Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-01 / 198. (2123.) szám
10 1989 szeptember 1, vasárnap. A világ lármájától elvonulva pasztavirtí kúriájának magányában Írja emlékiratait a tiszaeszlári nagy per tanácsjegyzője Forrásy Ferenc dr. jogászi és történészi véleménye a nagy perről — Egy ideális magyar biró, Vajhay Károly portréja — Zsidó bírája is volt a vérvádper másodfoka tárgyalásának Pmziaviri, augusztus. (Bajáit munkafájlunktól.) Széles, poros országút fut le Komárom határa felől a Duna széles szalagjáig, mlyeí már itt két ország kőtárai kísérnek le Práikányig s a szobi Du- na-hajlásig. A ^Siőfényes nyári nap megtörik millió szikrát bányőn a Duna örvénylő huM-main, s a keresztekkel :akott gabona álmos egykedvűséggel várja a sorsát a szeles tarlókon ugv a magyar, mint a csehszlovák oh dalon dolgozó magyarok egész évi megjutal- mazására. Tiszta magyar, áldott vidék ez, ezer év óta magyar verejték alatt ontja a föld dús életerejét Itt a mai viszonyok alatt is alig- aiig változott valami. A pusziavirti kúria remetéje Közel a Duna partjához lankás, szelíd lejtón fekszik a kis falu, Pusztavirt, mely valamikor központja volt a vidék ikul túréi étének. Ha az idegen végigmegy a falucska egyetlen uccáján, csak apró házakat lát, melyekben a kisbirtokosság és a munkások találnak rendes otthont, a házsor mögött azonban évszázados parkok erdőnek tetsző vonala húzódik meg, mely alatt elrejtve öt német kúria vonul meg szerény, csendes magán yá- bam Pusztavirt öt régi nemes család tothona volt kiknek tr ad idős múltja ott patinásodik a kastélyok homlokzatát Az egyik kastélyban a világtól teljesem, vvsz- szavonvMm él a letűnt korszak egyik luagy- tudésu, nagy intelligenciájú tornaija, a 78 éves Forrássy Ferenc dr., ny. kúriai biró, aki nyugalmas éveit múlt századvégi emlékérmek megírásával és a régi irodalmi tradíciók utján haladó regények irogatásával tölti. A kora már jól előrehaladt, de szellemében teljesen friss öregur pattogó fiatalsággal beszél élete nagy élményeiről, közöttük több is van, melyek annak idején magukra vonták az egész világ érdeklődését. iForrásy Ferenc dr. 1882-ben tanáosjegyizŐje volt annak a büntető tanácsnak, mely másodfokon Ítélkezett a „nagy per“ néven ismert tiszaeszlári vérvád ügyében. Iratai közül, melyek feltomyosodva fe- küsznek Íróasztalán, nehéz fascikulust ragad iki s elibém teszi. A jó biró és igaz ember életrajza Címlapján vörös ironnal keretezve „Vaj- kay Káról/* neve áll. Vajkay néhai budapesti táblaelnöknek, későbbi kúriai tanácselnöknek a tiszaeszlári vérvádper tanácselnökének szentelte Forrássy ezt a munkáját, melyben gyönyörű életrajzát adja az akkori korszak e legkitűnőbb jogászának. Egyelőre káT, hogy a kiváló szerző csak íróasztala számára tartogatja a múlt század végének a történész és jogtudós higgadt átgondolásával megtisztított emlékezéseit s osak nagyin ehezen sikerült megszólalásra bírnom, hogy a tiszaeszlári perről alkotott véleményéről adjon tájékoztatást. A kérdés kedvenc témája. Ezeket mondja róla: A nagy por tárgyalása „Méltán volt a szenzációk legnagyobbja a nyolcvanas évek elején a tiszeszlári per, mely fölrázta egész Európa társadalmát. Az óriási anyagú, de lényegre nézve erőszakosan felfújt tiszaeszlári bűnügyet a táblai másodfokon Vajkay Károly vezette. Széli Farkas referálta s mellettük a tanácsjegyzői tisztet én töltöttem be. öt napig tartót az ügy referálása, mely alatt mindenki, a bíróság, a vádlottak is halálosan kimerültek. Az előadói indítvány korrekt és rövid volt: „A vérvád, teljesen alaptalan" s pár perc m/ulva a döntés megtörtént,. Felmentés. Az akkori kulturális és társadalmi viszonyok töltik ki ennek a pernek kereteit. A pör lezárása az akkori idők egyik donjman tornyának összeomlását jelenti 8 ma szomoro- dottan tekinthetünk vissza a korra, melyben a hajdani boszorkányperek lezajlása után a zsidókra fogott vérvád ócska meséje a XIX. szájad vége felé még hívőkre talált. Lészámolás egy babonával ! Merőben képtelen az a vád, hogy a hitel- veikben elfogult zsidók húsvéti feovásatalan kenyerűket legyilkolt keresztény saüZleány- nak vérével készítik eh Ez a vád még abból az időből származik, admokr az ősrómatiak halálra üldözték az első keresztényeket és szükségét érezték annak, hogy hamis vádakat koholjanak azok ellen, akiknek tulajdonképpen bűnük az volt, hogy vallási és humanitárius törekvéseik az álHami prepotendával szembehelyezkedtek. A saját hitük szerint Krisztus testével és vérével áldozó keresztényeket azzal gyanúsították, hogy az áldozati kenyerei és boti legyilkolt szűzleányok vérével készítik. Mikor aztán uralomra jutott Krisztus vallása, valahol felélesztették a vár dat a zsidóság ellen. Hittek e korban még a lólábon sántSkáló ördögök és seprőn lovagló boszorkányokban, miért ne hittek volna a vérvád meséjében? Hiszen nem mindenki előtt volt ismeretes a Mózes V.-ik könyvének XIL rész 15. és 16. fejezeteiben megírt tilalom, mely kizárja a zsidókat a vér élvezetéből s megparancsolja, hogy amikor barmot vágnak a vért ne egyék s a földre eresszék. Ezt ismétli e könyv a XV. rész 23. fejezete is a XIII. rész 23—25. fejezetei „ne élj a vérrel, hogy jól legyen dolgod mind neked, mind a te gyermekeidnek te utánad**. Az üldözések századait a zsidóság számára alig szakította meg egy-egy korszak eember- szeretetének megnyilatkozása. 1526-ban a mohácsi vész után végig az egész országon üldözték a zsidót, ráfogták a törökkel cámíboTá- lás vádját A nemesi háborúskodások vége ujaibb és újabb pogromsorozaitot jelentett a zsidóságnak. A bazini grófok tamegmészárlást rendeztek a zsidók soraiban. Ily előzmények után fél évszázaddal a zsidók emancipálódá- sa után merült fel a vérvád tiszaeszlári meséje. Az eszlári per zsidó bírája A táblai tárgyalás érdekes momentuma, amit kevesen tudnak, hogy a tárgyaló tanács egyik biró tagja zsidó volt. Wemberger dr., aki előkelő gondolkodása, szerénysége és önzetlen szolgálata miatt a legnagyobb megbecsülésnek örvendett. Beosztása nem szándékos, hanem véletlen volt. Végtelen türelemmel hallgatta végig Vaij- kay a vádaskodás tarthatatlan feztegetéseit s sodrából csak egyetlenegyszer jött ki, amikor Széli Farkas előadó egy zsidógyűlotő vidéki prókátor fölebbezését olvasta fed mely mint antiszemita fötrmedvény pompásan beillett volna egyik, a nagy időben gombamód szaporodó véresszáju, zsidóellenes hírlap hasábjaira, de mint jogi akta páratlan kuriózumként hangzott a réazrehajthatafclan igazságszolgáltatás csarnokában. Az elnök e fölebbezés felolvasása pillanatában oly mozdulatot tett jobb kezével, mintha, kellemetlenül zümmögő legyet akart volna elűzni. Soha többé vérvádpert Vajkay szelíd mosolya kísérte az utolsónak felolvasott aktát, melynek óriási halmazára úgy nézett, mint a dzsungelben elejtett királytigris tetemére. így fejezte be a rezüméjét: ,iAz egyenjogúsításhoz való átmenet nehéz korszakát éli a zsidóság s hosszú idő fog eltelni, mag a faji gyűlölködés a szenvedéseiket nem felejtő zsidók és a nem zsidók között kölcsönösen elenyészik. Sötét századok előtt begyökeresedett előítéletek nem tűnhetnek el máról-holnapra. Egyelőre meg kell elégednünk a tudattál, hogy a kölcsönös megértéshez erőink arányában mi is hozzájárultunk s be kell érnünk a reménynyel, hogy a zsidók ellen távoli századok előtt keletkezett rituális gyilkosság gyanúja a magyar bíróságot nem fogja többé fog- talkaztatni. A faji kérdés A „/faji gyűlölködés** kifejezéséből arra következtettem, hogy Vajkay a zsidót külön fajnak tekintette. Az én véleményem inkább Jean Finot véleményéhez áll közelebb, ki „de Projuge des Races“ cimü művében egyenesen megtagadja a zsidótól a faji jelleget s nem tartja a zsidókat egyébnek, mint ősrégi vallási csoportnak. Erre nézve nyomós érveket hoz fel, többek között, hogy a világ minden nemzetébe olvadva felvették környezetük szokásait, kultúráját, nyelvét, kereszteződtek s minden nép felszí a ott jó adagot a zsidó vérből. A legszigorúbb asztrológus is kénytelen elismerni, hogy általános és egységes zsidó típus nincs, hanem egymástól elitérő zmdótipusok léteznek: német, francia, angol, lengyel, orosz, magyar stb. Környezetűktől eltérő vonásaik aszerint, módosulnak, mily helyet foglalnak el az illető ország politikai és társadalmi életében és hogy egymást kővető nemzedékeken át mily anyagi és szellemi fejlődésre tekinthetnek vissza. Felre az előítéletekkel — Nem lehet kételkedni azonban abban, hogy mikor Vajkay az ércnél élesebb meg-, határozását kimondotta, az akkori időik higgadtabb elemeinek általános féltfogását hangÉrsehwjvár, augusztus 31. Az Érsekujvári Sakkor rendkívül nagy áldozatot hozott, amidőn egy szimultán-produkcióra nyerte meg Maróczy Gézát, a legnagyobb magyar sakkozót Maióczy felesége s egy előkelő külsejű angol újságírónak, a Times munkatársának társaságában érkezett meg csütötrök délután KarlsbadbóJ Érsekújvárra s este egészen szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg a nagymester első érsekujvári szereplése iránt. 36 sakktábla mellett ültek ingujjra vetkö- ződve a sakkozók, míg az érdekes külsejű sakknagymester szmókingban, keménymellü ingben s magas frakkgallérban küzdött a 28 fokos melegben 38 ellenfele ellen este 8-tól hajnali fél négyig. S csodálatos volt, hogy Maróczy ezt a fizikailag, szellemileg egyaránt fantasztikus munkát kedves könnyedséggel, aranyos kedéllyel bírta. Minden tábla mellett, minden lépésnél volt egy-két kedves könnyed megjegyzése, nem idegeskedett. Ha látta, hogy valamelyik aljú ellenfele bajba jutott, kedvesen vigasztalta s több esetben lépéseket adott vissza, tanácsokat is adott, mi a helyes lépés az adott esetben. Különös szeretettel foglalkozott egy kis-fiu ellenfelével, aki most jut ugyan csak az első polgáiiba (I), de azért bámulatos körültekintéssel játszott. Amikor az egyik lépésnél Maróczy részvéttel látta, hogy a kisfiú pozíciója gyengült, kedvesen megkérdezte tőle, miért lépett úgy? 14 11 éves gyerek felnézett a hatalmas növésű mesterre s azt mondta: — Szét akarom rombolni a mester hadállásait! . . . A kis sakk-óriás éjfélig tartotta magát, akkor a hozzátartozói hazakeTgették őt — aludni. Sírva jelentette a nagymesternek, hogy fel kell adnia a partit, „pedig legalább remist tartottam volna . . Az első áldozat a játék 35. percében elhullott. Azután éjfél felé kezdték a gyengébbek feladni a partikat. Hajnali félnégy volt, amikor befejeződött a szimultán, mely aránylag szép sikert hozott az érsekujvári gárdának. Hárman: Frank dr„ Lepnilov mérnök és Lőwy Nándor megnyerték játszmájukat, mig Gyöigy, Margala, Adler, Eckfeld és dr. Eff- remow remizáltak. Még a játék megkezdése előtt Tvrchányi Imre dr., a Magyar Kud túr-Egyesület nevében üdvözölte a nagymestert, mig Frank Árpád dr., a Sakkör elnöke az érsekujvári sakkozók nevében mondott rövid* rendkívül fexrsulyozta ki. A tárgyalás egész menetén mér meglátszott a sötétebb elfogultságból való ki- szabadulás, a per erkölcsnélküli okaitól való gyors etávolódás, a tisztultabb és magasabb emberi szempontok alapján támadt felismerés, s bármennyire is forrongott még néhány hangos antiszemita a régi üres jelszavakkal, a közvélemény nagyobb részének józanságát már nem tudta befolyásolni. — Ha ma arra gondolok, hogy néha-n^a vieszakisért ma is a mai ádáz és talán züllöttnek is nevezhető korszakban a vérvádmese, akkor igazolva látom a történelem ismétlődésére vonatkozó axiómát, s megütközve kell nekem, az öreg embernek látnom, hogy az emberiség nagyon lassú léptekkel halad előre a maga utján a kultúra felé, a felvilágosodás irányában. Az utókor számára ,.. Befejezi megemlékezését. Megsimogatja a füzetet: — Ezek lesznek a hagyatékaim, ezek a kis írások maradnak utánam, ma még a magam gyönyörűségét szolgálják az emlékek, amiket itt állitgntok, amik természetesen nem a mai korszak számára íródnak, melyben vérfertőzés, gyilkosság, embermészárszék, dadaista költészet és jazzband érdekli az embereket. Feljegyzem e dolgokat, az utókor talán használhatja majd.. Lassú sán ti hálással kísér ki a kastély parkjának bejáratáig s azzal búcsúzik: — Felejtsék el az öreg embert, aki a pa- piTtömegbe temetkezetten várja a deszka- burkolatot. Nagy idők nagy tanúja, éles megfigyelője Forrássy Ferenc dr., a pusztuvirti remete, aki a mad világról semmit sem akar tudná, de lelkesedik a múlt idők nagy embereiért és tanulságaiért. Falusi magányába nem ér el a mai élet zűrzavaros hangja. Csak valami félelmetes sikoltás bántja a füleit belőle, dadaizmus ... jazzband ... Gellert Jenő. más beszédet, örömét fejezte ki afelett, hogy Érdekűj'várótt üdvözölheti a legnagyobb magyar sakkozót s kedvesen mutatott rá arra, hogy „a mi versenyünkön teljesen kiegyenlítettek az erőviszonyok. Mi ugyan sokan vagyunk s ön csak egyedül, ezzel szemben Ön sokat tud s mi keveset. Igyekezni fogunk ma is tanulni öntől, akitől eddig is oly sokat tanultunk . . Maróczy nagymester meleg szavakkal mondott köszönetét az üdvözlésért s kissé szomorúan j egj-e zte meg, hogy múlik nagyon az idő felette s nem igen soká lesz még alkalma tanitmú . . . A saikkszimultánon csaknem végig jelen volt Maróczy Géza felesége. Igen előkelő megjelenésű, fiatalos külsejű uriasszony, senki sem tételezné fel, hogy 26 éve él a legnagyobb magyar sakkozó oldalán. — Huszonhat éve vagyok a felesége — említette munkatársunknak beszélgetésük során — de soha nem is tett kísérlettet arra, hogy megtanítson sakkozni. Nincs hajlamom hozzá, nem is érdekel. Amíg a gyerekeink nem nőttek nagyra, addig nem is igen volt sakk a házunkban. Most a fiam is sakkozik, no, nem hiszem, hogy mester lesz beőle, falán nem is fontos . . . Sakkversenyek rendezésénél, sakfcrovafok vezetésénél azonban már is segítségére van az apjának. — Hogy jó-e, rossz-e híres sakkmester feleségének lenni? Én nem is a sakkmesternek, hanem Maróczy Gézának vagyok a félesége, aki hála Istennek kivétel a többi sakkmesterek mellett. Nem ideges, néni összeférhetetlen, nem bolond, mint a legtöbb. Élvezi a sakkjátékot és soha, a legnehezebb szituációban sem izgatja őt túlzottan. — Mosit Karlsbadban nagyon jól éreztük magunkat bár a verseny kezdetén súlyos gyomor-indiszpoziciója volt s ezért szerepelt kissé bizonytalanul a verseny elején. No, meg az is befolyásolta, hogy egész idő alatt a most kezdődő budapeslti verseny előkészületeivel foglalkozott s néha az nagyobb gondot okozott neki, mint a partija. Sajnos, au utolsó pillanatban Niemzovics és Spielmann lemaradtak s most nélkülük kell megtartani a pesti versenyt. Spielmann teljesen ki van merülve, mig Niemzovics a győzelme után olyan szerénytelen fettételeket szabott, amit nem lehetett teljesíteni. Maróczy Géza magyar sakkmester 38 tábia ellen játszott Érsekújváréit Csak három pariit vesztett a magyar nagymester —' Beszélgetés a sakknagymester feleségével —
