Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-25 / 218. (2143.) szám

„ Maf si£m«itle IS «rdal Vili. évf. 218. (2143) szám Saertía 1929 szeptember 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150) negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K<L Egye* szám ára 1*20 Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja. felelős szerkesztő: DZURÁNY] LÁSZLÓ FORGÁCfi GÉZA Szerkesztőség: Prága II,, Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága 11., Panská ul 12/111. —Te­lefon: 34184.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha I magyar kisebbség malii chartája A magyarság pártjainak kiküldöttei megegyeztek a választási együttműködés kérdéseiben A ssártkisi bizottság kassai ülésén elfogadott Javaslat a pártvesatöségsk elé kerül — A keresztényszociaiista párt törvényhozóinak klubülésén Szüle Géza ieszügezte pártja álláspontját a közös lista mellett — „Közös párt nincs, nem is lesz, de van együttműködés, mert a cél közös: az őslakosság szellemi is anyagi erejének megőrzése" — SzfiSIS Géza nyilatkozata Franciscy Semoadásárái — Kassa, szeptember 24. Az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt négy-négy tagú bizottsága Kassán szeptember 23-án délelőtt ülést tartott, amelyről a következő kommünikét adták ki: Azon két bizottság, amelyet az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt a legközelebbi nemzetgyűlési választásoknál követendő közös taktikai eljárás megtárgyalására kiküldött, folyó évi szeptember 23-án Kassán ülést tartott. A tárgyalás egyetértő eredménnyel végződött. Prága, szeptember 24. Mostanában, amikor divattá vált a különbö­ző évfordulók megünneplése, nem haladha­tunk el megemlékezés nélkül egy jelentős dá­tum mellett Ebben a hónapban volt tiz esz­tendeje annak hogy St. Germam-en Lay-ben a szövetséges és társult főhatalmak Csekszlo- vákországgal szerződést kötöttek és a három fejezetből, huszonegy cikkből álló szerződés­ben Csehszlovákia kötelezte magát a kisebb­ségi jogok védelmére. 1919 szeptember 10.-én írták alá a meghatalmazott államférfiak a szeiződési, amelynek egyetlen példányát a francia köztársaság kormányának levéltárá­ban helyezték el s hiteles másolatát minden egyes aláiro hatalom részére megküldötték. Nem szabad tehát soha sem elfelejtenünk azt a tényt, hogy a francia kormány levéltárá­ban van egy nemzetközi szerződés, amely a csehszlovákiai kisebbségeknek, tehát a ma­gyarságnak jogait garantálja, amelyet éppen ezért a kisebbségi magyarság magna chartá­jának kell kan tervünk és kisebbségi önvé­delmi harcunkat ennek a magna chartának az alapján kell folytatnunk. Ez a szerződés a kísebb.-egx jognak legfőbb forrása, bár az a kisebbségi védelem, amit ez a szerződés biz­tosit, igazan a kisebbségi védelem minimu­ma. A kisebbségi kérdés elismert külföldi szakértői állapítják meg, hogy a kisebbségvé­dő szerződések csupán a jogvédelem minimu­mát jelentik, boioti a tudományos és a civi­lizált világnézet követelménye az, hogy a ki­sebbségi védelemnek azt a maximumát biz­tosítsák, amelyet egy szuverén, imperialiszti- kus törekvésektől mentes államnak a nem­zetiségi kérdés mai előtérben állása mellett adnia kell. Ez a kötelessége különösen azok­nak az államoknak, amelyek szünet nélkül azt hangoztatják, hogy az osztrák-magyar monarchiának éppen azért kellett összeomla- nia, mert a nemzetiségekkel szemben impe- rialisztikus, elnyomó politikát folytatott. Azoknak az államoknak, amelyek a mon­archia romjain duzzadtak fel, a mai kor kö­vetelményeinek szellemében kell a nemzeti kisebbségek legszélesebb védelmi jogkörét fölépíteni. Ez a politikai etika visszautas it- hatatlan követelménye. Erkölcsi kötelessé­gük, hogy — mindig a kölcsönösség feltétele mellett — a kisebbségi védelem maximumát nyújtsák. Amikor tehát lankadatlan harcot folytatunk abban az irányban, hogy a nagy­hatalmakkal megkötött szerződések tartalma maradék nélkül érvényesüljön, nem mon­dunk le arról a jogcímünkről sem, hogy ezek­nek a szerződéseknek tartalmát kibővítsék, mert erre a népszövetségi alkotmány híres tizenkilencedik artikulusa erkölcsi jogcímet nyújt. A világ lelkiismerete nem tűnheti el azt, hogy az osztrák-magyar monarchia rom­jain keletkezett államokban a „cuius régió eius natio" elve és im per Lali sz/tikus jelszava jusson érvényre. Ha a nép nemzeti egyéni­ségének és sajátságának oly hatalmas értéket tulajdonított a tizenkilencedik század óta a politikai világnézet, hogy a nemzetiségi elv jelszava alatt évezredes államokat bontott, széjjel és uj államokat alkotott, akkor ennek az elvnek következményeit minden uj átala­kulásnak, melyben több nemzetiség él, le is kell vonni. Akkor ezt az érzéket nem szabad sutba vetni, ha a nemzetiségi elv alapján szétbontott államok helyett újra olyan álla­mokat alkottak, amelyek szintén nemzetisé­gi államok, sőt tip tsai, egyenes iskolapéldái a nemzetiségi államnak. 1910-től 1929-ig olyan tiz esztendőt élt át Kassa, szeptember 24. Az országos keresz- tényszocialisfca párt törvényhozóinak klubja szeptember 23-án délután félnégy órakor Szül- lő Géza dr. nemzetgyűlési képviselőnek, a párt országos elnökének elnöklete mellett ülést tartott. Az ülésen megjelent Kreibich Károly, az uj szenátor is, akit az országos elnök me­legen üdvözölt. Krerbich az üdvözlést megkö­szönő szavaiban ígéretet tett, hogy minden erejével a párt érdekeit fogja szolgálni. A klubülést Szüllő Géza dr. a következő beszéddel nyitotta meg: — A nemzetgyűlés élete hajszálon függ. Az állam gépezete újból nem dolgozik. A kor­mány nem elég erő* arra, hogy nyíltan rá merjen lépni az abszolutizmus útjára és kö­vesse a kisantant egy másik államának, Ju­goszláviának példáját. A kormánynak stabil többsége nincs, határozott iránya nincs, és a respublika tizedik esztendejében éppen úgy fortwurstlizik, mint ahogy Ausztria tette ezt. Csakhogy Ausztria százados múltra tekinthe­tett vissza és egy nagyhatalomnak voltba ré- Európa, amelyben még a háború szellemié, a győztes és a legyőzött államok közötti megkü­lönböztetés elve érvényesült. Bár megvolt a kisebbségvédelmi szerződés és ezit a szerző­dést a népszövetség garanciája alá helyez­ték, a valóság megmutatta, hogy az írott be­tűnek nincs meg az a hatalma, hogy a benne lefektetett elveket érvényesíteni tudja és a jogokat biztosítsa. A kisebbségi sérelmek a népszövetség elé kerülnek, de a népszövet­ség kisebbségi eljáuása annyira nem kielé­gítő. hogy ilyen módon nem lehetett elérni A tél. elmek megszűnését, sőt még azt sem, hogy ezek a a sérelmek számban csökkenje­nek. A tiz esztendős fejlődés az objektív és a békét igazán akaró tényezőket meggyőzte arról, hogy a kisebbségi kérdés gyökeres ren­delése nélkül nem lehet béke Európában és *»zért már a népszövetség fórumán is komoly hangok hallatszanak el a kisebbségi kérdés végleges és kielégítő rendezésének irányá­ban. Egyúttal a kisebbségek önvédelmi mun­kájában is jelentős fejlődés történt az utolsó négy esztendőben, amikor megalakult az eu­rópai kisebbségeknek negyvenmillió lelket szese, míg Csehszlovákia sem százados tradí­cióra, sem világhatalmi pozícióra nem tá­ra aszikociha,tik. Ezért próbálják a régi sianlit: pártokat egymás ellen kijátszani és pártokat egymás mellé tömöríteni. Koalíciókkal kísér­leteznek, mert a jelenlegi koalíció felbomlás előtt áll. Ha a néppárt a koalícióból kiválik, akkor vagy más pártot vesznek be helyette, és az egész belpolitikai irány megváltozik, vagy ez nem sikerül és akkor — és itt fel kell tennünk mindig a jót — lehet, hogy a kormányzat mégis megmarad az alkotmányos­ság utján és választást rendel el. — Erre nekünk el kell készülnünk. — Ez a választási lehetőség késztet arra. Hogy erélyesen lássunk hozzá a magunk po­zíciójának a megerősítéséhez. Ne legyen többi testvér harc! — A mi parlamenti életünk uj. Az első par­lamenti választásnál még kialakult politikai életünk nem volt, de már az akkor létező egyet­len erős párt, az országos keresztényszocialis­magába ölelő frontja az évről-évre rendezett kisebbségi kongresszusok formájában és örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a szer­vezet ma már nemzetközi súllyal bir és sza­va a népszövetség tárgyaló terméig is elhat. Amikor tehát nli elméletileg a kisebbségi jogok maximumáért küzdünk, a tényleges helyzet az, hogy boldogok volnánk, ha egye­lőre a kisebbségi védelem magna chartájá­ban, a samt-germaini szerződésben biztosított kisebbségvédelmi minimumban is részesül­nénk. Ma még nem tartunk itt, de nem szű­nünk meg azért harcolni, hogy ezt a jogun­kat minél előbb biztosítsuk. Erre mindazo­kat a fegyvereket felhasználjuk, amelyeket a törvény, nemzetközi jogok és politikai etika biztosítanak számunkra. Küzdelmünk tehát egyaránt folyik a nemzetközi fórumokon és a belpolitikai fronton. Benes a kisebbségi kérdésről Legutóbb tar­tott expozéjában kifejtette és egész politi­kai felfogásával azt az álláspontot képviseli, hogy kisebbségi harcunkat belpolitikai fron­ton kell megvívnunk. A belpolitikai front jelentőségét nem becsüljük le, azonban tisz­ta párt választási egyezséget kötött az akkori magyar kisgazda-párttal. Az érsekujvári kerü­letben a keresztényszocialista párt a kisgaz­dákkal együtt ment, sőt a kassai kerületben á keresztényszocialista párt a kisgazda pártnak rendelkezésére bocsátotta szavazatait és a kisgazdák Kassán a keresztényszocialista párt szavazataival tudták megszerezni azt a kellő szavazatmennyiséget, amellyel ők is képvise­lethez jutottak. Vagyis 1920-ban a keresztényszocialis?* párt elvi akadályt nem látott abban, hagy más pírt­tal választási szövetségre lépjen. De 1925- ben ugyancsak nem Iá tál a kereszbmyszo- cialista párt elveibe ütközőnek azt, hngv választási közösséget ne ítereantlrtxa egjy másik párttal. Meg is kísérelte egy bizottság, amelynek tag­jai Jabíloniczky János, Gregorovits Lipóí és YVirth Gyula, voltak, hogy a magyar nemzeti párttal a választási egyezséget megkösse, és ez a választási együttesség nem elvi akadá­lyokon omlott össze. — Annak, hogy 1925-ben az itt lévő két ős­lakos párt, az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt nem egy kö­zös listával ment a választási harcba, sok lábam vagyunk vele, hogy mindaddig, amig ebben az államban eleven szellem a csehszlo­vák nemzeti állam ideológiája, amig a veze­tő irányzat nem helyezkedik a valódi tények álláspontjára, addig parlamenti rendszerünk mellett nem sikerűi olyan légkört és olyan, helyzetet teremteni, amely a kisebbségi jo­gok minimumát is biztosítaná számunkra. Ebben a cikkünkben általánosságban fog­lalkoztunk kisebbségi létünk magna chartá­jával, nem mulasztjuk el azonban, hogy leg­közelebbi alkalommal vissza ne térjünk a saint-germaini szerződésre' és ki ne mutas­suk, hogy velünk szemben ennek a szerző­désnek cikkeit és rendelkezéseit nem telje­sítették. Nem teljesítették elsősorban az ál­lampolgársági kérdésbn és ennek következ­ménye az az elviselhetetlen állapot, hogy ma, a saint-giermaini szerződés tizedik évfordu­lója alkalmából még mindig százezer olyan hontalan él a csehszlovák köztársaság terü­letén, akiket a saint-germaini szerződés ér­telmében a csehszlovák állampolgárság joga kétségtelenül megillet. SxflIW Géza beszéde périja törvényhozóinak kassai küMiésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom