Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-07 / 203. (2128.) szám

2 'PRXGAI-MAGfcVRKlniiAI? 112$ waptember 7, —omtxi. berlini rendőrség állandó teléfonösszekötte- tésben áll. A jelen pillanatban főleg azt a tit­kos gyárat szeretnék kinyomozni, ahol a po­kolgépek készültek. Berlin, szeptember 6. A centrum egyik postahivatalában ismeretlen tettesek brutális csínyt követtek el, amely könnyen végzetessé válhatott volna. A postahivatal folyosóján já­rókelők öreg, papirosba csavart konzervdobozt találtak, amelyből egy rugó meredt eJŐ. A cso- mag gyanús volt, beszállították a hivatali szo­bába, ahol óvatosan fölbontották. Huszonöt deka faszenet és huszonhét revolvergolyót ta­láltak benne, azaz alkalmas robbanó masszát. Gyujtózsinór nem volt a konzervdobozhoz mellékelve, úgyhogy a kis pokolgép csak ak­kor robbanhatott volna föl, ha valaki meg- gyujtja papirosburkát. A politikai rendőrség véleménye szerint egy ismeretlen, gyöngeel- méjü egyén tettéről van szó. akit a legutóbbi bombamerényletek olvasása hasonló tett elkö­vetésére ösztönzött. Az eset mindeneseire jellemző arra a pszi­chózisra, amelyet az egyre ismétlődő bom­bamerényletek Németországban kiváltanak. A birodalmi postaügyi minisztérium a rend- őrfenökséggel karöltve elhatározta, hogy mától kezdve Berlin valamennyi postahiva­talát őriztetni fogja. A bombamerényietek pszichózisa egyre nő, a lakosság nyugtalankodik és nem mer többé a középületek közelébe menni. Mindez arra ösz­tönzi a rendőrséget, hogy az elképzelhető leg­nagyobb eréllyel igyekezzék az északnémetor­szági merénylőket kinyomozni és ártalmatlanná tenni. A szefjetfotta tüntető tad- gyakorlatodat tartott a Fetafe tengeren Bukarest, szeptember 6. A Hegele Carol sze- mélyszállitó gőzös kapitánya jelentést tett a hadügyminisztériumban, hogy a Fekete-tenge- ren számos szovjet hadihajóból álló flotta tün­tető hadgyakorlatokat tart, A szovjet hadiha­jók Konstantinápolyból jövet Odessza környé­kén gyakorlatoztak a román származású Fron- sa tábornoknak, a szovjet hadsereg egyik pa­rancsnokának jelenlétében, aki a vezérhajón tartózkodott. Leszállítják Romániában a katonai szolgálati időt? Bukarest, szeptember 6. Megbízható forrás­ból származó hir szerint Cihorski hadügymi­niszter a katonai szolgálati időnek egy évre való leszállítását tervezi, amit főként a költ­ségvetés redukciójának szempontjából tart szükségesnek. Politikai körökben valószínűnek veszik, hogy a hadügyminiszter az erre vonat­kozó törvényjavaslatot már ősszel a parlament elé terjeszti. Jelenleg a szolgálati idő tizen­nyolc hónap. restell- Idrtílu CóGény ^ írdatKRÚDy-GUULa (32) A királyné éjféli szellőztetés közben jól hallotta a pékbolton dörömbölő fuvaros hangját. Végigdöngött az a Fő-téren, mint nemrégiben a cserebogarak, vagy a kandúr- macskák kiáltozásai, amelyeknek megfejté­séit még senki sem tudja, pedig majdnem emberi hangon szólalnak meg. A pozsonyi lányok mindig a nyakukra húzták a takarót, amikor a pók macskája olyan hangon ordí­tott az éjszakába, mint valami rabló. De Mária annál inkább közelebb ment az ablakhoz, mert többnyire nem szokott félni, osak az emberhangtalan magányban. Köze­ledett és hirtelen eszébe jutott Trauttmanns- dorf grófné, az innsbrucki kolostor fejede­lemasszonya, aki nem tette be a lábát olyan szobába, amelynek ablaka nyitva volt. — Ez csak azoknak való. akik nem törőd­nek az egészségükkel, de én 100 éves aka­rok lenni — mondogatta a grófné. Vájjon él-e még? Most valami olyan lárma keletkezett a Fő-téren, amely lárma nem hasonlított a sarkon pihenőt tarló, krákogó, öklendező. káromkodó fuvarosok hangjaihoz, akiknek sohase vágott a pék elég nagy karéj kenye­ret. KardesÖrtefés, sarkantyupengés, meg szilaj dobogás, küzdelem heve hallatszott a szomszéd u óéiból Végül egy nagy perdíj lés, mintha valami eltörött volna, aztán leány­sikoltás. A szomszédos uocából hosszú, de­nevér-sáp lekkel sietett el egy vitézforma <ymber, akinek azonban távolodó lépéseit a A sajtókampány után a ruszinszkói kormánypártok hivatalosan is megtámadják Beszkid kormányzót lembergi kirándulása miatt A cseh néppárt tiltakozó határozatában elismeri a népszövetség illetékességét a ruszin kérdésben - „Káros" befolyások Beszkid körül? ~ Amikor a cseh agrárok a Prágai Magyar Hírlapból tájékozódnak Ungvár, szeptember 6. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Megírta a P. M. H., hogy Beszkid kormányzó lembergi utjával kapcsolatban megtagadott minden felvilágosítást s csupán környezetétől sike­rült erre vonatkozólag egyes részleteket megtudnunk. A kormánypárti sajtókampány után most az egyes ruszinszkói kormánypár­tok kezdték meg ellene az offenzívat. Első­nek a Volosin-féle cseh néppárt lépett fel Beszkid kormányzó ellen. A párt vezetősége ugyanis a rigai orosz kisebbségi kongresszus­sal kapcsolatban bizalmas értekezletet tartott, amelyen állást foglalt Fencsik István 4r. ta­nár, ruszin radatag rigai utazása ellen. A bi­zalmas értekezletről a pártvezetőség félhiva­talos kommünikét adott ki, melyet a kor­mánylapok közöltek. A pártvezetőség ugyanis válaszolni kívánt Fencsik István dr. azon nyilatkozatára, mely­ben Fencsik megállapítja, hogy a cseh néppárt ruszinszkói frakciója, amely a ruszin nép előtt hangzatosabb „keresz­tény néppárt*4 megtévesztő címet használja, nem ruszin (orosz), hanem ukrán párt, amelyet ő a rigai kongresszuson éppen ezért nem képviselhetett. A pártvezetőség tiltakozott a Fencsik nyi­latkozatának hangja ellen és ténykedését „po­litikai kalandoroskodásna.k“ nevezte. Ami pedig a ruszin nép kisebbségi mibenlétét il­leti, a cseh néppárt vezetősége a következő­ket állapítja meg: — A ruszin nép nem volt és nem lesz ki­sebbség ezen a földön, hanem mint államal­kotó többség ragaszkodik többségi jogaihoz, amelyek ma hiányosak és amelyek a belföl­dön a törvényes és alkotmányos fórumok előtt kell, hogy teljessé tétessenek. — Amennyiben esetleges sérelmeinket parlamentáris eszközökkel kivívni nem tud- nók, akkor1 a népszövetség lehet az a fórum, amely előtt orvoslást kereshetnénk. — Erről azonban szó sem lehet, mert ha lassan is, de előrehaladunk és nincs messze az az idő, amikor a testvérnépek között a legteljesebb egyetértés fog uralkodni. — Ami Beszkid kormányzónak azt a tény­kedését illeti, hogy állami autón szállította Lembergbe a kongresszus egyik résztvevőjét, arra a kongresszusra, amelyen il lőj ál is nyi­latkozatok hangzottak ed, bennünket nem lep meg. Beszkid kormányzó az utóbbi napokban káros (?) befolyások alá került és mély barátságot kötött a legszélsőbb ellen­zéki párttal, a Kurtyák-párttal és vezetőivel. — Ezt mindenki megállapíthatja, aki tár­gyilagos. Mi legfeljebb tiltakozhatunk az ál­lami autónak ilyetén való felhasználása el­len, de a konzekvenciákat a kormánynak kell levonnia. * Ugyancsak sürgősnek és felette fontosnak tartotta az ügyet a cseh agrár néppárt ru­szinszkói szervezetének vezetősége is, ameny- nyiben bizalmas értekezletet tartott, ame­lyen rezolucjdt szerkesztett a kormány elé való terjesztés céljából. A rezolucióban leszögezi a pártvezetőség, hogy a rigai kisebbségi kongresszuson történtek­ről a párt a Prágai Magyar Hírlapból érte­sült és abból azt állapította meg, hogy e kongresszuson iHojáüs kijelentések hang­zottak el a köztársaság ellen, éppen ezért súlyosan elitéli Beszkid kormányzónak azon ténykedését, hogy állami autón Lembergbe való kirándulásával elősegítette Fencsik dr.-nak a rigai kongresszuson való részvé­telét. * Ezekkel a pártakciókkal kapcsolatban meg­kérdeztünk egy pártoktól független ruszin­szkói politikust, aki a kővetkezőket jelentet­te ki: — Az a benyomásom, hogy a kormánypártok elérkezettnek látják az időt Beszkid kormányzó eltávolítására, aki a közigazgatási reformtörvénynek Ruszin- szkóra való rákényszeritése óta valósággal anachronizmus-számba megy, mivel semmi szerepe, hatásköre, avagy létalapja nincsen. — A kormány — bármennyire is acsarkod- nak rá az egyes kormánypártok — Beszkidet nem távolit ja el helyéről, mivel a külföld előtt ezzel a* egyetlen emberrel igazolja, hogy Ruszinszkó „autonóm44 terü­let, melynek élén kormányzó áll. Az a pénz, amennyibe ez a szinekura a prá­gai kormánynak belekerül, külpolitikai vo­natkozásban bőségesen megtérül. Az autómé­in ia épületének a teteje ugyanis megvan, zászló is leng rajta. A külföldi csak ez* a te­tőt, csak ezt a zászlót látja. Holmi rigai kon­gresszusokra van szükség, hogy észrevegye Európa, hogy ennek az építménynek nincs alapja, nincs struktúrája, nincs tartalma, be­rendezése és gépezete. Ezért kellemetlen a csehszlovák kormánynak a rigai kongresszus s ezért sajnálják az egyes kormánypártok az állami benzint és gumit a Beszkid kormányzó lembergi utjától. — Az a véleményem egyébként, hogy ha Beszkidet állásától a kormány felmenti, olyan utódot, mint ő, ruszin emberben nem kap. ő ugyanis minden feltéted nélkül ül magas tisztségében. — Nem hiszem, hogy ilyen szerepre még egy ruszin ember vállalkoznék. Szombaton nyílik meg a genfi magyar kiállítás Gént, szeptember 6. Genfben a Muasee d‘ Art et d‘ Istorie-ban megrendezett magyar reprezentatív kiállítást szombaton délután három órakor nyitják meg ünnepélyes formál? között. Az ünnepélyes megnyitás találkozója lesz az összes népszövetségi delegátusoknak. A kiállításon 78 művész vesz részt 199 mű­tárggyal, ezenkívül jelentősen vonul fel a magyar iparművészet is. Beomlott a stockholmi kiállítási palota óriási vasváza Stockholm, szeptember 6. Az épülőfélben lévő stockholmi kiállítási palotában súlyos szerencsétlenség történt. A nagyvendéglő vasváza beomlott s a féligkész épület tizen­egy munkást maga alá temetett. A munká­sok közül hatan életveszélyesen megsérül­tek s az egyikük a kórházban klszenvedett. Az összeomlott vasváz 92 méter bosszúra s 20 méter szélesre volt tervezve, míg a ma­gassága 13 méter lett volna. Ez az óriási vasváz másodpercek alatt fülsiketítő roppa­nással omlott be. A vizsgálat nem tudta a konstrukciós hibát megtalálni. sarkantyúi még messziről is elárulták. A lármára alabárdosok, városi dirabantok jöttek elő, hogy még növeljék a cséndhábo- ritást és nagy diadallal fogdostak valakit, m<ég pedig egy hosszuböpenyeges, megter­mett alakot, a sötét uocából ama főtéri lám­pás alá, amely mindem éjszaka égett. Ilit újabb lármázás keletkezett, majd hirtelen el- osillapodott minden hang, mintha valami csoda esett volna. — Mi történt? — kiáltotta el magát Mária királyné a vasrácsos ablak mögött. Talán sohasem szólal meg akkor, ha reg­gelig verekednek, kardéit pengetnek, dula­kodnak, párbajoznak az ablakai alatt, de ez a váratlan csend megriasztotta. A királyné tiszteletére rendelt labárdosok parancsnoka meghallotta a Mária hangját és csíkos-zsoldos egyenruhájában feszítve lép­delt az ablak alá. — Az ördög játszott velünk. A főtisztelen- dő püspök urat fortuk el a rabló helyett. Nagy baj lesz ebből. A zsoldos sóhajtására keményen felelt Mária. — Miféle püspököt fogdosnak meg kend­tek éjtszaka? — Szerencsére csak a luterámiet, de itt Pozsonyban az is baj — felelt az őrkatona. — Sokan vannak itt Luther Márton hivei. — Hát csak vigyék be, mert lármát csi­nált az ablakom alatt — szólt türelmetlenül Mária, mert a luteránusokat éppen olyan ke­véssé szerette, mint a zsidókat. Az álomkereskedők régen tudják, hogy egy hirtelen erélyes cselekedet milyen kitű­nő gyógyszer az álmatlanság ellen. Nyom­ban el lehet aludni. Mária sem ébredt fel reggelig, pedig csak u.gy felöltözve vetette mádét koporsószinüre festett, faragott ágyára. Ha számontartotta volna, hogy mit álmodott ezen az éjszakán, bizonyára egy levélzörnemésne se tudott vol­na emlékezni. Reggel az asszonyok fejben, azaz emléke­zetben hordott kalendáriomából kiszámítot­ta, hogy a fürdés, általános tisztálkodás ideje elkövetkezett, addig nem is gondolt a világi dolgokkal. Ezután misét hallgatott, amelyet a „trónteremben44 mondott Oláh Miklós. A megszokott urak, cselédek, hívek térdepel­ték körül a királynét, mialatt imádkozott. Mire a szomszéd szoba felé tartott, a küszö­bön, atíol tudvalevőleg azok a szellemek les­kelődnek, akik mindenhonnan ki vannak re- keeztve, a királynénak eszébe jutott az a püspöknek mondott ember, akit éjtszaka el­fogatott: maga elé hivatta tehát a belső szo­bájába, ahol a bizalmasabb dolgait szokta megbeszélni. Az őrség magos, csontos, negyveneszten- dőe férfit állított a királyné elé. — Ez volt a verekedő! — jelentette a tu­datlan őrkatona, mire a királyné az őrséget kiküldte a szobából, hiszen amúgy is össze voltak láncolva a „verekedő44 nem minden­napi öklei. — Ki vagy? — kérdezte a királyné fojtott, de szigorú hangon, de mégis valahogy olyan- szerüen, mintha a hallani való dolgokat titok­ban fogja tartani. Az öles ember mozdulatlanul állott a ki­rályné előtt, mintha valami jeladásra várt volna, hogy gúnnyal, megvetéssel, lakattal lezárt száját felnyissa. A hozzá mérten apró termetű királynét vizsgálta kutató, de aláza­tos szemével, mintha valamit keresgélne a királyné arcán, homlokán, haján, valami nyomot, amelyen elindulhasson. — Ki vagy? — kérdezte mégegyszer a ki­rályné. — Fn Krúdy vagyok, amint közönségesen mondják: püspök, akit Luther Márton kül­dött Pozsonyba. — Tehát ezentúl fótisztelendő urnák ne­vezzem? — kérdezte a királyné nem mi üdén gúny nélkül a „verekedőt44, miután elhang­zott a mély féríihang, amely bátor jövevény módjára jött be a szobába. (Vannak hangok, amelyek kigyók módjára siklónak be a há­zakba, mások egerek alakját öltik fel. A bankok vő’’ V-^^énvöknek is szívesen fel­öl tűzkődnek. Ez a hang azt hitte magáról, hogy őt itt várták. Ilyenek a papok.), Kradv püspök ur igy felelt: — Felséges királyné! Az én nevem Krúdy, mert a nagyapámat is igy hívták, akit Nagy Lajos királyunk magával hozott Itáliából, hogy itt szolgálatára legyen a testi és szellemi csatákban. A nagyapám minden vitézsége mellett egyetlen dolgot szeretett a világon, amire egész vagyonát elprédálta, gyaloghint ón vitette magát még a díványra is. Maradt is utána vagy húsz gyalogban tó, meg egy címer, de tallér egyetlenegy sem. Az apám Corvin mellett katona volt, mint minden olyan ember, akinek nehéz testi munkával kell megkeresni a mindennapi kenyerét, de mégse akarja, hogy felakasszák. Fn püspök .lettem, miután Luther Márton írást adott arról, hogy megértem erre. Hat­ezer hivem van Pozsonyban. Keresztény, istenfélő embernek ismerem magam. — Fs az éjtszaka! verekedés, püspök ur? — kérdezte Mária királyné. —- Nagyon egyszerű dolog. El kellett ven­nem a kardot és összetörni azt, mielőtt a vitéz ur agyonvágott volna, — felelt nyugod­tál^ a püspök. — És a leánysikoltás? — Bizonyára valaki sikoltoft imádkozás helyett, miután a társam vagy’ az én élete­met féltette. —- Tehát ártatlannak érzi magát, püspök ur?

Next

/
Oldalképek
Tartalom