Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-06 / 202. (2127.) szám
1&S9 szeptember 8, péntek. "PRXGAI/VVAG'toRHTRIiAI* 4 Az előkel® párisi szálló 27-es szobájában átlőií koponyával találtak egy londoni asszonyt... „Megöltem a Seleségem, nem tehettem máskép" — A rejtekeh sürii fátyla fedi a gyilkossági drámát — A halálba induló férj búcsúlevelei Párís, szeptember 5. Az a dráma, amely különös, homályos szövevényével tegnap óta sok fejtörést okoz a párisi bünü-gyi rendőrség detektivei- nek, úgy kezdődik, mint a hasonló tragédiák szoktak. A párisi rendőrigazgatóság bűnügyi osztályán megcsendül az ügyeletes tisztviselő telefonja. Az egyik szálló igazgatósága jelentkezik, egy izgatott hang kiabál a telefonba: Gyilkosság történt, jő j rínék ... A detektívek és rendőrök autóba vágják, magnkat s a rendőrautó egy-két perc múltán már a hotel bejárata előtt áll. A hallban és a lépcsőkön sürgés-forgás. A szálló igazgatója és portása titokzatos arccal járnak-kelmek, a lépcsőkön bojok szaladgálnak fel és alá, a szálló lakói csoportokba verődve izgatottan tárgyalnak. Bárhogy is titkolja a szálló igazgatósága, az előkelő vendégsereg hamarosan szájről-szájra adja a hirt: Gyilkosság történt. A 27. számú szobában, a kereveten egy asszony fekszik élettelenül. Bubiéra vágott dióbarna haja szemére csapódik, , kezei hervadtam viasszossárgán hullanak le a ke- Tfn-pirő! homlokán egy pár vércsepp gyöngyözik Kniekcs, ovális arcú, kreol arcezinü asszony: Mr.~. Wiget. Az Íróasztalon két levél várja a rendőrséget, az egyik levél a szálló igazgatóságának van címezve, a másik a rendőr igazgatóságnak. Egyébként rend van a szobában, sehol sem látni dulakodásnak a nyomát s az asszony, a gyilkossági dráma áldozata is úgy hever a kevereten, mintha csak aludna. Mintha aludna ... A szoba leány szaporán pergő nyelvvel meséli a det aktiveknek: Reggel benyitottam. Az asszony a kereveten feküdt, azt hittem alszik... Nem háborgattam. Egy óra múlva még egyszer benéztem, még akkor is aludt. Amikor harmadszor jöttem a az asszony meg sem moccant az ajtónyitásra, hozzásiettem és kölhögelni próbáltam. Nem mozdult és amikor felemeltem, életetlenül hullott vissza a kerevetre. Csak akkor láttam, hogy homlokából egy kis vörös sebből vékony ősikben csordul egy vércsepp. Az öreg férj, ifjú feleség A detektívek a helyszíni szemle után magukhoz vették a leveleket és lementek a portáéhoz, hadd mondja el ő, mit tud a 27. számú szoba titokzatos halottjáról. A portás a szálló igazolványával együtt adja meg a felvilágosítást: Két nappal ezelőtt egy magas, borotváltarcú, őszülőtaaju férfi kért szobát a portástól. A 27-es szobát kapta. Vele volt egy 22 éves nagyon csinos és szolid eleganciával öltözött fiatal asszony. Már az első pillantásra is szembetűnt a pár közötti nagy korkülönbség, a férfi legalább 35—40 esztendővel látszott idősebbnek a hölgynél. Mr. Wiget néven jelentette be magát 8 a bejelentőlap tanulsága szerint, a társaságában lévő fiatal hölgy felesége volt, akivel Londonból érkezett Parisba. Hogy miért jöttek, szórakozni, vagy üzleti ügyben, arról a férfi egy árva szót sem árult el. A szállódéban töltött két napot a legnagyobb visszavonni Itságban élték, senkivel sem érintkezőtök s az ebédet és vacsorát is odafenn költötték el, bizalmas kettesben. Többet nem tudott a portás, sem a szálló igazgatója. Mr. Wiget nem tartozott a szálló törzsvendégei közé, azelőtt sohasem látták. A gyilkos levelei Még csak annyi derült ki a portás szavaiból, nogy Mr. Wiget a korareggeli órákban, talán ngy hét óra tájban eltávozott a szállóból. Nem láttak rajta semmi különöset. Tekintete hideg volt, arca merev, kifej íz és télén. Nem hagyott üzenetet és nem adott semmiféle megbízást a személyzetnek. A gyilkossági dráma rejtélye tehát nyilvánvalóan azokba a fehér borítékokba volt zárva, amelyet a férfi az Íróasztalon hagyott. A detektívek izgatottan tépték fel a borítékokat. s először a szálló igazgatójához címzett, levél sorait futották át: „Bocsánatot kérek önöktől, araiért éppen az önök kitűnő szállodájában történt ez a végzetes eset. Nem tehettem másképpen, elnézésüket kérem s remélem, hogy meg fognak bocsájtani egy embernek, akinek életéből már csak órák vannak hátra, s aki az önök' szállójából egyenesen a halálba sétál." így hangzott az egyik levél. A másik levélben már adatokkal is szolgált Mr. Wiget és soraiból arra lehetett következtetni, hogv búcsúzóul meg akarja könnyíteni a rendőrség nyom özén mókáját. Ez a ..könnyítés14 azonban csak lát zólagos. >'>< tulajdonképpen bonyolultabbá teszi a bű rí' p-i rejtélyt. Mr. Wiget azt írj ás „Végteleniil sajnálom, iami történt.. Ez egy borzalmas és nagyon szomorú dolog. De az a londoni bandita, .Marsball elcsábította a '.'e*-)ségenrot, akit én olyan nagyon szeretek. A felesérjem magja beismerte ezt és holmija, közt megtalálhatják azokat a leveleket, amiket az az utolsó .gazember irt hozzá:. A 'feleségem könyörgött nekem, hogy ne hagyjam el, hanem büntessem meg eltévelyedéséért. Vállalt akármilyen szigorú büntetést is. Mi-< kor látta, hogy kérlelhetetlen vagyok, ri- mánkodva kért, hogy öljem meg. Megtettem, mert nem teherttnn máskép. Most majd ma-, gamma! végiek. Ne keressenek/' A rendőrség neon elégedett meg ezzel a ma gyarázattal s még kevésbé adott hitelt a gyilkos ama üzenetének, hogy elmegy és öngyilkosságot követ el. Hozzálátott a titkok hálózatának kibogozásához s már az első Tépések. igen érdekes megvilágításba helyezték a szomorú végű dráma szereplőit. Egy romantikus házasság A dráma áldozata nemrégen még trafikos- kisasszony volt Londonban, egy feltűnően jó- külsejü, bájos és eleven teremtés, akinek sok udvarlója. volt Az üzletben megismerkedett későbbi férjével Mr. Wiget-tel is. Ez a titokzatos ember semmit sem árult e¥ múltjából, s még azt sem mondta meg, mi at foglalkozása és milyen jövedelmi forrásai1 vannak. Úgy bukkant fel a londoni uccák1 forgatagából, mint egy exótikus herceg, aki inkognitóban járja az angol főváros uccáat. Valahányszor a leány múltja és helyzete iránt érdeklődött, a férfi titokzatosan ajkad elé tette az ujját? Miss Marion Daviest gyanúsítják a francia flotta-akta ellopásával — Fellángolt a He árts-lapok botránya — Párfe, szeptember 5. A miult év októberében világszenzációt keltett az az újságírói bravúr, hogy az amerikai Hearst-lapok közzétették a titokban készülő francia—amerikai flotta- egyezmény tervét. A közzététel meghiúsította a tervezett szövetséget. Különösen nagy volt az izgalom Parisban. Csakhamar kiderült, hogy az aktalopás hőse Horan amerikai újságíró, a Hearst-lapok párisi levelezője, akit két nappal később le is tartóztattak. Nyomós közbenjárásra Horant szabadon bocsátották, Franciaországból való kiutasítását visszavonták. Horan azonban nem soká élvezte a párisi szabadságot, elutazott Belgiumba, de elutazása előtt még részletes vallomást tett arról, kik voltak a segítőtársai. A hatás igen vegyes volt. Horan viselkedését sok kritika érte saját kartársai részéről is. Egészen szokatlan dolog ugyanis az újságírói gyakorlatban, hogy egy újságíró kiadja bizalmas Informátorát. Azok, akik Horant ismerték, azt állították, hogy valami van a dolog mögött, mert Horant igen erkölcsös újságírónak tartották. Most a legújabb események ezeket a gyanakodókát látszanak igazolni. Az történt ugyanis, hogy a vizsgálat, amit a külügyminisztérium és a ■vizsgálóbíró folytattak a megvádolt két segítőtárs: egy francia újságíró és a külügyminisztérium egy fiatal és kitűnő tisztviselője ellen, most befejeződött. A tisztviselőt, M. de Nob- let-t fölmentették és fölmentése után de Noblet nyilatkozatét adott ki, amelyet most az egyik jobboldali ellenzéki lap igen különös kommentárokkal közöl és azt Írja, hogy az ügynek igen érdekes háttere van. Á lap szerint nem kevesebbről van szó, mint hogy de Noblet az egész ügyben csak stroh- mann lett volna és a dokumentumot maga Hearst nr szerezte meg, aki a kritikus időpontban tudvalévöleg szintén Párisban tartózkodott. A lap ngy tudja, hogy a kérdéses flottaegyezménytervezetet nem de Noblet adta Delplanque francia újságíró közvetítésével Horannak, hanem Miss Marion Davies szerezte meg a Quai d'Orsay egyik magasállásu funkcionáriusa jóvoltából. Miss Marion Davies, a szép amerikai mozicsillag, akinek közeli intim relációi Mr. Hearthez közismertek. Marion Davies nem sokkal a botrány előtt kapta meg a becsületrendet a fönt- emlitett magas funkcionárius közbenjárásával. Az egész történet elég valószinütlenül hangzik. A francia lap azonban egy drámai jelenetről is beszámol, amelynek során a híres dokumentum Hearst ur kezeibe került volna. Ezek szerint bizonyos szemtanuk állitása szerint a jelenet a külügyminisztérium főlépcsőházában játszódott volna le. Itt a lépcsőháziban egy októberi napon Horan társaságában a minisztériumiba. jövet, ahol akkoriban mindennapos vendég volt, Hearst szembetalálkozott a szép Marionnal. Ekkor néhány percre félrevonultak és amikor Hearst, ur visszajött Horan,hoz, állitólag ezt mondta: — Végre megvannak a papírok, amiket akartam. Ismételjük, az egésznek meglehetős mozi- dráma ize van és kevéssé valószínű, hogy egy ujságfejcdelem, ha már mozicsillagok utján »zerez meg diplomáciai papírokat, annyira türelmetlen legyen és főleg annyira elővigyázatlan, hogy a külügyminisztérium .épületében vegye át tőle. A Marion Davies-féle kombinációnak azonban ennek dacára vannak hívei itteni jólinformált körökben. De akik ismerik az ügyet, azt állítják, hogy föltétlenül más az igazság. Ezt a föltevést támogatják Horan hirtelen elutazásának körülményei is. Horant állitólag és suttogva mondta: Ne beszéljünk errőL —• Vannak dolgok, amikről nem szabad beszél-* ni. A leány édesanyja kezdettől bizalmatlan volt) az idegennel szemben és megtiltotta a leányának, hogy a titokzatos emberrel baráti, vagy bármilyen kapcsolatot tartson fel. A leány* azonban már neon tudta magát kivonni az alól a szuggeszt&v hatás alól, mely a 62 éves ember lényéből áradt. Mr. Wiget parancsoló egyéniség volt, nem tűrt ellentmondást legyőzte a leány kételyeit. Mert anyósa továbbra sem akart hallani egybekelésükről, a férfi ajánlatába titokban kős töttek frigyet s bár már hónapok óta fér) 4 feleség voltak, a Leány édesanyja nem Is sejtette házasságukat. A két kérdés! Idáig jutott el a rendőri nyomozás, amely azonban megrekedt azon a ponton, hogy a házaspár miért hagyta el Londont és ki az a MarshaU nevű „bandita", aki éket vert a háaastársak! közé, elcsábította az asszonyt és előidézőjévé vált a vétres tmgédiának. A rendőrség a bűntény felderítésére a londoni rendőrség bűnügyi osztályának segítségét kérte s most Párisban és Londonban párhuzamoson folyik a nyomozás. Párisban főképen a gyilkos után kutatnak, míg Londoniban ama bizonyos után vetették magukat a Scotlaud Yard detektív-* jei. magas helyről befolyásolták vallomásában és az elutazás terve sem tőle magától származott. Abban bíztak — igy szól ez a verzió -—*, hogy a bűnbakok vállalják majd a nekik szánt szerepet. De Noblet azonban, úgy látszik, nem vállalkozott a neki szánt szerep eljátszására. Nyilatkozik és noha nem kifejezetten, de yádoL Itteni diplomáciai körökben most érdeklődéssel várják, napfényre kerül-e majd a valódi tettesek, vagy tettes neve, kiderül-e ki az a magasállásu külügyminisztériumi tisztviselő, aki — állítólag nem anyagi érdekből, nem is csak a szép mozicsillag szép szemei kedvéért, hanem főleg politikai célokból —» napfényre hozta ezt a fontos dokumentumot... —• vagy pedig, mint hasonló esetben gyakran történt, hallgatás és eltussolás lesz-e & Hearst- ügy befejezése? Tömeghalál és pusztulás a Spanyolországban dühöngő vihar nyomán — Ötven község viz alá került — Madrid, szeptember 5. Spanyolországban tegnap borzalmaserejü vihar dühöngött, amilyenhez hasonló évtizedek óta nem fordult elő. A féktelen erővel tomboló viharnak tiz halottja és negyven súlyos sebesültje van. Főleg Spanyolország déli és keleti vidékein, Andalúziában, Valenciában és Kordovában rombolt és gyilkolt a vihar, amely mindenütt felhőszakadással, sürü villámcsapások kai, óriási erejű széllel jelentkezett. Az ég csatornáiból alázúduló víztömegek sok helyütt beszajkitották a házak födeleit és úgy megduzzasztották a folyók vizét, hogy a gyorssodru szennyes áradait áttörte a védőgátakat és ötven községet elárasztott. A vihar által akozott anyagi kár rendkívül tekintélyes. Néhol a lakosság egész vagyona elpusztult, még az állatállományt sem tudták megmenteni. A kormány tüstént segélyakciót vezetett be, de a mentőcsapatok csak nagynehezen tudnak előrehaladni a viharsu jtotta területeken, mert az áradat elöntötte az országutakat és sok helyen szétrombolta a vasúti pályatestet. Lúgos feketekávéval akarta megölni szerelmesét — Gvilkossági kisértet a beregszászi Gyár-uccában — Beregszász, szeptember 5. (Saját tudósítónktól.) Körülbelül kilenc évvel ezelőtt történt, hogy László Anny és Necze Péter, ha neon is örök hűséget, de nagy szerelmet fogadtak egymásnak és a szerelem szent nevében összeköltöztek. Az első időben igen boldogan éltek. A fiatal asszony eleinte nem sokat busult azon, hogy asszonyvolta nem törvényes, hanem pontosan teljesítette azokat a kötelezettségeket, amit a rendes házasság is megkövetel a feleségtől. Necze Péter is hasonlóképpen tisztesen viselkedett s mint szobafestő jól keresett, a pénzt pedig haza adta asszonyának ... A szerelemnek ez az első boldog felviharzá- sa elmúlt és a vadházasok igazi vad házasságot kezditek élni. Napról-napra hangos veszekedésekkel marták egymást és Necze Péter elkeseredetten jelentette ki: „Ez az asszony úgy bánik velem, mintha hites feleségem volna". A helyzet a végén annyira elfajult, hogy elváltak és hónapokig nem is találkoztak egymással. Azonban, ugylátszik, a megszépítő messziség ismét hatással volt rájuk s újra együvé költöztek. Ez a válás és kibékülés jó néhányszor megtörténtTegnap este aztán megtörtént a többek szerint már régóta esedékes dráma. Necze Péter kissé illuminált állapotban jött haza és a maga módja szerint igyekezett az asszonynak kedveskedni. Ennek a kedveskedésnek is veszekedés lett a vége és ugylátszik ez az összekoccanás adta az asszonynak a végső elhatározást, hogy Necze Pétert megöli. Mint minden este, ezúttal ts fekete kávét készített részére, de alig ivott a szerencsétlen ember egy kortyot, kiszaladt az udvarra segítségért kiáltani, mert az asszony megmérgezte, azután pedig eszméletlenül összeesett. Azonnal értesítették a rendőrséget A® eszméletlen állapotban levő embert beszállították a kórházba, ahol megállaoitptták, hogy a fekete kávéba lúg volt beverve és m oly súlyos belső égési sebeket okooott, hogy állapota életveszélyes. Az asszonyt nyomban letartóztatták, de tagadja, hogy gyilkosságot akart volna elkövetni. A tanuk szerint azonban László Anny már többizben kijelentette, hogy szerelmesét meg fogja ölni, mert másképp nem tud tőle megszabadulni.
