Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-05 / 201. (2126.) szám
'CT-EMufc*# Kai námunk 12 eítfal jTjT ^ évf. 201. (2126) szám « Csütörtök * 1929 szeptember 5- AMyARHIRMB Előfizetési ár: évente 300, félérre 15q ^4 SzlovenSzkÓl és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága ÍI., Panská ulice negyedévre76, havonta26Ké;külföldre: 7 * r 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, PöszerZessttő: ^ pOlltlKGU nupiLüpjü felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Tehavonta 36 Kő. Egye* szám ára 1*20 KS DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A zsidó sors utjai Prága, sTjeptenniber 4. Az ©Lőjetek azt mutatjáík, hogy a palesziti- naá zsidóellenes zavargások hamarosan befejeződnek. Európa és Amerika civilizált népei meglepő egyöntetűséggel álltak a szenvedő zsidóság oldaléira és MacDomald tegnapi népszövetségi nyilatkozata után, melyben az angol politika tiszteletreméltó vezéralakja félreértést nem tűrő hangom tört lándzsát a zsidóság mellett, a zsidó nemzet és vallás tagjai gyanúsítás októl mentesen beláthatják, hogy a viliág civilizált népeinek sorában a józanabb és a befolyásosabb elemek kivétel nélkül a pártjukon állanak. Különösen az európai nemzeti kisebbségek érzik át a zsidóság kiújult szenvedéseit. Ajz európai kisebbségi kongresszus vezető tagjai között kezdettől fogva ott szerepelnek a zsidó kisebbségek képviselői, akik a Géniben ülésező kisebbségi kongresszuson kezdettől fogva vállvetve küzdenek a többi kisebbség képviselőivel. A zsidó sors sok hasonlatosságot mutat a nemzeti kisebbségek mai sorsával és természetes, hogy előbb- utóbb szolidaritás és rokomszenv fejlődött ki a két nébézsorsu embercsoport között. A másodrendű állampolgárság Dainoklee-kard- ja sok helyen épp úgy ott lebeg a zsidí lakosok feje felett, mint a nemzetiségi állar mohbarn a kisebbségek felett, s a zsidó embert gyakran ugyanolyan módon szorítják háttérbe, mint a kisebbségeket. Különösen most, a patesztimai zsidóüldözés ideje alatt vált tudatossá az a szolidaritás, amely a zsidóság és a kisebbségek között elképzelhető. Ha van embercsoport, amely átérzi az üldöztetés és a háttérbeszorltás szörnyűségeit, úgy elsősorban az európai kisebbségek óriási csoportja ez. i A palesztinai zavargásokkal kapcsolatban sok mindent elmondottak az ottani zsidóságról. A legtetszetősebb legenda, mely nagyon gyakran még a zsidó polgárok között is elterjedt, annak hangoztatása, hogy a cionizmus a palesztinai arab többség megkérdezése nélkül tolakodott az országba, ahol az arabok háttérbeszoritásával terjeszkedik. Ez a vád nevetséges. Palesztina a háború után elhanyagolt és parlagon heverő földterület volt, ahol a munka és a tőke számára korlátlan tehetőségek nyiltak. Huszonháromezer négyzetkilométer területen mindössze háromnegyed millió ember lakott, köztük félmillió arab. A beduinok és a dnu- zok, akik Palesztina perifériáin laknak, távol a kuliturterütetet jelentő városoktól, meg sem érezhették a zsidó tdtepedést. A vad vidék továbbra az övék maradt és az uj érában annyi dolguk sem akadt az államhatalommal, mint a török időkben, amikor katonákat szedtek közülük. A városokban letelepedett konszolidált arabok szemitafajiságuk egyik velejárójaképpen ugyanolyan ügyes és alapos kereskedők, mint a betelepülő zsidók s igy „kijátszásukról1" szó sem tehetett. Sőt, mivel a cionizmus a palesztinai telepesek előtt állandóan a fizikai munka szükségességét és értékét hangoztatta, még csak az a lehetőség sem merült fel, hogy a betelepülő zsidóság komoly konkurrenciát jelentsen számukra. A városi arabság és a cionisták között hamarosan békés viszony fejlődött ki. A zsidóság .rengeteg pénzt hozott az országba, lakatlan és elhanyagolt területeken telepedett le, virágzó kulturétetet teremtett s igy a bennszülöttek szempontjából nem rontotta, hanem emelte az életlehetőségeket. Elnyomatásról vagy háltérbeszari- lásról csak ott lehet szó, ahol egy embercsoport elől elveszik a gazdaságii és a kultuGenf, szeptember 4. A népszövetség közgyűlése tegnap délután megkezdte általános vitáját. Az első szónok MacDonald volt, aki beszédének elején öt év előtti népszövetségi tevékenységére emlékeztette a gyülekezetét és elparentálta Camerlyncket, a népszövetség elhunyt híres tolmácsát. \ Az angol miniszterelnök szerint a népszövetség problémája azonos a biztonság problémájával. Ha a népek biztonságban érzik magukat, a béke mesgyéjére léphetnek és megszűnik a háború veszedelme. A párisi békepaktum a jelen pillanatban légvár még, de nincs távol az az idő, amikor kézzelfogható realitássá változik. A hágai konferenciáról szólva kijelentette, hogy kezdettől fogva bizott a sikerben. Anglia nem kapzsi indító okokból cselekedett, nem profitot’, keresett, de alaposan szemügyre vette a probléma belső lényegét, mert a felületes és csupán diplomáciai fogásokkal kicsikart eredmény nem vezethet jóra. A siker különben is igazolta Angliát és a megszálló csapatok a hágai eredmények alapján öt évvel előbb hagyhatják el a Rajnavidéket, mint a versaillesi szerződés előrelátta. A továbbiakban az angol miniszterelnök a KeHog-páktum jelentőségéről és a lefegyverzés szükségességéről beszélt, majd bejelentette, hogy Anglia hosszabb megfontolás után elhatározta hozzájárulását a nemzetközi bíróság fakultatív klauzuláihoz. Anglia és Amerika most dolgozza ki a tengeri lefegyverzésre vonatkozó megállapodást, mely húsz pontot tesz ki, ebből tizenhetet a két hatalom máris elfogadott. A hágai döntőbírósági klauzulák elfogadásáról nyilatkozva MacDonald kijelentette, hogy remélhetőleg a többi hatalom is csatiakozhatik a londoni kormány ini- ciativájához. A gyarmati kérdésekről nyilatkozva a szónok érintette a palesztinai kérdést is és kijelentette, hogy a gyülekezet egyhangú véleményét véli tolmácsolni, ha kifejezi rokonérzését a palesztinai áldozatokkal. A sajnálatraméltó rális őtet lehetőségeit, de Palesztinában erről szó sem volt. Az arabok és a zsidók egymástól függetlenül élhettek egymás mellett, anélkül, hogy köreiket zavarták volna, sőt az érintkezés legtöbbször anyagi és kulturális előnyökkel járt a benszülöttekre nézve. Sem nyelvileg, sem politikailag az arabok nem jelentettek kevesebbet, mint a zsidók. Indokolatlan tehát az a felfogás, hogy az arabok végső elkeseredésükben ragadtak fegyvert a bevándorlók ellen. A felkelést a vad beduinok és diruzok szilaj természetének kell tulajdonitani, ugyanúgy, mint a sziriai franciaellenes felkeléseket vagy az arab belháboriukat. A mohamedán vallás híveitől vakmerőséget és bátorságot követel s a mohamedánok vallási dogmáik alapiján a tegharciasabb népek közé tartoznak. Akár Marokkóban, akár Palesztinában, akár Örményországban fognak fegyvert európaiak, zsidók vagy ázsiai keresztények ellen, akár Indiában támadják meg a többségben levő hindukat, állandóan az a belső fanatizmus füti őket, melyet nem lehet észérvekkel alátámasztani. A tiz év alatt lálatosan fejlődött Palesztinában sem t okuk a támadásra. eseményeket a viszonyok egész komplexuma idézte elő. Nem a mohamedánok és a zsidók konfliktusa volt, hanem vak és indokolatlan lázadás. Egyetlen nemzet sem engedheti meg, — mondotta emelt hangon MacDonald, — hogy a gyilkosság és a gyújtogatás napirenden le’ gyen valahol. A népszövetség kötelessége az ilyesfajta szabálytalanságokat meggátolni. Anglia Palesztina mindkét népén segíteni akar és mindenekelőtt a lázadás okait kell tisztázni, hogy megismétlésüket a jövőben lehetetlenné tegyék. MacDonald beszédének hátralevő részét a gazdasági kérdések tisztázásának szentelte. — Népeink nyomorúságát meg akarjuk szüntetni — úgymond — s az első lépés a tarifa-kérdés megoldása lesz. A vámkérdés ugyancsak nagyjelentőségű probléma és a népszövetségnek feltétlenül rá kell irányítani a figyelmóf ' Beszédének végén MacDonald kifejtette, hogy kormánya állandóan tárgyalni akar a kontinens kormányéival, mert nyilvánvaló, hogy jobb igazságügyi palotákat emelni, mint hadseregeket eltartani. „Nem szeretném, fejezte be beszédét, hogy civilizációnkat újabb háború zúzza szét és kormányom minden igyekezetével arra fog törekedni, hogy uj békés kapcsolatot keressen a világ államaival." Az angol miniszterelnök beszédét a közgyűlés viharos tetszéssel fogadta. Amikor a premier elhagyta az elnöki emelvényt, valamennyi delegátus sorban szerencsét kívánt neki R hatás Paris, szeptember 4. MacDonald genfi beszédét a párisi sajtó rendkívül tartózkodóan ítéli meg. Az általános vélemény szerint a beszéd szónoki szempontból brilliáns volt, de tartalmilag csalódást keltett. Csupán a baloldal egy-két lapja hangsulyozaa MacDonald békeakaratát, de a részletekkel egy lap sem foglalkozik. A Petit Párisién szerint alig fojtható el a mosoly, ha az ember végighallgatja MacDonald szavalatát az angol-amerikai tengeri leszerelési paktumról, holott éppen MacDonald volt az, aki a közelmúltban a wmmas»ma.rn> wi ................ A felkelés amúgy.is múlófélben van. Az a tanulság marad belőle, hogy a zsidóságnak ezentúl vagy intenzivebben kell foglalkoznia a cionizmus problémájával és céltudatosabban követni Herzl tanait, vagy pedig a másik utat: a beolvadás útját választani. A cionizmus háboruutáni aktualitása óta amugyis az volt a legnagyobb baj, hogy a zsidóság immel-ámmal, bizonytalanul és lassan határozta el magát az önálló állami élet kialakítására. Cioat évszázadok óta nem rázta át annyi viszálykodás, mint most és a cionisták és anticionisták harca néha zsidó szempontból is katasztrofálissá vált. Elsősorban ez a huza-vona volt oka Anglia fokozott visz- szavonulásának. A brit iimpérium kezdetben lendületesen támogatta a cionizmus ügyét, de amint évek folyamán mindegyre tapasztalta, hogy a zsidóság nem a várt érdeklődéssel és örömmel siet a biztosított nemzeti előnyök megragadására, érthető módon vállvenógatva visszavonult és magára hagyta az ügyet. Ennek a rezignált visszavonulásnak volt egyik következménye a napokban kitört palesztinai arab lázadás is. A zsidóság előtt két ut áll: vagy elfogadni a nemzeti princípiumot és oly mértékben leghevesebben támadta az angol-amerikai paktumhoz hajszálra hasonlító francia-angol paktumot. Az Oeuvre Anglia csatlakozását a hágai döntőbírósághoz nem tartja komolynak. Egyszóval az angol miniszterelnök beszéde rendkívül hűvös és szkeptikus fogadtatásra talált Párisban s ez a tény korántsem alkalmas arra, hogy a két nagyhatalom közötti viszonyt kimélyitse. A népszövetség közgyűlésének általános vitája pénteken délelőtt ér véget. Pénteken délután a tanács ülésezik, szombaton ünnepélyes keretek között lerakják az uj népszövetségi palota alapköveit. Stresemann holnap érkezik a közgyűlésre s egyelőre nem tudni, ki fog előbb beszélni, a német vagy a francia külügyminiszter. A Maniu-kormány nem állít fel kisebbségi államtitkárságot Brassó, szeptember 4. A napokban olyan hírek terjedtek el, hogy a Maniu-kormány a kisebbségeknek külön államtitkárságot szándékszik fölállítani. E hírekkel ellentétben a Kolozsvárott tartózkodó Maniu miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány nem tervezi a külön kisebbségi államtitkárság fölállítását. Magyar képviselek és felsőházi tagok tanulmányútja Svájcban Budapest, szeptember 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselők és felsőházi tagok csoportja, mintegy huszonnyolcán, ma elutazott svájci tanulmányújára. A parlamenti csoport szeptember 11-én érkezik vissza Budapestre. kiépíteni a palesztinai zsidó államot, hogy azt a sivatagok és a hegyek vidékéről ne fenyegethesse veszély, vagy a zsidóságot e-ak mint vallást tekinteni és szivvel-lélekkel ahhoz a néphez csatlakozni itt Európában, amelynek nyelvét beszéli, amelynek kultúráját hordozza és amely az emancipáció óta hozzásegítette ahhoz, hogy szabad polgárként biztos egszisztenciát teremtsen önmagának. Ha az előbbit választja, komolyabban és céltudatosabban kell Palesztina megszervezéséhez látnia, ha az utóbbit — a magyar zsidóság példájára — becsületes elhatározásával Európa nemzeteinek értékes elemévé válhatik: fűim indus voltánál fogva azzá a kovásszá, amely nagy szellemi tehetségeivel megéleszti és széppé teszi az európai népeik kenyéréit. Régi tétetek és (égi igazságok ezek, de a palesztinai forradalom mindennél aktuálisabbá telte őket és itt az idő, hogy a véres mementó után a zsidóság komolyabban gondolkozzék megvalósításukról. Elvi viták helyett tettelvre van szükség és vagy igy vagy úgy, de az ön fen tartás érdekében határozni kell. Franciaországban szkeptikusai feliül MacDonald génit beszédét általános kiábrándulás — Az angol miniszterelnök szerint a népszövetség problémája egyenlő a béke problémáiéval — A palesztinai kérdés
