Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-04 / 200. (2125.) szám
A t>ra:gai/v\agí?ar.-hirIü!SP MW geptember 4, wittrfl*. Srámek kosarat adott, a szocialisták elejtik a vörös-fekete koalíció gondolatát Prága, szeptember 3. Még élénken emlékezetünkben van Bechyne cseh szociáldemokrata pártvezér cilkke, melyben Bechyne a vallási harc felfüggesztését és a esek népárthoz való közeledést és a vörösfekete koalíció megalkotását javasolta pártja híveinek. A nyár folyamán mindkét érdekelt oldalon foglalkoztak az ötlettel, de úgy látszik, a halvaszületett terv, mellyel Srámekék csak a cseh agráriusokat akarták megtorpedózni, végleg lomtárba kerül. Vasárnap ugyanis a cseh szociáldemokraták jungbunzlaui ülésén Benes Vojta képviselő kinyilatkoztatta, hogy a szociáldemokrata párt a múltban sem gondolt a vörös-fekete koalícióra, s a jövőben sem fog hajlani reá(!). Az ilyen tervet ,komplottnak‘ minősitik s az erről szóló hirek szerinte csak rosszindulatú kitalálások. A Poledni List megjegyzi erre, hogy a vörös-fekete koalíció nem a szocialisták magatartása, hanem Srámek elutasítása miatt vált tárgytalanná. A vörös-fekete koalíció gondolatát a szociáldemokraták vetették föl és ők lanszirozták, most pedig -— savanyu a szőlő. ahol fegyveres arab bandák Szíriából betörtek az angol protektorátusba. Augusztus Bl-ig nyolcvanhárom mohamedánt, négy keresztényt és százkilenc zsidót öltek meg, mig a sebesültek száma százhu- szonkét mohamedán, tiz keresztény és száz- nyolcvanhárom zsidó. A fimufti helyzetjelentése Az United Press a jeruzsálemi főműit ital a következő helyzetjelentést kapta: Az arabok szerint a zsidók az utóbbi időben rendkívül kihívóan viselkedtek Palesztinában. Augusztus 15-én egy cionista zsidó tüntető csoport meg nem engedett módon vonult végig a város arab negyedein és Burákban népgyülést rendezett, ahol pedig a lakosság tiszta mohamedán. Törvényellenesen Burákban is kitűzték a cionista lobogót és gúnyosan nyilaihoz- tak a moslemröl. Majd megtámadták az arabokat, akik a zsidó negyedekben elszórtan laknak. Ezzel annyira felizgatták az amugyás elkeseredett benszül öltöket, hogy a támadás elkerülhetetlenné vált. A cionista politika — az arab vélemény szerint — az elmúlt tiz év alatt csődöt mondott és sem szociális, sem gazdasági kérdésekben nem segitett az országon, sőt elmér- gesitette a helyzetet. A kormányt valamennyi felelős arab vezér támogatja, hogy a rendet helyreállítsuk. A látszat azonban azt mutatja, hogy az egyre erősebbé váló politikai izgalmat nehéz lesz lecsillapítani, csak ha sikerül demokratizálni az eddigi cionista politikát. A nyugtalanságok befejezése után az arabok újra megkezdik politikai tevékenységüket, hogy céljukat s igazságukat békés utón elérjék. A jeruzsálemi főmufti egyoldalú nyilatkozatát természetesen fonta rtással kell fogadni. Egy halott és száz sebesült a varsói zsidózavargdsban Prága, szeptember 3. A Ceské Slovo jelenti Varsóból: A zsidó kommunisták egy csoportja vasárnap behatolt a cionista szervezet által összehívott s a legutóbbi palesztinai események ellen tiltakozó népgyülésére. A kommunista zsidók röpiratokat terjesztettek, amelyekben azt hangoztatták, hogy a palesztinai események nem egyebek, mint az arab proletáriátus harca a zsidó burzsoázia ellen. A cionista munkások a kommunistákat ki akarták szorítani s eközben brutális jelenetek játszódtak le. Csak az előhívott rendőrségnek sikerült rendet teremtenie. Mintegy száz személy megsebesült, néhányan közölök súlyosan. Az egyik súlyos sebesült belehalt sebeibe a kórházban. Moszkva uszít a cionizmus ellen Moszkva, szeptember 3. Moszkvában a zsidó munkásság nagy résztvétele mellett népgyülést tartottak, amelyen a palesztinai eseményekkel foglalkoztak. Határozati javaslatot fogadtak el, amelyben elitélik az angolok palesztinná politikáját és a cionisták tevékenységét, A kassal zsidóság gyászolja a palesztinai halottakat Kassa, szeptember 3. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai ortodox zsidóság szeptember 4-én a palesztinai harcok zsidó halottainak meggyószolásául böjtnapot tart Tűzoltó-fecskendővel oszlattak fel Érsekújváron egy kommunista tüntetést Újabb sikertelen kommunista kísérlet a lakosság nyugtalanitására — A hideg viz pillanatok alatt megfutamította a tüntetőket Érsekújvár, szeptember 3. (Saját tudósítónktól.) Moszkva évek óta szisztematikusan dolgozik, hogy fölfordulást idézzen elő. Legutóbb augusztus 1-én tettek kísérletet országos Vörös Nap rendezésére. A hatóságok ébersége megakadályozta. Nem kerülte el a hatóságok figyelmét az sem, hogy szeptember 1-ére országos Ifjumunkás-Napot terveztek. Érsekujvárott is teljes készültség várta a kommunista fölkészülést, bár itt nyilvánvalóan nem igen van talaja ennek az igyekezetnek. Ez az oka, hogy bár Safranko képviselő már péntek óta dolgozott az érsekujvári ifjumun- kásság „megdolgozásán", vasárnap délelőtt alig 15—20 kommunista szállingózott ki föltünés nélkül az érsekujvári Fő-térre, hogy az adott jelre tüntetni kezdjen a mai társadalmi rend ellen. Miután ilyen szánalmas volt az érdeklődés, Safranko úgy intézkedett, hogy a látszat érdekében a tüntetéssel addig kell várni, amig a szentmiséről kitódulnak az érsekujvári katolikusak ezrei s akkor aztán a tömegek előtt lehet egy kis tüntetést rendezni. A mise végével valóban kitódultak az érseknj- váriak a Fő-térre s a rendőrség rövidesen jelentést kapott, hogy Safranko a tömeg kiváncsi érdeklődése melleit megkezdte forradalmi beszédét. Öt perc múlva már rendőrök kérték föl őt, hogy hagyja abba beszédét, mert a gyűlésre nem kaptak engedélyt. Amikor Safranko az ismert recept szerint tovább akart beszélni, elővezették úgy őt, valamint Prohászka kommunista képviselőtestületi tagot s még négy fiatal su- hancot. Hatósági intézkedésre aztán elrendelték a Fő-tér teljes kiürítését. Kivonult az egész csendőr- és rendőrkószültség, de közbelépésre nem került a sor, mert a csendőrfront mögül egyszerre előszágul- dott a város öntözőautója s egy tüzoltófecs- kendővel hatalmas, éles sugárral rábocsátot- ták a vizet a tömegre. A váratlan, radikális intézkedésre sikoltozás, zűrzavar volt a válasz, az emberek a 30 fokos melegben is riadtan menekültek vasárnapi ruháikban a hideg viz elől s percek alatt teljesen üres volt a Fő-tér. Risztics Dimitrij dr. szolgabiró azonnal maga elé vezettette Safranko képviselőt, aki a mentelmi jogára való hivatkozással tiltakozott őrizetbevétele ellen. Miután Safranko Ígéretet tett arra, hogy szabadlábrahelyezése esetén nem tesz kísérletet az abbahagyott tüntetés újrakezdésére, elbocsátották őt a rendőrségről. Prohászkát és társait csak a késő délutáni órákban hallgatta ki Risztics dr. és személy- azonosságuk megállapitása után őket is szabadlábra helyezték. A hirek szerint a kommunisták november 7-ére újabb országos tüntetésre készülnek. Mondok képviselő a munkácsi rendőrségen Munkács, szeptember 3. (Saját tudósítónktól.) A kommunista párt csehszlovákiai frakciójának ruszinszkói vezetősége hónapok óta Munkácson székeL Vasárnap természetesen népgyülést akartak tartani Munkácson is, de a kerületi rendőrbiztosság azt nem engedélyezte. A rendőrség azonban számított arra, hogy a kommunisták ezt minden további nélkül nem veszik tudomásul s ezért vasárnapra teljes készültséget rendelt el. Munkács széles főuccája vasárnap délelőtt tömve volt sétálókkal, mikor a főucca közepe kertes részének egyik padjára fölállott Mondok Iván ruszinszkói kommunista képviselő és szónokolni kezdett. Pillanatok alatt hatalmas tömeg vette körül, de két percig sem beszélhetett, mert a rendőr- biztosság vezetője, BIecha rendőrfőbiztos, aki civilben sétálgatott, Mondókhoz ugrott, nyakán megfogva, lerántotta a pádról és vitte a városházán lévő rendőrség felé. Mondok nem ellenkezett, hagyta, hogy a rendőrfőnök vigye magával. Mondokot a rendőrségről igazolás és jegyzőkönyvelés után szabadon bocsátották. Talán ő örült a legjobban, hogy nem beszélhetett hosszabban s igy nagyobb kellemetlenség nélkül jelentheti a felsőbb kommunista vezetőségnek, hogy ő eleget tett a parancsnak. Paris polgármestere tanulmányútra megy Budapestre Budapest, szeptember 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Alfonzo Loyan párisi polgármester levélben értesítette Sdpőcz Jenő polgármestert, hogy szeptember 14-én több városi tanácsos és főtisztviselő, valamint városi politikus kíséretében Budapestre érkezik a magyar főváros közigazgatásának és közüzemednek tanulmányozására. . testeü- Iclr^iLi R6G£ny ^ írta J téRÚDy-GUULa (29) Most hirtelen megszólalt a Brandenburgi: — Hát azt csak megértem, hogy szeleit a pap, mint az üres malom, amelyen keresztül fuj a szél. De mit szólt itt a kincsesztogatás- hoz Kerepeozy uram, aki mindig elől van ott, ahol a zsákot tartják? — A sánta Werbőczy urat, a törvény tudóst, tetszik gondolni? — kiáltott fel az élesszemü zsidó. — ő már kibeszélte magát Tokajban Szapolyai János királysága mellett, csak éppen akkor rekedt be, mint valami vén szakállas farkas, amikor a jussolásról kellett volna beszélni. Szép, szép, mondogatták a magyar urak, amikor Werbőczy, akinél jobb nJépszónok Dózsa György óta nem volt, — talán ezért is kellett a székely nemesnek megsülni, — szép, szép, de mi lesz a jussolások- kal? Hadd lássuk, hogy miért adtuk a bőrünket ebek barmincadjáral Kerepeczy uram berekedt a sok jogtudományban, de szerencsére itt volt ez a szőrös pap, aki olajat izzadott magából, olyan megfeszüléssel gondolkozott, mint a mandulafa, amely rügyezés közben tejet ereszt. Brandenburgi a királynéra vetette a szemét: — A mi zsíros papunknak kellett volna helyrehozni a farkasszakállu hibáját? Mária intett s a zisidókra függesztette a szemét, mert most olyan dolgokról követkzeebt a beszélgetés, amelyekhez maga is értett egy kicsit. (Csak a birtokaitól megfosztott Brandenburgi dörmögött még hátul, hogy lesz ol- vTámölni valója a törvénytelenség ez ördögpatáju kertesével.) — Hát mit osztogatott különösebben a szepesi gróf? Talán csak a 13 várost nem ajándékozta valakinek? A kövér zsidó nevetni kezdett, mintha a dunaparti gabonacsarnokban üldögélne a tapadón. — Azzal utói jár a az öreg Szapolyai kereskedett. Csak a jámbor cipszerek néztek nagyokat, mikor esztendőnként kétszer-három- szor kérték tőlük a porciót. No, de megtanították a Poprádok, hogyan kell felfelé kapaszkodni a Kárpátok szikláin, hogy a gyors folyóba rejtett ezüstöt, aranyat kisodorja Ma- gya.országból. Egyik héten a Fabricius-osa- lád, másik héten a toporci Görgeiek voltak az urak. Mária azt gondolta magában, hogy megfizet a zsidóknak ezért a vidám hahotázásért Gyászházban nem illik nevetni. — Hát kinek mit ajándékozott a vajda a szerencsi monostor kapujában? — kérdezte Mária. — Egyszer csak azt látjuk, hogy a prédikáció befejezése után Szerény káplán uram a Kövér János papot tologatja előre. Ijesztő az ilyen nagy ember olyankor is, amikor csak egy helyben áll, mert rossz dolguk van a talpa alá szorult hangyáknak; de ha megindul a másfél mázsás ember, sohase lehet tudni, hogy meddig viszi a magával kavart szél. Basy György és Horváth Bertalan titkos tanácsosok kísérték a szerencsi apátot, de a vajda mégis a hátul kullogó Szerémy káplánhoz fordult, mintha mindenáron ezt az embert akarná kiismerni hasbanéző nagy gömbölyű szemeivel, mielőtt Szerencsből tovább mennének. — Jő ember ez a János ajpát? — kérdezte a vajda, a monostor sarokkövén üldögélve. A káplán ugyan nyomban félrekapta a fejét, hogy éleiében már intéztek sok olyan szót hozzája, amelyre választ adni nem akart De most úgy repült feléje a kérdés, mint a nyillövés. — Jó ember ez a János apát? — kérdezte megint a vajda. A káplánnak felelni kellett: — Jó és igen mértékletes, — mondá ez — hazámban ő volt a mester bevásárlója és soha semmi gyalázatot nem hallottunk reá. — Nohát, a mértékletesség nem igen volt feltehető Gerván főtisztedendő úrról, áld szolgáival kifaragott fatuskókat hordatott maga után, bárhová ment, hogy nyomban leülhessen. Ültében aztán az volt az első gondja, hogy a csuha alatt térdigérő hasát valamelyik combján kényelmesen elhelyezze. Én eddig azt hittem, hogy csak a bibliai koszton élő zsidók között vannak ilyen kövér emberek. — De a® apát uir most állva maradt, mert előre tudta az elkövetkezendőket. A Csanádi püspökségről volt szó, amely megüresedett Csaholyi Ferenc halála után, amely Mohácsnál Istenbe és hazájába vetett hittel érte a főpapot. Ezt a nagy, gazdag püspökséget ajándékozta Szapolyai uram, az uj király, a szerencsi monostor perj élj ének, — látszólag Szerémy, Lajos király volt udvari káplánjának a jótállására. De ugyanekkor parancsot adott Basy és Horváth uraiméknak, hogy Szerémy főtisztelendő urat még éjszakára se bocsássák el maguk meddői, hanem egy szobában háljanak vele. — Hát mi csak mentünk tovább a sereggel, — folytatta a kövér ember, — mert egyebet nem tehettünk. Nem tudtuk, hogy foglyok vagyunk, vagy vendégek vagyunk. Abból az ételből adtak, amelyből a vajdának főztek, mert a vajda nagyon vigyáz arra, hogy környezetében mindenki egyforma levest és húst egyen. Csak a maga tányérjába hint valamely aranyporokiat, amelyeket egy olasz orvos adott neki a mérgezések és a józan ész elhomályosiitásai ellett. A vajda nagyon okos. ember. Majdnem olyan eszes, "mint királyné őfelsége, habár az asszonyokban mindig több van egy vonalnyival a lelki spirituszból, mint a férfiakban. — így mentünk hajnalban, a dobok meg- zőrgotásóvol Egernek. Felséges asszony, mennyi bábaszarka van azon vidéken! A sereg előtt repkedtek akácfáról-ákácfára. Ugyanezt tették a vércsék és a szarkák, amelyek nagy lustán odóbbröppentek ugyan, de fénylő szemüket egy pillantásig sem vették le a sereg előtt hordott nagy 'gyászlobogóról. Mintha ez a nagy fekete lobogó valami ígéret lett volna a számunkra, hogy most majd az ő világuk következik Magyarorzságon. A vajda a sisakja alól nem nagy öröm m ed nézd élté a sereg előtt repkedő madarakat, amint már Romulusz és Pétrusz királyok óta az utazó királynak nagy jelentőséget tulajdoniia- nak a madarak repülésének. — Hadd a babonáidat — szólott most a királyné, végigsimitva homlokát. — Mennyi jövedelme lehet a sarokkő mellett elajándékozott Csanádi püspökségnek? — Mátyás-aranyban vagy rajnaiban? — kérdezte a zsidó. És ajkait bugyborékolva mozgatni kezdte, mint az ürgelyukban tűnik el a viz. — Húszezer Mátyást megér tesvérek között is a püspökség. — És egy sarokkővön adta oda! — sziszr szentett a királyné, mintha egy pillanatra elveszítette volna önuralmát és hasonlatossá lett volna ama szegény asszonyhoz, akinek mindjárt a kopott lábtyüi junak az eszébe, ha azt hallja, hogy más konyhán mit főztek ebédre. De a keserűség zöldje eltáncolt fehér arcáról, mint a visszafojtott villámok a felhők között. — Még megérem ebben az országban, hogy az egri püspök is az asztalához ültet benneteket? — kiáltott fel tréfásan a királyné ős halkan fütyörészni kezdett magában, mint azok az asszonyok, akik fájdalmukat igy akarják elpalástolnl
