Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-22 / 216. (2141.) szám

Káé sséiruerfr 2® o!tfal i-jikÁ T>»A Kai nf rhiüIc 90 attfal ^ ^ * Vaiámap^ 182> szeptember^22 !§§§»« Vili. évf. 216. (2141) szám # V«SSáPf3a$& 1929 szeptember 22 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldret évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁhlYl LÁSZLÓ FORGÁOt 6ÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ullce 12, 11. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága U., Panská ui 12/111. — T e­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Tehát kilenc ven százalékos a bizonyosság, hogy K ista pólósán yban m*eg kondit ják a pol­gári koalíció fölött a lélekha,rangot és urnák ólé hívják a népet, hogy döntsön a csehszlo­vák pari°<inént jövőjéről, miután a politika gyakorlati tudományának minden ezer vál­tozatú kísérlete osődöt mondott a beteg test életben t a r fására. Hogy a válság éppen Viskóvsky kineve­zése körül tört ki, szinte nem is fontos. Mint ahogy a föladott betegnél nem fontos egy a fötbomló szervezetben jelentkező újabb kórokozó. A polgári kormány sem Viskóvsky’ba bukott bele, hanem törvény­szerűen el kellett pusztulnia belső tehetet­lensége és munkaképtelensége miatt és amiatt, hogy a józan logika törvényei szerint elvesztette erkölcsi jogosultságát az élethez. Olyan polgári koalíció volt ez, amelyben a polgári gondolat sohasem jelentett igazi tartalmak összetartó erőt és a másodlagos célokat egy vezérgondolatnak alárendelni tudó elemi fegyelmet. Olyan koalíció volt ez, amelyben a kohéziót egyedül csak a hata­lom és a konc jelentette. Csak «tűszerű. Jer hét, hogy ez a koalíció, amelynek egyes pártjai állandóan egymás baljában voltak, sőt egy i kük-másikuk kész volt arra, hogy valamely polgári testvérpárt kiszorításával és a polgári gondolat teljes elárulásával szo­cialistákkal koaleáljjon, a hatalomért és a koncért való tülekedés jegyében múlik ki. Ennek a polgári koalíciónak a koporsójá­nál nem hangzik még csak egy szánakozó szó sem. Félelvekkel fél munkát végzett, kompromisszumokkal el alkudott mindent s a hagyatéka sem más egy százszázalékosan lekraoholt kon junktura-cég csőd tömegjénél, amelynek mérlegében a passzíva horribilis tételével szemben elképesztően nevetséges aktíva szerepel. Hogy a választási urnákból megszületik-e egy olyan uj kurzus, amely több egészséget, több alkotó erőt és az állam problémáinak, köztük nem utolsó sorban a kisebbségek lét­kérdéseinek megoldásához szükséges őszin­te, becsületes akaratot hoz, erre a kérdésre még csak nem is kétértelmű delphi-i jóslat­tal, hanem nagyon is egyértelmű bizalmat­lansággal és kétkedéssel állíthatnánk pro­gnózist. Mert nem gyermekágy ez, hanem betegágy. A politikai légkörben egyremásra röpköd­nek a különböző jóslatok, amelyek az egyes pártok jövőbeli erchelyzetét próbálják meg­állapítani. Mindenki tudja, hogy az agráriu­sok tavasz óta fölkészülten állnak a válasz­tásokra, pártkasszájuk szinültig tele pénzzel e változatlanul birtokukban vannak a lég nagyobb hatalom és hódító erő: a föld fegy­verei. Amennyiben különösen a történelmi országokban erősödésre van kilátásuk, az főleg a ceeh néppárt rovására történnék, amelyet nyíltan a földműves nép érdekei­nek elhanyagolásával és az agrártörekvések paralizálásával vádolnak. A katolikus pár­tok maguk is érzik esélyeik romlását s Szent Venceltől várnak segítséget, akinek millenáris ünnepségei természetszerűleg erős hitbuzgalma atmoszféráit váltottak ki * lélekben kompakt táborrá kovácsolták ősz- *ze a cseh katolikus társadalmat. Kramár 1925-ös nagy letörése után reneszánszát vár­ja, amihez már a községi és országos válasz­tások .eredménye is nyújt némi reményt « ezt a reményt szinte káprázatossá fokozza számára a maehrisch-ostraui társláda-válaszr tás mai eredménye. A cseh iparospártot, amelynek belső krízisei vannak és a vissza­fejlődés lejtőjére került, még csak jóslások­ra sem méltatják ... A józan német közvélemény bizonyosra veszi, hogy kormánypártjai gyöngülni fog­nak s csupán a gyöngülés mértékére nézve térnek el a vélemények. A német nemzetiek és nemzeti szocialisták kádereit megingatta Roscihe akciója, viszont kérdés, hogy Rosche mozgalma megérett-e már arra, hogy már az egyes választókerületekben is eredmény­nyel bocsátkozhassák a küzdelembe. A választás prognosztíkonjában minden­esetre a munkáspártok jelentik a legna­gyobb szfinxet. A kommunista mozgalom belső válsága, kettéválása és állandó vér- vesztése nagyarányú gyengülésről tanúsko­dik. S ha ez a gyöngülés mégsem lenne nagyarányú, úgy ezt a kommunista párt csak kívüle álló három tényezőnek köszön­hetné, nevezetesen a proletariátus változat­lanul súlyos gazdasági helyzetének, a kom­munizmus ellen legújabban • alkalmazott éles hatalmi tégy V-veknek és annak a bizalmat­lanságnak, amely a munkásság részéről a szociáldemokráciával szemben teljes joggal megnyilvánul. A szociáldemokraták tetemes megerősödésre nem számi Ihatnak, erőgyár a- podásra egyediül a cseh nemzeti szocialisták­nak lehet reményük, de a szocialista mandá­tumok száma a legjobb esetben sem fogja túlhaladni a hetvenet, tehát az uj parlament alig negyedrészét. Döntő szavuk a szocialis­ta pártoknak az uj helyzetben is alig lehet. Ezek általánosságok, amelyek nagyobb­részt inkább a történelmi országokra vonat­koznak s amelyek — bár a jövő parlament és kormányzat kialakulását kétségtelenül el­sősorban fogják determinálni, számunkra mégsem olyan húsba és vérbevágóak, mint az a progn oszt ikon, amely Szlovenszkó vá­lasztási térképe fölött készül. Prága mindenesetre meglepetésekre szá­míthat. A jövő meg fogja mutatni, hogy Szlovenszkóval szemben követett egész poli­tikája fatálisam téves és elhibázott volt. Prá­ga nem ismeri Szlovenszkót és amennyiben ösmerni véli, úgy félreösmeri. Nem ösmeri elsősorban Szlovenszkó lelkét, mert a prá­gai politika sohasem tudott odáig finomodni, hogy tekintettel legyen az imponderabiliák­ra is és fölösmerje, hogy a materializmus | sohasem hódíthatja meg az idealizmust Nem találta el a szlovák nemzet felé a han­got, cselekedeteiben pedig mindig az in- feriori.tást éreztette. Tévedett Prága akkor is, amikor rábízta magát egyes centralista szlovák politikusakra, akik szinte paiológi- kus alapon kezdtek harcot az autonómia zászlóvivői ellen. Lehetetlen dolog az, hogy ez a tévedés-láncolat ne üssön vissza a szlo­venszkói választások eredményéiben, még ha különös szerencséjéül is könyvelheti ©1 Prága, hogy a szlovenszkói autonomista po­litika folytonosan bukkanok elé kerül é» ve zetőimek a politika játékaiban még gyerme legem el-elholló keze sokszor szinte kata­sztrofálisam térül el a nemzeti politika egyenes vonalától. A Tuka-pör hullámai, sodrában még a múlt héten is Hlinka ellenzéki kardesörteté- sétől volt hangos a prágai sajtó, mig ma az általános krízis kirobbanásával alig esik szó Hl inkáról. Ami azonban nem jelenti azt, hogy Hlinka politikai erejét bagatellizálni lehetne. Sőt. Tény az, hogy a szlovák nép párt a pozsonyi törvényszék tárgyalótermé­ben dobogót kapott, ahonnan két hónapon át hirdette az egész világnak a szlovák nem­zet sérelmeit és teregette föl autonomista küzdelmének az ármánykodás és julási áru­lás lapjaival terhes époszát. Boa a pnfn ni ég ilyen messze világok közvéleményét meg­mozgató s másfelől saját nemzete legmélyé­ig ható agitáoiős fegyvert nem kapott kezé­be, mint Hlinka pártja. Szlovenszkó számos vidékéről kaptuk a mindig egybehangzó hí­reket, hogy Hímka pártja a legmélyebb le­targiából is eleven erővel támadott föl s egészen bizonyos, hogy ez. a lendület a vá­lasztási küzdelemben csak fokozódni fog. • Hlinka András elérkezett a válaszúira, amikor végleg választania kell a kishasznu, de nemzeti politikájára annál nagyobb ká­rokat jelentő kormánytámogatás és a becsü­letesen konzekvens autonomista politika között. Hlinka András nem harcolhat többé százszázalékos jelszavakkal, hogy azután huszzázalékos kényszeregyezséggel likvidál­jon s nem cselekedheti ezt különösen a .mái helyzetben, mert ha a helyzetadta jelen elő­nyök politikai kihasználásával ma is győzel­met arat Szlovén szkon s ezt az autonómia egyeoen kivívott győzelmet újból elalkudja a centralizmus javára, az esetben nem va­gyunk próféták, ha megjósoljuk, hogy ez volt Hlinka András utolsó győzelme, mielőtt elérte volna a megérdemelt, szégyenteljes bukást és nemzete teljes elfordulását. A szlovenszkói választási küzdelem, az autonómia, a szent kenyér jegyéiben fog le­folyni, amelynek jelentősége úgy erkölcsi, mint anyagi vonatkozásban sohasem volt annyira messzefénylő, mint éppen ma, a szlovenszkói égboltozaton. És ha Hlinka frontja kiegészülhetne Tu- róoszentmártonnal, az elkallódott, de újab­ban megkapó vitalitással életrelobbanó ná- rodná strauával, amely eddig nem tudta megtalálni a boldogulás gyakorlati módsze­reit, akkor ebben a kétkarú erőteljes politi­kai ölelésben minden maradék birtoka és parcella-ígérete dacára összeroppanna a nemzeti programját föladott agrárius tábor, amely egyébként is katasztrofálisan nélkü­lözi Hodzsál s alvezérei dilettantizmusa aligha fogja pótolni az ő tagadhatatlanul mesteri stratégiáját. De fölgöngyölödnek s jelentéktelenségbe süllyedne vissza a Szlo- venszkón föl burján zott sok centralista párt- csökevény is, a Prága számára csupán man­dátumprofitot jelentő különböző odöockák Kramárrai, Najmamnal és Benossel együtt, akik már gondosan előkészítették lasszóikat a szlovenszkói prairiere. A szlovák nemzeti politika számára elér­kezett az idő, hogy levesse a kiskorúság ci­pőit és a honi föld javáért alárendelje a szent testvéri célnak mindazokat a világné­zeti különbségeket és másodlagos céltűzéspg kel, amelyek az erők szükséges összefogását eddig akadályozták és zavarták. Meg kellene találnia a becsületes hidat a Szlovenszkóu élő testí/érnemzetekhez is, akik szintén az autonómia alapján állanak, hogy igy meg­vessék alapját a szlovenszkói blokknak, mert csakis egy ilyen átfogó és széles keret biztosi that ja a jövőben a szlovenszkói politi­ka komoly és teljes győzelmét. Mi magyarok hívek maradunk magyarsá­gunkhoz és hívek maradunk a közös anya- földhöz, miért zászlónkra nemcsak- a magunk nemzeti céljait irtuk, hanem német testvé­reinkéi mellé oda tűztük a szlovák színeket is, számunkra ugyanis egyformán becses minden kulturális és gazdasági érték, ami a közös földön kiteljesedésre vár és ami gaz­dag iiani hivatott azt az -értékállományt, amit a politika mesterkedései külön akarnak vá­lasztani, holott a természet egy kertbe vará­zsolta. A magyarság csorbítatlan harci készség­gel és célját tudó akarattal egységesen in­dul, ha az ideje tényleg elkövetkezik, a nagy küzdelembe s szemed előtt az egész szloven­szkói őslakosság boldogabb, jobb jövője lehe'T'. Az „erős kéz14 kormánya Ausztriában Streeruwitz kancellár lemondási szándéka - Schober az utód — Heimwehr-vezérek az uj kormányban? — Bécs, szeptember 21. Az osztrák nemzeti tanács szeptember 26-án összeül és három nappal a Heimwebrek bejelentett előnyomu­lása előtt újból megkezdi munkáját. Ezen az első ülésen a kormány valószinüleg be­terjeszti alkotmányjogi javaslatát. Megbíz­ható keresztény szocialista forrás szerint a nemzeti tanács összeülése után Streeruwitz kormánya lemond. A kancellár, mint a köz­gazdaság embere, nem azonosítja magát a Keímwehrek erőszakos föllépésével és cél­jaikkal sem ért egyet. Az alkotmányrevi- zlós javaslatot még ő terjeszti be, de elfo­gadtatását utódára bízza. Ez az utód nem lehet más, mint Schober rendőrfőnök. A Schober és a szocialisták között lévő kon­fliktus, amely 1927 julius 15-ike óta tart, az elmúlt hetekben tisztázódott, úgyhogy Scho­ber és a szociáldemokraták között nincs többé ellentét. Általános vélemény szerint Schober kinevezése a külföldön használni fog Ausztria hitelének. A Neues Wiener Journal értesülése szerint Schober kabinettje az erős kéz kabinettje lesz. Egyetlen párthoz sem fog tartozni, de a keresztényszocialisták hathatósan támo­gatni fogják. Természetesen a legnagyobb párt kapja meg a vicekancellári állást, ame­lyet Streeruwitz kormányában a Landbund tölt be. Vaugoin keresztényszociallsta had­ügyminiszter szintén megmarad. A Heim- wehrek két vezetője miniszteri tárcát kap. Buchinger keresztényszociallsta képviselő átveszi a földművelésügyi tárcát, Grimm dr. volt pénzügyminiszter újra pénzügyminisz­ter lesz. Egy kiemelkedő külpolltikus átve­szi a külügyminisztérium vezetéséi. SORAKOZÓ ELŐTT Irta: DZURÁNYl LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom