Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-22 / 216. (2141.) szám

6 1929 szeptember 22, vasárnap. ÉLETMENTŐK írta: NEUBAUER PÁL Az akasztás és a nyakazás, a kerékbetörés és a golyó általi halál nem állták meg a helyü­ket. A középkorban (és az újkorban is) előny­ben részesítették a kényszerhalál eme módo­zatait, amelyek — igy gondolkoztak az akkori humanisták — aránytalanul humánusabbak voltak, mint. a máglya. (Volt „kinyujtás", volt összepréselés, olajbanfőzés, szöget vertek a köröm alá, nem-alvás: volt nagyon, nagyon sok válfaj, a fantázia ezen a téren volt a leg­gazdagabb.) Az elégetés nagyon rossz lehet. Sokáig tart, nagy fájdalmat okoz. Az újkor humanistái azt mondták: vagy nagy fájdalom, akkor lehető­leg röviden, vagy kisebbméretü, akkor lehet hosszabb, de a kettő együtt semmiesetre. Hol maradna a humanizmus?! A francia forrada­lomban gyorsaság is kellett. így született meg, ami túlélte a forradalmat: a gilotin. A humanizmus egyre humánusabb lett: az emberölés egyre emberibb. Az ember belátta, hogy az ölésre és nem-ölésre vonatkozó etikai parancsot értelmeznie kell. Amerikában (ahol a humanizmus már olyan kiteljesedett, hogy a fájdalmat a lehető legnagyobb gyorsaság se­gítségével teljesen kiküszöbölik) uj ideál kelt életre nem is olyan régen: a villamosszék. Az elgondolás egészen uj horizontjait nyitotta meg ez a kis gép, amely a nemes veleérzés mintaképe. Megbízhatóan működik (nem resz­ket, mint a bakó keze néha), nem téved (csak néha és akkor az elitéit egy kissé úgy ránga­tózik, mint a Galváni békacombja). Amerika azonban ebbe sem nyugodott bele: ez még távolról sem az a kivégzés, amelyre az elavult Európa kénytelen lenne azt mondani, hogy az amerikai, a legújabb kivégzés már egyenesen életmentés. Akit igy kivégeznek, azt egyenesen megmentették. Direkt paszió, igy megmenekülni a biztos élettől! Ezt akarta Amerika. És akadt egy amerikai honpolgár, aki fölta­lálta a humanizmus legcsodásabb csodáját, a halálthozó életmentő gépet: a gázkivégzőt. Az életmentő csikágói orvos. Ezentúl világ- történelmi név, csak úgy, mint hajdan az ős­korban Guillotine doktor. Neve: Gordon Clampkam doktor. * A módszer aránylag egyszerű és bájjal telí­tett. Aki komolyan, hogy úgy mondjam, is- meretelméletileg és az emberi fejlődés szem­pontjából foglalkozik vele, rögtön belátja, hogy ez a nemes ember sokat marcangolta a lelkét, sokat tépelődött, hogy nagyon fájt neki a bűnösök szenvedése, amig egy zseniá­lis koncepcióval fölrugaszkodott a legnagyobb etikusok sorába: életmentő lett. Rengeteg hozzáértéssel, óriási gonddal konstruálta meg az uj kivégzési, azaz életmentő szerkezetet. A szerkezet olyan tökéletes, hogy az irigyek, akiknek ez nem jutott eszébe, rá fogják sütni, hogy a derék Clampham mester szadista haj­lamú férfi. Sárga irigység, rosszmájúság! A tények beszélnek! —: beszéljen az uj kivég­zési mód. Clampham doktor a napnál is fényesebben bebizonyítja, hogy a gázzal való kivégzés sok­kal praktikusabb* a villamosszéknél. Az elitél­tet külön cellába zárják. A cellába magas nyo­mással gázt szorítanak. A delikvens fokozato­san elalszik. Oly alaposan teszi ezt, hogy többé föl nem ébred. Minden kétséget kizáró- lag egyszerű és tisztakezü módszer. Clampham doktor azonban nemcsak nagy etikus. Átfogó elméje nem elégszik meg a humanizmussal, amely, mint ismeretes, szinte ellensége az esz­tétikának. Clampham doktor esztétikus is és ezen a téren épp oly koncepciózus ember, mint az etika terén. A gázkivégzés nem csak egész- . ségügyi szempontból pompás, hanem gyönyör­rel is kecsegteti azokat, akik embertársaik ítélete folytán arra kényszerültek, hogy itt- < hagyják a siralomvőlgyet, a földet. Eddig, a , brutális korban, a siralomház utolsó napját az elitéltnek ajándékozták: mindent megadtak ; neki, mit szeme-szája megkívánt. Barbár szó- : kás: megmutatni annak, aki végleg a földdel ■ lesz egyenlővé, hogy milyen szép az élet. : Clampham itt is halálbavágó újítást eszközölt. Az általa föltalált gáz semleges és szagtalan. Az ilyen gázt különböző illatokkal lehet te- ; liteni. Az elítélttől függ. Választhat a rózsa, < ibolya, orgona, pacsuli és a többi illat között. ■ Mikor a gáztól lassan, fokozatosan elbódul az : agya, a paradicsomkert atmoszférája orrán át i hatol a leikéig és az illatok — a gáznak az i agyra gyakorolt nyomása folytán — csengő ? melódiákká változnak át a fülben ... Szadistádé az amerikai Clampham doktor? | Aki ezek után ezt állítja róla, nem érdemli í meg a — gázkivégzést. A tudós doktor élet- ) mentő. Betüszerinti értelemben megmenti az < életet a haláltól azzal, hogy a halál pillanatai- ; bán fölfokozza az életet a melódíás-illatos maximumra és a szív akkor veri ki az éjféli i tizenkettőt, amikor az utolsó ütés a vég. Én, huszadikszázadbeli, fejlődésünk iramára és eredményeire gőgösen büszke ember, hátra­nézek. Hátra odáig, ahol a máglya lángol, j Embereknek emberekért mindig meg kellett ! halni. De minek a lassan pörkölő bűz, a fojto­gató füst? Clampham-féle halál, szabadalma­zott esztétika és gyönyör —- igy igen! A ki­végzett a nagy, a végtelen ut első lépése al­kalmával nem érzi szájának rossz izét, amely­nek neve: Emheriség. Ha maradt valami cm lékfélo benne, ibolyák és nárciszok illatára és édes dallamokra emlékezik vissza és a testi nyűgtől megszabadult tisztult ítélő- és érté- kelőképesség szeretettel és hálával lesz eltelve azok iránt, akik ennyire megkönnyítik a nagy Titok megfejtését. Clampham doktor nevével az ajkán lépi át a lélek azt a bizonyos határt és ha nem is ismerte a hálát ezen a sáros föl­dön, követelni fogja, hogy a szférák szüntes­sék be ködös, bizonytalan és egy nemzethez sem tartozó, földi klasszikus zenére emlékez­tető szinfóniájukat és kezdjenek bele az ame­rikai himnuszba. Milyen messzi ut a máglyától Clampham il­latterhes kivégzési metódusáig! Fölmérheiet- len! Clampham megszüntette a vértanú Ságot, mert az ő módszere a legfőbb örömet bizto­sítja minden halni készülő halandó számára. Meggondolandó csak az emberi kajánság. A történelmi tanulság szerint ebben az esetben is föltehető, hogy az emberiség hálátlan lesz. Mi történik ugyanis, ha Amerikában hivatalo­san elfogadják és bevezetik az uj kivégzési módot? A hivatásos gyilkosoknak ínyére lesz és egyenesen tolakodni fognak a gázcellába. Há a gyilkosok Clampham doktor életművé­ről tudomást szereznek és súlyt fektetnek az illatos figyelmességekre, akkor Amerikában a gyilkossági statisztika nemsokára fantasztikus rekordszámokat fog kimutatni. így lenne az életmentő doktor tömeggyilkos akaratán kívül. De hiszen az akarat nem szá­mit MÉCS LÁSZLÓ MODERN BALLADA ŰvegMzban nevelték, ó. Szemveréstől féltették, ó. Megőrizték édeskének, eper-izü kedveskének, szem-mágnesnek, gyönyörűnek. kinek mindenek örülnek, ó, ó, ól Senki még nem kóstolta, 6. Csak a napfény csókolta. Ó. De üvegen keresztül, 6, 6, ól Daltól szive nem rezdült. ó Ha szél-purdék hegedültek rezedákon, füveken, kongok hozzá úgy kerültek: átszűrve az üvegen, 6. 6, 6, Az öreg Korányi prolesszor tanácsa (Az egészség és a betegség regényhéiból) Irta: KRÚDY GYULA i. Ismeretes, hogy az öreg Korányi professzor, a viliágihiirii orvos, nagyon szerette a tiszántúli ma­gyarokat, mert származására nézve abból a nyír­ségi földből való volt, ahol a legjobb magyarok termettek. Ugyanezért az öreg Korányi professzor egyik-másik jóiieraert, évek óta kezelésében lévő betegének néha még levélben, is válaszolt pana­szaira, ha az illető úriember bevallotta, hogy nem utazhat Pestre a professzor úrihoz ez alkalommal, mert nem termett az idén elég napraforgó, áll az olajütő malom. Ulrik ur, régebbi ismerősünk természetesen számon tartotta a nagynevű professzor eme ked­vességét és betegségei előrehaladtával levelekben jelentette a Tisza mellől: hányat ver a pulzusa. Az öreg professzor a sokszor látott Ulrik urat ugyanis már évek óta eltiltotta attól, hogy Csapon várja be azt a pesti vonatot, amelyhez Étkező- Kocsi Í6 van csatolva. Ulrik ur a professzor tilal­ma miatt nem utazhatott Pestre. S igy sokszor kényszerült arra, hogy levelekben jelentse egész­ségi állapotát a legjobb magyar doktornak. $ a professzor ur: ez a felejthetetlen nyírségi-fi, vá­laszolt is. így: eltiltotta Diriket a svájci szár­mazású „GlaShütte'-féle aranyóra viselésétől, mert az nem mutatja mindig helyesen a pulzust; eltiltotta az örökös házassági tervektől, de még a legényes mulatozásoktól is; végül eltiltotta a po­litizálástól is, ami megröviti az életet. „Flegmán“-t, egy már többször említett úriembert, nevezte ki ápolójának. — Semmi körülmények között nem ajánlom, hogy a tekintetes ur akár a Tiszák, akár az Irá­nyiak politikájába avatkozzon, — mondta ez a bi­zonyos „Flegmán", állítólag Korányi professzor megbízásából. — Legjobb, ha otthon, családi kör­ben mondja el véleményét, óvakodjon a népgyü- lésektől, a kocsmai vitatkozásoktól, de leginkább az asszonyoktól, akik bizonyos korban lévő úri­emberekkel nagyon szeretnek politizálni, mert ha a maguk pártjára csábíthatnak valakit: attól nem sajnálják a legfinomabb libapecsenyét sem, még rnmrsmzimwifaittiximrxaEumttm&KMÉUzmmswvmmmiUBmBB pedig a legjobb sütőben, a* össze* staHkáosnéá szabványok megtartásával aütött libapecsenyét teái. — Szólt „Flegmán", persze, titkon mindig oélaést tett Korányi professzor tanácsára. Ulrik ur, minit afféle tiaenhárompróbás beteg úriember, aki a sok nyavalyás etetendő alatt meg­tanulta, hogyan kell „túljárná" a doktorok énén, hogy ax ember egy kedvére való napot ki eitőlt- hessen még ebben a rongyos életben: — elhatá­rozta, hogy „rovancsolást" tart eddigi privát- passzióiban, mielőtt Virág Guszti sorsára jutna, akit mindenki megsiratott; rezümálja" a doktorok tanácsai révén elért eredményeket; átnézi az 19**-ik esztendőt, amikor Klein dr. volt a kezelő­orvosa: ugyancsak megvizsgálja ax 19**-iM nyarat, amikor csak az állatorvos mert utazni a Tisza mentén, mert kolera volt és a t bátor, derék állatorvos megmentette a környék „állatállomá­nyát", de közben néhány tanácsot adott Ulrik urnák is, amikor más doktor hián az állatorvos­sal „konzultált". — ,Ne igyunk mesezely-ezámra nyíri vinkót, mikor nem messzire van innen a Hegyalja. Az asszubor se kutya, ha az ember az egészsége feláldozása nélkül felejteni akar", — mond a „háromemberes" külsejű állatorvos, aki sohase ivott többet, mint napjában egy liternyi tokaji bort, kellemetes egy vagy legfeljebb két kortyra való, hideg pohárkákat „ordimál!" Ulrik urnák, felült a szekerére és gúnyosam intett a sö- röehordóknak, homoki boroknak, amelyekkel Ulrik ur megkínálta. — Nem marad más hátra, mint az ideális szere­lem, Érdektelenül kell szeretni, mert a beteg szív csak akkor találja meg gyógyulását, — mond Ul­rik ur, amikor „elkönyvelte" az elmúlt esztendők tapasztalatait és a künlönbözö kereskedelmi ki­fejezések „birtokában lóvén": 55-i'k életévérig fa­lusi udvarházában azt hitte, hogy esetleges ha­lálesete után megdicsérik gondosságáért az örö­kösök: Ilyen volt az a modem ember, aki a korral haladt. , * m Első szlovák ékszer-, arany-& ezüstgyár Tulajdonosok: FROSTM5 TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk — Sziveeake szivet cserél, — ez volna rendje a világnak, igaz, „Flegmáim"? Az ideális szeretem lehet a csillagom ? — kérdezte Ulrik ur egy reggel, amikor olyan foarróságosan, győtrelmesen menekült ki az éjszakája álmaiból, mint egy rozs­dás vasdarab, amelyet az éjféli kovácsok azéri kalapáltak, hogy megtudakolják, mennyi életerő van még benne. — Megrendelted as reggelit? Flegmán — ez az elvárhatatlan Flegmán, aki némely napon Ulrik ur ifjúkori, karcsú ruháit vi­selte (köti Hion-ren d jelekkel díszítve); máskor abban a bizonyos ócska, a sok üldögéléstől pók­hálóssá kopott hálókabátban gumnyaeztott, amely sláfrokban takarékos cselédei majd a koporsóba nyomják, miután segítettek rajta, ha netán vizi- beiegBég lett volna a halálának az oka, —- Fleg­mán borúsan válaszolt: — Egyelőre még csak halovány duneztom sincs arról, hogy mit fogunk reggelizni. Egyetlen ál­mom se volt az éjszaka, amelyből valami ánduo- got vehetnék, máskor pedig még a pörköltek zaftját is érzem előre, amely pörkölteket délelőtt, kis tényékéről, csak úgy kutyafuttában, egy vek- nyi csücskével kitörölhettünk ... (Engedjen meg az olvasó „Flegmán" nem min­dig szalómas kifejezéseiért. Utóvégre: ő volta­képpen még mindig az ifjúkori UMk úrhoz intézte szavait, ahhoz az Úrikhoz, akinek még nem voltak üvegcserepek a gyomrában, hanem csak akkor próbálgatja lenyeldeeni a zsindelyszegeket. A vasgyomru embereknek vannak sajátságos kifeje­zéseik, amelyekhez oeremóniásan ragaszkodnak.) — Hervadsz, öreg Flegmanom, mint az emlék­könyvbe préselt virág, nem hozol többé szeren­csét, amint elmúlt varázsuk a hajkoszorucskáknatk is, akár cigányleány göndörítette őket, akár Csil­lag Anna küldte utánvétellel. Amikor 19**-ben egy majális után kopaszodni kezdtem és a tükör­ben észrevettem, hogy megnövekedett as orrom. Az volt az utolsó majális, a sóstói tölgyfák alatt, amikor egyetlen nótát s egyetlen női nevet se hoztam haza. Nem volt semmi hatása Csfflág Anna hajnö vesztőezer ének, pedig Récebe Írtam érte. Mit gondolnál reggelizőn szempontjából valamely for­ralt italról? Egri bikavérről péktóut, mert a teá­ról és a feketekávéról már észrevettem, hogy abba könnyen elkeverhetők az életmegrövidátő mérgek? — kérdezte Ulrik ur. miután bús szem­lét tartott — körmei felett, amelyek'minden szen­vedése* éjszaka után feltűnően megnövekedtek. (Mint a raboké!. ..) Flegmán gondolkozott, — lenézett a gyomrába, mintha ex a hűtlen barát tudna valami tanácsot adni, hiszen éppen arra valók as ellenségek, hogy as embernek a szemébe mondják meg as igazsá­got, amelyet a hiaeükedők eltitkolnak, — a gyomor azt fele Re: „Elég voR a kicsapongásakbói tegnapi Az ur annak az örömére, hogy bőséges eső volt, amit koranyári időben nagyon jó hallgatni a zsalugáteres, vadszölős ablak mögül, (nem pedig a temetőd fűzfa alól) — ennek örömére annyi ráklevest evett, még pedig olyan fűszerekkel, hogy minden tisztességes emberi elvitt volna as ördög. Seégyelhette volna magát, amikor pips- fűstös, szürke, bozoutoa bajená1 mindenáron s fiatal rák hetyke, pödrött, csinos, páros bajszával keverte össze, mert nemcsak a ráknak a töltelé­két, a derekát, a farkát, ollóját foggyasztotta el, hanem a héját is megrágta, még pedig olyan mó­don, hogy csak a ráknak a bajusza maradt a tányérján, amikor akkorát sóhajtott, mintha her- kuleei munkát végzett volna, egy fekete zápfogán akadt piros rákolJócskát forgatott a nyelvével, mintha még mindig kevesek: é azt a féltucatnyi tiszai rákot, amelyet elfogyasztott ,3® apróbbak lettek volna: talán még néhányaoskát megettem volna", — mondotta és a szokásos szemrehányás­sal nézett Csapó Gizellára, aki hűséges gazdasz- szony módjára szembenüit az asztalnál, egyetlen falatot nem evett, egyetlen szót sem szólt, egyetlen mozdulatot sem tett, mert vannak olyan pillanatok az életben, amikor minden női hang csak zavar­hatná ac embert. Csapó Gizellának kellemetes a hangja akkor, mikor a kovászos ugorkát rakja ki; kellemetes a hangja ősszel, amikor a eombefőttet kötözgeti, — de a rák levesnél mégis csak leg­inkább hallgatnia jobb, mert az ember azonkívül, hogy a családi szekrényből előkeresett legnagyobb szalvétáját is tönkreteszi, a sok bajusz-, száj- és orca t ör ülgetéesel: alig várja, hogy a kezét meg­moshassa a rákevés után". „Ilyenkor igazán várai kell sorjára minden asszonyhangnak, amely a férfiember privát­dolgaiba avatkozna". „Mindenben közösséget vállalhat egy férfi az asszonnyal, csak ax emésztési dolgokban nem. Ax asszonynak más a szervezete, mint a férfinak. Vannak bizonyos étetek, amelyektől a férfi olyan jósaagu les®, mintha rozmaringot evett volna; ugyanattól a rozmaringtól ax asszonyt szervezet „strichet kap" ... Azért a legjobb házasságban is szükséges, hogy az asszony hagyja magára a férfi­embert bizonyos életpercekben, amelyek Ferenc Józsefnél is éppen olyan fontosak, mint a tekinte­tes urnái, aki a régi Vasárnapi Újság égést év­folyamát viszi magával, pápasseanet test a orrára, dohányszitát vis* hóna alatt, ha árnyékos helyen, magányosan prihengetve akar üldögélni. (•) Kosáry Emma hat hónapra Amerikába szer­ződött. Bécsből jelentik: Kosáry Emma, a kiváló operettprimadonna hat hónapra Amerikába eser- ződött. Október 17-én utazik el egyenesen New- yorkba és ott november elején kezdi meg vendég­fellépéséinek sorozatát. Kálmán Imre Marim grófnő cimü operettjének főszerepében. Neyork- ból a művésznő Csikágőba, Cűevelandlxa és m Egyesült Államok nyugati részének nagy vármai­ba megy, hol leghíresebb szerepét ott is eljátsza, még pedig magvar és angol nyelven. A jövő ta­vasszal fog visszatérni Kosáry Emma Bécsbe, mert leszerződött a* An dér Wien sxinhádho* ta­vaszi operettujdonságának főszerepére. Bálba vitték... AU a bál. Jaj. Néger zene kiabál. Jaj. Kereplőből, zongorából, cintányérból, dob hasából, trombitából, saxofónból az ős-állat vágya tombol, jaj. Vidám ördög-cimborák röhögik a himporát jaj, jaj, jaj1 Fejét-farát felmérik. Jaj. Buja táncra felkérik. Jaj. Szemmel, vággyal vetkeztetik, pokol-tűzön hengergetik. Jaj. Lucifernek nagy mulatság, hogy változik a kicsi, szüzessége piros szirmát biz az ördög elviszi, bál-emlékül elviszi W, jaj, jajt

Next

/
Oldalképek
Tartalom