat és gyakran érlek el meglepet ésszerű eredményeket is. így a női ver­senyzők között uj csillag tűnt fel a tizenhatéves nagyszőllősi Gross Manci személyében, aki Bár- czynó legyőzésével óriási feltűnést keltett és a lennisz-szakértőle a legnagyobb jövőt jósolják ne­ki. De a többiek is elsőrendű képességekről tet­tek tanúságot. Különösen értékes eredménye volt a Jelűnek Miklós (Rimaszombat)—Somogyi Béla (Ipolyság) kellősnek, amely imponáló stílusban ! kényszeritette megadásra a Halter—Minder buda­pesti kettőst. De kivált még természetesen a kitű­nő Bárczy-pár, Sohell Péterné, aki ezúttal először vett részt tátrai versenyen, az ipolysági Perbács- né, Révay István, a kassai Ujházy László és Len­gyel László, a lévai Schultz Pál is. Hogy az óriási mezőny ellenére a verseny min­den nehézség nélkül a kitűzött öt napon beHH lebonyolódott, abban főérdeme elsősorban az agi­lis rendezőségnek van, amelyben Fekete Béla, Wieland Albin,, Sohell Péter, Perhács, Hohenberg ! Brúnó, Okolicsányi-Zsedényi Zeno, Hun fal vy Al- í bért és Nemény Vilmos dr. tevékenykedtek. De | segítségére volt a versenyrendezőségnek Termé- j szét őfelsége is, amely a legszebb idővel kedves- ! kedett a rakett híveinek, öt napon át a legragyo- ! góbb tátrai ősz kedvezett a versenyeknek és a ' játszmákat szakadatlan folyamatban lehetett lebo­nyolítani kora reggeltől az alkonyat beálltáig. A versenyt szinte semmi se zavarta meg, csupán két kisebb incidens történt, amely a zavartalan összhangot kissé megzavarta. Klein László ideges­ségén ez alkalommal sem tudott erőt venni és amikor G. Stolarovval mérkőzött, indokolatlan felbevüiésében rakettjét a birói emelvény elé dobta s a játszmát nyomban fel is adta. Klein ^ Lászlónak, ennek a kétségtelenül kvalitásos ver­senyzőnek fékeznie kell temperamentumát, ha­csak arí nem akarja, hogy minden szimpátiát el­veszítsen. A másik incidens a Soyka—G. Stolarov döntő jelentőségű mérkőzésben történt, amelvet a második szebben 6:6 arányban kellett félbesza­kítani és a játékosok nem tudtak megegyezni a folytatásra vonatkozólag, aminek következtében mindkét játékos visszalépett a további küzdelem­től. j Sportbeli jelentősége mellett a tátrai versenyek- i nek kiemelkedő társadalmi jelentősége is van. Már az a tény, hogy 163 játékost és kísérőket 5 na­pon át egyesit barátságos sportbeli érintkezésben, I a világ egyik legszebb üdülőhelyén, Ótátrafüre- ! den, kiemelkedő jelentőségű. Azonban a tátrai versenyek az érdeklődőknek nagy csoportját is í vonzzák és rendszeresítésükkel az érdeklődés is | évről-évre emelkedik. A mostani versenyeknek i különösen kiemelkedő, impozáns hátteret nyújtott ! a 4 tennisz-grund körül elhelyezkedő nézőkoszoru, I amelyben a társadalmi élet sok kiemelkedő sze- ■ reptőjéí ismertük fel. A versenyt hűségesen végig­szemlélte az Őtátrafiireden üdülő Wlassies Gyula báró, a magyar felsőház és a közig, bíróság elnö­ke, családjával. Itt volt Szent-Ivány József nem­zetgyűlési képviselő egész családjával, Károlyi Lajos, Sennyey Béla, Schell Gyula, Malcomes Béla, Hunyady Lászlóék, Széchenyi Rezsőék, Al- mássy Pál, Telek/ Mihály, Vay Miklós, Lipthayék, Urhán Pál, Botto-Corbeth gTófék, Pireth báró, Kosztolányi István, báró Weissz Jenő, Paksyék, Sztárayék, a ezepeeiek közül Wieland Ákos, Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő, Seholtz Albert és Viktor, Scholtz-Kaliwoda Gertrud, Engelmayer Ödön dr. és Haviár Mihály dr. járási főnökök, Kéler Tibor dr., Wildenburg bárónő, a Szász-csa­lád, Forbergerék, a Hefty-család, Szontgah Miklós dr., Guhr Mihály dr. és sokan mások, a sárosiak közül Ujházyék, Kissócayék, Pillér Andor, Sem- sey-ék, MeHoris* Kálmánék, Bánó Dezsőék, Né­metországból itt láttuk gróf Löwensteint, Lobko- wit* hercegnőt, Magyarországból giróf Khuen- Héderváry Sándornét. a Dcsscwffy grófokat, Odes- calchy hercegnőt, Szirma/ grófékat, Wenger- szkiékat, Kassáról Littmann Jánost, Oelschláger Sándort, Juhász-Hvozdzik János képviselőt, Szak- máry Károlyt, Losoncról Hercogékat Teschner szenátort Karlsbadból és a csehszlovákiai magyar és német társadalmi élet még sok kiemelkedő személyiségét. Az idén a sport egyesitő szerepé­nek fényes bizonyítására a cseh és szlovák társa­dalomnak is számos prominens szemlyisége jelent meg a tátrai versenyen. Ilyen keretben egymást követték a jelentős társadalmi események, amelyek közül kiemelke­dett a Grand Hotelben szombaton este tartott fényes reprezentációs bál. A versenyzők, kísérőik és az érdeklődő közönség gyűlt össze ezen a mu­latságon, amelyen igazán pazar toilettekben lehe­tett gyönyörködni, a jókedv a hangulat mindenkit magával ragadott és már a bércek mögül felkelt a nap, amikor a társaság legkitartóbb tagjai a felejt­hetetlen este emlőkével tértek nyugalomra. A szépségversenyt Révay Istvánná grófnő nyerte, mig a többi dijakat Kissóczy Józsefné (Eperjes), Schell Mariette bárónő és dr. Szászné Joób Ju­liska vitte el. A toilette-verseny gr. Khuen-Héder- váry Sándorné győzelmével végződött, mig a má­sodik dijat Herzog Ilona úrnő kanta. A legrosszabb táncos titulusát Vay Miklós báró. nyerte, amíg a legnagyobb Don Juan epitheton ornansával Bukovinszky Pétert és Wieland Albin! tüntet­ték ki. Ha a verseny közben egy kis idő akadt, kirán­dulások élénkítették a küzdelem izgalmait. A ki­sebb utakon kívül sokan voltak Zakopanéban és Dobsinán. Nemény Vilmos dr. sajtóreferens fá­radhatatlan volt a rendezés körüli tevékenység­ben, kitünően látta el a sajtószolgálatot es nagy­szerűen gondoskodott az idesereglett újságírókról. Aa ünnepélyes díjkiosztás vasárnap délután 6 órakor volt. Littmann Jánosnak, a KSC elnökének üdvözlő szavai után Fekete Béla emelkedetten - vakban méltatta a tátrai versenyek jelentőségét, kiemelte Hoepfner Gusztáv vezérigazgató és Rei- chart Dezső igazgató nagy érdemeit a versenyek rendezése körül, amelyek immár nemzetközi je­lentőségre emelkedtek és sportbeli értékük mel­lett társadalmi jelentőségük is mindinkább nö­vekedik. Felejthetetlen hőt nap emlékével hagyják el a látra! tenniszezők ólátrnfüredet és ebben igen nagy része van Varacsek Jánosnak, a Grntid Ho­tel bérlőjének, aki mindenben gondoskodott ar­ról, hogy a versenyzők minden tekintetben jól érezzék magukat. Mindenki azzal a tudattal indult útra, hogy a jövő évben újból találkozói ad egy­másnak a sznlóki roncs tövében fekvő ideális tenniszpályán. Vécsey Zoltán dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom