Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-24 / 217. (2142.) szám

tm wepéembet1 94, kedd. 'PRKGM*AWsfa®.mRt.Al? 5 Konszolidációs fordulat Ausztriában A veszedelem elmúlt — Streeruwitz éréivé — Letörik a keresztényszocialista párt kebelén belül lévő ellenzéket Bécs, szeptember 23. Ausztria veszedel­mes napjai nagyobb megrázkódtatás nélkül elmúltak. Jelentettük, hogy a szélsőséges jobboldali Heimwehr-szervezetek szombat délután Bécsben népgyűlést és tüntető föl- vonulást rendeztek, amelytől egyesek a puccs kitörését és az erőszakos politikai akció bevezetését várták. A kormány kellő rendszabályokat foganatosított, a szociálde­mokraták is mozgósították ellencsapataikat s a polgári pártok az utolsó pillanatban tel­jes tekintélyük latbavetésével a kormány meHett foglaltak állást, a Heimwehy-szerve- zetekben egyenetlenkedés támadt és a józa­nabb elemek lebeszélték izgatottabb társai­kat a nyílt támadásról, úgyhogy a veszedel­mes nap simán és a várt politikai események nélkül múlt el. Időközben bebizonyosodott, hogy a pol- gárháboru-akció rendezője, Pabst őrnagy, a Kapp-puocs Ausztriába menekült egyik veze­tője volt, aki Tirolból szervezte a Heimweh­reket óe bőven rendelkezett anyagi eszközök­kel. A Landbund vezetője a Neue Freie Presse Vasárnapi számában leleplezi tevékenységét és óva inti a Heimwehreket Pabst őrnagy tá­mogatásától. A veszedelem nagy volt s a helyzetet esak az mentette meg, hogy Streeruwitz kancellár az utolsó pillanatban kijelentette, hogy nem hajlandó tovább játszani és azonnal oda­dobja a miniszterelnökséget, ha a szélsősé­ges jobboldali elemek nem jutnak jobb be­látásra. Streeruwitz kategórikuB bejelentése után a pol­gári pártok energikusan a kancellár oldalára álltak és a céltudatos föllépés megfélemlítette a zavargást keresőket. Az „utolsó figyelmez­tetés" cimü manifesztum után a Heimwehrek vezetőségében is egyenetlenkedés támadt, amelynek egyik következménye az volt, hogy Pfriemer, a stájer Heimwehrek vezetője, nem jelent meg a szervezetek szombati népgyülé- sén. Steidle dr., a tiroli főnök, a Heidenplatzon elmondott beszédében a szokottnál Bókkal mérsékeltebb hangokat ütött meg. A Neue Freie Presse szerint Streeruwitz kormánya ma igen jól tudja, kire számíthat és kit kell moz­gósítania, ha államcsínyre kerül sor. A ke­resztényszocialista párt ellenzéki csoportja, amely a Heimwehreket támogatta, de amely­nek mindössze Tirolban és Stájerországban vannak hivei, visszavonulóban van és a párt vezetése újból biztosan nyugszik a régi veze­tők kezében. Eatfer a Heimwehrek ellen Bécs, szeptember 23. A keresztényszocia­lista párt vezetői sorban eltávolodnak a Heimwehr-mozgalomtól. Ender dr., Vorarl- berg tartományfőnöke, fölszólította a vorarl- bergi Heimwehreket, hogy tartózkodjanak minden olyan akciótól, amelynek keretei túlnőnek a tartomány határain. Ugyanakkor éles szavakkal elitéli a jobboldali diktatú­rára irányuló törekvéseket és fölszólítja a Heimwehrek vezetőit,' hogy foglalják Írásba az alkotmány megváltoztatására irányuló törekvéseket, mert a párt és a vezetők csak igy láthatnak tisztán. Ender dr. meglehetős szkepszissel nyilatkozott a tervezett osz­tálykamaráról és a köztársasági elnök ha­táskörének kitágítását sem tartotta szüksé­gesnek. Uj szociáldemokrata tüntetés Bécs, szeptember 23. A szociáldemokrata pártvezetőség elhatározta, hogy szeptember 29-én, azon a napon, amikor a Heimwehrek újabb fölvonulásokat terveznek Bécs ellen, Alsóausztriában hét-száz helyen népgyűlést tart. A szociáldemokratáknak e határozata érthető módon újból izgalmat keltett a lakos­ságban. Viszont a Heimwehrek vezetősége ki­jelentette, hogy szeptember 29-én nem vonul Bécs ellen, mint egyes lapok állították. A ha­tóságok minden előkészületet megtettek az esetleges összeütközések kikerülésére. Weichherz védő szerint a politikai pártok a bírósági tárgyalóterembe vonultak politizálni Snaczky védője a Pinguinek Szigetében szereplő libot-pörhöz hasonlítja a pozsonyi monstre-pört — Weichherz védőbeszéde is két napra terjed Pozsony, szeptember 23. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Terebessy elnök ma délelőtt negyedtiz órakor nyitotta meg a Tuka- pör főtárgyalását. A tárgyalás megnyitása után nyomban Weichherz Gyula dr. Snaczky védője emelkedett szólásra és tartotta meg védőbe­szédót. — Ezt a pört —1 kezdte a beszédét Weich­herz —i az emberi és politikai szenvedélyek hozták létre, a főtárgyalás a közélet hullámait fölkoriká­csolta és az egész müveit világ érdeklődését fölkeltette. A védelem tudatában volt annak az atmoszférának, amelyben a pörnek le kel­lett folynia és ezért még a főtárgyalás előtt más biTÓság, prágai bíróság delegálását kérte. Ez nem bizalmatlanság jele volt az itteni bíró­sággal szemben, csak azt az intenciót szol­gálta, hogy a főtárgyalás miliőjét nyugodtabb atmoszférába helyezzük át. Bizalmunk a tekin­tetes bíróság iránt törhetetlen és meg vagyunk győződve arról, hogy az objektív igazság győzni fog és a pör által okozott hullámverés el fog ülni. Imponál nekünk az ügyész ur lel­kiismeretessége, amellyel kötelességét teljesí­tette és imponált nekünk a haragja, amikor Lónárt, Pavlik és a Mráz-féle tanuk vonultak föl. Az ügyész ur azonban vádbezédében min­den haragja dacára is hivatkozott ezekre a tanukra. A védelem azonban megtámadta a vád más tanúit is, akikre az ügyész ur nem haragudott. Ni megmértük a vád tanúit és egyaránt könnyűeknek találtuk őket. Ha mi megtámadjuk a nyomozati és a vizsgá­lati eszközöket, amelyeket e pör folyamán ér­vényesítettek, ezzel nem személyeket táma­dunk, hanem a rendszert, amely a törvénnyel ellenkezik. Volt itt egy tanú, akit öt perccel a kihallgatása előtt a másodikemeleti állam- ügyészségre vittek föl, volt itt egy másik tanú is, akit ugyanebben az ügyben kihallgattak és az adatokat szolgáltatott ennek a tanúnak ar­ról, amire vonatkozólag kihallgatták. Tudjuk, ügyész ur, hogy ön ex offo szubjektivitása da­cára elitéli ezt az eljárást. Ha már ennek a pörnek a politikai nézetek tisztázását kell szol­gálnia, legyen ez a pör az ilyen nyomozati és vizsgálati módok tisztitó tüze is. Ha ilyen nyo­mozati és vizsgálati módok nem léteztek vol­na, nem került volna sor erre a főtárgyalásra sem. A „pinguinek szigete” — Ez év január 25-én elkobozták a Slová- kot az én interjúm miatt, amely „A bűnös megvan, csak a bizonyítékok hiányzanak" cí­met viselte. Én ebben az interjúban idéztem egy dialógust Anatole Francénak „A pingui­nek szigete" cimü munkájából. Ebben a re­gényben arról van szó, hogy a kincstártól el­lopnak 80.000 köteg szénát és a hadügyminisz­ter fölszólitására vádat konstruálnak egy Birot nevű tiszt ellen. Ez a nagy író „A bűnös meg­van, csak a bizonyítékok hiányoznak" mondá­sával, amit én interjúmban idéztem, a szarkaz­musát fejezte ki a tipikus politikai pörőkkel szemben és rámutatott arra a jogtalanságra is, amikor közéleti tényezőket bűnösöknek kiál­tanak ki, hogy magával a megvádolással kompromittálják őket, mert tudják, hogy még ha semmi sem nyer bebizonyítást, akkor is megmarad a gyanú. Anatolo Francénak, ezt a mondását applikáltam védencem, Snaczky tra­gikomikus esetére, amikor kétszer egymásután fogták el, de applikáltam Tűk ára is, akinek esete hasonlít Snaczkyéhoz. Nem volt semmi törvényes ok Snaczky le­tartóztatására. Az első letartóztatásnál már nyilvánvaló volt, hogy nem követett el semmit az állam ellen, mire konstruálták ellene egy bűntettet, a zsolnai gyűlés elnöki asztala alá egy naiv pToklamációt dobtak. Snaczky és társai már akikor hangoztatták, hogy ez a proklamáció nem tőlük ered és a proklamáció kézírása fel­tűnően hasonlít egy Mistrik nevű ember kéz­írásához. Miistriket azonban nem hallgatták ki és a* írását sem hasonlították össze a pro­klamáció kézírásával. Snaczky több mint egy hétig volt a törvényes előírás ellenére a rend­őrségen és öt hétig a vizsgálóbírónál, de Mie- fcriket még ekkor sem hallgatták ki. Végűi Miátrikeit furdalta a lelkAkmeret, jelentkezett nálam az irodában, vallomást tett, mire én be­jelentettem a dolgot az államügyészségnél. A vizsgálóbíró és az államügyész durván meg­sértette a bűnvádi perrendtartás azon paragra­fusát, mely kötelességükké teszi nekik, hogy a gyanúsított javára és terhére szolgáló mo­mentumokat egyaránt felderítsék. Mistiriket csak Snaczky vizsgálati fogságának hatodik hetében hallgatták ki és néhány órával ké­sőbb Snaczkyt szabadonbocsátották. Ez azon­ban nem dicséri az államügyósz és a vizsgáló­bíró eljárását, sőt azt még kirívóbbá teszi — Tudjuk, milyen erőfeszítésit fejlett ki a rendőrség a terhelő tanúvallomások beszerzés© érdetkéban. Mráz után TeTezienstadtba két bizottság uta­zott ki és pedig a vizsgálóbíró, valamint a rendőrség részéről, valójában azonban csak egy kihallgatást eszközöltek, jegyzőkönyvet vettek fel, de két példányban állították azt ki, az egyiket úgy, hogy a tanú ezt a vizsgá- lóbiró előtt tette, a másikat pedig úgy, hogy a rendőrség emberei előtt vallott Mráz. Az eredmény az volt, hogy Mráz a főtárgyaláson visszavonta a vallomását. Ez a visszavont val­lomás a kincstárnak több ezer koronájába ke­rült. Mindez bebizonyított tény. A Snaczky el­leni eljárásra fényt vet, hogy a proklamációt, amely miatt Snaczkyt vizs­gálati fogságba helyezték, az ügyész ur nem találta büntetendőnek és Mistrik ellen nem indították meg az eljá­rást. Ebben a perben is előbb volt meg a bű­nös,, mint a bizonyítékok. Snaczkyt ártatlanul, bizonyítékok nélkül vonták be a pörbe. Ki a zsolnai affér és a Tuka-pör epiritus rectora? Ma már tudjuk, hogy a pontos feleletet erre csak a jövő politikai események fogják meg­adni. A per politikai Jellege A pör egész lefolyása megerősített abban a meggyőződésemben, hogy itt csak politikumról van szó, A Tuka-ellenes sajtó megtámadta a védelmet, hogy ő csinál a perből politikai pert. Kérde­zem az objektív jogászoktól, hogy talál-e va­laki ebben a perben egy csepnyi krimin almást ie. A legelszomoritóbb, hogy a politikai pártok a szónoki tribünről Seszállva a törvény­szék tárgyalótermébe léptek. Ebben a perben a* autonómista ás a centralisrth pártiak har­cáról van szó, nem Ivánka és Tuka, nem Ivánka ée Snaczky, nem Dérer és Tuka harcáról, hanem csak a Szloveuszkón tényleges hatalmat gyakorló kormányzat és a szlovák néppárt autonó­mista irányának összeütközéséről, nem a vádlottak és a feljelentők harcáról, ha­nem az egymással szembenálló szlovák politi­kai tényezők küzdelméről. A védelem reméli, hogy ennek a pernek au lesz a következmé­nye, hogy megtisztul a közélet és a politika fegyvertárából kikerül a gyűlölet és az emberi jogtiprás fegyvere. Anatole Francé „A pingui­nek szigete" cimü regényében a pinguin had­ügyminiszter a Birot-féle perre kijelenti, hogy ez a per mestermíi volt, mert a semmiből épült fel. Ez a mondás alkalmazható erre a perre is. Ebben a perben sem létezik kém­kedés és egyéb bűncselekmények, amelyek csak Belánsky, Pavlik és Szomolányi fantá­ziájában születtek meg. A vád Snaczky kémkedését illetőleg csak Belánsky vallomására támaszkodik. tiszt volt. A vádnak más bizonyítékai nincse­nek. A vád tények helyett csak a törvények sza­vait idézi, de bem mondja meg, hogy közvetve vagy köz­vetlenül cselekedett-e a vádlott az állam el­len és nem nevezi meg az idegen hatalmat, amelyttek Tuka hadititkokat árult volna el. Belánsky, ahányszor vallott, annyiféleképpen vallott. Melyik vallomásának higyjünk tehát? A perrend szerint a főtórgyaláson elhangzott vallomásnak kell hitelt adni, ha a tanú kel­lően megindokolja az ellenmondásokat. Belánsky azonban még a főtárgyai ás során történt ellenmondásait sem tudta megma­gyarázni. Belánsky a főtárgyaláson egyszer arról be­szélt, hogy Snaczky nevét a bécsi kémkedési irodában levő katonatisztek emlegették, de ugyanezt a vallomását, amelyet délelőtt tett meg, délután mér visszavonta és a vizsgáló­bíró előtt tett vallomása mellett tartott ki. Be­lánsky végül is beismerte, hogy ellenmondá­sok vannak vallomásában, amiket azonban nem tudott megmagyarázni. A vizsgálóbíró előtt Snaczky nevének a bácsi kémirodában történt említéséről nem tett vallomást. Hasonlóképpen a néppárt vizsgálóbizottsá­ga előtt sem említette ezt a dolgot, holott ez lett volna az egyetlen döntő bizonyíték Tuka ellen. Belánsky minden további val­lomásában mindig több és több terhelő adatot mondott. Amikor a néppárt vizsgáló bizottsága nem adott helyet Belánsky érvelésének, négy nap­pal a bizottság döntése után Belánsky újból a rendőrségre ment, újabb részletes vallomást tett, emlékezőtehetsége megjavult, de mi tud­juk, hogy nem emlékezőtehetsége, csak fantáziája bővült ki. Belánsky szerint Snaczky megvallotta volna, hogy járt a bécsi kémirodában, de nem a Kolschitzky uccában, hanem másutt, mert az iroda minden három hónapban változtatja lakhelyét. Belánsky itt elgaloppirozta magát, nem szá­mított arra, hogy jön egy bécsi tanú, aki egy bejelentő-lapot mutat fel, amely szerint az állítólagos kémiroda 1923 augusztusától 1924 áprilisáig a Kolschitzky uccában volt. Ezzel szemben Belánsky azt vallotta, hogy Snaczky úgy mondta neki, hogy 1923 novemberében járt a bécsi irodában, de ez nem volt a Kol­schitzky uccában. Ha Snaczky beismerte vol­na a kémkedést, miért ne vallotta volna be, hogy ugyanabban az irodában járt, ahol Be­lánsky. Snaczky nem volt a Kolschitzky uccában, viszont Belánsky nem ismeri Stögert, aki ott lakott, Schramm Katalin sem tud Belán- skyról, hogy a lakásban aludt volna, mind­ebből világosan következik, hogy Belánsky sohasem volt a Kolschitzky ucca 30. szám alatt, mindebből az következik, hogy sem­miféle kémiroda nem volt ott és az egész kémiroda Belánsky fantáziájának szüle­ménye. A vád hiába büszke a bécsi tanúira, az az anyag, amit a bécsi tanuk szolgáltattak, csak a védelemnek kedvezett. Gállá dr. védötáream kifejtette a bíróság ellőtt, hogy Belánsky egyetlen eélja volt Tuka meg­semmisítése és amikor Smaczkyt ütötte, csak Tukát akarta sújtani. A főtárgyaláson megkaptuk pontos képét Belánskynak, a per ezen kabinetiiguráijának. Belánsky „szűzies” arcképe A védő rámutat arra, hogy Belánsky vad cikkeket irt a csehek ellem, ami a főtárgyalá­som bebizonyítást nyert. Belánsky Lockhardtról dicsérő cikkeket irt losonci látogatása után, sőt Scotus Viator fölé helyezte, holott Belánsky akkor már Béc9ben járt és hallotta Rádióstól, hogy Lockhardt magyar szolgálatban áll. Belánsky a főtárgyaláson patétikus szavak­kal jelentette ki, hogy résztvett Tuka minden forradalmi munkájában, míg a losonci rend­őrségen mindig azt hangoztatta, hogy mindig ellene volt az erőszakos akcióknak. Ő voit az, aki Tukát forradalmi fecsegéseivel üldöz­te, amit Bazovsky vallomása is bizonyít. Be­lánsky Snaczky mozgalmába be akart kapcso­lódni, már pedig lehettséges-e az, hogy Belán- sky komolyan belekapcsolódott volna Snacz­ky mozgalmaiba, ha Snaczky régebben kije­lentette volna előtte, hogy kém? Belánsky a néppárt vizsgáló bizottsága előtt séma tett jelentést Snaczky kémkedé­séről. Az államügyész ur büszkén hivatkozott Be­lánsky fehér büntetőlapjára. Azt hiszi, hogy a védelemnek sikerül Belánsky szűziesen fe­hér bűn tetői apja mellé ”ándiámtnak odaállí­tani jellemének plasztikus képét, ami min­den egyéb, csak nem szűzies. Iveiohherz v^dő ezután rátér Snaczky úgy­nevezett katonai árulására, hogy a gázmasz­kokat elárulta. Ez nincs bizonyítva, külön­ben is nem katonai titok a Snaczky állal ismert gázmaszkokra vonatkozó előírás, mert Könyvkereskedőknél is kapható és szabad forgalomén ran. Ehhez nem kell kéniiro- da vagy kém. New átkerült a vádnak bebizonyítani, hogy és pedig két momentumra, Belánskynak a bécsi irodában tett látogatására és Belánsky­nak a Snaczkyvai való losonci kávéházi be­szélgetésére és végül arra, hogy Snaczky gáz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom