Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-28 / 221. (2146.) szám

Kai szémmvtte S© ■■ ■ évf. 221, (2146) szám.* SZOIIftbat *’ 1929 szeptember 28 Előfizetési ár: évente ^OO. relevre lS0, SzloveJlSzkÖÍ és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőság: Prága II., Panská ulice negyedévre 7o, havonta 26 Kő; külföldre* . •/ • ^ 12, 1L emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOlltlKQl napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prágait, Panská ul 12/iII.—Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ké DZURÁHYl LÁSZLÓ FOR6ÁCH 6ÉZA lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A Mi EGYSEGÜNK Irta: DZURÁNYILÁSZLÓ Ha egy uralkodó nemzet kisebbséggé esik, kason latos ez — különösen a szlovenszkói magyarság esetében — abhoz , az egyéni sors tragédiáihoz, amikor a földesur nem ön­hibájából, hanem egy ősi pör fatális kimene­teleképpen, vagy pedig valami mindent el­söprő elemi csapás következtében földön­futóvá válik, kiesik kezéből a gyeplő, ki­csúszik lába alól az izzó szeretettel müveit rög s a cselekvésben és vezetésben megacé­lozott kéz tehetetleuül buli alá az élet meg- másulf feladatai előtt. Akarata, amely a messze jövőt, az élet teljességét formálta előre néző céltudatossággal, szinte megtor­pan, amikor a lét ezer apró gondja kopogtat minden reggel ajtaján s amikór a holnap bi­zonytalanságát szinte kétségbeejtővé fokozza a ma nincstelensége. Csoda-e, ha ebben & lefokozott sivár életben megtörik az erős fértfilélek is, a kéz pedig, amely vezetésre és alkotó munkára volt elhivatva, az idegen ki­lincsek járásában reszketővé válik és az in­dividuumot időlegesen meglepi valami nagy gyöngeség. Nem történhetik ez másképpen a nemzeti Individuumok éleiében sem. A kisebbségi állapot, ha nem is morális tekintetben, még­is csak gyöngeség. A gyengeségben pedig fölburjánoznak a hibák és a bajok s igy es­ketik meg, hogy ott, ahol egységre lenne a legnagyobb szükség, a visszavonás üti föl lejét. A közelmúlt években láttuk, hogy sok­szor még csak nem is világnézeti, hanem csupán ' taktikai különbségek milyen rette­netes szakadékot képesek omlás ztam az egy­másra utalt magyar táborban. Megdöbbentő példáit láttuk ennek egészen a társadalmi érintkezésig kihatóan, amikor magyar test­vérek már nem is mint ellenfelek, hanem mint ellenségek állottak egymással szemben. Bajkeverőink bőven voltak, mert — ezt egy­szer őszintén meg kell mondanunk — gyen­geségünkben buja televényre találtak a nagypapaju és kevésdohán yu s nem is min­dig tiszt aszándéku emberek és bizony vol­tak esetek, amikor az egyetemes, nagyvona­lú célok megcsúfolásával és az elemi politi­kai fegyelem lábbaltiprásával vidéki párt­titkárok egymás ellen viseltek guer illa-hábo­rút, de a sebek, amiket mérlek, már nem­csak őket magukat, hanem a nemzetet érték s manővereik hovatovább eltorlaszolták azt az utat, amely a magyar egység felé vezet. Istennek hála, kisebbségi életünknek ezt az áldatlan, kényszerű periódusát lezártnak mondhatjuk. A gyöngeség elmúlt s ime a magyarság pártjainak kassai egyezségében erőteljesen emelkedett föl a kéz, a magyar­ság politikai akarata, amely elsöpörte a kül­ső ellenségek és a belső bajkeverők által szorgalmasan összehordott barrikádokat és megteremtette a szlovenszkói magyarság vá­lasztási egységét. Nem szerencsés véletlen müve volt, hogy a kassai egyezség a polgári koalíció agóniá­jának utolsó óráiban született meg, hanem szinte törvényszerűség, hogy akkor, amikor a csehszlovák belső politika csaknem vala­mennyi relációjában beköszöntött a csőd, a magyarság soraiban győzedelmeskedett a po­litikád érettség, céltudatosság és a nemzeti po­litika kategórikus imperatívusza. A magyarság vezérei emelkedett lélekkel s a tizenegy esztendős kisebbségi sors tanulsá­gainak alapján leszámoltak a múlt hibáival, de leszámollak a sorainkat sok esztendőin át gyöngítő különbségekkel is, hogy megállapít­sák a szlovenszkói magyar politika uj kurzu­sát. Kevés örömet hoz a kisebbségi sors, de ez a kassai egyezség lelkendező boldog örömet vált ki belőlünk és megerősít a bizodalomban és reménységben; hogy zárt sorainkon többé nem vehet erőt a gyöngeség és az ármány, amikor teljes harci készséggel és szent egyet­értéssel haladunk Isten és törvény adta jo­gaink teljes kivívása felé. Ez a választás meg fogja mutatni, hogy a magyarságban csorbítat­lanul él egy ezeréves nemzet morális építő ereje, hogy itt minden egyéb, legyen az kü­lönben bármily tiszteletre méltó hát, elv, vagy meggyőződés, csak másodlagos lehet a leg­főbb hitvallás: a magyarság mögött. És ez a legfőbb hitvallás van olyan összeforrasztó és megtartó erő, amely a maga átfogó hatal­mas keretében és szent harmóniájával kü- lön-küilön csak erejét növelheti ezeknek a Bécs, szeptember 27. A nemzetgyűlés teg­nap este hat órakor gyűlt össze az uj kor­mány megválasztására. A főbizottság javas­latát Seipel eskancellár tolmácsolta a ház­nak. A szavazásnál Schober kormányát a keresztényszocialisták, a nagynémetek és a Landbund 84 szavazatával megválasztották a szociáldemokraták 69 szavazatával szem­ben. Az uj kabinet a következő személyisé­gekből áll: Kancellár Schober Jáno9, vice­kancellár és hadügyminiszter Vaugoin Ká­roly, kereskedelem és közlekedésügy Hai­nisch Mihály dr., volt köztársasági elnök, igazságügy Slama Ferenc dr., bel ügy Scbu- ray Vince, pénzügyminiszter Redlich József dr. egyetemi tanár, népjólétügy Innitzer Theodor prorektor, közoktatásügy Eisels- berg dr. egyetemi tanár. 3 kormánynyüaticesat Bécs, szeptember 27. Schober dr. kancel­lár ma mutatkozott be a nemzetgyűlésen. Az ülés megnyitása másfélórával elhúzódott, mert a Heimwehr vezetői a parlament meg­nyitása előtt több óra hosszat tárgyaltak a kancellárral és a pártvezérekkel. A kancellár azzal kezdte, hogy mint 1921- ben, most is a szükség hívta őt a kormány élére. A lakosság széles rétegei az alkot­mány revízióját követelik és struccpolitika volna, ha a kormány a nagy népmozgalmat nem venné figyelembe. A Heimwehr-mozgal- mat figyelembe kell vennie a kormánynak még akkor is, ha a Heimwehrek egyetlen képviselője sem ül a miniszteri padokban. A Helmwehr-mozgalom 1927 júliusának tra­gikus eseményeiben született. Német-Ausz- tria berendezését sürgősen meg kell változ­tatni, mert az eddigi tempó nem megfelelő és a reformok követelése egyre hangosabbá válik. A reformot követelő mozgalomhoz a nép széles rétegei t csatlakoztak, köztük te­beuső, másodlagos célkitűzéseknek is. De1 sohasem ennek a legfőbb hitvallásnak, a ma­gyarságnak a rovására, mert ha ezek a má­sodlagos célok át akarják lépni a mi életünk­nek ezt az egyedülv,aló, életető vizét, akkor ez a lépés bűnös lépés, vagy legalábbis tévedt lépés lenne. De nincs baj és nincsen veszély és nincs test vérharc, mert csak egy küzdelem van és m,i, akik sohasem .kerültük el, hanem in­kább kerestük a harcot, nyugodtan, erőnk és igazságunk tudatában tartunk seregszem­lét a szlovenszkói bércen és rónán. És hiába körülöttünk az őszi avar, szivünkben tavaszi zöldbe szökken a reménység: a mi földün­ket tizenegy esztendő szenvedése, verítéke és könuye termékenyítette meg és végre dú­san zöldet benne a mi vetésünk. Nincs testvérharc, még ellentét sem, bár­mennyire is kedves politikai tőkéje a hatal­masoknak a turáni átok, hanem testvéri ösz- szefogás van. Végre elvetettük a mondvacsi­nált bilincseket és megkötöttségeket, min­den magyar lélek szabadon szárnyal és egy akaratban ölelkezik össze a magyar máért és a magyar holnapért. A magyarságnak nincs választási gondja, kintélyes és kifogástalan emberek. Az agi­táció és a lapok közlései puccskísérletekkel vádolták meg a reform követelőit, holott puccsokról szó sincsen. A külföld is tévesen ítélte meg a helyzetet, az erőszak alkalma­zásáról szó sincs Ausztriában és a kormány legális eszközökkel igyekszik a belső álla­potokat megjavítani. A kancellár hangsú­lyozta, hogy az állam rendelkezésére álló eszközök elégségesek a béke megőrzésére. Schober ezután a kormány föladatairól és kötelességeiről beszélt. Az alkotmányreform tekintetében véleménye szerint ki kell szé­lesíteni a köztársasági elnök hatáskörét, hogy ezentúl tőle függjön a kormány le- raondatása, vagy kinevezése, ő oszlassa föl a nemzetgyűlést, ő rendelkezzék a szövet­ségi hadsereg fölött és sürgősen szükséges rendeleteket adhasson ki. Az államhatalom­nak meg kell adni azt a jogot, hogy kivé­teles állapotot hirdethessen, ha erre szükség mutatkozik, mert bizonyos esetekben csak a gyors cselekvés mentheti meg a helyzetet. A rendőrkérdés gyűjtőneve alatt összefog­lalt adminisztratív ügyeket is sürgősen meg kell oldani. Vissza kell állítani ugyanazt a helyzetet, amely 1925 október elsejéig volt érvényben. A kormány sürgősen az állami hivatalok és intézmények politikától való mentesítésére fog törekedni, különösen a bíróságnál. A szövetség és a tartományok viszonyát gyökeresen meg kell változtatni, amennyiben a központi kormány fokozott mértékben tekintettel lesz a tartományok kívánságaira és megfordítva. Bécs helyze­tét szintén alapvetően meg kell változtatni. Megelégedés Bécs, szeptember 27. A sajtó egyhangú bi­zalommal fogadja Schober uj kabinetjét.. Megnyugtatást kelt, hogy Hainisch, Eisel- berg és Innitzer helyet foglalnak a kormány­Illeti Sitidre kiírták i választásukat Prága, szeptember 27. A belügyminiszter a hivatalos lap szeptember 28-iki számában közhírré tette, hogy a nemzetgyűlés mind­két házába 1929 október 27-re írja ki a vá­lasztásokat. A választási hirdetmény szom­battól kezdve minden községben kifüggesz­tendő. nem tolulhat föl benne a töprengő kérdés, hogy „melyiket szeressem?" A szlovenszkói és ruszinszkói magyarnak nem kell válasz­tania magyar lista és magyar lista között, mert nincsenek magyar listák, csak a ma­gyar lista van. És szent a hitünk, hogy ez a lista becsüle­tet és friss uj erőt fog hozni a magyar ügy számára a közel jövőben, a távolabbi jövő­ben pedig közelebb hoz a nemzeti élet egészséges uj organizációjának és a nemzeti munka uj frontjának kiépítéséhez. bán, mert ezek a férfiak garantálni fogják a politika komolyságát. Hogy Schober e szemé­lyiségeket meg tudta nyerni, annak bizonyí­téka, hogy kormánya nem lesz egyoldalú és nem lesz egy politikai csoport exponense. A puccsok egyszer s mindenkorra meg fog­nak szűnni. A Reichspost szerint nem parlamenti párt- kabinetről vau szó, hanem általános nemzeti kormányról. Hainisch, még amikor köztársa­sági elnök volt, állandóan követelte az alkot­mányreformot és a kormányba való belépése annak tanujele, hogy Schober a reformtörek­vések kontinuitását és törvényes formáját to­vábbra megőrzi. A reform tehát nem a Heimwehrek moz­galmának meggondolatlan kívánságaiból ered, hanem hosszas és érett megfontolás gyümölcse. Az Arbeiterzeitung mindenekelőtt megálla­pítja, hogy a Heimwehrek főlörekvése nem sikerült és Rintelen dr. stájerországi tarto­mányfőnököt nem hozták be a kormányba. Mataja sem lett külügyminiszter, holott a Heimwehrek szívesen látták volna a mozgal­mukkal rokonszenvező politikus minisztersé­gét. Schober azonban erélyesen tiltakozott a szélsőséges elemek bevonása ellen. Az Ar- bedterzeitung ennek ellenére elégedetlen, mert Vaugoin hadügyminiszter, aki nem ro­konszenves a munkások előtt, benmaradt a kormányban, sőt megkapta a vicekancellári tisztet. A lap szerint az egyes férfiak nem kerültek alkalmas helyre, Hainisch például nem jutott a földművelésügyi minisztérium élére, holott odavaló. Innitzer, aki katolikus pap, a szociáldemokraták véleménye szerint nem lesz oly alkalmas személy tárcájának ve­zetésére, mint az előbbi népjólétügyi minisz­ter, Resch dr. volt, akit az országban mindön­ki kifogástalan szakembernek ismert. AZ ERŐS KÉZ AUSZTRIÁBAN Sífcober kancellár kormánynyilatkozatában az osztrák alkotmány legális revíziójának szüksé­gességét hangoztatta ff Eltolt! megelégedéssel fogadták az uj bécsi kormányt - Hainisch bőrnadrágban érkezett lőcsbe — Vége a puccshireknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom