Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-24 / 217. (2142.) szám

tm wepéembet1 94, kedd.

'PRKGM*AWsfa®.mRt.Al?

5

Konszolidációs fordulat Ausztriában

A veszedelem elmúlt — Streeruwitz éréivé — Letörik a keresztényszocialista párt kebelén belül lévő ellenzéket

Bécs, szeptember 23. Ausztria veszedelmes napjai nagyobb megrázkódtatás nélkül elmúltak. Jelentettük, hogy a szélsőséges jobboldali Heimwehr-szervezetek szombat délután Bécsben népgyűlést és tüntető föl- vonulást rendeztek, amelytől egyesek a puccs kitörését és az erőszakos politikai akció bevezetését várták. A kormány kellő rendszabályokat foganatosított, a szociáldemokraták is mozgósították ellencsapataikat s a polgári pártok az utolsó pillanatban teljes tekintélyük latbavetésével a kormány meHett foglaltak állást, a Heimwehy-szerve- zetekben egyenetlenkedés támadt és a józanabb elemek lebeszélték izgatottabb társaikat a nyílt támadásról, úgyhogy a veszedelmes nap simán és a várt politikai események nélkül múlt el.

Időközben bebizonyosodott, hogy a pol- gárháboru-akció rendezője, Pabst őrnagy, a Kapp-puocs Ausztriába menekült egyik vezetője volt, aki Tirolból szervezte a Heimwehreket óe bőven rendelkezett anyagi eszközökkel. A Landbund vezetője a Neue Freie Presse Vasárnapi számában leleplezi tevékenységét és óva inti a Heimwehreket Pabst őrnagy támogatásától.

A veszedelem nagy volt s a helyzetet esak az mentette meg, hogy Streeruwitz kancellár

az utolsó pillanatban kijelentette, hogy nem hajlandó tovább játszani és azonnal odadobja a miniszterelnökséget, ha a szélsőséges jobboldali elemek nem jutnak jobb belátásra.

Streeruwitz kategórikuB bejelentése után a polgári pártok energikusan a kancellár oldalára álltak és a céltudatos föllépés megfélemlítette a zavargást keresőket. Az „utolsó figyelmeztetés" cimü manifesztum után a Heimwehrek vezetőségében is egyenetlenkedés támadt, amelynek egyik következménye az volt, hogy Pfriemer, a stájer Heimwehrek vezetője, nem jelent meg a szervezetek szombati népgyülé- sén. Steidle dr., a tiroli főnök, a Heidenplatzon elmondott beszédében a szokottnál Bókkal mérsékeltebb hangokat ütött meg. A Neue Freie Presse szerint Streeruwitz kormánya ma igen jól tudja, kire számíthat és kit kell mozgósítania, ha államcsínyre kerül sor. A keresztényszocialista párt ellenzéki csoportja, amely a Heimwehreket támogatta, de amelynek mindössze Tirolban és Stájerországban vannak hivei, visszavonulóban van és a párt vezetése újból biztosan nyugszik a régi vezetők kezében.

Eatfer a Heimwehrek ellen

Bécs, szeptember 23. A keresztényszocialista párt vezetői sorban eltávolodnak a Heimwehr-mozgalomtól. Ender dr., Vorarl- berg tartományfőnöke, fölszólította a vorarl- bergi Heimwehreket, hogy tartózkodjanak minden olyan akciótól, amelynek keretei túlnőnek a tartomány határain. Ugyanakkor éles szavakkal elitéli a jobboldali diktatúrára irányuló törekvéseket és fölszólítja a Heimwehrek vezetőit,' hogy foglalják Írásba az alkotmány megváltoztatására irányuló törekvéseket, mert a párt és a vezetők csak igy láthatnak tisztán. Ender dr. meglehetős szkepszissel nyilatkozott a tervezett osztálykamaráról és a köztársasági elnök hatáskörének kitágítását sem tartotta szükségesnek.

Uj szociáldemokrata tüntetés

Bécs, szeptember 23. A szociáldemokrata pártvezetőség elhatározta, hogy szeptember

29-én, azon a napon, amikor a Heimwehrek újabb fölvonulásokat terveznek Bécs ellen, Alsóausztriában hét-száz helyen népgyűlést tart. A szociáldemokratáknak e határozata érthető módon újból izgalmat keltett a lakosságban. Viszont a Heimwehrek vezetősége kijelentette, hogy szeptember 29-én nem vonul Bécs ellen, mint egyes lapok állították. A hatóságok minden előkészületet megtettek az esetleges összeütközések kikerülésére.

Weichherz védő szerint a politikai pártok a bírósági tárgyalóterembe vonultak politizálni

Snaczky védője a Pinguinek Szigetében szereplő libot-pörhöz hasonlítja a pozsonyi monstre-pört — Weichherz védőbeszéde is két napra terjed

Pozsony, szeptember 23. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Terebessy elnök ma délelőtt negyedtiz órakor nyitotta meg a Tuka- pör főtárgyalását. A tárgyalás megnyitása után nyomban

Weichherz Gyula dr. Snaczky védője

emelkedett szólásra és tartotta meg védőbeszédót.

— Ezt a pört —1 kezdte a beszédét Weichherz —i

az emberi és politikai szenvedélyek hozták létre,

a főtárgyalás a közélet hullámait fölkorikácsolta és az egész müveit világ érdeklődését fölkeltette. A védelem tudatában volt annak

az atmoszférának, amelyben a pörnek le kellett folynia és ezért még a főtárgyalás előtt más biTÓság, prágai bíróság delegálását kérte. Ez nem bizalmatlanság jele volt az itteni bírósággal szemben, csak azt az intenciót szolgálta, hogy a főtárgyalás miliőjét nyugodtabb atmoszférába helyezzük át. Bizalmunk a tekintetes bíróság iránt törhetetlen és meg vagyunk győződve arról, hogy az objektív igazság győzni fog és a pör által okozott hullámverés el fog ülni. Imponál nekünk az ügyész ur lelkiismeretessége, amellyel kötelességét teljesítette és imponált nekünk a haragja, amikor Lónárt, Pavlik és a Mráz-féle tanuk vonultak föl. Az ügyész ur azonban vádbezédében minden haragja dacára is hivatkozott ezekre a tanukra. A védelem azonban megtámadta a vád más tanúit is, akikre az ügyész ur nem haragudott.

Ni megmértük a vád tanúit és egyaránt könnyűeknek találtuk őket.

Ha mi megtámadjuk a nyomozati és a vizsgálati eszközöket, amelyeket e pör folyamán érvényesítettek, ezzel nem személyeket támadunk, hanem a rendszert, amely a törvénnyel ellenkezik. Volt itt egy tanú, akit öt perccel a kihallgatása előtt a másodikemeleti állam- ügyészségre vittek föl, volt itt egy másik tanú is, akit ugyanebben az ügyben kihallgattak és az adatokat szolgáltatott ennek a tanúnak arról, amire vonatkozólag kihallgatták. Tudjuk, ügyész ur, hogy ön ex offo szubjektivitása dacára elitéli ezt az eljárást. Ha már ennek a pörnek a politikai nézetek tisztázását kell szolgálnia, legyen ez a pör az ilyen nyomozati és vizsgálati módok tisztitó tüze is. Ha ilyen nyomozati és vizsgálati módok nem léteztek volna, nem került volna sor erre a főtárgyalásra sem.

A „pinguinek szigete”

— Ez év január 25-én elkobozták a Slová- kot az én interjúm miatt, amely „A bűnös megvan, csak a bizonyítékok hiányzanak" címet viselte. Én ebben az interjúban idéztem egy dialógust Anatole Francénak „A pinguinek szigete" cimü munkájából. Ebben a regényben arról van szó, hogy a kincstártól ellopnak 80.000 köteg szénát és a hadügyminiszter fölszólitására vádat konstruálnak egy Birot nevű tiszt ellen. Ez a nagy író „A bűnös megvan, csak a bizonyítékok hiányoznak" mondásával, amit én interjúmban idéztem, a szarkazmusát fejezte ki a tipikus politikai pörőkkel szemben és rámutatott arra a jogtalanságra is, amikor közéleti tényezőket bűnösöknek kiáltanak ki, hogy magával a megvádolással kompromittálják őket, mert tudják, hogy még ha semmi sem nyer bebizonyítást, akkor is megmarad a gyanú. Anatolo Francénak, ezt a mondását applikáltam védencem, Snaczky tragikomikus esetére, amikor kétszer egymásután fogták el, de applikáltam Tűk ára is, akinek esete hasonlít Snaczkyéhoz.

Nem volt semmi törvényes ok Snaczky letartóztatására.

Az első letartóztatásnál már nyilvánvaló volt, hogy nem követett el semmit az állam ellen, mire konstruálták ellene egy bűntettet, a zsolnai gyűlés elnöki asztala alá egy naiv pToklamációt dobtak. Snaczky és társai már akikor hangoztatták, hogy ez a proklamáció nem tőlük ered és a proklamáció kézírása feltűnően hasonlít egy Mistrik nevű ember kézírásához. Miistriket azonban nem hallgatták ki és a* írását sem hasonlították össze a proklamáció kézírásával. Snaczky több mint egy hétig volt a törvényes előírás ellenére a rendőrségen és öt hétig a vizsgálóbírónál, de Mie- fcriket még ekkor sem hallgatták ki. Végűi Miátrikeit furdalta a lelkAkmeret, jelentkezett nálam az irodában, vallomást tett, mire én bejelentettem a dolgot az államügyészségnél. A vizsgálóbíró és az államügyész durván megsértette a bűnvádi perrendtartás azon paragrafusát, mely kötelességükké teszi nekik, hogy a gyanúsított javára és terhére szolgáló momentumokat egyaránt felderítsék. Mistiriket csak Snaczky vizsgálati fogságának hatodik hetében hallgatták ki és néhány órával később Snaczkyt szabadonbocsátották. Ez azonban nem dicséri az államügyósz és a vizsgálóbíró eljárását, sőt azt még kirívóbbá teszi — Tudjuk, milyen

erőfeszítésit fejlett ki a rendőrség a terhelő tanúvallomások beszerzés© érdetkéban.

Mráz után TeTezienstadtba két bizottság utazott ki és pedig a vizsgálóbíró, valamint a rendőrség részéről, valójában azonban csak egy kihallgatást eszközöltek, jegyzőkönyvet vettek fel, de két példányban állították azt ki, az egyiket úgy, hogy a tanú ezt a vizsgá- lóbiró előtt tette, a másikat pedig úgy, hogy a rendőrség emberei előtt vallott Mráz. Az eredmény az volt, hogy Mráz a főtárgyaláson visszavonta a vallomását. Ez a visszavont vallomás a kincstárnak több ezer koronájába került. Mindez bebizonyított tény. A Snaczky elleni eljárásra fényt vet, hogy

a proklamációt, amely miatt Snaczkyt vizsgálati fogságba helyezték, az ügyész ur nem találta büntetendőnek

és Mistrik ellen nem indították meg az eljárást. Ebben a perben is előbb volt meg a bűnös,, mint a bizonyítékok. Snaczkyt ártatlanul, bizonyítékok nélkül vonták be a pörbe. Ki a zsolnai affér és a Tuka-pör epiritus rectora? Ma már tudjuk, hogy a pontos feleletet erre csak a jövő politikai események fogják megadni.

A per politikai Jellege

A pör egész lefolyása megerősített abban a meggyőződésemben, hogy itt csak politikumról van szó,

A Tuka-ellenes sajtó megtámadta a védelmet, hogy ő csinál a perből politikai pert. Kérdezem az objektív jogászoktól, hogy talál-e valaki ebben a perben egy csepnyi krimin almást ie. A legelszomoritóbb, hogy

a politikai pártok a szónoki tribünről Seszállva a törvényszék tárgyalótermébe léptek.

Ebben a perben

a* autonómista ás a centralisrth pártiak harcáról van szó,

nem Ivánka és Tuka, nem Ivánka ée Snaczky, nem Dérer és Tuka harcáról, hanem csak a Szloveuszkón tényleges hatalmat gyakorló kormányzat és a szlovák néppárt autonómista irányának összeütközéséről,

nem a vádlottak és a feljelentők harcáról, hanem az egymással szembenálló szlovák politikai tényezők küzdelméről. A védelem reméli,

hogy ennek a pernek au lesz a következménye, hogy megtisztul a közélet és a politika fegyvertárából kikerül a gyűlölet és az emberi jogtiprás fegyvere. Anatole Francé „A pinguinek szigete" cimü regényében a pinguin hadügyminiszter a Birot-féle perre kijelenti, hogy ez a per mestermíi volt, mert a semmiből épült fel. Ez a mondás alkalmazható erre a perre is. Ebben a perben sem létezik kémkedés és egyéb bűncselekmények, amelyek csak Belánsky, Pavlik és Szomolányi fantáziájában születtek meg.

A vád Snaczky kémkedését illetőleg csak Belánsky vallomására támaszkodik.

tiszt volt. A vádnak más bizonyítékai nincsenek.

A vád tények helyett csak a törvények szavait idézi,

de bem mondja meg, hogy közvetve vagy közvetlenül cselekedett-e a vádlott az állam ellen és nem nevezi meg az idegen hatalmat, amelyttek Tuka hadititkokat árult volna el. Belánsky, ahányszor vallott, annyiféleképpen vallott. Melyik vallomásának higyjünk tehát?

A perrend szerint a főtórgyaláson elhangzott vallomásnak kell hitelt adni, ha a tanú kellően megindokolja az ellenmondásokat.

Belánsky azonban még a főtárgyai ás során történt ellenmondásait sem tudta megmagyarázni.

Belánsky a főtárgyaláson egyszer arról beszélt, hogy Snaczky nevét a bécsi kémkedési irodában levő katonatisztek emlegették, de ugyanezt a vallomását, amelyet délelőtt tett meg, délután mér visszavonta és a vizsgálóbíró előtt tett vallomása mellett tartott ki. Belánsky végül is beismerte, hogy ellenmondások vannak vallomásában, amiket azonban nem tudott megmagyarázni. A vizsgálóbíró előtt Snaczky nevének a bácsi kémirodában történt említéséről nem tett vallomást. Hasonlóképpen a néppárt vizsgálóbizottsága előtt sem említette ezt a dolgot, holott ez lett volna az egyetlen döntő bizonyíték Tuka ellen. Belánsky minden további vallomásában mindig több és több terhelő adatot mondott.

Amikor a néppárt vizsgáló bizottsága nem adott helyet Belánsky érvelésének, négy nappal a bizottság döntése után Belánsky újból a rendőrségre ment, újabb részletes vallomást tett, emlékezőtehetsége megjavult, de mi tudjuk, hogy

nem emlékezőtehetsége, csak fantáziája bővült ki.

Belánsky szerint Snaczky megvallotta volna, hogy járt a bécsi kémirodában, de

nem a Kolschitzky uccában, hanem másutt, mert az iroda minden három hónapban változtatja lakhelyét.

Belánsky itt elgaloppirozta magát, nem számított arra, hogy jön egy bécsi tanú, aki egy bejelentő-lapot mutat fel, amely szerint az állítólagos kémiroda 1923 augusztusától 1924 áprilisáig a Kolschitzky uccában volt. Ezzel szemben Belánsky azt vallotta, hogy Snaczky úgy mondta neki, hogy 1923 novemberében járt a bécsi irodában, de ez nem volt a Kolschitzky uccában. Ha Snaczky beismerte volna a kémkedést, miért ne vallotta volna be, hogy ugyanabban az irodában járt, ahol Belánsky.

Snaczky nem volt a Kolschitzky uccában, viszont Belánsky nem ismeri Stögert, aki ott lakott, Schramm Katalin sem tud Belán- skyról, hogy a lakásban aludt volna, mindebből világosan következik, hogy Belánsky sohasem volt a Kolschitzky ucca 30. szám alatt, mindebből az következik, hogy semmiféle kémiroda nem volt ott és az egész kémiroda Belánsky fantáziájának szüleménye.

A vád hiába büszke a bécsi tanúira, az az anyag, amit a bécsi tanuk szolgáltattak, csak a védelemnek kedvezett.

Gállá dr. védötáream kifejtette a bíróság ellőtt, hogy

Belánsky egyetlen eélja volt Tuka megsemmisítése és amikor Smaczkyt ütötte, csak Tukát akarta sújtani.

A főtárgyaláson megkaptuk pontos képét Belánskynak, a per ezen kabinetiiguráijának.

Belánsky „szűzies” arcképe

A védő rámutat arra, hogy Belánsky vad cikkeket irt a csehek ellem, ami a főtárgyalásom bebizonyítást nyert.

Belánsky Lockhardtról dicsérő cikkeket irt losonci látogatása után, sőt Scotus Viator fölé helyezte, holott Belánsky akkor már Béc9ben járt és hallotta Rádióstól, hogy Lockhardt magyar szolgálatban áll. Belánsky a főtárgyaláson patétikus szavakkal jelentette ki, hogy résztvett Tuka minden forradalmi munkájában, míg a losonci rendőrségen mindig azt hangoztatta, hogy mindig ellene volt az erőszakos akcióknak. Ő voit az, aki Tukát forradalmi fecsegéseivel üldözte, amit Bazovsky vallomása is bizonyít. Belánsky Snaczky mozgalmába be akart kapcsolódni, már pedig lehettséges-e az, hogy Belán- sky komolyan belekapcsolódott volna Snaczky mozgalmaiba, ha Snaczky régebben kijelentette volna előtte, hogy kém?

Belánsky a néppárt vizsgáló bizottsága előtt séma tett jelentést Snaczky kémkedéséről.

Az államügyész ur büszkén hivatkozott Belánsky fehér büntetőlapjára. Azt hiszi, hogy a védelemnek sikerül Belánsky szűziesen fehér bűn tetői apja mellé ”ándiámtnak odaállítani jellemének plasztikus képét, ami minden egyéb, csak nem szűzies.

Iveiohherz v^dő ezután rátér Snaczky úgynevezett katonai árulására, hogy a gázmaszkokat elárulta. Ez nincs bizonyítva, különben is

nem katonai titok a Snaczky állal ismert gázmaszkokra vonatkozó előírás, mert Könyvkereskedőknél is kapható és szabad forgalomén ran. Ehhez nem kell kéniiro- da vagy kém.

New átkerült a vádnak bebizonyítani, hogy

és pedig két momentumra, Belánskynak a bécsi irodában tett látogatására és Belánskynak a Snaczkyvai való losonci kávéházi beszélgetésére és végül arra, hogy Snaczky gáz-