Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-26 / 219. (2144.) szám

1929 zeptombér 26, osütörtffk. A piramisok tövében írta: Bárdossy Eugénia Valahányszor kiváló emberi alkotással kerülök szembe, amig egyrészt a nagydimenzióju szellemi fölény mélységesen érezteti saját egyéni kicsiny­ségemet, ugyanakkor ujjongó örömmel telik meg a lelkem. Hiszen velem egy húsból-vérből való embertársam e szellemóriás és én müvének élve­zője, ugyszólva gazdag örököse vagyok. Ez volt az érzésem is, amikor azon a bűbájos tavaszi estén szemben találtam magam minden idők nagy alkotásaival: a Cheops, Chefre és Menkara piramisokkal. Mint a világtörténelem három nagy hirdetőtáblájáról beszélt hozzám a Napóleon-emleget te 40 évszázad letűnt, de soha el nem múló dicsősége. Az ismerkedés a piramisokkal kissé lassan megy. Első pillanatra megdöbbentenek nagysá­gukkal és elfogulttá teszik a lelket. Mert szabá­lyosságukban sem szépség, sem erő, törödött- ségükben báj vagy Összhang meg nem nyilvánul. De itt nem a szem, itt a lélek néz és lát. Mint se­hol másutt, a földnek egy pontján sem érzi magát a lélek oly hirtelen kiragadva a jelenből, hogy a négy évezred előtt élt építőművész lángelméjét követve, belemélyedjen e monumentumok tökéle­tes összhangu szerkezetébe. Ami a legnagyobb csodálatba éjt, az a 145 mé­ter magas Cheops-piramis testében elhelyezett sirterem megalkotása. E helyiség 10 m. hosszú 5 m. széles és 6 m. maga6 Itt feküdt gránikoporsó- ban a fáraó múmiája. A terem feletti épülelanyag millió métermázsa súlyát a menyezet el nem vi­selte volna. Hogy tehát a fáraó örök lakóházának épsége biztositva legyen és a sirtermet a beszaka­dás veszélye ne érje, ezért az épitő a terhet az ol­dalfalakra hárította. A piramis testébe, a sirte­rem fölé több kamrát helyezett, melyek közül a legfelsőbb a piramis alakjának felel meg és csúcs­ban végződik. S valóban annyira ép is e terem, hogy a falak négyszögletű, gránitkockái közé pa­pírlapot sem lehet beledugnL íme ennyi gond és óvatosság, csakhogy az isteni fáraó holttestéhez szentségtelen kezek ne érjenek és épsége biztosíttassák! Herodot óta utazók, tudósok és esztétikusok J vagy agyonhumorizálták vagy a földig lerántot- j ták a piramisokat, mert jelentésükkel tisztába I Mi történik és mi tesz Palesztinában ? Emin Husseini Ső multi, a palesztinai arabok vezére és Chaim Weizmann dr., a cionista világszervezet elnöke a világsajtóban nyilatkozik a palesztinai véres napokról, az arab és zsidó követelésekről és a konfliktus megoldásáról Hogyan gondolkodunk mi, arabok Palesztina jo vajéról 7 Irta: Emin Huszeini fömufti, a palesztinai arabok vezére A legutóbbi palesztinai eseményeket ko­moly arab és nem arab körökben egyaránt élesen elitélik. Azok az arab elemek, amelyek felelősségük teljes tudatában vannak, támo­gatják a palesztinai kormányt a rend helyre­állításában és fentartásában. De azért mi újra megkezdjük politikai működésűnket, hogy békés eszközökkel változtassuk meg a mai palesztinai kormányformát, amely — nézetünk szerint — mesterséges képződmény, az arab lakosság érdekeit igazságtalanul sérti és általában teljesen hatástalan és hibás apparátus. Nem kételkedünk abban, hogy minden párt vezérei szeretnék, ha helyreállna a jóviszony j a lakosság különböző rétegei között. De a lég- j utóbbi szomorú események megmutatták: az a jámbor óhajtás, hogy végre stabilizálódja­nak a normális viszonyok s a zsidók és ara­bok békésen együttműködjenek — hiú ábránd marad mindaddig amig energi­kus intézkedésekkel nem teremtenek egész­séges uj kormányzati rendszert. Nekünk, araboknak minden okunk megvan rá, hogy elégedetlenek legyünk a palesztinai viszonyokkal. Azt látjuk, hogy a demokrati­kus kormányzati rendszer, amelyet az egész civilizált világban oly sokra becsülnek, a Szentföldön, sajnos, nem érvényesül. Kénytelenek vagyunk ismételten hangoz- j tatni, hogy a legutóbbi szomorú eseményekj csak következményei voltak annak a feszült- i ségnek, amelyet a zsidók ismételt provokáló-' sa okozott. Most azonban, amikor megvitatjuk azt a kérdést, hogy miképpen lehetne meg­valósítani az állandó jóviszonyt a zsidók és arabok között: kikapcsolunk fejtegetésünkből minden szenvedélyt és elfogultságot és hig­gadtan akarunk rámutatni az állandó súrló­dások valódi okaira, amelyeknek a legutóbbi tragikus események csak tünetei voltak. Szeretném nyiltan és világosan közölni a | jönni nem tudtak. Átment a köztudatba is, hogy a piramisok zsarnoki, az országot kizsákmányoló fejedelmeknek müvei Én inkább Eberenek adok igazat. Szerinte a piramisok építőse nem elnyo­más alatt nyögő népnek munkája, melyet a kor­bács kény6zeritett szertelen robotolásra, hanem egy ifjú és erőteljes nemzetnek müve, mely a béke hosszú korszakát élvezve, örömmel áldozta fel erőit isteni fejedelme szolgálatára, hogy meg­valósítson egy csaknem emberfeletti vállalkozást Az arab közmondás azt tartja: Minden retteg as időtől, de az idő retteg a piramisoktól. S való­ban diadalmasan állottak is ellent az idők rom­bolásának. S hiába készültek grandiózus mau­zóleumoknak, nem a halál, de az élet impulzusá­nak alkotásai ezek. Nem a módén síremlékek el­múlást jelző — Fűit! — feliratát olvastam le róluk. Lángoló betűkkel ez állott a gránitfalakon: Credo in vitám aeternam! — Megrázó ezimbo- liumai az emberiség sokezeréves sóvárgásának a halhatatlanság után. Az egyiptomi teológia szerint a lélek a túlvilá­gon csakis addig él, amig a test meg nem szűnt létezni. Innen van az a megindító, ezeretteljes gondosság, amellyel az egyiptomi halottja testé­nek főn tartásáról gondoskodott. Bebalzsamozta és rangja, módja szerinti nagyságú, de szilárd sír- házakba helyezte. A testhez azután visszajárt a lélek és élt. De mivel a test mégis csak porlandó, azért a sírba a személyt ábrázoló szobrot is helyeztek. A lélek azt testéül elfogadja és tovább él. Sőt hogy az egyén létezését még továbbra biz­tosítsák, nemcsak 10—20 apróbb szobrocskát he­lyeztek a sirba, de a fala' n is kivésték a halott foglalkozását. A visszatérő , lélek önmagát látván enni, inni, vadászni, vagyont fölmérni, tovább él. A teológia ezen felfogása magyarázza meg az egyiptomi művészet tökéletességét is. Nem eszmé­nyid az egyént, hanem valóságos arcképet nyújt. A kairói múzeumok fáraói fejedelmi öntudattal ülnek trónusukon a legtökéletesebb egyéni kife- j jezéssel az arcvonásokban, a beszédes szemekben, i Az álló alakoknak kilépésre induló tartása az I ábrázoló művészetnek netovábbja! A bebalzsamozás dicsőség, az erényes életnek j jutalma volt. 40 tagú biróság ítélete alapján le­hetett csupán végrehajtani a halotton. Ezért töl­tötte be az egyiptomi életét minden vonatkozásá­ban a túlvilág gondolata és megérdemlése. Föl­felé törtető élete valóban megszégyeníti a mo­dern koremberéét. Ez a földi örömket habzsolva, össze rázkód ik, ha eszébejut az elmúlás, a vég. Az sem véletleneég a piramisukon, hogy a vi­lág 4 táját jelképező négy szögletü alapon, egy- osucsban összefutó háromszögletű lapok az oldal­falak. Az egyiptomitól megsejtett hármas egy- istenséget: Oziriet, Izist és Horust jelképezik | azok. Ezért köszöntiek négy évezred távolán keresz­tül annyi rokonezenvvei, te pogány egyiptomi! Tied minden elismerésem, mert erkölcsösség, hiterő és szeretet voltak erényeid! Hirtelen, átmenet nélkül ébredek fel álmodo­zásomból a jelen valóságára. Egy arab áll előttem s már ki tudja, hányadik nyelven ezólitgat. — Mit kívánsz tőlem, — kérdezem tőle fran­ciául.- Ülj fel a szamaramra, asszonyom! Párisban született és Napóleonnak hívják. — fis ha német volnék? — Akkor Berlinből való és Bismarck a neve! ... Í:jí Un olasz vagyok? — Akkor Garibaldi! — P/K ha angol? < Akkoj legyen Nel-on! Amint parancsolod! Megindul fan néztem a derék fülesre. Akár­civilizált világgal, hogy mit kívánnak a pa­lesztinai arabok. A Szentföld arab lakosságá­nak szilárd meggyőződése, hogy csakis az arab követelések teljesítése után lehet szó a béke teljes helyreállításáról. Az arab követelések a következők: Demokratikus kormányzatot akarunk, amely­ben számának arányában része van Palesztina minden elemének: a mohamedánusoknak, a keresztényeknek és a zsidóknak egyaránt. Az utóbbi évtized eseményei kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy a mai kormányzati rend­szer gazdasági és politikai szempontból egy­aránt rossz. Követeljük továbbá, hogy szűnjék meg az a politika, amelynek gazdasági, közigazgatási és politikai téren egyaránt egy célja van: megalapítani a „zsidók nemzeti otthonát/* Ennek a polilikának a célja a 800.000 főnyi arab többség kizsákmányolása a 220.000 fő­nyi zsidó kisebbség javára. Követeljük, hogy a Balfour-deklaráció .helyébe olyan alkot­mányos intézkedés lépjen, amely demok­ratikus kormányzati rendszert teremt és megadja minden palesztinai lakosnak a teljes politikai, gazdasági és közigazgatási jogegyenlőséget, fajra és felekezetre való te­kintet nélkül. Követeljük továbbá, hogy a koncessziók kiadásának jogát, valamint általában az egész törvényhozás az előbb elnlitett demokratikus formát gyako­rolja. A gazdasági koncessziók ma a cionistáit monopóliuma és a törvényhozás munkáját egy cionista zsidó végzi. Követeljük, hogy törvény szabályoza a bevándorlást és ennek a törvénynek a megalkotásánál vegyük figyelembe az ország befogadó ké­pességét és gazdasági és társadalmi jólétének követel­ményeit Végül kijelentjük, hogy a szent területek kormáöyzásánál a statusquo állapotot tartsák fenn és minden szentföldi egyházközségnek teljes szabadsága legyen a vallás gyakorlásában, íme a palesztinai arabság követelései. Mii fog tenni a cionizmus? A zsidók magatartása — A Siratófal — Nem lehet megdönteni a mai rendszert! Irta: Chaim Weizmann dr., a cionista világszervezet elnöke Mikor a zsidók Palesztinában megalapitot- I ták telepeiket, hozzáfogtak az ország civilizá- j lásához és a természeti erőket az egész lakos­ság, a zsidók és arabok javára egyaránt fel­dolgozták és fejlesztették. A zsidók kezdettől fogva azon fáradoztak, hogy jő szomszédi vi­szonyt teremtsenek az arabokkal. Szóval és tettel egyaránt kifejezésre juttatták azt az őszinte vágyukat, hogy megteremtsék a ba­ráti megállóst az arabokkal. Még a legutóbbi borzalmas kilengések után, amelyek annyi I zsidó áldozatot követeltek, sem hajlandó a cionista szervezet arra, hogy az arab népet az agitátorokkal és lázitókkal azonosítsa. És mi történik majd a jövőben? Mikor az angol kormány kiküldte a vizsgálóbizottságot, az intézkedés indokolásában kimondotta, hogy „ha a bizottság elkészült jelentésével, őfel­sége kormánya komolyan mérlegelni fogja, hogy milyenek legyenek a Palesztinában kö- i vetendő uj politikai irány elvei, a mandálum- ■ szerződés szabályainak teljes épségbentartá- ! sa mellett.** Az angol kormány tehát most ismét hang­súlyozottan elismerte azokat a kötelezettsé­geket, amelyeket a mandátumszerződés és a Balfour-deklaráció a palesztinai zsidó nemze­ti otthonnal kapcsolatban megállapítanak. Az angol miniszterelnök és külügyminiszter gen­fi nyilatkozatai, valamint a gyarmatügyi ál­lamtitkár kijelentései kifejezik az angol kor­mánynak azt a szilárd elhatározását, hogy nemcsak a rendet állítja helyre Palesztinában, hanem teljesiti a mandátumszerződésbe fog­lalt kötelezettségeket is. Bár a cionista szervezetet mélyen lesújtják a legutóbbi események, mégis feltétlenül bí­zik abban, hogy az angol kormány teljesíteni fogja ígéreteit, amelyeket a háború alatt tett és amelyeket most olyan nagy nyomatékkai is­mételt meg. Éppen ezért ajánlatos volna az arabokat figyelmeztetni arra, hogy az ango­lok igen komolyan veszik Ígéreteiket. A cionista szervezet egyik legfontosabb cél­ja, hogy az arabok és zsidók békés együtt­működését biztosítsa, de ez nem lehetséges akkor, ha az arabok, vagy vezéreik abban reménykednek, hogy az angol kormányt erőszakkal, vagy fenyegetés­sel el lehet téríteni eddigi politikájától. Az arabok legalább is olyan jól megértik a tiszta és határozott rendelkezéseket, mint bár­melyik más nép. Ezért az angolok, zsidók és arabok érdekében egyaránt fontos volna, hogy Palesztina lakossága végre egyszer és min­denkorra megértse, hogy az angol kormány kétségbevonhatatlan kötelességét teljesítve, a legnagyobb határozottsággal igyekszik megkönnyíteni a zsidó nemzeti otthon fel­építését. Üdvös hatása lenne az egész országra, ha haladéktalanul megkezdenék egy lehetőleg nagyarányú zsidó bevándorlás megszerve­zését. A Zsidó Ügynökség most még fokozottabb energiával és mértékben akarja folytatni munkáját. Emellett azonban mi sem áll tőle távolabb, mint hogy az arabok jogait, vagy érdekeit sértse. A legutóbbi nyugtalanságok napjaiban a zsidók olyan fegyelmezettséget és tartózkodást tanúsítottak, amely kivívta az egész világ csodálatát. A zsidók magatartása ma sem harcias, vagy agresszív. A Zsidó Ügynökségnek az a véleménye, hogy az arab problémát minden nehézség nél­kül meg lehetne oldani, ha az arabokkal valaki végre-valahára megértetné, hogy az uj rendszert nem lehet erőszakkal megdön­teni. 1921-ben közvetlenül a jaffai zavargások után a Xll-ik cionista kongresszus egyhangúlag el­fogadta a következő határozatot: — Felelőtlen elemek atrocitásokra izgat­ták az arab lakosságot, de az arabok ellensé­ges magatartása nem rendítheti meg sem azt az elhatározásunkat, hogy felépítjük a zsidó nemzeti otthont, sem azt a szándékunkat, hogy az arab lakossággal egyetértésben éljünk és az arabokkal vállvetve igyekezzünk közös ha­zánkat virágzóvá tenni és megteremteni an­nak lehetőségét, hogy ebben a hazában min­den nemzet zavartalanul élhesse a maga életét. A zsidó nemzeti otthon megteremtése nem jár olyan körülményekkel, amelyek az arabok körében a legcsekélyebb aggodalomra adhat­nának okot. Ha eltekintünk egy kis csoport politikai kalandortól, akiknek minden célja az, hogy az ország békés fejlődését megaka­dályozzák; ha ezeknek a kalandoroknak a káros ténykedését sikerül megszüntetni (ami nem nehéz dolog), akkor hamarosan boldog kor virrad Palesztinára. Megindul a nyugodt, békés fejlődés, amelynek gyümölcseiből az arabok az őket megillető arányban részesül­nek. Palesztinának legalább is olyan nagy szük­sége van a zsidókra, mint a zsidóknak Pa­lesztinára. Eljön majd az idő. amikor az arabok rájön­nek, hogy erőszakkal semmit sem vihetnek el, a békés együttműködés azonban mindkét faj számára felbecsülhetetlen előnyöket, je­lent. Meg kell még említenem a Kötél Maarivnak, a Siratófalnak ügyét. Ennek a falnak nagy szerepe volt a legutóbbi események előidézé­sében. Nem szabad azonban komolyan venni azt a felfogást, hogy az ellentétek tényleges oka az a differencia, amely a zsidók és mo­hamedánok között a Siratófal használata kö­rül támadt. A Siratófal csak jó űrügy volt az izgatók és agitátorok számára, hogy felszítsák a mo­hamedánok vallási fanatizmusát és aztán a saját politikai céljaikra használják fel. Mindamellett azonban ezt az ügyet is sürgő­sen rendezni kell. Sir John Chancellor nyilat­kozata után remélni lehet, hogy az angol kor­mány hamarosan végleg megoldja ezt a kér­dést is. Rosszhiszemű izgatók, akik el akarták mér­g esiteni az arab—zsidó viszonyt, el akarják itetni a mohamedán közvéleménnyel, hogy a zsidó törekvéseknek egyetlen célja az, hogy a cionisták birtokba vegyék a mohamedánok szent helyeit. Ezek a tendenciózus állítások azonban közönséges koholmányok. A külön­böző felelős helyek, éppúgy mint a cionista végrehajtóbizottság, amely a múlt év novem­berében adott nyilatkozatot, állandóan azt hangoztatják, hogy a zsidók minden feltétel nélkül elismerik a mohamedán szenthelyek sérthetetlenségét. A Siratófal ősidők óta szent zarándok- és ima­helye a zsidóságnak. A zsidók csak azt akar­ják, hogy szabadon vonulhassanak a falhoz és zavar­talanul megtarthassák istentiszteletüket azon a helyen, amelyet a mandátuinszerzö* dés is biztosit a számukra, \z egyik legutóbbi hivatalos angol közlemény s leszögezi, hogy a zsidóknak joguk van a álnál olyan szertartások végzésére, amelyek ,a rendes liturgiái követeléseknek és a nyil­vános istentiszteleteknél köteles tisztesség örvényeinek megfelelnek.** A zsidók azonban most nem gyakorolhatják szabadon ezt a jogukat, ízért teljesen jogos az a követelésük, hogy ztinjön meg az az állapot, amelyet minden mrtatlan szemlélő elviselhetetlennek ismer 1. Meg vagyok róla győződve, hogy minden ülöuösebb nehézség nélkül sikerül majd legoldani ezt a kérdést is, úgyhogy a zsidók rvényt szerezzenek törvényadta jogaiknak is az arabok érdekeit se érje sérelem. melyik történelmi előkelőség nevét hajlandó magára vállalni csak azért a dicsőségért, hogy en­gem hátán hordjon. Nehány perc múlva vigau ügettek az egyik piramis hosszában. Az emberem mellettem poroszkál és nagyokat kurjongat örö­mében: Kolopszáll Plramidál! — Nyugat ledé mu­tattok: — Oda, a homok buckára akarok menni! — Mi van ilt látnivaló? — kérdezi. Itt már nincs semmi más, csak a sivatag! — De van! — feleltem — a naptonyugtn! Még szebb itt, mint a tengeren. Néad, milyen szép violaszinü a táji Valóban a harnvasszöke pusztán, amint a tüz- go’yóhis a látóhatár szélére ért, egyszerre tea!ra­lis világítás ömlött végig. A piramisok liTaszinben tündököltek « az árnyak végtelenre nÖlitek. Az arab a homo],bari üli keresztbevetelt lábbal. — Ezt még eohas»em láttam meg mondta Kérlek, asszonyom, Ismételd el németül is, amit az előbb mondtál! — Megtettem, míg szemem andalogva élvezte a szinpompát. Az arab halkan ismételgette a német szavakat. — Vezess a Sphynxhez! — szóltam neki. Barátságosan, mint régi ismerősre néztem a piramisok hűséges őrére. Ez le mesleri alkotói. 21 m. hosszú, fekvő oroszlán emberi Tejjel. Egy olt, természetesen képződött sziklából vésték ki alakját. Most már teljesen ki van ásva a homok­ból. És hogy az újabb eltemetésnek elejét vegyék, három oldalról fallal vették körűi. Úgy mondják, a Napisten fiát ábrázolja. Felemelt fejjel tekint kelelfeló, hogy ott fölkeld atyját ábrázolja. Bár orrán, száján óh stilizált sznkáláo a mohamedán fanatizmus mégcsonkitotta. az erő 'V fenség ki­fejezése van ábrázatán. A uies.s7.ieeg.be tekintő szemek nagy és mély gondolatokat rejlenek. Ke­resztlevele azonban elveszett. Nem tudni, melyik korból való. Szemlélődésemből ismét az arab ébreszt föl. Nógat, hogy a szamaráról szálljak már végre le. Baksistöbbletet kór uaplenyuglu miatt. A uap­tenyugtát Állatinak köszönhetem ós nem tene­ked — felelem neki. Különben le vagy adósom, mert én német beszédre tanítottalak! Itógy mosoly ledben végig a Spiiynx ajkán. Hangosan, gyermekesen nevet az arab !s; — Igazad van asszonyom, ne adj többet! De holnap jer ki ismét a piramisokhoz! A viszontlátásra! — integetek a piramisoknak. S amint a villamosról még egy bucsutekluteiet vetek rájuk, úgy látóin, mintha a rózsa../,int) fel­hőből a pirninisópitő Cheops szelleme intése!ne \ issza. / 4 J—B—

Next

/
Oldalképek
Tartalom