Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-27 / 220. (2145.) szám

Machácsek bejelentése szerint a szlovák néppárt a választás után köze­ledést keres a kisebbségekhez Közös front a centralizmus ellen? — A szlovák néppárt Tuka elítélése után ellenzékbe megy tagja fejtette ki tegnapi beszédében. A szó­nok meggyőződése szerint Schobar kancel­lár azon az utón fog haladni, amelyet a He2m­werek követnek. Ausztriát meg fogja tisztítani az oda nem illő elemektől. Ha a szociáldemokraták megakadá­lyozzák Sohobert tisztitó munkájában, az uj kancellár számíthat a Heimwehrek fegyveres erejére. Ha kell, a Heimwehrek kivont kard­dal fognak a kormány előtt haladni. A nagy nemzeti mozgalmat semmi meg nem zavar­hatja, még az sem, ha Schober más politiká­ba kezd. Megalakult az uj kormány Bécs, szeptember 26. Schober rendőrfő­nök ma délelőtt elfogadta a felkínált kan­cellárságot. Gyors menetben összeállította a miniszteri listát, amelyet még ma bemu­tat a keatársasági elnöknek. Az uj kormány vegyes politikai és hivatalnokkormány lesz. Négy parlamenti személyiség foglal bentit helyet: Vaugoin hadügyminiszter, aki a vi- cokancallárságot kapja meg, Födermayer tolásnivédésügyi miniszter, aki Vougoin mel­lett ugyancsak a keres* tányszocialista pár­tot fogja képviselni, mj% a nagynémeteket Síama igazságügy miniszter, a Landbundot pedig Schumy eddigi vice kancellár, az uj belügyminiszter képviseli. A többi miniszteri tárcát hivatalnok kapja meg, igy a pénz­ügyminiszterit Jueh osztályfőnök, a keres­kedelemügyit Mörth osztályfőnök, a közok­tatásügyit Löwenatein dr. A népjóléti tárcát valószínűleg Eisonberg dr. egyetemi tanár veszi át. A miniszteri Ü3ta még ma a parla­ment elé kerül. Érdekes, hogy Eisenberg ta­nár, a híres chlrurgus, a klinikát folcseréli a minisztériummal. Egyelőre nem tudni, váj­jon az uj kabineti méltán az erős kéz kor­mányának nevezhető-e és minden Schober kancellár erélyétől és rátermettségétől függ. Nehéz nanok előtt Bécs, szeptember 26. A Heimwehrek sajtószolgálata hivatalosan közli, hogy a jobboldali szervezetek vasárnap négy nagy tüntető felvonulást rendeznek Becs körül. A felvonulásoknak a kiélezett belpcEfikrti helyzetre való tekintettel komoly jcJciüö- ség tulajdonítható. A Heimwehrek határo­zottságukat akarják demonstrálni és azt, hogy föltétlenül kitartanak az alkotmánv- revizió követelése mellett. Steidle. a Htim- : wehrek vezére, a fölvonulás alkalmával is­mertetni fogja a szervezetek politikai köve­teléseit. A bécsi lapok ma közlik a köztársasági véderő egyik felhívását, amelyben többek J között ez olvasható: < — Szeptember 29-én megkezdődik a küz- 1 delem. A Heimwehrek bekerítik a fővárost J és minden oldalról bevonulnak a városba, ii hogy megbuktassák a kormányt és kikiált- 1 sák a diktatúrát. A köztársasági véderő ké- < szén áll fegyveres fogadtatásukra. A Reichs- J banner tagjai vasárnap utolsó szálig meg­jelennek az előirt gyülekezési helyeken s utolsó csepp vérükig cllentállnak a betola­kodóknak. E fenyegető fölhívás dacára nem való­Prága, szeptember 26. Machácsek Pál, a szlo­vák néppárt képviselője vasárnap látogatást tett Bécsben az ott élő szlovákoknál s ez al­kalommal beszélgetést folytatott a Reichspost munkatársával Csehszlovákia belpolitikai hely­zetéről. A Reichspost cikkét a Slovák teljes terjedelmében közli. — A jelenlegi koalíciós kormány napjai — mondotta többek között Machácsek — meg vannak számlálva. Hlinka András és a mö­götte álló szlovák néppárt nélkül a jelenlegi prágai kormány sokáig nem tarthatja magát. Hl inkának a kormányból való kilépése tehát a jelenlegi polgári koalíció végét jelenti. Hlinka a pozsonyi törvényszéki teremben hangsúlyozottan azonosította magát Tuka Béla tanár akcióival. Amennyiben Tukát el­ítélik, amit teljes bizonyossággal várunk, Hlinka Andrásnak és valamennyi hívének nem marad más hátra, mint levonni ennek összes következményeit és hátat fordítani a koalíciónak. Ez a fellépés automatikusan kormánykrizist és parlamenti válságot idéz elő, ami a cseheknek és jelentéktelen szlo- venszkói centralista szárnyuknak a mai po­litikai helyzetben nagyon kellemetlen. Ezért s rendezték ezt a látszólagos párbajt a cseh agrárok és a Srámek páter vezetése alatt álló cseh néppárt között Ez a színjáték szinü, hogy a Heimwehrek szeptember 29­én erőszakos államcsínyt terveznek. Scho­ber, az uj kancellár bizalmukat élvezi s valószínűtlen, hogy a Heimwehrek megtá­madják bizalmi emberüket. A Rémet visszhang Berlin, szeptember 2S. Streeruwitz lemon­dása Németországban nem keltett különös meglepetést. A lapok kivétel nélkül hangoz­tatják, hogy Ausztria nehéz helyzetét csak tapasztalt és energikus politikus oldhatja meg. Schober kétségtelenül a leginkább al­kalmas e nehéz feladat megoldására. A1 biro­dalomban nemcsak a jobboldali, hanem a li­berális polgári, sőt a baloldali lapok is jóaka- ratuan üdvözlik az uj kancellárt. A szociálde­mokrata Vorwftrts feltűnő melegséggel tör lándzsát Schober mellett s kijelenti, hogy ő az egyetlen ember, aki Ausztriában a jelen kö­rülmények között alkalmas a vezetésre. A Deutsche Allgemcine Zeitung Schober- től az osztrák belpolitikai élet végérvényes megtisztítását és a nyugodt, békés atmosz­féra megteremtését várja. Az uj kancellár nehéz feladata, hogy „a Heimwehrek nép­azonban csakis a külföldnek van szánva. Ei- zel a misztifikációval Európa közvéleménye előtt leplezni akarják azt, hogy elkerülhe­tetlen Hlinka pártjának, a szlovák nemzet .elismert reprezentánsának erélyes fellépése. A jövő kormánykoalícióban már nem foglal­nak helyet a szlovák nemzet képviselői. Azok a politikusok, amilyen Hodzsa, Dérer, Markovics és Srobár, már régen nem tekint­hetők a szlovák nép képviselőinek, mert ők csakis a centralista rendszer hatalmi eszkö- zinek segítségével juthatnak mandátumhoz. Machácsek képviselő azzal indokolja a szlovák néppárt Eperjesre hirdetett kongresszusának elhalasztását, hogy a párt nem akart döntő lé­pést tenni, mielőtt a Tuka-perben az ítéletet kihirdették volna. A szlovák nép jelenleg csakis Tukára hall­gat és benne saját ügyének nemzeti vérta­núját látja. Vele érez, bízik benne, mert egy olyan férfi, aki annayira ideálisan és tisztán gondolkozik és mély nemzeti érzelmű, mint Hlinka András, azonosította magát Tukával. A nemzet tudja, hogy Tuka elítélésével a csehek Hlinkát akarják elítélni. A szlovák nép uj választást kíván. A koalícióban a szlovák nemzet számára semmit sem értünk eL mozgalmának célokat adjon és észszerű méretekre korlátozza tevékenységüket.4* Ugyanakkor belpolitikai reformokat fog életbeléptetni, úgyhogy a jövő szempontjá­ból kancellárságának komoly jelentősége van. Körülbelül ugyanilyen hangnemben nyi­latkozik a Berliner Tagblatt is, amely meg­jegyzi, hogy Schober az osztrák nép vala­mennyi rétegében rokonszenvnek örvend. A rendőrfőnök az elmúlt hetekben a szociálde­mokratákat is kibékítette, amikor bejelen­tette, hogy a jövőben teljes eréllyel sikra száll a zavarokat, vagy puccsokat tervező elemek ellen. Breitner uj politikája Bécs, szeptember 26. Breitner városi ta­nácsos, az osztrák főváros „pénzügyminisz­tere" hét javaslattal fordult a bécsi tartó- mánygyülésliez, amelyben a városi adók lé­nyeges leszállítását helyezi kilátásba. Kü­lönösen a kereskedelem, az ipar és a nagy­ipar megterheltetésén enyhít. Az élelmi­szerek és a luxuscikkek adója körülbelül húsz százalékkal csökken. A nagy adóelcn­Hlinfca a. pozsonyi törvényszék termében nyil­vánosa® kijelentette ezt és egyúttal köszönetét mondott Tukának mártireágáért, amellyel le­hetővé tette Hlinkának, hogy ezt megmondhat­ta a törvényszéki teremből az egész világnak. Az utóbbi időben többizben azt állították, hogy Ciriaci pápai nuncius rá akarta volna bírni Hlinkát arra, hogy maradjon a koalícióban é* akadályozza meg az agrár-szocilista koalíció megalakítását, amely a katolikus érdekekre káros volna. Ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. A szlovák néppártnak még a jelenlegi koalí­cióban se sikerült elérnie legalább azt, hogy a Szentszék és a csehszlovák kormány kö­zött letárgyalt modus vivendit perfektuálják. A kormány még a közigazgatási reform törvé­nyének életbeléptetésekor sem tartotta be a szlovák néppárttal kötött azon egyezményt, amelynek alapján a néppárt a koalícióba lé­pett. Arra a kérdésre, hogy mit fognak a szlová­kok a választások után' csinálni, Machácsek a következőket felelte: — Közeledést keresünk a csehszlovákiai ki­sebbségekhez, hogy közös frontot alakítsunk a velünk szemben ellenséges centralista prágai rezsim ellen. Kisiklott Mánia vonatja Bukarest, szeptember 26. A 306. számú személyvonat, amellyel Maniu miniszter­elnök Bukarestbe utazott, Brassó és Ploeeti vonalon a váltón való áthaladás alkalmával kisáklott Minthogy a vonat mérsékelt sebes­séggel haladt, baj nem történt. Kiderült, hogy a váltóőr és az ellenőr aznap egyáltalán nem jelentek meg szolgálati helyükön és elmulasz­tották a váltó ellenőrzését. A vonat egy órás késéssel ment tovább. gedes január elsején kezdődik, amikor Bécs városában az adók körülbelül el fog­ják érni a mai világparitást és nem marad­nak azon a magaslaton, amellyel csaknem tönkretették az osztrák ipar és kereskede­lem kifejlődését. Ausztriában Schober kancellárságát kü­lönösen az ipar és a kereskedelem üdvözli. Az utóbbi hónapokban az állandó bizonytalan helyzet, a Heimwehrek és a szociáldemokrata szervezetek állandó ellenségeskedése és fegy­verkezése úgy a belföldi, mint a külföldi vo­natkozásokban megnehezítette a normális gazdasági életet. Streeruwitz azért mondott le, mert katasztrofálisnak látta az osztrák köz- gazdasági helyzetet. A munkanélküliség nőtt, a bankok és az ipari vállalatok sorra bezárták kapuikat, az adóterhek ,húsz százalékkal, ma­gasabbak voltak, mint bárhol másutt Euró­pában és a külföld b ízűim a annyira megren­dült a bizonytalan 'belpolitikái 'állapotokkal küzködő Ausztria iránt, bogy elvonta tőkéjét az osztrák közgazdaságból s igy szinte kata­sztrófával fenyegette a kis államot. Az erélyes kéz kormánya gyökeresen megváltoztatja” az eddigi helyzetet és Schober dezignálása a tőzsdén máris érezteti örvendetes hatását. festeti- lárÁlij RdGériy irta : ICBÚDy-GUULa (49) De most nem is kellett többé vigyázni ar­ra a törékeny árnyra, aki a létráról a kopor­só fölé hajolt álarcával és kezével kétségbe­esetten tapogatta a II-ik Lajos arcát, mintha életet keresne a mirtuszok és örökzöldek szí­nében, elhalványodott arc alatt! Mosolyt, in­dulatot vagy intést annak a férfinek az ar­cán, amelyet tán alvásában is nézegettek, hogy gondolatait eltalálják? Egy szemöldök- rebbenést a másvilágról, egy búcsúzó kézszo- ritást a koporsóból, — egy sóhajiásnyira ter­jedő életet annak a kedvéért, aki öt legjob­ban szerette! A királyi arc azonban nem mor­dult a legáhitatosabb simogalásokra sem, — nem csuosorodott többé csókra az ajak, ami­kor Mária ujjahegyei álmodozva ringatóztak felette, mintha szép szavakra akarnák taní­tani, mint a beszélni kezdő gyermeket. Most hirtelen, mint a halál kaszájának a sujtása: metszőén dermesztő légáramlat fufca- modott végig Bo'dogasszony templomának hajóján, mintha egyetlen leheletével ott min­den életlángot megölni akarna, — a gyer- tyalángok valamely láthatatlan sugarakba ka­paszkodtak hogy tovább is életben marad­janak, a sötét sekrestye felől nehéz sarkan­tyú* lépések közeledtek, mintha valamely Rémület indult volna el éjtszakai útjára. Má­riának csak éppen annyi ideje volt, hogy a sekrestyés létráéról sietve leszálljon és az aló't „püspök’* vállát megérintve: vele a fő­oltár háta mögé meneküljön. A nagy oltár­kép, amely Mária mennybemenetelét ábrá­zolta: talán megvéd címezi minők ettőjüiket. I A sekrestye sötétségéből egy párducköpe- nyeges, (legalább három párduc bőréből volt a bunda varrva), megtermett, aludtvérarcula- tu, toliforgós kucsmáju férfiú lépkedett elő, mintha az éjből született volna. A jobbkezé- ben a Szegények Bibliáját tartotta, mig balja kardja markolatán nyugodott. És ennek az embernek ebben a kísérteties órában olyan szórnom volt az arca, mint a hóhéroké, ami­kor köte’ezetíségüket elvégezték és a nép borzadálva elől el bujdosnak. — Zápolya, a tót király, — mormogta hi­deglelősen Mária, anélML hogy a jövevény­ből valami 1 látott volna, csupán a lépéseit hallotta. — De vajion, ki az, aki vele jött? A „püspök" a közeli veszedelem érzetére nnagához tért váratlan alélbágából és körül­nézegetve a főoltár háta mögött, az oltári fest­mény vásznán egy apró, vi ágos pontocskát pillantott meg. valamely iyukacska helyét, amely máskor tán soha sem látszott, csak most, amikor az éjféli sötétben a gyertyák fénye átvilágított rajta, mint valami kis csil­lagon. Az oltárkép hátát ke reszt beszabott lé­cek erősítették meg, rt „pü-. pök“ egy perc alatt felkuszolt a lyukacskáboz és a követ­kező jelentéssel tért vissza: — A vajda most helyez: el II-ik Lajos homlokán azt az aranypártát, amelyet száz darab válogatott aranytal é'bői rendelt meg a kincs tárásánál, lornaaJvai Jakabnál. Ép­pen mórt számolja ckegye'vne. hogy a száz darab aranyból nem üváuyziu egyetlen is. Mar harmadszor kezdi afpösszeadást.. Torná­ul iyai uram ugyancsak szorul a tallérok olva­sása közben. — Ennek a száz aranynak Szent István ko­ronája az. ára, — lihegte Mária. — ilyen ol­csón még nem jutott király koronához, Odakünn a templom hajójában a létra ko­pogása hall átszőtt. Zápolya iszonyára több ol- da .-ól megnézegette, hogy a holnapi teme­tésen mindenki Iálhatja-e alaposan az arany­pártát, amelyet ő ajándékozott a halott király­nak. Tornaallyai kévéséi te a világosságot, mi­re Zápolya azt feleié, hogy majd nappal szeb­ben ragyognak az aranyak. A holt királynak, aki odafent feküdt az ég és föld között: nem volt egyetlen szava sem, hogy halottal bán, a tőle rablott aranyakkal megkoronázzák. — Azt hiszem, most már senkinek sem le­het panasza ellenem? — kérdezte Zápolya, amint elégedett léptekkel körüljárta a rava­talt és az aranypártát minden oldalról szem­ügyre vette. Valóban a legszebb, legfrissebb aranyakat választották ki a koronázáshoz, is­ten tudná, kinek a ládafiában tartogatták, hogy ily üdék maradtak, mint az ifjúság! — Véres aranyak! Az én uram, királyom szent vérével öntözött aranyak, — kiáltott fel Mária, amikor a két éjféli látogató sarkan- tyus léptei elhangzoltak a templom sötétjé­ben, a szél zörrentve vágott be egy ajtót, mintha az éji szél is tanúságot akarna ten­ni Zápolya nagylelkűsége mellett. Mária kí­gyózó, irtózó szemekkel nézte II-ik Lajos homlokán a fénylő pártát, ha lett volna elég bátorsága hozzá, az aranyakat földre veti va- la a király homlokáról, de tétovázó keze még habozott, gyenge volt, asszonyi volt, nem merte a holtat megfosztani királyi díszétől, és amíg lelke eltökéltségére várakozott II-ik Lajos holtteste mellett, váratlanul felhangzot­tak a hátamögött ama kísértetiesen csengő lépések. Mintha Zápolya meggondolta vol­na a dolgot aranyai biztonsága felett . . . Egyszerre, mint a Rém: Mária hátamögött ál­lott és barna, medveszimü szakállal környé­kezett arca olyan vörös volt, mintha a leg­sötétebb indulat vére készülne abból ki­buggyanni. * Vadállutszimutu kémeinek, vagy pedig ama titokzatos érzékének, mely a fejedelem- 1 ségreszületeti: emberekben van: köszönhette-o , Szapolyai János, hogy csaknem biztos tudo­mása volt arról, hogy Mária özvegy királyné ezen a november eleji éjszakán Boldogasz- szouy templomában tartózkodik, — nem cso­dálkozott szerfelett, amikor az özvegy király­nét II-ik Lajos holtteste mellett megpillantot­ta. A királyné meglepetésében rettenve hú­zódott a koporsó felé, mintha a holt király dalmatlkája alatt keresne védelmet. A „püs­pök", aki szerencséjére a nagy oltár mögött maradt: kigyónesztelenséggel kúszott fel az oltárkép hátsó lécezetén olyan magasra, ahol teljes sötétségbe jutott. Nem sok jót remélhe­tett a Szapolyaival való találkozástól. — Felséges asszony! — szólalt meg az er­délyi vajda olyan halkan, amilyen fojtott han­gon a katonák még nem hallották beszélni, — férfiembernél sem szégyen a könny, ha annak forrása nemes talajból fakad. A vérta­nú Il-iik Lajos bizonyára megérdemli a sóhaj­tást és emlékezést, mert igaz férfi módjára halt meg. — Orgyilkos kéztől! — szólalt meg hirte­len a királyné olyan hangon, mely száraz volt, mint a tapló, amely a repkedő szikrát várja, hogy mindent lángbaboritson maga kö­rül. Némely asszonynál észlelhető az ilyen jelenség, midőn a kétségbeesés sötét szaka­dékéból másodpercek alatt a kijózanodás je­ges csúcsára emelkednek. — Mondja, vajda, hány hamis aranyat kevert ama koronába, amelyet II-ik Lajos fejére illesztett? — Felséges királyné, — felelt Szapolyai rezignálton, — a halállal szemközt még a lég1- elozántabbnak közülünk sincs kedve gyaláz­kodni. Mindnyájan betegei vagyunk embe­rek, annak a nagy átoknak, amelyet köznyel­ven halálnak neveznek. Ma neked, holnap ne­kem. a .ICépes Hét szépirodalmi képes hetilap. Egyes «sám Ara 8 koron*. v fcr-ve* m’jl A

Next

/
Oldalképek
Tartalom